Népújság, 2007. június (59. évfolyam, 124-149. szám)
2007-06-02 / 125. szám
Antal Életfa-díjjal kitüntetett közösségszervező és néptáncosról, hogy csak véletlenszerűen említsünk egyet-kettőt az életszerető székely emberek bemutatásaiból. A kötetből azt is megtudhatjuk, Marosszék és Aranyosszék falvaiban melyek a jellegzetes helyi magyar családnevek, hogy hol, milyen szokásokat éltetnek az ott lakók, a karácsonyi kantálás vagy kolindálás (Mezősámsond, Kislekence, Aranyosszéken a legtöbb helyen így hívják), újévköszöntés és csattogatás (Bánd), farsangtemetés, húsvéti fenyőágazás vagy a pünkösdi csóvaállítás (Csöb) szokásairól. A kötetben egyébként néhol találunk idézetet Barabás László szokásmonográfiájából is. Az olvasó minduntalan helyszínen készült hangulatos fotókat talál, látképeket, olyan fényképeket, melyek emlékezetes falurészleteket, jellegadó helyeket, építményeket és embereket mutatnak be. Látunk személyeket muszka közben, családokat, az egyéni és közösségi élet villanásnyi eseményeit, csoportfelvételeket. A könyv tartalmaz ezenkívül Marosszékhez és Aranyosszékhez kötődő neves személyiségek*névtárát és rövid életrajzokat, szó- és fogalommagyarázatokat, magyar-román, román-magyar helységnévtárt. Összegzés „Tisztában vagyok azzal, hogy mind a szülőföldemen, mind Magyarországon egyre kevesebbeket érdekel, hogy mi zajlik a környezetükben, ez viszont nem csüggedést és elkeseredettséget vált ki belőlem, hanem még erősebb tenni akarást” - mondta Sepsiszéki Nagy Balázs Margittai Gábor újságírónak adott interjújában a Magyar Nemzet hasábjain. Miről beszél itt a jelenkori Orbán Balázs, ahogy a szerzőt néhol emlegetik? Mi könyvének a sorok mögötti üzenete? Azt mondja: a világ csak felerészben adottság, csak felerészben a körülmények hatalma, a másik fele akarat. És kellettek, nagyon sokan kellettek olyan emberek, bátor férfiak és nők, akik abban is hittek, hogy nemcsak a másik fele akarat, hanem hogy a világ valójában akaratból épül föl. És kellett az az elhatározás is, hogy ezt mind ne csak tudjuk, hanem nekiinduljunk, hogy belevágjunk, hogy legalább meg-próbáljuk összefogni sok ezer ember szétfutó akaratát. Ő úgy érezte, ehhez az kellett, hogy elsőként mi magunk adjunk példát a szülőföld szeretetéről, az összefogásról. Nagy Balázs könyvének megírásához több mint nyolcezer emberrel találkozott és beszélgetett el. Elmondása szerint, szállásadói nagy részével ma is kapcsolatban áll, közülük sokan barátaivá váltak. „Ma nincs olyan tájegysége Székelyföldnek, ahol ne érezném otthon magamat” - mondja. 26 évesen, a pesti bölcsészkar néprajz szakos végzőseként úgy indult útnak Orbán Balázs nyomában, hogy tudásával és termi akarásával kell változtasson a világon, Székelyföld sorsán. De mire bejárta a közel 500 falut, ma 38 évesen rájött arra, hogy ő változott meg. Az elmúlt 12 év terepjáró, gyűjtő munkája során magába szívta a bejárt tájak szépségét, a kézfogás közeli, emberek értékeit, a kis és nagy közösségek öszszetartó erejét, a földbe kapaszkodó gazdaember elszántságát és azt a sok életérzést, ami azt mondatja vele, megismerni, megszeretni és tovább építeni lehet Székelyföldet, a nemzetet és a világot. Egy másik interjúban Sepsiszéki Nagy Balázs a következőket mondta, és hadd legyen ez a végszó. Mi vár a Székelyföldre a jövőben? A jelenlegi elkeserítő demográfiai és gazdasági helyzet ellenére Székelyföldön van magyar jövő. Ha a jelen ismeretében képesek leszünk megtervezni a jövendőt, akkor meg fogunk maradni, sőt az egész magyarság jövőjére hatással lehetünk. Ez a könyveim fő üzenete. Nem elég nyilatkozatok szintjén maradni, a jövőért naponta tenni kellene valamit: gyerekvállalással, munkahely-teremtéssel, otthon maradással, hittel, reménnyel.Hát így legyen! Szénégető István, * marosvásárhely - remeteszegi plébános * Elhangzott 2007. május 22-én, a kötet marosvásárhelyi bemutatóján, a Kultúrpalota kistermében. Szökellő szarvas Sarlós Madonna Németh János kerámiaszobrai Marosvásárhelyen Képzeletbeli kézfogásról is beszélhetnénk, hiszen úgy egy esztendeje a mostani kiállító, Németh János keramikus, szobrász egykori kedves mestere, Borsos Miklós szobrait, érmeit láthattuk a marosvásárhelyi Bernády Házban. A Munkácsy-díjas zalaegerszegi vendégművész nem is hagyta szó nélkül ezt a virtuális stafétaváltást, hiszen