Népújság, 2003. július (55. évfolyam, 150-176. szám)

2003-07-29 / 174. szám

8 NÉPÚJSÁG KÖZÉLET Lesz-e újra Kossuth utca? (Folytatás az I. oldalról) főtéren, nem működhet, véleményük szerint az új posta közelében lehetne felépíteni, ami nem járna egy park felszámolásával. Az utolsóként szereplő határozat­­tervezetből kiderül, hogy Kossuth Lajos születésének 200. évfordulója alkalmából különösen aktuális, hogy a nevét viselő utca, amelyet ma is így emlegetnek a vásárhelyiek, vissza­kapja régi nevét, amit a Csegzi Sán­dor, Király István, Törzsök Sándor, Spielmann Mihály, Sántha Tibor és Vlas Florinból álló bizottság javasolt és szavazott meg egy tartózkodás mellett. A névváltoztatással nem ért egyet viszont az a megyei bizottság, amelynek konzultatív szerepe van a kérdés eldöntésében, és erre a kedve­zőtlen döntésre hivatkozik átiratában, és utalt tegnapi sajtótájékoztatóján Ovidiu Natea prefektus is. Maradt az Antonescu sétány elnevezés Benedek István elmondta, hogy Dorin Florea a Kossuth utca ügyét szerette volna összekötni az Antonescu utca ügyével. Mint isme­retes, a bulevárd, amely a tanács 2002 szeptemberében elfogadott ha­tározata alapján a Vár sétány nevet kapta, nem viselheti az új elnevezést. A városi tanács határozatát 2002 ok­tóberében a Hősök Kultuszának Me­gyei Egyesülete támadta meg a tör­vényszéken azzal az indokkal, hogy a határozat meghozatalakor nem tar­tották be a törvényes előírásokat, nem kérték a megyei névadó bizott­ság véleményét, a szakbizottságok­ban nem vitatták meg a határozatter­vezetet, s nincs törvényes előírás ar­ra, hogy az utcák nevét is le lehet for­dítani, továbbá nincs végleges igaz­ságügyi döntés azzal kapcsolatosan, hogy Ion Antonescu háborús bűnös lenne. A fenti indokokat figyelembe véve Szatmári Ilona bírónő 2003. február 12-én hozott határozatában az első kifogásra hivatkozva, misze­rint a városi tanács nem kérte ki a megyei névadó bizottság egyébként konzultatív jellegű véleményét, sem­misnek nyilvánítja a tanács határoza­tát. Mivel a polgármesteri hivatal jogi képviselői nem támadták meg a fenti határozatot, és csak akkor hozták a tanácsosok tudomására, amikor lejárt a fellebbezési határidő, a bulevárdnak megmaradt az Antonescu sétány elnevezése - tud­tuk meg a részleteket Benedek István frakcióvezetőtől, aki szerint azonban nem felel meg a valóságnak, hogy a szakbizottságok nem vitatták volna meg a határozattervezetet, a megyei névadó bizottság pedig a javaslatté­telkor még nem volt megalakulva. A kifogásokon innen és túl tény, hogy a jelenlegi izraeli-román vita közepette nem vet túl jó fényt Maros­­vásárhelyre, hogy itt még létezik az Antonescu sétány elnevezés. Egyéb­ként Dorin Florea szerint a vásárhelyi polgármesteri hivatal bőkezűen bánt azokkal a zsidó személyekkel, akik volt ingatlanjaikat kérték, mivel, ha ez lehetséges volt, vissza is kapták. Későn jelent meg viszont a vonatko­zó törvény alkalmazási útmutatója, amely szerint akik kártérítésben ré­szesültek, nem jogosultak arra, hogy visszakapják ingatlanjukat, ezért több esetben a hivatal kénytelen lesz visz­­szavonni a visszaszolgáltatásra vo­natkozó dokumentumot. A nagyobb gond az, hogy a tulajdonosok sok esetben nem teszik rendbe a visz­­szakapott