Népújság, 1995. november (47. évfolyam, 214-235. szám)

1995-11-03 / 216. szám

frfeMK­JIM IT éta­mi 1993. november 3. ERDŐSZENTGYÖRGY ISKOLÁJA Református iskola kommunista névvel . Oktatásáról az 1626-os esztendőből származik adat. '& feljegyzések is református templom melletti felekezeti iskolára vonatkoznak. Kántortanítója akkor Fiátfalvi­­György volt. A tanítók keresztneve elé akkoriban azt ’­ helységei írták, ahonnan való volt az illető. Később Tmnár kialakult a névhasználat mai formája, 1796-ban­­ Soós Endre a tanító. 1812-ben Szabó Sámuel, 1839—1876 között (!) Szatmári Ábel, 1882 és 1896 között pedig Gel­­lért Márton. 1899-ben épült az első állami iskola a szo­­lgátai úton. 1857-ben felekezeti román iskola is mű­ködik egy bérelt teremben. A régi kántortanítói lakást iskolává alakítják, itt folyik a tanítás 1896-ig, ekkor a­­ református egyház lemond az iskola anyagi fenntartá­ssá­ról, ez azonban nem érinti az oktatás felekezeti tar­ifáimét, 1899-ben új állami iskola építését kezdik meg, ezt 1904-ben használatba is adják. 1902—1904 között a ■­ mostani hármas számú épületben négy tanteremmel mű­­­­ködik az iskola. A millennium évében 538 iskolás korú­­ gyermek élt Erdőszentgyörgyön, iskolába járt ,280. Ezek­­ közül 171 magyar, 109 román volt. 1919-ben a román­­ állam átszervezi az iskolahálózatot, a magyar tagozat (.felekezeti iskolaként működik 1922-ig, abban az épü­­­­letben, ah­ol ma az Áruház van. 1940-ig csak román ta­gozat működik, tíz tanerővel. 1934—33 között állami s­e­­­gítséggel új iskola épült, nyolc tanteremmel, ez a je­­­­lenlegi kettes számú iskola. 1940 és 1944 között mind­két épületben állami iskola működött magyar nyelven. 1945—48 között vegyes­gimnázium működött. A tan­ügyi reformmal két hétosztályos iskola alakult. 22—24 fős tanszemélyzettel. 1952-ben a környék falvaiból érke­ző tanulóknak bentlakást rendeznek be. 1955-ben a hét osztályos magyar iskola tanügyminisztériumi rendelet­tel középiskolává alakul. 1959-ben egyesítik a két isko­lát és Filim­on Sirbu munkásvértanú nevét kapja.­ ­ A pártbizottság nagy húzása (Erdőszentgyörgy — rajonközpont.) Baczó Zoltán nyugalmazott líceumi igazgató Írja: —­ Tanügyminiszté­­riium­i jóváhagyással 1955. szeptember 1-jétől indult be e magyar tannyelvű középiskola egy kezdő VIII. osz­tállyal, felmenő rendszerrel. Mindjárt az első évben nélkülözhetetlenné vált egy megfelelő bentlakás építése. A munkálatok el is kezdődtek. Ezeket a rajoni tanfel- Ügyelőség szervezte és irányította, Rostás Zoltán tanfel­ügyelő vezetésével. Az összes helyi anyagi forrásokat, valamint a tartományi tanügyi osztály megfelelő beru­házási alapjait felhasználva az új, korszerű bentlakás­­ meghatározott időre elkészült a falu központjában. Az építkezésnél állandó jelleggel részt vettek a tantes­tületi tagok. A tanulóit, a szülők, a radion iskoláinak igaz­gatói és míg mások. Nagy csalódást okozott az iskolának­­ egyben is tanügynek, hogy az épületet, átadása előtt, a rajoni pártbizottság eltulajdonította, saját használatá­ba vette. Irug a korábban pártszékháznak használt sza­­kös épületét az iskolának hagyta. Mindez Jakab András rajoni