Népújság, 2005. június (57. évfolyam, 125-150. szám)

2005-06-01 / 125. szám

2005. június 1., szerda KULTÚRA-MŰVELŐDÉS Új könyv Makfalva Több mint nyolcvan éve, Trianon óta, a magyar történelem és Erdély írott törté­nelme Makfalván és vidékén hiánycikk. A vele való foglalkozást szigorúan tiltották üldözték és miatta a diktatúra alatt ha­lálbüntetést is szabtak ki, mint Sass Kál­mán ötgyermekes érmihályfalvi reformá­tus lelkészre. * Erdélyben, így Makfalván és szépséges vidékén a nemzeti tudatot, a történelmet a nagyszülőkről az utódokra az élő beszéd tartotta fenn. Ehhez járult hozzá az egyházközség és az általa fenn­tartott iskola, azok tanítói és lelkészei, az­által, hogy az egészséges nemzeti tudatot megvédték a hamis és sokszor ellenséges vádaktól. Ugyanakkor hirdették és hirde­tik hogy a nemzeti önismeret és iskoláink székely-magyar gyermekekkel való szün­telen feltöltése nélkül nincs jövőnk . Er­dély röviden vázolt történetébe építettem be Makfalva történetét, mindazt, amit egy évtizedes kutatómunka alatt sikerült meg­találni, összegyűjteni és napvilágra hoz­ni. Az okiratok igazolják a falu népének több évszázados cselekvő részvételét és helytállását Erdély, Magyarország törté­nelmében. Mindezeket ismernünk kell, mert a múlt megismerése gazdagabbá te­szi napjainkat, és biztosabbá a jövőt. * Makfalva történetében sok olyan jelentős személyiséggel találkozunk akiknek a te­vékenysége, határozott állásfoglalása és magas erkölcsi tartása kialakította a falu arculatát: Dózsa György, ifj. Wesselényi Miklós, I. Dósa Elek II. Dósa Dániel, a lelkészek tanítók orvosok és sokan má­sok . A 498 éves Makfalvának 17 évig (1929-1946) voltam lakosa, de a falu éle­tét, gazdasági, művelődési tevékenységét és szellemiségének útvonalát, fejlődését vagy hanyatlását állandóan követtem, fi­gyelemmel kísértem. A 17 év alatt megfi­gyelt és bevésett tapasztalatokat, meglá­tásokat és élményeket jegyeztem le, ahogy a falu népe látta, értelmezte és értékelte. * Az összegyűjtött adatokat (számok sta­tisztika) nem elemeztem, értékeltem min­den esetben, mert az összehasonlítás módszerével azokat mindenki könnyen el­végezheti. * Összegyűjtöttem mindazt, amit a faluról találtam, a makfalviaknak és nem csak nekik Úgy gondolom, Makfalva falutörténete egy kis hozzájáru­lás a magyarságkép kialakításához. (Részletek a szerző előszavából) * Gálfalvi Artúr Béla Marosvásárhely is­mert személyisége, köztiszteletben álló tanárember, sportolók nemzedékeinek nevelője, nyugdíjasként is igen aktív, a vártemplomi gyülekezet presbitere és jegyzője. December 19-én tölti a nyolc­vanat. Makfalvához erős szálak kötik, ugyanis az édesapja ott volt kántortanító, és fia is ezt a pályát választotta, mikor Nagyenyeden, majd Marosvásárhelyen képezte magát. Lemondott az orvosi pá­lyáról és a versenysportról, inkább a taní­tást, az oktatást választotta, testnevelő ta­nári oklevelet szerzett, és a sportélet szer­vezésének, irányításának szentelte tudá­sát. Tanított, kántorizált és iskolát épített Héderfáján, szervezte a sportéletet, volt testnevelő tanár a Bolyaiban, majd szak­tanfelügyelő, sportiskolai aligazgató. Testnevelő tanárként vonult nyugdíjba 1988-ban. Fiatalkorában novellákat is írt, az Ifjú Erdély díjazta őket Kolozsváron. Ez a sokirányú tevékenység magyarázza vonzódását ennek a