Népünk és Nyelvünk, 1930 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1930-03-01 / 3-5. szám

154 Feleletek­ tanítója meg azt mondja, hogy a költő azárt mondja búsnak, azaz komornak Mátyás hadát, mert an­nak, mint „fekete sereg“-nek, sö­tét, komor, bús megjelenése volt. Gyermekeim már hajba is kap­tak a két fölfogás miatt, mert egyik sem enged a másiknak. Hogyan tegyek köztük igazsá­got! Kérdezi tisztelettel Egy családapa. 21. kérdés. Hogyan lehetne a hír­lapok kontár nyelvészkedő cikkei ellen megvédeni a közönséget! K. B. 22. kérdés. Bukarestbe szakadt magyar ember kérdezi tőlem, isme­rem-e a milling szót s tudom-e, mi a jelentése. Úgy tudja, Kecskemét körül járatos szó. Én Félegyhházá­­ról ismerem, de nem önállóan, ha­nem mindig csak ebben a hasonlí­tásban: olyan éles, mint a milling. Hódmezővásárhelyen szintén ebben a formában járatos, a szó jelenté­sét azonban se félegyházi, se kecs­kelelet a 4. kérdésre. „A­ kéki nép és a kéki nád“ c. készülő néprajzi dolgozatomban egy nádféleségről a következőket írom: ,,„A legidősebb nemzedék azt állítja, hogy Kék község területén hajdan háromféle nád termett ... A harmadik nád­­féleség „busádnak nevezett virág­zata „bojtos“ volt. A busa — a szó­ban forgó nádféleség éretlen álla­potában barna, — érett korában „sűrű-veres“ színű volt. Levele túl­ságosan széles volt. A levél zöld színű volt. Értével barnára válto­zott. Szára előbb zöld volt. Később keméti emberek nem tudták nekem megmondani. Szinnyei Tájszótára azonban tudja, még pedig Kassai 1. Szókönyve nyomán, amely sze­rint a milling­i hóhérpallos. Kér­dés, az Alföld melyik vidékein hasz­nálatos ez a szó s hol ismerik a je­lentését! Móra Ferenc, 23. kérdés. Hol ismerik és hol használják az asztalszék nevezetű parasztbútort! Vagy ha nem is ilyen név alatt, ismeretes-e az ol­vasó vidékién, falujában, tanyáján •egy egészen alacsony asztalféle, s mi ennek a neve! Milyen az alakja (né­gyszeglete is vagy kerek a­lapja), mekkorák a méretei (különösen fontos a magassága), s hol tartják a házban, milyen alkalmakkor hasz­nálják, használják-e más célra is, mint amire általában az asztalt használni szokták! Kérjük tisztelt olvasóinkat, különösen a nép kö­zött élőket, hogy ha személyesen nem is tudnak erről, kérdezősköd­jenek öreg parasztasszo­nyoknál e felől, s küldjék be válaszaikat fél­oldalra írt papírlapokon a szer­kesztőségbe, sárga színűvé lett. Éretten rendkí­vül hosszú, „sugár nélkül való“, „bördős“ és szíjas“ volt. Ezt a nád­­féleséget „bőrdős“ száráról „bördős­­nád“-nak nevezték. Ez a nádféleség a bordások keresett nádja is volt. Borda készült belőle. Ezért „borda­­nádiak is mondták.““ E dolgo­zatrész jegyzete: „„Az idézőjel köz­zé szorított szavak közül egyedül a „bördős“ szó szorul magyarázat­ra. — Van tehát egy nádféleség, melynek „bördős“ a szára. Régóta tudom, hogy a hagyma magtermő szára is „bördős“. Kérdezősködő­ FELELETEK.

Next