Népújság, 2023. március (75. évfolyam, 49-75. szám)
2023-03-15 / 61. szám
023. március 15., szerda _______________________________________ HÍREK-TUDÓSÍTÁSOK ______________________________________________NÉPÚJSÁG 3 Alapvető emberi jogokat sértett meg a román csendőrség 2023. március 10-én a Maros megyei csendőrség a gyülekezési jogot és a szólásszabadságot sértette meg azzal, hogy önkényesen törvénytelennek, sőt egyenesen alkotmányellenesnek minősítette a székely szabadság napjának 2022. december 7-én Marosvásárhely Polgármesteri Hivatalában hivatalosan bejelentett rendezvényét. Ezzel a minősítéssel, amelyet március 8-án szóban közöltek, és amelyet a marosszentgyörgyi székhelyű készenléti csendőrség jegyzőkönyve is rögzít, a csendőrség túllépte hatáskörét. A büntető törvénykönyv 297. cikkének értelmében az olyan hatásköri túllépés, amely korlátozza az állampolgárok jogait, hivatali visszaélésnek minősül. A rendezvény szervezői panasszal fordulnak a területileg illetékes katonai ügyészséghez. Az ügy fejleményeiről folyamatosan tájékoztatjuk a közvéleményt. Izsák Balázs a Székely Nemzeti Tanács elnöke w AUTQNÚ XÉKELYFi » IHAT ® N kl n« Potápi Árpád János: Nem maradnak torzók az elkezdett beruházások Nem maradnak torzók az elkezdett beruházások, a magyar kormány mindegyiket be fogja fejezni Kárpát-medence-szerte - jelentette ki hétfőn Székelyudvarhelyen Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár. Elmondta, hogy 2023-ban nem indulnak új nagy beruházások, de minden, a magyar kormány támogatásával elkezdett beruházást be fognak fejezni, legyen az bölcsőde-, óvoda- vagy iskolaépítés, egyetemi beruházás, templomfelújítás vagy közösségi színterek építése, felújítása Potápi egy új, 75 gyerek befogadására alkalmas napközi otthon átadásán vett részt, mely a magyar kormány támogatásával valósult meg a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program keretében. Beszédében emlékeztetett, hogy a 2016 decemberében indult programnak jelenleg a 4. üteme zajlik. Erre a magyar kormány több mint 56 milliárd forintot biztosított a határon túli régiókban. 153 új óvoda és bölcsőde épül Kárpát-medence-szerte, és 720 már működő intézményben zajlik felújítás, bővítés, fejlesztés. Erdélyben a beruházások a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségével (RMPSZ) vagy a történelmi magyar egyházakkal partnerségben valósulnak meg, az önkormányzatok bevonásával mondta Az RMPSZ-szel partnerségben 368 beruházás zajlik 6,3 milliárd forintból, 14 helyszínen új intézményt építenek, 354 helyszínen a meglévőt bővítik, fejlesztik. Többségük már megvalósult, még hét beruházás van folyamatban, jó ütemben halad. A világ megváltozott 2016 decembere óta - mutatott rá Potápi Árpád János a világjárványra és az ukrajnai háborúra utalva -, így a külső körülmények miatt idén nem indulnak új beruházások, de reményét fejezte ki, hogy mihamarabb fegyverszünet vagy béke lesz, és „ugyanabban a kerékvágásban” folytatódhat a fejlődés. Hangsúlyozta: oda kell óvodákat, iskolákat építeni, ahol gyerekes családok vannak. „Legyen mindig így, hogy bölcsődéket, óvodákat kelljen építeni. Ha vannak gyerekek, fiatalok, akkor a nemzetünknek is van jövője” - fogalmazott. (MTI, Ország - világ Januárban csökkent az ipari termelés éves összevetésben Romániában az előző hónaphoz viszonyítva nőtt, a tavalyi év első hónapjához képest viszont a nyers adat szerint 5,4 százalékkal csökkent az ipari termelés januárban - közölte kedden az Országos Statisztikai Intézet (INS). Januárban elősorban a villamosenergia-, a