Népújság, 1999. július (51. évfolyam, 150-176. szám)

1999-07-24 / 170. szám

4 NÉPÚJSÁG Magyarország támogatja Románia integrációs törekvéseit Radu Vasile kijelentette: Boldog vagyok, hogy vendégül láthatom Magyarország mi­niszterelnökét. Mint tudják, a Bálványosi Nyári Szabadegyetemhez kapcsolódik ez a látogatás, de ugyanakkor lehetőséget nyújtott arra, hogy találkozzunk, és áttekintsünk egész sor re­gionális és a kétoldali kapcsolatokra vonatkozó POLITIKA 1999. július 24., szombat Radu Vasile és Orbán Viktor marosvásárhelyi találkozója Tegnap városunkba látogatott Radu Vasile miniszterelnök és Orbán Viktor, a Magyar Köztársaság kormányfője. Déli fél egykor jött meg a román kormányfő, akit a megye és a város elöljárói fogadtak. Díszszázad tisztelgett, mely előtt, egy dzsekibe öltözve, lezserül elvonult, anélkül, hogy köszöntötte volna, majd hirtelen visszafordult és korrigálta a hibát. Mi­után Dorin Florea prefektus irányításával eleget tett a kötelező protokollnak, azaz üdvözölte Fodor Imre polgármestert, Orbán Dezső és Eu­gen Critjan alpolgármestereket, Alexandra P. Freteant, a megyei tanács alelnökét, az RMDSZ részéről megjelent Markó Béla szövetségi el­nököt, Frunda György szenátort és Kelemen Atilla képviselőt, a sajtó képviselőit egy kézle­gyintéssel intézte el, s egyenesen a Continental Szállóba hajtatott. Ott várta meg egy óra múlva érkező kollégáját, Orbán Viktort. A magyar kormányfő magánlátogatásra érkezett Erdélybe, a marosvásárhelyi látogatás csupán kitérő volt Tusnád felé tartva. Őt is ugyanúgy fogadták a megye és a város notabi­­litásai, csak a katonai parádé maradt el. Orbán Viktor már barátságosabban viselkedett a médiákkal, s egy kérdés erejéig meg is állt a sajtónak elkerített "karám" mellett. Pozitív jelzések, a rendezés szándéka nélkül? A Népújság kérdésére, hogy miért éppen itt, és nem Tusnádon találkoznak, Orbán Viktor azt válaszolta, hogy a román miniszterelnök ezt a helyszínt javasolta. Ez útba is esik, mind a ket­tőnknek így volt kényelmes, ezért nem láttam okát, hogy bármilyen más helyszínhez ra­gaszkodjam. A kérdésre, hogy miről fognak tár­gyalni, a magyar kormányfő kijelentette: olyan hosszú listám van, hogy ha azt most mind föl­sorolom, lekésem az ebédet. Összességében vannak biztató jelek, és vannak olyan területek, amelyek inkább rosszkedvre adnak okot. Vörös bor — fehér bor A Continental vendéglőben munkaebédelt a két miniszterelnök. A menüben — rr mint meg­tudtuk — egy hideg, sonkás-sajtos előétel szere­pelt, amelyet krémleves követett, majd krumplis-uborkás Stefánia-szelet következett, amelyet vörös borral és fehér borral locsoltak meg. A miniszterelnöki ebédet vargabéles és kávé zárta. Valóban sok megbeszélnivalójuk lehetett, mert egy órás késéssel kerítettek sort a beígért sajtótájékoztatóra, amelyet nyilatkozattal vezettek fel. A kérdésekre nem maradt igazán sok idejük, mert a végén mindössze a Népújság és a Népszabadság kérdéseire szakítottak időt, kérdést. A régió szintjén meg szeretném köszönni, hogy Magyarország támogatta, és továbbra is támogatja Románia euroatlanti integrációs törekvéseit. Törvényes keret a magyar egyetem létrehozására Amint azt budapesti hivatalos látogatásom alkalmával is kijelentettem, a két ország érdekei azonosak ilyen szempontból. Ezenkívül számba vettük a stabilitási paktum néhány kérdéskörét, annak lehetőségét, hogy Szarajevóban konkrétabban körvonalazódhas­­sék ennek a tervnek a gyakorlatba ültetése. Ami a kétoldali kapcsolatokat illeti, szó