New Yorki Magyar Élet, 1971 (24. évfolyam, 1-51. szám)
1971-01-02 / 1. szám
A nem sokaság, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat... BERZSENYI NEW YORKI HUNGARIAN LIFE Mr,F,NEHEZ Dec. 71,2,3,4,5,6,7 22l8*No.Lincoln Ave CHICAGO ILL 60614 USA XXXXX MAGYAR ELET Vol. 24. No. 1. XXIV. évfolyam, 1. szám, 1971. január 2. szombat. A pekingi sajtó éles kirohanása az oroszok ellen Kína a lengyelek mögött 1970 — a nagy remények és csalódások éve Elfogták Laporte gyilkosait! Az Egyesült Államok 1970 népszámlálási adatai szerint az USA-ban 206.240.000 ember él. — Cicero, alias Elyesa Bazna, II. világháborús kém, aki az ankarai angol nagykövetség komornyikjaként a németek javára kémkedett és 400.000 okiratot fényképezett le — meghalt. Szolgálataiért 300.000 angol font — hamis pénzt kapott s soha nem élvezte „munkája gyümölcseit”. — Mrs. Golda miniszterelnök éles vádakkal illette a Szovjetuniót egyrészt a „botcsinálta vádak” alapján halálraítélt oroszországi zsidók ügyében kijelentette: ha az ENSZ alapokmányában lefektetett emberi jogokat tiszteletben tartaná az USSR, akkor nem került volna az ügy a leningrádi törvényszék bírái elé; másrészt így jellemezte a Kremlt: „Minden szó, amit mondanak, támadás ellenünk, minden ágyú, minden tank, minden repülőgép, minden rakéta, ami ellenünk irányul, orosz gyártmányú . Iránban államellenes összeesküvést lepleztek le, mely mögött a teheráni hatóságok szerint az 1962-ben száműzött belügyminiszter, Bakhtiar áll, akit távollétében halálra ítéltek. — A vietnami fronton nagyobb szabású Viet Cong támadást jeleznek. A helyzet Kambodzsában válságossá vált az üzemanyaghiány miatt. — A bolíviai hatóságok 3 év után szabadlábra helyezték Regis Debray francia írót, akit a kubai Che Guevara gerillaharcaiban való részvételért 30 évre ítéltek. — A baszk szeparatisták karácsonyra kiengedték túszukat, Eugen Beihl nyugatnémet konzult. — A brazíliai gerillák még mindig fogva tartják a svájci nagykövetet, Giovanni Enrico Buchert, mert a „csere”-foglyok nem akarnak száműzetésbe menni. — Cyrus Eaton, Nova Scotia-i születésű „marxista” milliomos a chilei baloldali kormány fejét, Allendét üdvözölte, négy unokájával együtt. ■ SOKAT ÍGÉRŐ ÉV CSALÓKA REMÉNYEKKEL . Senki nem tudja, a nemrég „Kruschov Remembers” címmel megjelentetett kötet szerzője valóban Nyikita volt-e, vagy sem? Mindenesetre akad egy olyan megállapítás, amelylyel nem nehéz azonosítanunkmagunkat. Hruscsov többek között ezt írja engedélye nélkül megjelent „biográfiájában”: „Lehetetlen fenyegetésekkel a „paradicsomba” terelni az embereket és őrszemekkel őriztetni őket, nehogy onnan megszökjenek...” Ez pontosan vonatkozik azokra a zsidókra, akik a szovjet paradicsomból elvágynak, de még a kivándorlás gondolata is hazaárulás a szovjet büntetőjog szerint. Kelet-Európa népeinek további rabszíjon való tartása okozta talán a legnagyobb politikai hullámokat 1970-ben: a lengyel lázadás-sorozat, a megélénkült menekülési hullám is mind azt bizonyítja, hogy más nemzetek is bármikor szívesen felhagynának az „ígéret földjén" való további vegetálással. ■ 1970 ESEMÉNYEI DIÓHÉJBAN A Közel-Keleten 20 év leforgása alatt nem sokat enyhült a feszültség: most is csak törékeny fegyverszünet tartja vissza a feleket a nyílt háborúskodástól: az orosz gyarmati térnyerés és presztizs csap össze az izraeli önvédelemmel. A Kelet—Nyugat közötti stratégiai fegyvercsökkentési tárgyalások helsinki legutóbbi szakaszát már fagyos légkör jellemezte. A Brandt-i „Ostpolitik” még ratifikálásra vár, de ellenzéke egyre nő Németországban. Közben Walter Ulbricht nyíltan megtorpedózza