Népújság, 1994. október (46. évfolyam, 194-214. szám)

1994-10-01 / 194. szám

Az autonómia-struktúrát az RMDSZ-nek kell kidolgoznia! (Folytatás az­­ oldalról) a nemzetiségi kérdést is meg­nyugtatóan szeretnék megoldani. De a labda itt van, nem a ma­gyar kormánynál, hanem az er­délyi magyarságnál. Attól függ minden, hogy az erdélyi magyar­ság milyen erővel, milyen haté­konyan fog tudni követeléseket megfogalmazni, kérni, és kiállni ezért — jórészt ettől függ, hogy mit fog tenni a magyar kormány. • Bevallom, meglepett, hogy ön az alapszerződés mellett tet­te le a voksot akkor­, amikor a marosvásárhelyi unitárius temp­lomban szólt a jelenlevőkhöz ... • Gondoltam, hogy ez megle­pő lesz az önök számára. • Ön szerint az Antall-kor­­mánynak meg kel­lett volna köt­nie Romániával az alapszerző­dést? Abban a formában, ahogy ezt ön elvárja a Slorn-kormány­­tól... • Az alapszerződésről konkré­tan tulajdonképpen még nem­igen tudunk beszélni, mert nincs egy szöveg, amelyből kiindul­hatnánk. Azt az alapszerződést, amilyent a román kormány ed­dig elképzelt, nem szabad aláír­ni. Mindig ezt mondtam: az o­­lyan alapszerződést, mint amilyen Magyarország és Ukrajna között létrejött, nem lett volna szabad aláírni, mert az jogilag egy nul­la, a magyar népcsoportnak nem biztosít jogokat, nem foglal ma­gában garanciákat. De vannak pozitív irányba mutató példák is. Az Ausztria és Olaszország köz­ti egyezmény nem elég jó példa, mert abban nincs konkrétan le­szögezve az autonómia-jog, de ez alapja lehet a következő tár­gyalásoknak. Az izraeli—palesz­tin alapszerződésben létezik egy autonómia-koncepció, ez már egy jó példa, és más jó kiinduló­pontok is léteznek. • Tárgyalt-e ön valaha román politikusokkal? • Csak egyszer, amikor a FUEV-ben együtt voltam a mi­niszterelnöki­ hivatal megbízott­jával, amikor a kisebbségi, nép­csoportproblémát tárgyaltuk. Ak­kor meghívást kaptam Romániá­ba, de erre a látogatásra még nem került sor. • Most pedig egy elég tág kér­déskört érintenék, de igen fon­tosnak tartom, remélem, hogy ön egy rövid választ is meg tud fogalmazni feleletként. Tegyük fel, hogy az a bizonyos autonó­mia számunkra megvalósul, él­hetünk e joggal. Ebben az eset­ben, mondjuk a Szilágyságban, Bánságban, a kimondottan szór­ványban élő emberek ezt hogyan fogják igénybe venni, hogyan fogják megélni ezt ön szerint? Mit fog ez jelenteni számukra? • Ez valóban egy olyan kér­dés, amelyre nagyon hosszú fej­tegetésekkel kellene válaszolnom, mert ez attól is függ, hogy az adott időben és területen mi­lyen autonómia-koncepció léte­zik. Ez attól függ, hogy a struk­túra milyen messzire jut el. Sze­rintem Romániában azért na­gyon nehéz egy ilyen autonómiát megvalósítani, mert itt még a többség messze áll attól, hogy megbarátkozzon magának a föde­rációnak a gondolatával. A leg­jobb megoldás az lenne, ha e­­gész Erdélynek egy külön stá­tusa, külön alkotmánya lenne, és ezen belül alakulnának ki a különböző státusok. Mert külön státusa kell hogy legyen annak a népcsoportnak, amely tömb­ben és többségben él; külön an­nak, mely nem többségben él, de nagyobb tömböt alkot a la­kosságon belül, és más státusa kell hogy legyen a szórványnak. Ezt a megkülönböztetést a dél­szláv koncepcióban is megfogal­maztuk, ez benne van a Carring­ton tervben, és még inkább nyo­mon követhető a Vance­ Owen helyzetrendezési tervezetben Ez azt jelenti, hogy vegyes koncep­ciót kell kialakítani az ilyen helyzetek számára. A FUEV szerint a szórványban élő ki­sebbségnek kijár a kulturális és önkormányzati autonómia, míg a területi autonómia saját tör­vényhozással, saját bírósági rendszerrel, közigazgatással jár. Ezt a sajátos, minden helyzetre kiterjedő struktúrát az önök szá­mára az RMDSZ kell hogy ki­dolgozza, ezt már eddig is meg kellett volna tennie. Tudom, hogy nem könnyű feladat, ren­geteg munka van vele, s jogilag nehéz megalapozni, de ezt az RMDSZ helyett senki sem fogja elvégezni. Parázs vita az Illyés Alapítvány alkuratóriuma körül marad, és fél év múlva az SZKT pontos jele­nést kap a szórvány­ra vonatkozó asszimilációs folya­mat jelenlegi stádiumáról. Be­számolóját Kötő József, Magyari Nándor László, Madaras Lázár és Bodó