Népújság, 2021. augusztus (73. évfolyam, 174-199. szám)

2021-08-02 / 174. szám

6 NÉPÚJSÁG _____________________________________________________KÖZÉLET ______________________________________________ 2021. augusztus 2., hétfő Petőfi-ünnepség az Ispán-kútnál és a Múzeumkertben Fehéregyháza fennállásának 790. esztendejében, július 25- én, vasárnap az 1849. július 31-ei fehéregyházi csata és Petőfi Sándor halálának 172. évfordulója emlékére megem­lékezést szerveztek. Mózes Edith A nap eseményei az Ispán-kútnál kezdődtek, azon a helyen, ahol fel­tehetően elesett a költő. A fehéregy­házi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke, Szabó József kö­szöntötte a megjelenteket. „Úgy véljük, hogy az alig 26 évet élt üstökös 172 év távlatából is jog­gal elvárhatja tőlünk, hogy megszív­lelendő jóslatát tiszteletben tartsuk Ezért is indítjuk minden évben a jú­lius végi megemlékezéseinket innen e sokat látott helyről” - hangsú­lyozta Ezután Imecs Lajos nagybani re­formátus lelkész igeolvasása követ­kezett, majd a kegyelet koszorúit a Petőfi Sándor Művelődési Egyesü­let, Kiskőrös önkormányzata, Kis­kunfélegyháza városa, a Kiskőrösi Országos Petőfi Sándor Társaság, a Kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlék­múzeum és az RMDSZ fehéregy­házi szervezetének képviselői helyezték el. A koszorúzást követően Tordai Kincső diák Petőfi Sándor Ki gon­dolná, ki mondaná... című versét adta elő. Az ispán-kúti rövid meg­emlékezés a magyar és székely him­nusz eléneklésével zárult Tiéd országunk, erőnk és dicsőségünk Az ünnepi istentiszteletnek a hely Millenniumi unitárius templom adott helyet, ahol igét hirdetett Jene László Csaba segesvári unitárius lel­kész, majd a résztvevők átmentek a Múzeumkertbe, ahol a Kövecsi Csaba karnagy vezette fúvósok 48-as indu­lókat játszottak, majd Jenei László Csaba elmondta a Magyarok imáját. Itthon vagyunk! Ahol otthon vagy, az az otthon - idézte Páll Attila Csaba fehéregy­házi születésű, Fiatfalván szolgáló református lelkész Wass Albertet majd így folytatta: „Azt szeretnénk, hogy otthon le­gyen az itthon: az a hely, »ahol a magas hegyek júniusban fehér kocs­mát hordanak, hol pisztrángrajot úsznak el a korhadozó híd alatt« »s hol a fenyők olyan mélyen ka­paszkodnak a vén földbe, kilép a vihar sem tudja másképpen, csak ket­tétörve«. Hogy otthonunk legyen ! által játszott román és magyar him­nuszokkal A műsorvezető, Oroszhegyi Abi­gél köszöntötte a megemlékezőket. A turulmadaras emlékműnél és a Petőfi-szobornál koszorút helyezett el a fehéregyházi Petőfi Sándor Mű­velődési Egyesület, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa, Kiskő­rös önkormányzata, Kiskunfélegy­háza városa, a Kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum, a Kis­kőrösi Országos Petőfi Sándor Tár­saság, a Sárospataki „8kor” Színház, az RMDSZ fehéregyházi, segesvári szervezete, a Fehéregyházi Unitárius Egyházközség, a Fehéregyházi Er­délyi Magyar Szövetség, a Fehér­egyházi Gazdakör. Gábos Dezső tanító bácsi Szabó József beszédében előd­jére, Gábos Dezső tanítóra, az egye­sület alapítójára emlékezett, akit 2019 novemberében kísértek utolsó útjára, és aki „a faluban a legmaga­sabbra emelte a Petőfi-kultusz mér­céjét, hosszú éveken át szervezte a Petőfi-ünnepségeket, a Petőfi Sán­dor Művelődési Egyesület alapítója, elnöke, majd tiszteletbeli elnöke volt, s akit hosszú évtizedeken át Fe­héregyháza magyarsága csak egy­szerűen úgy szólított: Gábos Dezső tanító bácsi.” Neve kitörölhetetlenül ott van Fe­héregyháza történelmében, kisebb­ségi létünk mindennapjainak harcaiban a „csak azért is megma­radni” próbálkozásokban, küzdel­mekben. Gábos Dezsőt lehet nem Nyerges-tető, a Naskalat, a Madaras­ Hargita, a Bucsin, vagy éppen a Ju­hász-domb. (...) Petőfi révén itthon van az, aki Csíkszeredából, Kiskő­rösről vagy Sárospatakról érkezett, és mi otthon vagyunk az Alföldön vagy a Kiskunságon, a