Népújság, 2013. október (65. évfolyam, 226-252. szám)

2013-10-08 / 232. szám

8 NÉPÚJSÁG -^Szer^ Félelem a hagymától Nemrég egy hölgy az egyik vá­rosi piacon kétnyelvű feliratokat osztogatott a termelőknek. A fel­iratokon a termékek megnevezése szerepelt két nyelven: magyarul és románul. A termelők, többnyire egyszerű parasztemberek, nem vet­ték rossz néven, elfogadták. Aztán kiderült, hogy ezt nem szabad, a piac igazgatója „felsőbb utasításra” elszedte a termelőktől a kétnyelvű feliratokat. (Ugye még emlékszünk arra, amikor a víkendtelepi rádió magyar bemondója megtagadta a magyar nyelvű segítségnyújtást egy elveszett kisgyerek esetében?) Aztán a minden piacok igazgatója (aki ugye, román ember) kifejtette, hogy ő itt az élet és halál ura. És ez márpedig izgatás, feszültségkeltés. És ha ő azt mondja, akkor az úgy van. Aztán jött a városi rendőrfő­nökké átprofitált „kék szemű”, és ő is kifejtette, hogy ez nacionalista izgatás, és különben is engedély kell a szórólap-osztogatásra (gondolom, ezt jól megtanították neki még annak idején). Tehát a hagyma magyarul leírva izgatás. Izgága, partizánkodó, netán idegen államok vagy renitens pártok által pénzelt, obskúrus hátterű egyének akciója. Márpedig hiába akarják felheccelni a békés román és ma­gyar lakosságot, az okosabb annál. Minél? Annál, hogy magyarul be­­széljen/írjon. Hogy leírja/kimondja például azt, hogy hagyma. Vagy azt, hogy Szabadság utca. A minap érdekvédelmi szervezetünk helyi „tagozata” féléves mérleget vont. A mérleg nyilván pozitív. Sikert sikerre halmoztak. Kész diadalme­net. Pl. Bernády. És még sok más is volt. Bocs, most más nem jut eszembe. Nemrég a vasarhely.ro-n F. 1. ironizált, csipkelődött a DEMO-val (Civil Elkötelezettség Mozgalom) annak ürügyén, hogy milyen ala­pon támadják, kérik számon érdek­­védelmi szervezetünktől a sikerte­lenségeket. Ugyanezen az oldalon egy másik cikk is megjelent, mely azon kesereg (joggal), hogy milyen gyenge a civil kezdeményezés Vá­sárhelyen. És F. I. pont azon keve­sekbe rúg, akik politikai hátszél nélkül még ki merik nyitni a száju­kat és el merik mondani, ami fáj, amin változtatni kell. Ne adj Isten, kérdőre merik vonni választott képviselőinket tevékenységükről (vajon nem a civilek dolga a szá­monkérés egy egészséges társada­lomban?). Ha mást nem, azt tisz­telni kellett volna a CEMO tevé­kenységében, hogy a kétnyelvűség kérdését tematizálta. És tette ezt teljes ellenszélben.­­Mert amikor néhány éve a Művészeti Iskola osztályainak összevonása kapcsán a magyar főtanfelügyelő­helyetteshez fordultunk, ő csak annyit mondott, hogy nem tehet semmit, a dolog el van döntve. Hogy mégsem úgy alakult, az a DEMO-nak és a szülők kiállásának köszönhető. És lám, nem harapták le senki fejét.) Mind ez idő alatt az érdekvédel­mi szervezet megyei elnökétől minden újabb jogtiprás után egy erőtlen, sajtóba kiküldött tiltakozó levélre futja. Én pedig azt hittem, hogy a tiltakozó levél a civilek eszköztárához tartozik, pont ami­att, hogy nincsenek benne a döntő testületekben és nincs más módjuk kifejezni nemtetszésüket. Nos, a tiltakozó leveleken túl sikerült más lépéseket is tenni? Nem úgy tűnik. Most megint egy abszurd történet tanúi vagyunk: az irredenta hagy­ma kitiltása a piacról. Elnök úr, le­het, hogy naivitás, de valahogy többet várok egy tiltakozó levélnél. Kiss Lóránd NYILVÁNOSSÁG Derűs, esőverte kirándulás A forró nyár után vártuk a derűs, szép őszi napokat, amelyek oly bé­késen simulnak az idősebb ember­hez. De október elsején egész nap szemerkélt az eső. Ez azonban nem tántorította el a magányosok lelkes csoportját, s elindultunk az előre eltervezett kirándulásra, an­nál is inkább, mivel még fülünkbe csengett az idősek napján elhangzott sok biztató szó, hogy legyünk derű­sek, így hát esőkabáttal, esernyőkkel