Népújság, 2011. szeptember (63. évfolyam, 202-227. szám)

2011-09-12 / 211. szám

2 NÉPÚJSÁG 12., hétfő A Nap ke 1­6 óra 55 perckor, lenyugszik 19 óra 41 perckor. Az év 255. napja, hátravan 110 nap. IDŐJÁRÁS Napos idő Hőmérséklet: max. 30°C min. 13°C é lieVal Ma MÁRIA: holnap KORNÉL napja. MÁRIA: a héber Mirjam görög és latin for­dításokban módosult alakja. Jelentése isme­retlen. KORNÉL: latin nemzetségnév rövidülésé­ből keletkezett. Jelentése vagy somfa, vagy szarv. IWtf—HMttXl ■Willi fi 22,21,13,10,7,4 Miricpl­S: 282883 8 26 27 32.7+14 Sopenmc 452160 43,19,29,12,38,20 M­BIC: 2168013 Bábjáték az ócskapiacon Mosolycsalogatás Tegnap délben két furcsa szerzet járta végig a zsúfolt ma­rosvásárhelyi ócskapiacot. Az Erdély Fm kezdeményezésére Dénes Emőke és Szabó Dániel bábszínészek által életre kel­tett mesefigurák indultak el a vásárba. S mint minden csa­ládban, ők is ugyanúgy kupeckedtek, alkudtak, mi több, egymás közt is vitatkoztak, amikor egy-egy árusnál többet is elidőztek. A happening célja egyszerű volt: mosolyt csalni az ócskázók arcára. Érdekes volt látni, követni azt, ki hogyan reagál a két bábura. Volt, aki döbbenettel figyelte, hogy mi történik, mások mosolyogtak, s volt olyan is, aki elutasítóan viszo­nyult hozzájuk. A legtöbb árus viszont „vette a lapot” és bekap­csolódott a játékba. Még egy kis kabátkát is sikerült megvásárolni. A bábuk jelenlétét leginkább a kis­gyerekek furcsállták, akik nem értették, hogy a bábszínházban látott mesefigurák miként jöttek el a piacra, és az is különleges volt számukra, hogy láthatták mozga­tójukat, hangadójukat. Kelemen Attila Ármin, az Er­dély Fm igazgatója mellett a két bábszínészt elkísérte dr. Kozsik Ildikó, a Marosvásárhelyi Művé­szeti Egyetem bábszínész szaká­nak tanára is, aki a reakciókat fi­gyelve elmondta: elérték céljukat, hiszen sikerült derűs pillanatokat szerezni. Mindezek mellett azért is jöttek ki az ócskapiacra, mert sze­retnék népszerűsíteni a bábszínhá­zat. - A bábszínház úgy rögzült a közönség tudatában, mint egy olyan művelődési intézmény, ahova a gyerekeket amolyan kötelező óvo­dás vagy kisiskolás­ foglalkozásként autóbusszal viszik el az oktatók. Ezt a koncepciót szeretnénk meg­változtatni, hiszen ma itt fiatalok­nak, felnőtteknek szóló darabokat is előadnak, és a színészek is komplexebb képzést kapnak, ami­vel bevonhatják a felnőtteket a játékba. Ez is egy ilyen kísérlet, hiszen a különleges, de sajátos marosvásárhelyi helyszín adott. A diákok pedig tisztességgel megáll­ták a helyüket, megpróbálták fel­idézni a hajdani vásári komédiázá­­sok hangulatát - mondta a tanárnő. Kelemen Attila Ármin kifejtette, folytatják akciósorozatukat, és máris azon gondolkodnak, hogy hol és miként lepjék meg a maros­vásárhelyieket hasonló különleges eseménnyel.