Népújság, 2014. március (66. évfolyam, 50-75. szám)
2014-03-22 / 68. szám
2/fe^ Kányádi Sándor Ferenc pápánál Az olasz fővárosban olvasta fel verseit Kányádi Sándor költő, aki egyik művét Ferenc pápának is átadta. A Kossuth-díjas költő a költészet világnapja alkalmából érkezett Rómába. Kányádi Sándor március 21-én este a Balassi Intézet - Római Magyar Akadémián (RMA) tizenkét európai költőtársával olvasta fel verseit eredeti nyelven, kivetített olasz feliratozással. Az Európai Uniós Nemzetek Kulturális Intézete Egyesülete (EUNIC) által szervezett költői esten Kányádi mellett Kari Lubomirski (Ausztria), Jekatyerina Joszifova (Bulgária), Sarah Zuhra Lukanic (Horvátország), Ulrike Draesner (Németország), Tomaso Binga (Olaszország), Wojciech Bonowicz (Lengyelország), José Tolentino Mendonca (Portugália), Petr Borkovec (Cseh Köztársaság), Daniela Crasnaru (Románia), Katarina Kuchelová (Szlovákia), Dusán Sarotar (Szlovénia), Zingonia Zingone (Spanyolország) versei voltak hallhatók. Kányádi Sándor a Szent Péter téren tartott szerdai audiencián is részt vett, és személyesen nyújtotta át a Dél keresztje alatt című versének spanyol fordítását az egyházfőnek. A költő erről a Római Magyar Akadémián a helyi magyar közösséggel tartott találkozóján számolt be. A beszélgetést Cinzia Franchi, a padovai egyetem magyar irodalomtanára vezette. Kányádi kötetlenül beszélt Erdélyről, irodalomról, verseiről. Többek között elmesélte, hogy az egyik erdélyi kis faluban sírt emeltek Petőfi Sándornak, arra hivatkozva, hogy „ilyen nagy költőnek mindenhol lehet sírja”, ahogyan az ókorban görög földön Homérosszal is történt. NAGY MIKLÓS KUND SZÁSZ ISTVÁN TAS'SA JÓKAI ANNAO '«RÁDULY JÁNOSÉ ^LŐRINCZ GYÖRGY ¡3 gCZEGŐ ZOLTÁN^ '›CSÁVOSSY GYÖRGY 2 toFODOR SÁNDOR Székely Ferenc A szülőföld ölében Beszélgetés tíz magyar íróval ffm Orbán György Kossuth-díjas A marosvásárhelyi születésű zeneszerzőt Kossuth-díjjal tüntették ki a nemzeti ünnepen. Számos szakmai elismerését Budapesten kifejtett munkássága hozta meg. A mostani magas kitüntetést már kisoroszi lakosként kapta. - Nagy örömet, a munkámban pedig segítséget jelent a díj, és - talán kicsit viccesen hangzik, de nagyon fontos dolog - a falusiak is büszkék lesznek rám - mondta az MTI-nek a kitüntetése kapcsán. „Kelet-Európában a kitüntetéseknek és általában a sorsoknak furcsa pályája szokott lenni. A legnagyobbjaink száműzetésben vagy emigrációban haltak meg, Bartók például nem kapta meg a legnagyobb magyar kitüntetést. A nagyjaink felé tartozunk annyival, hogy az elismerést a maga értékén kezeljük, örülünk neki, ugyanakkor a szakmai létben nem szabad eltúlozni a jelentőségét. Nagyon rossz lenne, ha a szakmámban a kitüntetések szerint bánnának az emberekkel” - hangsúlyozta a zeneszerző. Az őt ért hatások közül egyértelműen Bartók Bélát emelte ki. „Ez egy generációs jelenség, ugyanis éppen akkor születtem, amikor Bartók az egyetlen lehetséges válasz volt minden szakmai kérdésre. Vállalható, igen imponáló világnézet, a gyűjtések kapcsán egy fantasztikus Kárpát-medence-élmény, és zseniális művek - mindez, sőt még ennél is több összesűrűsödött abban, amit diákkoromban Bartókmodellnek neveztek. Ez a modell akkoriban versenytárs nélküli volt” — fejtegette, hozzátéve: később persze megismerte a nagy és kicsi - mert nekik is van mondanivalójuk - európai zeneszerzőket, sőt, a beatzene, különösen a Beatles is hatott rá, miután legyőzte fiatalkori sznobizmusát. • Orbán György munkásságát elsősorban oratorikus kompozíciók és kórusművek jellemzik. „Míg az instrumentális zene, amit profik játszanak, ki van téve a 20. század eléggé kártékony esztétikai-ideológiai hatásainak, addig a kórusmuzsikát alapjában véve amatőrök