hatalmas munkának az elkészítésére: ekkora falutörténetet még nem látott e recenzió szerzője, talán csak a Korondét, annak felcíme viszont ez: Helyismereti olvasókönyv, 430 oldal­nyi, A-4-es alakban, és tanítják is az isko­lában, mert ott külön tantárgy a honisme­ret. A Gálfalvi tanár úr könyve is ilyen­nek készült, kitűnik az előszó idézett mondataiból is: begyűjteni mindent, mint valami helyi Noé-bárkába, nemcsak az élőlényeket, embert és állatot, és nemcsak egy-egy párt, hanem mindent, ami az éle­tünkkel és halálunkkal kapcsolatos, ami lényeges és fontos. Egy pompás székely falu olvasókönyve, gazdag adattára a kö­zel ötszáz oldalas, a korondinál értelem­szerűen kisebb formátumú „nagykönyv”. Benne az ősmagyarság, régmúltunk törté­netének szemelvényei, a magyar kirá­lyok, az erdélyi vajdák, fejedelmek, Er­dély gubernátorainak, guberniumi elnö­keinek és polgári kormányzóinak névtára, jellemzése, aztán a főrangú családok, titu­lusok és tisztségek, majd a Habsburgok kora, a reformkor, 1848 és 1920-minde­nütt feltüntetve a helyi vagy környékbeli vonatkozású tudnivalókat. Székely ön­­kormányzat a 15-16. században, törvény­kezés, faluigazgatás, adózás, széki jegy­zőkönyvek részletei - ezek az ismeretek mintegy bevezetik az olvasót (és a min­denkori tanulót) Makfalva csaknem teljes történetének hömpölygésébe, a névere­dettől a nőszövetségig, gazdálkodás, ipar, kultúra, nemzetségek, családok, peres ügyek, egyház- és iskolatörténet, jeles személyiségek, papok, tanítók, művé­szek, faluvezetők felsorolása, jellemzése, azok feljegyzései, katonáskodás, hábo­rúk, néprajzi rész - csak néhányat emel­tem ki a fejezetek közül, hiszen puszta felsorolásuk meghaladná e cikk kereteit. Mindezt igen gazdag jegyzet- és kép­anyag egészíti ki. Több ez a kötet egysze­rű falukönyvnél. Jóllehet nem a szigorúan vett szakmaiság jegyében állította össze, ám minden hozzáférhető forrást felhasz­nál és idéz szerzője. Üdvözölni kell meg­jelenését, hiszen hiányt pótol, mert egy­ben magyarságunk, erdélyiségünk törté­nelemkönyve. Ezt értékelhették a támo­gatók, amikor Makfalvától és Marosvá­sárhelytől Stuttgartig és Kanadáig össze­adták kiadásának költségeit. * A kötetet június 4-én, szombaton 18 órakor Makfalván a művelődési otthonban, júni­us 10-én, pénteken pedig a Marosvásár­helyen, az Eminescu utcai Diakóniai Ott­hon Bocskai Termében, szintén 18 órai kezdettel mutatják be. * (Gálfalvi Artúr Béla: Makfalva. Rendhagyó monográfia. Kiadja a makfalvi református egyházköz­ség, 2005.) B. D. Anyagi támogatás nélkül is megtartják XIV. Bárdos Lajos Kórusfesztivál - Idén is megszervezzük kórus­fesztiválunkat - mondja keserű dac­cal Kovács András karnagy. - Az 1992-ben indult rendezvény a hazai magyar dalosok egyik seregszemlé­jévé vált, nem mondhatunk le róla. A hagyományt tiszteletben tartva, szer­vezési és anyagi gondok közepette is meghirdettük. A Nagy István Ifjúsá­gi Kórusegyesület kezdetben népes tagsága az évek során igencsak „megkarcsúsodott”, így a külföldi vendégkórusok elszállásolása problé­mává vált. Egy magyarországi női kart meghívtunk ugyan, de az idő­pont nem felelt meg, lemondták a fellépést. Sajnos, a Kultúrpalota nagytermét a vizsgák és évzárók kö­zelsége miatt csak egy napra, június ötödikére tudjuk igénybe venni. - Kikre számíthat a kóruskedvelő közönség? - Az