hőenergia- és a gáztermelés, illetve szolgáltatás 14,4 százalékkal esett vissza az egy évvel korábbihoz mérve. Ezekben az ágazatokban tavaly decemberhez képest 7,9 százalékos volt a nyers adat szerinti csökkenés. A tavaly januári szinthez képest a bányaipar kibocsátása 0,6 százalékkal nőtt, a decemberihez viszonyítva 9,5 százalékkal csökkent. A feldolgozóiparnál fordított a helyzet: ennek a szektornak az 5,5 százalékos előretörése eredményezte az ipari termelés növekedését az előző havi adathoz képest, a feldolgozóipar januári teljesítménye azonban 3,9 százalékkal elmarad az egy évvel ezelőttitől. (MTI) Meghosszabbították a gabonamegállapodást Hatvan nappal meghosszabbították a gabonamegállapodást - közölte Alekszandr Grusko orosz külügyminiszter-helyettes kedden a TASZSZ hírügynökséggel. Az ukrán gabona fekete-tengeri exportját és az orosz mezőgazdasági termékek kivitelé lehetővé tévő megállapodást 2022 júliusában írtál alá Ukrajna, Oroszország, Törökország és az ENSZ képviselői. Az alku hatályát novemberben 120 nappal, március 18-ig meghosszabbították. Grusko szerint a felek megerősítették a megállapodás csomagjellegét. Hangsúlyozta, hogy Moszkva számára a legfontosabb az orosz termékek exportjával kapcsolatban tett ígéreteknek, kötelezettségvállalásoknak a teljes körű megvalósítása. Kifogásolta, hogy az orosz mezőgazdasági termékek exportjára vonatkozó korlátozások feloldása nagyon lassan folyik, és hogy sok ország kikötőiben még mindig ott áll a műtrágya, amelyet Moszkva kész ingyenesen leszállítani a legszegényebb országoknak. Mint mondta, ez a szándékos akadályoztatás és a késlekedés miatt történik. (MTI) Rákkutató céget vásárol a Pfizer 43 milliárd dollárért Rákkutatással foglalkozó biotechnológiai céget vásárol fel a Pfizer gyógyszeripari vállalat 43 milliárd dollárért - jelentette be a Pfizer elnök-vezérigazgatója hétfőn. Albert Bourla cégvezető elmondta, hogy 22S dollárt fizetnek a Seagen Inc. részvényeinek darabjáért. Azt ígérte, hogy a megvásárolt cég több forrásból folytathatja a rákellenes gyógyszer fejlesztését. A Washington államban működő Seagen Inc. az úgynevezett antitest-gyógyszer konjugátum (ADC) technológiát használja, amely mesterségesen előállítot fehérjéken alapul. Az ADC-alapú gyógyszerek lényege, hogy képesek azonosítani a rákos sejteket és csak azokat pusztítják el. A Pfizer üzleti tevékenységének fontos területe a rákkezelés, amiből tavaly 12 milliárd dollár bevétele származott, ugyanakkor az ADC-technológiában csak első generációs gyógyszerekkel foglalkozott eddig. (MTI) _____óffipexfiOOo A hely alkotói Kaáli Nagy Botond Az 1989-es forradalom évfordulója táján írott vezércikkemben említettem azt az elméletet, amely szerint a történelem oly módon, ahogyan azt nekünk az iskolában tanították, nem létezik. A múlt nem csak úgy terem, a múltat mi, a jelen emberei alkotják meg azon forrásokból, amelyek rendelkezésünkre állnak. A történelem nem lehet egységes, szent és oszthatatlan, hiszen az esetenként előkerülő, addig ismeretlen források, leletek folyamatosan alakítják, újraírják, újraértelmezik. A történelmet az emlékezések egybehangzó darabkáiból alkotják meg, az emlékezések pedig egy-egy csoport saját, kollektív emlékezetét jelentik, amelyeknek részletei gyakran ellentmondanak a másik, ugyanazon történelmi fordulópontokat megélt csoport emlékezetének. És mindkettőnek igaza van, hiszen a csoport emlékezete a saját igazsága, a saját múltja úgy, ahogyan a közösség tagjai azt megőrizték: az emlékezetben a múltból csak az marad meg, amit a társadalom