Barna egészítették ki, akik a művelődési, politikai, ön­­kormányzati vonatkozásokról szóltak. Harmadik napirendi pontként Markó Béla szövetségi elnök po­litikai beszámolót terjesztett elő, ennek tartalmára, ismertetésére egy későbbi lapszámunkban visz­­szatérünk. Mivel a gyűlés elején elhang­zott egy olyan igény, hogy az SZKT szeretne bővebb informá­ciókat kapni a magyarországi Illyés Alapítvány hazai alkura­­tóriumáról, Markó Béla beszá­molója után erre is kitért. El­mondotta, hogy az Illyés Ala­pítvány azért hozta ezt létre, hogy az alapítványi támogatások valóban a prioritások, a fontos­sági sorrend szerint oszoljanak szét Romániában, és a nyilvá­nosság számára áttekinthető le­gyen ez a folyamat. Az alapít­vány úgy döntött, hogy az RMDSZ végrehajtó vezetősége, annak tagjai alkossák az alku­­ratóriumot. Ehhez a témához tíz képviselő szólt hozzá, néhányan többször is, és egyes felszólalá­sok nem voltak mentesek az in­dulatoktól sem. (Mindig parázs vitára lehet számítani, ha pénz­­elosztásról van szó?) Több kép­viselő azt igényelte, hogy az SZKT hatáskörébe tartozzon a prioritások megállapítása, és az egyes szakterületeknek jutó ösz­­szegeket az SZKT, illetve az egyeztető kerekasztal szakbizott­ságai osszák szét. Ezen kívül még számtalan javaslat-árnyalat merült fel, és a vita sehogysem akart véget érni. Az SZKT elnö­ke, Derzsi Zoltán végül áthidaló javaslatot tett: az első gyűlésnap végén az egyeztető kerekasztal és esetleg a platformok vezető­ségei próbáljanak meg konszen­zusra jutni a témával kapcso­latban. Tehát arról kell határo­zatot hozni, hogy kinek a kom­petenciájába tartozik az alapít­ványi támogatások elosztása, vagy annak véleményezése, hi­szen az adományt végső soron a magyarországi Illyés Alapítvány osztja szét Lapzártakor a román—magyar alapszerződéshez kapcsolódó RMDSZ állásfoglalás vitája zaj­lott. • Erre, valamint a mai fej­leményekre keddi lapszámunk­ban térünk vissza. Új hitel igényelhető „Drámai javulás" mutatkozott az idén a román gazdaság álla­potában s ennek révén az or­szág joggal tarthat igényt új kül­földi hitelekre — közölte a Nemzetközi Valutaalap (IMF) bukaresti képviselője. Joshua Green szerint a tavaly még 300 százalékos infláció 70 százalékra történt leszorítása ön­magában hatalmas előrelépés. Az IMF-illetékes kijelentette: Bukarest jogot szerzett arra, hogy újabb összegeket hívjon le a számára elkülönített, 700 mil­lió dolláros készenlétül ítél­t c­so­magból. A román kormány az idén eddig 316 millió dollárt vett igénybe a februári kétoldalú stand-by megállapodásban rögzí­tett összegből. Green mindazonáltal hozzátet­te: egyelőre sem Románia, sem az IMF „nem tartja sietősnek“ egy újabb hitelmegállapodás megkötését­, mert előbb a je­lenlegi szerződés végeredményét kell megismerni. A Valutaalap bukaresti képviselője osztotta a Világbank bíráló megítélését a romániai privatizációs gyakorla­tot illetően. Az IMF testvérinté­­zete nemrégiben a tömeges ku­ponrendszert „populista, ugyan­akkor hatékonytalan“ módszer­nek ítélte. Továbbra is zavaros a helyzet (Folytatás az 1. oldalról) gyűlésteremben, ismét egyébre került sor. Jelen esetben a Dimitrie Cantemir ökológiai E­­gyetem helyi fiókjának vizsgál­ta. No, de sok jó ember kicsi he­lyen is elfér, s már a tanácste­remben megkezdett vita folyta­tódott a szobában. A leg­fontosabb napirendi pontnak u­­gyanis az bizonyult, hogy a CNSLR-FRATIA konföderáció kizárta állítólag tagtársai sorá­ból a Maros Megyei Szabad Szakszervezeteket is. (Persze, kissé furcsa, hogy ezt a megyei lider ennyire nem veszi figye­lembe,) így hát a jelenlévők, miközben távollétében is elítél­ték a megyei elnök és az egyes jelenlegi vezetők közönyét a kér­dés iránt, elhatározták, hogy október 5-ére rendkívüli megyei konferenciát hívnak össze, ahol újabb választásokat tartanak és egyben módosítják a megyei szö­vetség alapszabályzatát is.­­ . 