Népújság, 2002. május (54. évfolyam, 100-123. szám)

2002-05-11 / 106. szám

4 NÉPÚJSÁG Postarakéták A légiposta kezdetben galambok­kal működött, manapság repülőgé­pekkel folyik. Utóbbit azonban meg­­előzte a rakétás postázás. Az elgondolás a rakéta osztrák út­törőjének, Friedrich Schmiedlnek az agyából pattant ki. A tudós születésé­nek 100. évfordulója alkalmából má­jus 11-én és 12-én Stájerországban felelevenítik az első rakétakísérlete­ket és - a bélyeggyűjtők nagy örö­mére - külön erre a célra készített bé­lyegzővel látják el az így továbbított postai küldeményeket. Életrajzírója szerint Schmiedl, aki halálakor egymillió eurónak megfe­lelő összeget hagyott örökül Graz vá­rosára, nem kevesebb, mint 3335 ra­kétakísérletet hajtott végre és több ... ezer postai küldeményt továbbított ezen a módon. 1931. február 2-án indították el a világ első postarakétáját a Graz köze­lében emelkedő Schöckl csúcsáról. Ennek és az ezt követő, rakétakísérle­teknek az volt a céljuk, hogy rend­szeres postai összeköttetést biztosít­sanak távol fekvő hegyi falvakkal. Schmiedlt, aki 1902. május 14-én született az alsó-ausztriai Schwert­­­bergben - saját bevallása szerint nyolcéves korában a Halley üstökös megjelenése fertőzte meg „a rakéta vírusával”. 1914-ben már azt javasol­ta az illetékeseknek, hogy rakéták se­gítségével juttassanak leveleket a cári csapatok által körülzárt egyik osztrák egységnek. Később katonai raktárak­ban fellelt anyagokból készített raké­tákat és 1918. szeptember 8-án útnak is indította közülük az elsőt. Miután 1922-23-ban elvégezte a grazi műszaki főiskolát, előbb fotózó rakétákkal kísérletezett, amelyekkel felvételeket lehetett készíteni ellensé­ges területekről. Rakétakísérleteinek színhelye 1924-től kezdve a mintegy 1700 mé­ter magas Schöckl lett. Rakétáit sztratoszféra léggömbökről indította útnak és mintegy száz levelet juttatott el így nagy sebességgel a hegy lábá­nál fekvő Sankt Radegund községbe. A rakéták ejtőernyővel ereszkedtek a címzettekhez. A rákövetkező esztendők a siker évei voltak számára: tökéletesítette találmányát, levelezett Einsteinnel, különleges üveget készített a leendő űrhajózás számára, s az American Interplanetary Society tiszteletbeli tagjának választotta. Schmiedl pályájának íve azonban megtört, mert nem volt hajlandó is­­­mereteit a náci rezsim rendelkezésére bocsátani. 1945 után meghívást kapott az Egyesült Államokba, hogy vegyen részt a rakétatechnika továbbfejlesz­tésében, de nem fogadta el, mert tar­tott tőle, hogy a többéves kiesés miatt nem lesz képes lépést tartani a tudo­mány haladásával. Schmiedl 1994-ben hunyt el 92 éves korában és vagyonát Graz vá­rosára hagyta. Ebből a pénzből a vá­ros 1997-ben alapítványt hozott létre, amely évente 36.300 euró körüli összegű ösztöndíjban részesíti az arra érdemeseket. A centenáriumi megemlékezések során szombaton és vasárnap a Graz melletti Semriachból nagy sebesség­gel postai rakéták indulnak a magas­ba, hogy azután ejtőernyővel eresz­kedjenek le a földre - olvasható az APA jelentésében. Orgazmus-nap Esperantinában Már a második orgazmus-napot tartották a brazíliai Esperantina vá­rosában. Az első tavaly volt, és az idei „repeta” azt sugallja, hogy jól sült