Népújság, 2005. június (57. évfolyam, 125-150. szám)
2005-06-01 / 125. szám
2005. június 1., szerda KULTÚRA-MŰVELŐDÉS Új könyv Makfalva Több mint nyolcvan éve, Trianon óta, a magyar történelem és Erdély írott történelme Makfalván és vidékén hiánycikk. A vele való foglalkozást szigorúan tiltották üldözték és miatta a diktatúra alatt halálbüntetést is szabtak ki, mint Sass Kálmán ötgyermekes érmihályfalvi református lelkészre. * Erdélyben, így Makfalván és szépséges vidékén a nemzeti tudatot, a történelmet a nagyszülőkről az utódokra az élő beszéd tartotta fenn. Ehhez járult hozzá az egyházközség és az általa fenntartott iskola, azok tanítói és lelkészei, azáltal, hogy az egészséges nemzeti tudatot megvédték a hamis és sokszor ellenséges vádaktól. Ugyanakkor hirdették és hirdetik hogy a nemzeti önismeret és iskoláink székely-magyar gyermekekkel való szüntelen feltöltése nélkül nincs jövőnk . Erdély röviden vázolt történetébe építettem be Makfalva történetét, mindazt, amit egy évtizedes kutatómunka alatt sikerült megtalálni, összegyűjteni és napvilágra hozni. Az okiratok igazolják a falu népének több évszázados cselekvő részvételét és helytállását Erdély, Magyarország történelmében. Mindezeket ismernünk kell, mert a múlt megismerése gazdagabbá teszi napjainkat, és biztosabbá a jövőt. * Makfalva történetében sok olyan jelentős személyiséggel találkozunk akiknek a tevékenysége, határozott állásfoglalása és magas erkölcsi tartása kialakította a falu arculatát: Dózsa György, ifj. Wesselényi Miklós, I. Dósa Elek II. Dósa Dániel, a lelkészek tanítók orvosok és sokan mások . A 498 éves Makfalvának 17 évig (1929-1946) voltam lakosa, de a falu életét, gazdasági, művelődési tevékenységét és szellemiségének útvonalát, fejlődését vagy hanyatlását állandóan követtem, figyelemmel kísértem. A 17 év alatt megfigyelt és bevésett tapasztalatokat, meglátásokat és élményeket jegyeztem le, ahogy a falu népe látta, értelmezte és értékelte. * Az összegyűjtött adatokat (számok statisztika) nem elemeztem, értékeltem minden esetben, mert az összehasonlítás módszerével azokat mindenki könnyen elvégezheti. * Összegyűjtöttem mindazt, amit a faluról találtam, a makfalviaknak és nem csak nekik Úgy gondolom, Makfalva falutörténete egy kis hozzájárulás a magyarságkép kialakításához. (Részletek a szerző előszavából) * Gálfalvi Artúr Béla Marosvásárhely ismert személyisége, köztiszteletben álló tanárember, sportolók nemzedékeinek nevelője, nyugdíjasként is igen aktív, a vártemplomi gyülekezet presbitere és jegyzője. December 19-én tölti a nyolcvanat. Makfalvához erős szálak kötik, ugyanis az édesapja ott volt kántortanító, és fia is ezt a pályát választotta, mikor Nagyenyeden, majd Marosvásárhelyen képezte magát. Lemondott az orvosi pályáról és a versenysportról, inkább a tanítást, az oktatást választotta, testnevelő tanári oklevelet szerzett, és a sportélet szervezésének, irányításának szentelte tudását. Tanított, kántorizált és iskolát épített Héderfáján, szervezte a sportéletet, volt testnevelő tanár a Bolyaiban, majd szaktanfelügyelő, sportiskolai aligazgató. Testnevelő tanárként vonult nyugdíjba 1988-ban. Fiatalkorában novellákat is írt, az Ifjú Erdély díjazta őket Kolozsváron. Ez a sokirányú tevékenység magyarázza vonzódását ennek