Népújság, 2017. november (69. évfolyam, 250-274. szám)
2017-11-03 / 252. szám
2017. november 3., péntek ÉVFORDULÓ A magyar tudomány ünnepe A magyar tudományt 1997 óta ünnepük november 3-án, annak emlékére, hogy 1825-ben Széchenyi István ezen a napon ajánlotta fel birtokainak egyéves jövedelmét a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására. E nap kezdetben kormányrendelet alapján a magyar tudomány napja volt, majd az Országgyűlés 2003-ban hozott határozata alapján a magyar tudomány ünnepe lett, amelyet egy hónapon át tartó tudományos rendezvénysorozat követ. Széchenyi 1825-ben tett felajánlásához többen csatlakoztak, így „a hazai nyelv művelésére fölállítandó tudós társaságról vagy magyar akadémiáról” szóló 1827. évi XI. törvénycikk elfogadásakor az alaptőke 250 ezer forintra rúgott. A Magyar Tudós Társaság 1830. november 17-i pozsonyi ülésén gróf Teleki Józsefet választották elölülővé (elnökké), Széchenyit pedig másodelnökké (alelnökké). A testület akkori alapszabálya szerint 42 rendes, 24 tiszteleti és meghatározatlan számú levelező tagot fogadhatott tagjai közé. Székhelye Pest lett, a társaság nevét 1840-ben változtatták Magyar Tudományos Akadémiára. A társaságnak sokáig nem volt székháza, a gyűjtés e célra 1858-ban indult meg, és 1860-ban írtak ki meghívásos tervpályázatot. A beérkezett művekkel az akadémia építési bizottsága nem volt elégedett, ezért 1861-ben a német August Stülert kérték fel a munkára. A neoreneszánsz stílusú székházat 1865. december 11-én avatták fel. Az intézményt 1949-ben szovjet mintára átszervezték, tagságát „megrostálták” (az akkor kizárt tudósokat a közgyűlés 1989-ben rehabilitálta). Az MTA minden tudományos kutatás központi főhatósága lett minisztériumi szinten, irányította a tudósképzést és a tudományos minősítést. Az 1990-es évektől ismét az akadémiai választott testületek és az elnök irányítják a munkát, a kutatóintézeteknek nagyobb önállóságuk lett, és a tudományos minősítések új rendszerében az egyetemek több jogot és lehetőséget kaptak. Az 1994-ben elfogadott, 2009-ben módosított akadémiai törvény szerint az MTA önkormányzati elven alapuló tudományos köztestület, amelynek fő feladata a tudomány művelése, a tudományos eredmények terjesztése, a kutatások támogatása, a magyar tudomány képviselete Magyarországon és külföldön. Az MTA-nak napjainkban 11 tudományos osztálya működik. A tudomány világévében, 1999-ben Budapesten rendezték meg a tudományos világkonferenciát, amelyen a magyarok kezdeményezték a tudomány világnapjának megtartását. A tudomány világnapja a békéért és a fejlődésért elnevezésű világnap megünnepléséről 2001. november 3-án az UNESCO határozott, első alkalommal 2002. november 10-én tartották meg. A magyar tudomány ünnepéhez kapcsolódó idei rendezvénysorozat mottója: Adjon egy estét a tudománynak! Kiemelt része az MTA budapesti Széchenyi téri székházában az ingyenesen látogatható tudomány-népszerűsítő előadás-sorozat, amelyre azonban előzetes regisztráció szükséges. Az esti előadásokhoz hasonlóan az MTA székháza ad otthont a tudományos osztályok rendezvényeinek is, amelyek regisztrációt követően - szintén nyitottak a nagyközönségnek. A programok másik részét az Akadémia kutatóközpontjai, kutatóintézetei, területi bizottságai szervezik, ezek közül legjelentősebb a Kutatóhelyek zárt kapukkal sorozat, ennek keretében az érdeklődők bepillanthatnak a külvilágtól egyébként elzárt laboratóriumok világába. (MTI) Százéves a Balfour-deklaráció A brit kormány száz éve, 1917. november 2-án adta ki azt a nyilatkozatot, amely kinyilvánította, hogy támogatja a zsidó törekvéseket egy zsidó „nemzeti otthon" létrehozására Palesztinában, azzal a feltétellel, hogy az nem sértheti a területen élő nem zsidó emberek jogait. A dokumentumot szignáló Arthur Balfour külügyminiszterről elnevezett Balfourdeklarációnak hosszú távú következményei lettek, nagyban hozzájárult a Palesztinai brit mandátum létrejöttéhez, majd 1948-ban Izrael állam kikiáltásához. Az ókori zsidó állam területén, amely 1516-ban vált az Oszmán Birodalom részévé, akkor már szinte kizárólag arabok éltek. A zsidók nagyobb arányú bevándorlása a 19. század végén kezdődött, amikor az Európában őket ért támadások (Dreyfus-per, tiszaeszlári vérvád) és az oroszországi pogromok hatására kialakult a cionista mozgalom. A Herzl Tivadar kezdeményezésére 1897-ben összeült első cionista kongresszus határozta el, hogy „hazát” teremt a világban szétszóródott zsidóságnak a Szentföldön. Az