Népújság, 2005. szeptember (57. évfolyam, 204-229. szám)
2005-09-08 / 210. szám
6 NÉPÚJSÁG _ Igaz, hogy a mai nyugdíjemelés olyan, mint a szélhámosok bankja. Az elsők nyernek, az utolsók veszítenek. Hogy lehet egy hosszú, becsületesen ledolgozott élet munkájából, egy megszabott nyugdíjból hazárdjátékot űzni? Ez már nem átverés, ez egyenesen bűncselekmény, és kicsúfolása a megrokkant, idős társadalomnak, embereknek. Rendre kezdünk rájönni a csalásokra. Itt a verés túl a verés kockázatára. Tudomásom van néhány esetről. Adott két tanárnő, egyetemet végeztek, egyforma a szolgálati idejük; az egyiknek emelik a nyugdíját egymillióval, a másiknak háromszázezerrel. A tanárnak több szolgálati év után százezerrel. Két egykorú, egy iskolában, egy évben végzett tanítónőnek is hasonló módon emelték a nyugdíjt, egyforma szolgálati idő után. Az egyiknek 100 új lejjel, a másiknak 0,70 bánival, holott igazgató volt egy sáros faluban. Én szerencsés vagyok, nem háborgattak, pedig 1981-ben mentem nyugdíjba. Tudták, hogy kulák voltam, s a háttérbe szorítást megszoktam, így kihagytak. Mi ez, ha nem kijátszása, megkárosítása az idős embereknek? Ma két tanerő végzi ugyanezt a munkát, a szombat szabad, a nyár szabad, amit én végeztem egyedül, nyári szabadság nélkül, a legtöbb esetben késő délután is. Kihez forduljunk? Ki a hibás? A kormány? Az államelnök elmarasztalta a régi kormányt és jobb nyugdíjaskort ígért. Most nesze semmi, fogd meg jól, elfogyott a pénz, úgy mi ne együnk? A nyugdíjemelésről pedig nem az én kötelességem ellenőrzést végezni, s az igazságot helyre tenni. Tegye helyre, aki tévedett! Kali Ágnes szerkesztette: Simon virág Hátrányos megkülönböztetés A szó mágikus hatása Az ókortól kezdve a mai napig minden nép mágikus erőt tulajdonított a szavaknak. A szavakat, a mondatokat a világ legnagyobb, legtitokzatosabb hatalmának tekintették, ez ma is fennáll egyes vallásoknál. A Sátadána 100 hindu bölcs mondás könyve szerint mindenki gondolja meg előre: „Mi történik velem, ha kimondom, mi történik, ha nem szólok? így mérlegelje az ember a szavait, tetteit.” A Talmudban, a zsidók szent könyvében az ősi tanítás így hangzik: „A szó, az isteni szó minden betegség ellen a legjobb orvosság. „Bűvös ereje van a szónak, ezért óvatosan válassza meg az ember az ő szavait és ki ne nyissa a száját a rosszra.” ,A kimondott átok a levegőben repdes és bárkire szállhat.” A keresztény vallás szerint is a szónak ugyancsak hatalmas ereje van. A biblia azonosítja a szót - az igét - az Istennel. „Kezdetben volt az ige (a szó) és az ige Istennél volt és Isten volt az ige.” Az újszövetségi szentírásban az evangélisták is felemlítik, amint Jézus betegeket gyógyít, halottakat támaszt fel a szó erejével. Feltámasztotta halálából a naimi ifjút. A városból sok nép kísérte. Özvegy anyjának egyetlen fia volt. Amikor az Úr meglátta, megesett a szíve rajta és így szólt hozzá: „Ifjú, mondom neked, kelj föl. Erre a halott felült és beszélni kezdett. Ő pedig visszaadta őt anyjának”. A nyugalom szó magában hordja a teremtő erejű varázsige minden feltételét. Vibrációja a legnyugtalanabb idegeket is lesimítja, zsongítja. Ennek a szónak a nyugtató hatását magam is tapasztaltam. Amikor zaklatott állapotban vagyok, hosszan elnyúlok és többször, monoton hangon ismételgetem. Hasonló a hatása az elalszom szónak is. Coué, aki nem volt orvos és akit a mai felfogásunk szerint is kuruzslónak lehetne tekinteni, önszuggesztiós módszerével jelentős eredményeket ért el. Ő arra hívta fel a figyelmet, hogy elegendő, ha rövid mondatokban megfogalmazzuk a kívánságainkat és azt rendszeresen minden reggel és este elismételjük. Kívánságunk oly hatalmas, nem sejtett feszítő erővel fog megvalósulásra törekedni, hogy annak szélső határlehetőségeit fel sem foghatjuk. A kimondott szó