Népújság, 1997. május (49. évfolyam, 82-103. szám)

1997-05-24 / 98. szám

1997. május 24., szombat Vörös csillagos angol és amerikai repülőgépek (2.) (A második világégés befejezésének emlékére) A szovjettel szövetségbe lépett an­gol és amerikai haderők nem csupán a legkülönbözőbb úton-módon, de nagy típusválasztékban is juttatták el a célállomásokra a szükséges műszaki eszközöket. Cikkünk első részében le­írtuk a Reykjavikból kiindult hajóka­raván által szállított Hurricane va­dászgépek szerepét. A hozzáértőket esetleg érdekelheti, hogy Hurricane Mk-II.A és II.B gé­pek voltak ezek, míg az általunk kö­zölt illusztráció a II. C típust mutatta be. A szintén emlí­tett Tomahawk va­dász­gépekből ugyancsak többfélét kapott a szovjet lé­gierő: P-40, P-40B, C, E, F, K, M és N jelzésűt. Folytat­hatjuk a felsorolást a Kittyhawk II. és III. -mal, a War­­hawkkal, meg a De Haviland DH98 Mosquito B.Mk.­­IV-gyel, amelynek angol felségjeleit szintén átfestették szovjet vörös csilla­gokra. A szövetségi erőktől származó re­pülők listáján szere­pel , továbbá az Armstrong Whit­worth A.W. 41 Al­bemarle szállítógép, melynek három va­riánsa is volt (STI, GTI, GT II) asze­rint, hogy csapatot, fegyvert, hadianya­got kellett-e fölven­nie. Ugyancsak em­lítést érdemelnek a brit légierőtől származó Slandrix Page HP-52 Hampden TBMk-s torpedóve­­­tő-bombázók, meg a Tirpitz csatahajó elleni légitámadás során megsérült l­ancaster bombázók, melyek az angol támaszpontjukra való visszatérést nem kockáztatva, a szovjet légierő Jagodnik légibázisára szálltak le. Ezekből a szov­jet szakemberek néhány darabot kija­vítottak és az angol féllel megegyezve tovább használták őket. Hasonlókép­pen a háború végéig birtokolta a szov­jet haditengerészet a Royal Sovereign hadihajóról átadott Wartus felderítő úszó-repülőgépet. Azok a repülőgépek, amelyekről korábban azt írtuk, hogy az Ameri­kából Angliába tartó hajókról kirako­dás nélkül küldték tovább a szovjet kikötőkbe, tulajdonképpen a P-39, P- 39 D és N jelzésű, valamint a P-400- as Aircobrák, amelyek nem voltak népszerűek a brit pilóták körében. Az Aircobrák első harci alkalmazására Kubány légterében került sor, ahol jelentős szerepet játszottak a hadá­szati légifölény kivívásában. Az ango­lokkal ellentétben a szovjet pilóták megszerezték az alacsony támadásra és légiharcra egyaránt alkalmas Air­­cobrákat, a 37 (!) milliméteres gép­ágyúkkal bármely ellenséges géppel felvehették a küzdelmet. Ettől elté­rően a P-63 A és C jelzésű King­­kobra vadászrepülőgépekkel első­sorban a távol-keleti légierő egysé­geit szerelték fel a szovjetek. Ezek 1945 augusztusában (!) kerültek harci alkalmazásra a Kvantung-had­­sereg ellen Mandzsúriában megindí­tott hadműveletek során. Egy Szibériában teljes épségben kényszerleszállt Liberatort az ameri­kai kormány a Szovjetuniónak ado­mányozott. Ezt a repülőgépet később Zsukov marsallnak, a Legfelsőbb Fő­parancsnokság Főhadiszállása képvi­selőjének személyi használatú repülő­gépként rendelték ki. A szovjet flotta légierejének összesen 48 darab Con­solidated gyártású PBY-6A és 137 db Naval Aircraft Factory gyártmányú PNB-1 típusú haditengerészeti úszó­­repülőgép került átadásra. A már használt, de az észak-karolinai Eliza­beth Cityben és az alaszkai Kodiak­ban felújított Catalinákat az Atlanti­óceán—Észak-Afrika légi útvonalon, amerikai személyzettel vitték el Ba­kuba. Emellett nagyszámú, amerikai licenc alapján gyártott szovjet Catali­na is szolgált a haditengerészeti