Népújság, 2014. március (66. évfolyam, 50-75. szám)

2014-03-22 / 68. szám

2/fe^ Kányádi Sándor Ferenc pápánál Az olasz fővárosban olvasta fel verseit Kányádi Sándor költő, aki egyik művét Ferenc pápának is át­adta. A Kossuth-díjas költő a költészet vi­lágnapja alkalmából érkezett Rómá­ba. Kányádi Sándor március 21-én este a Balassi Intézet - Római Ma­gyar Akadémián (RMA) tizenkét eu­rópai költőtársával olvasta fel verse­it eredeti nyelven, kivetített olasz feliratozással. Az Európai Uniós Nemzetek Kultu­rális Intézete Egyesülete (EUNIC) ál­tal szervezett költői esten Kányádi mellett Kari Lubomirski (Ausztria), Jekatyerina Joszifova (Bulgária), Sarah Zuhra Lukanic (Horvátország), Ulrike Draesner (Németország), Tomaso Binga (Olaszország), Wojciech Bonowicz (Lengyelország), José Tolentino Mendonca (Portugália), Petr Borkovec (Cseh Köztársaság), Daniela Crasnaru (Románia), Katarina Kuchelová (Szlovákia), Dusán Sarotar (Szlovénia), Zingonia Zingone (Spa­nyolország) versei voltak hallhatók. Kányádi Sándor a Szent Péter té­ren tartott szerdai audiencián is részt vett, és személyesen nyújtotta át a Dél keresztje alatt című versé­nek spanyol fordítását az egyházfő­nek. A költő erről a Római Magyar Akadémián a helyi magyar közösség­gel tartott találkozóján számolt be. A beszélgetést Cinzia Franchi, a padovai egyetem magyar irodalomtanára ve­zette. Kányádi kötetlenül beszélt Erdélyről, irodalomról, verseiről. Többek között elmesélte, hogy az egyik erdélyi kis faluban sírt emel­tek Petőfi Sándornak, arra hivatkoz­va, hogy „ilyen nagy költőnek min­denhol lehet sírja”, ahogyan az ókor­ban görög földön Homérosszal is tör­tént. NA­GY MIKLÓS KUND SZÁSZ ISTVÁN TAS'S­A JÓKAI ANNAO '«RÁDULY JÁNOSÉ ^LŐRINCZ GYÖRGY ¡3 gCZEGŐ ZOLTÁN^ '›CSÁVOSSY GYÖRGY 2 toFODOR SÁNDOR Székely Ferenc A szülőföld ölében Beszélgetés tíz magyar íróval ffm Orbán György Kossuth-díjas A marosvásárhelyi születésű zeneszerzőt Kos­­suth-díjjal tüntették ki a nemzeti ünnepen. Számos szakmai elismerését Budapesten kifej­tett munkássága hozta meg. A mostani magas kitüntetést már kisoroszi lakosként kapta. - Nagy örömet, a munkámban pedig segítséget jelent a díj, és - talán kicsit viccesen hangzik, de na­gyon fontos dolog - a falusiak is büszkék lesznek rám - mondta az MTI-nek a kitüntetése kapcsán. „Kelet-Európában a kitüntetéseknek és általában a sorsoknak furcsa pályája szokott lenni. A legna­­gyobbjaink száműzetésben vagy emigrációban hal­tak meg, Bartók például nem kapta meg a legna­gyobb magyar kitüntetést. A nagyjaink felé tarto­zunk annyival, hogy az elismerést a maga értékén kezeljük, örülünk neki, ugyanakkor a szakmai lét­ben nem szabad eltúlozni a jelentőségét. Nagyon rossz lenne, ha a szakmámban a kitüntetések sze­rint bánnának az emberekkel” - hangsúlyozta a ze­neszerző. Az őt ért hatások közül egyértelműen Bartók Bé­lát emelte ki. „Ez egy generációs jelenség, ugyanis éppen akkor születtem, amikor Bartók az egyetlen lehetséges válasz volt minden szakmai kérdésre. Vállalható, igen imponáló világnézet, a gyűjtések kapcsán egy fantasztikus Kárpát-medence-élmény, és zseniális művek - mindez, sőt még ennél is több összesűrűsödött abban, amit diákkoromban Bartók­­modellnek neveztek. Ez a modell akkoriban ver­senytárs nélküli volt” — fejtegette, hozzátéve: később persze megismerte a nagy és kicsi - mert nekik is van mondanivalójuk - európai zeneszerzőket, sőt, a beatzene, különösen a Beatles is hatott rá, miután legyőzte fiatalkori sznobizmusát. • Orbán György munkásságát elsősorban oratorikus kompozíciók és kórusművek jellemzik. „Míg az inst­rumentális zene, amit profik játszanak, ki van téve a 20. század eléggé kártékony esztétikai-ideológiai hatásainak, addig a kórusmuzsikát alapjában véve amatőrök