Népújság, 1995. február (47. évfolyam, 21-40. szám)
1995-02-02 / 22. szám
Az állami mezőgazdasági részvénytársaságok részvényesei figyelmébe December folyamán rövid tízisban tájékoztattuk az érdekelteket, hogy mit kell tenniük asion gazdáknak, akiknek földterületeit állami mezőgazdasági ftT-n használják, , avagy művelik meg. Azóta sokan telefonálnak a szerkesztőségbe bővebb elvilágosításért. Orbán Imre egrestói lakos pedig levelet küldött. Amint írja: „Magam is érintett vagyok mintegy 5 ha területtel 6 zágori állami gazdaságnál. Voltam a gazdaság vezetőségénél, ahol nem találtam meghallgatásra“. Orbán úr és minden érdeklődő tudomására hozzuk, hogy aRomániai Magyar Gazdák Egyesületének országos ügyvezető alelnöke Farkas Zoltán, átiratot küldött szerkesztőségünkbe, azzal f kéréssel, hogy azt közöljük, mivel ezt az egyesület létfontosságúnak tartja. íme az átirat: A részvényesi kérvényt mihamarabb be kell nyújtani a bérbeadói minőség és a területek feletti tulajdonjogot igazoló birtoklevelek megszerzéséért. A 16/1994-es számú bérleti törvény 25. szakaszának értelmében a 18/1991-es számú földtörvény 36. szakasza által részvényessé vált földtulajdonosnak: a) a bérleti törvény életbe lépésétől számított egy éven belül (a határidő lejártáig még van másfél hónap) Írásban kell nyilatkoznia, hogy bérbeadó (locator) akar lenni (ellenkező esetben marad részvényes és elveszti a föld feletti tulajdonjogát) és ennek alapján, a bérleti szerződés lejártáig, joga van a birtoklevél elnyerésére. b) Joga van a részvénytársasággal bérleti szerződést kötni (contract de locatiune). A 16/1994-es számú törvény 2B szakaszában garantált jog gyakorlásáért, amely lehetővé teszi a részvényesnek a földtulajdont szavatoló birtoklevél megszerzését és a birtokbahelyezést, a Részvényesnek mihamarabb be kell nyújtania kérvényt: — a részvénytársasághoz, amelynek részvényese (1. sz. kér Vénytipus), hogy a bérbeadói igényét jelezze és a bérleti szerziődést megkösse; — a megyei földosztó bizottsághoz la prefektúrára, 2. sz. kérvénytipus), hogy a birtoklevelet (titlu de proprietate) megkapja és ennek alapján birtokba helyezzék. Ezen tájékoztatást tartalmazza az RMGE átirata, amelyet dr. Csapó József ír alá. Felhívtuk telefonon Farkas Zoltán ügyvezető alelnököt, akitől megtudtuk, hogy a típuskérvényeket az RMGE országos elnökségének jogi szakbizottsága állította össze és ajánlja figyelmükbe. Az 1-es számú típuskérvénynek a következőketkell tartalmaznia: az állami mezőgazdasági vállalat megnevezése, címe, a kérvényező lakcíme, személyazonossági adatai: ezek után a 18/1991-es törvény 30-as szakaszára hivatkozva megnevezendő a terület nagysága, helye, valamint az igazolványt (adeverinja) kibocsátó polgármesteri hivatal; e kérésbe kell foglalni, hogy a 16/1994-es bérleti törvény 25. szakasza alapján kéri a bérbeadói (locator) minősítés elismerését a gazdasági egység által, azért, hogy a földtulajdonos megkaphassa a birtoklevelet a bérbeadási időszak lejárta előtt, a nevezett törvény 7. szakaszának 2, 4-es bekezdéseire hivatkozva, a kérvényt iktatni kell az állami mezőgazdasági