Népújság, 2000. január (52. évfolyam, 1-24. szám)

2000-01-22 / 17. szám

4 NÉPÚJSÁG MAGAZIN Ota éve hall meg George Orwell Ötven évvel ezelőtt, 1950. január 21-én halt meg Londonban George Arthur Orwell angol író, kritikus, újságíró. George Orwell (eredeti nevén Eric Arthur Blair) 1903. június 26-án született Motihariban, Brit Indiában, Richard Walmesley Blair és Ida Ma­bel Limouzin második gyermekeként. Apja gyarmati tisztviselőként dolgo­zott az ópium-ügyosztályon. A család - az apa kivételével - 1907-ben hazaköltözött és letele­pedett az angliai Henleyben. Orwell elemi iskoláit egy sussexi magánin­tézetben végezte el bennlakóként, nyolcéves korától tizenhárom éves koráig csak a szünidőket töltötte ott­hon. A középiskolában ösztöndíjas, és szintén magánintézetek bennlakója Wellingtonban, majd Etonban. Etoni tanulóéveinek leteltével belépett a birodalmi rendőrséghez. Orwellt Burmában képezték ki, és ugyanitt teljesített szolgálatot közel öt éven át. 1927-ben azonban otthoni szabadsága alatt úgy döntött, hogy nem tér vissza a szolgálatba, s 1928. január 1-jével kivált a­ birodalmi rendőrségből. Döntése két okra vezet­hető vissza: egyrészt már kamaszko­­rától kezdve író akart lenni, s a biro­dalmi rendőrségnél való szolgálat nem felelt meg neki. Másrészt ebben az időben már kezdte megismerni és elutasítani az imperializmust, amely­nek szolgálatában állt. Egyik írásában meg is fogalmazta, hogy elméletileg teljesen az elnyo­mott burmaiak mellett és brit elnyo­móik ellen volt. Leszerelését köve­tően kötelességének érezte, hogy felfedezze az egyszerű hétköznapi emberek Angliájának világát: szobát bérelt a Notting Hillen, és innen járta be az East Endet, hogy megismerje London szegényeit. 1928-ban már egy párizsi munkás­­, negyedben lakott, szintén tapasztalat­­szerzés céljából. Párizsi tartózkodása alatt két, azóta elveszett regényt írt­, és publikált néhány cikket angolul és franciául. Közben konyhai kisegítőként edényt mosogatott, majd tüdőgyulladásban meg­betegedett, s 1929 végén visszatért Angliába, szülei suffolki otthonába. Angliában néhány alkalmi cikkel és tanítással keresett pénzt, s több vál­tozatát is elkészítette annak az írás­nak, amely első könyveként jelent meg Down and Out in Paris and London címmel 1933-ben, immár George Orwell szerzői néven. (Az Orwell egyébként egy suffolki folyó, szüleinek otthonától délre.) A következő három évben Or­­wellnek sikerült betörnie az iro­dalom berkeibe. Továbbra is tanít, recenziókat ír és egy könyvesboltban dolgozik. Az Egyesült Államokban megjelenik a Burmai napok című regénye (az angol kiadó félt, hogy a könyv esetleg sértődéseket okozhat Burmában), majd 1935-ben az Egy lelkész lánya, 1936-ban pedig a Hadd repüljön a kukoricalevéle című regények következtek. " 1936-ban megnősült, felesége Eileen O’Shaughneesy angoltanár és újságíró. Még ebben az évben Or­well megbízást kapott a Baloldali Könyvklubtól, hogy vizsgálja meg a szegények és munkanélküliek élet­­körülményeit. A mű, mely az Út a Wigan-gáthoz címet viseli, egyszer­re riport és esszé, melyben Orwell először tárja fel politikai álláspont­ját, szemben áll az imperializmussal és az osztálytársadalommal, a sza­badság és egyenlőség szocialista felfogásának elkötelezettje, ugyan­akkor támadja a szervezett szocialis­ta mozgalom legtöbb formáját. A spanyol polgárháború kitörése után, 1936 őszén Spanyolországba ment és csatlakozott a Marxista Egyesülés Munkáspártjához (MEMP). Velük együtt harcolt 1937 januárjában. Politikai álláspontját a háborús és forradalmi élmények több vonatkozásban is megkeményítet­ték: a szovjet stílusú kommunizmust már több évvel előbb elutasította, antikommunizmusa a kommunisták és a MEMP közötti rivalizálás láttán éleződött ki. Hazaérve Spanyolországból meg­írta a Tisztelet Katalóniának című könyvét, mellyel egyben szakított is az ortodox baloldallal. 