Népújság, 2023. július (75. évfolyam, 147-172. szám)

2023-07-07 / 152. szám

2023. július 7., péntek_______________________________________________SZÍNES VILÁG __________________________________________________ NÉPÚJSÁG 5 XX. évf. 27. (866.) szám, 2023. július 7., péntek Szlovénia (2.) Id. Veress László A különböző országok turisztika­ilag leginkább látogatott helyszíne az állam fővárosa. Szlovéniára nézve fokozottan érvényes ez a megállapítás, ugyanis az ország mindegyik autópályája, Ljubljana irányába vezet, a város közelében vannak a nagy csomópontok. Utó­lag elmondhatom, hogy a kis ország látogatása nem is kezdődhetett volna jobban, mint fővárosa megis­merésével, még ha az idő rövidsége miatt kissé felületesen is. Ljubljana neve mellett számos kedvező jelző olvasható a város méltatásaiban, egyet ragadok ki ezek közül: „Európa zöld ked­vence”, mert valóban így van. Nem csak azért, mert az Európai Bizott­ság a várost 2016-ban Európa zöld fővárosának választotta, hanem azért is, mert lakói a környezettuda­tos életmód városává varázsolták. A szemét nincs szétdobálva a város­ban, lombokkal szegélyezett városi sétányok, szép, tiszta közparkok, sétálóutcák sokasága, ingyenes, ter­mészetes ivóvizet szolgáltató szö­kőkutak, a belvárosból kitiltott motorizált járművek hiánya, az in­gyenes kerékpárhasználat lehető­sége, különösen a helységet átszelő türkizkék folyó, a Ljubljanica part­ján. A város előkelő helyet foglal el a leginkább kerékpárbarát városok sorában az egész világon, pontosab­ban a 14., és a biciklizés népszerű­sége egyre növekszik. A főváros gondoskodik a méhek­­ről is, azzal, hogy olyan növényeket ültetnek a parkokba, amelyek kö­zött sok a beporzóbarát. Már az ókorban létrejött itt egy település, fontos kereskedelmi utak metszéspontjában és erőddel jól védhető folyóparton. Itt haladt át Szombathely irányába az ókori bo­­rostyánút. A római korban várossá fejlődött, ezt a népvándorlások ide­jén Attila király vezetésével a hun Ljubljana seregek pusztították el. A 6-7. szá­zadban érkeztek és telepedtek ide szláv törzsek, amelyek a mai nevét adták új településüknek. 1220-ban nyerte el a városi rangot, és nemso­kára Habsburg­ fennhatóság alá ke­rült, Krajna tartomány székhelye­ként, több mint hatszáz éven ke­resztül. Azok a kedves olvasók, akik va­laha orosz vagy más szláv nyelvet tanultak vagy ismernek, gondolhat­ják, hogy Ljubljana neve összefügg a „ljublja” szóval, amelynek jelen­tése „szeretlek”. Valószínű (de nem biztos) tehát, hogy a város és fo­lyója neve összefügg a „szeret” ige­tővel, de vannak más vélemények is. Németül mind a folyó, mind a város neve Laibach (a Bach szó pa­takot jelent). Az viszont biztos, hogy Szlovénia és talán az egész Európa zöld kedvence, Ljubljana szeretni való város. 300.000 lakosá­val nem nagyobb, mint Kolozsvár, mégis inkább világvárosnak tűnik. A Ljubljanába érkezőnek azonnal feltűnik a város fölé magasodó dombra épült vár, és iránytűként szolgál. Régi szólásmondás az uta­zók körében, hogy Ljubljana „város a vár alatt”. Megközelíteni csak gyalogszerrel lehet, az autóbuszról néhány utcával a vár előtt szálltunk le, de a hosszú út után kellemes volt a sétálóutcákon gyalogolni. A vár irányába gyalogolva első célpon­tunk a Ljubljanica folyón átívelő Hármas híd belvárosi oldalán fekvő Preseren tér (Presemov trg), amely­nek névadója a szlovének