Népújság, 1998. június (50. évfolyam, 105-125. szám)
1998-06-05 / 108. szám
4 NÉPÚJSÁG Június 5 A Környezetvédelem Világnapja A környezeti tényezők állapota meghatározza az élet minőségét. Sajnos a századunk politikai, gazdasági és társadalmi változásai által okozott környezeti módosulásokra nagyon későn figyeltek fel, így a gyors ütemű városiasodás, az iparosodás, a szállítás robbanásszerű fejlődése, az ésszerűtlen mezőgazdálkodás, a természetes források intenzív kiaknázása több évezredes ökoszisztémákat, különböző növény és állatfajokat hozott veszélybe. Az emberi tevékenység ilyen irányú mélyreható változásai intő jelek kell hogy legyenek a jogokkal, de kötelezettségekkel is bíró közösségünk minden tagjának. Jogunk van az önmegvalósításhoz, de ezt nem tehetjük úgy, hogy figyelmen kívül hagyjunk másokat. Cselekedeteinket a jövő nemzedék iránti kollektív felelősségtudatnak kell meghatároznia. Másodsorban, az emberiség léte is fenyegetetté vált bolygónkon. Amikor eltűnnek bizonyos fajok, tönkremennek különböző életterek, az emberek okozta változások környezeti hatása kiszámíthatatlan. A Környezetvédelem Világnapja jó alkalom arra, hogy számba vegyük az eddig okozott környezeti károsodást és felmérjük azokat a teendőket, amelyekkel megakadályozható, leállítható ez a folyamat. Anélkül, hogy mérleget készítenénk, elmondhatjuk, jelentős előrelépés történt abban az irányban, hogy a lakosság jobban odafigyeljen a környezetvédelemre. Dicséretre méltó, hogy e téren van megfelelő jogi keret, létrejöttek a szakintézmények. A piacgazdálkodásra való átmeneti korszak nehézségei, a szűk anyagi feltételek miatt azonban a környezetkárosító hatásokat csak egy rövid, közepes, illetve hosszú távú stratégia alapján lehet megfelelően elhárítani, a felmerülő problémákat kezelni. A helyhatóságoknak és az érdekelt intézményeknek közvetlenebbül, aktívabban, felelősségteljesebben és szakszerűbben kellene részt venniük a környezetvédelemben. Jelentős feladat hárul az oktatókra és a helyi sajtóra is a környezetvédő tudat kialakításában, a környezeti gondok állandó szemmel tartásában. A környezeti tényezők monitorizálása mellett a Vízügyi, Erdőgazdálkodási és Környezetvédelmi Minisztérium által jóváhagyott program szerint nagyon sok gazdasági egységnél, és a lakosság jelzései alapján is számos ellenőrzést végzett a megyei környezetvédelmi kirendeltség. Ezúttal tájékoztatjuk a lakosságot, hogy a Manpel Rt.-t és a Mobex Rt.-t javaslatunkra és a megyei tanács támogatásával belefoglalták egy olyan országos környezetvédő programba, amelyet a Világbank anyagilag támogat. Ez alkalommal szeretnénk kinyilvánítani köszönetünket mindazoknak, akik a környezetvédelemért tett tevékenységünket támogatták. A Marosvásárhelyi Környezetvédelmi Kirendeltség továbbra is azért munkálkodik, hogy megyénkben megőrizze és feljavítsa a környezeti feltételeket, megóvja a lakosság egészségét és hozzájáruljon az élet minőségének a javításához. Calin Barna, a Marosvásárhelyi Környezetvédelmi Kirendeltség igazgatója Mindennap tovább nő a hulladékhegy AKTUÁLIS Marosvásárhely régi épületei "Nemcsak anyád öléből születtél, de bölcsőd lett a ház is." A Münchenbe szakadt és ott is pihenő — Marosvásárhelyt rajongásig szerető — Tollas Tibor verse jut eszembe, amikor Keresztes Gyula sorrendben harmadik kötetét ajánlom a Tisztelt Olvasó figyelmébe. A "varázskör", amelyhez