Népújság, 2001. május (53. évfolyam, 99-124. szám)
2001-05-15 / 110. szám
2001. május 15., kedd Az olvasó ___________________________________ uoras 11 a ] Föld-napi ünnepség Szakfalván Idén Makfalván is megemlékeztünk a Föld napjáról. Az ünnepségen a helyi diákok mellett Kibéd, Kelementelke és a gyulakutai iskola VI-VII. osztályos tanulói is részt vettek. A nagyméretű rendezvény Thies Renate és Máthé Faluvégi Zsuzsa tanárnők szervező munkájának köszönhetően jöhetett létre. A vendégeket Péterfi György iskolaigazgató és Fülöp Irén tanárnő fogadta. Rövid ismerkedés és Makfalva történetének megismerése után színes, érdekes program állt a tanulók rendelkezésére. A gyulakutai tanulók versei és énekei kiemelték a rendezvény alapgondolatát: egészségesebb természetet, egészségesebb Földet akarunk. Minden iskola kis fenyőcsemetét, életfát kapott, amelyet saját iskolája udvarán ültetett el. A makfalvi fenyőcskét közösen ültettük el, miközben ajkunkon zengett a dal: „Ültess fát, életfát! Őrizd az oxigén forrást! Ültess fát, életfát! Hadd szűrje meg a falud porát!” Bala Mária makfalvi tanítónő kiselőadásából megtudtuk, hogy a Föld napját 1990-ben ünnepelték először nálunk. Az előadás meghallgatása után kezdődött a környezetvédelmi vetélkedő. Négy-négy csapat vett részt az osztályonként zajló versenyben. Fülöp Katalin tanárnő hangulatos műsorvezetése, a csapatok pontos válaszai, a hallgatóság lelkes szurkolása tette izgalmassá és érdekessé a versenyt. A zsűrinek nehéz dolga volt, értékelte Ráduly Judit tanárnő, a zsűri elnöke, így a hetedik osztályosoknál holtversenyben Makfalva és Gyulakuta csapata első lett. Második helyezett Gyulakuta másik csapata, harmadik helyezett Kibéd csapata. A hatodikosoknál első és második helyezett Gyulakuta, a harmadik Kibéd lett. Élményt jelentett számunkra a kis múzeum meglátogatása, ahol Fülöp Irén tanárnő magyarázata alapján megtudtuk, hogy Makfalván már nagyon régóta foglalkoznak fazakassággal. Azután a makfalvi csodaedényt, a „csalikorsót ” is megismertük. Érdekessége, hogy alulról töltik meg, mégsem folyik ki belőle a víz, ha megfordítják. A múzeumból a képtárba vezettek, ahol megtekinthettük a makfalvi alkotótábor képeit. A sok tevékenység kissé elárasztott, de az ebédszünet, a szalonnasütés és a játék feledtette fáradtságunkat. Mindenki jóízűen falatozott. Délután újabb szórakoztató programra került sor. A gyulakuti lányok tánca vezette be a várva várt futballmérkőzést. Hiába volt a lelkes szurkolás, ebben nem a gyulakutiak, hanem a makfalviak és kibédiek jeleskedtek. Aki elfáradt a szurkolásban, illetve a futkosásban, fáradt tagjait megrázogathatta a diszkóban, a szívek táncán, feltéve, ha megtalálta a párját. Búcsúzáskor a gyulakuti iskola tanulói hívták meg gyermeknapra a vendéglátó iskola tanulóit. Köszönjük Gál Irén igazgatónőnek a kíséretet. Máthé Faluvégi Zsuzsa, Fülöp Katalin, Kovács Hajnal, Varga Csilla, Török Magdolna, Faluvégi Enikő, Fülöp József tanároknak a közreműködését. Lukács Anna-Zsuzsa, VII. B. osztályos tanuló, irányítótanár Fülöp Katalin mim bennünk... Amikor Máté János mérnök, Balavásár község jelenlegi polgármestere megkezdte bemutatkozó körútját, nem volt túl derűlátó. A többi jelölttel ellentétben, akik fűt-fát ígértek választóiknak, ő felmérte a lehetőségeket, és ismerve a maga képességeit, ezek függvényében nyilatkozott. Nem ígért eget döngető változásokat, de szerénységével és kimért, világos fogalmazásával megnyerte a választópolgárok bizalmát. Ő lett Balavásár község polgármestere. Miután hivatalosan is átvette a