idei meghívottak között el­sősorban a hűségesek szerepelnek, de új felfedezettek is helyet kapnak a hangversenypódiumon. A szórványt a Brassó megyei hétfalusi kórus kép­viseli Gyerkó András karnagy veze­tésével; ők mindig örömmel vállalják az utazás költségeit és fáradalmait, hogy részt vehessenek fesztivál­hangversenyünkön. Ugyancsak meg­­hallgathatjuk idén is a gyergyócsomafalvi lelkes kis csapa­tot, a Bel Canto kamarakórust Csata Levente, volt „nagyistvánosunk” vezetésével. Új felfedezettjeink: az itt első alkalommal fellépő bonyhai kórus, Dénes Előd református lel­kész együttese, és a cserealj­i refor­mátus kórus, amely Márton Zsolt karnagy hozzáértő irányításával igé­nyes és szépen kidolgozott repertoár birtokosa. Fellép továbbá az alsóvárosi refor­mátus templom kórusa - karnagy Murár Mária­­, a marosszentgyörgyi Soli Deo Gloria ökumenikus vegyes kar Hajdó Károly, a Gábriel Ifjúsági Kórus Korpos Kamilla, a Laudate Domini adventista kórus Vasile Cazan, a vártemplom két kórusa, a Musica Humana női kar Csíky Csa­ba vezényletével, illetve a Psalmus vegyes kar, no meg a szervező Nagy István ifjúsági vegyes kar, ezt a ket­tőt magam dirigálom. Ezúttal is meg­tiszteli fesztiválunkat a marosvásár­helyi filharmónia kórusa, Vasile Cazan igazgató karnagy vezetésével, akinek segítségét ezúton is megkö­szönöm, hiszen ügybuzgó támogatá­sa nélkül elmaradt volna a találkozó. Szeretnénk rendezvényünkkel minél több hívet toborozni a kórusmuzsiká­nak, ezért szeretettel hívunk mindenkit a vasárnap, június 5-én délután 5 óra­kor kezdődő hangversenyre. (A belé­pés ingyenes, a taps kötelező.) (bölöni) NÉPÚJSÁG 5 Csehov szerelmei Levéljáték a műfaji megjelölése annak a színházi előadásnak, melyet a budapesti Új Színház művészei Csehov szerelmei címen mutatnak be a közeljövőben Marosvásárhelyen. A produkció előzetesében a következőket olvashatjuk: „Ne mutassa meg a leveleimet senkinek” - kérleli egyik szerelmét a magánélet titkait mindig is szemérmesen őrző Anton Pavlovics. És íme, most­­ százegynéhány évvel később — egy „ távoli országban ”, nyolcvan idegen ember nézi, hallgatja az egyetlen néma szempárnak szánt szavakat. Semmi nem menti tettünket — talán csak az a legyűrhetetlen kíváncsiság, hogy vajon milyen lehetett, hogyan szerethetett, vágyódhatott, me­nekülhetett az a férfi - aki a Sirályt, a Vány a bácsit, a Három nővért írta. Milyen udvarló, szerető, férj lehetett e könnyes szerelmek, reménybe halt viszonyok, fájdalmas vágyódások írója. És kik voltak azok a nők akik óhatatlanul ihletői, mo­delljei voltak a Ny­máknak, Szonyáknak, Másoknak. A „Csehov szerelmei "-ben három nő lép színre: Lika Mizinova, Lidija Avilova és Olga Knipp­er. A „dilettáns" éne­kesnő, a férjezett írónő és a moszkvai díva, kora színművészet­ének egyik legnagyobb sztárja. Több futó kaland, pár hetes nyári idill mellett ezt a három „hűséges” nőt őrizte meg szá­munkra a levélpapír emlékezete: a tizenöt évnyi levélváltás, azaz csaknem kétezer levél, két memoár és egy furcsa regény. Avilova későn született, öregkori gyónása. Az előadás kizárólag eredeti szövegekre, többnyire új, ma­gyarul eddig ismeretlen levelekre épül. Anton szerepében Kulka János színművészt köszönthetjük a marosvásárhelyi színpadon, míg Lika, Lidija és Olga megjele­nítője Györgyi Anna. A szövegeket Radnai Annamária, Szvetlána Szirotina, Wessely László és Morcsányi Géza fordí­tása alapján színpadra alkalmazta: Kiss Csaba. Dramaturg: Radnai Annamária, díszlet, jelmez: Zeke Edit. Rendező: Kiss Csaba. Az előadásra 2005. június 7-én, kedden este fél nyolckor kerül sor a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Kistermében. K.