Népújság, 2002. május (54. évfolyam, 100-123. szám)
2002-05-11 / 106. szám
4 NÉPÚJSÁG Postarakéták A légiposta kezdetben galambokkal működött, manapság repülőgépekkel folyik. Utóbbit azonban megelőzte a rakétás postázás. Az elgondolás a rakéta osztrák úttörőjének, Friedrich Schmiedlnek az agyából pattant ki. A tudós születésének 100. évfordulója alkalmából május 11-én és 12-én Stájerországban felelevenítik az első rakétakísérleteket és - a bélyeggyűjtők nagy örömére - külön erre a célra készített bélyegzővel látják el az így továbbított postai küldeményeket. Életrajzírója szerint Schmiedl, aki halálakor egymillió eurónak megfelelő összeget hagyott örökül Graz városára, nem kevesebb, mint 3335 rakétakísérletet hajtott végre és több ... ezer postai küldeményt továbbított ezen a módon. 1931. február 2-án indították el a világ első postarakétáját a Graz közelében emelkedő Schöckl csúcsáról. Ennek és az ezt követő, rakétakísérleteknek az volt a céljuk, hogy rendszeres postai összeköttetést biztosítsanak távol fekvő hegyi falvakkal. Schmiedlt, aki 1902. május 14-én született az alsó-ausztriai Schwertbergben - saját bevallása szerint nyolcéves korában a Halley üstökös megjelenése fertőzte meg „a rakéta vírusával”. 1914-ben már azt javasolta az illetékeseknek, hogy rakéták segítségével juttassanak leveleket a cári csapatok által körülzárt egyik osztrák egységnek. Később katonai raktárakban fellelt anyagokból készített rakétákat és 1918. szeptember 8-án útnak is indította közülük az elsőt. Miután 1922-23-ban elvégezte a grazi műszaki főiskolát, előbb fotózó rakétákkal kísérletezett, amelyekkel felvételeket lehetett készíteni ellenséges területekről. Rakétakísérleteinek színhelye 1924-től kezdve a mintegy 1700 méter magas Schöckl lett. Rakétáit sztratoszféra léggömbökről indította útnak és mintegy száz levelet juttatott el így nagy sebességgel a hegy lábánál fekvő Sankt Radegund községbe. A rakéták ejtőernyővel ereszkedtek a címzettekhez. A rákövetkező esztendők a siker évei voltak számára: tökéletesítette találmányát, levelezett Einsteinnel, különleges üveget készített a leendő űrhajózás számára, s az American Interplanetary Society tiszteletbeli tagjának választotta. Schmiedl pályájának íve azonban megtört, mert nem volt hajlandó ismereteit a náci rezsim rendelkezésére bocsátani. 1945 után meghívást kapott az Egyesült Államokba, hogy vegyen részt a rakétatechnika továbbfejlesztésében, de nem fogadta el, mert tartott tőle, hogy a többéves kiesés miatt nem lesz képes lépést tartani a tudomány haladásával. Schmiedl 1994-ben hunyt el 92 éves korában és vagyonát Graz városára hagyta. Ebből a pénzből a város 1997-ben alapítványt hozott létre, amely évente 36.300 euró körüli összegű ösztöndíjban részesíti az arra érdemeseket. A centenáriumi megemlékezések során szombaton és vasárnap a Graz melletti Semriachból nagy sebességgel postai rakéták indulnak a magasba, hogy azután ejtőernyővel ereszkedjenek le a földre - olvasható az APA jelentésében. Orgazmus-nap Esperantinában Már a második orgazmus-napot tartották a brazíliai Esperantina városában. Az első tavaly volt, és az idei „repeta” azt sugallja, hogy jól sült el. A 34 ezer fős település Brazília legszegényebb államában van, de a csütörtöki orgazmus-napra ünnepi díszbe öltözött. Színes gömbök, girlandok, zászlócskák és buzdító feliratok tarkították a város központi terét és sugárútjait, egyebek közt „Az orgazmus isten adománya”, „Vége a hallgatásnak” jelmondatokkal. A múlt évihez hasonlóan az orgazmusnapi program nem merül ki „gyakorlati foglalkozásban”: kulturális, tudományos, sőt pedagógiai programokat is szerveztek a témában. A rendhagyó nap megálmodója Arimatéia Dantas, a város volt, baloldali (munkáspárti) képviselője. A politikusoknak más problémákra is megoldást kell találniuk, nem foglalkozhatnak csak az emberek fizetésével vagy a lakáshelyzetével. Amikor az emberek tele vannak szexuális elfojtásokkal, azt általában erőszakos