Népújság, 2003. július (55. évfolyam, 150-176. szám)
2003-07-29 / 174. szám
8 NÉPÚJSÁG KÖZÉLET Lesz-e újra Kossuth utca? (Folytatás az I. oldalról) főtéren, nem működhet, véleményük szerint az új posta közelében lehetne felépíteni, ami nem járna egy park felszámolásával. Az utolsóként szereplő határozattervezetből kiderül, hogy Kossuth Lajos születésének 200. évfordulója alkalmából különösen aktuális, hogy a nevét viselő utca, amelyet ma is így emlegetnek a vásárhelyiek, visszakapja régi nevét, amit a Csegzi Sándor, Király István, Törzsök Sándor, Spielmann Mihály, Sántha Tibor és Vlas Florinból álló bizottság javasolt és szavazott meg egy tartózkodás mellett. A névváltoztatással nem ért egyet viszont az a megyei bizottság, amelynek konzultatív szerepe van a kérdés eldöntésében, és erre a kedvezőtlen döntésre hivatkozik átiratában, és utalt tegnapi sajtótájékoztatóján Ovidiu Natea prefektus is. Maradt az Antonescu sétány elnevezés Benedek István elmondta, hogy Dorin Florea a Kossuth utca ügyét szerette volna összekötni az Antonescu utca ügyével. Mint ismeretes, a bulevárd, amely a tanács 2002 szeptemberében elfogadott határozata alapján a Vár sétány nevet kapta, nem viselheti az új elnevezést. A városi tanács határozatát 2002 októberében a Hősök Kultuszának Megyei Egyesülete támadta meg a törvényszéken azzal az indokkal, hogy a határozat meghozatalakor nem tartották be a törvényes előírásokat, nem kérték a megyei névadó bizottság véleményét, a szakbizottságokban nem vitatták meg a határozattervezetet, s nincs törvényes előírás arra, hogy az utcák nevét is le lehet fordítani, továbbá nincs végleges igazságügyi döntés azzal kapcsolatosan, hogy Ion Antonescu háborús bűnös lenne. A fenti indokokat figyelembe véve Szatmári Ilona bírónő 2003. február 12-én hozott határozatában az első kifogásra hivatkozva, miszerint a városi tanács nem kérte ki a megyei névadó bizottság egyébként konzultatív jellegű véleményét, semmisnek nyilvánítja a tanács határozatát. Mivel a polgármesteri hivatal jogi képviselői nem támadták meg a fenti határozatot, és csak akkor hozták a tanácsosok tudomására, amikor lejárt a fellebbezési határidő, a bulevárdnak megmaradt az Antonescu sétány elnevezése - tudtuk meg a részleteket Benedek István frakcióvezetőtől, aki szerint azonban nem felel meg a valóságnak, hogy a szakbizottságok nem vitatták volna meg a határozattervezetet, a megyei névadó bizottság pedig a javaslattételkor még nem volt megalakulva. A kifogásokon innen és túl tény, hogy a jelenlegi izraeli-román vita közepette nem vet túl jó fényt Marosvásárhelyre, hogy itt még létezik az Antonescu sétány elnevezés. Egyébként Dorin Florea szerint a vásárhelyi polgármesteri hivatal bőkezűen bánt azokkal a zsidó személyekkel, akik volt ingatlanjaikat kérték, mivel, ha ez lehetséges volt, vissza is kapták. Későn jelent meg viszont a vonatkozó törvény alkalmazási útmutatója, amely szerint akik kártérítésben részesültek, nem jogosultak arra, hogy visszakapják ingatlanjukat, ezért több esetben a hivatal kénytelen lesz viszszavonni a visszaszolgáltatásra vonatkozó dokumentumot. A nagyobb gond az, hogy a tulajdonosok sok esetben nem teszik rendbe a viszszakapott épületet. A polgármester szerint, akik felfrissítik házuk homlokzatát, adókedvezményben részesülnek, akik nem teszik ezt meg központi fekvésű ingatlanjukkal, azokat nemsokára büntetni fogja a hivatal. „Szentanna csinálta Szeredét” Elfeledkezhet-e egy anya gyermekéről? Elfeledkezhetnek-e az utódok, a fiúk, az unokák, a dédunokák elődeikről? Elfeledkezhet-e egy falu azokról a fiairól, akik életüket adták a világégésben? Nem, sosem. Az alábbiakban Gecző András nyárádszentannai református lelkésznek a szombati emlékező ünnepségen elhangzott gondolataiból válogattunk olvasóink számára. „A hősök íja eltörik, de az elesettek erővel öveztetnek fel.” Erre az erőre van nekünk is szükségünk. Elvesztettünk még egy háborút, és újrarajzolódtak a térképek. De reménységünk van, hogy egy új Európában nem lesz szükség háborúkra, sem országgyarapításért, sem nemzeti célokért, hanem megtalálja minden nép, minden nemzetiség a maga számítását a közös Európában. A Nyárászeredai Napok Nyárádszentannán kezdődtek. 