Népújság, 2004. november (56. évfolyam, 257-282. szám)

2004-11-01 / 257. szám

2 NÉPÚJSÁG NOVEMBER 1., hétfő A Nap kel 6 óra 52 perckor, lenyugszik 17 óra 6 perckor. Az év 306. napja, hátravan 60 nap, étrelia! Ma MARIANNA, holnap ACHILLES napja. MARIANNA: a latin Marianus módosult női párja, jelentése vagy Marius családjához tartozó, vagy Szűz Máriához tartozó. ACHILLES: a görög Achilleus latinosított alakja, jelentése: a kígyó fia. =3= * * Huszárbál Sárpatakon Szombat este lovaikat hetykén megülő huszá­rok vonultak végig Marossárpatak főútján, s sorakoztak fel a művelő­dési otthon előtti emlék­műnél. Kezdetét vette a sárpataki hagyományőr­ző huszárezred lovasai szervezte rendezvény.­­ Bandérium, vigyázz! — adta ki a parancsot Par­ászka Géza gyergyói huszárkapitány, s a huszá­rok feszes vigyázzba vág­ták magukat. A lovakon Miholcsa József kapitány, Simon András had­nagy, Göndör Rezső hadnagy, Kris­tóf János jelölt, Magyarosi Jenő köz­legény, Bartha Norbert közlegény és Kozma Ferenc próbaidős feszített. - A 156 évvel ezelőtti, Sárpatak ha­tárában lezajlott csatára egy szemtanú feljegyzései révén emlékezünk - e szavakkal nyitotta meg az ünnepséget Miholcsa József, a 15. Mátyás Hu­szárezred Marossárpataki Hagyo­mányőrző Lovascsoportjának vezető­je. - A székely katonaság október 24- én indult ki Agyagfalváról, hogy megelőzze a Székelyföld bekerítését, és­ összeköttetést létesítsen a Mezősé­gen, Aranyosszéken és Tordán szer­vezkedő magyar népfelkelőkkel. Agyagfalváról a székely tábor négy hadoszlopban nyomult előre, minde­­nikben négy-négyezernyi emberrel. A Beczman alezredes vezette jobb szárny arra a hírre, hogy Urban Szász­­régenből Marosvásárhely megtáma­Fotó: Nagy Tibor dására készül, útját Szászrégen felé vette. Az első ütközet Marossárpatak határában, a Maros partján levő Be­rekben zajlott le október 30-án. A Beczman seregét alkotó háromszéki gyalogzászlóalj, 30-40 Kossuth-hu­­szár és néhány ezer nemzetőr Urban serege ellen két irányból indított tá­madást: a sárpataki erdő felől és attól jobbra, a Maros partja irányából - so­rolja az 1848-as szabadságharc ese­ményeit a szónok. A nyertes csatára emlékezve a gyergyószentmiklósi Földváry Károly Hagyományőrző Egyesület és a 15. Mátyás Huszárez­red Marossárpataki Hagyományőrző Lovascsoportja koszorúzta meg a Se­besült huszár emlékművét. Szombaton első alkalommal tartottak huszárbált, amelyen a talpalávalót a Horváth Mihály vezette vajda­­szentiványi cigányzenekar szolgáltatta. A szombati rendezvényt hajnalig tartó kosaras bál zárta. Nagy Annamária TUDÓSÍTÁSOK 2004. november 1., hétfő A HÉT VÉGÉN TÖRTÉNT Élni, túlélni, reménykedni... (Folytatás az 1. oldalról) Az est második momentumaként Bálint Zsigmond fotóművész albumának bemutatója zajlott a Bernády Házban. Nagy Miklós Kund méltatásában elmondta, hogy a művész ezút­tal nem színes fotóit gyűjtötte össze, hanem azokat, amelyek fekete-fehérben vallanak az erdélyi magyar dramatikus népszokásokról. A kitűnő minőségű kiadvány minden sora, fel­vétele valamilyen népszokáshoz kötődik. Ba­rabás László néprajzkutatóval járta a fényké­pész a falvakat, sokszor az átkos időkben is (húsz évvel ezelőtti fotók is helyet kaptak az albumban) és örökítette a néplélek mozzana­tait. Ahogy Gálfalvi György írta bevezetőjé­ben: leletmentő képek ezek: „Életes képek Bálint Zsigmond művei. Élnek és segítenek élni. Derűre és bizakodásra hangolnak. Elhi­tetik velünk, hogy leszünk." - írta Gálfalvi György. A fotóalbum­ képeinek kiállítás­megnyitóján (Bernády Ház, emeleti galéria) Barabás László beszélt arról, hogy milyen az ember, amikor „fogja a figura", amikor játszani van kedve.