felszerelkezve, derűsen indultunk a Kopacz Imola által szervezett ki­rándulásra, Erdőszentgyörgy— Kőrispatak-Énlaka-Bözödújfalu útvonalon. Már az út elején, Bözöd­­újfaluban kellemes meglepetésben volt részünk, hiszen Gáli Rozália klubtársunk Csaba fia elállta az utunkat, hogy hétvégi házába hív­jon meg, ahol forró teával, gyü­mölccsel, édességgel várta a kirán­dulókat. Bizony jólesett a forró ital, mely még a lelkünket is átjár­ta. Jólesett a csoki is, amit Imola osztott szét közöttünk. Utunk során Kopacz Imola volt az idegenvezetőnk, akitől sokat megtudtunk a Rhédey-kastélyról, ahol II. Erzsébet királynő üknagyanyja, Rhédey Claudia szü­letett. Sándor Pál Lajos württembergi herceg felesége lett, majd igen korán, 30 éves korában hunyt el, az erdőszentgyörgyi ká­polnában van eltemetve. Károly walesi herceg többször hangoztat­ta, hogy ereiben magyar vér is csörgedez. Kirándulásunk fénypontja a kő­rispataki szalmakalap-múzeum volt, amely egyedülálló Romániá­ban. Lelkes irányítója Szőcs Lajos. Itt igen kedves fogadtatásban volt részünk, részletes tájékoztatást kaptunk a múzeumról és a kiállított tárgyakról. Az óriás-szalmakalap alatt fényképeket készítettünk. A múzeum udvarán érdekes kő­gyűjteményt is megcsodáltunk. A településen megnéztük még a ka­zettás mennyezetű unitárius temp­lomot, aztán Énlakára indultunk. Utunk végső célja a bözödi sirató­fal volt, ahol márványtábla jelzi a vízzel elárasztott falu emlékét. A rajta található szimbólumok az itt gyakorolt vallások - a római kato­likus, a görög katolikus, az unitári­us és a zsidó - hirdetik, hogy a kü­lönböző felekezetű lakosok békés egyetértésben élnek. Útban hazafe­lé Kopacz Imola újra átvette az idegenvezetést, felolvasta Malonyai Dezső 1908-ban kiadott írását: Párbeszéd az utolsó szom­batossal. Köztudott, hogy Bözödújfaluban szombatosok is él­tek. Az esőverte kirándulás" szép volt, megőriztük jókedvünket és ismere­teinket gazdagítottuk. Radványi Hajnal Csodálatos őszi nap - sikeres rendezvény Nem bánta meg, aki engedett a népviseletbe öltö­zött csőszök hívásának és szeptember 28-án kilátoga­tott a Szüreti mulatság a kelementelki szőlőhegyen cí­men hagyományossá vált rendezvényre. A szőlő és a bor ünnepét a Kis-Küküllő Borlovagrend és a Kis- Küküllő Menti Szőlészeti Társaság szervezte. A si­kerhez nagymértékben hozzájárultak támogatóink: a balavásári önkormányzat, a Communitas Alapítvány, a marosvásárhelyi Doina­ Jenő Kft., a Gyulakutai ön­­kormányzat, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulá­tusa, a Maros Megyei Tanács, a Primacom Kft., a ma­gyarországi Szerencsejáték Zrt. Médiatámogatók vol­tak: a Gaga rádió, a Népújság, a Marosvásárhelyi Rá­dió. Az esős napok végtelennek tűnő sorát múlt szom­baton mintegy varázsütésre igazi vénasszonyok nyara váltotta fel. Közel 2000 ember fordult meg a rendezvényen. A vendégek között belgák, magyarországiak (Szatymaz), tordaszentlászlóiak is voltak, nem be­szélve a Maros megyei, a számos Kis-Küküllő és nyárádmenti résztvevőről. A vendégfogadó kalács és pálinka mellett mindenki megtalálta a számára legvonzóbbnak tűnő kellemes időtöltési lehetőséget. A szőlőprés megállás nélkül működött, és édes nedűt ittak a mustkedvelők, jó fala­tokat ízlelhettek a gasztronómia iránt érdeklődők, de a küküllőmenti jó bor kínálata sem maradt el. Az egész délutánt kitöltő műsorfolyam főleg a szü­rethez kapcsolódó hagyományokat, dalokat, táncokat elevenítette fel, a résztvevők lelki gyönyörködtetésé­re. A szervezők nevében köszönetet mondunk mind­azoknak, akik a szórakoztató műsorokban felléptek, a kiállítóknak, a gulyásfőzőknek, a borosgazdáknak és a szervezésben tevékenykedő önkénteseknek. Kö­szönjük a távolról és közelről idelátogató vendégek­nek a jelenlétet, akik reményeink szerint jó hírét vi­szik a harmadik