Népújság, 2014. október (66. évfolyam, 225-251. szám)

2014-10-20 / 241. szám

2014. október 20., hétfő ­ Az évek folyamán sok kiváló háló­őre volt az AS Armata együttesének, akik odaadóan és elszántan védték csapatuk kapuját a hetvenes és nyolc­vanas években. Egyikük közülük az a Varró Sándor, aki jelenleg a 4. ligás Ma­rosvásárhelyi Gaz Metán edzője. Egy öregfiúk számára rendezett labdarúgó­tornán kaptuk mikrofonvégre. - Mikor kezdett focizni? - 1974-ben igazolt le az AS Armata, aztán a szamárlétrát végigjárva (a megyei megyei baj­nokságban kezdtem, aztán következett a 3. liga, a 2. liga, majd az 1. liga) 24 éves korom­ban, 1984-ben mutatkoztam be a nagycsapat­ban. - Mennyi ideig játszott a marosvásárhelyi katonacsapatnál? - Kezdjem azzal, hogy 1978-1980 között a Dicsőszentmártoni Chimicánál futballoztam a B osztályban, majd 1980-tól voltam az ASA felnőttcsapatában, aztán 1988-ban a téli szün­időben Jenei Ferivel, Botezan Adival és Cristi Moldovannal az akkor újdonsült B osztályos Elektromaroshoz kerültem. Idővel visszajutot­tam az ASA-hoz, ahol 1995-ig tevékenyked­tem, s utána elkerültem egy évre a B osztályos Medgyesi Gaz Metánhoz. - Az ASA színeiben sok jó labdarúgóval ját­szott együtt, ugyanakkor kiváló kapustársai is voltak, mint Bíró II Levente, a néhai Naste Dórin, valamint Voda Eugen. - Nagyszerű idők voltak, sokat tudnék be­szélni erről. Azt hiszem, a legszebb éveket a nyolcvanas évek első felében éltük meg, ami­kor rendszerint 10-12 ezer ember biztatta a csapatot a hazai mérkőzéseken. A fiamnak mutattam a minap egy régi képet, amelyen látszik a hatalmas rajongói tábor is, mire ő azt mondta, hogy „nem létezik, apja!” A Ligetben a jegenyefák mindig tele voltak szurkolókkal, most is magam előtt látom, ahogy biztatják a csapatot. Egy Aradi UTA, Nagyvárad, Nagy­bánya, Temesvári Poli elleni hazai találkozón legalább 5-6 ezer ember volt jelen a Ligetben, viszont ha a Craiova, a Steaua vagy a Dinamo érkezett, mindig telt ház volt a mérkőzéseken. - Sokat mesélnek erről a néhai Mihu Constantin fotói. - Valóban, Mihu Constantin minden hazai meccsünkön jelen volt, sok képet adott a játé­kosoknak is. Tőle van egy fotóm, amint egy lövésre vetődtem, a háttérben látszik a többezres tömeg. A kép annyira jól sikerült volt, hogy szerzője egy kiállításon első díjat is nyert vele! -Jelenleg újra van 1. ligás együttese Maros­­vásárhelynek, de nem minden egykori­ jelenlegi szurkolónak jelent annyit a mai ASA, mint a hajdani AS Armata. Ön ezt hogyan látja? - Azért nem, mert szinte nincs tősgyökeres játékosa a mai csapatnak. Egykoron az AS Armata együttesét főleg megyeszékhelyi vagy a megye más településeiről származó játéko­sok alkották. Jelenleg, sajnos, a helyi nevelésű és illetőségű gyerekekre nem fordítanak kellő hangsúlyt, ugyanis főleg külföldi labdarúgókra alapozunk. Az AS Armata hetvenes­nyolcvanas évekbeli együtteséből csak Ispir, Pâslaru és Grigore nem volt idevaló, a többiek mind helyi nevelésű futballisták voltak, mégis sikerült tartani a lépést az A osztályban. Más