község irányítását, fiatalos lendülettel kezdett hozzá ígéreteinek teljesítéséhez. Az önkormányzat lehetőségeihez mérten felkarolta a községhez tartozó falvakat is, s ahol eddig nagyon elhagyatottak voltak a lakók, most megpezsdült az élet. Egymásután újultak fel málladozó vakolattá iskolák, óvodák, művelődési otthonok és más, az önkormányzat tulajdonában levő épületek. Az önkormányzatnak ezek a munkálatok nagyon csekély pénzébe kerültek. Amit az előző önkormányzat nem volt képes nyolc év alatt elvégezni, azt most néhány hónap leforgása alatt megvalósították. Az emberek ráéreztek arra, hogy van kivel dolgozni, és szinte hívás nélkül siettek közmunkával segíteni az építkezéseken. Ma már civilizált körülmények között fogadhatjuk a falvainkba látogató népi előadókat, művészeket. Nemcsak a község és a hozzá tartozó falvak infrastruktúrája változott meg, hanem a tanács alkalmazottainak magatartása is. Ha a tanácshoz szólítanak ügyes-bajos dolgaink, ott kedvesen és előzékenyen fogadnak és intézik dolgainkat. Ma már nem félve, hanem bizalommal fordulhatunk azokhoz, akik gondjainkat enyhítik. A polgármester felkarolta a nagykendi lelkipásztor kezdeményezését és megoldást nyert két falu szemétgondja is. Kéthetente az arra kijelölt helyre szállítják a szemetet. Ez a probléma remélhetőleg a többi falvakban is megoldódik, lassan megtisztul a patakok medre és a faluvégekről eltűnnek a szégyenfoltok. Nagyon sokat nyertünk Máté János mérnök polgármesterrel. Várjuk újabb ötleteit, s ha azok a község és a választópolgárok érdekeit, javát szolgálják, kiállunk mellette. Bízhat bennünk. Fülöp Kálmán, Nagykend Énekelj Istennek egyszerű dalt! Április 29-én, vasárnap délután, a nyárádszentlászlói unitárius templomban, az Ohio állam, Cincinnati városbeli St. John’s unitárius testvérgyülekezet kórusa énekelt. A negyventagú kórust Catherine Roma karmester vezényelte, zongorán közreműködött Rachel Kramer. Bátorításul az elkövetkező testvérgyülekezeti kórusok látogatására, a zongorát a Marosi Unitárius Egyházkörnek ajándékozták. Az amerikai indiánok ősi dalai, afrikai, amerikai, valamint buddhista, spirituális énekek és dzsesszdallamok mellett Kodály Zoltán és Bartók Béla feldolgozásában - felhangzottak erdélyi magyar népdalaink is. Szívet-lelket gyönyörködtető volt hallani, amint - a különben magyarul egyáltalán nem beszélő amerikaiak - anyanyelvünkön fűzték a kórus dallamaira az „Erdő mellett eszvéledtem” vagy a „Serkenj fel, kegyes nép” léleksimogató szavait. Hogy meggyőződjünk afelől, hogy értik is amit énekelnek, angolul is megszólaltatták dalainkat. A nárciszról franciául, az utazásról spanyolul énekeltek. Az énekszámok után Kiss Mihály helybéli lelkész és Török Elek nagytiszteletű esperes köszöntötték a kórust és a gyülekezetet. Április utolsó vasárnapján közösen szárnyalhattunk. A Nyárád menti táj megtelt a szabadság biztató reménységével. Hiszen az énekszó elhallatszott mindazok lelkébe is, akik nem lehettek éppen akkor ott velünk a templomban. „Az igazság és a reménység folyói a szívekből erednek” - hangzott felénk az „utazzunk együtt a jövőbe” spanyol és angol dal áhítata. Hallgassuk hát, hogyan folyik a Nyárád! Lelkünk rezzenéseit viszik a hullámok s beleömlik az óceánba. A kórus Nyárádszeredában találkozott a Bocskai Kórussal, majd Nyárádszentmártonba látogatott. Útja Kolozsváron, Budapesten át Prágába és Bécsbe vezet, onnan a Szabadság Földjére, ahol ismét angolul, franciául, spanyolul, magyarul és több szép nyelven énekelnek. Isten kísérje útjukon - köszönjük, hogy eljöttek közénk! Isten