É.E. Kulka János és Györgyi Anna az előadás egyik jelenetében Levelek és valóság A bujdosók nyomában Tegnap Szászrégenben, korábban Marosvásárhelyen volt Beder Tibor A bujdosók nyomában című új könyvének bemutatója. A marosvásárhe­lyi Vártemplom Diakóniai Otthonának nagytermében tartott rendezvé­nyen Fülöp G. Ilona üdvözölte a Julianus Alapítvány vezetőjének sokré­tű tevékenységét, amelynek során évről évre „a magyarság sorsára né­ző” embereket tüntetik ki. Beder Tibor könyvét Bölöni Domokos méltatta, s a dicsőszentmártoni Pálosi János a rodostói múzeumnak szánt aján­dékát nyújtotta át a szerzőnek. Gyalogolni ja - vallja megszállot­tan Beder Tibor a Móricz Zsigmond-i jó tanácsot, hisz a világot így lehet igazán megismerni - emelte le könyvismertetőjében Bölöni Do­mokos, aki utalt arra, hogy a szerző több ezer kilométer gyalogút megté­tele után jutott el azon dél­törökországi faluba, amelynek lakói magyar nemzetiségűnek vallják ma­gukat. A nagy útról született a Gyalo­gosan Törökországban című könyve. Ezúttal azonban a II. Rákóczi Feren­cet elkísérő bujdosók, köztük a hazá­ját 21 esztendősen elhagyó Mikes Kelemen nyomába szegődött, 287 év elteltével. Tette ezt a törökországi ötvenesztendős bujdosás történetét megörökítő Mikes Kelemen levelei alapján, s közben sajátos tér-idő látá­sa révén több síkon idéz múltat és jelent, s a háromszáz éves esemé­nyek rekonstrukciója mellett a bujdo­sók erdélyi és törökországi hagyomá­nyait veszi számba, és feleleveníti az erdélyi magyarság zaklatott XX. szá­zadi történetét is. A Rákóczi- és Mi­­kes-kultusz talán legismertebb, de mindenképpen legáldozatosabb kép­viselőjeként és hirdetőjeként, ahogy Pomogáts Béla előszavában olvasha­tó, Beder Tibor azon a 926 napon szegődik a bujdosók mellé, amely­nek során Gallipoliban (ma Gelibolu) kikötve két év és hat hóna­pig tartó út után megérkeznek Ro­dostóba. A szerző érdekességként említette, hogy Mikes Kelemen sajátos módon láttatja a török világot. Ma különle­gesnek tűnik, hogy egy szót sem ír a török műemlékekről, Isztambul pá­ratlan szépségű épületeiről, amelyek­nek a turisták a csodájára járnak, és amelyek megvoltak már abban az időben is. Csak a Boszporusz-szoros, a gólyák vonulása vonja többek kö­zött magára a figyelmét, és gondola­tai folytán Erdély felé kalandozva hasonlítják össze a török valóságot az elvesztett haza élményével. Az esszéregény tanulsága, hogy a vándor nemzetekkel szemben, akik a külföldön megszerzett tapasztalat birtokában hazatérnek, a magyarság ma is bujdosó nemzet marad, hisz az utóbbi tíz év során is 200.000-rel lettünk kevesebben - emelte ki Beder Tibor, aki utalt arra is, hogy a sza­badságvágy, a jogokért való áldozat­­vállalás is lanyhul a magyarságban. A könyv marosvásárhelyi vonatko­zásait (a Rákóczi-szobor ledöntésé­nek története) Csíki Hajnal harmad­évet végzett színihallgató olvasta fel, majd a szerző dedikálta könyvét, amellyel Marosvásárhelyen a Fülöp G. Dénes emléke előtt tisztelgett. (bodolai)

Next