1332-ben, a pápai tizedjegyzékben a falu neve Sancta Ana, az 1557-es Regestrumban Szereda-Szentanna. És ma is megvan az egyházközség történetében az a mondás, hogy „Szentanna csinálta Szeredát.” Szentanna eltűnt 1968-ban, és most egy utcája annak a városnak, amelynek vezetősége összefogott, és emléket állíttatott az elődöknek. Itt egy lepusztult emlékmű állt, és annak elpusztulásával elpusztult az az erő, elgyengült az a hit, hogy emlékezzünk, adjuk meg a tiszteletet a mi elődeinknek. Isten értékeli tetteiket. De ők, mivel erővel övezték fel magukat, és részük volt a katonahalál, a jeltelen sír, szertartás nélküli temetés, érdemeljék meg, hogy valóban térjen vissza ez a falu lelki erővel a hősei közé, és adja meg nekik a tiszteletet. Nyárádszentannán mindkét templom, a katolikus és református templom harangjai egyszerre szólaltak meg. Az 1914—18-as világháború hősei: Berecki István, Berecki Lajos, Csiszár Gyula, Fóris György, Imreh Géza, Imreh Vince, Imreh István, Imreh József, Kiss Domokos, Kiss József, Kiss István, Kiss Zsigmond, Kiss S. József, Novák Dénes, Szász Domokos, Sztojka János és Veress Ákos. A második világégésben maradtak oda: Berecki Albert, Csiszár Lajos, Molnár Árpád, Molnár Domokos, Szabó Béla, Szász István, Szász Péter. Az emlékmű mindkét felirata fölött ott a szomorúfrízmotívum: az ifjú Erdély jelképe. Egy ifjú erdélyi város gazdagodásának vagyunk a tanúi, amikor egy szép emlékhellyel bővül - Szentannán - Nyárádszereda. B.D. Fotó: Kilyén Attila Kedvtelésből, sokak örömére Szombaton délelőtt 11 óra körül csaknem megtelt tagjaival a műkedvelő képzőművészek egyesülete kiállítóterme. Jeleként az idén tíz éve társuk, Teodor Moraru iránti tiszteletüknek. Országszerte ismert és értékelt, igen termékeny marosvásárhelyi naiv festőről van szó, aki 1990 óta Bukarestben, Bákóban, Pitestien, Jászvásáron vett részt csoportos kiállításokon, nemzetközi művészeti szalonok, naiv művészek megyeközi tárlatán, egyéni tárlatokon. Nyugdíjas éveit bőven kamatoztatja. A falu, s benne ihlető szépsége a természeti tájnak, az emberek dolgos mindennapjaikkal, foglalkozásaikkal, jó és kevésbé jó szokásaikkal, templomtornyok, növények, állatok mindmind vászonra kívánkoznak. E csaknem 40 munkát számláló képanyag akár mesekönyv is lehetne. Lapjain, bár előképzés nélkül, egyszerű, szelíd vonalvezetéssel kölcsönzött formát a figuráknak, biztos ecsetkezeléssel, színérzékkel teremtett újra falusi tájatkörnyezetet növény- és állatvilágával együtt a művész, hogy mindjét megőrizhessük és fel is idézhessük emlékezetünkben. Saját kedvtelésére s sokak örömére fest Teodor Moraru, Járay F.Katalin 2003. július 29., kedd 15 év után került haza Megtalálták halottnak hitt lányukat Megrendítő esetről számolt be nemrégiben Domby Károly, a Megyei Gyermekjogvédelmi Igazgatóság vezetője. A görgénysóaknai Crisan család 15 év után tudta meg, hogy halottnak hitt, mozgássérült lányuk él és hazahozhatják. Éva 1988-ban született Nagyszebenben, mozgássérült volt. Édesanyjának azt ajánlották, hogy sérült gyermekét adja be a Szeben megyei, nagytalmácsi fogyatékos személyekkel foglalkozó kórházotthonba, ahol speciális gondozásban lesz része. A család közel egy évig rendszeresen látogatta a beteg kislányt. Egyik alkalommal az édesanyának azt mondták, hogy kislánya meghalt, s el is temették. A szülők megrendültségükben nem kérték a halotti bizonyítványt, hanem elhitték az alkalmazottak által mondottakat. A nagytalmácsi kórházotthont felszámolják és az ott gondozott személyeket áthelyezik vagy visszaviszik családjukhoz. Az év elején derült ki, hogy Crikan Éva él. Az otthon alkalmazottai a szebeni gyermekjogvédelmi szakemberek segítségével derítették ki, hogy Éva szülei elköltöztek Nagyszebenből, s a Maros megyei Görgénysóaknán laknak. A szülök, amikor megtudták, hogy lányuk él, azonnal meglátogatták, s hazahozták. A megrendítő történet kapcsán a szebeni igazgatóság ellenőrzést rendelt el, hogy kiderítse, hogyan történhetett, hogy a szülőknek azt mondták, hogy lányuk halott. A Maros megyei igazgatóság pedig az alapítványok, nem kormányzati szervezetek segítségét kérte, hogy megfelelő életkörülményeket tudjon biztosítani a családja körébe visszakerült lánynak. Mint Domby Károly elmondta, mindenki összefogott, hogy segítse a családot: a Görgényoroszfalui