vállalatnál. A 2-es számú kérvényt a prefektúrához kell címezni, a megyei földosztó bizottsághoz, a tulajdonjog elismerése végett. A lakcím és a személyazonosságiba foglalt adatok leírása után, a földtulajdonos részvényesi minőségében — amelyre a 18/ 1991-es törvény 36. szakasza jogosította fel — (megnevezve a mezőgazdasági állami vállalatot, a földterület nagyságát és helyét, az igazolvány kibocsátási számát és dátumét) — a 16/1994- es bérleti törvény 20. szakasza 3-as bekezdésére, és a 7. szakasz 2.4 bekezdéseire hivatkozva, kéri, hogy a megyei földosztó bizottság bocsássa ki nevére a birtoklevelet a föld bérbeadási határidejének lejárta előtt. Ezt a kérvényt is iktatni kell. Arról sajnos nincs információnk, hogy a típuskérvények hol szerezhetők be. KILYÉN ATTILA Ismerkedjünk (Folytatás az 1. oldalról) bár a Magyar Ház zenekara, helyszín 760. Boronia RD.. Wandma, ezt megint Bolváry tanár úr rendezi, fellépnek Deák Ilonka, Deák Júlia, Horányi Erzsébet,Szigeti Éva, Virág Mária, Antal Péter, Bolváry Miklós, Deák Péter, Linka Márton, Szabó Zoltán, Szacsuri Kati. 1987. július 4-én így harangozzák be az együttlétet: VIDÁM CHALADY EST. HA-HA-HA-HA. SZEREPLŐK: A RÉGY GUARDA, Juliska, Zolika, Lacika, Petike, Bandika, Mikikés finom vacsora kapható már hét órától, egy órával a műsor előtt is. „MOST PEDIG EGY KIS HAZAIT!" 1989. március 4-én volt ez, felfrissített műsorral, de a már sikert aratott régebbi jelenetek újbóli előadásává), játszott a Regium Zenekar, a jó hazai kaját pedig még ízletesebbé a Regnumhölgymosolyok tették („a konyhában fellépnek a Regnum Hölgyek“), tudniillik azok magyar mosolyai. Hiszen maga a társaság nem csak magyar, a férjek „off"-ot adtak nem magyar nejeiknek is, azaz elhozták-elhozzák őket ezekre a magyar bulikra, illetve a magyar feleségek is eljönnek nem magyar férjükkel. 1989. december 2-án ismét kabaréznak, már azt hinné az ember, egyebet sem tudnak az ausztráliai magyarok. Ez természetesen hamis, egyoldalú beállítás volna. Hiszen 1990. július 14-én istenes versek hangzanak el a Regnum Marianum egyházközségének rendezésében, Kiss János plébános úrral a szervezők élén, és a team némileg változott: Antal Péter, Bolváry Miklós, Csepelyi Rudolf, Dudás Margit, Faith Anni, Horányi Erzsébet, Maróti Valéria, Pálos István, Szabó János, Szabó József, Szabó Marika, Székely Csilla, A szerzők pedig? Ady, Arany, Babits, Berzsenyi, Dsida, Fáy, József Attila, Juhász Gyula, Kunszery Gyula, Mécs László, Reményik Sándor, Reviczky Gyula, Sík Sándor, Tollas Tibor, Tűz Tamás ... Egyiket sem könnyű szavalni. 1992. október 10-én nem kisebb s nemesebb cél érdekében toborozzák a Vidám kabaré közönségét, mint egy ökumenikus templom építéséhez való hozzájárulás, gyűjtés. Ezt a Magyar Központban, a már említett Wantirnában. A plakáton ott a leendő templom rajza is, a műsort „zömmel írta és rendezi Bolváry Miklós", az idős, mert a szereplők között ott látható ifj. Bolváry Miklós neve is, és olyan más nevek, mint: Jekler Béla, Jekler Irén, Juhász Géza, Kovássy Éva, Serfőző István, a régiek mellett. Szóval, nem babra megy, azaz nem csak