el. A 34 ezer fős település Brazília legszegényebb államában van, de a csütörtöki orgazmus-napra ünnepi díszbe öltözött. Színes gömbök, gir­landok, zászlócskák és buzdító fel­iratok tarkították a város központi te­rét és sugárútjait, egyebek közt „Az orgazmus isten adománya”, „Vége a hallgatásnak” jelmondatokkal. A múlt évihez hasonlóan az orgazmus­napi program nem merül ki „gyakorlati foglalkozásban”: kulturá­lis, tudományos, sőt pedagógiai prog­ramokat is szerveztek a témában. A rendhagyó nap megálmodója Arimatéia Dantas, a város volt, balol­dali (munkáspárti) képviselője.­­ A politikusoknak más problé­mákra is megoldást kell találniuk, nem foglalkozhatnak csak az embe­rek fizetésével vagy a lakáshelyzeté­vel. Amikor az emberek tele vannak szexuális elfojtásokkal, azt általában erőszakos módon vezetik le - érvel a 40 éves Dantas. A téma komoly megvitatásától a párok szexuális életük javulását vár­ják. Ami, legalábbis a felmérések szerint, ráfér az esperantinói asszo­nyokra, akiknek 73 százaléka nem elégedett - állítják a városi önkor­mányzat tagjai. A városatyák egyet­értenek abban, hogy a nők elégedet­lensége a férfiúi teljesítményekkel a házasélet válságához, válásokhoz, sőt szociális problémákhoz vezethetnek Esperantinóban. A jeles nap bevezetését nem ki­sebb grémium hagyta jóvá tavaly, mint maga a városi önkormányzat - majdnem egyhangúlag. Csupán a je­lenlegi polgármester, a szociálde­mokrata José Ivaldo Franco akadé­koskodott, mondván, a városnak az orgazmusoknál fontosabb feladatai is lennének. A lakosság viszont nagy-nagy lel­kesedéssel fogadta az ünnepet - fő­ként Esperantina kereskedői. Vége annak a korszaknak, amikor Esperantina neve mellett egy szerény kis mondat szerepelt a turisztikai könyvekben, s úgy hangzott: egyet­len látnivaló az Urubu vízesés - ma­gyarázták. Az orgazmus-nap sztárja Esperantina legismertebb könnyűvé­­rű hölgye, a 63 éves Raimunda Alves volt. Raimunda szociológusok és szexológusok bevonásával mesélt élettapasztalatairól, annak a mintegy ötezer férfinak a szexuális preferenci­áiról, akikkel 47 éves munkássága alatt kapcsolatba került, és akiktől 30 gyereke született. A nap végén azu­tán ünnepélyesen a „szex profijává” avatták Raimundát. Nagy reményeket fűzött a jeles naphoz a városka egyetlen moteljé­nek a tulajdonosa is, akit épp az or­gazmus-nap sarkallt arra, hogy be­szerezze végre létesítményének első fürdőkádját. Az ötszobás motelban 2,5 dollár volt az óránkénti szobadíj, a kliensek hosszú limuzinok helyett leginkább kerékpáron érkeztek. A városka gyógyszerésze szerint az óvszerkereslet már az előző na­pokban megugrott, és ugyanez a for­galomélénkülés mondható el a Viag­­ráról. A jeles napon egyfajta „önök kér­ték” akció is volt. Körbehordoztak a városban egy félreérthetetlen jelekkel kidekorált orgazmus-urnát, amelybe bárki bedobhatta kis céduláit szexuá­lis kívánságaival, vágyaival. A telje­sítést persze nem garantálta a főszer­vező. Az egyházzal sem volt baj. Az egyházközösség papja, Carlos Seixas atya úgy nyilatkozott a sajtónak, hogy nem ellenzi az orgazmus-napot, mert az alkalmat ad arra, hogy vitat­kozzon a hívekkel. Az egyetlen disszonáns hang a pol­gármesteré volt. José Ivaldo Franc® csupán egyszavas interjút adott a saj­tónak: „Szégyen!” 