Népújság, 2000. január (52. évfolyam, 1-24. szám)
2000-01-22 / 17. szám
4 NÉPÚJSÁG MAGAZIN Ota éve hall meg George Orwell Ötven évvel ezelőtt, 1950. január 21-én halt meg Londonban George Arthur Orwell angol író, kritikus, újságíró. George Orwell (eredeti nevén Eric Arthur Blair) 1903. június 26-án született Motihariban, Brit Indiában, Richard Walmesley Blair és Ida Mabel Limouzin második gyermekeként. Apja gyarmati tisztviselőként dolgozott az ópium-ügyosztályon. A család - az apa kivételével - 1907-ben hazaköltözött és letelepedett az angliai Henleyben. Orwell elemi iskoláit egy sussexi magánintézetben végezte el bennlakóként, nyolcéves korától tizenhárom éves koráig csak a szünidőket töltötte otthon. A középiskolában ösztöndíjas, és szintén magánintézetek bennlakója Wellingtonban, majd Etonban. Etoni tanulóéveinek leteltével belépett a birodalmi rendőrséghez. Orwellt Burmában képezték ki, és ugyanitt teljesített szolgálatot közel öt éven át. 1927-ben azonban otthoni szabadsága alatt úgy döntött, hogy nem tér vissza a szolgálatba, s 1928. január 1-jével kivált a birodalmi rendőrségből. Döntése két okra vezethető vissza: egyrészt már kamaszkorától kezdve író akart lenni, s a birodalmi rendőrségnél való szolgálat nem felelt meg neki. Másrészt ebben az időben már kezdte megismerni és elutasítani az imperializmust, amelynek szolgálatában állt. Egyik írásában meg is fogalmazta, hogy elméletileg teljesen az elnyomott burmaiak mellett és brit elnyomóik ellen volt. Leszerelését követően kötelességének érezte, hogy felfedezze az egyszerű hétköznapi emberek Angliájának világát: szobát bérelt a Notting Hillen, és innen járta be az East Endet, hogy megismerje London szegényeit. 1928-ban már egy párizsi munkás, negyedben lakott, szintén tapasztalatszerzés céljából. Párizsi tartózkodása alatt két, azóta elveszett regényt írt, és publikált néhány cikket angolul és franciául. Közben konyhai kisegítőként edényt mosogatott, majd tüdőgyulladásban megbetegedett, s 1929 végén visszatért Angliába, szülei suffolki otthonába. Angliában néhány alkalmi cikkel és tanítással keresett pénzt, s több változatát is elkészítette annak az írásnak, amely első könyveként jelent meg Down and Out in Paris and London címmel 1933-ben, immár George Orwell szerzői néven. (Az Orwell egyébként egy suffolki folyó, szüleinek otthonától délre.) A következő három évben Orwellnek sikerült betörnie az irodalom berkeibe. Továbbra is tanít, recenziókat ír és egy könyvesboltban dolgozik. Az Egyesült Államokban megjelenik a Burmai napok című regénye (az angol kiadó félt, hogy a könyv esetleg sértődéseket okozhat Burmában), majd 1935-ben az Egy lelkész lánya, 1936-ban pedig a Hadd repüljön a kukoricalevéle című regények következtek. " 1936-ban megnősült, felesége Eileen O’Shaughneesy angoltanár és újságíró. Még ebben az évben Orwell megbízást kapott a Baloldali Könyvklubtól, hogy vizsgálja meg a szegények és munkanélküliek életkörülményeit. A mű, mely az Út a Wigan-gáthoz címet viseli, egyszerre riport és esszé, melyben Orwell először tárja fel politikai álláspontját, szemben áll az imperializmussal és az osztálytársadalommal, a szabadság és egyenlőség szocialista felfogásának elkötelezettje, ugyanakkor támadja a szervezett szocialista mozgalom legtöbb formáját. A spanyol polgárháború kitörése után, 1936 őszén Spanyolországba ment és csatlakozott a Marxista Egyesülés Munkáspártjához (MEMP). Velük együtt harcolt 1937 januárjában. Politikai álláspontját a háborús és forradalmi élmények több vonatkozásban is megkeményítették: a szovjet stílusú kommunizmust már több évvel előbb elutasította, antikommunizmusa a kommunisták és a MEMP közötti rivalizálás láttán éleződött ki. Hazaérve Spanyolországból megírta a Tisztelet Katalóniának című könyvét, mellyel egyben szakított is az ortodox baloldallal. 