épületet. A polgármester szerint, akik felfrissítik házuk homlokzatát, adókedvezményben részesülnek, akik nem teszik ezt meg központi fekvésű ingatlanjukkal, azo­kat nemsokára büntetni fogja a hiva­tal. „Szentanna csinálta Szeredét” Elfeledkezhet-e egy anya gyermekéről? Elfeledkezhet­nek-e az utódok, a fiúk, az unokák, a dédunokák elődeik­ről? Elfeledkezhet-e egy falu azokról a fiairól, akik életüket adták a világégésben? Nem, sosem. Az alábbiakban Gecző András nyárádszentannai református lelkésznek a szombati emlékező ünnepségen elhangzott gondolataiból válogattunk olvasóink számára. „A hősök íja eltörik, de az elesettek erővel öveztetnek fel.” Erre az erőre van nekünk is szükségünk. Elvesztet­tünk még egy háborút, és újrarajzolódtak a térképek. De reménységünk van, hogy egy új Európában nem lesz szükség háborúkra, sem országgyarapításért, sem nemze­ti célokért, hanem megtalálja minden nép, minden nem­zetiség a maga számítását a közös Európában. A Nyárászeredai Napok Nyárádszentannán kezdődtek. 1332-ben, a pápai tizedjegyzékben a falu neve Sancta Ana, az 1557-es Regestrumban Szereda-Szentanna. És ma is megvan az egyházközség történetében az a mon­dás, hogy „Szentanna csinálta Szeredát.” Szentanna el­tűnt 1968-ban, és most egy utcája annak a városnak, amelynek vezetősége összefogott, és emléket állíttatott az elődöknek. Itt egy lepusztult emlékmű állt, és annak el­pusztulásával elpusztult az az erő, elgyengült az a hit, hogy emlékezzünk, adjuk meg a tiszteletet a mi elődeink­nek. Isten értékeli tetteiket. De ők, mivel erővel övezték fel magukat, és részük volt a katonahalál, a jeltelen sír, szer­tartás nélküli temetés, érdemeljék meg, hogy valóban tér­jen vissza ez a falu lelki erővel a hősei közé, és adja meg nekik a tiszteletet. Nyárádszentannán mindkét templom, a katolikus és re­formátus templom harangjai egyszerre szólaltak meg. Az 1914—18-as világháború hősei: Berecki István, Berecki Lajos, Csiszár Gyula, Fóris György, Imreh Géza, Imreh Vince, Imreh István, Imreh József, Kiss Domokos, Kiss József, Kiss István, Kiss Zsigmond, Kiss S. József, Novák Dénes, Szász Domokos, Sztojka János és Veress Ákos. A második világégésben maradtak oda: Berecki Al­bert, Csiszár Lajos, Molnár Árpád, Molnár Domokos, Szabó Béla, Szász István, Szász Péter. Az emlékmű mindkét felirata fölött ott a szomorúfríz­motívum: az ifjú Erdély jelképe. Egy ifjú erdélyi város gazdagodásának vagyunk a tanúi, amikor egy szép em­lékhellyel bővül - Szentannán - Nyárádszereda. B.D. Fotó: Kilyén Attila Kedvtelésből, sokak örömére Szombaton délelőtt 11 óra körül csaknem megtelt tagjaival a műked­velő képzőművészek egyesülete kiál­lítóterme. Jeleként az idén tíz éve tár­suk, Teodor Moraru iránti tiszteletük­nek. Országszerte ismert és értékelt, igen termékeny marosvásárhelyi naiv festőről van szó, aki 1990 óta Buka­restben, Bákóban, Pitesti­en, Jászvá­sáron vett részt csoportos kiállításo­kon, nemzetközi művészeti szalonok, naiv művészek megyeközi tárlatán, egyéni tárlatokon. Nyugdíjas éveit bőven kamatoztat­ja. A falu, s benne ihlető szépsége a természeti tájnak, az emberek dolgos mindennapjaikkal, foglalkozásaikkal, jó és kevésbé jó szokásaikkal, temp­lomtornyok, növények, állatok mind­mind