röhejre, meg eszem- iszomra a találkozás — tudják, nemzedékek tapasztalatából, hogy valamiképp mégis meg kell maradni, legalább a derékhadnak, a második nemzedéknek, a harmadiknak? akármelyiknek? mert, „hosszú távon“ amúgyis beolvad mindenki. De elgondolkodhatunk mégis: Ausztráliába talán az 1848—1849-es forradalom és szabadságharc bukása után érkezett a magyar emigránsok első raja. Aztán valamennyi kis vagy nagy világrengés, válság sodort magyart azokra a számunkra nagyon távoli tájakra — úgyhogy mégsem halt ki az immár ausztrál polgári öntudattal is rendelkező emberekből a magyarságtudat. S hogy ez így van, így lehet, abban nagy részük van ezeknek a szellemi kovászoknak, a Bolváry Miklósoknak, akik gondoskodnak mindig „egy kis hazairól“ ... INKÁBB KOROSODJUNK, MINT KÁROSODJUNK! Bolváry szívesen viccelődik. — Mit szólsz, Annuskám, a Gizi milyen jól tartja magát, pedig már túl van a legszebb férfikoron és erősen közeledik a rémkorhoz. Ugyanis fogai tele vannak arany töméssel, ahol a már ezüstös, és úgy cammog, mintha lábai ólomból lennének.“ Stradivari 60 éves kora után készítette első híres hegedűjét, Laplace 78 éves korában még kísérletezett, Goethe 80 éves korában írta a Faustot, és Tiziano Vecellio 99 éves korában még festegetett, öreg tehát a csizma meg az országút — írja a Magyar Élet 1993. november 11-i számában. És azt ajánlja az időseknek, hogy megszokott gyógyszereikkel ellentétben, vegyenek be egy tigristejet, ez áll egy adag whiskyből és két adag tehénszörpből, a műsoros délutánon pedig egy nagy adag haludint. — Nézd a Dezsőt, hogy imbolyog még a szoknyák után! A baj azonban az, hogy mire utoléri őket a visszeres lábaival, már elfelejti, miért is ment utánuk. Az idős korosztály problémáit is ..felméri“: 1. Azelőtt a nappalok voltak rövidek és az éjszakák hosszúak. Most pont fordítva van. 2. Amikor az ember elérkezett munkás életének a végére és az időnek már nincs nagy jelentősége a számára, munkatársai rendszerint — búcsúzóul — órával ajándékozzák meg. 3. Azelőtt sohasem vártam a zsúfolt liftre, hanem rohanvást zuttyantam fel a harmadik emeletre. 4. Ha felsegítettem egy csinos nőt a vonatra, nem izomlázam lett tőle, hanem valamiprotonet éreztem a szívem körül. És persze, a vendéglőben is e Először a pincérnőt nézte meg, csak azután a töltött borjúszegyet, ugye. De a korosodásnak előnyei is vannak. Például: 1. Az ember kevesebbet beszél és többet mond. 2. Igaz ugyan, hogy az ember már a múltban él, de menynyivel olcsóbban. 3. A kor az ifjúkori lángok nagy tűzoltója. 4. Az ember a munkájához szükséges összes tapasztalatot megszerzi. Igaz, hogy ugyanakkor hozzászerzi a köszvényt, a gyomorfekélyt meg a visszeret is. 5. Az ember már júniusban megveszi unokájának a karácsonyi ajándékot, hogy még maga is élvezhesse vagy hat hónapig. Van Karády-anekdota is, hogyne volna. — A Vígszínház öltözőjében történt úgy a negyvenes évek körül. Három színésznő beszélgetett a légszennyeződésről, amit itt (Ausztráliában, sz. m.) „pollution“-nak nevezünk. Az egyik szerint a statisztika kimutatta, hogy a gyárkémények évente 80 kilós koromszőnyeget