2852 kilométeres cérnametélt 2852 kilométeres cérnametéltet mányban élő 24 éves Li Tao öt évet készített egyetlen kiló tésztából készült a rekordjavításra. Apjával egy fiatal szakács Kínában, és ez­ együtt immár hatodszor sikerült fe­zei, saját világcsúcsát megjavítva,­lülmúlniuk saját világsikerüket , ismét bekerül a rekordok Guinness cérnametélthossz kategóriában, könyvébe, mindannyiszor bekerültek a világhírű A kelet-kínai Csiangszu tartó­­könyvbe. Kínának azon a részén nagyon hosszú metélttésztákat készítenek születésnapokon, mert ezzel is a hosszú életre vonatkozó kívánságai­kat próbálják nyomatékosítani az ün­nepelt számára. Li Tao 2852 kilomé­teres tésztája 2 097 157 szálból áll, a cérnaszálnál is vékonyabbakból, egy­szerre ugyanis tizennyolc fér át belő­lük egy tű lyukán - írja az Új Kína hírügynökség. ­ Nyárád A Hargita hegyvonulatán, a Mező­havas csúcsától nyugatra ered két ágon - Nagy és Kis Nyárád -, me­lyek Vármezőnél egyesülnek. Innen déli, majd nyugati irányba tartva, Nyárádtőnél torkollik a Marosba. Az ezer méter szintmagasságot meghala­dó Bekecs alatt „Nyárád tere”. A vál­tozó szélességű völgyben halad to­vább, mintegy 75 kilométer hosszan a folyócska. Találóan mondja a nó­ta: „Nyárád vize lefelé kanyarodik/ Magyar huszár amellett masérozik/ Masérozzék, úgy vigyázzon magára/ A szerelem ne álljon útjába”. A fal­vakat hol jobb, hol bal partjával hatá­rolja, illetve a házak mögötti (háztáji) kertek nyúlnak ki partjáig. Felső szakaszán, Nyárádremetétől a Szentföldön folyik végig, s gyöngy­sor formájában feszi egybe a völgyé­ben lévő falvakat. Völgye Buzaházánál kezd kiszélesedni, s Nyárádszeredánál terményekben gaz­dag területen kanyarog. Gyakori ára­dásai során az árterületén lévő földe­ket vizével termékenyebbé teszi, al­kalmassá zöldség termesztésére. A folyó mindkét oldalán kiemelkedő napsütéses domboldalak kedvezőek a gyümölcs és szőlő telepítésére is. A Nyárád mentén lévő falvak a fo­lyó Marosba torkol­lásától kezdve ősi székely falvak. Lőrincfalva, Lukafalva és Ilencfalva (ma a három összeépült falu Dózsa György néven ismeretes), Káposztásszentmiklós, Nyárádszentbenedek, Nyárád­­szentlászló, Szentgerice, Szenthá­romság, Nyárádszentmárton, Nyárádremete neve igazolja a falvak római katolikus eredetét. Temploma­ik alaprajzi elrendezésüknél fogva és belső kialakításukat tekintve Árpád­­koriak. A Szentföldnek is nevezett részen Buzaháza, Deményháza, Mikháza, Köszvényes első templo­mát is római katolikusok építették. A felsorolt falvak a sűrűn ívelő folyó völgyében és az enyhén emelkedő dombhátakon települtek, s így azok magaslatain tünedeznek fel a karcsú, magas templomtornyok, melyeken kereszt, gömb vagy sokágú csillag jelzi hitbeli hovatartozását. Mikházán a ferenceseknek kolostora is van. A Nyárád bő vizű hozamát bizto­sítja a medrébe folyó sok kis patak, melyek hegyválasztó szerepüknél fog­va tagolják a termékeny, lejtős dombol­dalakat. Folyása mentén duzzasztott vize vízimalmok kövét forgatta, a ga­bonát lisztté őrölte. A folyó aránylag sekély vize tutaj szállítására nem volt alkalmas. A falvak népe által előállított fűrészelt fát (deszkát, gerendát), tűzi­fát, égetett meszet