volt az ok­tatás kérdésköréről. Mint tudják, a tanügyi törvényt az alkotmánybíróság alkotmányosnak nyilvánította, a legfelsőbb törvényszéktől is pozitív véleményezést kapott, így, a törvényes keretek között, bármikor lehetőség lesz egy önálló magyar egyetem létrehozására. Ugyanakkor szó volt a gazdasági kapcsola­tokról, a kereskedelmi kapcsolatokról, a köl­csönös befektetések lehetőségéről. El kell azonban ismernünk, hogy mindkét részről problémák adódtak a két ország egyes ter­mékeinek exportja és importja terén. De abban egyeztünk meg, hogy a jövő héten összeülő román—magyar vegyes bizottság ülésén a két ország mezőgazdasági és ipari minisztériumai megoldást keresnek a problémák rendezésére. Beszéltünk arról is, hogy az idén szeptem­berben lesz 150 éve annak, hogy a két ország nagy forradalmárai, Kossuth és Balcescu találkoztak, itt az ideje annak, hogy valamilyen formában találjunk módot arra, hogy közös emlékművet állítsunk ennek a történelmi meg­békélésnek az emlékére. Meghívó horgászversenyre Végül szeretném elmondani, hogy Románia kormánya, én magam személy szerint, a ma­gyar kormányban, és Orbán Viktorban komoly tárgyalópartnert látunk, akkor is, ha vannak véleménykülönbségek, mindkét fél részéről készség mutatkozik ezek megoldására. Úgy hiszem ez a legfontosabb, amiről beszélhetek. Már egy évvel ezelőtt mondtam: én Orbán Viktor miniszterelnök úrban egy olyan szemé­lyiséget, olyan politikust látok, aki mindkét ország valós hasznára válik. Biztosítom önöket, ez nem protokolláris nyilatkozat. Nem szoktam a nyilatkozatok kedvéért nyilatkozni. Ez részemről őszinte és valós érzés. Elvárjuk más alkalommal is, legközelebb talán a horgász világbajnokság alkalmával, ahol én leszek a zsűri elnöke. Magas szintű kormányképviselet a horgászversenyen Való igaz, hogy bár a magyar házelnökkel nem egyeztettem, de az ő nevében is elfogad­tam a meghívást. Valószínűleg magas szinten fogja magát képviseltetni a horgászversenyen a magyar kormány, replikázott Orbán Viktor Radu Vasile kedélyes meghívására. A magyar kormány érdekelt Románia sikereiben Engedjék meg elmondanom, hogy köszönet­tel tartozom a miniszterelnök úrnak, amiért meghívott engem erre a találkozóra. Magam is örülök annak, hogy kapcsolatunk elérte azt a minőséget, amikor informális keretek között tudunk egymással időt egymással eltölteni úgy, hogy közben komoly politikai kérdésekről is tárgyalunk. A mai ebéd során is számos ilyent érintettünk. Én elmondtam, hogy amikor Ma­gyarország most ismét támogatja azt, hogy Romániával kezdődjenek meg az Európai Unión belül az érdemi csatlakozási tárgyalá­sok, akkor bennünket­ az a felismerés is vezet, hogy Vasile miniszterelnök úrnak az időszaka alatt Románia olyan lépéseket tett meg, ame­lyek történelmi léptékkel is mérve figyelemre méltóak. És a magyar kormány érdekelt abban, sőt Magyarország polgárai is abban érdekeltek, hogy Románia is sikeres ország legyen. Ezt a véleményünket nem befolyásolja az, hogy valóban vannak olyan kérdések, amelyek még megoldásra várnak. Fejtetőre állított diplomácia? Szokatlan módon, ha ezzel nem sértem meg a miniszterelnök urat, akkor a diplomácia szokásos világrendjét egy kicsit fejreállítottuk, hiszen a jövő héten találkozik a két külügymi­niszter itt Romániában, mi előkészítettük a találkozójukat. Remélem, hogy számos kérdés­ben, amiről most beszéltünk, a két külügymi­niszter találkozóján érdemi döntés születik. Sok sikert kívánok Romániának a céljai elérésében. Ezután válaszoltak