borítanak Budapest városára. Ebben a pillanatban lépett be Karády Katalin, mire néma csend lett. Karády láthatóan bosszúsan így szólt hozzájuk: — Tudom, miről pletykáztatok, mielőtt beléptem. •— Na miről? — kérdezték a többiek. — A karomról — válaszolta Karády. — Igazad van — mondotta egyszerre a háromba-t ... EGY AZ EGYBEN KÖSZÖNET A BAKÓNAK TISZTELT FŐSZERKESZTŐ ÚR! Az ön által vezetett Népújság című napilap 1995. január 27-i számának második oldalán (bakó) aláírással, ILYET NE cím alatt megjelent egy méltatás a szilveszteri rádió-kabaré műsorról. A replika jogán kérem rövid válaszom közlését is az ön lapjában. Tisztelettel, NAGY ISTVÁN Kabarészerzőként és előadóként a „Gruppen-Hecc“ kabarétársulat nevében is mindenekelőtt szeretném megköszönni a Népújságnak, hogy néhány év után ismét figyelemre méltatta tevékenységünket, és fia mindjárt a „bakó“ kezére is adott, örömmel hajtjuk fejünket a nyaktiló alá, valamint a kritikus véleménye előtt. Hiszen az elfogulatlan, objektív figyelmeztetés sokat segíthet alkotónak, előadónak egyaránt a pályán való továbblépéshez. Egyedül csak azt sajnáljuk, hogy a méltatás szerzője ilyen „sokáig rágódott — írja-e, ne írja“. Bizonyára hasznunkra vált volna, hogyha hamarabb szerzünk tudomást róla, hogy legtöbb munkánk „gyengébb középszer volt", „kabarénak csúfolt akármi“, „amatőrök bérházudvari pokrócfüggönyös produktuma“. Nem is tudom ezek után, hogyan vélekedjem arról a sok emberről itthon és határokon túl, akiknek mégis tetszett amit csináltunk? No, de elfogadjuk és köszönjük a kritikát. Ígérem, magunkba fogunk szállni, és ha rádöbbenünk, hogy „kabarénknak nem volt elég öt év, hogy mint a gyermek, megtanuljon beszélni" — most fogjuk abbahagyni. Kár iserre több szót vesztegetni. Nem is ez késztetett a válaszra, hanem az, hogy van az ön cikkében egy állítás, mely szerint mi „Nyeglén, cinikusan, ripacs módon“ humorizálunk Cseresznyés Pál rovására, hogy ,,a legelesettebbet, a legvédtelenebbet választjuk témául“, hogy „belerúgunk a földön fekvőbe“. Attól félek, hogy aki nem hallotta, látta a szóban forgó rádiókabaré műsort és csak az ön méltatását olvassa, az el is hiszi azt, amivel Ön engem vádol. Kijelentem ugyanis: egyedül engem terhel a felelősség szerzőként, hogy Cseresznyés Pál neve a kabaréban szerepel. Sem Nagy Miklós Kund dalszövegírót, sem a rádió munkatársait. És ezt a felelősséget vállalom is. Elsősorban azért, mert nem hiszek abban, hogy bármilyen műfajban, így a kabaréban is szabad volna tabukat állítani. Ez előbbutóbb öncenzúrához, majd önként eltört hatalmi cenzúrához vezet. Másodsorban meg azért, mert szerintem Cseresznyés Pált, nevének említése kapcsán műsorunkban semmilyen „bántás“ nem érte. Öt és példaértékű esetet éppen azért használtam fel, hogy azokat „bántsam“, akik elítélték, börtönbe juttatták és igazságtalanul továbbra is ott tartják. Akik egy egész forradalmat elloptak és mégsem kerültek rácsok mögé. Magam is egy szerencsétlen konjunktúra áldozatának tartom Cseresznyés Pált és mint sokan mások, én is azt szeretném, hogy különösebb lelki, erkölcsi károsodás nélkül minél hamarabb