oltalmazzon, áldjon mindannyiunkat. Sándor Szilárd, a Marosi Unitárius Egyházkor testvéregyházközségi képviselője NYILVÁNOSSÁG NÉPÚJSÁG 9 Általánosítani - nagy hiba Nem szeretem, ha azt mondják, hát persze, ezek a mai fiatalok. Hajlamosak vagyunk megjegyezni, hogy bezzeg, a mi időnkben... Emlékszem jól, nekem is mondtak ilyet gyermekkoromban az akkori öregek. Csak azért megróni valakit, mert másképpen csinál valamit, mint 20- 30 évvel ezelőtt, enyhén szólva, nem méltó tapasztalt emberhez. Általánosítani nagy vétek. Nem igaz, hogy a mai fiatalok elvetemültek, neveletlenek. Régebb is voltak ilyenek is, meg olyanok is. Attól függően, hogy kit hogyan nevelnek, mennyire foglalkoznak a szülők, a nevelők a gyerekekkel. Láttam autóbuszon udvariasan viselkedő, helyet kínáló fiatalt. De olyat is, hogy 25-26 éves mama kijelentette, hogy 4-5 éves gyerekének joga van mellette ülni. Volt olyan is, hogy az édesanya ölbe vette gyermekét és átadta a helyet. Láttam jól nevelt tinédzsereket, de olyat is, hogy fiatalok elnézték, hogy fájós lábú nénik, bácsik álljanak mellettük. A napokban történt velem egy igen ritka, érdekes eset. Eléggé forgalmas helyen, tele műanyag zacskóval a kezemben sétáltam hazafele. Egyszer csak 9-10 éves fiú rohant el mellettem, belém ütközött, és ha nem fogom erősen a zacskót, szétgurult volna a csomagom tartalma. Felháborított az eset, de pár másodperc múlva elszállt minden haragom. A kisfiú visszafordult és a következőket mondotta: Elnézést kérek bácsi, hogy neveletlenül viselkedtem. Elérzékenyültem, kezet fogtam vele, s szüleinek üzentem, hogy gratulálok. Dávid F. István, Marosvásárhely Kerpárútra a imréi bazsarózsám, Ludastól 21 km-re, Sármás felé, Mezőzáh községtől északnyugati irányban, a Bota-völgy felső szakaszán, a mezőzáhi erdő északnyugati szélén, 455 m magasan terül el a 2,5 hektáros, négyszög alakú természetvédelmi terület. Itt található a ritkaságnak nyilvánított pusztai bazsarózsa (Paeonia tenuifolia), égőpiros színben pompázó virág. Minden év április végén és május első felében virágzik 2-3 hétig. Mi is meglátogattuk. A Pro Biciclo-Urbo által szervezett kiránduláson 14-en vettünk részt. Útirányunk a következő volt: Marosvásárhely - Szentkirály - Náznánfalva - Bergenye - Bánd - Mezőgerebenes - Mezősály - a Bota-völgyi pusztai bazsarózsaterület - Mezőzáh - vissza Mezősály felé ugyanazon az úton, amelyiken jöttünk, Marosvásárhelyre. Magunk mögött fagyva Bergenyét, a vasúti átjárótól szerpentinen kapaszkodtunk a bándi tetőig, ahonnan már kényelmes ereszkedővel elértünk Bándra. Megtettünk 20 km-t. Rövid pihenés után, az északi irányt tartva, nyílt terepen haladtunk, szántóföldek mellett. Magunk mögött hagytuk Mezőgerebenes, majd Mezősály községet. Továbbhaladva, elénk tárult a mezőzáhi halastórendszer fényes víztükre. Miután áthaladtunk a (Ludas-Beszterce) vasútvonalon, rögtön balra tértünk Mezőzáh felé. A tavak mellett haladtunk el, ahol a halászatot kedvelők sokasága napi 100.000 lejért űzheti e sportot. Elhagytuk az aszfaltutat, kövezett mezei úton meredeken haladtunk kb. 1 km-t, miután kerékpárra ülve, enyhe emelkedőn értük el a bekerített természetvédelmi területet, melyet égőpiros virágtakaró borított. Meglepetésünkre, itt a 84 éves mezőzáhi Sincraianu Marcu szívélyesen fogadott. Két és fél órát töltöttünk ott. Következő célpontunk a mezőzáhi kastély volt. A kastély 1911-ben épült, az Ugrón család birtokát képezte. A kastélynak 4 tornya, 12 kapuja, 52 szobája, 365 ablaka van. Itt árvaház működik. Élményben gazdag kerékpártúra volt. Both