1938-ban ismét tüdőbajt kapott, Marokkóba utazott, ahol megírta Levegővétel című regényét. 1939 tavaszán visszatért Angliába, esszéket írt, ám hamarosan anyagi gondjai támadtak. 1941 és 1943 között az Indiának sugárzott adások műsorvezetője volt a BBC- nél, majd a Tribune című lapnál lett irodalmi szerkesztő. 1943 végén hozzáfogott az Állatfarm megírásához, melyet 1944 februárjában fejezett be. Politikai okokból azonban több kiadó is visszautasította a könyvet, s csak a háború után jelenhetett meg a mű, mely egy csapásra nagy sikert aratott. Az Állatfarm szatirikus politikai regény, a sztálini Szovjetunió karikaturisztikus ábrázolása. 1945-ben meghalt a felesége, s Orwell — nővérével és nevelt fiával együtt — a skót partok mentén fekvő Jura szigetén telepedett le. 1947-ben, kiújult tüdőbaja első hónapjaiban elkészítette 1984 című műve első vázlatát, és 1948-ban a másodikat. Orwell mindmáig leghíresebb műve negatív utópia, mely azt vizsgálja, mivé lesz a rend szabadság nélkül. A mű utópisztikus jövőképét a náci Németország és a sztálini Szovjetunió totalitarizmusa, valamint a hidegháború első, baljós korszaka látta el tapasztalati anyaggal. Az 1984 egyik maradandó leleménye a totális diktatúrán belül a totális ideológia érzékeltetése, a gondolkodás és a nyelvi beszéd szintjén (újbeszél, gondolatban és a hasonló kifejezések). A regény 1949-ben megjelent, de Orwell már nem érhette meg fogadtatását. 1949 szeptemberében súlyosodó tüdőbajával egy londoni kórházba került. Októberben ismét megnősült. 1950. január 21-én meghalt. Sarudi Ágnes, Sajtóadatbank A világűrből érkezik az influenza? A világűrből érkezhet a napjainkban világszerte járványos méreteket öltő influenza- vélik brit tudósok. Egy minap közzétett tanulmányukban megkérdőjelezik azt, hogy az influenzajárványt a vírusnak az emberről emberre való terjedése okozza. A Walesi Egyetem tudósai úgy vélik, hogy az influenzajárványok sokkal inkább a nagyenergiájú napfolttevékenységek számlájára írhatók, amelyek a kozmikus por közvetítésével hatnak a Föld atmoszférájára. 25 Az üstökösökről érkező por vagy már eleve tartalmazza az influenzavírust, vagy csak azt a DNS-molekulát hordozza, amely influenzavírussá válik. A kutatók úgy vélik, azt a személyt dönti ágynak az influenza, aki érintkezik a kozmikus porral. A tudósok kimutatták, hogy az influenzajárványok és az erős napfolttevékenység ciklusa szinte egybeesik. 1918-ban a 20 millió ember életét követelő spanyolnátha idején - de 1989-ben, a legutóbbi nagy influenzajárvány idején is - igen jelentős volt a napfolttevékenység. „Eddig senki sem tudta bizonyítani, hogy az influenzavírus emberről emberre terjed. Járványok idején számtalan olyan család van, amelynek csupán egyetlen tagja betegszik meg, mások átvészelik a járványt. Ezért is hisszük azt, hogy a sztratoszférában lévő és a Föld felszínére eljutó elemi részecskék okozzák a járványos méretű megbetegedéseket” - idézte a kutatócsoport egyik tagját a The Independent brit napilap. Ampere - az elektrodinamika megalapítója 225. éve, 1775. január 22-én született Lyonban André Marie Ampere, kiemelkedő francia fizikus, matematikus és kémikus, az elektrodinamika megalapítója, akinek nevét az áramerősség jelölése őrzi. Csodagyerek volt, előbb tudott számolni, mint írni. Az akkor ismert matematikát 12 éves korára elsajátította, és 14 évesen azért tanult meg latinul, hogy Euler és Bernoulli műveit olvashassa. 