tartozunk, s amely véd, ezúttal is Marosvásárhely, a maga régi épületeivel, műemlékremekeivel, s természetesen benne mi magunk, a város lakói, akiket időnként nem árt arra figyelmeztetni, hogy egy-egy ismerősnek tűnő házsor előtt ajánlatos a lépéseket lassítani, mert olyan titkokat rejtenek, amelyekről eddig sejtelmünk sem volt! Különösen akkor, ha olyan kalauzunk akad, mint Keresztes Gyula műépítész, aki évszázadok ködéből varázsolja elénk nem csak a hajdani épületek születésének különös történeteit, hanem a tegnapi polgárokat is, akik oly otthonosan közlekedtek a Nagypiac — a mai főtér— irdatlan sorában, akik királyokat, császárokat, hadvezéreket és államférfiakat, írókat és művészeket, székely ezermestereket és idegeneket oly szeretettel és melegséggel fogadtak, hogy azt tanítani kellene. Keresztes Gyula valóban rajongásig szereti Marosvásárhelyt, s bevallja mindazt, amire a fölényeskedők képtelenek: "Háromnegyed évszázada járom a város utcáit, de még ma is a felfedezés izgalmában élek. Szeretem ezt a várost régi és új részeivel úgy, ahogy van, szeretem, mert vendégszerető és visszaváró, mert öreg és hangulatos, mert fiatal és színes." Éppen e kötet impozáns "épületlustrája" révén kap történelmi hátszelet Márai Sándor találó megállapítása: "Marosvásárhelynek lelke van, s ez a lélek él és sugárzik." Keresztes Gyula az életét tette rá, hogy megismertesse a nagyvilággal a hajdan volt várost, amelyet századokon át Székelyvásárhelyként — a székelység fővárosaként — tartottak számon a krónikák és útleírások, s amely Bethlen Gábor erdélyi fejedelem oklevele és Borsos Tamás építkezései nyomán vált jellegtelen mezővárosból szabad királyi várossá, Marosvásárhellyé. A kötet megjelenésével új kiadót is köszönthetünk Marosvásárhelyen: a Fazakas Csaba vezette Disprescar eddig csak terjesztője, népszerűsítője volt a különböző kiadványoknak, s most ezzel a kötettel valóban "letette a garast". A nyolc fejezetre osztott, fényképekkel, térképpel, rajzokkal, pontos eligazításokkal ellátott kötet Marosvásárhely épületeinek eddigi, legteljesebb bemutatása. Természetesen hasznosítja és jó értelemben gazdagítja azokat a kiadványokat, amelyek az elmúlt egy-két esztendőben Marosvásárhelyről megjelentek. Gondolok itt Fodor Sándor és Balás Árpád útikalauzára és Vígh Károly—Páll Antal Sándor hézagpótló kötetére. A kötet első fejezete az egyházi épületekről szól. Jogosan! A templomok, kolostorok, zárdák nem csak nagy idők tanúi, hanem sok mindent elárulnak egy település lakóiról, azok anyagi helyzetéről is. Keresztes Gyula csak annyit közöl, amire bizonyítékai vannak, így megtudjuk, hogy Marosvásárhely — Székelyvásárhely — első temploma a Szent Miklós templom volt, amelynek építése a 14. század elejére esik. " "A Szent Miklós plébániatemplom nagyságáról és formájáról korabeli okiratok nem tesznek említést. A templom harangja hívta össze a város közvetlen közelségében lévő falvak lakosait, mint Felső- és Alsósásvári (a koronkai út mentén), Gordásfalva (a volt Cigánymező környéke), Kisfalud, (a Mészárosrét táján), Székelyfalva (a csávási és a remeteszegi utak között), Benefalva (a Víztelep), Hídvég és Remeteszeg római katolikus híveit." Azért idéztem a hajdani, már régen Marosvásárhelyre olvadt falvak neveit, mert még a város történetében járatosak közül is kevesen tudnak minderről. Keresztes Gyula tud újat, izgalmasat, eddig