Népújság, 2018. január (70. évfolyam, 1-24. szám)

2018-01-16 / 11. szám

2018. január 16., kedd B /miGOLÓ Maros megyei turisztikai ajánló ___________________________________Szerkeszti: Vajda György A segesvári csata Egy héttel ezelőtt a segesvári várat vettük szemügyre. Ebben a részben az 1849. július 31-i segesvári (fehéregyházi) csatához és az ott elesett Petőfi Sándor emlékéhez fűződő helyekről írunk. A régi megyeháza, jelenleg a polgármesteri hivatal székháza 1886-1888 között épült neorene­­szánsz stílusban. Gyönyörű a dísz­terme, időnként hangversenyeket is tartanak benne, ablakából rálátni a fehéregyházi síkra. A templom melletti térre került Petőfi Sándor mellszobra, amely korábban a vármegyeház oldalán állt. Petőfi Sándor 1849. július 31- én esett el a Segesvár melletti Fe­héregyházán. Emlékére 1897-ben avatták fel a segesvári vár északke­leti várfokán az akkori megyeháza előtt egész alakos szobrát, Köllő Miklós alkotását. A szobor nem sokat állt a helyén, ugyanis 1916 nyarán a román betörés elől Buda­pestre menekítették, majd a trianoni döntés után 1922 őszén Kiskunfél­egyházán állították fel. Ezután Se­gesváron a várban több mint 40 évig nem állt Petőfi-szobor, míg 1959-ben a Köllő-féle szobor he­lyén fel nem avatták Romulus Ladea (1901-1970) szobrász által mintázott mellszobrot, melyet Bu­karestben a Képzőművészeti Alap gyárában öntöttek ki. A szobor 2006-ig állt itt, amikor fölcsuszam­­lás miatt elköltöztették a Szent Jó­zsef római katolikus templom és a Csizmadia-bástyák közötti kis parkba. A megújult szobrot 2013. július 30-án avatták fel, ünnepélyes keretek között. A korábbi szoborért cserébe, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmával Kiskunfélegyháza egy Petőfi-szobrot ajándékozott a fehér­egyházi múzeumnak, amelyet a tu­rulmadaras emlékmű mellett állítottak fel. Szkarjatyin-emlékmű A Segesvárról Fehéregyháza felé vezető úton, a tűzoltóság székhelye és a nemrég felhúzott ANL típusú tömbházak között egy szűk utca vezet az erdő alján levő Szkarja­­tyin-emlékműhöz, amely az 1990- es években még viszonylag épségben állt. Grigorij Jakovlevics Szkarjatyin vezérőrnagy (1808 - Segesvár, 1849. júliusa) orosz cári szárnysegéd volt. 1849. február 3- án Puchner Antal küldötteinek hívá­sára (és persze felettese, Lüders parancsára) átkelt a Kárpátokon, és 2200 fős különítményével meg­szállta Nagyszebent. Március 11-én vereséget szenvedett Bem túlerőben levő csapataitól. Mivel a császári hadvezetés Nagyszeben elvesztése után nem vállalta a további harcot, ő is kénytelen volt kivonulni az or­­szágból. A visszavonulás rendezett végrehajtásáért vezérőrnaggyá lép­tetették elő, és az V. gyaloghadtest vezérkari főnöke lett. Az orosz tü­zérség parancsnokaként vett részt a fehéregyházi csatában, ahol 1849. július 31 -én halálos ágyútalálat érte. Halálának körülményeit több szem­tanú is említi, többek között Len­gyel József keresztúri orvos, aki azt állította, hogy maga Bem József ál­lította be azt az ágyút, amely egy lö­véssel leterítette az erdő alatt a csatateret szemlélő generálist. A téglatest alakú, magas talapzaton hatalmas kőoroszlán fekszik, amely nemcsak a vezérőrnagy halálának helyét jelzi, hanem a síremléke is. A feliratok s a domborművek, ame­lyek díszítették, ma már nem látsza­nak. Az impozáns emlékművet a nagyszebeni császári katonai pa­rancsnokság kezdeményezésére építették. Alapkövét maga Ferenc József császár Szkarjatyin névnap­ján, 1852. július 30-án tette le erdé­lyi nagy utazása alkalmával. Fehéregyháza - Bún, Barlabástanya, Határpatak, Alsóbún, Oláhzsákod, Sárpatak, Sárpataki út, Sárpataki völgy Fehéregyháza Az Árpád-korban a mai falutól három kilométerre délre, egy hegy tetején földvár épült. 