légi­erőben. Az 1938-ban megvásárolt li­cenc és 3 darab mintarepülőgép alap­ján 1939-ben kezdték el ezek gyártá­sát Taganrogban GST típusjelzés alatt. Az angol légierőben Boston néven ismert közepes bombázókból a Douglas A-20 Ha­voc-okból 2908 dara­bot adtak át a szovje­teknek. A DB-7B, A 20B, C, G, N­ és K tí­pusokban szállított Bostonok a háború végéig teljesítettek szolgálatot a szovjet frontbombázó ezre­­dekben. Az angol légierők­ben Dakota néven is­meretes Douglas (­-47 Skytrain szállítórepü­lőgépekből 707 darab került átadásra. Az ennek másolataként 1940-ben meginduló PS-84, később I­isu­­nov I.1-2 sorozatgyár­tása 1941 közepére már havi 30-40 darab­ra emelkedett. 1941. és 1944. között össze­sen 862 darab North American B-25 Mit­chell C, D, G és J kö­zepes bombázó került leszállításra a Szovjet­unióba. A Fort Geor­­ge-ban kiképzett szov­jet repülőszemélyze­­tekkel együtt még 1941-ben megérkezett az első 5 darab az északi kikötőkbe. A következő so­rozatot már a Pan American Airways légitársaság polgári pilótái vitték el — Floridából felszállva — az ismertetett útvonalon Abadanba. A B-25 C gé­pekkel felszerelt szovjet bombázórepü­lő-hadosztály a sztálingrádi csatában került bevetésre. A Mitchellek nagy tű­zerejük, jó harci és repülőtulajdonsá­gaik révén hamar népszerűvé váltak a szovjet pilóták körében. Végül hadd említsük meg, hogy 1944-45-ben több száz szögletes ka­bintetejű P 47 D-22 Shunderbolt és buborék kabintetejű P 47 D-27 is át­adásra került. A második világégés időszakában 17.800 bombavetőt,­­37.000 csatare­­pülőgépet és 59.000 vadászrepülőgé­pet gyártottak a Szovjetunióban. (A Repülés c. folyóirat, valamint A légiháborúk története és a Hadirepü­lőgépek című könyvek nyomán.) 1944 júniusában a "Frantic" hadművelet során 43 súlyosan megsé­rült-megrongálódott B-17 nehézbombázó maradt az ukrajnai Polta­­vában. Ezek közül néhányat kijavítottak a szovjet szerelők és — az amerikai féllel megegyezve — tovább használták őket. A BOEING B-17 "Fortress" u­t­at egy szárazföldi elhelyezésű, de tengerentúli tá­madásokra is alkalmas bombázó tervezésére kiírt pályázat eredmé­nyeként építették meg. 9000 méter magasságban, a légvédelmi esz­közök hatásos lőtávolságán kívül repült, erős, védő fegyverzettel ren­delkezett (13 géppuska­), így "repülő erőd" néven emlegették. Mo­torjai (összesen) 4000 lóerővel gyorsították fel 450 km/óra sebes­ségre, a 27 méteres törzshosszú, 45 méteres szárny­fesztávolságú, 30 tonna repülősúlyú és 2250 kiló bombaterhelésű gépet, aminek darabjáért 258.949 dollárt kért a Consolidated Vultee cég. A hős egy kissé túlkoros Murphyt majdnem elfelejtette a világ. Ha késve is, de mégis utolérte a hála, a hivatalos lap szerint a gal­­lipoli hadműveletben tanúsított bá­torságáért érdemkeresztet kapott. Az indoklás szerint nyolc hónapig szállította az ausztrál és az új-zé­­landi sebesülteket, mit sem törődve a török tüzérség pusztító sorozata­ival. A csata olyan heves volt, hogy a partraszállással kísérletező 480 ezer katonából 250 ezer elesett. Murphy hűséges felvezetője is meg­halt. A hadművelet szorgalmazója, őfelsége tengerészetügyi minisztere megúszta, Winston Churchillt csak leváltották a kudarc miatt. Mindezt 1915. április 25. és 1916. január 8. közötti eseményként jegyzi a történelem. Murphy azonban nyolc évtized múltán a nyolchónapos frontszolgála­tért megkapta a plecsnit. Murphy, a gallipoli ütközet sebesültszállító szá­mára. MAGAZIN Testgyakorlat és filozófia (XXV.) A színek