első titkár ténykedése idején. Kezdődött hát az újabb építkezés 1957-ben, az átadott épület kibővítése, hogy 150-200 tanulónak megfelelő bentlakási körülmé­nyeket biztosítson. A rajon megszűnése után — 1960. december & •*- az épület az egészségügy használatába került, de m megítélésem szerint mind a mai napig a lí­ceum tulajdonát képezi. A szakminisztérium 1956-ban csak két újonnan végzett tanárt küldött az Új középiskolába, Thiesz Tibb­or és Heinl Károly személyében, a többit az igazgató ereste freg odahelyezésüket kérve.Intézve: A líceum — olvassuk még Baczó Zoltán emlékezé­sében — lassan esti és látogatás nélküli tagozattal bő­vült, majd 1959-ben a román szülők és tanerők kéré­sére, a román iskola egyesült a líceummal, és még­ indult az első román tannyelvű VIII. osztály, amelybe a tanulók nagy többsége más rajonokból került be. (Kie­melés a szerkesztőtől.) Baczó Zoltán azt is megjegyzi, hogy a líceum név­adása nem az ő akaratuk szerint történt: az Igazgatóság­ által előterjesztett, közismert és óhajtott név helyett Fillmon Sirbu nevet kapta 1960-tól. Mezőségi barangolás (Fői)tatás az­­ átk­ábról' i­szakánként az egyetlen forrásnál, ínért e kutakból csak valami piszkol, víz merhető. A Víztelensóg? A legnagyobb átka a le­ezőségní'K,?' : Háronm'megy­én — Beszterce,­­ Maros, KojoM kl-bo vezet az ! út, majd aszfaltosnak csúfolt gld­­r"res_gödröl­yszakaszon érünk be látogatásunk első állomására, Ka­­­­tonára. fyyörg a település, §­­­ (mely községközpont, anya­­i egyházként szerepelt, mára azon-­­­ban a nem­ messze fekvő Mer­i­cegföldvár leáhyegyházává vált. [ A falu magyar ajkú népessége az ellenreformáció idején szakadt ketté, s ekkor vette kezdetét a lassú elnéptelenedés is. 1893-ban még lévita foglalkozott a 14 tan­­­­köteles gyerekkel, majdnem száz­­ évre rá. 1­987-ben gyerekhiány miatt megszűnt a magyar nyel­vű oktatás, s a faluban élő Bo­­táné Simó Delia tanítónő, ma a román tagozaton tanít. Ma a település kétezernyi la­kójából 75 református és 80 ka­tolikus vallású személyt tartanak számon, s idén mindössze egyet­len gyermek született, Kiss Dánieln­é Mártonosi Ella. a volt kurátor felesége, talpra­esett asszony, aki három gyere­ket nevelt fel. Egyik Bakóba ke­rült, a másik Kolozsvárt dolgozik, a fiú otthon maradt. Bár sokat küzdött a református egyházért, mégis megszólták, s új kurátort választottak. Sajnálkozva jegyzi meg, hogy megbomlott az össz­hang a maroknyi híveit között. A bádogtornyos református templom kis emelkedőre épült, az ősi templom helyén annak köveiből Stílusa megegyezik a septéri és gyökéi templomok jel­­legével. A lelkész kéthetenként a szomszédos Melegföldvárról jár át prédikálni,­­ ahogy mond­ják, még nem sikerült közel ke­rülnie a helybeli reformátusok szívéhez. Katona, amelyről már régen lekopott e bőséget jelképező „a­­ranylábú" jelző, híres embert is idolt a magyar kultúrtörténet­iek. 1921-ben kisnemesi család­ból a településhez tartozó tanyán született Barcsai Jenő, aki az enyedi tanítóképző után a buda­pesti Képzőművészeti Akadémián végezte tanulmányait, s vált e­­gyetemi tanárrá. A festészet a­­fiatómiájáról írott könyve tette világhírűvé, amelyet