kötelez, felelősséggel jár. Rombolhat, de építhet is. Annak igaz, erkölcsi tartalma kell legyen. Vannak, akik felelőtlenül dobálják, ejtik ki a szavakat. Felelős pozícióban ígérnek fűt-fát, anélkül, hogy a szavak súlyát felmérnék és ígéreteiket beváltanák, vagy tisztában lennének azok beválthatóságával. Egy jó szó, esetenként egy jó tanács mindennél többet ér. Megnyugtathat, megvigasztalhat és visszaadhatja lelki egyensúlyunkat. Bartis Árpád Bélafalva ünnepre készül Egy évszázaddal ezelőtt született Kovászna megyében, Bélafalván, tízgyermekes családban Orbán László bácsi. A mai napig szellemi frissességben élő Orbán László 2005. szeptember 15-én tölti be 100. életévét, amelyet Bélafalva faluközössége méltóan akar megünnepelni. Orbán Lászlót az élet nem kímélte, a tízgyermekes családban a negyedik fiúgyermekként született. 1916-ban a falu disznópásztora lett. Orbán István, a családfő két fiát az esztelneki Ferenc-rendi barátokhoz vitte kolduló barátnak és abból a célból, hogy imádkozzanak a lelki üdvösségükért. A szülő óhaja nem tartott sokáig, mivel Laci bácsi a ferences rendiek kolostorát otthagyta, és többféle kézművesfoglalkozáshoz is hozzáfogott, így sajátította el a bicskakészítés csínját-bínját, mesterségét, sokáig abból élt Fafaragással is foglalkozott, sikerrel, de a földműveléssel is próbálkozott. A néprajzi tárgyakat kiállító csűrmúzeumban, amely egyedülálló Erdélyben, általa készített bicskákat, kardokat, fegyvereket, a világháborúban használt bajonetteket állítottak ki. Az arra járó látogatók megismerkedhetnek fúró-faragó szerszámokkal, a háztartásban használt fonókerék, szövőszék, lentiloló pad mind működőképes állapotban van. Bélafalva kettős ünnepi eseményre készül szeptember 10-ére, mivel Laci bácsi és felesége ezen a napon ülik meg 67. házassági évfordulójukat is. Mindehhez az Országos Családok és Nagycsaládok Egyesületének vezetősége és teljes tagsága nevében jó egészséget, hosszan tartó boldogságot, mindig hangulatos, megtartó éveket kívánunk. Both Gyula, az Országos Családok és Nagycsaládok Egyesületének elnöke NYILVÁNOSSÁG A rovatban közölt levelek tartalmáért, a tényállítások hitelességéért a szerzők felelősek. Elektronikus postán is fogadjuk leveleiket. Címünk: nepujsag@e-nepujsag. ro. Napjainkban nap mint nap történnek robbantások gépkocsikba rejtett pokolgépek, öngyilkos merénylők révén, zsúfolt autóbuszokon, pályaudvarokon, piactereken , színházban (Moszkva), s általában ott, ahol a legnagyobb a forgalom, minek következtében ártatlan emberek, gyerekek válogatás nélkül válnak áldozattá, s az anyagi károk is jelentősek. (A legelrettentőbb példa a 2001. szept. 11-én történt amerikai tragédia.) Kérdés: Mit tehetünk mindezek megszüntetése érdekében? Fegyverek, katonaság bevetésével? Erőszakkal, kényszerítéssel? Parancsokkal, kormányok leváltásával? Kierőszakolt sok-sok törvénnyel? Békés eszközökkel, a tudomány, technika minél szélesebb alkalmazásával? Minél jobb életszínvonal megvalósításával? A fenti kérdésekre próbálok válaszolni, de közös összefogással könynyebben találnánk rá a helyes megoldásokra, válaszokra. Ma e széles világban mind többen döbbenünk rá, hogy az emberiség veszélybe került. Ezért tisztelettel kérem azokat, akik elolvassák írásomat (egyszerű emberektől tudósokig, politikusokig, teológusokig), kapcsolódjanak be a válaszadásba, és ha valaki még jobb feleletet tud adni, tegye meg nyilvánosan, és akkor gondolom, javunkra fog válni, jobbá teszi a világot. Válasz a kérdésekre: Tudjuk, tapasztaltuk, tanultuk, olvastuk stb., hogy fegyverrel, haraggal barátságot, szeretetet ráparancsolni soha senkire nem lehet. Minél több erőszakot követnek el, az annál nagyobb ellenségeskedést okoz. Érvényes ez a katonaság, rendőrség bevetése esetében is. Csak ideig-óráig lehet megfékezni, a