éneklik, akik ledobják magukról ezeket; ezt egy hangszeres együttes nem engedheti meg ma­gának” — mutatott rá. Kiemelte, hogy a kóruséneklés az elmúlt 10-15 év­ben virágzó művészeti ággá nőtte ki magát Ameri­kában és a Távol-Keleten, a kiadók és a zeneszerzők számára is igen jövedelmező terület lett, és nagyon erőssé vált a művek szelekciója. „A másik szféra, az instrumentális kortárs zene ezzel szemben fonnya­­dozik, mert mindent eljátszanak, nem tud megbuk­ni semmi, azaz itt nincs szelekció. Állóvíz van, po­csolya. Mindkettőt csinálom, egyiknek élvezem az áldásait, a másiknak nyögöm a kínjait” - fogalma­zott a zeneszerző. Orbán György többször komponált költők - többek között József Attila és Weöres Sándor - verseire is. „Főleg fiatal koromban mertem nekimenni a nagy magyar verseknek, ma már kevésbé, gyávább va­gyok. Ennek az az oka, hogy rájöt­tem: van egy eredendő ellentmon­dás a zene kívánalmai és a szöve­gek között. Ennek egyik vetülete a tempó, még a leggyorsabb szavalá­­si tempó is túl lassú a zenének, és ha a zene ezt felveszi, meghal mint zene” - fejtegette a komponista. Egy másik terület, amit már nem művel, a színházi és filmzene. Gothár Péter több filmjéhez is írt zenét, fiatalként Jancsó Miklóssal is dolgozott együtt. „Lehet, hogy cinikusnak fog hangzani, de Gothárt kivéve, aki jó barátom, és nagyszerű volt vele dolgozni, mindez nagyrészt csak pénzkere­set volt számomra, a filmzene ugyanis nem az a terület, ahol az ember el tudja mondani a saját mondanivalóját. Jancsóval fiatal­ként dolgoztam együtt - nagy megtiszteltetés volt -, beugrottam, mert a szokott zeneszerzője nem ért rá. Komponáltam egy nagy zenekari művet, ő pedig a ke­verőasztalnál egyenként lehúzta a sávokat. Ez a nagy­bőgő? Nem lesz. A kürtök? Ez sem kell. Végül hagyott egy ütőgardont. Leforrázva jöttem el” — idézte fel Orbán György. A 66 éves zeneszerző úgy fogalmazott, egyfajta „derűs pesszimizmussal” tekint a jövőbe. Mint mondta, még jó erőben van, „a motor még megy”, ha van egy jó ötlete, intenzíven ki tudja dolgozni. „ Játszott szerző vagyok, a kórusműveimet rengeteg helyen éneklik. Ha nem lennék játszott, több lenne az ambícióm, hogy találjak ki valami újat, így a fia­taloké az előny, a jövő, az ő nyeretlenségük hatal­mas erő, ami viszi őket új megoldások felé. Én 40 éve ugyanazt írom, és nem is akarok mást írni” - fogalmazott Orbán György. A szülőföld ölében Újabb beszélgetőkönyv kerül az olvasók elé. A fenti címmel Székely Ferenc gyűjtötte kötetbe tíz magyar íróval készített interjúit. Az Üveghegy Kiadó kiadvá­nyát, amely a napokban hagyta el a nyomdát, március 26-án, szerda délután 6 órától a marosvásárhelyi Bernády Házban mutatják be az érdeklődőknek. Amint az előszót jegyző kiadóvezető, a fiatal író, költő Véghelyi Balázs írja ajánlójában Székely Ferenc leg­frissebb könyves vállalkozásáról, „mind a tíz interjú­­alany író, mindegyikük mögött jelentős életmű áll, és mindegyik beszélgetés apropója egy kerek születésnap volt. A tíz író szigorúan alfabetikus sorrendben: Czegő Zoltán, Csávossy György, Fodor Sándor, Jókai Anna, Király László, Lőrincz György, Nagy Miklós Kund, Ráduly János, Szász István Tas és Szávai Géza. Kü­lönböző alkatú szerzők. Különbözik a sorsuk, a lakó­helyük, az írásművészetük, a világképük. Ami közös nevezőre hozza őket, az leginkább Székely Ferenc sze­mélye és érdeklődése”. A szerdai könyvbemutatón nyilván nem lehet jelen mindenik megszólaltatott tollforgató, de többen biztos­ra ígérték jelenlétüket. A könyvbarátok tehát újra ta­lálkozhatnak Czegő Zoltánnal, Nagy Miklós Kunddal és Ráduly Jánossal. És természetesen jelen lesz a beszélgetések kezdeményezője, a vadasdi, erdőszentgyörgyi kérdező, Székely Ferenc is. 2014. március 22., szombat

Next