Népújság, 1997. április (49. évfolyam, 62-81. szám)

1997-04-08 / 67. (66.) szám

1997.április 8. kedd Több mint félezer bajnoki gólt lőtt A német IFFHS nevű szervezet (futballstatisztikai kutatásokkal foglalkozik) kimutatta: Puskás Ferenc az 1888 és 1996 közötti bő évszázad világrekordere. Minden idők bajnokságait ide számítva 533 bajnokin 511 gólos, utolérhetetlen csúcstartó, míg világ a világ. A születésnap előtti kérdezz-felelek Puskás Ferenccel: — Strund mellett született, ott is nőtt fel. Előre el­rendeltetett a sorsa? — Kétévesen totyogtam le a gyerkőcök közé. Reggel nyolctól este tízig futballoztunk. Eleinte rongylabdával, később a tenisz­labda kincsnek számított. A mai Bozsik-stadion füves edzőpá­­lyája helyén akkoriban nyolc bérház emelkedett, 132 gyerek csakis a grundon lelt kikapcsolódást. Király Imre bácsi, a Kis­pest szertárosa egyszer ajánlotta, ha lehengereljük a­ "nagyok" pályáját és labdát szedünk a meccseken, akkor ad egy­ igazi lasztit. Mindem vállaltunk. — Ki állította először, hogy Puskás Öcsi klasszis fut­ballista lesz? — Ez­ soha nem érdekelt. Tettem a dolgomat. Tán 14 éves voltam, amikor Szűcs Nándi bácsi, a Kispest intézője említette: "Öcsi, te sokra viszed". A második világháború "segített". Sok felnőttjátékosunk a fronton volt, mi, egykori ifik azért kaptunk olyan hamar bizonyítási esélyt. — Élete legjobb játékostársa, barátja? — Bozsik Cucu. Éppen arab földön edzősködtem, amikor 1978. május 30-án hazatelefonáltam. Mondták, Cucut hazaen­gedték a kórházból. Rossz, előjel, mormogtam, a negyedik vagy ötödik infarktusa után kicsit korán bocsátották el. Másnapra meghalt. Tudja, az­ életben úgy meghurcolták, hogy arra rá­ment a szíve. Az élete. — A válogatottban 1945. augusztus 20-án debütált. Ausztria ellen gólt lőtt, majd utolsó válogatottságát is Ausztria ellen jegyezte — 1956. október 14. —, szintén góllal. A legemlékezetesebb találata? — Nem húzta vissza a szíve az anyaföldre? — Az­ 1957 eleji MLSZ-döntés elkedvetlenített. A magyar futballt tönkrevágta az akkori szövetség. Én hazajöttem volna, ha nem erősködnek annyira a letiltással. A szívem? Én tudom, az, hogyan tud fájni! — Az 1962-es vébén például együtt játszhatott volna Albert Flóriánnal, a magyar színekben. — Lehet. De az is lehet, hogy pofozkodás lett volna kettőnk között. — 1991-ben tért haza. Ki a revansvágy, hogy tör­lesszen azoknak, akik annak idején megnehe­zítették az életét? — A bosszúállás nem az én stílusom. Megrögzötten jókedélyű ember vagyok, a vi­tás dolgokat inkább elröhö­göm. Ilyen voltam, ilyen ma­radtam. — K­ehet még új Arany­csapat magyar földön? — Nehezen. A mai szemlé­let az, hogy csak gólt nem kapni, így nem lesz szupercsa­pat. Vannak tehetségek, de magukra hagyottan készülnek. Sokan és sokszor elveszik a kedvüket. Pedig én úgy hi­szem, ezt az­ országot 1938-tól kezdve a futballcsapat "hozta fel". — Nem gondol arra, hogy csinál egy "Puskás FC"-t? — Ahhoz már öreg vagyok. Másrészt a pénzszerzés soha nem volt a kifejezett élete.­ Puskás Ferenc 6. percben szerzett góljával 1-0-ra vezet a magyar csapat, miután a labda lepattan Werner Liebrichről. Toni Tureknak semmi esélye sincs (V. labdarúgó világbajnoki döntő, Bern, 1954. július 4. Magyarország — Németország 2-3) INTERJÚ Puskás Öcsi 70 éves "Miért nem lettem hegedűművész?" Kevesen mondhatják el magukról azt, amit Puskás Ferenc. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke "helybe jött érte" Budapestre. Juan Antonio Samaranch április 2-án NOB Érdemrenddel tüntette ki a 70. születésnapját ünneplő Puskás "Öcsit". Minden idők legnagyobb magyar futballistája. Édesapja és első edzője, idősb Purczeld Ferenc indította el a pályán. Tizenöt évesen mutatkozott be az NB I-ben, ötszörös bajnok a Bp. Honvéddal, négyszer gólkirály. 