vászonra kívánkoznak. E csak­nem 40 munkát számláló képanyag akár mesekönyv is lehetne. Lapjain, bár előképzés nélkül, egyszerű, szelíd vonalvezetéssel kölcsönzött formát a fi­guráknak, biztos ecsetkezeléssel, szín­érzékkel teremtett újra falusi tájat­­környezetet növény- és állatvilágával együtt a művész, hogy mindjét meg­őrizhessük és fel is idézhessük emléke­zetünkben. Saját kedvtelésére s sokak örömére fest Teodor Moraru, Járay F.Katalin 2003. július 29., kedd 15 év után került haza Megtalálták halottnak hitt lányukat Megrendítő esetről számolt be nemrégiben Domby Károly, a Me­gyei Gyermekjogvédelmi Igazgató­ság vezetője. A görgénysóaknai Crisan család 15 év után tudta meg, hogy halottnak hitt, mozgássérült lá­nyuk él és hazahozhatják. Éva 1988-ban született Nagyszeben­ben, mozgássérült volt. Édesanyjának azt ajánlották, hogy sérült gyermekét adja be a Szeben megyei, nagytalmácsi fogyatékos személyekkel foglalkozó kórházotthonba, ahol­ speciális gondo­zásban lesz része. A család közel egy évig rendszeresen látogatta a beteg kis­lányt. Egyik alkalommal az édesanyá­nak azt mondták, hogy kislánya meg­halt, s el is temették. A szülők megren­­dültségükben nem kérték a halotti bi­zonyítványt, hanem elhitték az alkal­mazottak által mondottakat. A nagytalmácsi kórházotthont felszámol­ják és az ott gondozott személyeket át­helyezik vagy visszaviszik családjuk­hoz. Az év elején derült ki, hogy Crikan Éva él. Az otthon alkalmazottai a szebeni gyermekjogvédelmi szakem­berek segítségével derítették ki, hogy Éva szülei elköltöztek Nagyszebenből, s a Maros megyei Görgénysóaknán laknak. A szülök, amikor megtudták, hogy lányuk él, azonnal meglátogatták, s hazahozták. A megrendítő történet kapcsán a szebeni igazgatóság ellenőrzést rendelt el, hogy kiderítse, hogyan történhetett, hogy a szülőknek azt mondták, hogy lányuk halott. A Maros megyei igazga­tóság pedig az alapítványok, nem kormányzati szervezetek segítsé­gét kérte, hogy megfelelő életkörülmé­nyeket tudjon biztosítani a családja kö­rébe visszakerült lánynak. Mint Domby Károly elmondta, mindenki összefogott, hogy segítse a családot: a Görgényoroszfalui Polgármesteri Hi­vatal bevezette a házukba a villanyt s az édesanyát szociális gondozóként al­kalmazta, a Dove Alapítvány alapélel­miszereket biztosított. A nehéz anyagi körülmények között élő családnak fo­lyamatosan szüksége lesz a helyi kö­zösség és a segítőkész emberek támo­gatására, hogy megfelelő életet tudjon biztosítani Évának. Aki élelmiszert ru­ház hűtőszekrényt tud adományozni, vegye fel a kapcsolatot a Görgényoroszfalui Polgármesteri Hi­vatallal (telefonszám: 534,112, 534,384) vagy a Megyei Gyermekjog­védelmi Igazgatósággal (tel: 211-699). (simon) Rendhagyó frigy A fogyatékos személyek rehabili­tációjáról, társadalomba való beil­leszkedésük fontosságáról számos előadás elhangzott, tanulmány meg­íródott. A gyakorlati lehetőségek is bővültek. Köztudott, hogy a sérült személy fejlődése az egyéni adottsá­goktól, az életkörülményektől, a vele foglalkozó szakemberek hozzáállá­sától, s számos fel nem tárható, ész­revétlen dologtól függ. Ritkán van­nak eget-földet rengető, látványos változások fejlődésükben, legtöbb­ször csak apró kis jelek mutatják, hogy beérett