sokat köszönhet valamikori budapesti tanárának, azt is többek között, hogy bejuthatott a budapesti Iparművészeti Főiskolára, majd sikereset indulhatott el az alkotói pályán. De ha belekezdenénk a nevek sorolásába, soha nem érnénk a végére, annyi jeles ember, művész, műkritikus, író, költő méltatta már Németh János tehetségét, közel fél évszázadot átölelő, gazdag és különleges alkotóművészetét. Gyökerek című vaskos önvallomásos könyvében minderről részletesen írt, s a méltatásokból is számos szemelvényt olvashatunk a kötetben. Ő maga pedig a vásárhelyi tárlata megnyitója előtt készült, később közlendő interjúban beszél is sok mindenről. Időzzünk tehát a jelenlegi kiállításnál, amely premier Erdélyben, és rendhagyó élményt nyújt az itteni érdeklődőknek, akik úgy érezhetnek a termeket benépesítő, mesevilágot idéző, korongolt kerámiák láttán, mint a művész 1961-es zalaegerszegi egyéni tárlatát megnyitó művészettörténész, László Gyula: „kivirágozhatott a lelkük”, amint beléptek az ajtón. Valóban van mitől derűre váltanunk. A hagyományos fazekastechnikával megformált játékos, hangulatos főszereplők, emberek, állatok, mitikus figurák, a vaskos, kerekded, bumfordi, domborulatokkal telített formák utánozhatatlan, naiv bájjal vesznek körül és szinte észrevétlenül mosolyt csalnak az ajkakra. Kétségtelen a népi, népművészeti kötődés, letagadhatatlan a göcseji tradíciók és szellemiség hatása, mégis egyetemesség lengi be a szobrok képezte teret. Bárhol bárki azonosulhat a bemutatott anyaggal, önmagára, embertársaira, emberi jellemekre, helyzetekre, a kultúrtörténet általánosan elterjedt támpontjaira ismerhet a kerámiák által.. Ezért is lehetett sikerük e sajátos plasztikáknak szerte a világon, ahol megfordultak. Legutóbb például a lengyelországi Krakkóban. A tárlat egyébként a galéria biztosította keretek korlátai közé kényszerült, nem idézheti fel az indulást, a művész rendkívül míves, nagy mesterségbeli tudásról, eredetiségről árulkodó korsóiból sem láthatunk egyet sem, érmeibőlszintén nem, és persze, számos monumentális köztéri alkotását sem hozhatta el Marosvásárhelyre, de a kiállítás így is lenyűgöző, keresztmetszetet ad arról, ami Németh Jánost izgatta, foglalkoztatta az eltelt évtizedek során. A legkorábbi kiállítási darab, amely joggal uralja a Bernády Ház középső termét, az a humort is jócskán adagoló, 1973-ban született Európa elrablása. A legfrissebb munkák a 2007-es keltezésű karakteres relief, a Betlehemi emberpár illetve a Szarvas és Turul. Mediterrán mítoszok, bibliai történetek, műveltségünkre alapozó utalások, magyar őstörténet, népmeséi csodavilág elevenedik meg a felvonultatott alakok, valós és fantáziaszülte furcsa lények jellegzetes tulajdonságait, adottságait felnagyító, tudatosan felerősítő és ekképpen roppantul megkapó, markáns figurák révén. Németh kitűnő emberismerő, és szereti is az embereket, ez nyilvánvaló. Még akkor is, ha kissé groteszk szobrai láttán hol az egyik, hol a másik néző vélheti úgy, hogy a keramikus iróniájának láthatatlan nyila őt is eltalálta. A tárlat gerjesztette derűt ez se halványítja. Pedig nem csak az élet napos oldala tűnik fel körülötte. Korpusz is van a nagy hozzáértéssel, kitűnő érzékkel berendezett termekben, útszéli népi Krisztusokra emlékeztet két Németh János-i hangvételű agyagmázas samott. És van Assisi Szent Ferenc, Keresztelő Szent János meg Szent Kristóf. De minotaurusszal, faunnal is szembenézhetünk, és dús idomú aktok is elheveredtek vagy érdekes pózban ülnek szerteszét. És ránk bámulnak sete-suta őzek, szarvasok, lovak, bikák meg oroszlánok. Különös egy népség, szimpatikus társaság. Nehogy kihagyják a velük való találkozást! Németh is azok közül való, akikre egyik kiváló barátja, Kányádi Sándor azt írta: „Aki megért / s megértet, / egy népet / megértet”. Nem csoda, hogy a hagyományok továbbadására Bartókot és Kodályt tartja példaképének. Másik jó embere, a szintén költő Keresztúry Dezső pedig a keramikus alkotásai kapcsán azt hangsúlyozta: „így lesz lélekké az agyag: / Örökké szívünkben marad!” Vendégünk személyében egy szív-lélek embert és igen rokonszenves művészt ismertünk meg, aki valóban megérdemli, hogy a fenti sorokat rá is vonatkoztassuk. N. M. K. A ° n /f°oo TI TI TI ^ P T Truitt földi mmlj A Megfeszített Egy faun délutánja