Népújság, 1995. április (47. évfolyam, 65-83. szám)

1995-04-29 / 83. szám

illá­skor így mert fon-egy lkán? dob, ‘vem így fogy n* '.eai ne at-3ke­:nifc ■ Azt az, s *- és bc­at­ ­ben rali, zép­­, ár­te sz­erre nel­­logy ivei c és lutt, első­rína iem a nté­ha­lni’ iigy a ani­­mal Pert más sem nek nak b a tton with írnd Ju sok. MN tem­­ LOS M~ s ti ol- Sl a emi lázi nd­­res­­íjá- i or­o­zna E- nö­­ya­­sen kát tje, ok­­eé­­ol­tási in­­re­­le­­ni­­dő \ák cm tiyi IM** úr-LA Jobban telik az idő a föld alatt Az idő sokkal gyorsabban te­lik a föld alatt éldegélve — le­galábbis ezt állítja az az olasz hölgy, aki kilenc hónapot töltött el egy földalatti laboratóriumban — jelentette a Reuter. A 29 éves Cristina Lanzoni ta­valy július 26-án ereszkedett a mélybe Olaszország középső vi­dékén a Frasassi barlangrendszer­ben. Célja a teljes elszigeteltség okozta lélektani hatások vizsgá­lata volt. A 269-ik napon a kí­sérlet felszíni közreműködői — akikkel állandó számítógépes kap­csolatban állt a „barlangi Cris­tina“ — elárulták neki, hogy mennyi ideje van a mélyben. A hölgy nagyon megdöbbent, azt hitte, hogy még csak tavaly ok­tóber 31-e van. Mindent egybevéve, számára úgy tűnt, hogy háromszor olyan gyorsan múlt az idő, mint való­jában. Derű Két férfi beszélget. — Rólad mindig Kovács, a munkatársam jut az eszembe. — Miért? Annyira hasonlítok rá? —• Vízszintes­­. Két másik férfi beszélget. — Elmondom, mi nyomja a lelkemet, ha tudsz titkot tartani. — Persze, hogy tudok. — Tönkrementem anyagilag, szükségem lenne ötvenezer lej­re. — Függőleges 19. VÍZSZINTES: 1. Az első vicc poénja (zárt betűk: Ö, I, K). 19. A régi magyar bábszinjáték né­pi hőse. 20. Nép Erdély keleti részén 21. Román személynévmás 22. . — Kusam, maja jóshely (TEEL) 23. Haltojás 25. Eszes 26. Román bor 27. Dél betűi 29. Ré­­nium. 31. Kalifa, az arab biroda­lom megalapítója 32. Marind­... pápua törzs (ANIM) 34. Személy­­névmás 35. Ausztráliai vadku­tya 37. Tényeket szolgáltat­ 40. Petőfi-verscím 41. Itt hunyt el 1849-ben Gábor Áron 42. Mezei munka 43. Osztrák-cseh határ­város 45. Cipészszerszám 46. Ki­csinyítő képző 47. Rovarevő hül­lő 48. Hitszegés 49. Város Nepál­ban 51. Mosópor 52. Szovátati au­tó 53. A német Rt 54- Hóharmat 55. Pléd 56. Súlyegység 58. A li­toszféra­ felső kérge 69. New- York állam magyar származású kormányzója (George) 61. Műa­nyagszál 62. Nikkel 64. Ruhát készít 66. Eledel a kisgyerek nyelvén 68. Rangfokozat 68. Mik vagy kim betűi. 69. Trombita­hang 71 Heveny 73. ... Scrip­­tum­, utóirat. 75. Szlovák helység (ULIC) 77. Kétszer semmi! 78. Iskolások hordják 81. Az egyik érzékszerv FÜGGŐLEGES: 1. Művese al­kalmazása 2. Francia és 3. A go­noszok száma 4. Tó az orosz földrajzi nevekben 5. Többszólamú angol „A CAPELLA" dal (Glee) 6. Részben nyálas! 7. Cseh au­­tójel 8. Cigizik 9- Művészeti te­vékenység 10. Kutyanév 11. Kö­tőszó 12. A beszéd eleme 13. Könyvtár 14. A hordó nyílása 15. Octavian Goga szülőhelye (1881) 16. Tallium 17. Omán­ és venezuelai autó 18. Idő, németül 19. A második vicc poénja (zárt betűk: I, A, M, L) 24 Angolna ,németül 28.­­. . Ruben élete, G. Scott regénye (1917) 30. A kohó­ba rakják 33. Harap 36. Néma Gina! 37. Klasszikus arab prozó­­dia (ARUD) 38. „A“ tartó. 39. 1927—29 között japán miniszter­­elnök (GN­CHI, 1863—1929). 