betyártörté­netekkel tarkított Bakonyban” A kapitalizmus és a liberalizmus malmai Fehéregyházán is őrölnek - mondta a továbbiakban. Kevesen vagyunk most is jelen, sokkal keve­sebben, mint kellene. Elhitette ve­lünk a világ, hogy a nemzeti önazonosságnál van sokkal fonto­sabb dolog: mennyibe kerül a ke­nyér, mennyi az üzemanyag, mennyit ér egy nyugdíjpont, és las­san a magyar magyar falustársának lett ellensége, vagy egy ekevasnyi borozdáért, egy nadrágszíjnyi kaszá­lóért, vagy mert más politikai hajó­ban eveztek kisebbségi létünk tengerén. Végül a fiatalokhoz szólt: Úgy él­jetek, úgy tanuljatok, úgy válassza­tok és találjatok párt, úgy fogadjátok Istentől a gyermekáldást, hogy éle­tetekkel, hitetekkel, nyelvetekkel magyarságotokkal évek, évtizedei múlva a mi magyarságunkat is iga­zolni tudjátok. Isten legyen ebben segítségetekre! Megemlékezés a Múzeumkertben A járványügyi szabályok betartá­sával, 11 órakor elkezdődött a múze­umkerti megemlékezés a fúvósot szeretni, lehet nem egyetérteni vele, lehet irigyelni, meg lehet őt kerülni. Egy dolgot nem lehet: nem látni azo­kat a megvalósításokat, amelyek nél­kül a fehéregyházi magyarság ma talán nem itt tartana - mondta egye­bek mellett a Petőfi Egyesület elnöke. A méltatás végén Gábos Dezső unokája, Wohlers Ágnes a Jövendölés című költeményt szavalta el. Őrizzék meg szívükben a Petőfi-kultuszt Domonyi László, Kiskőrös polgár­­mestere beszédében kiemelte:­­ Kiskőrös szülötte, Petőfi Sándor halála után számtalan találgatás, le­genda, történet kapott szárnyra, bizo­nyítva, hogy a kortársak nem tudták, nem is lehetett elfogadni a nyilván­való tényt. Petőfi Sándor, az ország lelkiismerete nincs többé. Hamarjá­ban minden felértékelődött, ami hozzá kötődött: tárgyai, versei, róla szóló anekdoták, helyszínek, épüle­tek, ahol járt, emberek, akikkel talál­kozott, akik hosszabb-rövidebb ideig társául szegődtek. Barátai, pályatár­sai tudatosan kezdték el ápolni az emlékét. A kultuszápoló és -teremtő mun­kában Kiskőrös a kezdetektől fogva élen jár. Ennek számos olyan moz­zanata van, ami országos vagy világ­­viszonylatban a mai napig egyedülálló. 1862 óta városunkban található a világ első köztéri Petőfi­­szobra, 1880 óta a költő szülőháza Magyarország legelső irodalmi em­lékháza. Folyamatosan bővül a nem­zetközi Műfordítói Szoborpark. Kiskőrösön látható Magyarország egyetlen egész alakos Szendrey Júlia-szobra; a Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum őrzi és gyarapítja a szintén páratlan, fél­ezernél is több kortárs alkotást számláló Petőfi-té­­májú képzőművészeti gyűjteményt. Most, hogy közeledik születésé­nek 200. évfordulója, a köszönet és a tisztelet hangján tudok csak meg­szólalni. Kívánom Önöknek, hogy ezt a csodálatos hagyományt, melyet létrehoztak, és a mai napig ápolnak, őrizzék meg szívükben. Petőfi eleste valójában halhatatlan­ságának kezdete volt Fodor Tamás Csíkszeredai konzul kijelentette: Önök itt, Fehéregyhá­zán teljes joggal érezhetik úgy, hogy Petőfi Sándorhoz több közük van, mint másoknak, a végzetes csata miatt, és joggal érezhetik maguké­nak azért is, mert hosszú idő óta hű­séggel és tisztelettel ápolják emlékét. Ugyanakkor, érthető módon az is igaz, hogy 172 év óta Petőfi minden magyar emberé. Nem véletlenül nyugszik tehát legnagyobb költőnk egyszerre sehol és mindenhol. Nem véletlenül van annyi fája vagy háza, ahol legalább egyszer megfordult, vagy olyan hely, ahol a nemzeti em­lékezet tudni véli, hogy egyik vagy másik versét megírta. Igen, Petőfi Sándor ama végzetes napon végleg a fehéregyháziaké, végleg minden magyaré lett. Az eseményen fellépett a Sáros­pataki „8kor” Színház, Széll Róbert unitárius teológus, Tordai Kincső diák, a Veres testvérek, Luka (kisis­kolás) és Vivien (óvodás). A rendezvény a Székely himnusz eléneklésével ért véget. Szabó József A fotókat a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület készítette

Next