1270 körül székely lakosságát szászok váltot­ták fel. 1449-ben kőből épült ne­mesi udvarházát említették. A 14. században ferences kolostora is volt, melyben később, 1535-ben 19 szerzetes élt, apácakolostor és begi­­naház is tartozott hozzá. 1553-ban a falu új földesurával, a Haller csa­láddal együtt protestánssá lett, és 1556-ban a kolostort lebontották. A 16. század második felében a hábo­rúkban és a pestisjárványokban szász lakossága elpusztult. 1603- ban itt táboroztak Székely Mózes hadai. 1610-ben Haller István kato­likus hitre tért. Ő telepítette újra a falut román jobbágyokkal. 1643- ban Karánsebesről hozatott ference­seket, és újraalapította rendházát, I. Rákóczi György rendeletére azon­ban a szerzeteseknek nemsokára tá­vozniuk kellett. 1662. január 19-én itt, Haller Pálnál szállt meg Ke­mény János, hogy Ibrahim Matts pasa hadait kiűzze Segesvárról. 22- ére ide hívta össze seregeit, és innen is indult Nagyszőllősre. 1704-ben várkastélyát a császáriak átadták a kurucoknak. 1848 októberében a falu román lakói feldúlták a Haller­­kastélyt, és felgyújtották a templo­mot, majd a férfiak mindany­­nyian csatlakoz­tak a közeli erdőkben tábo­rozó Vasile Mol­dovan vezette légióhoz. Októ­ber 27-én bosz­­szúból a székely népfelkelők fel­gyújtották a falut, Haller Fe­renc október és április között 22 parasztot végez­tetett ki. Kétségkívül Fehéregyháza neve az 1849. július 31-i csatá­val vonul be a magyar történe­lembe, amikor Bem József fő­serege megütkö­zött az orosz cári hadakkal. A se­gesvári csata délelőtt 11 -kor indult magyar ágyúzással. A Livadia határ­részben a ma­gyarok vissza­szorították az orosz gyalogsá­got, azonban azok erősítést kaptak, és az Ördög-patak völgyében több­órás szurony­harc bontakozott Kiskunfélegyháza ajándéka ki. Délután 5 órakor az oroszok mindkét szárnyon rohamozni kezd­tek, és oldalba támadták a magyar gyalogosokat. A magyarok vissza­vonultak, ráadásul felhőszakadás tört ki, és az oroszok bekerítették őket. Kb. 400 magyar honvéd, köz­tük Petőfi Sándor is elesett, 900-an fogságba kerültek. A szabadságharc leverése után Haller Józsefet a Josephstadtba zár­ták, Haller Ferenc uradalmát pedig elkobozták. 1890-re a Haller-birtok csődbe ment. 1892-ben a Sieben­bürger Vereinbank 1380 holdat megvásárolt a birtokból, és szász, illetve Zsombolya környéki sváb családokat telepített le rá. 1893-ban belviszály következtében a svábok, 1899-1900-ban az áradások miatt aztán a szászok is elköltöztek. A bank azonban újabb telepítési akci­óba kezdett, és a falu Héjjasfalva felé eső végébe 1899-ben 28 szász családot költöztetett be Küküllőma­­gyarósról, Cikmántorról, Szénave­­rősről, Fületelkéről és Hétúrról. A csata ötvenedik évfordulóján, 1899. július 31-én zajlott le az első, ha­gyományteremtő Petőfi-ünnepség, tízezer résztvevővel. Az érdeklődést a magyar közvéleménynek a „szász terjeszkedés”-től való riadalma is fokozta, de a résztvevők közül a legtöbben az itt házhelyet kapó szé­kelyek rokonai voltak. A Haller-bir­tok másik darabját ugyanis az állam vásárolta meg, és 1903-1905-ben nyolc mátisfalvi, nyolc székely­­szenterzsébeti, öt agyagfalvi, öt kis­­új­falvi (Esztergom vármegye), négy etédi, két héjjasfalvi és egy kézdial­­bisi református magyar családot te­lepített le rá. 1899 és 1913 között Fehéregyháza azon erdélyi falvak közé tartozott, ahonnan a legtöbben vándoroltak ki Amerikába. 