Népújság, 2023. június (75. évfolyam, 123-146. szám)
2023-06-27 / 143. szám
2023. június 27., kedd______________________________________________NYILVÁNOSSÁG __________________________________________________ NÉPÚJSÁG 3 Az olvasó álla Szerkeszti: Mezey Sarolta Mert megtehetik Kuszálik Péter A technika fejlődése és a párnacihában felgyűlt bankók mennyisége erősen piszkálja a kalandvágyó emberek orrocskáját. Példát mondok: az Olimposz évezredekig állt a neki kijelölt helyen, anélkül, hogy valakinek eszébe jutott volna fölmászni a tetejére. A drék ógörögök jól elvoltak a maguk kreálta hitvilággal, nem siettek feltalálni az alpinizmust. Élénk fantáziájú nők éltek arrafelé, csupán a képzeletükre hagyatázva be adták népesíteni a felhő koszorúzta magasságot, istenek és titánok lakhelyeként tartották számon a titokzatos csúcsot. Napközben a földet művelték, terelgették a juhokat és halásztak, ősszel kipréselték a szőlő levét, esténkén föig - a mécses gyér fénye mellett - a mitológa történit színezték egyre élénkebbre. Négyezer év alatt se inek sem jutott eszébe felcihelődni, hágóvasat kötni aábcára, s szöges végű bottal felballagni 2900 méter magasra. Minek is? A valóság sokkal szürkébb a képzelet színes képeinél. (Közbevetőleg egy adoma a képzelet felsőbbrendűségéről. Az első repülőgépek korában történt, hogy valamely híres író a titkárával sétált a Szajna partján. Adott percben a titkár felkiált: Mester! Nézze ezt a csodát... Fantasztikus! Repülőgép Párizs egén...! Ám a Mester továbbra is az utca macskaköveit nézegeti: — El tudom képzelni...) Száztíz évvel ezelőtt három fickó úgy döntött: eljött az ideje a mászásnak, szem mégse állhatott az Olimposz meghágatlanul. Vélhetően az volt az indítékuk, hogy az embernek mindent meg kell hódítania, s ha nem ők, akkor majd mások másznak föl, hát akkor inkább ők, így aztán beírhatják a nevüket a felfedezők kódexébe. Mert a 20. században már mindenféle regiszter és lista készült arról, hogy ki, mikor, kivel és miért mászott föl egy-egy sziklára, bújt be valamilyen barlangba, süllyedt alá az óceán fenekére vagy repült el a Holdig. Mert már megtehetik, megvan a szükséges felszerelés, s pénz mint a pelyva... S hát ott van a Rekordok könyve is, muszáj abba is bekerülni, nehogy nyomtalanul vonuljanak ki az árnyékvilágból. Megjegyzem: a kalandvágy is hozzájárult a rekordok felállításához. A régi egyiptomiak, kínaiak vagy ógörögök nem a hírnév miatt alkották meg a találmányaikat, hanem szükségből (lám-lám, a rómaiak „navigare necesse est” mondásában is benne van a ’muszáj’...). A mai szerencsevadászok nyugodtan metszhetnék otthon a rózsáikat, de hát kinek kell az ’unalmas’ élet, amikor annyi lehetőség csábít a gyors halálra. Meg a hírnévre. Az elmúlt napokban történt, hogy öt unatkozó férfiú beleült egy házilag tankolt lélekvesztőbe, s alámerült az Atlanti-óceánba, hogy egy-egy szelfit készítsenek a Titanic hajó roncsaival, 3800 méter mélységben. A magunkfajta szegény ember örül, ha vasárnap csirkefarhát kerül a tányérjába, nekünk nem telik efféle marhaságokra, de az említett urak dúsgazdagok voltak és imádták a kalandot. Mindezt csak múlt idejű igékkel mesélem, mert odavesztek. Ja, még annyit: az Egyesült Államok parti őrsége - stílszerűen - egy hajókoffernyi dollárt áldozott a felkutatásukra. Volt még egy amerikai kalandvadász (J. S. Fossett), aki hasonló hobbinak hódolt. Pilóta, tengerész és ballonrepülő, aki a pénzügyi pályán összekuporgatott millióit költötte különféle rekordok megdöntésére. 