­­ A népszokás és közösség kölcsönösen feltételezik egymást, a népszokások azonban lassan eltűnnek. Sokat felújítot­tak közülük, mégis eltűnőfélben vannak. A dokumen­­tumgyűjtés és fotózás külön utakon jár. A dramatikus népszokások azok, amelyek létrehozhatják az együttmű­ködést - mondta Barabás László. „Nem élhet az ember belső derű és harmónia nélkül. Az élet rendje és rendet­lensége nélkül. Élni, túlélni, társakra találni, reményked­ni” - ezt az üzenetet hordozzák magukban ezek a képek. Szombaton, a rendezvénysorozat második napján a résztvevők és szervezők közösen koszorúzták meg dr. Bernády György szobrát és református temetőbeli sírját, majd a Bernády-vetélkedő döntőire került sor. A 7-8. osztályosok a Bernády Házban, a 9-12.-esek a Bolyai lí­ceum Bernády Termében. Szombattól az iskola amfiteát­rumát hívják így. A vetélkedő előtti, terembeli emléktáb­­la-avatót Bálint István, az iskola igazgatója nyitotta, aki elmondta, nagyon régi vágya valósult meg az emlék­tábla-avatással. - Bernády olyan szinten tervezte a múltban a jövőt, hogy az a mai napig érvényes. Ezen­kívül több évtizedig volt az iskola főgondnoka. Min­dig példaképemnek tekintettem - mondta Bálint Ist­ván. Az amfiteátrum, most Bernády György Terem falán levő emléktáblát Borbély László leplezte le. A vetélkedő (részletesebben egy következő lapszá­munkban) után, szombat délután koncertre került sor. Selmeczi György meghívott vendég, és vásárhelyi ba­rátai, Nagy Dorottya, Szabadi Nóra, Ördög Miklós Levente és Sebestyén Ada színművészek Bernády ko­rabeli műdalokat, sanzonokat adtak elő a telt házas kultúrpalotabeli nagyteremben. Élmény volt hallgatni a közönség együtt éneklését, és igazat kell adnunk Selmeczinek, aki az egyik nagy sikerű sláger után be­konferálta: „Látják, hölgyeim és uraim? Mi ez? Egy iszonyú giccs. De milyen hangulata van...!" Sikeres volt a rendezvénysorozat, és reménykedés­re ad okot, hogy ennyien eljöttek a rendezvényekre. A látottak, a lélekszám alapján Bernády polgármester még nyugodtan tervezheti égi városait, nincs oka ag­godalomra. Reméljük, ez nem is változik... Fotó: Szász Károly Együtt az autonómiáért! (Folytatás az 1. oldalról) tisztességesen lehet élni. Szabad országot akarunk. Igaz-e? - Igen. - Nem hosszú politikai beszédeket akarunk mon­dani, mi cselekedni akarnnk. Ebben a teremben sok szép lány van - mondta Markó Béla -, de van egy asszony, akit mindenki szeret, egy asszony, akit minden lány irigyel, a magyar szabadság asszonya. Éljen a magyar szabadság! Érezzétek jól magato­kat - mondta végül Markó. Képviselőjelöltek: Kerekes Károly, Borbély László, Kelemen Atilla, Benedek Imre, Jakab Ist­ván, Dávid Csaba, Náznán Jenő, Orbán László, Csata Edit. Mielőtt Pataki Attila és csapata átvette volna a te­repet, a Titán együttes, majd a Gruppenhecc szóra­koztatta a megjelenteket, végül rövid „énekórát” tar­tottak. Mindenki együtt énekelte: Arra születtünk, hogy a Föld sebeit begyógyítsuk... (...), ...Arra szü­lettünk, hogy tiszta legyen még a szívünk, s játsz­­szunk még tovább... Markó Bélát nem kötelező szeretni... Nagy István szerint Markó Bélát nem kö­telező szeretni, de bízni kell benne. Ugyan­úgy az RMDSZ-ben is. Ez a csapat — jelen­tette ki­­ Markó Bélával az élen, együtt in­dul az autonómiáért, és meg is fogja valósí­tani - mondta, majd bemutatta az RMDSZ szenátor- és képviselőjelöltjeit. Szenátorjelöltek: Frunda György, Sza­kács János, Tatár Béla, Gál Éva.

Next