a hatalmas munkának az elkészítésére: ekkora falutörténetet még nem látott e recenzió szerzője, talán csak a Korondét, annak felcíme viszont ez: Helyismereti olvasókönyv, 430 oldalnyi, A-4-es alakban, és tanítják is az iskolában, mert ott külön tantárgy a honismeret. A Gálfalvi tanár úr könyve is ilyennek készült, kitűnik az előszó idézett mondataiból is: begyűjteni mindent, mint valami helyi Noé-bárkába, nemcsak az élőlényeket, embert és állatot, és nemcsak egy-egy párt, hanem mindent, ami az életünkkel és halálunkkal kapcsolatos, ami lényeges és fontos. Egy pompás székely falu olvasókönyve, gazdag adattára a közel ötszáz oldalas, a korondinál értelemszerűen kisebb formátumú „nagykönyv”. Benne az ősmagyarság, régmúltunk történetének szemelvényei, a magyar királyok, az erdélyi vajdák, fejedelmek, Erdély gubernátorainak, guberniumi elnökeinek és polgári kormányzóinak névtára, jellemzése, aztán a főrangú családok, titulusok és tisztségek, majd a Habsburgok kora, a reformkor, 1848 és 1920-mindenütt feltüntetve a helyi vagy környékbeli vonatkozású tudnivalókat. Székely önkormányzat a 15-16. században, törvénykezés, faluigazgatás, adózás, széki jegyzőkönyvek részletei - ezek az ismeretek mintegy bevezetik az olvasót (és a mindenkori tanulót) Makfalva csaknem teljes történetének hömpölygésébe, a néveredettől a nőszövetségig, gazdálkodás, ipar, kultúra, nemzetségek, családok, peres ügyek, egyház- és iskolatörténet, jeles személyiségek, papok, tanítók, művészek, faluvezetők felsorolása, jellemzése, azok feljegyzései, katonáskodás, háborúk, néprajzi rész - csak néhányat emeltem ki a fejezetek közül, hiszen puszta felsorolásuk meghaladná e cikk kereteit. Mindezt igen gazdag jegyzet- és képanyag egészíti ki. Több ez a kötet egyszerű falukönyvnél. Jóllehet nem a szigorúan vett szakmaiság jegyében állította össze, ám minden hozzáférhető forrást felhasznál és idéz szerzője. Üdvözölni kell megjelenését, hiszen hiányt pótol, mert egyben magyarságunk, erdélyiségünk történelemkönyve. Ezt értékelhették a támogatók, amikor Makfalvától és Marosvásárhelytől Stuttgartig és Kanadáig összeadták kiadásának költségeit. * A kötetet június 4-én, szombaton 18 órakor Makfalván a művelődési otthonban, június 10-én, pénteken pedig a Marosvásárhelyen, az Eminescu utcai Diakóniai Otthon Bocskai Termében, szintén 18 órai kezdettel mutatják be. * (Gálfalvi Artúr Béla: Makfalva. Rendhagyó monográfia. Kiadja a makfalvi református egyházközség, 2005.) B. D. Anyagi támogatás nélkül is megtartják XIV. Bárdos Lajos Kórusfesztivál - Idén is megszervezzük kórusfesztiválunkat - mondja keserű daccal Kovács András karnagy. - Az 1992-ben indult rendezvény a hazai magyar dalosok egyik seregszemléjévé vált, nem mondhatunk le róla. A hagyományt tiszteletben tartva, szervezési és anyagi gondok közepette is meghirdettük. A Nagy István Ifjúsági Kórusegyesület kezdetben népes tagsága az évek során igencsak „megkarcsúsodott”, így a külföldi vendégkórusok elszállásolása problémává vált. Egy magyarországi női kart meghívtunk ugyan, de az időpont nem felelt meg, lemondták a fellépést. Sajnos, a Kultúrpalota nagytermét a vizsgák és évzárók közelsége miatt csak egy napra, június ötödikére tudjuk igénybe venni. - Kikre számíthat a kóruskedvelő közönség? - Az