módon vezetik le - érvel a 40 éves Dantas. A téma komoly megvitatásától a párok szexuális életük javulását várják. Ami, legalábbis a felmérések szerint, ráfér az esperantinói asszonyokra, akiknek 73 százaléka nem elégedett - állítják a városi önkormányzat tagjai. A városatyák egyetértenek abban, hogy a nők elégedetlensége a férfiúi teljesítményekkel a házasélet válságához, válásokhoz, sőt szociális problémákhoz vezethetnek Esperantinóban. A jeles nap bevezetését nem kisebb grémium hagyta jóvá tavaly, mint maga a városi önkormányzat - majdnem egyhangúlag. Csupán a jelenlegi polgármester, a szociáldemokrata José Ivaldo Franco akadékoskodott, mondván, a városnak az orgazmusoknál fontosabb feladatai is lennének. A lakosság viszont nagy-nagy lelkesedéssel fogadta az ünnepet - főként Esperantina kereskedői. Vége annak a korszaknak, amikor Esperantina neve mellett egy szerény kis mondat szerepelt a turisztikai könyvekben, s úgy hangzott: egyetlen látnivaló az Urubu vízesés - magyarázták. Az orgazmus-nap sztárja Esperantina legismertebb könnyűvérű hölgye, a 63 éves Raimunda Alves volt. Raimunda szociológusok és szexológusok bevonásával mesélt élettapasztalatairól, annak a mintegy ötezer férfinak a szexuális preferenciáiról, akikkel 47 éves munkássága alatt kapcsolatba került, és akiktől 30 gyereke született. A nap végén azután ünnepélyesen a „szex profijává” avatták Raimundát. Nagy reményeket fűzött a jeles naphoz a városka egyetlen moteljének a tulajdonosa is, akit épp az orgazmus-nap sarkallt arra, hogy beszerezze végre létesítményének első fürdőkádját. Az ötszobás motelban 2,5 dollár volt az óránkénti szobadíj, a kliensek hosszú limuzinok helyett leginkább kerékpáron érkeztek. A városka gyógyszerésze szerint az óvszerkereslet már az előző napokban megugrott, és ugyanez a forgalomélénkülés mondható el a Viagráról. A jeles napon egyfajta „önök kérték” akció is volt. Körbehordoztak a városban egy félreérthetetlen jelekkel kidekorált orgazmus-urnát, amelybe bárki bedobhatta kis céduláit szexuális kívánságaival, vágyaival. A teljesítést persze nem garantálta a főszervező. Az egyházzal sem volt baj. Az egyházközösség papja, Carlos Seixas atya úgy nyilatkozott a sajtónak, hogy nem ellenzi az orgazmus-napot, mert az alkalmat ad arra, hogy vitatkozzon a hívekkel. Az egyetlen disszonáns hang a polgármesteré volt. José Ivaldo Franc® csupán egyszavas interjút adott a sajtónak: „Szégyen!” 2852 kilométeres cérnametélt 2852 kilométeres cérnametéltet mányban élő 24 éves Li Tao öt évet készített egyetlen kiló tésztából készült a rekordjavításra. Apjával egy fiatal szakács Kínában, és ez együtt immár hatodszor sikerült fezei, saját világcsúcsát megjavítva,lülmúlniuk saját világsikerüket , ismét bekerül a rekordok Guinness cérnametélthossz kategóriában, könyvébe, mindannyiszor bekerültek a világhírű A kelet-kínai Csiangszu tartókönyvbe. Kínának azon a részén nagyon hosszú metélttésztákat készítenek születésnapokon, mert ezzel is a hosszú életre vonatkozó kívánságaikat próbálják nyomatékosítani az ünnepelt számára. Li Tao 2852 kilométeres tésztája 2 097 157 szálból áll, a cérnaszálnál is vékonyabbakból, egyszerre ugyanis tizennyolc fér át belőlük egy tű lyukán - írja az Új Kína hírügynökség. Nyárád A Hargita hegyvonulatán, a Mezőhavas csúcsától nyugatra ered két ágon - Nagy és Kis Nyárád -, melyek Vármezőnél egyesülnek. Innen déli, majd nyugati irányba tartva, Nyárádtőnél torkollik a Marosba. Az ezer méter szintmagasságot meghaladó Bekecs alatt „Nyárád tere”. A változó szélességű völgyben halad tovább, mintegy 75 kilométer hosszan a folyócska. Találóan mondja a nóta: „Nyárád vize lefelé kanyarodik/ Magyar huszár amellett masérozik/ Masérozzék, úgy vigyázzon magára/ A szerelem ne álljon útjába”. A falvakat hol jobb, hol bal partjával határolja, illetve a házak mögötti (háztáji) kertek nyúlnak ki partjáig. Felső szakaszán, Nyárádremetétől a Szentföldön folyik végig, s gyöngysor formájában feszi egybe