Népújság, 2023. november (75. évfolyam, 250-274. szám)

2023-11-07 / 255. szám

1­­0­­NÉPÚJSÁG _______________________________________________ NYILVÁNOSSÁG____________________________________________2023. november 7., kedd Az olvasó wfo, jeji Szerkeszti: Mezey Sarolta Jung Ildikó kiállításának margójára A szülőföld vonzásában November 8-án, vasárnap szép­számú közönség jelenlétében Jung Ildikó nyugalmazott ügyvéd fest­ményeiből nyílt tárlat a Bolyai téri unitárius egyházközség Dersi János termében, ahol köteteit is meg lehe­tett vásárolni. A Maros Megyei Képzőművészek Egyesülete nevé­ben Czirjék Lajos mutatta be, érté­kelte Jung Ildikó munkásságát. A továbbiakban a képzőművészeket gyakran vendégül látó Baricz Lajos plébános olvasta fel a Jung Ildikó kiállítására írt verseit, majd Moldo­van Irén nyugalmazott magyarta­­nárnő értékelése hangzott el. Ebből következik egy részlet. „...Jó, hogy kiállítások, könyv­­bemutatók vannak, ahol megállunk egy-egy pillanatra az alkotás előtt, próbáljuk megérteni, pedig van úgy, hogy nem is ismerjük a szerzőjét, de tetszik. Aztán megismerjük az embert, az pedig a műveivel együtt teljes Valahogy így voltam én is Jung Ildikóval. Olvastam a könyveit. Megfogtak. Megcsodáltam festmé­nyeit. Tetszettek. Aztán megismer­tem az embert, a népszerű ügyvédet, a gyermekét féltő édes­anyát, a szorgos háziasszonyt, az önzetlen barátot, a segítőkész és példamutató embert, a gondoskodó feleséget, azt, akit nem a nyelv, nem a pénz, nem a vallás, nem a határok, hanem az emberi értékek érdekel­nek. Hiszen számára az írás, festés nem az anyagi jövedelemről szól, hanem a lélekről. Alkotásaival ő lel­keket épít, gyógyít, hiszen tudja, hogy az irodalom, a festészet olyan, mint egy szanatórium, ahol a fáradt, beteg lelkek gyógyírt találnak. Al­kotásai erőt adnak, felemelnek, ös­­­szekötnek. Festészetének, írásainak lényege a lélek és az alkotó szoros kapcsolata, a művész és a gyökerek kapcsolata. Gyökerei kedves és szeretett vá­rosának földjébe kapaszkodnak. Marosvásárhely számára a bölcső, a temetőben egy sírhely, a közis­mert épületek, egy-egy utca, a Sáros utca, a kertekben, ablakokban virító virágok, a sétányok fái, a család és a barátok, szomszédok, ismerősök. Szereti ezt a helyet, csodálja, de félti is. Sohasem vágyódott el innen. Itt találta meg s őrzi szent ke­gyelettel az ősök szellemiségét, a múlt nyomait, itt fedezte fel a szé­pet, az élményt, az ihletet, az alko­tás felemelő érzését. Tudja, hogy itt, ezen a Maros menti vidéken van az ő szülőföldje, háza és hazája. Itt van neki nemes küldetése, feladata. Ez pedig a szent csodák egy másik szép példája. Hát ezért kell tisztelet­tel, csodálattal és hálával adóznunk Jung Ildikónak. A mai jelenlétünk azt bizonyítja, hogy alkotásait egy­fajta izgalommal várjuk, szeretjük, becsüljük, értékeljük.” Moldovan Irén Régi kedves emlékek megosztása Fotó: Nagy Melinda Kuszálik Péter „A malomnak nincsen köve, / Mégis lisztéi jár. / Tiltják tőlem a rózsámat, / Mégis hozzám jár” - így mondja a népdal, s e közlésben egy ősi természeti törvény igazát kell meglátnunk. A szaporodási ösztön az, ami arra vezeti a me­nyecskét / legényt, hogy a tiltás ellenére is el­menjen a találkára. Petőfi Sándor egyik verse is erre utal, aki megtanulta hajdan, ma is em­lékszik rá:„A virágnak megtiltani nem lehet, / hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet.” Civil források is ismerik az ösztön erejét; nemrég olvastam egy ötven