1995-ben elsőként szelte át egyedül a Csendes-óceánt - Korea és Kanada között - egy léggömbbel (pontosabban: gázballonnal). Négy nap alatt sikerült abszolválnia a feladatot, utána pezsgőzött egyet a fogadóbizottsággal. 2007-ben szintén egyedül indult el megkerülni a Földet, a pezsgőzés viszont elmaradt, mert lepottyant valahol. Sem őt, sem a pénzét nem sajnálom. Ő döntött így, nyugodjék békében. Az idén még volt egy sikertelen próbálkozás. Ezt is egy kolontos milliárdos finanszírozta. A Mars-utazás egyik előkészítő kísérlete volt, ám a 120 méter magas űrrakéta visszapottyant. A legújabb divatőrületből - a villanymotoros személygépkocsik gyártásából - összeperselyezett vagyontörmelék százaléka úgy elszállt, mint a sóhaj. A vigyori főnök mosolyogva azt mondta: hasznos tapasztalatokat szereztünk. Az anyagi kárt majd eltüntetik a könyvelői, azért fizeti őket. Ő is úgy járt, mint Aladár felesége: befizetett egy szépészeti műtétre, s amikor a férje öt nap után letekerte a fejéről a kötést, nézegette egy darabig ’neje őnagysága’ új vonásait, majd így szólt: „legalább megpróbáltad”. A rendőri szigorral egyetértek, de hová lett az emberség? Az utóbbi időben több olyan hír látott napvilágot, hogy a rendőrség szigorúan végzi munkáját, de adott esetekben példás emberséggel is. Sajnos, egy ellenpéldát kell megemlítenem június 14-én, szerdán az egyik kis segesvári rehabilitációs központ mentőautója Marosvásárhelyre szállította F. É. doktornőt sugárkezelésre, akit súlyos rosszindulatú agydaganattal műtöttek néhány héttel azelőtt. Az előjegyzés időpontja 9.30 óra volt. Kilenc óra körül a közúti rendőrség két tagja Ákosfalva bejárata előtt megállította a mentőautót, azzal az ürüggyel, hogy a vezető rosszul használta a figyelmeztető eszközeit. Az autó vezetője a központ egyik asszisztense volt. Ő mondta is azonnal, hogy nagyon sürgős az útja, mivel egy súlyos beteget szállít kezelésre. Amikor az intézkedő személy benézett az autóba, láthatta, hogy a beteg sápadtan fekszik a hordágyon, mellette szabályszerűen, bekötött biztonsági övvel, én ültem. Az ellenőrzés során kiderült, hogy a mentőautó papírjai nincsenek rendben, komoly hiányosságokat észleltek, ami teljesen jogosan büntetéssel jár. Több mint egy órát (!) várakoztattak, amikor végre a segesvári intézmény vezetőjének többszöri kérésére Marosvásárhelyről egy másik mentőautót küldtek. Nyilván lekéstük az időpontot, amiért újabb egy órát kellett várakoznunk. A beteget felidegesítette a kialakult helyzet, ez is hozzájárulhatott állapotának romlásához, néhány napra fel kellett függeszteni a kezelést. Az eljárás nyilvánvalóan az lett volna, hogy bekísérik a mentőautót a kórházig, a beteget átadják, majd utána intézkednek, vagy ők hívnak azonnal egy másikat. Ezeknek az embereknek nincsenek hozzátartozóik? Megkérgesedett a szívük? Egy kis túlzással ember elleni bűntettnek nevezhetnénk az eljárásukat. Még egyszer hangsúlyozom: nem azért háborgók, hogy az autónál talált súlyos hiányosságokat kellő szigorral megbüntették, hanem a szívtelen, embertelen eljárásért. Farkas Miklós A rovatban közölt levelek tartalmáért, a tényállítások hitelességéért a szerzők a felelősek. Elektronikus postán is fogadjuk leveleiket. A levélírók minden esetben tüntessék fel telefonszámukat és lakcímüket Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro Petőfi-emléknap Nyárádszentbenedeken , Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent és munkálkodhass a jövőn Széchenyi István Kicsik-nagyok együtt, nagy lelkesedéssel emlékeztünk Petőfire a legnagyobb magyar költő születésének 200. évfordulóján, az Együtt Nyárádszentbenedekért Egyesület