a völgyében lévő falvakat. Völgye Buzaházánál kezd kiszélesedni, s Nyárádszeredánál terményekben gazdag területen kanyarog. Gyakori áradásai során az árterületén lévő földeket vizével termékenyebbé teszi, alkalmassá zöldség termesztésére. A folyó mindkét oldalán kiemelkedő napsütéses domboldalak kedvezőek a gyümölcs és szőlő telepítésére is. A Nyárád mentén lévő falvak a folyó Marosba torkollásától kezdve ősi székely falvak. Lőrincfalva, Lukafalva és Ilencfalva (ma a három összeépült falu Dózsa György néven ismeretes), Káposztásszentmiklós, Nyárádszentbenedek, Nyárádszentlászló, Szentgerice, Szentháromság, Nyárádszentmárton, Nyárádremete neve igazolja a falvak római katolikus eredetét. Templomaik alaprajzi elrendezésüknél fogva és belső kialakításukat tekintve Árpádkoriak. A Szentföldnek is nevezett részen Buzaháza, Deményháza, Mikháza, Köszvényes első templomát is római katolikusok építették. A felsorolt falvak a sűrűn ívelő folyó völgyében és az enyhén emelkedő dombhátakon települtek, s így azok magaslatain tünedeznek fel a karcsú, magas templomtornyok, melyeken kereszt, gömb vagy sokágú csillag jelzi hitbeli hovatartozását. Mikházán a ferenceseknek kolostora is van. A Nyárád bő vizű hozamát biztosítja a medrébe folyó sok kis patak, melyek hegyválasztó szerepüknél fogva tagolják a termékeny, lejtős domboldalakat. Folyása mentén duzzasztott vize vízimalmok kövét forgatta, a gabonát lisztté őrölte. A folyó aránylag sekély vize tutaj szállítására nem volt alkalmas. A falvak népe által előállított fűrészelt fát (deszkát, gerendát), tűzifát, égetett meszet és faszenet kétlovas szekérrel szállították a vásáros helyekre, így Marosvásárhelyre is. Addig, míg a Nyárád menti keskenyvágányú (kis) vasutat nem szüntették meg, a Nyárád mentiek fokozottan vették igénybe járatait utazási és szállítási célokra. A folyó jobb és bal oldalán létrejött székely falvakat a XV. századi latin nyelvű oklevelek TERRA DISTRICTUS SICULORUM néven említik. A falvak népe kisbirtokos, önálló gazdákból áll, akiknek nagyobb része néhány hold jó termőföldet művel, főleg zöldségtermesztéssel foglalkozik. A zöldség az erdélyi konyha nélkülözhetetlen alapanyaga (murok, petrezselyem, gumós zeller stb.). Találóan - de nem sértően - a Nyárád alsó szakaszát Murokországnak nevezik, s ezt a nevet büszkén viseli népe. A falvak házai hagyományos módon, fedett tornácos homlokzatukkal sorakoznak az utca vonalában. A díszes és színes homlokzatok és a házak előtti virágoskertecskék színes változatossága hívja fel a látogató figyelmét a falu szépségére, melyet a házak mögötti dombra telepített szőlősök és gyümölcsösök rendezett sorai tesznek mutatósabbá. Mindez a tavaszi virágzáskor a jó termés reményét, ősszel, lombhullatás idején, a munka gazdag jutalmát jelenti. A kis folyó mentén fűzfák lelógó ágaslevesei mutatják magukat a víz tükrének, festőién szép folyóparti részt alkotva. A Nyárád völgyének szépségét számos festő megörökítette, a népdal érzelmes szavakkal énekli „Zavaros a Nyárád vize/ Szőke kislány fürdik benne,/ Én is megfürödtem benne,/ Reám ragadt a szerelme.” Kriza János gyűjteményében így versel: „Zavaros a Nyárád vize,/ Nem akar megszállni,/ Haragszik a rózsám,/ Mert nem akar szólni”. A székely falvakban az egykori csárda (fogadó) volt a nép szórakozásának, pihenésének központja, mely munkaidő után vált népessé, hangulatossá. A Nyárád vidékének éghajlata változatos, a felső szakaszán - a havas közelében - a színes nyári tájat a korai tél öltözteti fehérbe, sok a ködös, zúzmarás nap, a nyár nem túl meleg. Keresztes Gyula MAGAZIN 2002. május 11., szombat Szerkesztette: Karácsonyi Zsigmond Ily. by,Wales Az elmúlt hét vége, hét eleje különösen emlékezetes volt számunkra: itt járt Charles, a tragikus sorsú világszépség, Diana exférje, Erzsébet királynő fia, Wales hercege, Anglia trónvárományosa. Jött, látott és ment. Ahogyan szokás ez manapság. Amekkora volt a látogatásismertető, a beharangozás, éppoly nagy