éve lejegyzett replikát: „ha egy lány találkozni akar a nagy Ő- vel, akkor az égő kerítésen is átugrik”. Mind­három példa ugyanarról szól: botorság a ter­mészet törvényei ellen hadakozni. (Az elrontott házasságokról most ne essék szó.) Nos, eddig a természet erejével ’példálóz­tam’, de jól tudjuk, hogy szülői tiltás és/vagy józan megfontolás is útját állhatja egy-egy ok­talan cselekedetnek. A hároméves Misikének örökös vágya volt, hogy neki is vegyenek - mint a nagyoknak - vattacukrot, pálcikás nya­lókát a taligás cukrásztól, de a kívánsága min­dig visszapattant Juci mama konok tiltásának kőkemény faláról: „Ki tudja, milyen mocskos konyhában kotyvasztják ezeket a nyalánksá­gokat!”­­ A Mihállyá nőtt egykori apróság ugyanezekkel a szavakkal adta tovább a tiltást a leszármazottainak. (Ugyanis közben belátta A tanításokról a kotyvasztott nyalánkságok haszontalan vol­tát.) A ’józan megfontolás’ ruháját viselő tiltás igen fontos dolog az életben, s a hiánya vég­zetes tragédiákat okozhat (egyetlen példát mondok: évente százával hullanak el, mert nem hallják meg a törvény tiltó szavát, és ré­szegen ülnek a volán mellé). Az első törvényeket és tiltásokat a Szent­írás rögzíti, s bizony mondom néktek, igen hasznos tanítások ezek, mert eltérítik a botor embereket az oktalanságoktól. Az ’arany­­borjú’ példázata rávezet a dolgok helyes meg­ítélésére és imádatunk tárgyának megfontolt kiválasztására. A Kivonulás könyvében olvas­ható ez a példázat (Kiv 32, 1-8), röviden ös­­­szefoglalom a történteket. Mózes fölmegy a hegyre, hogy megkapja Isten útmutatásait; a nép pedig hetekig várakozik a pusztában, tü­relmét veszti és zúgolódik. Hiányzik szá­mukra Mózes, a magabiztos vezető, és ez kibírhatatlanná vált számukra. A tömeg lát­ható istent kér, akivel azonosulni tud, és aki segíti a tájékozódásban. Azt mondják Áron­nak: „Készíts nekünk istent, aki együtt jár ve­lünk!’ .Áron nem tud ellenállni az emberek kö­vetelésének, és aranyborjút készít. A borjúnak kettős jelentése volt az ókori Közel-Keleten: egyfelől termékenységet és bőséget, másfelől energiát és erőt jelentett. Mindenekelőtt azon­ban az volt fontos, hogy aranyból van, vagyis a gazdagságot, a sikert, a hatalmat és a va­gyont szimbolizálta. Ezek a nagy bálványok: siker, hatalom és vagyon. A mindenkori kísér­tések! Ez tehát az aranyborjú: mindazon vá­gyak szimbóluma, amelyek szabadsággal kecsegtetnek, valójában azonban szolgaságba döntenek. Mert amit bálványozunk, az mindig szolgaságba dönt. Elbűvöl, te pedig mész utána.” (Magyar Kurír, 2018. aug. 8.) Most éppen Ferenc pápa egyik tanításából idéztem, de aki ismeri a Mörfi néven közrea­dott szövegeimet, az tudja, hogy kerek har­minc éve próbálom bölcsebbé tenni ’az én népemet’: példázatokkal, fabulákkal és kita­lált vagy valós történetekkel, idézetekkel. 1993-ban jelent meg a Pusztába kiáltó szó című ’levelem’, amelyet egy lelkipásztorhoz intéztem, annak okán, hogy a falujában élel­mes emberek zártkörű vetítéseket tartottak­­ felnőtteknek. Bárki befizethet és beülhet egy késő esti vetítésre. „Ezért a ’szórakozásért’ csupán néhány lejt kell adni, és a ’Bárkik’ ma pénzért veszik meg azt, amit eddig ingyen erőltettek rájuk: a szellemi nyomort, a butítást, a gondolatfosztást. Az eddigi agyzsugorító ha­zugságokat most felváltaná a nyugati szenny­irodalom és a videókazetták észtompító tömege? Túl nagy árat fizettünk akkor a kiví­vott szólásszabadságért! Igen, Tiszteletes úr, számolni kell