Petőfije, a 19. századi költő, a szlovén him­nusz és számos más, közkedvelt vers szerzője. A téren álló szobra a helyiek és a turisták kedvelt találko­zóhelye. A szépen kialakított tér központi figurája természetesen a névadó 1905-ben készült szobra. A monu­mentális gránittalapzaton álló, egész alakos szobor fölött aranyo­zott babérvesszőt és leveleket tartó múzsa van. A szobor oldalait törté­nelmi képeket ábrázoló dombormű­vek ékesítik. A szlovén irodalom egyik legna­gyobb alakja, a költő France Prese­ren (1800-1849) Petőfi Sándor kortársa volt, ennek ellenére nem ismerték egymást. Szülei papnak szánták, de ő a bécsi egyetemen jogi tanulmányai után bírói és ügyvédi vizsgát tett. Irodalmi mű­veltsége már fiatalon megmutatko­zott, költői fejlődése is gyorsan zajlott le a könnyű daloktól a balla­dákig, szatíráktól a kiábrándultsá­got tükröző versekig. Tanulmányai befejezése után Ljubljanában tele­pedett le, hosszú ideig nem kapott állást, munkanélküli volt, versírás­ból tengette életét. Múzsája egy gazdag kereskedő leánya - Julija — volt, akit eltiltottak a költőtől. Sok csalódás, kudarc miatt alkoholiz­musba fojtotta életét, korai halálát is ez okozta. Nagy befolyással volt a szlovén identitás, a szlovén irodalmi nyelv fejlődésére. Megzenésített verseit a huszadik században is énekelték a szlovén függetlenség harcosai, 1991-ben a Zdravljica (Áldomás vagy Köszöntő) című verse Szlové­nia állami himnusza lett. A vers az összes nemzet békés együttélése és a világszabadság eszményét fejezi ki: „Éljenek mind a népek, kik vár­ják a nagy napot, .. .mely a földke­rekségnek hoz békésebb virradatot”. Nemzeti eposzait, tör­ténelmi hőskölteményeit, verseit több nyelvre lefordították, Európa­­szerte ismertté vált. A Preseren tér kiemelkedő eleme a rózsaszínűre festett ferences templom barokk épülete, gyönyörű oltárával és egyedi kapujával. A ka­­tedrálissal szemben épült barokk palota földszintjén működik a köz­ponti gyógyszertár. A téren, a költő szobrával szemben egy palota falán látható a szerelmét, Juliját ábrázoló dombormű, mintha a szerelmesek mindörökké egymásra tekintené­nek Kis pihenés után útnak eredünk a Ljubljanica folyó ellenkező olda­lára, a vár irányába. A folyó fölött a főváros másik nevezetességén, a leghíresebb szlovén építész, Jozef Plecnik által tervezett Hármas hídon megyünk át. Innen jól látható a házak fölött magasló vár. A Hár­mas hídtól észak felé a jobb oldalon húzódik egy oszlopos árkádsor hosszú épülete, még tovább a város másik jelképének számító Sárkány híd,­érdekes sárkányfigurákkal. A várhegy gondozott ösvényein fel lehet sétálni az eredetileg a 12. században emelt várhoz, csopor­tunk a kényelmesebb lehetőséget, a vár alatti tér jobb oldaláról induló siklót választotta. A 2006-ban épí­tett, két kocsiból álló sikló síneken közlekedik. Miközben az egyik kocsi felfelé emelkedik, a másik le­felé ereszkedik, az út közepén ke­rülik el egymást. A helyiek által üvegkabinnak nevezett sikló befo­gadóképessége 33 fő, emelkedése közben rálátást biztosít a városra. A sikló használatáért fizetni kell (10- 16 euró). A vár udvarára és a várfalakra belépőjegy nélkül is felmehetünk, a vártoronyba és a múzeumba csak belépőjeggyel engednek be. A vár­falakról, de különösen a vártorony­ból szép kilátás nyílik az Alpok csipkézett hegyóriásaira, az alattunk kirajzolódó főváros ódon és