minden korszakban a maga mindenkori vonatkoztatási keretei között rekonstruálni képes. Ezen, saját emlékezetből alkotja meg az adott közösség azt a sajátos fogalmat, amelyet Pierre Nora emlékezeti helynek nevez. Az emlékezeti helyet megteremtő csoport lélekszáma terjedhet a kisközösségtől a nemzetig, az emlékezeti hely pedig lehet bármi: évszám, épület, esemény, táj, műalkotás. Az emlékezeti hely maradvány, az emlékezetmegőrző kollektív tudat végső formája, amelyet számára speciális jelentéssel ruházott fel az adott közösség, és amely a történelem változásaitól függetlenül állandó marad. Ilyen emlékezeti hely számunkra 1848. És annak március 15-e is. A szabadságvágy és a szabadságért vívott harc emlékezeti helye. Az azt követő nemzeti tragédia emlékezeti helye. A zsarnokság ellen fellázadó fiatal, harcos értelmiség emlékezeti helye. Egy eszmény emlékezeti helye. És mivel nemigen vagyunk annak tudatában, hogy a történelem nem azonos a múlttal, hogy más a Geschichte és a Historie, a story és a history, egyoldalúan emlékezünk meg a forradalom évfordulóján. A különböző események szónokai általában ugyanazon elemekre építenek, a márciusi ifjak hősiességére, egy kis nemzet dávidi harcára, Petőfi és társai önfeláldozó tragédiájára - ismerjük ezeket a téziseket, amelyekkel nincsen semmi gond, hiszen az emlékezeti helyünkben ez maradt meg. De elgondolkodhatnánk azon is, hogy akkoriban, az események zajlásában mennyivel összetettebb volt mindez. Arra, hogy hány családot szakított szét például a forradalom, Nagyapám mesélte (egyik memoárkötetében meg is írta), hogy az ő nagyszülei és barátaik milyen természetességgel és aktualitással vitáztak azon, hogy '48-ban kinek miben volt igaza, hiszen volt közöttük forradalom- és császárpárti is. Ő pedig úgy beszélt erről, hogy az akkor 150 évnyi időtávlat eltűnt, és hirtelen aktuálissá vált a téma, mintha ott lettem volna akkor, 1849-ben a kúria ebédlőasztalánál ülő, vitától parázsló vendégseregben. Emlékezetbe váltott vissza a történelem. Apai részről az egyik ősöm a Habsburg Birodalom hadseregének egyik tábornoka volt. Igaz, 1848-ra már nyugállományban, ám ez volt az oka, hogy Petőfi elutasította, hogy az ő, Marosvásárhelyhez közeli udvarházában szálljon meg végzetes csatájának előestéjén. Pedig mekkora családi történet lett volna belőle! Hány megbízható forrással lettünk volna gazdagabbak! Vajon a császárpárti magyarok - akiket a méltányosság és a feltételezett intelligencia, illetve élettapasztalat jegyében hadd ne árulózzunk le rögtön! - miért vélték úgy, hogy nincsen szükség a ‘48-as forradalomra? És mire gondolhattak annak leverése, majd a brutális megtorlások idején, majd — ha megélték — a dualizmus „boldog békeidejének” korszakában? Vajon ekkorra meggondolták magukat? És akkor, amikor kiderült, hogy 1848 volt a birodalom felbomlásának első momentuma? Hogy a birodalom felbomlását országuk széthullása követi? Vajon ekkorra már sajnálták, ha meggondolták magukat? 1848 nem csak a szabadságharcról szól. 1848 elsősorban azokról az emberekről szól, akik megélték. Akik hittek valamiben. Azokról, akik bíztak abban, hogy megváltoztatják a rendszert, és azokról is, akik azért cselekedtek, hogy ez ne sikerüljön. Egyik oldal erőfeszítése sem volt hiábavaló, hiszen azok az események, amelyek ezt követték, e harc eredményeképpen váltak valósággá. Céljaik, elveik és kardjaik egymásnak feszüléséből származó tragédiáik sorozata alkotta emlékezeti hellyé a forradalmat 1848. március 1óén. Folyton alakuló múltunk egyik legfontosabb állandójává.