a foglalkozás gyümöl­cse. S ilyen gyümölcsről számolt be tegnap dr. Pokorny László, a Marosvécsi Kórházotthon igazgató­ja, a 32 éves Anna, akit évek óta in­tézetükben kezeltek, férjhez ment. Nem sorstársához, hanem egy közeli faluban élő, módos család egészsé­ges tagjához. Az esküvőn részt vett a kórházotthon küldöttsége is. Mint az igazgató elmondta, Anna állapotának javulása lehetővé tette, hogy az al­kalmazottak egyike hétvégenként ha­zavigye magához, s így ismerkedett meg jelenlegi férjével. A 32 éves sé­rültet sikerült rehabilitálni. Anna be­illeszkedett a társadalomba, egy kö­zösség teljes jogú, értékes tagjává vált. Az igazgató Anna állapotának javulását és sorsának alakulását nagy szakmai sikerként könyvelte el, hi­szen tudomása szerint az országban egyedülálló eset, amikor egy szelle­mi sérült személy ily módon hagyja el a kórházotthon. Az eseményt megelőző napokban angol és holland szakemberek keresték fel a vécsi ott­hont, ők is egyedülálló és szerencsés esetnek minősítették a házasságot. A rendhagyó és örvendetes ese­mény még egyszer bebizonyította, hogy sok türelemmel, hozzáértéssel és megfelelő életkörülmények között elfogadható, minőségi életet lehet biztosítani a sérült személyeknek is. (s.v.) Megjelent az Erdőszentgyörgyi Figyelő A nyárra való tekintettel összevont számmal jelentkezett az Erdő­szentgyörgyi Figyelő, benne a már megszokott rovatokkal. Maga a lap számol be róla, hogy olvasótábora, ha lassan is, de biztosan növekedik, egyre többen kérdik, hogy hol lehet beszerezni, kik a terjesztők, sőt meg­jelenését írásaikkal és anyagilag is támogatják. Ennek megfelelően gaz­dagodott a lap tartalma. A címoldalt egyrészt még az Ist­ván, a király jegyében írt Keresz­ténység és magyarság (Sebestyén Péter) határozza meg, másrészt már a Petőfi-ünnepség nyomja rá bélyegét. A laptestben egyébként történeteket találunk a költő utolsó napjairól, erdőszentgyörgyi, és kelementelki látogatásairól. Fényképekkel illuszt­rált az erdőszentgyörgy unitárius egyházközösség története (Kovrig Magdolna). Oldalas interjú olvasható Ráduly Jánossal, aki a Figyelő olva­sóit versajándékkal lepte meg. A most kivételesen 16 oldalon megjele­nő újság hasábjain annyi új toll je­lentkezik, hogy lehetetlen mindannyiukat felsorolni. Még ennél is színesebb a felsorakoztatott témák tömkelege, melyek közül a teljesség igénye nélkül említjük meg Fülöp Irén írását a makfalvi Wesselényi is­koláról és Tamás Emese, illetve Joó Andrásné bemutatóját a Küküllő Kisipari Társulásról. Érdeklődésünk­re joggal tart számot a Diáktollak két fiatal írója, Takács Rozália és Veress Árpád (ez utóbbi különösen érett hangvételű). A könnyebb műfajok kedvelői is megtalálják, amit keres­nek, hiszen ez alkalommal sem hi­ányzik a humor és a keresztrejtvény sem. Ugyanakkor az Erdő­szentgyörgyi Figyelő összevont szá­ma is tartalmaz híreket,a­melyeket Székely Ferenc jegyez. ki Közlemény Az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének székhelyén (Dózsa György u. 9.) minden szerdán 9 órától Brezovszky Andrea jogtanácsos fogadóórát tart. Egyút­tal felkérjük marosvásárhelyi tagjainkat, hogy az egyéni tagdíjakat ugyancsak itt, az RMDSZ marosvásárhelyi székhel­­y én szíveskedjenek befizetni.

Next