Népújság, 2023. november (75. évfolyam, 250-274. szám)

2023-11-17 / 264. szám

2023. november 17., péntek____________________________________________ KÖZÉLET _________________________________________________ NÉPÚJSÁG 17 Segesvári Gaudeamus Alapítvány Harminc éve a segesvári magyarság szolgálatában Veress Annamária „Vigyázzatok ma jól, mikor be­széltek/ És áhítattal ejtsétek a szót” - csendültek fel Reményik Sándor újra aktuális intő, buzdító szavai Segesváron a Gaudeamus Ház­­ Oktatási és Művelődési Szór­ványközpont udvarán, ahol a Gau­deamus Alapítvány létesülésének 30. évfordulójára gyűltek össze mindazok, akik szívügyüknek te­kintik a helyi magyar közösség ok­tatását és kulturális művelődését. A szeles, hűvös novemberi reggelen vidám, mosolygós arcú székely ruhás fiúk és lányok, hálájukat kife­jezni akaró egykori öregdiákok, re­ménnyel teli tekintetű volt és jelenlegi tanárok/nevelők, illusztris vendégek érkeztek. Érezhető volt az elfogultság nélküli öröm, hála, de a nehézségekkel szembenéző, dacoló hit, reménykedés, munkálkodni akarás elszántsága is. Egy ilyen al­kalom nem csak az ünneplés, hála hangját szólaltatja meg, hanem számvetés és jövőbe tekintés is egy­szerre. Az ünnep első köszöntője az ala­pítvány igazgatója, Tóth Tivadar matematikatanár volt. Az igazgató úr röviden vázolta az alapítvány és szórványközpont történetét, színes tevékenységét (kollégium/bentlakás működtetése, művelődési élet, vala­mint közösségépítő alkalmak szer­vezése), majd kitért a jelen nehézségeire, melyek igen sokré­tűek. Kiemelte, hogy a nehéz hely­zetekben az anyaországból jött segítség nyújtott sokszor mentőö­vet, különböző alapítványok, cégek, a volt diákok, akik szívükön viselik a segesvári szórványlét nehézségeit, a Gaudeamus Baráti Társaság, a tör­ténelmi egyházak. Köszönetét fe­jezte ki mindennemű önzetlen segítségért. Végül kitért a jövőbeli tervekre: a hagyományos tevékeny­ségek fenntartása mellett a szór­ványközpont felújításának (az épület hőszigetelése, nyílászárók cseréje, napelemrendszer felszere­lése) kell napirendre kerülnie. „Az elmúlt 30 év egy álom/egy vízió megvalósulásáról/beteljesüléséről szólt. 1993-ban sokan mertek ál­modni, és 30 év alatt még többen a közösségbe vetett hittel dolgozni” - mondotta az igazgató úr, és bizo­nyosságot tett amellett, hogy „az álmok/tervek valóra válnak/válhat­­nak: hittel, sok munkával, bizako­dással, kitartással, az isteni gondviselésbe vetett bizalommal!” A meghívott díszvendégek közül Magyarország bukaresti nagykö­vete, őexcellenciája Záhonyi Bo­­tond, valamint a Maros megyei főtanfelügyelő-helyettes, Antal Le­vente arra buzdította a tantestületet, hogy tartson ki a minőségi, szín­vonalas oktatásban/nevelésben. Burus-Siklódi Botond, az RMPSZ országos elnöke, iskolánk volt diák­jaként, mint aki közelről ismeri a szórványlét nehézségeit, kitartásra, bizakodó munkálkodásra buzdított, és biztosította az alapítványt to­vábbi támogatásáról. Farkas Miklós tanár urat, a Gau­deamus Alapítvány és a szórvány­központ megálmodóját mély tisztelet, megilletődés vette körül. Nem csupán álmok megálmodója­ként volt jelen, hanem mint élő tör­ténelem. Az egykor induló segesvári középiskolai tantestület oszlopos tagja, akinek