13 éves korában értekezést írt a kör négyszögesítéséről. Euklidészt is már fiatalon tanulmányozta. Apja, a jómódú kereskedő rousseau-i elvek szerint, nagy gonddal neveltette fiát, akire főleg a Nagy Francia Enciklopédia kötetei hatottak. Lavoisier művei vezették a fizika és a kémia tanulmányozásához. Fiatalon érte a francia forradalom, amelynek kezdetben híve volt, apját azonban arisztokratának minősítették és kivégezték. Az ezután következő letargikus állapotból Rousseau és Horatius olvasása szabadította ki. Egzisztenciájának megteremtése érdekében Lyonban magántanítással kezdett foglalkozni, majd 1802-ben Bourgban fizikatanár lett. Ez évben adatta ki a szerencsejátékok elméletéről szóló könyvét, ennek sikere révén került Párizsba, az École Polytechnique-ba, ahol 1809-ben a fizika és matematika professzorává nevezték ki. 1808-ban a francia, kollégiumok főszámvevője lett, 1814-től a Francia Tudományos Akadémia tagja. Ez évben tanulmányt írt az állatok szervezetéről, melyben kifejtette, hogy ők is képesek szellemi teljesítményekre. 1820-ban állította fel az áramok elektrodinamikus kölcsönhatását leíró törvényt. 1824-től a College de France kísérleti fizikai tanszékét vezette. Verseket is írt, sőt, Hannibálról tragédiát. Filozófiai gondolatait 1834-ben kiadott könyvében fejtette ki, melyben a tudományok rendszerét kísérelte megalkotni. Foglalkozott botanikával, kémiával, csillagászattal, nyelvészettel és kristálytannal. 1836. június 10-én tüdőbajban halt meg Marseille-ben. Ampere az elektrodinamika tudományágának egyik megalapozója volt. Célul tűzte ki, hogy a kísérleti tények feldolgozásával, Newton természetfilozófiájánakalapján lefektesse a két elektromos vezeték között ébredő erőket meghatározó törvényt.. 1820-ban felfedezte, hogy azok a párhuzamos vezetékek, amelyekben egyirányú áramok folynak, vonzzák, amelyekben ellenkező irányúak, taszítják egymást. Később kimutatta a nem párhuzamos vezetékek kölcsönhatását is. A következő eredményekből indult ki ,a hatás arányos a két áram nagyságának szorzatával, ha az áramerősségek állandók, az erőhatás nem függ a vezetékek hosszától és távolságától; az egyik áramkör hatása a másik vezetékre merőleges, érvényes Newton 3. tétele: az erőhatások egyenlők és a vezetékelemeket összekötő egyenes mentén 2000. január 22., szombat Szerkesztette: Karácsonyi Zsigmond Cserepek, porcelánok kínja A kínai porcelánok alapvető jellegzetessége a színük. A gyűjtők is szín szerint osztályozzák a meseszép porcelánokat. Nem is csoda, hiszen csillogó mélykékben, vörösben, türkizben pompáznak a használati és díszedények, az épület-kerámiák, az ember- és állatalakzatok. Csak vörösből vagy nyolcfélét számolhat össze a látogató a Hopp Ferenc Keleti-Ázsiai Művészeti Múzeum gyűjteményéből összeállított kiállításon a Ráth György Múzeumban (Budapest, VI. kerület, Városligeti fasor 12). Nevezetesen a mélyvöröset, a vasvöröset, az ökörvérszínt, a vörösesbarnát, a lilába, a kékbe hajló vöröset, az égő vöröset, a borvöröset. És természetesen más színekben is elmerülhet, aki fogékony az ilyesmire. Megismerheti a barnák, sárgák, kékek, zöldek megannyi lehetséges árnyalatát. A teapor színűnek nevezett halványzöldet, a kiállítás címében is megnevezett hamvas őszibarack és mohamedán kék színeket. Harminc évi szünet után nyílt meg az a négyszáz válogatottan szép és értékes műtárgyat felvonultató kiállítás, amely A kínai kerámia művészete címet viseli. S a hiányt pótolandó, három évig lesz nyitva. A Han-kortól - a Kr.e. 3. és a Kr.u. 3. század körüli időkben - megjelentek a kínai sírokban a használati kerámiatárgyak és makettek. Tálak, csészék, ládikók és házak, gazdasági épületek modelljei, férfi és női alakok, lovasok, szolgáik kíséretében. A sírokat védő szörnyeken taposó őrökkel, a lokapálákkal egyetemben. A Song dinasztia korát - a 10-13. századot - tartják a kerámiakészítés klasszikus korszakának. A kiállítás gazdag válogatást ad a Song kerámiatípusokból: a dingnek nevezett hatna!. Ez az elektrodinamika alaptörvénye: az elemi áramok vonzása vagy taszítása egyenesen arányos a vezetékeken átfolyó áramok erősségével, és fordítottan a köztük lévő távolság négyzetével, végül függ a vezetékek közötti szögtől. Ma a fizika nem az Ampere által leírt összefüggést használja, mivel az nem egyeztethető össze az áramelem mágneses hatását megfogalmazó Biot-Savart-törvénnyel - Ampere törvénye annak egy változata. Az ő formulája a kísérleti jelenségeket írja le, amelyek az áramkör egészére vonatkoznak, míg a Biot-Savarttörvény az egyes áramelemek által keltett mágneses térerősséget határozza meg. Ampere elsőként talált az elektromosság mérésére alkalmas módszereket, az áram befolyását a mágneses térre még ma is az Ampere-féle köráramokkal lehet a legjobban szemléltetni. Megállapította a róla elnevezett gerjesztési törvényt, ez az elektromos áram és az általa keltett mágneses tér erőssége között állapít meg összefüggést. Az ő nevét viseli a balkéz-szabály is, amely egy vezető árama által keltett mágneses tér irányét határozza meg. Avékonyfalú, áttetsző mázas porcelánból, a jun nehéz mázas kőcserépből, a "hivatali árut" jelentő guanból,a császári udvar megrendelésére készült szeladon edényekből, a kékfehér gingbainak nevezett porcelánokból, a délkeleti partvidék kőcserepeiből (jián), az északkeleti országrészben készült használati kőcserépedényekből (dzhou) a longquan nevű zöld mázas porcelánból. Mindezek tálakat, kecses vázákat, edényeket és dísztárgyakat formáznak. Különlegesek a Ming kortól (1368-1644) megjelenő épület- és tetődíszkerámiák, amelyek mitikus alakokat, embertestű lényeket, állatokat mintáznak. Sárkányok, ördögök, démonok nyújtózkodnak a tetővégeken. Különleges látvány a pekingi opera jelmezeibe öltözött tucatnyi szereplő. Máig kedveltek a klasszikus, kékfehér porcelánok. A kínai palotabelsőt idéző teremben viszont a színes porcelánok sorakoznak hagyományos díszpolc-rendszeren. Ezek a 17- 20. századbeli edények és dísztárgyak dúsan mintázott ábrázolásokkal, máz alatti és feletti festéssel, a látvány sokféleségével kápráztatnak el bennünket. Európában kedvelték a kínai porcelánt, de saját használati tárgyaikat, motívumaikat akarták látni a megrendelők. Ezért a holland kereskedők például részletes rajzokat küldtek a távoli ország porcelánműhelyeibe. Van a múzeumnak jó néhány műtárgya, amelyek a tenger mélyéről, elsüllyedt hajók rakományaiból búvárrégészek által felhozott kollekcióból valók. Még rajtuk a só, a víz pusztításának nyoma, molekuláris köráramok létezésének feltételezésével értelmezte az anyag mágneses tulajdonságait. Róla nevezték el az áramerősség egységét (amper, A). Ampere-t méltán nevezik az elektrodinamika Newtonjának, az elektrodinamika szó is tőle származik. Az atomelmélet, valamint Avogadro tétele segítségével meghatározta a kémiai egyesülések törvényeit. Oersted tapasztalatait elméletté ötvözte, ésmatematikai alapokra helyezte azokat. Matematikai elmélete nemcsak megmagyarázta az ismert fizikai jelenségeket, de újakat is előre jelzett. Galvanométert is szerkesztett, feltalálta Aragóval együtt az elektromágnest. A matematika terén fő érdeme a differenciálegyenletek elméletének továbbfejlesztése volt. E tárgyban írt könyve kitért a differenciálhányados elméleti megalapozására és új módszert adott a függvények Taylorsorrá - hatványok sorozatává történő átalakítására. Feltárta a láncgörbe tulajdonságait és ezzel hozzájárult a variációszámítás fejlődéséhez is. Foglalkozott a poliéderekkel, a szabályos sokszögekkel határolt testekkel is.