titka... Minden létező dolog saját rez­gésfrekvenciával rendelkezik, és ez határozza meg a színét — kezd mondandója "titkába" Csegedi Sán­dor jógaoktató, majd így folytatja: A szín tulajdonképpen abból adó­dik, úgy keletkezik, hogy a tárgyak felülete a fényforrás teljes színská­lájából bizonyos sávokat elnyel, má­sokat pedig visszaver. A visszavert fénysugarak tulajdonképpen külön­böző frekvenciájú energiaformák, amelyek állandó kölcsönhatásban állnak a hatáskörükben létező élőlé­nyek "aurájával". Pszichológiai kí­sérletekkel mutatták ki, hogy az egyén környezetében túlsúlyban lé­vő színek különböző lelkiállapotokat váltanak ki. — Mi ennek a magyarázata? — Az, hogy ha az ember hosszabb ideig van kitéve valamely szín hatá­sának, az felerősíti a frekvenciaszint­jének megfelelő, szibtilis energiát az aurában, márpedig köztudott, hogy az asztrális aurának a színösszetétele közvetlen módon határozza meg lel­kiállapotunkat. — Az aura összetétele egyöntetű? — Személyenként különbözik, ám keveset változik életünk során. A kül­ső környezeti hatások következtében fellépő lelkiállapotok azonban időle­ges változásokat idéznek elő az aura struktúrájában. A környezetünkben lévő színek helyes használatával vi­szont könnyen harmonikussá tehetjük kedélyvilágunkat. A különböző színek iránt érzett vonzalmunk szoros kap­csolatban áll az aura összetételével, és ez határozza meg egyrészt jelle­münket, másrészt pedig időleges lel­kiállapotunkat. — Az tehát, hogy milyen színt ked­vel az ember, "árulkodik" felőle?! — Minden ember azokat a színeket kedveli inkább, amelyeknek jellegzetes energiái az aurájában nagyobb mérték­ben vannak jelen. A kölcsönhatás for­dítva is érvényes, ugyanis a környeze­tünkben lévő színek — gondoljunk csak a ruházatra, a bútorzat színére, szobánk festésére például! — hatással vannak auránk színére. Aki pedig nem ismeri ezt a jelenséget, az...?! De er­ről két hét múlva szólunk majd — fejezte be tájékoztatóját Csegedi Sán­dor jógaoktató. Járay Fekete Katalin Philip Selim: Ez Amerika! Az amerikai ál­latfarmok gabo­­nahegyeket emésztenek fel. A világ össztermésé­nek közel 40, az amerikai termés­nek több mint 70 százalékát etetik fel az állatállo­mánnyal. 1990-ben 162 millió tonna ga­bonanemű — főként kukorica, de úgy­szintén cirok, árpa, zab és búza — fo­gyott el. A proteinben gazdag szójabab­ból is tonnák millióit etették meg az állatokkal. Ha az emberek fogyasztanák el mindezt a gabonamennyiséget, akkor ötször annyi ember eledeléül szolgálna, mint hússá, tejjé, tojássá átalakítva. Elképesztően változó az a haté­konyság, mellyel az állatok élelemmé alakítják át a gabonaneműeket, pél­dául a kukoricát. Több mint hét ki­logramm kukorica és szója szükséges ahhoz, hogy egy kilogramm csont nél­küli sertéshúst tegyenek az asztalra az USA-ban. A szarvasmarha keve­sebbet igényel — öt kilogramm ga­bonát és szóját fontjaként a húsnak. Az amerikai állattenyésztés oly sok energiát emészt fel a farmok gép­parkjának üzemeltetéséhez, valamint a trágyázáshoz és rovarirtáshoz szük­séges üzemanyag előállításához, hogy az akár kőolajtermelés is lehetne. Megállapították, hogy 14 ezer kiloka­lóriát igényel 200 g sertéshús előállí­tása, ez két liter benzinben kifejeződő energiának felel meg. Az Egyesült Ál­lamok mezőgazdasága által felhasz­nált energiamennyiségnek csaknem a fele az állattenyésztésre megy el. Az állatok etetésére szánt gabona termesztése sok vizet is igényel. Ka­liforniában, egy olyan államban, mely másik