éneklik, akik ledobják magukról ezeket; ezt egy hangszeres együttes nem engedheti meg magának” — mutatott rá. Kiemelte, hogy a kóruséneklés az elmúlt 10-15 évben virágzó művészeti ággá nőtte ki magát Amerikában és a Távol-Keleten, a kiadók és a zeneszerzők számára is igen jövedelmező terület lett, és nagyon erőssé vált a művek szelekciója. „A másik szféra, az instrumentális kortárs zene ezzel szemben fonnyadozik, mert mindent eljátszanak, nem tud megbukni semmi, azaz itt nincs szelekció. Állóvíz van, pocsolya. Mindkettőt csinálom, egyiknek élvezem az áldásait, a másiknak nyögöm a kínjait” - fogalmazott a zeneszerző. Orbán György többször komponált költők - többek között József Attila és Weöres Sándor - verseire is. „Főleg fiatal koromban mertem nekimenni a nagy magyar verseknek, ma már kevésbé, gyávább vagyok. Ennek az az oka, hogy rájöttem: van egy eredendő ellentmondás a zene kívánalmai és a szövegek között. Ennek egyik vetülete a tempó, még a leggyorsabb szavalási tempó is túl lassú a zenének, és ha a zene ezt felveszi, meghal mint zene” - fejtegette a komponista. Egy másik terület, amit már nem művel, a színházi és filmzene. Gothár Péter több filmjéhez is írt zenét, fiatalként Jancsó Miklóssal is dolgozott együtt. „Lehet, hogy cinikusnak fog hangzani, de Gothárt kivéve, aki jó barátom, és nagyszerű volt vele dolgozni, mindez nagyrészt csak pénzkereset volt számomra, a filmzene ugyanis nem az a terület, ahol az ember el tudja mondani a saját mondanivalóját. Jancsóval fiatalként dolgoztam együtt - nagy megtiszteltetés volt -, beugrottam, mert a szokott zeneszerzője nem ért rá. Komponáltam egy nagy zenekari művet, ő pedig a keverőasztalnál egyenként lehúzta a sávokat. Ez a nagybőgő? Nem lesz. A kürtök? Ez sem kell. Végül hagyott egy ütőgardont. Leforrázva jöttem el” — idézte fel Orbán György. A 66 éves zeneszerző úgy fogalmazott, egyfajta „derűs pesszimizmussal” tekint a jövőbe. Mint mondta, még jó erőben van, „a motor még megy”, ha van egy jó ötlete, intenzíven ki tudja dolgozni. „ Játszott szerző vagyok, a kórusműveimet rengeteg helyen éneklik. Ha nem lennék játszott, több lenne az ambícióm, hogy találjak ki valami újat, így a fiataloké az előny, a jövő, az ő nyeretlenségük hatalmas erő, ami viszi őket új megoldások felé. Én 40 éve ugyanazt írom, és nem is akarok mást írni” - fogalmazott Orbán György. A szülőföld ölében Újabb beszélgetőkönyv kerül az olvasók elé. A fenti címmel Székely Ferenc gyűjtötte kötetbe tíz magyar íróval készített interjúit. Az Üveghegy Kiadó kiadványát, amely a napokban hagyta el a nyomdát, március 26-án, szerda délután 6 órától a marosvásárhelyi Bernády Házban mutatják be az érdeklődőknek. Amint az előszót jegyző kiadóvezető, a fiatal író, költő Véghelyi Balázs írja ajánlójában Székely Ferenc legfrissebb könyves vállalkozásáról, „mind a tíz interjúalany író, mindegyikük mögött jelentős életmű áll, és mindegyik beszélgetés apropója egy kerek születésnap volt. A tíz író szigorúan alfabetikus sorrendben: Czegő Zoltán, Csávossy György, Fodor Sándor, Jókai Anna, Király László, Lőrincz György, Nagy Miklós Kund, Ráduly János, Szász István Tas és Szávai Géza. Különböző alkatú szerzők. Különbözik a sorsuk, a lakóhelyük, az írásművészetük, a világképük. Ami közös nevezőre hozza őket, az leginkább Székely Ferenc személye és érdeklődése”. A szerdai könyvbemutatón nyilván nem lehet jelen mindenik megszólaltatott tollforgató, de többen biztosra ígérték jelenlétüket. A könyvbarátok tehát újra találkozhatnak Czegő Zoltánnal, Nagy Miklós Kunddal és Ráduly Jánossal. És természetesen jelen lesz a beszélgetések kezdeményezője, a vadasdi, erdőszentgyörgyi kérdező, Székely Ferenc is. 2014. március 22., szombat