szabad emberré váljék. Tehát, tisztelt Szerkesztő Úr, visszautasítom a vádat, mely szerint „belerúgtunk a földön fekvőbe“. (Talán az ön részéről sem volt a legszerencsésebb ez a fogalmazás éppen Cseresznyés Pállal kapcsolatban.) „Van egy másik dolog is“ — ahogyan ön cikke végén mintegy véletlenül megemlíti — „Egyik közismert színészünk kiágzott a kabaréból. Tévedés ne essék, nemcsak ebből a kabaré- ,ból“. Roppant sajnáljuk, hogy nem nevezi meg az illetőt, így csak találgathatunk. Biztosan Lohinszky Loránd érdemes művészre gondolt. Mert ő a legközismertebb színészünk. Esetleg Tarr Lászlóra? Sajnos, egyikük sem „muzsikált" soha a mi „bandánkban“, de lévén egykori tanáraink, mindkettőjükkel vagyunk olyan tisztelettel teljes jó viszonyban, hogy ha kabarézásainktól „volna csömörük és nagy irtózásuk“, már sokkal korábban jelezték volna, mint ahogyan ön tette. Szerkesztő Úr, így is köszönettel tartozunk önnek, hogy figyelemre méltatott, mert szintén egyik „közismert" színésznőnk mondotta valamikor: „Egy idő után mindegy hogy mit, csak írjanak az emberről“. Kiváló tisztelettel a ,,banda" nevében is: Nagy István Sz. m. Történelmi forrásokból úgy értesültem, hogy a bakó (mint Ítéletvégrehajtó) jóval a francia forradalom előtt „működött“ már, tehát vajmi kevés köze van a nyaktilóhoz (guillotine-hez). Mondhatni semmi. Ezért aztán tőlem sem kell félni, nem értek az inkriminált szerkezet működtetéséhez. A „közismert“ és „legközismertebb“ fogalmak között — ebben azért talán csak egyezzünk ki — azért legalább árnyalatnyi különbség van. A legközismertebbeket — annak ellenére, hogy nem voltak tanáraim — Önhöz hasonlóan magam is messzemenően tisztelem. A többi stimmel, azzal a fenntartással, hogy a véleményemet (az említett műsorról) továbbra is fenntartom. (b. z.) 1995. február 2. 5. OLDAL UFO-mánia? Vagy uborkaszezon? Egy vásárhelyi laptársunk felröppentette a hírt, miszerint Marospéterlakán az elmúlt év nyarán egy földönkívüli kerek, fémből való, kutyanagyságú (bernáthegyi, vagy palotapincsi?), kétlábú valamit láttak. Na jó, arrafelé sok a bor, főként a nova, úgy, hogy az eseten nem kell csodálkozni. Tegnapelőtt aztán felmelegítették a témát , most már Marosvásárhelyen véltek látni valakik január 30-án reggel fél nyolckor egy légi jelenséget. A lap rögtön címben felveti a kérdést: Azonosítatlan repülő tárgyak Marosvásárhely fölött? Egyszersmind felkérik azokat, akik látták a jelenséget, hogy lépjenek kapcsolatba telefonon vagy személyesen a szerkesztőséggel. Uraim, minek pazarolni az impulzusokat, vagy a buszjegyeket?! A dolog, úgymond, hóttegyszerű. Az, amit valakik láttak, az az életszínvonalunk volt. Ott fenn. S hogy miért volt kicsi? Miért, mekkora kellett volna legyen?! Hogy esetleg egyre kisebbedett? Nos, ezért nem a földönkívüliek a hibásak. Hanem az épp aktuális kormányzat. Különben is, minél messzebbről nézzük, annál kisebb. Persze, ez fordítva is igaz (van ilyen a matematikában is — minél közelebbről nézzük, annál kisebbnek látszik. Hát ha még benne is élünk...! Úgy, hogy nem kell mindent azokra a szegény külföldönkívüliekre kenni! (as)