alkalommal megrendezett kelementelki ünnepségnek, melyet minden év szep­tember utolsó szombatján terveink szerint megisméte­lünk. Náznán Jenő 2013. október 8., kedd S­züreti bál Székelyhodoson Szent Mihály-napi búcsút tartot­tak szeptember 29-én Székely­hodoson. Ilyenkor sokan hazaláto­gatnak szülőfalujukba az elszár­mazottak közül is, s az ünnepi szentmise alkalmával kissé még szűknek is bizonyul a templom. Rég nem látott barátok, rokonok találkozhatnak, minden háznál vendég van ilyenkor, akik körbe­ülik a gazdagon megterített ünnepi asztalt. A kis nyárádmenti településen általában ekkor rendezik meg a szüreti bált is. Idén is így volt. Délután nyolc pár csősz járta kör­be énekszóval (a lányok szekéren, a legények lóháton) a falut, sőt a szomszédos Jobbágytelkét is, így hívogatva az embereket az esti bálba. A felvonulás és fényképké­szítés után bemutatták a hodosi művelődési házban a csősztáncot, melyet Orbán Csaba tanított be. Az esti bálon a szőlőlopás volt a legizgalmasabb, hiszen ha a csősz­lány rajtakapta a tolvajt, annak ki kellett fizetnie a gerezd előre meg­határozott árát. A mulatságon tom­bolán is kisorsoltak egy szép sző­lőkoszorút, egy másikat pedig jó pénzért árvereztek el. E szép ünnep résztvevői lélek­ben is megerősödve, élményekkel gazdagabban térhettek haza, bízva abban, hogy mindig lesz kihez ha­zalátogatni, és élvezni az együttlét örömét. Tamás Endre középiskolai tanuló Időseket köszöntöttek Az idősek világnapját ünnepeltük Székelyhodoson október 2-án. „Önmagát becsüli meg minden nemzedék azáltal, hogy tudomásul ve­szi: a világ nem vele kezdődött” - idézte Sütő András szavait a szétkül­dött meghívókon Kémenes Hajnal tanítónő. Az óvodások és iskolások kedves műsorral fogadták az összegyűlt nagymamákat és nagytatákat, majd vegyes csoportokat alakítva társas­játék-versenyt rendeztek. Az együtt töltött idő kellemes emlékét nemcsak lelkünk, hanem egy­­egy személyre szóló emléklap is őrzi. A felejthetetlen napot mindenki nevében köszöni Szabó György (egy az idősek közül) Marosszentgyörgyön is köszöntötték a szépkorúakat „A ráncok csak azt jelzik, hol a mosoly helye ”­ ­ Az ENSZ 1991-ben vezette be az idősek világnapját, mely önö­kért, az idősekért van, mi meg ez­zel a rendezvénnyel szeretnénk ki­fejezni tiszteletünket és hálánkat azért, amit értünk és társadalmun­kért tettek - kezdte köszöntőbeszé­dét a Gyulafehérvári Caritas Csa­ládsegítő Szolgálat munkatársa szep­tember 30-án Marosszentgyörgyön, a kultúrotthonban, az idősek világ­napja alkalmából. Az idei rendezvény mottójából kiindulva („A ráncok csak azt jel­zik, hol a mosoly helye” - Mark Twain) már az elején sikerült mo­solyt, hangulatot teremteni a Nem­csak a 20 éveseké a világ dal kö­zös eléneklésével. Ezt követően Sófalvi Sándor Szabolcs polgár­­mester köszöntő és biztató beszé­dét hallgathatták meg az egybe­gyűltek. A szervezők igyekeztek változatos programmal kedvesked­ni a szépkorúaknak, így a hangulat fokozása érdekében nem hiányoz­hatott a néptánc, melyet az I-V. osztályos tanulók mutattak be, Panits Zsófia és Máthé Zsolt tánc­oktatók vezetésével. A testi-lelki egészség javítása, fenntartása érdekében több elő­adást is hallhattak az érdeklődők. Nevezetesen a Gyulafehérvári Caritas otthoni beteggondozó munkatársa, György Réka szociá­lis munkás beszélt a szervezet ott­hongondozó munkájáról, majd Mol­nár Judit és Újfalvi Erzsébet klinikai pszichológusok az időskor sokszínű­ségét, az együttlét örömét hangsú­lyozták. A programot Csíki Andrea is színesítette egy-egy vers elszavalá­­sával, felhívta mindenki figyelmét, hogy „szeressétek az öregeket”. A rendezvényt támogatta a Marosszentgyörgyi Polgármesteri Hivatal és a Gedeon Richter Ro­mánia Rt. Bartis Kinga szociálpedagógus, Gyulafehérvári Caritas Családsegítő Szolgálat

Next