hite, küzdő­ereje példaértékű. Egyre fogyó testi ereje, 82 éve nem tudta megtörni hitét, jövőbe vetett reményét. Be­széde, sugárzó lénye biztató erőként hatott az ifjabb nevelő munkát vég­zőkre. A beszédek sorát László Imola matematikatanár, a Mircea Eliade Főgimnázium igazgatóhelyettese zárta. A matematikatanár valóságér­zékével, tisztánlátásával ecsetelte a helyi magyarság egykori és jelen­legi helyzetét, a segesvári magyar nyelvű oktatás mindenkori küzdel­meit. A segesvári magyar mindig kisebbségben volt a szászok és ro­mánok között, így mindig tudatosan kellett magyar műveltségére, anya­nyelvére, öntudatára figyeljen. Az idézett számadatok megdöbbentően hatottak a hallgatóságra (1850-ben 42 magyar volt, a legnagyobb lét­szám az 1980-as években volt - 7540 fő 1992-ben 7056 személy). A főgimnázium magyar tagozata (jelenleg 110 diák), mely 1960-ban létesült, színes programokat, tevé­kenységeket kínál a tanulók számára. Lehetőséget kapnak felismerni adottságaikat, képessé­geiket, amelyekkel elindulhatnak jövőjük felé. Részt vehetnek a kü­lönböző tantárgyakhoz kapcsolódó versenyeken (matematika, anya­nyelv, történelem, idegen nyelvi - pl. fordítói - versenyeken, pszicho­lógia stb.), részesei lehetnek külön­böző cserediák-kapcsolatoknak, kirándulásoknak. A különböző, is­kolához kapcsolódó tevékenységek (gólyabál, szalagavató, ballagás) olyan képességeiket mozgatják meg, melyeket másként nem fedez­nének fel. Bekapcsolódhatnak a Ki­kerics tánccsoportba, az Apor Vilmos Cserkészcsapat tevékenysé­geibe. Mindezek mellett a diákok létszámának rohamos csökkenése komoly kihívások elé állítja a tan­testületet. „...minden év júliusában ott a kétség, meglesznek-e az osz­tályaink? Mindeddig megtartott bennünket az Úr. Hiszem, hogy is­teni gondviseléssel, néha a csodák határán maradtunk meg” - tette le hitét az igazgatónő. Bizakodjunk a nagy költővel, hogy rohamosan fo­gyatkozunk, de meg nem törünk. Higgyük, amit hittel, szeretettel hul­lattunk a kiszáradni látszó földre, kutakká gyűjti a mély, soká isznak belőle. A beszédeket egy művészi pro­dukció zárta: Lőrincz Hortenzia, a Petőfi-program ösztöndíjasa Petőfi Sándor Hegyen ülök című versének folklorizálódott változatát énekelte el Fodor Szabolcs zongorakíséreté­vel. Meghitt és ünnepélyes momen­tuma volt a délelőttnek az az okle­vélkiosztás, köszönetnyilvánítás, mellyel az alapítvány kifejezte elis­merését, háláját azoknak, akik az évek folyamán munkájukkal, ado­mányaikkal támogatták az iskolát, az alapítványt, a bentlakást, a mű­velődési életet. Zárómozzanat volt a Kikerics néptáncegyüttes líceumi cso­portjának előadása. Bodonkúti tán­cokat láthattunk. Oktató koreográ­fus Bognár Zsolt, az iskola volt diákja. Ezután kopjafaavatásra került sor az udvaron. Három kopjafát avat­tak. Egyet az iskola első évfolyama hálája és tisztelete jeléül a tagozat alapító tanárai számára. Ambrus Pál beszédében kiemelte, hogy egykori tanáraik példaképekké váltak. A második kopjafa Ferencz Árpád tanár úr és felesége, Ferencz Emília emlékére lett állítva. Szakács László idézte a tanár úr egy gondolatát, miszerint a legnemesebb elhívatás a nevelés, és a legcsodálatosabb mun­kahely az iskola. Ferencz Emília tanárnő az elhivatott, vérbeli