ismeretlent nyújtani az épületek bemutatásánál. Példaként hadd említsem az 1895—1897 között emelt törvényszék épülete belső képeivel kapcsolatos feljegyzéseit. Az ide látogató vagy peres ügyeit intéző bizonyára meglepetve áll meg az újabb Orwelli "átfestési" kísérlet előtt. Mit ír minderről Keresztes Gyula: "1995 nyarán, az épület általános felújítási munkálatai alkalmával, a díszes előcsarnok két szemközti falán két-két életnagyságú festett kép került felszínre, amelyeket minden bizonnyal az 1920-as évek elején vakolattal fedtek le. A négy kép: II. Endre király, aki az Aranybullát adta ki 1222-ben, Mátyás király, az igazságos, Werbőczy István, a Tripartitum (Hármaskönyv) szerkesztője és Deák Ferenc, a haza bölcse. A képek, feltárásuk és szárazon végzett tisztításuk után érintetlenül várják a szakrestaurátort." Aki, ugye —teszi hozzá a recenzens — továbbra is tüntetően távol marad. A Keresztes Gyula irányításával végzett restaurálási munkálatok nyomán egykori pompájában díszeleg előttünk a Lábasház, a Teleki-ház, a múzeumként szolgáló Toldalagipalota. A kötet legizgalmasabb fejezete a neves régi házakat bemutató rész. Annyi információt közöl, hogy szinte beleszédülünk, s mégis jólesik újra és újra elsétálni a régi épületek előtt, így tudjuk meg, hogy a Szentgyörgy utcában lévő Makariás-házban szállt meg 1773. július 11-én II. József osztrák trónörökös, majd császár, s onnan a nagy sár miatt gyaloghintón vitték fel a várba a katonai díszszemlére. Szinte érthetetlen, hogy annyi figyelmeztetés és ígérgetés után a mai napig sem talált a város vezetősége megoldást a Bolyai utcában lévő, Tolnai János ítélőmesterről elnevezett, több mint 300 éves műemlék épület restaurálására, közhasznúvá tételére. A mostani műanyag fólia nem jelent restaurálást! A háború sújtotta Németországban minden olyan régi épületet megmentettek, ahol az épületrészek 10 százaléka megmaradt. Hol állunk mi ettől? Már csak ezért is fontos ez a könyv! Figyelmeztet páratlan értékeinkre. Tófalvi Zoltán Az Erdészeti Törvénykönyvről (Folytatás június 4-i lapszámunkból) A magántulajdonban levő erdők bízlalói, kitermelő jogi vagy természetes személyek, csak az erdészeti személyzet által megjelölt fákat vághatják ki, betartva az erdészeti és a faanyag forgalmára vonatkozó szabályokat. A kivágásra szánt fákat kérésre az erdészet személyzet jelöli meg és becsüli fel. A tulajdonosok e szolgáltatások kifizetésével egyidőben kézhez kapják a kitermelésre és szállításra vonatkozó törvényes okmányokat. A kivételes esetektől eltekintve tilos a magántulajdonú erdők felületét csökkenteni. Ugyancsak tilos a fák kiszárításával vagy az erdősűrűség fokozatos csökkentésére vezető más eljárással előidézni az erdő lassú kiirtását. A leromlott földterületek erdősítése a területi egységeken keresztül valósul meg, a költségeket pedig a talajjavítási alapból vagy állami költségvetési kiutalásokból fedezik. A földterületek rendeltetésének megváltoztatása nem befolyásolja a tulajdonjog helyzetét. A IV. cím a magántulajdonú erdőalapra és a közületi tulajdont képező erdőalapra vonatkozó közös rendelkezések szabályait tartalmazza. Ennek keretében az I. fejezet a faanyag forgalma és a gömbfát fűrészáruvá alakító berendezések feletti ellenőrzésről szól. Eszerint a faanyag a kitermelés és a raktározás helyéről csakis az eredetét tanúsító iratok kíséretében szállítható, amelyből