Népújság, 2018. január (70. évfolyam, 1-24. szám)

2018-01-26 / 20. szám

6 NÉPÚJSÁG ______ A természet kalendáriuma (CCXCI.) Kiss Székely Zoltán A világ legnagyobb gyémántját 113 évvel ezelőtt, 1905. január 26-án találták meg Afrikában. A 3106 karátos Culli­­nant - nevét Sir Thomas Cullinanról, a bánya három évvel azelőtti felfedezőjéről kapta - VII. Edward angol király 66. születésnapi ajándékának szánták. A megmunkálás során ki­lenc nagyobb és 97 kisebb részre szétpattanó kő mindegyik darabját briliánscsiszolással készítették el. Az Afrika Csil­laga névre keresztelt, 530 karátos, legnagyobb darab­­ rész az egészből - ma Nagy-Britannia koronaékszereinek része­ként a jogart ékesíti. Rész az egészből. Akár Bolyai János hagyatékának máig megfejtett kincsei. S lám, ezzel is a világ legismertebb ma­gyar tudósa. 158 évvel ezelőtt, 1860. január 27-én lépett át a halhatatlanság hiperbolikus terébe úgy, hogy fél évszázadnyi ideig alig emlékeztek meg róla. Ma már, mint fán a kéreg, szívósan tapad emléke Vásárhelyhez. (...) ha kell, zuhanó lángok közt varázslom majd át magam, de mégis visszatérek; ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg (...) - veszem a szót Radnóti Miklós Bori noteszé­ből. E pár sor, a Levél a hitveshez pár sora, rész az egészből. Mégis tel­jes világ. Be nem vált(hat)ott ígéret. Mégis maga az élet. 73 éve, 1945. január 27-én, az első ukrán front néhány katonája lépett be elsőként az auschwitzi haláltábor kapuján. A látvány döbbenetes volt, 2006-tól január 27. — az ENSZ határozata alapján - a holokauszt nemzetközi emléknapja. Ellenséges telek­­ voltak, s valószínűleg lesznek. De vol­tak gyönyörű telek, s remélem, lesznek. Van gyönyörű tél, és van ellenséges tél. Csodálatos nagy pelyhekben hull - Lászlóffy Aladárt idézem Az ólomkatona hadifogságából. - Igazán csak a gyermekek foglalkoznak a hó meteorológiájával. Akkor volt rá időnk, ma vannak emlé­keink róla. Olvad, megállt, most hull, nagy hó, porhó, enyhe idő, a különböző havak, s a különböző havakkal a napszakok s az évszakok részeinek pontos hangulatát őriztem meg. Szü­lővárosomat például így is felismerném a világ legtávolibb pontján is, a sötét éjszakából megérzett hóillat után. Az ól te­tején arasznyinál nagyobb volt már a hó, és hogy drukkol­tunk, hogy megmaradjon, hogy hulljon még, még, még. Alig gondolkoztatott meg az a nano, a csendes, nevelő figyelmez­tetés, hogy az bizony csak nekünk gyermekeknek olyan jó, de a szegényeknek, a katonáknak, az utasoknak rossz és veszé­lyes. Máskor, sok tél után fogtam fel ezt, hogy van gyönyörű tél, és van ellenséges tél. A szegények tele. A színházak tele. Az emlékek tele. A hadifoglyok tele. A szánkázók tele. A sze­relmek tele. És honnan az a vágy, hogy ha elkezd havazni, még tovább, még tovább hulljon, csak hulljon? Mit remélt a gyermek (...) egy-egy már napok óta tartó havazástól, mit? S mit a meglett ember? Talán hogy betakarjon. Hogy beta­­karja József Attila még 1933 januárjában írt Téli éjszakáját. (...) A széles, szenes göröngyök felett egy kevés könnyű hamu remeg. Csendes vidék. A jég finom üvegét megkarcolja pár hegyes cserjeág. Mérjük mi magunk is embervoltunkat a természet végte­lenéhez. 131 éve, 1887. január 28-án kezdődött az Eiffel-torony építése. Két év, két hónap és két nap alatt készült el. Meg­­épültekor a világ legmagasabb építménye volt, és az is maradt 1929-ig, a New York-i Chrysler Building elkészültéig. Jelen­leg a később felszerelt tévéantennákkal együtt 326 méter és 75 centiméter magas. 15.000 különböző fémdarabját 2,5 mil­lió kézzel formázott szegecs tartja össze, melyek közül egyet­lenegyet sem kellett újraformázni, annyira pontos munkát végeztek az akkori mesterek. 100 éve, 1918. január 31 -én Oroszországban is bevezették a naptárreformot: január 31. után február 14-ét írtak. 68 éve, 1950. január 31-én az USA elnöke bejelentette, hogy elrendelte a hidrogénbomba ki­­fejlesztését. 