idei meghívottak között elsősorban a hűségesek szerepelnek, de új felfedezettek is helyet kapnak a hangversenypódiumon. A szórványt a Brassó megyei hétfalusi kórus képviseli Gyerkó András karnagy vezetésével; ők mindig örömmel vállalják az utazás költségeit és fáradalmait, hogy részt vehessenek fesztiválhangversenyünkön. Ugyancsak meghallgathatjuk idén is a gyergyócsomafalvi lelkes kis csapatot, a Bel Canto kamarakórust Csata Levente, volt „nagyistvánosunk” vezetésével. Új felfedezettjeink: az itt első alkalommal fellépő bonyhai kórus, Dénes Előd református lelkész együttese, és a cserealji református kórus, amely Márton Zsolt karnagy hozzáértő irányításával igényes és szépen kidolgozott repertoár birtokosa. Fellép továbbá az alsóvárosi református templom kórusa - karnagy Murár Mária, a marosszentgyörgyi Soli Deo Gloria ökumenikus vegyes kar Hajdó Károly, a Gábriel Ifjúsági Kórus Korpos Kamilla, a Laudate Domini adventista kórus Vasile Cazan, a vártemplom két kórusa, a Musica Humana női kar Csíky Csaba vezényletével, illetve a Psalmus vegyes kar, no meg a szervező Nagy István ifjúsági vegyes kar, ezt a kettőt magam dirigálom. Ezúttal is megtiszteli fesztiválunkat a marosvásárhelyi filharmónia kórusa, Vasile Cazan igazgató karnagy vezetésével, akinek segítségét ezúton is megköszönöm, hiszen ügybuzgó támogatása nélkül elmaradt volna a találkozó. Szeretnénk rendezvényünkkel minél több hívet toborozni a kórusmuzsikának, ezért szeretettel hívunk mindenkit a vasárnap, június 5-én délután 5 órakor kezdődő hangversenyre. (A belépés ingyenes, a taps kötelező.) (bölöni) NÉPÚJSÁG 5 Csehov szerelmei Levéljáték a műfaji megjelölése annak a színházi előadásnak, melyet a budapesti Új Színház művészei Csehov szerelmei címen mutatnak be a közeljövőben Marosvásárhelyen. A produkció előzetesében a következőket olvashatjuk: „Ne mutassa meg a leveleimet senkinek” - kérleli egyik szerelmét a magánélet titkait mindig is szemérmesen őrző Anton Pavlovics. És íme, most százegynéhány évvel később — egy „ távoli országban ”, nyolcvan idegen ember nézi, hallgatja az egyetlen néma szempárnak szánt szavakat. Semmi nem menti tettünket — talán csak az a legyűrhetetlen kíváncsiság, hogy vajon milyen lehetett, hogyan szerethetett, vágyódhatott, menekülhetett az a férfi - aki a Sirályt, a Vány a bácsit, a Három nővért írta. Milyen udvarló, szerető, férj lehetett e könnyes szerelmek, reménybe halt viszonyok, fájdalmas vágyódások írója. És kik voltak azok a nők akik óhatatlanul ihletői, modelljei voltak a Nymáknak, Szonyáknak, Másoknak. A „Csehov szerelmei "-ben három nő lép színre: Lika Mizinova, Lidija Avilova és Olga Knipper. A „dilettáns" énekesnő, a férjezett írónő és a moszkvai díva, kora színművészetének egyik legnagyobb sztárja. Több futó kaland, pár hetes nyári idill mellett ezt a három „hűséges” nőt őrizte meg számunkra a levélpapír emlékezete: a tizenöt évnyi levélváltás, azaz csaknem kétezer levél, két memoár és egy furcsa regény. Avilova későn született, öregkori gyónása. Az előadás kizárólag eredeti szövegekre, többnyire új, magyarul eddig ismeretlen levelekre épül. Anton szerepében Kulka János színművészt köszönthetjük a marosvásárhelyi színpadon, míg Lika, Lidija és Olga megjelenítője Györgyi Anna. A szövegeket Radnai Annamária, Szvetlána Szirotina, Wessely László és Morcsányi Géza fordítása alapján színpadra alkalmazta: Kiss Csaba. Dramaturg: Radnai Annamária, díszlet, jelmez: Zeke Edit. Rendező: Kiss Csaba. Az előadásra 2005. június 7-én, kedden este fél nyolckor kerül sor a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Kistermében. K.