1946-1948-ban a korábban a re­formátus templom mellett a Kü­­küllő felé folyó Sárpatakot keletebbre vezették. 1930-tól evan­gélikus iskola, a szocializmus alatt német óvoda működött. 1945-ben 39 szász férfit vittek kényszermun­kára a Szovjetunióba. Az 1970- 1980-as években szász lakossága kivándorolt Németországba. Az első falutalálkozójukat 1983-ban rendezték a Nürnberg melletti Her­­pesdorfban. Az 1990-es évek köze­pén több száz, Segesváron kilakoltatott cigány települt le a falu szélén. Turulmadaras emlékmű Fehéregyházán 1861-ben felmerült az igény, hogy meg kell jelölni Petőfi Sándor halálának helyét a fehéregyházi csa­tatéren. Alpár Ignác művét 1899. jú­lius 31 -én avatták fel azon a helyen, ahova állítólag tömegsírba temették a csatában elhunytakat. Az anyagi támogatást Haller Louise grófnő biztosította. A kiterjesztett szárnyú turulmadárt ábrázoló emlékmű 10 méter magas. Az emléktáblát 1949. július 31-én helyezték el, az alábbi idézet található rajta: „Jöttek ki hoz­zám, s ott kiáltsatok/ Síromnál él­jent a respublikára,/ Meghallom én azt, s akkor béke száll/ Ez üldözött, e fájó szív porára”. Az emlékház (Petőfi-múzeum) Haller Louise grófnő emlékpar­kot és Petőfi-emlékházat is létesí­tett. Az emlékoszlop körül 1898. július 31-én volt a ház felszentelési ünnepe. A szobát berendezték szé­kely bútorzattal, korabeli fegyve­rekkel, puskagolyókkal és egyéb ereklyékkel. Őrszobát, melléképü­leteket építettek. Területet is ado­mányozott a grófnő járandó­ságképpen. Ma a múzeumot a Pe­tőfi Sándor Művelődési Egylet gon­dozza. A Petőfi-emlékhely egy korábban megvásárolt és közösségi házzá alakított épülettel gazdago­dott. A­ Sárpatak lilájánál 1963-ban egy ideiglenes emlékművet állítot­tak a következő felirattal: „Petőfi Sándor de aici a privit batalia la 31 iulie 1849”. (Innen nézte az ütköze­tet Petőfi Sándor 1849. július 31- én.) Petőfi a patak hídjának karfájára dőlve figyelte a csatát. Tőle kétszáz lépésre egy ágyú lőtte az orosz lovasságot. Az emlékmű­vet lerombolták, darabjaiból egypár a múzeum udvarán található. A helyszínen alig észrevehetően csu­pán a talapzat maradt. A múzeum hétfő kivételével, na­ponta 9 és 15.30 között látogatható. Előzetes bejelentkezés, vagy cso­portok beütemezése a 0740-025- 380-as telefonszámon. (Szabó József a Petőfi Sándor Közművelő­dési Egyesület elnöke). Az Ispánkút A korabeli szemtanúk a kúttól kissé nyugatra lévő Sárpatak-hídon látták utoljára Petőfi Sándort, és úgy tartják, az ütközet feltételezett színhelyén, az Ispánkútnál esett el. Az Ispánkút fölé, az 1867-es kie­gyezés után emeltek egy Petőfi-em­­lékművet, de ezt a trianoni döntés után lerombolták. Ennek talapzatát a református egyháznak sikerült megmentenie és a marosvásárhelyi református temetőbe menekítenie. 1969-ben, Petőfi halálának 120. év­fordulójára készült el a mai pira­misszerű emlékmű, melynek nyugati oldalára felkerült Hunyadi László szobrász kőbe faragott Pe­­tőfi-domborműve, melyet Sütő András író és más marosvásárhelyi értelmiségiek kezdeményezésére ál­lítottak. Az 1990. márciusi erdélyi, felszított magyarellenes hangulat­ban a domborművet vandál kezek megrongálták, és az emlékművet meggyalázták. Fehéregyházán ma is csonkán áll. 2005 nyarán avatták újra az emlékművet, és ekkor lep­lezték le a Gyarmathy János maros­vásárhelyi szobrász által megmintázott bronzplakettet, me­lyet az emlékmű északi, főút felőli oldalán helyeztek el. A segesvári csatatér makettje A segesvári Petőfi-emlékhelyek A turulmadaras emlékmű Fotó: Nagy Tibor TURIZMUS ____ NÉPÚJSÁG _

Next