valamennyi jelentősebb nyelvre lefordítottak és általánosan elfogadott képző­művészeti tankönyvvé vált. Jel-l­legzetes módon legkésőbb magyar nyelven kezdtek könyvéből ta­nítani. Ahogy Katonából Melegföldvár felé tartunk felbukkannak a ta­vak. Kisebb-nagyobb megsza­kításokkal együk a másikat ért, de láthatóan egyre kevesebb bennük a víz, s volt tófenékből egyre nagyobb területeket kez­denek művelni. A mocsaras ré­szeken bőven terem a gyékény, csak épp ez­ lenne, aki helyben feldolgozza. Göröngyös úton érünk le Me­legföldvárra, mely egyike a leg­­régebbi mezőségi településeknek, hajdanán a római út is átveze­tett rajta. Szent László király ezen az úton vonult a­­ kerlési csatába. A település 804 lakójából kö­zel 300 magyar nemzetiségű, s anyaegyházként állandó lelkésze van. Földben nincs hiány jól termő feket« föld]* van, s a gon­dosan ápolt szőlőhegyen idén is gazdag volt a termés. Kissné Laczkó Margitot keres­sük fel, aki kolozsvári lányként csak egy évre a faluban kezdte a tanítói pályát, csakhogy a ter­vezett egy évből immár három évtized lett Ezalatt nem csak ta­­nítónő, a falu művelődési életé­nek éltető ereje,­­ a környéket­ is sikerrel játszott színdarabok rendezője volt. Pályája idején a kéttanerős iskola egyetlen meg­­osztott osztályra csökkent. A meghívás a Gyöngy­koszon­­­ra a ma is aktív színjátszóknak szól, s Szilágyi Annának, aki Csodálatos tisztasággal énekli a mezőségi népdalokat. A tavak mellett kanyargunk tovább Gyekén át a közigazga­tásilag hozzá tartozó Feketelak­­ra, 300 lakosának kétharmada magyar, egyharmada pedig ro­mán és roma nemzetiségű. En­­nek ellenére a magyar tannyel­vű oktatás 1989-ben megszűnt. A román tagozatra járó gyere­kek közül három magyar, kettő román , többi pedig cigány. Kanyargós története van 6 műemlék értékű református templom újjáépítésének. Miután a bontásra ítéltetett, s pénzhiányul­ a találékonyság segített. Vincze Imre helybeli mesternek sike­rült­­megállítani a roskadozó fa­lakat, amelyek még ma is jól szolgálnak. A történelem nem volt kegyes ehhez a településhez, hisz 1­601— 1­606 között Básta generális és Mihály vajda csapata­ úgy ki­­pusztították, hogy mindössze öt lakosa maradt, de olyannyira e­­rős volt itt az élni akarás, hogy 1940-re a falu lakóinak száma 48 f-re gyarapodott. A mai meg­fogyatkozás ,mint a többi mező­ségi faluban, a fiatalok elván­dorlásának az eredménye pedig feketelakon is Jó a föld, s mó­dosak a gazdák, nem is beszél­­ve arról, hogy a hatalmas fe­lületet jelentő puszta dombolda­lakkal is kezdeni lehetne vala­mit. Egykor nevezetes dalárda mű­­ködött a faluban, 3 vezetője, ma László cselekvően vett rész­­t Felső-tóvidéken a 30-as évek­­ben megélénkülő művelődési mozgalomban. 