a „határkiárusítás” összes, előnyösnek vélt és beígért engedményeit, annak ellenére, hogy az oroszok már egyre türemetlenebbek az önfejű pankowi „szuper-marxistával” szemben. Az idei Holdba irányuló USA expedíció is „zátonyra futott”, ha szabad az űrrel kapcsolatosan ezt a kifejezést használnunk. Az oroszok viszont sikerrel tolták előre a piramisok tövében a sarló-kalapácsos személyzettel ellátott rakéta-bázisaikat. Vöröskína újabb időszakos barátokra tett szert és első ízben elérte azt, hogy az ENSZ- ben 50%-ot meghaladó támogató táborra lelt. Vietnamban a tervszerű kivonulás menetrendjét csak a kambodzsai expedíció törte meg s amikor az USA a korlátozott hadművelet végén teljes indokínai megegyezést javaolt, az oroszok visszatáncoltak, bár előzetesen „kacsintottak” hozzá. Végül Dél-Amerikában — a kontinensen — megalakult az első marxista kormány s Allende személyében a nyugati világ értékes beruházásai az államosítás fenyegető árnyékába kerültek. Az új angol Tory kormány attól a szándéktól vezettetve, hogy megakadályozza a dél-afrikai vizeken a szovjet térnyerést, Dél- Afrikának fegyverszállításokat szavazott meg, de a Heath kormánynak ez a lépése oly nagy hullámokat vert a Commonwealth államok körében, hogy kizárással fenyegetik annak megalapítóját. — Biafra elvesztette önállósági harcát. — A francia „grandeur” nagy apostola, de Gaulle meghalt — és végül, a TIME magazin, „antimely” választásával Willy Brandtot tette meg címlapján az 1970 év emberévé. 1956-ban az ismeretlen magyar szabadságharcos volt a színlapon — valóban nagy utat tettünk meg . . . visszafelé. ■ KÍNA MEGBÉLYEGZI AZ OROSZOKAT Kína azzal vádolta a Szovjetuniót, hogy a munkáslázadás leverése céljából csapatokat küldött Lengyelországba, s egyben arra intette a Kreml vezetőit, hogy „Kelet-Európa bármely más pontján hasonló elégedetlenségi hullámok kitörése várható..." A „People’s Daily” hivatalos kínai lap a kelet-európai államokat „oly lőporos hordóknak” állította be, melyek „bármely pillanatban a levegőbe repülhetnek . . .” A People’s Daily támadása a legélénkebb volt, amióta az utóbbi hónapokban a két vörös gigász úgyahogy megszüntette a kettőjük között dúló maratoni szócsatát A támadás érdekes módon éppen olyankor következett be, amikor mindkét ország helyesebbnek látta „normalizálni” (vagy színlelni?) a kettőjük közti zilált kapcsolatokat: nemrég cseréltek újra nagykövetet négy évi szünet után, továbbá nemrég írtak alá egy, az Usszuri folyón történendő szállításokat szabályozó államközi egyezményt. (Az Usszuri folyó súlyos és véres harcok színhelye volt. Szerk.) ■ „ERŐS” NYELVEZET Még emlékezhetünk arra, hogy Peking az oroszok vezette csehországi inváziót „szörnyűséges bűnnek” minősítette,melyet „szedett-vedett banditák hada” követett el. A jelen(Folytatás a 4-ik oldalon) ÍGY kiván boldog újévet A MAGYAR KORMÁNY A dunaparti marxista postafiók ajánlatosnak látta — bizonyára fenyegető hatás elérése szempontjából újra forgalomba hozni az 1919-es vörös propaganda egyik plakátjának bélyegbe miniatürizált jelszavát, mely az ellenforradalmárok megrettentését igyekszik postabélyegragasztás közben népszerűsíteni Ha a probléma, vagyis az „ellenforradalmárok” jelenléte nem lenne probléma, akkor a bélyegtervezők nyilván rózsacsokrokat és idillikus magyar tájakat rajzolnának, ahol semmi probléma nincs. Három forintért egy négyzetcentiméternyi propagandát vesz a gyanútlan bélyegvásárló — s közben arra gondol: 1956 újra megismétlődött Lengyelországban s az 1956 recept szerint újra „ellenforradalmárokra”, huligánokra fogták az elégedetlenség kirobbantását. A