azzal, hogy a nyugati szél előbb a pelyvát szórja be az ablakon. Harcba kell szállni, Tiszteletes úr, új­fent hirdetni kell a gondolat értékét, az ész felsőbbrendűségét, a jól végzett munka örö­mét - föl kell mutatni mindent, ami örökbe­csű, ami többet ér az üres (videó)látványnál. S mindezt nem tiltással, csupán a szó és az írás erejével. Klasszikus íróink, költőink munkáit, tankönyveket és szakkönyveket kell az emberek kezébe adni, és újra meg újra el­mondani nekik, hogy az igazi értékek pénzért nem kaphatók. Békét, tudást, becsületet, sze­retetek egészséget sehol sem árulnak! S ha ’Bárki’ megtanulta a könyvet választani, akkor a kufárok majd szép csendben össze­szedik a látványok dobozát, és eltakarodnak. Kívánok Önnek ehhez az irdatlan munká­hoz égig érő türelmet, kitartást és jó egészsé­­get!" Nyilvánvaló, hogy a lelkipásztorhoz inté­zett ’levél’ az olvasókhoz szólt, rövidke taní­tás volt a korlátlan szabadság csapdáiról (az imént is hasonló gondolatot idéztem: „szabad­sággal kecsegtetnek, valójában azonban szol­gaságba döntenek”). Más alkalommal a káros szenvedélyek átkairól és hasonlókról írtam. Szorgalmasan körmölgetek, olvasóim száma - becslésem szerint - legfennebb csak százas nagyságrendű, ez pedig kevés. Nem a (nem létező) honoráriumom, hanem a fiatalabb nemzedék jövője és eszményei miatt aggó­dom. Ha Edit tanító néni töretlen szorgalmát és lelkesedését tekintem (nemde: egy iskolai év alatt 26 apróságot tanított meg írni-olvasni), akkor azt remélem, hogy az én tanításaim sem hunynak ki elpattanó szikraként. Bocsánat, Közönség! Bocsánat, Jávor Pál! Mélyen tisztelt Színházba járók! Őszintén kérem bocsánatukat és szíves megértésüket. Második alkalommal hagytuk cserben Önöket, azokat, akik jegyet váltottak a Jávor hajnalai c. vendégjátékunkra a marosvásárhelyi Kul­túrpalotába. Első alkalommal szeptember 25-én, illetve október 28-án terveztük bemutatni előadásunkat. Régóta szerettünk volna - a sikeres ünnepi aradi előadás után - újra Erdélyben járni, játszani, énekelni, megosztani Önökkel is ezt az értékes romantikus és szívszorító elő­adást. A maradandó emlékű találkozás reményében próbáltunk, készül­tünk, egyeztettünk színházakkal, halasztottunk más munkákat. Helyi szervezőnkkel - mint felelős vezető - magam tartottam a kap­csolatot, írtam a leveleket, telefonáltam és vártam... Vártam a vissza­igazolást, az értesítést az utazásról, a helyszínekről, a lényeges részletekről. Hiába..., és én nem vállaltam a bizonytalant tízfős társu­latom megvédésének érdekében, a szervezőnk cserbenhagyott. Ma­gamra maradtam. Ismeretlenül, beavatatlanul nem gondoskodhattam a korrekt, időbeli tájékoztatásról, az Önök értesítéséről sem. Felháborodásuk jogos, érthető. A magam részéről bocsánatot kérek. Ezt másnak is meg kellett volna, meg kellene tennie. Kérem, őrizzék meg színházszeretetüket, érdeklődésüket magyar kultúránk csodálatos és páratlan értékei iránt továbbra is. Bízom a megengedő, a megbocsátó személyes viszontlátásban. A produkció közreműködőinek nevében, tisztelettel Szolnoki Tibor (Cím és elérhetőség a szerkesztőségben) CÍMVI wKI MAROSVÁSÁRHELY MAGYAR NYELVŰ ADÁS KEDD, PÉNTEK 19:00 ÓRA 228-as a­­ hálózatban A rovatban közölt levelek tartalmáért, a tényállítások hitelességéért a szerzők a felelősek. Elektronikus postán is fogadják leveleiket. A levélírók minden esetben tüntessék fel telefonszámukat és lakcímüket. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Next