Népújság, 1999. március (51. évfolyam, 49-75. szám)

1999-03-16 / 62. szám

1999. március 16., kedd . Megemlékezés a székely vértanúk emlékművénél (Folytatás az I. oldalról) A megemlékezés kezdeteként a Nagy István Vegyes Kar és a Gecse utcai református templom kórusa Csiky Ágnes karnagy vezetésével Vörösmarty Szózatát adta elő. Majd az ünnepi műsort vezető Nagy­ István színművész bemutatta a vendégeket. Első szónokként Markó Béla szólt a jelenlevőkhöz. A szövetségi elnök beszédét követően Emil Constanti­­nescu államelnök üdvözletét Virág György olvasta fel. Az egymás mel­lett élő etnikumoknak a népek tavaszán való közös ünneplése mi­ndennél jobban kifejezi egymás iránti lojalitásukat — hangzott ki az ál­lamfő üzenetében. Ezután Eckstein Kovács Péter kisebbségügyi mi­niszter Radu Vasile kormányfő üd­vözlő beszédét közvetítette az ün­neplőknek. A magyar kormány és a HTMH nevében felszólaló Bálint Pataki József a magyarok együvé tartozásá­nak jelképeként, a nemzet legszebb ünnepeként méltatta március 15-ét, amely a pesti fiatalok nagy gondo­lata, és cselekvése nyomán a szabad­ságjogok kivívása és az örök ifjúság ünnepeként is része a történelemnek. A sötétség erői uszították egymásra a forradalom elején még együtt har­colókat. Akkor még kevesen értették, hogy a nemzetiségek közösen nem mindig haladhatnak, de egymás ellen soha nem fordulhatnak. Ez a gondo­lat most, amikor Magyarország vég­legesen az euroatlanti szövetség tagjává vált, ismét időszerű üzenet. Fodor Imre polgármester beszédében Bem József, a szabad­ságharc lengyel tábornokának ka­tonai eredményeit méltatta, ezek nyo­mán Erdély felértékelődött — idézett a felszólaló Egyed Ákos történésztől. A forradalom és az ezt követő sza­badságharc megalapozottsága és eredménye egyedi. A háborúhoz tudás és összefogás is kellett, ez utób­bit a tizenhárom aradi vértanú is jelzi, hiszen több nemzetiség képviseltette magát az aradi tizenháromban. Bem tábornok 1849. január 14-én Marosvásárhelyen hozta létre tá­maszpontját, és városunk a forradal­mat követő Bach-korszakban is az ellenállás jelképévé vált — utalt a székely vértanúkra a polgármester. Vass Levente, az Országos Magyar Diákszövetség, majd Sipos Levente, a megyei MADISZ nevében mondott rövid beszédet, ezt követően Kincses Előd, az RMDSZ megyei elnöke zárta a szónokok sorát. 1848 tavaszán magyarok és románok együtt léptek a forradalom útjára, március 15-e a sajtó szabaddá válásá­nak és a jobbágyság felszabadításá­nak az ünnepe, amikor jogokat biz­tosítottak a román nemzetiségnek is, amit Eftimie Murgu 1848 augusztusi, a magyar parlamentben elhangzott felszólalása is tanúsít — hangsú­lyozta az elnök. Határozottan vissza­utasította a negyvenezer román le­­gyilkolásáról szóló vádakat, majd ki­jelentette, az a valós üzenet, hogy a 450 fős magyar parlamentnek 27 román tagja is volt, akik a magyar kormány mellett mindvégig kitartot­tak. Beszéde végén kijelentette, a jo­gok érvényesítéséért össze kell fogni, pragmatikusoknak és radikálisoknak egyaránt, majd sürgette a nemzetiségi jogok megadására tett ígéretek beváltását. A szónoklatokat rövid kulturális műsor követte. Illyés Kinga Wass Albert Emlékezés egy régi márciusra című költeményét szavalta el. Domokos