kitűnik annak törvényes eredete. Faanyag alatt a vágásra engedélyezett elsődleges termék, a másodlagos termék és az esetleges termék kitermeléséből és az erdőtisztítási akcióból származó gömbfa és hasított szerfa vagy tűzifa vagy a faragott fa, a fűrészáru, a kidolgozatlan, a megmunkált fa vagy a fából készült félkésztermékek értendők. Ugyanilyen elbírálás alá esik a karácsonyfák szállítása. Az erdészeti szervek fel vannak hatalmazva a faanyag forgalmának az ellenőrzésére, az eredetet tanúsító, a szállításra vonatkozó törvényes iratokkal nem kísért faanyag lefoglalására. A rendőrségi és vámszervek kötelesek ellenőrzést gyakorolni a faanyag forgalma terén és lefoglalni a törvényes iratokkal nem kísért faanyagot. Tilos az eredetét tanúsító iratokkal nem kísért faanyagot szállítóeszközre való felrakás céljából átvenni. Az erdészeti szerveknek, a rendőrségi és vámszerveknek vissza kell tartaniuk a dokumentumok nélkül szállított faanyagot, eredetének megállapítása céljából. A szállítónak el kell utasítania a feladásra hozott faanyag átvételét, ha ezt nem kísérik az eredetét igazoló törvényes dokumentumok. A lefoglalt faanyagot a legközelebbi erdészeti egység gondnokságába kell adni, ahol biztosítva lesz a faanyag raktározása és őrizete. A szállító a gondnokságba adás helyszínére köteles szállítani a törvényes dokumentumokkal nem kísért lefoglalt faanyagot. A vasútállomásokon, a kikötőkben vagy a vámegységeknél visszatartott faanyagot a feladó költségére kell elszállítani a legközelebbi erdészeti egységhez, amelynek gondnokságába adják azt. Ha a faanyag eredete nem állapítható meg, az elkobzandó. Ha megállapítják törvényes eredetét, azt visszaszolgáltatják a tulajdonosának, akinek viselnie kell a raktározási költségeket. Tilos a gömbfát fűrészáruvá feldolgozni, ha nem létezik a faanyag eredetét igazoló dokumentum. A faanyag forgalmára és fűrészáruvá való feldolgozására vonatkozó előírások végrehajtási módja kormányhatározattal állapítandó meg. Mellay György jogtanácsos (Folytatjuk) Ritkaszép Gyöngyök Az MTV2 műsorában ritkán jelentkező nyelvművelő műsorról, a Gyöngyökről van szó. Általában kéthetente kerül rá sor, de a múlt szombaton éppen bejelentették, hogy csak négy hét múva esedékes, mert foci-vb lesz... Hiába, nagy úr a futball! Pedig éppen arra hívnám ma fel a figyelmet, hogy aki szereti a szellemes, igen tanulságos nyelvészeti búvárkodást, az ne szalassza el megnézni a Gyöngyöket. Sorolom érveimet is mellette: már a bevezető képsor (melegbisrdó színű anyagra pergő fehér gyöngyök) arra vall, hogy jó ízlésű, a művészi gondosságra sokat adó szerkesztője, rendezője van a sorozatnak. Legfőbb vonzereje pedig az a Grétsy László nyelvész, aki született tévésztár. Mert: közvetlen, szellemes, kiegyensúlyozott. Lehet, hogy túl sok ez a hízelgő jelzőkből, de aki majd legközelebb megnézi a rovat soron következő részét, az meggyőződhet róla: a krónikás közel jár az igazsághoz. No, meg azért is ajánlom a műsort a nézők figyelmébe, hogy rájöhessenek: mennyire más, mennyivel több a tévés nyelvművelés, mint az írt vagy beszélt sorozat. A rovat rendezője egyébként Orbán Ágnes. A szombati összeállításban szellemes, tanulságos magyarázatokat hallottunk egy (másik) nyelvésztől és egy pszichológustól a metanyelvről, vagyis a gesztusok, a hanglejtés, a mimika szerepéről. Máthé Éva J%/-figyelő 1998. június 5., péntek