tűz, a harag terjed tovább. Minden nemzet mindig arra törekedett, hogy boldogságát a legmagasabb fokra emelje, amit gyakran a sok törvény segítségével vélt elérni. A nemzetek lehetséges boldogságát a kevés, de jó törvény biztosítja, a túl sok törvény szaporítja a bajt és a tévedést. Ezzel szemben a hitről, barátságról, szeretetről, nemes erkölcsről nyújtott példák, a tiszta szív szoktak győzedelmeskedni. Embertelen dolognak tartom, ha mindazokat az embereket, nemzeteket megvetjük, akik nem akarnak barátaink lenni. Ne büntessünk valakit azért, mert nem hisz úgy, mint mi. Senkit sem gyilkolhatnak meg azért, hogy elfogadtassák gondolataikat, felfogásaikat másokkal. Tudjuk, hogy számos forradalmat, harcot a teológiai és dogmatikai gyűlölet okozott. Az iszlám vallásban a legnagyobb jótett harcolni a nem muszlimok ellen. Az átkos aljasságtól a terroristákat semmilyen más eszköz nem szabadíthatja meg, csakis a tudomány, a kultúra, amely hozzájárul a szellem felvilágosodásához. Véleményem szerint meg kell szüntetni a gyűlöletet, mert a gyűlölet minden békének, boldogságnak a gyilkosa. Az a nagy kérdés, hogy ki az az ember vagy vezető, aki tartós, minden időkre érvényes rendszert tudna kitalálni. Szerintem a Nobel-díjnál is többet érdemelne, az utókor elismerését, háláját is. De addig is nekünk, egyszerű embereknek és a tudósoknak is mindent el kell követnünk, hogy soha ne ismétlődjön meg a szept. 11-i amerikai tragédiához hasonló. Minden vallásban közös az, hogy imádjuk Istent és szeretjük felebarátainkat. Egyedül ez az isteni hang tudja az eget a földdel összekapcsolni, és békét adni a világegyetemnek. Varró Domokos, Marosvásárhely Gondolatok a világon még létező terroristákról, embertelen cselekedeteik megszüntetéséről, a terrorizmus felszámolásáról 2005. szeptember 8., csütörtök Hazafelé A két kezemben levő csomag miatt nehezen tudtam fellépni a maxi taxira. A fiatal, jókedvű, szemüveges sofőr azonnal ott termett és udvarias mosollyal felsegített a lépcsőn. Jó szánalmasan nézhetek ki - állapítottam meg magamban. Hátrahozta ajegyemet, aztán derűsen, nyugodtan megindult. Jött a következő megálló. Ott a fiatal leányoknak vette el a táskájukat, maga mellé helyezte, hogy kényelmesebben tudjanak állni. A lányok mosolyogtak, mi csodálkozva néztünk egymásra. A következő megállókban folytatódott az udvarias gesztusok sorozata. Meglepődésünkből lassan kezdtünk felocsúdni és észrevenni, hogy itt nem mindennapi dolog történik. Mi, addig közönyös, merev arcú, fáradt emberek egymásra mosolyogtunk, véleményt cseréltünk; megtelt derűvel, jó hangulattal, szeretettel a Tudor negyed felé közlekedő maxitaxi utastere (sajnos, a rendszámát és a sofőr nevét nem néztem meg). Nem tudtam leszállni anélkül, hogy dicsérő szavakkal ne illessem a sofőrt, és közöltem vele, hogy ez a 10 perces utazás milyen más volt, mint a többi. Ő szerényen csak anynyit mondott: semmi különöset nem csináltam. Tényleg semmi különöset nem csinált, csak megláttatta, éreztette velünk, különböző korosztályú emberekkel, hogy így is lehet! Ha csak egypár percre is, jó volt feloldani a monoton, megszokott szürkeséget. Már nem azok az emberek voltunk leszálláskor, mint amikor felültünk, derűsebbek, gondtalanabbak lettünk. Pedig TÉNYLEG semmi különöset nem csinált, csak egy csepp emberséget vitt a munkájába és adott át nekünk is. Ettől ő is boldogabb, megelégedettebb lett, és azzá tett minket is. Az pedig, hogy az ilyen magatartás milyen meglepetést vált ki az emberekből, bizonyítja, hogy mennyire kevesen érzik és alkalmazzák az élet különböző területein ezt az egyszerűnek tűnő emberi gesztust. Pedig itt kezdődnek és erre épülnek a világ legnagyobb dolgai. Kedves fiatalember, köszönjük szépen! Rend Mária, Marosvásárhely Fiatal régészek kutatják a múltat Fotó: Szász Károly