Károly, a Pro Biciclo-Urbo túra vezetője Ez is a hét végén hirlént - avagy kik lakják e várost! Milyen emberek lakják manapság Marosvásárhelyt?!... tört ki belőlem a méltatlankodás, amint megláttam május 5-én, szombat délben a garázda kezek újabb „munkáját”. A napokban a városunk főterére elhelyezett, virágokkal és díszcserjével beültetett óriás „virágcserepek” egyikét megcsonkították, azaz kilopták belőle a díszcserjét!... Történik ez itt, abban a városban, amely néhány éve, azaz évtizede még a virágok városa nevet (is) viselte. Azóta... A főtér felső felében levő, a két templom szomszédságában elhelyezett egyik „virágcserepet” dézsmálták meg a garázda kezek. Talán..., talán a helyszín is önmagáért beszél?! (Lásd a jó tíz éve kereszténnyé lett mindig, mindenütt helyezkedni tudók, a párttitkárokból presbiterekké lett vagy a sűrűn keresztet vető, szemforgató, ájtatoskodó egyházfik stb. nevelésében felnőtt nemzedékeket.) Igazolva egyben a napjainkban „dúló” talmiságot, az értékek devalválódását. Persze, minden virág mellé nem lehet ezt állítani. De incselkedik velem a kisördög: micsoda eredeti ikebanák kerekednének ki ezekből a „virágcserepekből”, melléjük állítva egy-egy egyenruhás őrt... (Ilyen-olyan, egyenruhás alakulatokban nem szűkölködünk.) Egykor a virágok városa, Marosvásárhely, vagy - N. M. K.-val szólva - a múzsák fellegvára... S most, a tolvajok tanyája?! (Hétfőn délben - „pillanatnyilag” - ismét sértetlenül álltak a főtéren a díszcserjékből, virágokból összehozott együttesek a „virágcserepekben” (czirmay) A könyvek sorsa... Könyvismertetésekben és általában a sajtóban régóta és gyakran bukkan fel ez az elcsépelt banalitás: „Habent sua fata libelli”, olyan értelemben, hogy: „A könyveknek is megvan a maguk sorsa.. Pedig a bölcs mondássá vált latin verssor eredetileg így szól: „Pro captu lectoris habent sua fata libelli”. Sgp. szerinti fordításban: „Az olvasó felfogása szerint van sorsuk a könyveknek.” Értelemszerűen: „A könyvek sorsa az olvasó felfogásától függ.” Ez így kissé más jelentésű, mint a sokat idézett, csonkított alakja, írója Terentianus Maurus grammatikus, aki a Kr. u. II. század végén vagy a III. század elején élt és egy verstani kézikönyvet hagyott az utókorra. Pro veritate: Dr. Komjátszegi Sándor Kimaradt Rhédey Claudia Csupán a mások érdekében hiányolom, hogy az Erdőszentgyörgyi Népújságból kimaradt az erdőszentgyörgyi gróf Rhédey család lányának a megemlítése, aki ugyanis férjhez ment Würtenberg Sándor angol herceghez. Rhédey Claudia és Würtenberg Sándor házasságából fiú született, akit szintén Sándornak kereszteltek. Szomorú az, hogy amikor 3 éves volt, elveszítette fiatal és nagyon szép édesanyját, akit szülőhelyén, Erdőszentgyörgyön temettek el. Nos, Sándor fiú felnőtt, akinek Mária Viktória nevű lányát V. György angol király vette el feleségül. Vagyis a mai Erzsébet királynőnek volt a nagyanyja. Erzsébet angol királynő többször, hivatalosan is kijelentette, hogy mindig büszke arra, hogy az ő nagyanyja magyar származású stb. Ha jól emlékszem, a múlt rendszerben még valami pénzadományt is juttatott a sír felújítására, a koporsóján ma is olvasható, amit a férj, Würtenberg Sándor herceg íratott rá: „Ez az asszony, ki nekem mindég boldogságot adott, könnyeket csak egyszer életemben, amikor egyedül hagyott.” Különben annak idején Szépréti Lilla írónő nagyon részletes cikket írt Rhédey Claudiáról a nyolcvanas években az Új Életben. (Szerk megj. Rhédey Claudiáról lapunk több alkalommal közölt, ami valószínűleg elkerülte az ön figyelmét.) ^ Nagy Elek