1993-ban Feketej­e volt a vendéglátó, s ma élnek idős dalárdisták, akik szer­vezettel emlékeznek erre az ese­ményre. S hogy a hamu alatt tovább él a parázs, azt Füstös János, az egyik leghíresebb mezőségi vers­bunkos példája bizonyítja. Híre a határok­ túlra is elju­tott, s budapesti táncház-reste­dezvények kedvelt szereplőjű Saját bevallása szerint őt nem kellett tanítani, hisz táncra szül­letett, s ezért él-hal ma is, a­­mit Mezőbándon remélhetőleig alkalma lesz bizonyítani. Katona, Melegfaldvár, Feke­­telak — három mezőségi tele­e­pülés, három megye határán, kicsit a senki földje, ahol u­­gyanazokkal a gondokkal küzde­nek. Kiutat, a megmaradást csak a fiatalság hazatérése jelenthetne,, akik nem is a szegénység, sok­kal inkább az elszigeteltség miatt választották a nagyvárosi életformát, vagy vállaltak mun­kát túl a határon. Hazafele már rövidebb az út a gödrök is ismerősebbek, s'om ember elgondolkozhat­ azon, hogy, a Felső-tóvidék települései kilo­méterben milyen közel vannak Marosvásárhelyhez, és mégis mi­lyen messze ny­uydtak­ tőlünk" Sancto Giorgio Neve, mint annyi más erdélyi településé, az 1333-as pápai tized jegyzék­ben bukkan föl Sancto Giorgio néven. 1453-ban Zenthgerg, 1501-ben Er­­deozenthgyergh, 1567-ben Erdeo Zent Gieorgij, 1602.ben Szent György, 1644-ben Erdeo Szent Giorg. 1569-ben az erdöszentgyörgyi birtokot Já­nos Zsigmond fejedelem Kornis Mihálynak ado­mányozza. Mihály vajda idejében a Kornisok éle­tüket vesztik. A szombatosság terjedésének féke­zése céljával 1618-ban unitárius zsinat színhelye volt Erdőszentgyörgy. 1620-ban az erdőszentgyörgyi birtokot Bethlen Gábor Rhédey Jánosnak adomá­nyozta, Rhédey Kornis­ lányt vett feleségül. A XVI. századtól felekezetileg a falu többségében refor­mátus és unitárius. Az 1618-as zsinat után a re­­formátusság gyarapszik inkább. 1704-ről templo­mot építhetnek az ortodox vallásnak is. Az 1722. évi urbárium 3 primipilust — lófőt —, 30 jobbágyot, 10 udvari szolgát és 10 zsellért említ. A három szabad embernek hét, a harminckilenc jobbágy­nak összesen hatvan jármas ökre volt. A lakosság száma 1856-ban 1632 fő volt, ezek 296 házban laktak. Határa 6 493 hold, ebből szán­tó 2 395 hold. 1881-ben a falu lakóinak száma meg­haladta a kétezret. 1910-ben 1328 református, 860 ortodox, 19 gö­rögkatolikus, 106 római katolikus, 29 unitárius, 218 izraelita lakta. Legszámottevőbb gazdasági erő a két világ­háború között a Schuller-féle nagybirtok. A köz­ségben malom, ecetpároid működött és számos kereskedelmi kisvállalkozás indult. Építészei, fa­megmunkálói jó hírnévnek örvendtek. A lakos­ság hetvenöt százaléka a mezőgazdaságban dolgo­zott. Építészeti emlékei közül jelentős a mai re­­formáim templom, mely valószínüleg az 1200-as évek végén — az 1300-as évek elején épült, és már 1383-ban a Szent György nevére volt fel­­szentelve. Külső falán freskó van, viszonylag jó állapotban, bent látható Rhédey Claudia emlék­táblája, melyet Mária angol királynő adományá­ból helyeztek oda 1936-ban. A Rhédey­ udvarházban m­a az általános is­kola működik, ennek helyén a hagyomány szerint apátság állt. Az udvarház reneszánsz stílusban épült, világosra festett mennyezete ma Is­od­ália. Sorban . . . volna, ha idejében megerősítenék. A Syk-féle kúriában ma orvosi rendelő működik (Papp Imre: Történelmi vázlat Erdőszentgyörgy múltjából.) Kant figyelmeztetése, Fazekas János közbelép Hatos Samu könnyes szemekkel üdvözölte a véndiá­­kokat a negyvenéves jubileumi ünnepen. Már ő serp erdélyi lakos,­ unokát nevel feleségével, Gyöngyi asz­­szonnyal, odaát. — 1961 augusztusának