Polgármesteri Hivatal bevezette a házukba a villanyt s az édesanyát szociális gondozóként alkalmazta, a Dove Alapítvány alapélelmiszereket biztosított. A nehéz anyagi körülmények között élő családnak folyamatosan szüksége lesz a helyi közösség és a segítőkész emberek támogatására, hogy megfelelő életet tudjon biztosítani Évának. Aki élelmiszert ruház hűtőszekrényt tud adományozni, vegye fel a kapcsolatot a Görgényoroszfalui Polgármesteri Hivatallal (telefonszám: 534,112, 534,384) vagy a Megyei Gyermekjogvédelmi Igazgatósággal (tel: 211-699). (simon) Rendhagyó frigy A fogyatékos személyek rehabilitációjáról, társadalomba való beilleszkedésük fontosságáról számos előadás elhangzott, tanulmány megíródott. A gyakorlati lehetőségek is bővültek. Köztudott, hogy a sérült személy fejlődése az egyéni adottságoktól, az életkörülményektől, a vele foglalkozó szakemberek hozzáállásától, s számos fel nem tárható, észrevétlen dologtól függ. Ritkán vannak eget-földet rengető, látványos változások fejlődésükben, legtöbbször csak apró kis jelek mutatják, hogy beérett a foglalkozás gyümölcse. S ilyen gyümölcsről számolt be tegnap dr. Pokorny László, a Marosvécsi Kórházotthon igazgatója, a 32 éves Anna, akit évek óta intézetükben kezeltek, férjhez ment. Nem sorstársához, hanem egy közeli faluban élő, módos család egészséges tagjához. Az esküvőn részt vett a kórházotthon küldöttsége is. Mint az igazgató elmondta, Anna állapotának javulása lehetővé tette, hogy az alkalmazottak egyike hétvégenként hazavigye magához, s így ismerkedett meg jelenlegi férjével. A 32 éves sérültet sikerült rehabilitálni. Anna beilleszkedett a társadalomba, egy közösség teljes jogú, értékes tagjává vált. Az igazgató Anna állapotának javulását és sorsának alakulását nagy szakmai sikerként könyvelte el, hiszen tudomása szerint az országban egyedülálló eset, amikor egy szellemi sérült személy ily módon hagyja el a kórházotthon. Az eseményt megelőző napokban angol és holland szakemberek keresték fel a vécsi otthont, ők is egyedülálló és szerencsés esetnek minősítették a házasságot. A rendhagyó és örvendetes esemény még egyszer bebizonyította, hogy sok türelemmel, hozzáértéssel és megfelelő életkörülmények között elfogadható, minőségi életet lehet biztosítani a sérült személyeknek is. (s.v.) Megjelent az Erdőszentgyörgyi Figyelő A nyárra való tekintettel összevont számmal jelentkezett az Erdőszentgyörgyi Figyelő, benne a már megszokott rovatokkal. Maga a lap számol be róla, hogy olvasótábora, ha lassan is, de biztosan növekedik, egyre többen kérdik, hogy hol lehet beszerezni, kik a terjesztők, sőt megjelenését írásaikkal és anyagilag is támogatják. Ennek megfelelően gazdagodott a lap tartalma. A címoldalt egyrészt még az István, a király jegyében írt Kereszténység és magyarság (Sebestyén Péter) határozza meg, másrészt már a Petőfi-ünnepség nyomja rá bélyegét. A laptestben egyébként történeteket találunk a költő utolsó napjairól, erdőszentgyörgyi, és kelementelki látogatásairól. Fényképekkel illusztrált az erdőszentgyörgy unitárius egyházközösség története (Kovrig Magdolna). Oldalas interjú olvasható Ráduly Jánossal, aki a Figyelő olvasóit versajándékkal lepte meg. A most kivételesen 16 oldalon megjelenő újság hasábjain annyi új toll jelentkezik, hogy lehetetlen mindannyiukat felsorolni. Még ennél is színesebb a felsorakoztatott témák tömkelege, melyek közül a teljesség igénye nélkül említjük meg Fülöp Irén írását a makfalvi Wesselényi iskoláról és Tamás Emese, illetve Joó Andrásné bemutatóját a Küküllő Kisipari Társulásról. Érdeklődésünkre joggal tart számot a Diáktollak két fiatal írója, Takács Rozália és Veress Árpád (ez utóbbi különösen érett hangvételű). A könnyebb műfajok kedvelői is megtalálják, amit keresnek, hiszen ez alkalommal sem hiányzik a humor és a keresztrejtvény sem. Ugyanakkor az Erdőszentgyörgyi Figyelő összevont száma is tartalmaz híreket,amelyeket Székely Ferenc jegyez. ki Közlemény Az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének székhelyén (Dózsa György u. 9.) minden szerdán 9 órától Brezovszky Andrea jogtanácsos fogadóórát tart. Egyúttal felkérjük marosvásárhelyi tagjainkat, hogy az egyéni tagdíjakat ugyancsak itt, az RMDSZ marosvásárhelyi székhely én szíveskedjenek befizetni.