László Kosztolányi Dezső Az egyetemi körben című versét adta elő, majd Petőfi Nemzeti dala zárta a szavalatok sorát Csíky Csengele előadásában. A műsort a Kovács András karnagy vezette egyesített kórusok által előadott Kossuth-dalok zárták. Az ünnepség koszorúzással foly­tatódott, a Magyar Köztársaság, a magyar kormány, az RMDSZ, a megyei és városi önkormányzatok, különböző szervezetek, intézmények, társaságok, magánszemélyek ko­szorúival ékesült a székely vértanúk nemrégiben felújított emlékműve, végül az egybegyűltek által közösen elénekelt magyar és székely himnu­szok sorai zengtek a Postaréten, a tizedik szabad megemlékezés záróakkordjaként. Benedek István Vállalnunk kell Petőfi Sándor örökségét A segesváriak kora délután a Várban levő Petőfi-szobornál em­lékeztek az 1848—49-es eseményekre. Az előző évekhez viszo­nyítva az idén szép számban jöttek el, főként fiatalok és általános iskolások, hogy felidézzék a márciusi forradalmat. A Petőfi-szobor előtt Jakabházi Béla tanár szólt az 1848-as forradalom jelen­tőségéről, az akkor megfogalmazott 12 pontos kiáltványról, amely­nek máig érvényes és részben meg nem valósított üzenete van. Ezért kell ma is vállalnunk Petőfi Sándor 1848-as örökségét, hitét abban, hogy "győzni fog itt a jó." Vállaljuk az örökséget, a hitet az igazban, az emberségben, a haladásban — mondta Jakabházi Béla. A beszédet a helybéli Mircea Eliade Líceum magyar diákjai által előadott versműsor előzte meg és követte. Petőfi Sándor várbeli szobránál koszorút helyezett el a Magyar Köztársaság nevében Kóka Zoltán százados, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetségének katonai és légügyi attaséhelyettese, az RMDSZ segesvári szervezete és a fehéregyházi Petőfi Sándor Közművelődési Egyesület, valamint az EMKE képviselői. MÁRCIUS 15. Hőseinket nem folyton elsiratni, feltámasztani kell! Tavaszi fényben Abosfalván Az elmúlt esztendő kiemelkedő időszaknak számít a két állam kapcso­latainak fejlődésében, mondotta Szentpétery István, a Magyar Köztár­saság bukaresti nagykövetségének üzenetét tolmácsolva a szombati abosfalvi megemlékezésen, ahol a megye alsóküküllői RMDSZ- szervezetei ünnepeltek, és képvisel­tette magát a prefektúra, Burkhardt Árpád alispán személyében, eljött Marosvásárhely polgármestere, Fodor Imre, és a testvértelepülés, Pi­­lisvörösvár küldöttsége, Botzheim István polgármester vezetésével; szá­mos közéleti személyiség és RMDSZ-tisztségviselő. Az ünnepség védnöke dr. Kakassy Sándor képviselő volt. A bejáratnál a Kis-Küsküllő című lap ünnepi kiadványát kínálták a fiatalok. Az emlékező szentmisét György István helyi plébánossal együtt a pi­­lisvörösváriak papja, Gedő Attila mu­tatta be, és a küldöttséget alkotó pedagógus, vállalkozó, volt ország­­gyűlési képviselő mellett ott volt Kor­­pos István református lelkész is. Az abosfalvi plébániaépület előtti obeliszknél az RMDSZ helyi vezetője, Bartos Imre fogadta a meg­jelenteket. A vendégeket és a tisztelgő gyülekezetet Réti György mikefalvi polgármester üdvözölte, majd felolvasta Radu Vasile kormány­főnek a márciusi ünnep résztvevői­hez intézett üzenetét. A március 15-i ünnep számunkra nem 1849 októberének gyászát kell hogy jelentse — hallottuk a magyar követség