42. Argon 43. A tánc istene Hawaii­ban 44. Oázis Líbiában (ADRI) 46- Ljadov-zenemű orosz mitoló­giai alak nevéről 48. Valamely termelési üzemágra vonatkozó 49. Nagyon finom pamutszövet 50. Daolában van! 51. Kislánynév 53. A­. I. Stefanescu román pub­licista írói jele 55. Régi malom jelzője lehet 56. Dán autójel 57. Szoba ablaktalan fülkéje 59. La­kóhely 60. Lelkipásztor 61 Ró­mai erődítmény volt a mai Vesztfáliában 63. Perzsa állam 65. Az USA 41. elnöke volt (Ge­orge, 1924 — ) 67. Orosz ren­dező (Alexandr,­ 1923 — ) 70. melegséged, Ady-vers 72. Vissza: Ilyen festő is van 74. Hajórész 75. Einstein szülővárosa 76- CZL 79. Lám 80. Rangfoko­zat 82. Gallium 83. Helyrag: BOROS GYULA így szerelmi történet vezetett nyom Egy régi szerelmi történet nyo­mán fedezte fel egy izraeli ré­gész annak a templomnak a ha­sonmását, amely évszázadokon át a zsidók életének központja volt, s amelyet közel 2000 évvel eze­lőtt pusztítottak el a rómaiak. Jichak Magen, Ciszjordánia iz­­raeli főrégésze Josephus Flavius zsidó történetíró írása nyomán bukkant a templom mására. Fla­vius feljegyzése Menasénak, egy jeruzsálemi főpapnak az esetét írja le. Menase megszegte a tör­vényt, mert feleségül vette a nem zsidó Nikasát. Az asszony sza­maritánus volt. A főpap felett el­hangzott az ítélet: „vagy a temp­lomot hagyod el, vagy felesége­det.“ A főpap feleségét válasz­totta. A történetíró szerint Nikaso apja, a szamaritánusok egyik ve­zetője azt ígérte Menasénak, hogy felépítteti a jeruzsálemi templom pontos mását, s annak ő lesz a főpapja. így is történt. A zsidó templom egy V. szá­zadbeli bizánci templom rom­jai alatt fekszik a Gerizim-he­­gyen, egy kopár hegycsúcson, a­­mely Nablusz város mellett emel­kedik. Az izraeli régész 1983-ban kezd­te az ásatást, a szamaritánus templom maradványai csak most bukkantak elő. A lelet a maga nemében egyedülálló, mert az el­ső­ hiteles kép arról, milyen is volt a rómaiak által K.u. 70-ben elpusztított zsidó templom. Az e­­redeti jeruzsálemi templom, az úgynevezett Második Templom romjait nem lehet kiásni, mert a Templomdomb alatt fekszik, a­­melyen a muzulmánok két szent mecsete áll: a Sziklatemplom és az Al-Aksza mecset. A második templom egyetlen látható része az úgynevezett Nyugati fal (más néven Siratófal), amelynél a zsi­dók imádkoznak. Magen elmondta az AP ame­rikai hírügynökség tudósítójának, hogy a hasonmás szamaritánus templom mindaddig állt, amíg Hyreanus zsidó uralkodó le nem romboltatta Kr. e. 113-ban. A szamaritánus templom, amelynek romjait most sikerült megtalálni, valójában már többszörös máso­lat. A zsidók legszentebb temp­lomát, a Salamon király által Kr. e. 960-ban emelt templomot ugyanis a babiloniak lerombolták Kr.e. 587-ben. A zsidók ezt é­­pítették újjá második templom néven Kr.e. 520-ban, amelyet viszont a rómaiak romboltak le Kr.u. 70-ben. Elba menti találkozás - véletlenül? Meg akarják ismételni a tör­ténelmet: a háború befejezése u­­tán 50 évvel az amerikai és a szovjet főszereplők visszaemlé­keznek a legendás találkozásra az Elba menti Torgaunál. A ma 71 éves William Robertson, volt amerikai hadnagy fél évszázad­dal ezelőtti felderítő osztagával is­mét járőr szolgálatra akar in­dulni. Akkori egyenruhájában egy öreg dzsippel Lipcséből Tor­­gau felé veszi az irányt. Elkíséri őket a most 73 éves volt szovjet hadnagy, Alekszander Szilvacsko. Ezzel az úttal kívánják vissza­idézni azt a találkozót, amely 1945. április 25-én jött létre. A találkozóról legendák láttak napvilágot. Pedig nem ez volt az amerikai haderő és a Vörös Had­sereg első találkozója a háború befejezése előtt. Néhány órával Torgau előtt, 20 kilométerrel ar­rébb, egy Strehla nevű kis falu­ban találkoztak a két ország ka­tonái — emlékeztet a DPA jelen­tése. Az amerikaiak 1945. április 20- án felszabadították Lipcsét. A 60. hadosztály parancsnoka április 25-én felderítő járőrt küldött ki. A járőr lakatlan falvakon