É.E. Kulka János és Györgyi Anna az előadás egyik jelenetében Levelek és valóság A bujdosók nyomában Tegnap Szászrégenben, korábban Marosvásárhelyen volt Beder Tibor A bujdosók nyomában című új könyvének bemutatója. A marosvásárhelyi Vártemplom Diakóniai Otthonának nagytermében tartott rendezvényen Fülöp G. Ilona üdvözölte a Julianus Alapítvány vezetőjének sokrétű tevékenységét, amelynek során évről évre „a magyarság sorsára néző” embereket tüntetik ki. Beder Tibor könyvét Bölöni Domokos méltatta, s a dicsőszentmártoni Pálosi János a rodostói múzeumnak szánt ajándékát nyújtotta át a szerzőnek. Gyalogolni ja - vallja megszállottan Beder Tibor a Móricz Zsigmond-i jó tanácsot, hisz a világot így lehet igazán megismerni - emelte le könyvismertetőjében Bölöni Domokos, aki utalt arra, hogy a szerző több ezer kilométer gyalogút megtétele után jutott el azon déltörökországi faluba, amelynek lakói magyar nemzetiségűnek vallják magukat. A nagy útról született a Gyalogosan Törökországban című könyve. Ezúttal azonban a II. Rákóczi Ferencet elkísérő bujdosók, köztük a hazáját 21 esztendősen elhagyó Mikes Kelemen nyomába szegődött, 287 év elteltével. Tette ezt a törökországi ötvenesztendős bujdosás történetét megörökítő Mikes Kelemen levelei alapján, s közben sajátos tér-idő látása révén több síkon idéz múltat és jelent, s a háromszáz éves események rekonstrukciója mellett a bujdosók erdélyi és törökországi hagyományait veszi számba, és feleleveníti az erdélyi magyarság zaklatott XX. századi történetét is. A Rákóczi- és Mikes-kultusz talán legismertebb, de mindenképpen legáldozatosabb képviselőjeként és hirdetőjeként, ahogy Pomogáts Béla előszavában olvasható, Beder Tibor azon a 926 napon szegődik a bujdosók mellé, amelynek során Gallipoliban (ma Gelibolu) kikötve két év és hat hónapig tartó út után megérkeznek Rodostóba. A szerző érdekességként említette, hogy Mikes Kelemen sajátos módon láttatja a török világot. Ma különlegesnek tűnik, hogy egy szót sem ír a török műemlékekről, Isztambul páratlan szépségű épületeiről, amelyeknek a turisták a csodájára járnak, és amelyek megvoltak már abban az időben is. Csak a Boszporusz-szoros, a gólyák vonulása vonja többek között magára a figyelmét, és gondolatai folytán Erdély felé kalandozva hasonlítják össze a török valóságot az elvesztett haza élményével. Az esszéregény tanulsága, hogy a vándor nemzetekkel szemben, akik a külföldön megszerzett tapasztalat birtokában hazatérnek, a magyarság ma is bujdosó nemzet marad, hisz az utóbbi tíz év során is 200.000-rel lettünk kevesebben - emelte ki Beder Tibor, aki utalt arra is, hogy a szabadságvágy, a jogokért való áldozatvállalás is lanyhul a magyarságban. A könyv marosvásárhelyi vonatkozásait (a Rákóczi-szobor ledöntésének története) Csíki Hajnal harmadévet végzett színihallgató olvasta fel, majd a szerző dedikálta könyvét, amellyel Marosvásárhelyen a Fülöp G. Dénes emléke előtt tisztelgett. (bodolai)