másodtitkárának szájából —, hanem a dicsőséget, a harcot, hiszen a márciusi ifjak a soknemzetiségű Magyarország teljes lakossága nevében léptek fel. E te­kintetben ma is példa értékű Bem tábornok híres kiáltványa. Legfőbb feladatunk, hangsúlyozta a marosvásárhelyi származású Szent­pétery István, ismét a felzárkózás a művelt népek és nemzetek közösségébe­n és ezen munkálkodva találhat egymásra a két ország népe. Botzheim István pilisvörösvári polgármester nem először jár a kisküküllői tájakon. 1990-ben induló kapcsolatukat előbb csak karitatív jellegűnek vélte, de aztán meg­győződött róla, hogy amiként a pi­lisvörösvári németekben az anyaország olyan értékeket vélt fölfedezni, amelyek kint már régen eltűntek, azonképpen az erdélyi magyarok úgy őrzik legszebb ha­gyományaikat, magyarságuk szép megkülönböztető jegyeit, hogy a magyar anyaországiak külön értékként fedezik fel maguknak ezt — a nyugati civilizáció fertőzéseitől még meg nem rontott — erdélyi világot. Fodor Imre polgármester meleg szavakkal méltatta a Márton Áron püspök falujából, Csíkszentdomokos­­ról származó György István és a balánbányai születésű vörösvári Gedő Attila találkozását az imádságban. Nem hagyhatta ki a hely sugallta történelmi tanulság felemlítését, hiszen az abosfalvi kúriából indulva futamította meg Bem apó a vámosgál­­falvi csata nyomán Puchnert Szebenig úgy, hogy közben Medgyest is fel­adta. A környék magyarságának képviselői az obeliszknél elhelyezték az emlékezés koszorúit, a küküllő­­dombói fúvószenekar hangzatai közepette (karmester Székely And­rás). Irodalmi-dalos műsorral az abosfalvi, a mikefalvi, a désfalvi és a haranglábi fiatalok szerepeltek Benkő Emma, Nagy Irén, Ozsváth Erzsébet és Molnár Mária pedagógusok, valamint Balogh Piroska haranglábi RMDSZ-vezető irányításával. B.D. Szászrégen és vidéke A "népek tavaszáról", az 1848-as forradalomról a szászrégeni és a környéken levő református gyülekezetek is megemlékeztek. Székely József, a görgényi egy­házmegye rl. esperese tájékoztatott, hogy Marosvécsen, Magyarón, Abafáján és más gyülekezetekben ünnepi igehirdetéssel, előadásokkal tették emlékezetessé azt a napot, amely jelentős fordulópont volt a magyar nép életében. Szászrégenben a már hagyo­mányossá váló istentiszteletek és mű­sorok a többnyire zsúfolásig megtelt templomokban, kultúrotthonokban zajlottak. "Fél barátaim, drága Jézus zászlaja alatt!" hangzott a zsúfolásig megtelt magyarrégeni református templom­ban az ének, mely a megemlékező istentisztelet és az ünnepi műsor kezdőéneke is volt. Nemes Árpád lelkipásztor hirdetett igét, majd Csernátoni József tanár rövid beszá­molót tartott arról, hogy mit jelentett 1848 Szászrégennek és vidékének. Samu Pál tanár vezetésével a ma­gyarrégeni cserkészegyesület szín­vonalas műsorral tisztelgett a szabad­ságharc hőseinek emléke előtt. A szászrégeni református templomban Demeter József lelkipásztor hirdetett igét, majd Bozsoki Zoltán tanár vezetésével szintén a cserkészek ad­tak ünnepi műsort. Ugyanők léptek fel a radnótfáji református templom­ban, ahol Lakatos Péter vendég­szeretetét élvezték. A szászrégeni rendezvénysorozat befejezéséül a helybeli művelődési otthonban a Lucian Blaga Líceum és a 3-as iskola diákjai léptek fel. A