1952 olimpiai bajnoka, 1954-ben vb-ezüstérmes. Nyolcvanhárom válogatott gólt lőtt 84 "címeres" fellépése során. 1956-ban, a magyar forradalom napjai során külföldre távozott. Kényszerszünet után a spanyol Real Madridban folytatta, 1958 és 1967 között három alkalommal lett Bajnokcsapatok Európa Kupájában a győztes csapat erőssége. Négyszeres spanyol gólkirály. Világ- és Európa-válogatott. Visszavonulása után 9 országban edzősködött. 1993-ban a magyar válogatott szövetségi kapitánya négy mérkőzés erejéig. — Talán az, amelyiket 18 évesen az osztrá­koknak lőttem. A meccsek és gólok amúgy egyformák. Ha­ újrakezdeném, akkor is így gon­dolkoznék: mindegy' kinek rúgod, csak rúgd be. Ez. a lényeg. — "Disszidálásának" körülményei? — Azon az őszön a spanyol Atletico Bil­­baóval BEK-mérkőzést kellett játszani. Ha nem állunk ki, két évre eltiltanak. Voltunk a Parlamentben, megadták az­ engedélyt. Nem is sejtettük, hogy ekkora kavarodás lesz belőle. Aztán jött a dél-amerikai ajánlat. Brüsszelben leültünk Sebes Gusztáv edzővel. "Minek menjünk haza, fogjunk puskát és lő­jünk mi is?" — kérdeztem. Sebes azt mond­ta, ő nem jön Brazíliába (ez­ már ’57 febru­árjában volt), mert nem kapott engedélyt a Párttól. Mi mentünk. Később, Bécsben ért az üzenet, ha nem megyünk haza, csúnya vi­lág lesz. Az­ lett. Két év ITFA-eltiltással szá­molhattam, de mentem a családdal olasz földre. Végül 14 hónapom esett ki, no, en­nek során alaposan elhíztam. — És­ jött a Real Madrid! A legjobb fogyókúra — Néhai Östreicher Emil említette, hogy Santiago Bernabeu­ klubelnök tárgyalna velem. Azt hiszem, vicces, 18 kilós súlyfelesleg volt raj­tam. Bernabeu közölte, adjam le a fölöset, szá­mít rám. Hat hét alatt lefogytam. Bernabeu állta a szavát, sem. Hívogatnak külföldről is, de már nem akarok edző lenni. — Mondják, Ön a legnépszerűbb magyar! — Ez­ túlzás. De annyi tény, a Puskásra mindenki fölkapja a fejét. — Milyen érzéssel mentek Soundonba, 1953 őszén? Tommy Taylor, a labdaszedő — Nem ismertük őket. De előtte például az olaszokat is elvertük idegenben 3-0-ra. Nem féltünk, bár a gyep, a pá­lyaméret, köd, a nagy nézőtömeg elgondolkodtatott. Az a magyar csapat kívül-belül ismerte egymást. Volt egy olyan edzőnk mint Sebes, aki sziszifuszi munkával építgette a csa­patot. Budai, Kocsis, Czibor, meg én közel egykorúak vol­tunk, igazi sportbarátok. Hamar gólt lőtt Hidegkúti, és ez meghatározó volt. Úgy igazán a harmadik gól után éreztem, hogy megvertük őket. Felkészült játékosok voltunk, én még 30 évesen is plusz egy órákat kinnmaradtam gyakorolni a labdával. Hát még a 6-3 idején...! Tökéletes csapat volt a miénk, évek óta együtt készültünk. Nem volt csoda sem a 6-3, majd a pesti 7-1 sem. — Élete legjobb sztorija? — Válogathatnék... Talán a 6-3-mal kapcsolatos. Valaki szólt az öltözőnkben. Öcsi, nézd már meg, milyenek az angolok! Harminc perccel a kezdés előtt kimentem a fo­lyosóra, láttam egy alacsony embert fehér mezben, fekete nadrágban. Ez biztosan a labdaszedő lehet — gondoltam. Kiderült, az egyik legjobb angol játékost, Tommy Taylort láttam. Röhögtek rajtam a srácok, amikor elmondtam. Sztori? A 11. percben rúgott Hidegkúti-gólt lesnek látta Leo Horn, a bíró. Szegény hollandul már meghalt, de akkor jól leszidtam őt. Németül rákiáltottam: "Mi van Leo, lopod a gólunkat?!" — Legendás mondása, "kis pénz, kis foci", igaz ez így? — Az emberek sokat túloznak... Pénz? A 6-3 után 10 ezer forintot kaptunk prémiumként, a 7-1 után pedig akadt játékos, aki 45 ezret. Szép pénz­ volt, de nem azért csináltam. Ehhez értettem, ezért nem lettem hegedűművész. Szabó Sándor Még vígan... Az 1953. november 25-i magyar—angol mérkőzésről hazatérő Puskás és Kocsis az ünneplések középpontjában -SPORT+4 T­T

Next