­ ­vagy- A HÉT VÉGÉN TÖRTÉNT 2011. szeptember 12., hétfő Ötéves Marosfelfalu Bíborkája Az együttes a falu kertjeiben ter­mett - másutt lilának mondott, jó ízű - hagymáról nyerte a nevét. Koszorúit az útszélen is árulják manapság. A Bíborka működésé­nek ötödik évfordulóján tartották szombaton - s éppen ötödszörre! - a húsz éve indult Gyöngykoszorú találkozók ki tudja, hányadikát, most éppen a Szászrégentől alig öt kilométerre fekvő, városiasodó te­lepülés felújított művelődési ottho­nában. A Gyöngykoszorú találko­zókat az 1991. október 8-án Nyárádszeredában rendezett első néptánctalálkozóval indította el tájainkon a Szabó György Pál— Szabó Éva pedagóguszházaspár. A kezdeménye?... azóta valóságos mozgalommá bokrosodott, a csak­nem emberöltőn*."! idő alatt száz meg száz fiam­! lépett be a sűrűn alakuló együttesekbe, s ha ma a profizmus kezd kulcsszóvá válni az egymás és a mindig népes közön­ség gyönyörűségére szervezett megnyilvánulásokon, csöppet sem és jár ki tanítani a városokba, fal­vakba; zenészei is segítenek, köz­ben pedig, ahol mód nyílt rá, saját zenekarokat is alapítottak, és a ha­tárok megnyitásával egész évben turnéznak, eljárnak az anyaországi és más települések hasonló rendez­vényeire. A fiatalok ügyszeretete, áldozatvállalása (hiszen ez a „mulatság” anyagi áldozattal is jár!)­­ példaértékű. Marosfelfaluban az ünnepi meg­nyitón a Bíborka együttest vezető Kovács Hajnal köszöntötte a ven­dégeket, majd Lokodi Edit Emőke, a megyei tanács elnök asszonya szólt az ifjakhoz, őt követően Pál Dénes János alpolgármester és Dé­nes József tanár, az RMDSZ helyi elnöke üdvözölte az eseményt, az EMKE részéről pedig Fazakas Il­dikó mondott beszédet, végül Sza­bó Éva, mindannyiuk Éva nénije beszélt a nemsokára jubiláló Gyöngykoszorúról. Az ünnepélyes megnyitót az együttesek népvisele­ti parádéja követte, majd ünnepi istentisztelet következett, amelyen az igét Vajda Domokos, a refor­mátus gyülekezet lelkésze hirdette. Az estébe nyúló műsorban a kör­nyék táncai mellett nyárádmenti, küküllőmenti, jobbágytelki, selyei, mezőmadarasi, szabédi táncokat láthatott a zsúfolásig telt terem há­lás közönsége. A Bíborka együttes három korcsoporttal képviseltette magát, Szászrégenből négy formá­ció is színpadra lépett, köztük a Máthé Márta tanárnő által félszáz éve, 1971-ben létrehozott tánccso­port mai utódai, és ott ropták tán­caikat (aprók, kicsik és nagyok): Vajdaszentivány, Holtmaros, Nyárádszereda, Dicsőszentmárton, Marosludas, Görgényüvegcsűr, Mezőmadaras, Szabad fiataljai. A sorjázó csoportokat a „bíborkás” Pál Orsolya mutatta be. Muzsikált a Moldován Horváth István, Bor Gyula, Marton László hármas. A vajdaszentiványiaknak ezúttal is Horváth Elek húzta, néhány cso­port CD-ről pattogtatta a zenét - ami némileg szegénységi bizonyít­vány -, de számos olyan együttes is van már, amelyik ugyanazon a napon több helyszínen is képvisel­teti magát különböző korcsoportja­ival, és hát a zenészek osztódással nem szaporíthatók. Másfelől Fazakas János tréfás elszólása sze­rint „a Cé Dé nevű banda nem kér pálinkát”­­, a táncházi részhez pe­dig a magyarpalatkaiak is „hozzászóltak”. A Bíborkáról érdemes följegyez­nünk még, hogy idén, március 15- én volt Szegeden a századik fellé­pése, és nemsokára ismét oda ké­szülnek, a szeptember 30—október­­2. között tartandó híres Paprika­fesztiválra. Bölöni Domokos