államból importálja a vizet, az állattenyésztés közel egyharmadát használja fel a vezetékeken érkező víznek. Megközelítőleg nyolcezer liter vízre van szükség egy kilogramm marhahús előállításához. Az USA területének felét az állat­­tenyésztési ágazat használja takar­mánygabona-termesztésre, legeltetés­re, szabad tartásra. Azokon a gabo­naföldeken, ahol az állatok számára termesztenek takarmánynövényt, va­lamint a szénát, félelmetes sebességgel erodálódik a talaj, a jelenben folyó konzerválási törekvések ellenére. A véres hús, a baromfi, a tojás és a tej minden kilogrammjának előállítása­kor öt kilogramm kiváló minőségű ta­lajt veszítenek a farmok földjei. Noha ilyen nagy mennyiségű elesé­­get, vizet és energiát használ fel az ál­lattenyésztési ágazat, megjelennek más problémák is, leginkább szembetűnő az állatállomány pusztulása, mely­ éven­ként, miután kiszárították az elhullott állatokat, eléri a 158 millió tonnát évenként. Ennek egynegyede vágóhi­dakról, csibefarmokról és más, állatte­nyésztéssel foglalkozó üzemekből szár­mazik. Ezeken a helyeken nem könnyű feladat intézkedni — az elhullott álla­tokat el kell távolítani, tárolni és meg­semmisíteni úgy­, hogy elkerüljék a víz­készletek szennyeződését. Egy húsban szegény étrend elfogad­hatatlanul hangzik olyan nemzetek szá­mára, melyek étrendjükben hozzászok­tak a napi húsadaghoz. Eme tendencia logikus folytatása azonban — egy olyan világban, ahol mindenki annyi húst en­ne, mint az amerikaiak — recept az ökológiai katasztrófára. Ha csupán a földünkön ma élő ,6,5 milliárd ember az amerikai étrendet követné, akkor háromszor több gabonára lenne szük­ség, mint amennyit a világ összes far­merja termel. A föld hája II. Férfi a talpán... A mellékelt kép poénját megkapjuk a jelzett oszlopokban. VÍZSZINTES: A­ rejtvény: 1. Ókori elő-ázsiai sémi nép. 6. Római 49. 7. Vermut-készítésnél használt növény. 8. ... Ekberg színésznő. 9. Kén és oxigén vs. 10. Élelmet erővel ad. 12. Széles női sál. 13. Ház bejárata. 15. Spanyol és norvég gkf. 16. Egyházi átok. B-rejtvény. 1. Megértés, emberség. 6. Csörgő közepe. 7. Amerikai színész (Robert de ...). 8. Meséiről híres test­vérpár. 9. Latin kettős betű. 10. Gö­rög betű. 12. Földdel egyenlővé tesz. 13. Fundamentum. 15. Némán áll! 16. Akadó, rekedő. C-rejtvény. 1. Befed, ellep. 6. A pincébe. 7. Kis kecske. 8. Pápai fej­dísz. 9. Gazda. 10. Imádok (rom.). 12. Olasz szerelem. 13. Folyékony zsi­radék. 15. Tunéziai gáj. 16. Aromás. D-rejtvény: 1. Alpári, közönséges. 6. Rádium vs. 7. Megóv. 8. Déli ma­gyar határfolyó. 9. Pára! 10. Házat felhúz. 12. Nemesfém. 13. Közel­­keleti állam. 16. Elcsavar. FÜGGŐLEGES: A-rejtvény: 1. USA-tagállam. 2. Összetételekben or­rot jelent. 3. A szerelmi költészet mú­zsája. 4. Uő. 5. Cseh zeneszerző. 11. Alkotórész, áramforrás. 12. Kén és protaktínium vs. 14. Antonov-gép. B-rejtvény: 1. Rigolyás. 2. Ebbe az irányba. 3. Indonéz sziget (volt por­tugál gyarmat). 4. Áru értéke. 5. Drá­gának tartó. 11. Madárruha. 12. A kínai filozófia része. 14. Néma Elza! C-rejtvény: 1. Felnagyít, felfúj. 2. Je­gyez. 3. Alarm. 4. Idős (röv.). 5. Auszt­rál tó. 11. Összetételben egyenes, helyes. 12 Páratlan alarm! 14. Lazítani kezd! D-rejtvény: 1. Az V. században élt gepida király. 2. Claude Autant ... 3. Vízidió. 4. Osztrák és olasz gkf. 5. Fonott bevásárlótáska. 11. Német női név. 12. Párosan maradt! 14. Sír. Füsy Gy. A május 10-i Szieszta-rejtvény meg­fejtése: — Bünköst is így lesz, Harsány régi ünnep. -NÉPÚJSÁG 5

Next