át ha­ladt. Az ablakokból fehér zász­lók függtek. Robertson hadnagy nem szá­mított arra, hogy szovjet kato­nákkal találkozik. Feladata az volt, hogy megvizsgálja, milyen menekültáradat várható a kör­nyéken. Amikor az Elba partjára ért,­ a torgaui kastély tornyára kitűzte az amerikai zászlót. Ez­után minden gyorsan történt. A közelben lévő szovjet katonák el­hagyták lövészárkaikat az Elba keleti partján, az amerikaiak pe­dig áthaladtak a közeli hídon. Ott került sor a kézfogásra. A Stars and Stripes című ame­rikai katonai újság első oldalán azzal a főcímmel jelent meg: „Yenks meet Reds“ (jenkik ta­lálkoznak a vörösökkel). A legendás híd ma már nem áll. Egy évvel ezelőtt lebontották. Az Elba partján azonban William Robertson és Alekszander Szil­vacsko a helyszínen a „Down by the Riverside“ (Lenn a folyópar­ton) című híres dal hangjaira készített harangjátékkal emlékez­nek meg a történelmi esemény­ről. 1995. április 29. Kétszáz éves a méter A jelenleg a világ 180 orszá­gában használt mértékegységre épülő hosszmérték-rendszert 1795- ban alapították Franciaországban. Eddig az időpontig vidékenként más-más mértéket használtak.­­ 1790-ben a francia Tudományos Akadémia megbízást kapott, hogy dolgozzon ki egy jobb rendszert, é­s határozzon meg egy mindenki számára megfelelő mértékegysé­get. Ezt követően Jean-Baptiste De­­lambre és Pierre Méchain csilla­gász megmérte a Dunkerque és Barcelona közötti délkör-szakasz hosszát, amiből ki tudták szá­molni a meridián teljes hosszú­ságát, illetve annak egynegyedét, ami az Északi-sark és az Egyen­lítő közötti távolság. E távolság tízmilliomod részét tették meg a hosszúság mértékegységének, és nevezték el (a latin „metrum“ mérték után) méternek. E szá­mítási módszer volt abban az időben az egyik legpontosabb. Az AFP megemlékezésében em­lékeztet arra, hogy az első mér­tékmintát platinából készítették el, és a francia nemzeti levéltár­ban helyezték letétbe, a kilo­gramm alapmértékével együtt. A levéltárban őrzött méterrúd 1389- ig maradt nemzeti etalon, ekkor a szerepét átvette a platina-irí­dium ötvözetből készült nemzet-­­­közi mértékminta, amelyet a Pá­rizs melletti Sèvres-ben, a Bre­­teuil Pavilonban őriznek. Mindazonáltal az új súly- és hosszmértékrendszert csak sokkal később kezdték el használni ál­talánosan. 1799. december 10-én törvényt alkottak használatáról, de alkalmazása csak 1840. január 1-től vált kötelezővé Franciaor­szágban. Természetesen a méter hossza azóta sem változott, a tudósok a­­zonban tovább pontosították szá­mításaikat. Ma a méter hosszá­nak meghatározása a következő: az a távolság, amelyet a fény légüres térben a másodperc 299 millió 792 ezer 458-ad része alatt megtesz. Munk­anélküli ­­f H.DATv - Nft Pfl JSAa Ped­agógia«*« Évtizedes házastársi mosoly­szünet Immár 35 éve nem szól egy­máshoz egy haragban lévő há­zaspár a Törökország fekete-ten­­geri részén lévő Ba£ra városában. A polgármester, a lelkész, a barátok és a szomszédok békítési kísérletei rendre kudarcot váltot­tak a 64 éve együtt élő párnál . Inkább meghalok, de nem beszélek vele. Sohasem bánt ve­lem emberként — mondja a 82 éves Hédije Abbasz. Mefit nevű 85 éves férje vitatja, hogy rosz­­szul bánt volna feleségével és szeretne véget vetni az áldatlan állapotnak. — A saját szobám­ban élek és ott is főzök. Saját magam másom ruháimat. Ezt már nem bírom tovább — idézi a DPA az idős férfit. Felesége 35 éve nem hagyta el a házat, mivel senkije sincsen, akihez mehetne. A nyilvánvalóan reménytelen válság ellenére a frigy igen gyümölcsöző: a házas­párnak hét gyereke és tizenhét unokája van.

Next