és a Nyárádszentbenedeki Református Kórus által szervezett Petőfi-emléknapon. A forgatókönyvet írta és az ünnepi műsort levezette Szabó Eszter irodalom szakos tanárnő és Nám M. Emese tanítónő. Ha jövőt akarunk építeni, akkor a jövő nemzedékét ne csak a pénzzel megvásárolható - és el is veszíthető - értékekkel engedjük útnak, hanem áldozzunk időt, mutassunk jó példát, hogy igazi értékek is kerüljenek a batyujukba, mint a szülőföld, a család, a haza, az anyanyelv, a történelem, a kultúra iránti szeretet, tisztelet, megismerni akarás, rendíthetetlen hit, igazságérzet, gerincesség Szinte hihetetlen, hogy 200 év távlatából sem veszített értékéből, érvényességéből az a lelkesítő biztatás, az a kincs, amit a nagy költő ránk hagyott. Ha a jelenkor politikusai is meg lennének áldva azzal a rendkívüli bölcsességgel, szülőföld-, természet-, nemzet- és hazaszeretettel, becsülettel, mint az akkor alig 26 éves Petőfi Sándor, akkor talán ma nem lenne szerte a világon háború, emberek pénzéhsége és hatalomvágya kiváltotta természeti, gazdasági, egészségi katasztrófák, akkor nem távolodott volna el a világ az egyházaktól, a hit megtartó erejétől. Ezekkel a gondolatokkal készült a szervező csapat, az egyesület, a kórus, gyerekek és fiatalok az emléknapra. Az emlékünnepséget Petőfi Sándor életének képekkel illusztrált bemutató filmjével nyitottuk. Ezt követte egy „rendkívüli történelemóra”, amelyben Antal András történelem szakos tanár, az Ákosfalvi Általános Iskola egykori igazgatója előadást tartott Petőfi utolsó éveiről, hónapjairól, azokról a fontos eseményekről, amelyek Erdélyhez kapcsolták a költőt. Sok érdekes, számunkra is új dolgot tudtunk meg Petőfiről, még a legkisebbek is nagy figyelemmel és türelemmel hallgatták. Ezúton is ismételten köszönet Antal András tanár úrnak. A színvonalas zenés-irodalmi összeállításban, amelyben az óvodásoktól a nyugdíjasokig minden korosztályból részt vettek, Petőfi versein, megzenésített művein át az életművének keresztmetszetét sikerült tükrözni a jelenlévőknek. A népies líráján, tájköltészetén, családhoz, szülőföldhöz, népéhez való ragaszkodását tükröző versein át a szabadság és a szerelem költőjét idézték, a jelenkorhoz is szóló üzenetét, a versek, dalok pantomimjelenetek, melyeket csillogó szemmel, örömteli szívvel adtak elő kicsik-nagyok. A szeretetvendégségnek helyet adó szünet és az ajándékok, emléklapok, könyvjelzők kiosztása után kvízjáték következett a nagy költő életével kapcsolatos kérdésekkel. A legkisebbek is izgatottan várták az újabb kérdéseket, és kitörő volt az öröm, ha válaszolni tudtak rá. Hasonló lelkesedéssel vettek részt ezután az alkalomhoz illő tombolajátékon, amelyen sok szerencsés gyerek és felnőtt nyert könyveket, játékokat, emléktárgyakat. A gyerekek által készített rajzok, Petőfi-versillusztrációk várták az előtérben az érkező vendégeket. A kis művészek okleveleket és színes ceruzákat kaptak ajándékba ötletes rajzaikért. Az emléknap nótaesttel zárult, mert népdalaink kincsesládáját is csak dalolva adhatjuk át az újabb nemzedékeknek. Köszönjük a jó hangulatot az ákosfalvi DOXA zenekarnak! A régi magyar nóták és nyárádmenti, erdélyi népdalok csábítására sokan táncra kerekedtek. Az egyesület tagjai voltak a házigazdák, így nem hiányzott a sütemény, ital, víz, üdítő sem a vendégfogadásról. Ma hála és köszönet van szívünkben. Hála, hogy volt egy jó csapat e szép álmot megvalósítani, és köszönet, hogy voltak támogatók, akiknek szintén fontosak az igazi értékek, akik megtisztelték az emlékünnepséget és Petőfi emlékét jelenlétükkel. Nám M. Emese