idők voltak akkor, a szurkolók is boldogan mentek haza a mérkőzéseink után. Erre csak egy példát említenék: abban az időben 25 lej nagy pénz volt, de­­ szurkolóink azzal az ösz­­szeggel eljöttek a meccseinkre, emellett még ittak egy sört, sőt ettek 1 -2 meccset is, és haza­mentek boldogan, mert láttak egy „nyílt téri színházat”. Amúgy örvendetes dolog, hogy újra van élvonalbeli csapata városunknak, de fájó az, hogy szinte elfelejtették Marosvásárhe­lyen a régieket. - Hány találkozón szerepelt ön az A osztály­ban? - Mintegy 170 mérkőzésen léptem pályára, a legelső mérkőzésemre is visszaemlékszem, amelyet Brassóban játszottunk, a helyi Futball­­klub ellen, 1980-ban. - Melyik volt labdarúgó-karrierje legfájdal­masabb emléke? - 1986-ban idegenben játszottunk 1-1 -re a Tractorul ellen, az ellenfél egyik csatára, Marchiz későn, óvatlanul rúgott a labdába, amit én már megfogtam, így az ujjamat is elta­lálta. Olyan csúnyán eltörött, hogy csak a bőr tartotta! Ráadásul kénytelen voltam sérülten végigjátszani a mérkőzés utolsó négy percét, mivel már nem volt cserénk. - A legkellemesebb? - Bukarestben játszottunk a Rapiddal, a Ghenceán, mert le volt tiltva a Rapid pá­lyája. 1-1-re végződött a meccs, nekem meg kiválóan ment a védés, így az akkori sportújságban a néhai Ioan Chirila 9-es osztályzatot adott. Azt mondta, hogy „nem adhatok tízest, mert azt csak Nadia érdemli meg...” De arra is szívesen emlékszem vissza, hogy Medgyesen (ahol 13 évet te­vékenykedtem mint játékos, majd edző) került sor az utolsó mérkőzésemre 2002- ben. A Románia-kupában a Gaz Metán a Kolozsvári CFR-t fogadta, a kezdő kapu­sunk le volt sérülve, így engem hamar le­igazoltak. Jól ment a védés, s bár 2-0-ra kikaptunk, a találkozó után dicséretet kap­tam a vezetőségtől is. - Amint befejezte a focit, azonnal edzősködni kezdett? - Igen, elvégeztem az edzőiskolát, majd idővel az A licences edzői képesítést is megszereztem. Medgyesen kezdtem el trénerkedni, 1996-2006 között a 2. ligában szereplő együttes segédedzője, kapusedző­je, sőt vezetőedzője (2000) is voltam, 2006-2008 között az akkor 3. ligában is szerepelt Szováta vezetőedzőjeként tevé­kenykedtem, aztán 2008 óta a Marosvásárhe­lyi Gaz Metán és az FCM II. csapatát is edz­tem. 2000-ben, amikor a medgyesi csapatnál dol­goztam, jött Jean Gavrila vezetőedzőnek, én és Cenan lettünk a segédjei, és 50 év után feljut­tattuk a Gaz Metánt az 1. ligába, ami nagy él­mény volt számomra. Szovátán a kiesőjelölt együttesből ranglista­negyedik csapatot faragtam a 3. ligában, miu­tán nyolc meccsből hetet megnyertünk zsinór­ban, csak egyet vesztettünk el. Jelenleg a Marosvásárhelyi Gaz Metán válla­lat alkalmazottja vagyok, remélem, hogy ott dolgozhatom nyugdíjba vonulásomig. -A gyerekei közül valamelyik sportol? - Igen, Tamás fiam kapus, 17 éves, a Maros­vásárhelyi Gaz Metánnál véd. Ügyeskedik, az apja nyomdokain halad. A lányom inkább nyelveket tanul, ő is ügyes. - A mai labdarúgókról mi a véleménye? - Hajdanán sok volt a jó futballista. Most, sajnos, minden a