Neveléstörténet, 2006 (3. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 1-2. szám - MEGEMLÉKEZÉS - Kéri Katalin: Miguel Unamuno emlékezete (1864-1936)
& Miguel Unamuno emlékezete ( 1864-1936) Unamuno életútja Unamuno, a baszk tudós, aki 1864-ben született Bilbaóban, az egyetemes művelődéstörténet kimagasló alakja. A filozófia és a nyelvészet iránt érdeklődők éppúgy meríthetnek műveiből, mint a pedagógiai kérdésekkel foglalkozók vagy a jó irodalmi művek kedvelői. Életrajzát nem nehéz rekonstruálni, hiszen terjedelmes életműve jórészt biográfiai ihletettségű. Ám leveleiből, költeményeiből és naplóiból nem egy határozottan körvonalazható személyiség bontakozik ki előttünk, alakját valamilyen homály lengi körül, felhők és elmosódó körvonalak nehezítik megismerését. Gyermekkorát beárnyékolta apja korai halála (1870) és a szülővárosát is érintő 2. karlista háború. 1880- ban, tizenhat évesen Madridba ment egyetemre, ahol előbb licentiátusi, majd doktori fokozatot szerzett (1884). Bilbaóból magával vitte a spanyol fővárosba szülőföldje, Baszkföld szeretetét, a katolikus hitet és csillapíthatatlan tudásvágyát. Egyetemi évei alatt rengeteget olvasott, tanult, a filozófia különböző irányzataival ismerkedett, irodalmi és filológiai tanulmányokat folytatott. Doktori értekezését 20 éves korában nyújtotta be a baszk nép eredetéről és őstörténetéről. Később úgy emlékezett vissza életének ezen időszakára, hogy „faltam a könyveket, főként 16 és 26 éves korom között”. 1884 és 1891 között újra Bilbaóban élt, és magánoktatással foglalkozott. Ebben az időben bontakozott ki publicisztikája. Magasszintű klasszika-filológiai műveltségének köszönhetően 1891-ben a Salamancai Egyetem Görög Nyelvi Tanszékének vezetője lett, 1900-ban pedig az intézmény rektora. „Egy elszegényedett, csupán jogi, bölcsész- és orvosi karral rendelkező egyetemre érkezett 1891-ben Unamuno, hogy szimbolikus hírnevét és a hagyományok dicsfényét megőrizve életre keltse Salamancát. ” Vezetése alatt az egyetem nagy fellendülést élt meg. Unamuno mint a latin-ógörög-castellano nyelv összevetésével foglalkozó nyelvész, mint író és mint a monarchia ellen cikkező publicista vált híressé ebben az időben. Több, a neveléstörténet szempontjából értékes műve született e korszakában, például a rendhagyó módon, regény formájában írott „Szeretet és pedagógia” (1902) valamint az „Emlékek a gyermek- és ifjúkorról” (1908) című művek. 1900-ban választották rektorrá, abban az időszakban, amikor Spanyolországot öldöklő politikai csatározások osztották meg. Az európai műveltségű ifjú rektor Salamancába a liberális gondolatiság frissességét vitte el. 1904-ben monarchiaellenes írásai és politikai megnyilatkozásai miatt elmozdították rektori állásából, ami jelentős ellenállást váltott ki politikai körökben és a sajtó hasábjain. Luis Maldonado, José Ortega y Gasset és mások emelték fel szavukat a salamancai tudós érdekében. Ezt követően jó ideig Kéri Katalin