első világháború kitörése után a brit cionista mozgalom vezetői kapcsolatba léptek a londoni kormánnyal, amely ezzel egy időben területeket ígért a Közel-Keleten a törökök ellen felkelést kirobbantó araboknak. A brit és a francia kormány, Oroszország egyetértésével, 1916-ban titkos egyezményben osztotta fel a Közel-Keletet, melynek alapján Palesztina közös felügyelet alá került volna. A háború 1917-re holtpontra jutott. A nyugati front megmerevedett, a háborúba már belépett Egyesült Államok még nem küldött jelentős erőket Európába. A törökországi Arthur Balfour Dardanellák szoros elfoglalásáért indított gallipoli csata a hatalmas véráldozatok ellenére is kudarcba fulladt, a keleti fronton harcoló Oroszországot a forradalom után saját belső problémái kötötték le. Az 1916 végén hivatalba lépett, Lloyd George vezette új brit kormány úgy döntött, hogy támogatásáról biztosítja a cionista mozgalmat. A lépéstől azt remélték, hogy a semleges országokban és Amerikában elnyeri a zsidók rokonszenvét, de praktikus megfontolások is szerepet játszottak: a britek mindenféleképpen szerették volna maguknak biztosítani a stratégiai fontosságú Palesztina feletti befolyást. A tervezett deklarációnak komoly ellenzéke is volt, amely attól félt, hogy a cionisták melletti kiállás okán felerősödnek az antiszemita érzelmek. A brit kormánynak sikerült megszereznie a franciák, az amerikaiak, az olaszok és a Vatikán támogatását is, így júniustól megkezdődött a dokumentum szövegezése. Kibocsátását a kabinet 1917. október 31 -én hagyta jóvá, a mindössze 67 szavas deklarációt november 2-án küldték el hivatalosan Lord Rothschildnek, a brit cionista mozgalom egyik legtekintélyesebb és legbefolyásosabb vezetőjének. A kulcsmondatban szereplő „nemzeti otthon” jelentéséről a továbbiakban véget nem érő vita bontakozott ki, ugyanis a nemzetközi jogban ilyen fogalmat nem ismertek, de a legtöbben ezt a zsidó állam megteremtése melletti kiállásnak értelmezték. A Balfour-deklaráció szövegét november 9-én (két nappal az oroszországi bolsevik hatalomátvétel után) tették közzé. A bolsevikok szinte azonnal nyilvánosságra hozták az 1916-os angol-francia egyezmény szövegét, amely hatalmas felháborodást váltott ki az arabok körében. A deklaráció ugyanakkor a világban szétszórtan élő zsidók körében lelkes visszhangra talált, ugrásszerűen megnőtt a cionista mozgalom támogatóinak és tagjainak száma. Palesztina 1920-ban a Népszövetség alá rendelt, de brit igazgatás alatt álló mandátum lett, a statútumba belekerült a Balfour-deklaráció is. A következő években a zsidó bevándorlók és ezzel együtt az arabokkal kirobbant erőszakos incidensek száma rohamosan nőtt, a britek pedig folyamatosan egyensúlyozni próbáltak a két fél között. Palesztina tűzfészekké vált, zsidó önvédelmi milíciák alakultak, amelyek idővel már támadólag léptek fel, több palesztin felkelés is kirobbant. A britek végül 1939-ben rászánták magukat a zsidó bevándorlás korlátozására, amihez a náci zsidóüldözés alatt is tartották magukat. A második világháború után a helyzet ellenőrizhetetlenné vált. A két nép és a britek közti feszültség erőszakos akciók sorozatába torkollott, a legnagyobb felháborodást az Irgun zsidó szélsőséges szervezet 1946. július 22-i merénylete váltotta ki, a brit főhadiszállás, a David Király Szálloda felrobbantásakor 91 ember vesztette életét. A súlyosbodó helyzet láttán az ENSZ-nek lépnie kellett: 1947. november 29-én 33 igen, 13 nem és 10 tartózkodás mellett elfogadták a 181. számú határozatot, amely kimondta: a brit mandátumterületen egy arab és egy izraeli állam jön létre, Jeruzsálem pedig ENSZ-igazgatás alá kerül. Az Arab Liga államai nem voltak hajlandóak elfogadni a döntést, az ezt követő utcai zavargások fegyveres összecsapásokba torkolltak. A kudarcot valló britek tartották magukat a kiürítési tervhez, mely szerint 1948. május 15-én utolsó katonájuknak is el kell hagynia a területet. Az ezt megelőző napon, május 14-én David Ben Gurion kikiáltotta a szabad és független Izraelt, amelyet azonnal megtámadtak az őt körülvevő arab államok, kitört az első arab-izraeli háború. Azóta eltelt hatvan év, kirobbant és lezárult több háború. Néha ugyan felvillant a békekötés reményének halvány fénysugara, de mindig árnyék vetődött rá. Egy történész így fogalmazott: „Izraelben és Palesztinában mindenkinek van ideológiai programja. A küzdelem valójában az ideológiáról, nem a tényekről szól. Ki tudja, hogy mik is a tények?” (MTI) ________ NÉPÚJSÁG 17