1938-ban is­mét tüdőbajt kapott, Marokkóba uta­zott, ahol megírta Levegővétel című regényét. 1939 tavaszán visszatért Angliába, esszéket írt, ám hamarosan anyagi gondjai támadtak. 1941 és 1943 között az Indiának sugárzott adások műsorvezetője volt a BBC- nél, majd a Tribune című lapnál lett irodalmi szerkesztő. 1943 végén hoz­záfogott az Állatfarm megírásához, melyet 1944 februárjában fejezett be. Politikai okokból azonban több kiadó is visszautasította a könyvet, s csak a háború után jelenhetett meg a mű, mely egy csapásra nagy sikert aratott. Az­ Állatfarm szatirikus politikai regény, a sztálini Szovjetunió karika­­turisztikus ábrázolása. 1945-ben meghalt a felesége, s Or­well — nővérével és nevelt fiával együtt — a skót partok mentén fekvő Jura szigetén telepedett le. 1947-ben, kiújult tüdőbaja első hónapjaiban elkészítette 1984 című műve első vázlatát, és 1948-ban a másodikat. Orwell mindmáig leghíresebb műve negatív utópia, mely azt vizsgálja, mivé lesz a rend szabadság nélkül. A mű utópisztikus jövőképét a náci Németország és a sztálini Szovjet­unió totalitarizmusa, valamint a hidegháború első, baljós korszaka látta el tapasztalati anyaggal. Az 1984 egyik maradandó leleménye a totális diktatúrán belül a totális ideológia érzékeltetése, a gondolkodás és a nyelvi beszéd szintjén (újbeszél, gon­­dolatban és a hasonló kifejezések). A regény 1949-ben megjelent, de Orwell már nem érhette meg fogad­tatását. 1949 szeptemberében súlyo­sodó tüdőbajával egy londoni kór­házba került. Októberben ismét meg­nősült. 1950. január 21-én meghalt. Sarudi Ágnes, Sajtóadatbank A világűrből érkezik az influenza? A világűrből érkezhet a nap­jainkban világszerte járványos mére­teket öltő influenza- vélik brit tudó­sok. Egy minap közzétett tanulmányuk­ban megkérdőjelezik azt, hogy az inf­luenzajárványt a vírusnak az em­berről emberre való terjedése okoz­za. A Walesi Egyetem tudósai úgy vélik, hogy az influenzajárványok sokkal inkább a nagyenergiájú nap­folttevékenységek számlájára írhatók, amelyek a kozmikus por közvetíté­sével hatnak a Föld atmoszférájára. 25 Az üstökösökről érkező por vagy már eleve tartalmazza az influenza­­vírust, vagy csak azt a DNS-mo­­lekulát hordozza, amely influenza­­vírussá válik. A kutatók úgy vélik, azt a személyt dönti ágynak az influenza, aki érint­kezik a kozmikus porral. A tudósok kimutatták, hogy az inf­luenzajárványok és az erős napfolt­­tevékenység ciklusa szinte egy­beesik. 1918-ban a 20 millió ember életét követelő spanyolnátha idején - de 1989-ben, a legutóbbi nagy inf­luenzajárvány idején is - igen jelentős volt a napfolttevékenység. „Eddig senki sem tudta bizonyí­tani, hogy az influenzavírus emberről emberre terjed. Járványok idején számtalan olyan család van­, amelynek csupán egyetlen tagja betegszik meg, mások átvészelik a járványt. Ezért is hisszük azt, hogy a sztratoszférában lévő és a Föld felszínére eljutó elemi részecskék okozzák a járványos méretű megbetegedéseket” - idézte a kutatócsoport egyik tagját a The Inde­pendent brit napilap. Ampere - az elektrodinamika megalapítója 225. éve, 1775. január 22-én született Lyonban André Marie Am­pere, kiemelkedő francia fizikus, matematikus és kémikus, az elektrodi­namika megalapítója, akinek nevét az áramerősség jelölése őrzi. Csodagyerek volt, előbb tudott szá­molni, mint írni. Az akkor ismert matematikát 12 éves korára elsajátí­totta, és 14 évesen azért tanult meg latinul, hogy Euler és Bernoulli műveit olvashassa. 