munkások tankokra írták az igazságot: „Mi nem vagyunk ellenforradalmárok, hanem munkások vagyunk!” És munkásból — Magyarországon is — hatmillió van. Ha ez mind ellenforradalmár, akkor rettteg az egész ország. Gomulka és a rendszer bukása . AZ ÖTÖDIK LÁZADÁS „Huligánok megtámadták a közrend őreit . . . milicistákat gyilkoltak meg ...” — hangzott Rádió Stettin lengyel nyelvű, hideg hangon tett bejelentése, melyet lefordítva kiderült, hogy egyetlen generáció leforgása alatt Európa népei ötödször fordultak nyíltan szembe a kommunizmussal. HOGYAN KEZDŐDÖTT? Tíz nappal karácsony előtt az élelmiszer- és tüzelőárakat a kormány egyharmaddal felemelte. A legutolsó áremelések két évvel ezelőtt történtek, ugyancsak kormányrendelet révén. A jelenlegi áremelés oly mélységes nyomorba taszította a lengyelek nagy többségét, hogy ezúttal nem volt mit választaniuk, nem volt mit veszteniük, kimentek az utcákra és nyíltan szembefordultak a terrorral. A jelenlegi, több mint egy hétig tartó nyílt lázadás többszörösen felülmúlta az 1956-beli poznani vérengzést, amikor „csak” 50 halálos áldozatot vallott be a rendszer. A FELKELÉS NAPLÓJA • DECEMBER 14. — A gdanski (Danzig) helyi sajtó közli a lesújtó 33%-os áremeléseket. A sors iróniája: a LENIN hajóépítő dokk többezer munkása a rendőrség épülete elé vonul. Diákok és háziasszonyok csatlakoznak hozzájuk. A milícia emberei belelőnek a tömegbe. A tiltakozó felvonulás véres felkeléssé fajul. Gomulka-ellenes jelszavakat énekel a tömeg, mely útjában rendőrkocsikat, pártemberek limuzinjait gyújtja fel, megrohanják és kirabolják a szovjet diplomata és élelmiszerboltokat. • DECEMBER 15. — A lázadás átterjed a közeli Gdynia és Sopot kikötőkre. A kormány tankokkal igyekszik eltapostatni az ellenállást. A gdanski rádió bevallja, hogy a rendőrség fegyverét használta „a megújuló agresszív támadókkal szemben”. A kijárási tilalom hatástalannak bizonyul. Kociolek miniszterelnökhelyettes a TV képernyőjén bejelenti: a sztrájkolók feltételeit nem teljesítheti a kormány. Az ellenállás újra fellángol. • DECEMBER 16. — A lengyel kormány, végre nem titkolhatja a véres eseményeket, bejelenti, hogy „komoly események” játszódtak le Gdanskban, anélkül, hogy az eredendő okokat megnevezte volna: „Oly huligán elemek, akiknek semmi közük nincs a munkásosztályhoz, fosztogattak, több középületet felgyújtottak ...” — hangzik a közlemény. • DECEMBER 17. — Újabb városokban gomolyognak az ég felé az ellenállás tüzes csóvái. Szczeczinben (németül: Stettin) a kikötőmunkások 20.000 főnyi tömege kivonul a dokkokról, menetközben rendőrkocsik próbálják eltorlaszolni útjukat. Az elégedetlen tömeg felfordítja a kocsikat és a pártközpont épülete elé vonul. Tankok gázolnak bele a munkások soraiba. Czyrankiewicz miniszterelnök TV-n bejelenti, hogy Lengyelország sorsa forog kockán. Anarchista, huligán, bűnöző elemeket emleget, akik ellen tűzparancsot ad ki. • DECEMBER 18. — A Nyugatra is eljutnak végre a titkolt lázadás véres részletei. Krakkóban a diákság az egyetemet elfoglalja, Elblagban a háziasszonyok megrohamozzák a hentesüzleteket. A sztrájkoló kikötőmunkások gyűléseken tárgyalják egységes fellépésüket az áremelésekkel szemben. • DECEMBER 19. — Az ország nagyobb ipari centrumaiban a munkásság leteszi a szerszámot, hogy a pártszervezetek vezetőit követeléseik meghallgatására bírják. A pártsajtó kirohanásaiban „felnőtt huligánokra” javítja a „fiatal, felelőtlen kalandorokat”. Egymást érik a csillapító, nyugtató hangú kormányfelhívások. Stettinben lassan felmérik a lázadás okozta károkat. Egyedül Danzigban (Gdansk) a károkat 2 