peda­gógus és a közért dolgozó férj méltó társa; a harmadik kopjafa a Gál Barna és Gál Vilma tanár házaspár­nak készült. Az egykori kolléga, Győrfi László kiemelte, hogy szá­mára a szavahihetőség, a becsülete­sen elvégzett munka példaképei voltak mindketten. Valamint megta­nulta azt is, hogy a tanári munka nem 4 órás munka. Az ünneplő, emlékező közösség csendesen elvonult, de az elhang­zott szavak, dallamok, ritmusok, rigmusok tovább zengtek a novem­beri szellőben. A nap este alapítványi szórvány­bállal, vidám táncos mulatsággal folytatódott. Együtt örült fiatal, idős, apró és nagy. Szívet melen­gető volt az apró Kikerics bájos­kedves pozsonyi sétatérbeli tánca, valamint a nagyok és legnagyobbak már-már művészi erővel kirobbanó produkciója. Tánc, mulatozás, be­szélgetés, meghitt együttlét, móka és kacagás övezte ezt a napot, mel­­­lyel a segesvári és környékbeli fal­vak magyar ajkú lakosai támogatták a Gaudeamus Alapítvány törekvé­seit, programjait. Igen, addig va­­gyunk-leszünk, amíg együtt léte­zünk. itt hiti A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, a Marosvásárhelyi Rádió és a Divers Egyesület téli jótékonysági akciója A város segít Az elmúlt több mint két év egymást követő krízisei miatt egyre több olyan ember él közöttünk, akik nem tudják, mi kerül holnap az asztalra. Ez főleg az időseket és gyerekeket érinti. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, a Marosvásárhelyi Rádió és a Divers Egyesület téli jótékonysági gyűjtése több mint 200 szociálisan hátrányos helyzetű gyermeket és idős személyt szeretne megóvni a téli hónapok alatt őket fenyegető élelmiszer­­hiánytól, valamint egy finom karácsonyi ebédet biztosítani szá­mukra. Azokat, akik a mostani körülmények között is megengedhetik maguknak, hogy segítsenek, akik felelősséget éreznek a közösségért, amelyben élünk - cégeket és magánsze­mélyeket egyaránt -, arra kérjük, csatlakozzanak kezdeménye­zésünkhöz. Támogatni lehet tartós élelmiszerrel (liszt, rizs, szárazbab, cukor, olaj, laska, puliszkaliszt, keksz, tea, konzerv levesek, egyéb konzervek stb.), édességgel és gyümölccsel (alma, na­rancs, banán), valamint pénzadományokkal a meleg étel bizto­sítására, illetve tisztálkodáshoz szükséges cikkekkel (fogpaszta, fogkefe, szappan, sampon, tusfürdő, mosószer). A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház e célból idén is kihelyezi feliratozott, így könnyen azonosítható adománygyűjtő ládáit. A négy ládából egy a színház főbejáratánál, egy a kistermi bejá­ratnál, kettő pedig a Merkúr üzletlánc szupermarketeiben lesz: egy a Dózsa György utcai, egy pedig a Jeddi úti boltban. Adományokat személyesen az Avram lánca u. 29. szám alatt lehet leadni naponta 10-13 és 17-19, szombaton 10-13 óra között november 15-e és december 23-a között. Amennyiben idősek adományoznak, vagy nagyobb mennyiség felajánlásáról van szó, egyeztetés után a Divers Egyesület önkéntesei elhozzák. Pénzadományt a következő bankszámlára lehet utalni: R048PIRB2800710681001000 vagy online itt: https://divers.org.ro/asociatia-divers/donatii További információk a 0265-311-727-es telefonszámon. Köszönjük! (A Tompa Miklós Társulat sajtóirodája) DRASUL b A A VAROS ! (H­isti* • Ecresaut. ftssocanoi

Next