13 éves korában értekezést írt a kör négyszögesítéséről. Euklidészt is már fiatalon tanulmá­nyozta. Apja, a jómódú kereskedő rousseau-i elvek szerint, nagy gonddal neveltette fiát, akire főleg a Nagy Francia Enciklopédia kötetei hatottak. Lavoisier művei vezették a fizika és a kémia tanulmányozásához. Fiatalon érte a francia forradalom, amelynek kezdetben híve volt, apját azonban arisztokratának minősítették és kivégezték. Az ezután következő letargikus állapotból Rousseau és Ho­ratius olvasása szabadította ki. Egzisztenciájának megteremtése érdekében Lyonban magántanítással kezdett foglalkozni, majd 1802-ben Bourgban fizikatanár lett. Ez évben adatta ki a szerencsejátékok elméletéről szóló könyvét, ennek sikere révén került Párizsba, az École Polytechnique-ba, ahol 1809-ben a fizika és matematika professzorává nevezték ki. 1808-ban a francia, kollégiumok főszámvevője lett, 1814-től a Fran­cia Tudományos Akadémia tagja. Ez évben tanulmányt írt az állatok szer­vezetéről, melyben kifejtette, hogy ők is képesek szellemi teljesítményekre. 1820-ban állította fel az áramok elektrodinamikus kölcsönhatását leíró törvényt. 1824-től a College de France kísérleti fizikai tanszékét vezette. Verseket is írt, sőt, Hannibálról tragédiát. Filozófiai gondolatait 1834-ben kiadott könyvében fejtette ki, melyben a tudományok rend­szerét kísérelte megalkotni. Foglalko­zott botanikával, kémiával, csil­lagászattal, nyelvészettel és kristály­tannal. 1836. június 10-én tüdőbaj­ban halt meg Marseille-ben. Ampere az elektrodinamika tu­dományágának egyik megalapozója volt. Célul tűzte ki, hogy a kísérleti tények feldolgozásával, Newton ter­mészetfilozófiájának­­alapján lefek­tesse a két elektromos vezeték között ébredő erőket meghatározó törvényt.. 1820-ban felfedezte, hogy azok a párhuzamos vezetékek, amelyekben egyirányú áramok folynak, vonzzák, amelyekben ellenkező irányúak, taszítják egymást. Később kimutatta a nem párhuzamos vezetékek köl­csönhatását is. A következő eredményekből indult ki­ ,a hatás arányos a két áram nagyságának szorzatával, ha az áramerősségek állandók, az erőhatás nem függ a vezetékek hosszától és távolságától; az egyik áramkör hatása a másik vezetékre merőleges, érvényes Newton 3. tétele: az erőhatások egyenlők és a vezetékele­meket összekötő egyenes mentén 2000. január 22., szombat Szerkesztette: Karácsonyi Zsigmond Cserepek, porcelánok kínja A kínai porcelánok alapvető jel­legzetessége a színük. A gyűjtők is szín szerint osztályozzák a meseszép porcelánokat. Nem is csoda, hiszen csillogó mélykékben, vörösben, tür­kizben pompáznak a használati és díszedények, az épület-kerámiák, az ember- és állatalakzatok. Csak vörös­ből vagy nyolcfélét számolhat össze a látogató a Hopp Ferenc Keleti-Ázsiai Művészeti Múzeum gyűjteményéből összeállított kiállításon a Ráth György Múzeumban (Budapest, VI. kerület, Városligeti fasor 12). Neve­zetesen a mélyvöröset, a vasvöröset, az ökörvérszínt, a vörösesbarnát, a lilába, a kékbe hajló vöröset, az égő vöröset, a borvöröset. És természete­sen más színekben is elmerülhet, aki fogékony az ilyesmire. Megismerheti a barnák, sárgák, kékek, zöldek meg­annyi lehetséges árnyalatát. A teapor színűnek nevezett halványzöldet, a kiállítás címében is megnevezett hamvas őszibarack és mohamedán kék színeket. Harminc évi szünet után nyílt meg az a négyszáz válogatottan szép és értékes műtárgyat felvonultató kiál­lítás, amely A kínai kerámia művé­szete címet viseli. S a hiányt pó­tolandó, három évig lesz nyitva. A Han-kortól - a Kr.e. 3. és a Kr.u. 3. század körüli időkben - megjelen­tek a kínai sírokban a használati kerámiatárgyak és makettek. Tálak, csészék, ládikók és házak, gazdasági épületek modelljei, férfi és női ala­kok, lovasok, szolgáik kíséretében. A sírokat védő szörnyeken taposó őrökkel, a lokapálákkal egyetemben. A Song dinasztia korát - a 10-13. századot - tartják a kerámiakészítés klasszikus korszakának. A kiállítás gazdag válogatást ad a Song kerá­miatípusokból: a dingnek nevezett hatna!