és faszenet kétlo­­vas szekérrel szállították a vásáros helyekre, így Marosvásárhelyre is. Addig, míg a Nyárád menti keskeny­­vágányú (kis) vasutat nem szüntették meg, a Nyárád mentiek fokozottan vették igénybe járatait utazási és szál­lítási célokra. A folyó jobb és bal oldalán létrejött székely falvakat a XV. századi latin nyelvű oklevelek TERRA DISTRICTUS SICULORUM néven említik. A falvak népe kisbirtokos, önálló gazdákból áll, akiknek na­gyobb része néhány hold jó termőföl­det művel, főleg zöldségtermesztés­sel foglalkozik. A zöldség az erdélyi konyha nélkülözhetetlen alapanyaga (murok, petrezselyem, gumós zeller stb.). Találóan - de nem sértően - a Nyárád alsó szakaszát Murok­­országnak nevezik, s ezt a nevet büszkén viseli népe. A falvak házai hagyományos mó­don, fedett tornácos homlokzatukkal sorakoznak az utca vonalában. A dí­szes és színes homlokzatok és a há­zak előtti virágoskertecskék színes változatossága hívja fel a látogató fi­gyelmét a falu szépségére, melyet a házak mögötti dombra telepített sző­lősök és gyümölcsösök rendezett so­rai tesznek mutatósabbá. Mindez a tavaszi virágzáskor a jó termés remé­nyét, ősszel, lombhullatás idején, a munka gazdag jutalmát jelenti. A kis folyó mentén fűzfák lelógó ágas­­levesei mutatják magukat a víz tükré­nek, festőién szép folyóparti részt al­kotva. A Nyárád völgyének szépsé­gét számos festő megörökítette, a népdal érzelmes szavakkal énekli „Zavaros a Nyárád vize/ Szőke kis­lány fürdik benne,/ Én is megfüröd­­tem benne,/ Reám ragadt a szerel­me.” Kriza János gyűjteményében így versel: „Zavaros a Nyárád vize,/ Nem akar megszállni,/ Haragszik a rózsám,/ Mert nem akar szólni”. A székely falvakban az egykori csárda (fogadó) volt a nép szórakozásának, pihenésének központja, mely munka­idő után vált népessé, hangulatossá. A Nyárád vidékének éghajlata vál­tozatos, a felső szakaszán - a havas közelében - a színes nyári tájat a ko­rai tél öltözteti fehérbe, sok a ködös, zúzmarás nap, a nyár nem túl meleg. Keresztes Gyula MAGAZIN 2002. május 11., szombat Szerkesztette: Karácsonyi Zsigmond Ily. by,­­Wales Az elmúlt hét vége, hét eleje külö­nösen emlékezetes volt számunkra: itt járt Charles, a tragikus sorsú világ­szépség, Diana exférje, Erzsébet ki­rálynő fia, Wales hercege, Anglia trónvárományosa. Jött, látott és ment. Ahogyan szokás ez manapság. Amek­kora volt a látogatásismertető, a beha­rangozás, éppoly nagy volt a figyelem, hogy a mass media ne kerüljön testkö­zelbe, netán kényes kérdésekkel zaklat­va Anglia leendő királyát Mondom, itt járt Charles, s én­­ minő balga teremtés — végig abban bíztam, hogy netán lesz valami meg­lepetés is. Azaz: nemcsak Szeben, Segesvár, Bonchida, Brassó vidéke érdekli - mit csináltak a sokra jutó szép kis összegekből, rendeltetésük­nek megfelelően használták-e fel, er­go: céladományai ama nemes célt szolgálták-e, amint abban megegyez­tek -, hanem eljön Erdő­­szentgyörgyre is, ahol ősei alusszák örök álmukat. Igen, talán sokan nem tudják, vagy most hallják először, hogy Anglia királynője, a Buckingham palota úrnője, a nagy tiszteletnek örvendő lady Elisabeth felmenő ága igenis ebből a Kis- Küküllő menti, szép fekvésű Erdőszentgyörgyről származik. És én abban bíztam - bízom ma is! -, hát­ha egyszer megszólal valami őfensége bensőjében, és kíváncsi lesz arra, honnan származnak ősei. A magyarok. Mert vannak az angol ősök és vannak a magyarok. A ma­gyarok, akik a világszép Rhédey Claudia sikeres házassága útján ke­rültek a legmagasabb angliai körök­be. Az a Rhédey Claudia, aki 1812- ben itt született Erdőszentgyörgyön, s 1841-től, az ausztriai lovashintós balesettől itt nyugszik Erdő­szentgyörgyön, a középkori reformá­tus templom alatt épült temetkezési helyen. Már pontosan ki is számítot­ták: Erzsébet királynő vérében 17 százalékban magyar vér csörgedezik. Ezt nem én mondom, hanem a geneológusok. A szakemberek. Mi itt, Erdőszentgyörgyön, csak egy óri­ási, szép kivitelezésű családfa­plakátot őrzünk, ami az angol királyi család felmenő ágát és azok leszár­mazottak tárja az érdeklődők figyel­mébe. Őrizzük abban a szobában, mely 1994-től a Rhédey-emlékszoba nevet viseli. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem az a sanda gyanúm, hogy egyszer eljön majd az az idő, amikor az angol királyi család nemcsak a Bánffy-kastélyra (fölöttébb nagy tiszteletet érzek ezért), hanem a je­lenlőg oktatási intézményként műkö­dő, de mindenképp feljavításra szo­ruló erdőszentgyörgyi Rhédey­­palotára is kíváncsi lesz. Úgy legyen. Székely Ferenc Repli iiiailiínliiliiiikiik: ki kezil a legkorábbiul? Kertes házak lakói jól ismerik a jelenséget: még szinte teljes az éjsza­kai sötétség, ám áprilistól kezdve hangos madárcsicsergés ébreszti azokat, akiknek álma nem túl mély.­ Többnyire a rozsdafarkúak és a vö­rösbegyek kezdik a hajnali „karéneket”, amelyhez később csat­lakoznak más madárfajok egyedei: cinegék, rigók, pintyek, csízek. Az ornitológusokat régóta foglal­koztatta a kérdés, vajon mi szabja meg a fenti sorrendet, amely földrajzi fekvéstől függetlenül mindenütt azo­nos. Brit kutatóknak nemrég sikerült igazolniuk azt az évek óta táplált gya­nút, amely összefüggést vélt látni a ko­rai ébresztő és a madárszem mérete között. Vizsgálataik azzal az ered­ménnyel jártak, hogy a legkorábban rázendítő madaraknak van a legna­gyobb szemük. A legkorábban kelő fajok ugyanis nemcsak a dalolást, de a táplálkozást is korábban kezdik a többieknél - mégpedig azért, mert ők már viszonylagos sötétségben is ké­pesek zsákmányt (rovart, pókot, her­nyót) találni. Ezzel szemben vetélytár­­saik szemének a csekély fénymennyi­ség (gyakorlatilag még tart az éjszaka) nem elegendő ahhoz, hogy meglássák a potenciális „reggelit”. A brit kutatók egész Európára ki­terjedő kísérletekkel támasztották alá elméletüket. Arra voltak kíváncsiak, milyen fényerősség mellett kezdenek énekelni az egyes fajok egyedei. Összesen 57 fajt vontak be a vizsgálat­ba, amely egyértelműen igazolta a fel­tevést. Azonos testnagyság esetén a nagyobb átmérőjű szemmel rendelke­ző rajok előbb ébredtek, mint a többi­ek. Ha azonos volt a szemek mérete, akkor pedig a kisebb testűeknél volt az előny. Ennek az oka a kutatók szerint minden bizonnyal az éhség. A kisebb testű fajok ugyanis nem tudnak előző nap olyan nagy mennyiségű táplálékot magukhoz venni, amellyel kihúzhat­nák napkeltéig. Ráadásul fajlagos energiafogyasztásuk is magasabb, mint a nagyobb testtömegű fajoké.

Next