színvonalas összeállításról holnap tudósítunk. Nagy Géza Szabolcs Fehéregyházán A fehéregyházi Múzeumkertben Petőfi Sándor és az elesett szabadsághar­cosok turul madaras emlékművénél Gá­­bos Dezső tanár, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke köszön­tötte a környékbeli magyarokat, akikre — mondta — többszörös felelősség hárul a magyar szabadságharc neves és névtelen hősei emlékének megőrzé­sében, köszöntötte a távolabbi vidé­kekről érkezetteket, a Magyar Köztár­saság nagykövetségének küldöttségét. Az RMDSZ Maros megyei szervezetét dr. Kelemen Atilla parlamenti képviselő képviselte, kis történelmi felvezetőjében a reformkori liberális magyar ifjúság törekvéseiről, a mai nemzet és "tört" részei, valamint a világban szétszóródott magyarok közös ünnepének összetartó fontosságát hangsúlyozta, méltányolva az ifjúság nagyszámú és ünnepélyes részvételét a nemzeti megem­lékezéseken. A fontos — zárta beszédét a képviselő—és aktuális, Teleki­­Pál elhíresült mondása: merjünk magyarok lenni — senkinek kárára. Szabó György Pál, az EMKE Maros megyei szer­vezetének elnöke veretes emlékbeszéddel mondta el: mit üzen március. Szász­medgyesről érkezett a szónok Sós József lelkész: "...Templomból jöttünk erre a helyre, legyen vége annak a harcnak, mikor magyar magyarnak ellensége, ne csak az ünnep hangulatát vigye magával, hanem az ünnep feladatát is a magyar. Az ünnepségen a fehéregyházi fúvó­sok zenekara játszott, a líceum magyar tagozatának diákjai mondtak Petőfi­­verseket és énekeltek dalokat, a kántor­­főiskolás Zolnai Ildikó Csávossy György Ima című versét mondta el, majd Szabó Gy. Pálnéval szép csángó­ magyar dalt énekeltek. Elhangzott a Himnusz, majd koszorúzott a Magyar Köztársaság nagykövetségének küldöttsége, a megyei és helyi RMDSZ, a PSME, az EMKE, a történelmi egyházak, és sokan mások helyezték el a kegyelet virágait. (lokodi) NÉPÚJSÁG Ez az ünnep sem telt el affér nélkül A szabadságharc 151. évfor­dulóján az alábbi Petőfi Sándor­­verset szerette volna a Postaréti megemlékezésen a művészi mű­sorba iktatni a Maros megyei MADISZ. Miért zárjátok el az utamat? Miért zárjátok el az áramat? Bocsássatok! Előre vannak vágyaim, de én Használni s nem ragyogni akarok Veszélyben a hon, s tettre híja föl Minden fiát, S reményeim szikláin állok én, Lelkemre százszoros viszhang kiált. Szilárd reményem, mint a sziklakő, Mely nem remeg, Hogy helyemen majd becsület marad Hogy a hazáért sokat tehetek. A tettek vágya, tettek ereje, Mint vad patak Folyt rajtam át, amelynek habjai Szilaj morajjal mélybe omlanak Fölnézek a nyárdéli napba és Nem fáj szemem, Lenézek örvény fenekére és Lenézek bátran, nem szédül fejem. Közönséges napokban csak megáll Más is helyén, De majd ha minden ember tántorog, Ottan leszek majd s nem tántorgok én! És lőni fognak rettentő napok, Amilyeket Csak álmodik most holdas éjeken Az őrülésig rémült képzelet. Nem várok én dicsőséget s dijat Munkáimért... Kötelességet ingyen tenni kell, S kötelesség munkálni a honért. És a dicsőség? Isten hír­ével Tovább mehet, Nem kell nekem kacér leány, midőn ölelhetem hű feleségemet. Miért zárjátok el az utamat? Bocsássatok! Előre vannak vágyaim, de én Használni s nem ragyogni akarok Pest, 1848. július

Next