­. Ez az elektrodinamika alap­törvénye: az elemi áramok vonzása vagy taszítása egyenesen arányos a vezetékeken átfolyó áramok erősségével, és fordítottan a köztük lévő távolság­­ négyzetével, végül függ a vezetékek közötti szögtől. Ma a fizika nem az Ampere által leírt összefüggést használja, mivel az nem egyeztethető össze az áramelem mágneses hatását megfogalmazó Biot-Savart-törvénnyel - Ampere törvénye annak egy változata. Az ő formulája a kísérleti jelenségeket írja le, amelyek az áramkör egészére vonatkoznak, míg a Biot-Savart­­törvény az egyes áramelemek által keltett mágneses térerősséget határozza meg. Ampere elsőként talált az elektro­mosság mérésére alkalmas módsze­reket, az áram befolyását a mágneses térre még ma is az Ampe­re-féle köráramokkal lehet a legjobban szemléltetni. Megállapította a róla elnevezett gerjesztési törvényt, ez az elektromos áram és az általa keltett mágneses tér erőssége között állapít meg összefüggést. Az ő nevét viseli a balkéz-szabály is, amely egy vezető árama által keltett mágneses tér irányét határozza meg. A­­vékonyfalú, áttetsző mázas porcelán­ból, a jun nehéz mázas kőcserépből, a "hivatali árut" jelentő guanból,­­a császári udvar megrendelésére készült szeladon edényekből, a kék­fehér gingbainak nevezett porcelá­nokból, a délkeleti partvidék kőcse­repeiből (j­ián), az északkeleti or­szágrészben készült használati kő­­cserépedényekből (d­zhou) a long­­quan nevű zöld mázas porcelánból. Mindezek tálakat, kecses vázákat, edényeket és dísztárgyakat formáz­nak. Különlegesek a Ming kortól (1368-1644) megjelenő épület- és tetődíszkerámiák, amelyek mitikus alakokat, embertestű lényeket, álla­tokat mintáznak. Sárkányok, ördögök, démonok nyújtózkodnak a tetővégeken. Különleges látvány a pekingi opera jelmezeibe öltözött tu­catnyi szereplő. Máig kedveltek a klasszikus, kék­fehér porcelánok. A kínai palotabel­sőt idéző teremben viszont a színes porcelánok sorakoznak hagyomá­nyos díszpolc-rendszeren. Ezek a 17- 20. századbeli edények és dísztár­gyak dúsan mintázott ábrázolásokkal, máz alatti és feletti festéssel, a látvány sokféleségével kápráztatnak el bennünket. Európában kedvelték a kínai porcelánt, de saját használati tár­gyaikat, motívumaikat akarták látni a megrendelők. Ezért a holland kereskedők például részletes rajzokat küldtek a távoli ország porcelán­műhelyeibe. Van a múzeumnak jó néhány műtárgya, amelyek a tenger mélyéről, elsüllyedt hajók rakományaiból búvárrégészek által felhozott kollek­cióból valók. Még rajtuk a só, a víz pusztításának nyoma, molekuláris köráramok létezésének feltételezésével értelmezte az anyag mágneses tulajdonságait. Róla nevezték el az áramerősség egységét (amper, A). Ampere-t méltán nevezik az elektro­dinamika Newtonjának, az elektrodi­namika szó is tőle származik. Az atomelmélet, valamint Avo­­gadro tétele segítségével meghatározta a kémiai egyesülések törvényeit. Oersted tapasztalatait elméletté ötvözte, és­­matematikai alapokra helyezte azokat. Matema­tikai elmélete nemcsak megmagya­rázta az ismert fizikai jelenségeket, de újakat is előre jelzett. Galvanométert is szerkesztett, feltalálta Aragóval együtt az elektromágnest. A matematika terén fő érdeme a differenciálegyenletek elméletének továbbfejlesztése volt. E tárgyban írt könyve kitért a differenciálhányados elméleti megalapozására és új mód­szert adott a függvények Taylor­­sorrá - hatványok sorozatává­­ történő átalakítására. Feltárta a láncgörbe tulajdonságait és ezzel hozzájárult a variációszámítás fej­lődéséhez is. Foglalkozott a poliéderekkel, a szabályos sok­szögekkel határolt testekkel is.

Next