Neveléstörténet, 2011 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 3-4. szám - MEGEMLÉKEZÉSEK - Hornyák Mária - Szakács Mihályné - Tölgyesi József: Brunszvik Teréz-emléknap Szarvason
BRUNSZVIK TERÉZ-EMLÉKNAP SZARVASON 1. A brit fővárosban megforduló külföldiek révén. Egyikük, a francia filantróp tudós, Joseph-Marie de Gerando báró (Teleki Emma férjének a nagybátyja) 1824-ben a londoni élményeiről olyan lelkesen mesélt a párizsi szalonokban, hogy Pastoret márkiné elnökletével hölgybizottság alakult az első francia óvoda (salle d’asyle) felállítására (1826). A második párizsi intézet vezetője, Eugenie Millet pedig 1828-ban maga utazott Londonba, hogy az infant schoolt a helyszínen tanulmányozza. (Vele, a báróval, és a márkinéval Brunszvik Teréz 1838-39-ben került ismeretségbe.) A párizsi óvodák aztán személyes kapcsolatok révén pl. a genfi és a strasbourgi, a genfiek pedig a pisai, illetve firenzei alapításokhoz adtak ösztönzést. 2. Az infant school elterjesztésében több brit óvónevelő, köztük Wilderspin is közreműködött: az Infant School Society „utazó” tanítójaként 270 alapítás felett bábáskodott, 1836-tól pedig, az intézmény írországi terjedését elősegítendő, évekig a dublini mintaintézetet vezette. (Talán a távolléte volt az oka, hogy vele Teréz Londonban nem találkozott.) 3. Az infant school világméretű ’karriertörténete’ leginkább a tér- és időbeli korlátokat könnyen áthidaló írott szónak köszönhető. Az elsőség e téren is Wilderspint illeti: az infant schoolról 1823-ban (A szegények kisgyermekei nevelésének fontosságáról címmel) megjelent műve 1852-ig (változó címek alatt, de) nyolc kiadást ért meg. A könyvet a bécsi Joseph Wertheimer (1800-1887) fordításában németül kétszer is (1826, 1828) közreadták, így az infant school híre a német ajkú olvasópublikumhoz könnyebben eljutott, az első között a mi Brunszvik Terézünkhöz is, aki már 18 [!] éve arra várt, hogy Istentől vett hivatását, a rászoruló gyermekek felkarolását intézményes keretek között gyakorolhassa. A leánynevelő intézet alapításával kapcsolatos terveit azonban a családja, s kiváltképpen az anyagiak hiánya rendre meghiúsította. A könyv, amely 1826 nyarán „azon melegében” a nyomdából került hozzá, katartikus élményt jelentett számára, s menten akcióba is lendült, de a Közép-Európa viszonylatában is első budai óvodát mégis csak 1828. június 1-jén sikerült megnyitnia. Utána viszont sikert sikerre halmozott, így 1832-ben a magyar haza 12 kisdedóvó intézetet számlált. Wertheimer volt Teréz grófnő fő támasza és szaktanácsadója, ő pedig az első bécsi alapításokhoz nyújtott segédkezet. De óvodai téren az Osztrák Császárság egésze is lekötelezettje a mi Brunszvik Terézünknek. 1830 őszén Pozsonyban ő nyerte meg Karolina Augusztát, Ferenc császár feleségét a kisdedóvás ügyének, aki utána nemcsak a bécsi intézeteket vette pártfogásába, hanem maga is több (felekezeti) óvodát segített életre. Része lehetett abban is, hogy sógornője, a bajor királynő, Terézünk kérésére a müncheni alapításokat felkarolta, és a bajorországi óvodák ügyét a férjével felkaroltatta. A Brunszvik Teréz által fellelkesített Karolina Auguszta „kezét” látjuk abban is, hogy a Lombard-Velencei Királyságban, amely akkoriban osztrák fennhatóság alatt állt, az infant school terjedése (és az óvodaalapító cremonai atya, Ferrante Apporti működése) elé a világi és egyházi hatóságok mind kevesebb akadályt gördítettek. Brunszvik Teréz München után Itáliában, Genfben, Párizsban és Londonban is HORNYÁK MÁRIA, SZAKÁCS MIHÁLYNÉ, TÖLGYESI JÓZSEF