Fotó: Nagy Tibor Kutyaszépségek a várban Ha mindenki egyforma hangerő­vel és egyszerre beszélt volna, bá­beli zűrzavar kerekedhetett volna a hétvégén a marosvásárhelyi vár­ban. A szeptemberi napsütésben azonban az emberi szó csak má­sodlagos szerepet kapott, szombat délelőttől vasárnap délutánig első­sorban „univerzális kutyanyelven” zajlott itt az „eszmecsere.” A negy­venegyedik alkalommal megszer­vezett nemzetközi ebmustra min­den bizonnyal a négylábúak és az Európa számos országából, illetve Amerikából érkezett tenyésztők számára is jól sikerült. Német spitzből „ötös fogat”, extrém fri­­zurás pudli - gazdija mintha len­gyelül értekezett volna vele­­, ár­nyékban sziesztázó bullmasztiffok, és még számtalan, lehengerlő négylábú „személyiség” múlatta itt az időt. Belefáradt a tekintet, mire minden versenyre nevezett szépsé­get megcsodált. - A világszövetség 360 kutyafaj­tát ismer el, közülük itt szinte min­­denik képviseltetik. Trendekről nem beszélhetünk a felhozatal szempontjából, talán a rottweilerek és a kaukázusi dogok vannak a leg­többen - tudtuk meg Lokodi Zsolt­tól, a Kutyatenyésztők Maros Me­gyei Egyesületének elnökétől, aki olyan ritkaságokra is felhívta a fi­gyelmünket, mint a portugál kopó (podengo portugues), illetve a ro­mán corb, amelyet múlt évben is­mertek el világszinten. A marosvásárhelyi kutyakiállí­tás legújabb versenyzői között sze­repelt az észtországi Dennis, aki­nek két ebét - egy nőstény és egy kölyök bullterriert - is díjazta a szakma rangos nemzetközi képvi­selőiből álló zsűri. A magyarorszá­gi Bartus Zoltán szintén első alka­lommal nevezett be a versenyre Travis névre hallgató újfundlandi­­jával. - Három éve foglalkozom te­nyésztéssel, otthon még van egy szukám és egy kanom is. Travis Szlovéniából származik. Ez a ku­tyafajta vízimentő kutyaként is ki­váló, nagyon jót tesz neki, ha úsz­tatjuk, lépcsőztetni viszont nem szabad, az árt a gerincének. Na­gyon szereti a gyerekeket, igazi családbarát eb, ha nem bosszantják fel, a hangját sem hallani — mutatta be gyönyörű csapattársát, majd azt is elárulta, kutyatenyésztésből nemigen lehet megélni, ez inkább drága hobbinak tekinthető - csak a kutya samponja többe kerül, mint az emberek számára készült haj­ápolók, nem beszélve a kondíció­ban tartás, illetve a versenyeken való részvétel költségeiről -, de megéri. Ezt igazolta a megmérettetésre, illetve az eredményhirdetésre vára­kozó kutya­ gazdi párosok - szinte kivétel nélküli - összhangja is. A marosvásárhelyi kutyamenhely lakóinak megsegítésére fel­húzott sátorban viszont nem sokan fordultak meg, szom­bat estig körülbelül száz lej gyűlt össze a jobb sorsra ér­demes ebek számára, és mindössze egyetlen látogató érdeklődött a menhely hollé­te felől örökbefogadás céljá­ból. Annál többen csodálták meg a Vár sétány játszóteré­nek közelében pihenő faj­tiszta, törzskönyvezett apró­ságokat és felnőtt kutyákat, melyeket 200 lejtől (a törpeschnauzerek esetében) 500 euróig — ennyiért kínál­ták a leonbergereket - terje­dő összegekért haza is lehe­tett vinni. Nagy Székely Ildikó

Next