volt a figyelem, hogy a mass media ne kerüljön testközelbe, netán kényes kérdésekkel zaklatva Anglia leendő királyát Mondom, itt járt Charles, s én minő balga teremtés — végig abban bíztam, hogy netán lesz valami meglepetés is. Azaz: nemcsak Szeben, Segesvár, Bonchida, Brassó vidéke érdekli - mit csináltak a sokra jutó szép kis összegekből, rendeltetésüknek megfelelően használták-e fel, ergo: céladományai ama nemes célt szolgálták-e, amint abban megegyeztek -, hanem eljön Erdőszentgyörgyre is, ahol ősei alusszák örök álmukat. Igen, talán sokan nem tudják, vagy most hallják először, hogy Anglia királynője, a Buckingham palota úrnője, a nagy tiszteletnek örvendő lady Elisabeth felmenő ága igenis ebből a Kis- Küküllő menti, szép fekvésű Erdőszentgyörgyről származik. És én abban bíztam - bízom ma is! -, hátha egyszer megszólal valami őfensége bensőjében, és kíváncsi lesz arra, honnan származnak ősei. A magyarok. Mert vannak az angol ősök és vannak a magyarok. A magyarok, akik a világszép Rhédey Claudia sikeres házassága útján kerültek a legmagasabb angliai körökbe. Az a Rhédey Claudia, aki 1812- ben itt született Erdőszentgyörgyön, s 1841-től, az ausztriai lovashintós balesettől itt nyugszik Erdőszentgyörgyön, a középkori református templom alatt épült temetkezési helyen. Már pontosan ki is számították: Erzsébet királynő vérében 17 százalékban magyar vér csörgedezik. Ezt nem én mondom, hanem a geneológusok. A szakemberek. Mi itt, Erdőszentgyörgyön, csak egy óriási, szép kivitelezésű családfaplakátot őrzünk, ami az angol királyi család felmenő ágát és azok leszármazottak tárja az érdeklődők figyelmébe. Őrizzük abban a szobában, mely 1994-től a Rhédey-emlékszoba nevet viseli. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem az a sanda gyanúm, hogy egyszer eljön majd az az idő, amikor az angol királyi család nemcsak a Bánffy-kastélyra (fölöttébb nagy tiszteletet érzek ezért), hanem a jelenlőg oktatási intézményként működő, de mindenképp feljavításra szoruló erdőszentgyörgyi Rhédeypalotára is kíváncsi lesz. Úgy legyen. Székely Ferenc Repli iiiailiínliiliiiikiik: ki kezil a legkorábbiul? Kertes házak lakói jól ismerik a jelenséget: még szinte teljes az éjszakai sötétség, ám áprilistól kezdve hangos madárcsicsergés ébreszti azokat, akiknek álma nem túl mély. Többnyire a rozsdafarkúak és a vörösbegyek kezdik a hajnali „karéneket”, amelyhez később csatlakoznak más madárfajok egyedei: cinegék, rigók, pintyek, csízek. Az ornitológusokat régóta foglalkoztatta a kérdés, vajon mi szabja meg a fenti sorrendet, amely földrajzi fekvéstől függetlenül mindenütt azonos. Brit kutatóknak nemrég sikerült igazolniuk azt az évek óta táplált gyanút, amely összefüggést vélt látni a korai ébresztő és a madárszem mérete között. Vizsgálataik azzal az eredménnyel jártak, hogy a legkorábban rázendítő madaraknak van a legnagyobb szemük. A legkorábban kelő fajok ugyanis nemcsak a dalolást, de a táplálkozást is korábban kezdik a többieknél - mégpedig azért, mert ők már viszonylagos sötétségben is képesek zsákmányt (rovart, pókot, hernyót) találni. Ezzel szemben vetélytársaik szemének a csekély fénymennyiség (gyakorlatilag még tart az éjszaka) nem elegendő ahhoz, hogy meglássák a potenciális „reggelit”. A brit kutatók egész Európára kiterjedő kísérletekkel támasztották alá elméletüket. Arra voltak kíváncsiak, milyen fényerősség mellett kezdenek énekelni az egyes fajok egyedei. Összesen 57 fajt vontak be a vizsgálatba, amely egyértelműen igazolta a feltevést. Azonos testnagyság esetén a nagyobb átmérőjű szemmel rendelkező rajok előbb ébredtek, mint a többiek. Ha azonos volt a szemek mérete, akkor pedig a kisebb testűeknél volt az előny. Ennek az oka a kutatók szerint minden bizonnyal az éhség. A kisebb testű fajok ugyanis nem tudnak előző nap olyan nagy mennyiségű táplálékot magukhoz venni, amellyel kihúzhatnák napkeltéig. Ráadásul fajlagos energiafogyasztásuk is magasabb, mint a nagyobb testtömegű fajoké.