pénzen alapszik elsősorban, utána jön a foci. A mai labdarúgók egyszer megkérdik, hogy mennyit kapnak, utána fociz­nak. A mi időnkben ez fordítva volt, mert mi szeretetből, odaadással játszottunk, utána kap­tuk a pénzt. - Van-e valami, ami bántja a labdarúgói karrierével kapcsolatosan? - Nem bánok semmit abból, amit eddig tet­tem, mert minden munkámat tisztességesen elvégeztem. Czimbalmos Ferenc-Attila Negyvenhat évesen még védett! Interjú az 58 éves Varró Sándorral, a Marosvásárhelyi AS Armata egykori kiváló kapusával- -----im------------------­ ASA: Döntetlen a Pandurii ellen, jöhet a Steaua Igazságosnak mondható eredménnyel zárult a Marosvásárhelyi ASA szombati vendégjáté­ka Tg. Jian: a Cristian Pustai irányította alaku­lat pontot rabolt a Panduriitól, s bár vezetett, és több gólt is szerezhetett volna, ráadásul két ízben a kapufát találták el játékosai, a másik oldalon is több elpuskázott ziccert találunk a jegyzőkönyvben, így egyik félnek sem volt oka elégedetlenkedni a találkozó végén az eredmény miatt. Az ASA öngóllal jutott vezetéshez, Elton da Silva csapata kapujába továbbította a Feussi beadásából érkező játékszert (a 40. percben). Axente megkétszerezhette volna a Sziget utca­iak előnyét, de nem tudta legyőzni az ellenfél kapusát, lövése nyomán a kapufán csattant a labda. Szünet után még egy ízben kerültek ugyanilyen közel a gólhoz a piros-kékek, akkor Gabi Muresan kb. 30 méteres lövése akadt meg a lécen. Nem így a házigazdák, akik kihasználták kínálkozó lehetősége­ik egyikét, és Momcilovic találatával egyenlítettek. Ugyan Axente előtt egyszer még felvillant a második gól megszerzésének esélye, a vásárhelyiek csatára azonban 6 méterről kapu fölé bólintott. Maradt a döntetlen, és mind­két csapat elkönyvelhette a pontszerzést. „Elég gyengén kezdtünk, az első negyedóra vitathatatla­nul a házigazdáké volt, akiket a­ mi kapunk irányába fújó erős szél is segített. De álltuk a sarat, aztán gólt is szerez­tünk, s bár a vége döntetlen lett, elégedettek lehetünk az eredménnyel” - értékelt a mérkőzés végén az ASA edző­je, Cristian Pustai. Az ASA a következő fordulóban a bajnoki címvédő Steaua Bukarest csapatát fogadja. Tekintettel a várható nagy érdeklődésre, már tegnap bejelentették, hogy a mér­kőzés napján nem lehet majd jegyet vásárolni. Egyébként pedig csütörtöktől kaphatók a belépők a mérkőzésre. A stadion jegypénztárja szombatig mindennap 17-21 óra között nyitva van, azzal a megjegyzéssel, hogy pénteken és szombaton csak abban az esetben nyitnak, ha marad­nak eladó tikettek. A jegyárak: kapu mögötti lelátók - 50 lej, 1-es és 2-es tribün - 60 lej, 0. tribün - 100 lej. Jegyzőkönyv Labdarúgó 1. liga, 11. forduló: Pandurii Tg. Jiu - Marosvásárhelyi ASA 1-1 (0-1) Vezette: George Catalin Gaman, Gabriel Sabin Stroe, George Florin Neacsu (tartalék: Marian Balaci). Meg­figyelő: Cornel Sorescu, Romulus Gabor. Gólszerző­: Momcilovic (79.), illetve Elton (40 - öngól). Sárga lap: Erico (66.), M. Roman (84.), illetve Feussi (50.), Balaur(78.). Pandurii Târgu Jiu: Glina - Pleașca (69. Predescu), Erico, Elton, Momcilovic - Iorga (63. Buleica), Anton, Nistor, Shalaj (46. Nicoara) - Matulevicius, M. Roman. Marosvásárhelyi ASA: Stäncioiu - Feussi, Balaur, Bejan, Sepsi - Gorobsov, Mure$an - Goga (81. Martins), Zicu (65. Búmba), Hora - Axente (86. Henrique). _ NÉPÚJSÁG 5 Halvány hazai teljesítmény, ennek megfelelő végeredménnyel Szászrégeni Avantus - SK Fagyivásárhely 0-1 (0-0) A 3. liga nyolcadik játéknapján a szászrégeni együttes elszenvedte első vereségét hazai környezetben. A végered­mény csak azoknak tűnhet némileg meg­lepőnek, akik nem látták a mérkőzést. A találkozó eléggé alacsony színvonalú volt, említésre méltó gólhelyzetek alig adódtak. A régensek támadásai (bár az összecsapás két Avantus-lövéssel rajtolt - a 4. percben Luci mintegy 18 méteres kísérlete erőtlenre sikeredett, majd öt perccel később Moldovan próbálkozása maradt eredménytelen) nem jelentettek túlzott veszélyt Hava kapujára. Noha a vendégek játéka sem minősíthető fényes­nek, ennek ellenére az első játékrész leg­nagyobb gólszerzési lehetőségét ők hagy­ták ki: a 41. percben, Dán Rázván hatal­mas védelmi bakiját követően a pöttyös Triphez került, aki mintegy 8 méterről, ziccerben Craciun kapuvédőt találta el! A 44.­­percben Luca a tizenhatos bal oldalá­ról ígéretes lehetőséget hagyott ki, hiszen jó szögből lőhetett kapura, ám a labda jócskán elkerülte a vendégek kapuját. A második félidő első perceit a Bihar megyeiek uralták, határozottan támadtak, ám nem sodorták valódi veszélybe a ha­zaiak kapuját. Az Avântul mintegy húsz­perces vergődés után átvette a párharc irányítását, ám a csapat játéka nélkülözte az elképzelést, a támadásokból hiányzott az átütő erő... így senkit nem ért megle­petésként, hogy a legnagyobb régens helyzetet csupán a 70. percben jegyezhet­tük: ekkor Truta jó ütemű, bal oldali passzát Stoica Vili a tizenegyespont tájé­káról jócskán a kapu mellé küldte. A 72. percben Tüzes lőhetett mintegy 16 méter­ről kapura, ám kísérlete pontatlanra sike­redett. A találkozó sorsa a 81. percben dőlt el: Andor remekül robogott végig a bal oldalon, Inta felvágta a tizenhatos területén, a vitathatatlan büntetőt Magda magabiztosan értékesítette: 0-1. A 88. percben a házigazdák emberhátrányba kerültek, miután Ungur durva szabályta­lanságot követett el Hering ellen. A 90. percben a szászrégeniek ismét Stoica Vi­li „varázspálcájától” remélték az egyenlí­tést, ám a „nagy öreg” jócskán fölé emelt egy 19 méterről megítélt szabadrúgást. A játékvezető hármas sípszava az Avantul első vereségét szentesítette hazai pályán, az eddigi leggyengébb teljesít­ményt követően. A két csapat összetétele: * Szászrégeni Avántul: Craciun — Echim, Inja, Dan R., Ungur, Truta, Moldovan A., Luca Ad., Dézsi (63. Stoica V.), Gergely (63. Tüzes, 77. Lostun), Suci. * Fugyivásárhely: Hava - Turcan, Pop, Lavrincsik, Hering, Magda, Ember, Hosu (75. Moise), Andor (90+2. Costea), Trip, Popa. Vezette: Razván Necrici (Nagybánya) - Dragos Popa (Kolozsvár), Sergiu Corb (Zilah), Szabó Antal-Lóránd

Next