60 éve, 1958. ja­nuár 31 -én indult meg az űrverseny: az USA Föld körüli pályára bocsátotta első mesterséges holdját, az Explo­rer-1-et. Az USA ezzel lépett be az űr­­korszakba. " De hogy mind­ezek az események mennyiben alakítot­ták világunkat, vi­szonyunkat a minket körülvevő termé­szeti világgal­­ el­lenségessé avagy gyönyörűvé? Eldön­tését rád bízom, ked­ves Olvasóm. Jómagam Jékely Zoltánt hivom segítségül, mai barangolá­somból hazatértemben. A hó, a hó, a hó­­nem is erre a csúf földre való. Szívemben, jaj de megfagyott a bánat, majd szétveti, akár a jég a kádat. A hó, a hó, a hó, angyali szárnyakról való. S kik perzselődnek itt a vad tűzön, a menny azoknak a hóval üzen. A hó, a hó, a hó, lelkem mosdására való. Gyermekkorunkat még mi hozza, így ugyan mi bűvöli vissza? A hó, a hó, a hó, anyánk menyasszonyfátylából való. S míg hó borítja földjeinket, addig nem is romolhatunk meg. Lám, itt van a tavalyi hó, a nagy, örök körforgásból való! Ilyenkor lovak csak a lovak, ilyenkor kutyák csak a kutyák, valóságos élő mivoltukat ilyenkor mutatják meg a fák. A hó: bűvös, nagy takaró, emberi hang benne a kutyaszó. Szépséges havas cintermek a kertek, s nyomtalanul eltűnt madarak valahol bánják, hogy nem énekeltek eleget a naptartó lomb alatt. A hó, a hó, a hó,­­egyenest az öröklétből való. Ének a hóban. Maradok e behavazott tájban, kiváló tisztelettel. Kelt 2018 januárjának végén (...) A távolban a bütykös vén hegyek, mint elnehezült kezek, meg-megrebbenve tartogatják az alkonyi tüzet, a párolgó tanyát, völgy kerek csöndjét, pihegő mohát. (...) A hideg űrön holló repül át s a csönd kihűl. Hallod-e, csont, a csöndet? Összekoccannak a molekulák. Milyen vitrinben csillognak ily téli éjszakák? A fagyra tőrt emel az ág s a pusztaság fekete sóhaja lebben­­ - varjucsapat ing­leng a ködben. Téli éjszaka. Benne, mint külön kis téli éj, egy tehervonat a síkságra ér. Füstjében, tengve egy ölnyi végtelenbe, keringenek, kihunynak csillagok. A teherkocsik fagyos tetején, mint kis egérke, surran át a fény, a téli éjszaka fénye. A városok fölött a tél még gőzölög. De villogó vágányokon, városba fut a kék fagyon a sárga éjszaka fénye. (...) A város peremén, mint lucskos szalma, hull a lámpafény, kissé odább a sarkon reszket egy zörgő kabát, egy ember, üldögél, összehúzódik, mint a föld, hiába, rálép a lábára a tél... Hol a homályból előhajol egy rozsda levelű fa, mérem a téli éjszakát (...) Míg hó borítja földjeinket, addig nem is romolhatunk meg A homályból előhajol egy rozsdalevelű fa Híres erdélyi magyarok (1000-1990) (Folytatás január 19-i lapszámunkból) Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyja­­ira emlékezünk, akikről talán nem tu­dunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tete­mes részt vállaltak az egyetemes ma­gyar kultúra és tudomány gazdagításában. (Forrás: Magyar élet­rajzi lexikon, 1000-1990. Főszerkesztő: Ke­nyeres Ágnes) Összeállította: Kuti Márta SZÁSZ KÁROLY (Vízakna, 1798. jan. 25. -Marosvásárhely, 1853. okt. 25.):jogász, ter­mészettudós, politikus, az MTA tagja (r. 1833, r. 1834), ~ Károly (1829 - 1905), Do­mokos, ~ Béla (1840-98) apja. 1805—13 kö­zött a nagyenyedi ref. főiskolán tanult, 1814- ben Kolozsvárott jogot hallgatott. 1815- től Marosvásárhelyen jurátus, 1817-ben ügyvédi oklevelet szerzett. 1817-20-ban fia­tal arisztokraták nevelőjeként Bécsben élt. Ekkor került kapcsolatba a Bécsben tanuló Bolyai Jánossal. 1821-től a nagyenyedi főis­kola jogtanára. Nagy szerepet játszott az er­délyi reformmozgalmakban. Az 1834-i er­délyi országgyűlésen mint Vízakna követe az ellenzék egyik vezére. Ottani szereplése miatt az ogy. feloszlása után a kormány perbe fogta. 1839-ben a nagyenyedi kollégium ter­mészettudományi tanszékére helyezték át. 1848-ban mint erdélyi országgyűlési képvi­selőnek szerepe volt Erdély uniójának ki­mondásában, utóbb a pesti első ügy. tagja. Az első felelős minisztériumban közoktatásügyi államtitkár, majd Eötvös József lemondása után a minisztérium vezetője Debrecenben is. Világos után ezért üldözték, később azonban kegyelmet kapott. 1851-től haláláig a maros­vásárhelyi ref. kollégium tanára. Egy kor­­történeti munkája (1831 esztendő történetei, Kolozsvár, 1832), valamint több jogi és nyelvtudományi tankönyve jelent meg. KEMÉNY JÁNOS (1778 - Nagybánya, 1850. jan. 27.): színész, a magyar nyelvű színjátszás egyik úttörője. 1800-ban lépett a kolozsvári társulat tagjai közé. 1806-09 kö­zött Mo.-on vándortársulatoknál működött, Pesten is jelentős sikert aratva. 1809-11 kö­zött ismét Kolozsvárott játszott, 1811-1816 között a győri társulat színésze, 1812-től Balog Istvánnal társigazgatója. 1817-től ki­sebb megszakításokkal 1830-ig a kolozsvári társulat színészeként több ausztriai körúton is részt vett. Jellemszerepekben kiváló alakítá­sokat nyújtott. (Folytatjuk) SZÍNES VILÁG 2018. január 26., péntek

Next