végén az erdő­­szentgyörgyi líceum titkársága telefonon értesített, hogy­ a tanügyi osztály rendelkezése értelmében a kibédi ál­talános iskolából áthelyeztek Szentgyörgyre a líceum igazgatójának — írja az iskola emlékkönyvében. — Ha felsőbb szervek nem kérdeztek meg, hogy akarok-e, ké­­pes leszek-e igazgató lenni. Tudtam azt, hogy kialaku­lóban lévő, fiatal középiskoláról van szó, amelynek épü* letei sem megfelelőek. Tudtam, hogy a környező fal­­vakból összesereglő, különböző neveltetésű és egyenlőt­ len képzettségű gyerekeket kell közösséggé, ismeret- és* műveltségkedvelő csapattá gyúrni. Szívemben hordoztam Kant figyelmeztetését, hogy a világon a legnehezebb, de egyben legszebb munka a nevelés. Meg voltam győződ­­ve, hogy az oktatás, nevelés legfőbb biztosítéka a pél­­­daadás. Tehát fel kell áldoznom magánéletem, egyéni érdekeim, hogy az itt végző érettségizők sose mondhasd­­ák: az iskola nem segített őket álmaik megvalósítá­sában. A rajon megszűntével átadták a líceumnak a Rhé­­dey-kastélyt, a Pethó­-féle épületet, a Zeyk-házat. A kastélyt nagy sietséggel berendeztük osztálytermeknek, a Pethö-féle házat fiúbentlakásnak, az alagsort kony*#­ fiának és étkezőnek, a lányok bentlakása a mai kórház épületében és a Zeyk-házban — ma körorvval rendel* és napközi van benne — volt 1970-ben fel akarták számolni a líceumot. Azzal in­dokol­ták, hogy túl közel esik Szovátáhhoz, melynek vé­­rosként előjoga az, hogy középiskolája legyen. A ki nem mondott okok közt volt az is — mondja Hatos Samu —, hogy állandó harcban álltunk felettes szerveinkkel, nem­ értettünk egyet iskolapolitikájukkal. Amikor láttuk, hog­y nem terveznek IX. osztályokat, egyik szülői bizottsági taggal felmentem Bukarestbe Fazekas János miniszter­­elnök-helyetteshez, aki a líceum eredménye­ láttán el­intézte megmaradását. De már ekkor megindult a leépítés. «•A kultúrgyöke­­rek elsorvasztása, a szakbarbár-gyártás, a „műhelygya­korlat“, melyen sem szakmát, sem elméletei nem tár­­sultak igazából, a ritka kivétel az volt, ha egy-egy lel­kiismeretes oktatómester az arra hajlamot és akaratot mutató néhány fiatalt mégis megtanította valamire, ami­nek hasznát vehették a szakmában. Az egyetemekre egyre kevesebben jutottak be, felhígult minden, építő­­anyagipari középiskola lett az elméletiből — és persze félreállították a régi igazgatókat-oktatókat vagy ellehe­­­etlenítették a helyzetüket, hogy önként álljanak félre. 1978-tól építőanyagipari és mechanika. 1978—82 köz­­ött még elektromechanika profilú osztályok is működt­­ett. 1983—83 között szakiskola is létesült, elektrome­­ehanika profillal. A tanulók létszáma az 1976—77-es is­kolai évben még 202, 1980 után már 4—500 között mo­zog, a tanári kar mérnökökkel és oktatómesterekkel bőlf­­ilit. De mint Papp Imre, a következő igazgató meg­­jegyzi, azt nehezen lehetett elképzelni, hogy egy falu és környékének ifjúsága csupán géplakatos vagy épületi elemeket gyártó szakemberré váljék. 1977-ben például 44 érettségiző közül 18 tanult tovább. Akik mégis bii­­onylottak, ,azaz továbbképezték magukat, fi legritkább ésember, fő] az iskola „profilját". (folytatjuk) BÖLÖNI DOMOKOS

Next