újabb épületeire. Sajnos a kommunizmus idejéből származó többemeletes la­kóházak itt-ott eltakarják az Al­pokra nyíló kilátást. Negyvenöt fős csoportunk két kabinnal érkezett a találkozóhely­nek kijelölt vár piacára, ahol ide­genvezetőnk részletesen ismertette a vár történetét. Kelták, illírek, ró­maiak használták a várdombot vé­delemre. A 13. században osztrákok építették az első várat itt, amely a 14. század folyamán elpusztult, a 15. század második felében újjáépí­tették a várat, hogy megvédjék a Habsburg Birodalmat és a várost a török inváziótól és a paraszti láza­dásoktól is. A 18. században lebon­tásra ítélték. A 17-18. században fegyverlerakat és katonai kórház volt. 1797-ben, majd 1809-ben a várost és a várat megszállta a fran­cia hadsereg, amely a várban levő épületeket laktanyaként és katonai kórházként használta, később bör­tön lett a 2. világháború végéig. A világháború után rászoruló, szegény családok, hajléktalanok lakhelye lett; ez nagyon megviselte a várat, a város szégyenfoltjává vált, újból szóba került a lebontása. Szeren­csére az 1960-as években felújítot­ták, majd újjáépült az óratorony is. Ma a város büszkesége, uralja a város látképét, idegenforgalmi, kul­turális, vendéglátó­központ, közel egymillió látogatót fogad évente, eskü­vőket is tartanak itt, az összeházasulni készülő párok nagy örömére. Ljubljana város címerében egy zöld TM sárkány látható, amely egy várhe­­gyen magasodó vártorony tetején ül. A mai város he­­ljÂjpfo­lyén egykor tó és ÉflE mocsarak voltak, és­­ T­ a monda szerint a görög argonauták­­ vezetője legyőzte­­ az itteni tóban ta­nyázó sárkányt. JfL: Igaz viszont az, hogy az itteni mo­­csarakban találták meg a világ legré­gebbi - hatezer éves - kerékmarad­ványait. A szlovén főváros fölött maga­sodó várnak nevezetes magyar vo­natkozása is van. 1849-ben csaknem három hónapig - május 5. és július 23. között - itt raboskodott az első magyar felelős kormány mi­niszterelnöke, Batthyány Lajos gróf. Batthyány Lajos (1807-1849), akit a márciusi forradalom hatására nevezett ki a császár (!) kormányfő­nek, 1848 októberében lemondott tisztéről. Ennek ellenére 1849 janu­árjában az osztrák katonai rendőr­ség Pesten letartóztatta, később Ljubljanába hurcolta, onnan Olo­­mouc cseh városba költöztették át, ahol egy katonai bíróság golyó ál­tali halálra ítélte. 1849. október 6- án, egy napon az aradi vértanúkkal, kivégezték Pesten. Kivégzésének helyén örökmécses áll, a szabadság jelképeként. A ljubljanai vár pincéjében ki­alakított börtönmúzeumban egy Batthyány-emléktáblát helyeztek el. Ezt koszorúzzák meg a ljubljanai magyar nagykövetség képviselői és a Szlovéniában élő magyar közös­ség képviselői. Az emlékhelytől számos lépcsőn felmegyünk az órástorony tetején kialakított erkélyre, ahonnan kiraj­zolódik az óváros szép palotáival, a Ljubljanica folyó jellegzetes színé­vel, a rajta közlekedő hajókkal és a fölötte átívelő hidakkal, a Tivoli park, a környező magashegyek ko­szorúja és találkozóhelyünk, a Pre­seren tér számtalan bámészkodóval. Az „üvegkalitkával” leereszke­dünk a várdomb aljáig, onnan a Pre­seren térre megyünk, ahol talál­kozunk utastársainkkal, megkeres­sük társasgépkocsinkat, és tovább­utazunk az ország északnyugati részében fekvő Gorenjska statiszti­kai régióba, ahol a szálláshelyünk lesz néhány napon át. Preseren szerelme Preseren szobra

Next