1994. október 1. “­z­OLDA&NÉPÚJSÁG A nap hitei Koszorúzás! ünnepség Aradon 1934. október 6-án, az 1848—49-es forradalom és szabadságharc 13 vértanú tábornokának emlékét­ rendezendő aradi ünnepségeken, a magyar kormányt Szent-Iványi István, a Külügyminisztérium politikai államtitkára képviseli. Mint arról a Külügyminisztérium szóvivője az MTI-t tájékoztatta, az államtitkár a helyi idő szerint 16 órakor kezdődő koszorúzási ünnepségen kívül, részt vesz a délelőtti szentmisén, és találkozik a helyi köz­­igazgatás, illetve a romániai magyarság képviselőivel. A vajdasági Eleméren a magyar kormány ne­vében Tóth János, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára koszorúzza meg Kiss Ernő altábornagy síremlékét. Barót városa 770 éves A település első írásos említésének 770. évfordu­lója alkalmából, október 14—15-én, gazdag rendez­vénysorozattal ünnepel a Kovászna megyei bányavá­ros. Népzenei, tánc-, régi- és klasszikuszenei verse­nyekre várják a helyieket és elszármazottakat, lesz képzőművészeti tárlat, könyvbemutató, fotókiállítás a városról, múltjáról, jelenéről, színházi és bábelőadás, tudományos ülésszak, szoboravatás, futóverseny s ta­lálkozó az itt született és fényes karriert befutott egykori sportolókkal. II. Endre magyar király a szászoknak adományo­zott terület egyik határpontjaként Borait néven je­lölte meg ezt az erdővidéki városkát. Október köze­pén tehát egész Erdővidék ünnepel a szép ünnepen­ Lemondott a Román Rádió elnöke Eugen Preda ismert publicista, benyújtotta le­mondólevelét, erről többször is hírben számolt be a bukaresti rádió. Az ok: „véget ért a káosz összezava­rására szóló megbízatása“, szerinte ugyanis ezt kí­vánták tőle megbízói. Míg azonban egy úgynevezett ügyvezető tanács át nem veszi a vezetést, Préda a helyén marad, azután pedig nyugdíjba vonul. Mégis igaz: leépítés lesz a tanügyben A Tanügyi Minisztérium 380. számú, 1994. szep­tember 29-i körlevele, melyet igen diszkréten juttat­tak el a tanfelügyelőségekhez, szorgalmazza a tanulói létszámcsökkentést, az osztályok összevonását, a falusi tagozatok felszámolását, ahol osztályonként ötnél kevesebb a gyermek. Az utolsó, 13-as szakasz ekként hangzik: „Mindenféle más intézkedést (is) kell hozni az állások számának csökkentéséért és a tanszemélyzet minél hatékonyabb foglalkoztatásáért.“ Ezzel a szak­minisztérium szabad kezet adott az igazgatóknak, aki­ket nagyrészt antidemokratikusan, kinevezéssel he­lyeztek az iskolák élére, hogy megszabaduljanak a számukra kényelmetlen tanerőktől. Közben a minisz­térium emberei állandóan azért siránkoznak, hogy milyen krónikus pedagógushiány van minálunk, leg­alább még harmincezer tanárra volna szükség. Kilencezer alkalmazottat menesztenek A RENEL elnöke sajtóértekezleten jelentette be: a cég esztendő végéig megválik kilencezer alkalma­zottjától. (Összesen 104 000 embert foglalkoztat ez a jól fizető országos vállalat.) Hatszáz milliárd lej a kintlevősége, csak a Bukarest városi polgármesteri­­ hivatal negyvenmilliárd lejjel adós. Az energetikai vezér biztosította a lakosságot, hogy idén hatvan szá­zalékkal több a fűrészén, mint tavaly volt, a fűtőolaj­­tartalék pedig, ötven százalékkal nagyobb. Vasárnaptól kötelező a nemzeti himnusz A nemzeti rádió- és tévéadók, de a működési en­gedélyt szerzett magánadók is, kötelező módon be­­játsszák a román nemzeti himnuszt adásnyitáskor és -záráskor­ Ezt a román parlament által hozott 75. számú törvény írja elő. A himnusz első, második, ne­gyedik és tizenegyedik szakaszát játsszák be, kórus­ról, a Művelődési Minisztérium által jóváhagyott ze­nei feldolgozásban (Radu Paladi a szerző). Vasárnap, október 2-tól tehát minden román adón érvénybe lép ez az intézkedés. Háromezer görög diák vlach­nak vallja magát A Romániában tanuló mintegy háromezer görög fiatal, a görög nyelvű Makedonia című lap szerint azért adta írásban ezt a nyilatkozatot, hogy a román tanügyminisztérium ösztöndíjában részesülhessen. A lap szerint a román hatóságok machinációja áll a dolog mögött: mindenáron azt a látszatot kelteni, hogy Görögországban van román kisebbség, és elnyomják hazájában­ A Caritas ellen tüntetett, hat hónapot kapott Ananie Ciocnt szeptember 26-án tartóztatták le, és gyorsított eljárással hathónapi fogházat sóztak rá, közrendháborítás és nem engedélyezett tüntetés szer­vezése miatt. A régi „lider“, Ana Potcoava, bár sok­kal nagyobb vihart kavart maga körül, szabadlábon van. Hírszerkesztő: BÖLÖNI DOMOKOS

Next