a sajtó kérdéseire. Népújság: Most, amikor a Balkáni Sta­bilitási Konferencia előkészületei foly­nak, nem fontolgatják-e a két kormány közötti együttműködés lehetőségeit a szerbiai kisebbségek ügyében? Ugyanis a Vajdaságban, illetve a szerb Bánságban körülbelül 300-350 ezer magyar, viszont 1 millió román él. A közös megoldások egyrészt po­zitívan hathatnak az ott élő kisebb­ségekre, másrészt pedig precedens lenne a román—magyar kapcsolatok alakulásában. Radu Vasile: Amikor a stabilitási terv szóba került, tárgyaltunk a koszovói helyzetről is. Találkoztam Draskoviccsal, a Milosevics­­ellenes csoportosulások egyik vezéralakjával. Felvetettem neki a Timok-völgyi románok helyzetét, s úgy tűnik, hogy még Draskovics sem igazán akarja elismerni ezt a kisebbséget. A kérdést azonban csakis azután lehet napirendre tűzni valamilyen formában, miután megvalósul a stabilitás Szerbiában. Más szóval, ha megoldódik a Milosevics-probléma. Addig sze­rintem felesleges komplikációkhoz vezetne a kérdéskör ilyenszerű megközelítése. Orbán Viktor: Ami a tényeket illeti, Vasile miniszterelnök úr pontosan leírta a tárgyalá­sunkat. Szerintem Közép-Európában számos olyan ország létezik, közöttük Románia is és Magyarország is, amely sokat tanulhatott és kel­lett is hogy tanuljon mindabból, ami az elmúlt néhány esztendőben és különösen néhány hó­napban Jugoszláviában történt. Ez már a XXI. század. Sehol nem fordulhat elő Európában többé az, hogy bármely népcsoportot, szár­mazása, kisebbségi helyzete miatt, központi kor­mányzat eltipor, jogait csorbítja, megalázza őket. A világ egyértelműen kimondta, hogy a XXI. század már nem szólhat Európában erről a kérdésről. Ebből pedig az következik, hogy Eu­rópát úgy kell berendeznünk, a középső részét is, sőt, magát a Balkánt is, hogy az adott államok területén élő kisebbségek otthon érezhessék magukat. Olyan nyelven, azt tanuljanak, amiről úgy gondolják, hogy szükségük van, olyan élet­módot folytassanak, ami a természetüknek megfelel, s olyan intézmények keretén belül in­tézzék közös ügyeiket, amiket jónak látnak. Eu­rópa nyugati része ezen a fejlődési szakaszon a második világháborút követő 15-20 évben már keresztülment. Mi is ezen az úton haladunk, s mi is el fogunk jutni oda, ahova Nyugat-Európa eljutott. Konkrétan pedig ebből az következik, hogy Jugoszlávia területén minden kisebbséget, köztük a román és a magyar kisebbséget is megilleti az a jog, hogy maga rendezhesse be az életét. Az a kérdés pedig, hogy kisebbségek létezéséről, nemlétezéséről vita folyjék, a XIX. század kérdése és nem a XXI. századé. Ha azt állítják magukról, hogy vannak, akkor vannak! — összegezte tömören a magyar kormányfő. Otthon Markó Bélánál A sajtótájékoztatót követően Radu Vasile kor­mányfő üzletemberekkel találkozott, ahová a sajtót nem engedték be, Orbán Viktor pedig otthonában látogatta meg Markó Bélát. A rövid látogatást követően Markó Béla a Népújságnak elmondta: — Baráti beszélgetésre került sor, nem hivatalosra, de itt is közös gondjainkról folytattunk véleménycserét. Elsősorban az ok­tatásról, ezen belül az egyetemi oktatásról volt szó. Orbán Viktor megerősítette, hogy a magyar kormány továbbra is támogat minket. Meg­egyeztünk abban, hogy az RMDSZ a következő hetekben, az új tanügyi törvény alapján meg­próbálja a lehetséges megoldásokat föltérképezni, és szeptemberben konkrétabban beszélhetnek majd arról, hogy miben van szük­ségünk segítségre. Mózes Edith Otthon Markó Bélánál Egy ütemre Fotó: Vajda György

Next