millió dollárra becsülik, a sebesültek bevallott (!) száma félezer körül mozog. Az országos ellenállást és a legszélesebb néprétegekre támaszkodó lázadást a rendszer ellen többé nem tudja palástolni a varsói pártklikk. • DECEMBER 20. — Bár vasárnapi munkaszünet van ma, „Lenin malmai” a szünnapokon is őrölnek: az 1956 óta uralmon lévő Wladyslaw Gomulka, a Politbüro négy tagja, közöttük az államelnök, Marian Szpychalski és a „gazdasági reform” atyja (aki többek között felelős volt a „meredek” áremelésekért is), Boleslav Jaszczuk, volt szovjetunióbeli nagykövet benyújtja lemondását. Gomulka 14 éven át süllyesztette fokozatosan a mélybe a lengyel gazdasági rendszerrel együtt az életszínvonalat is. ★ Az új „lengyel Kádár” neve Edward Gierek, 57 éves és a moszkvai pártvonal szigorú követője, akitől azt várják, hogy bérjavításokkal fogja ellensúlyozni az árak emelkedését. Gierek volt szénbányászt egy moszkvai interurbán telefon után — gyorsan megválasztották — első titkárrá, — kijelentette, hogy Gomulka intézkedése „megfontolatlan” volt és „nem tartotta tiszteletben a kollektív határozathozatal és pártdemokrácia elveit . . .” Ebből a párt-tolvajnyelvből nyilvánvalóan kiderül, hogy egyrészt bűnbak-jelöléssel igyekeznek reparálni a rendszer javíthatatlanul korhadt vázát, másrészt arra a személyi ellentétre utal, ami a legutóbbi időben Gomulka és Gierek között több ízben fellángolt. VÉGSŐ TANULSÁG A Vasfüggönyön túl rendkívül egyszerű az állami beruházások kérdése: egyszerűen felemelik az árakat, ha az elavult, velejéig rothadt pártbürokrácia képtelen a vegetáláshoz elégséges jövedelmi normákat betartani. És ha ez valakinek nem tetszik, akkor megölik, vagy tankokkal eltapossák a protestálót. Dióhéjban: ez a története az ötödik nyílt lázadásnak, amely rövid 17 év alatt a Szovjetunió által ellenőrzött területeken robbant ki. Ára: 20 cent iimuiiiiiiiiiMiiimiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiimiiimiiiiiiiiiiiiiiiii ■ ■■III Ilii II ■■Ilii ■■■■*<in !••••••■ •••**• — — Újévi számadás Minden jó gazda, az Újév küszöbén számadást készít. Megvizsgálja mi volt az elmúlt esztendőben jó, eredményes, hol követett el hibákat, — és e mérlegelés alapján csinál terveket az Újévre. De milyen elv alapján készítse el a magyar emigráció újévi számvetését? Mi legyen az a mérce, amely eldönti, hogy az elmúlt évben eredményes munkát végeztünk-e, hol követtünk el hibát, hol kell javítanunk törekvéseinken a jövőben? Négy alapvető kérdés Azt hiszem erre egyértelmű a válasz: Hogyan járultunk hozzá munkánkkat a hazai magyar kérdések megoldásához? — Mert ez az emigráció fő, mondhatni egyetlen központi feladata. Ahhoz, hogy erre a kérdésre őszinte választ adhassunk, ahhoz, hogy ezt az újévi lelkiismeretvizsgálatot becsülettel végrehajthassuk, még egy kérdést kell, hogy tisztázzunk. Mit vár tőlünk a hazai magyarság? — A teljes, az egész magyar igazság hirdetését, — megalkuvás, fenntartás és érdek nélkül. — Mert az emigráció felelősséget, hivatást, kötelességet jelent. Ha ezt az elsődleges feladatunkat nem teljesítjük, akkor nem vagyunk emigránsok, hanem csak kényelmes, jobb, gazdagabb élet után vágyó konjunktúra-lovagok. — Emigránsnak lenni azt jelenti: azért jöttünk ki a szabad világba, hogy hirdethessük az egész igazságot, amit rabhazánkban nem tehettünk meg. Ez most jogunk, de egyúttal hivatásunk és kötelességünk is! Ezt várja tőlünk a hazai magyarság. 5.Élő lelkiismeret” Vegyük tehát tudomásul: nem dollárokat, nem anyagi segítséget várnak tőlünk elsősorban, hanem azt, hogy mi legyünk a Magyar Lelkiismeret, amely szüntelenül, fáradtságot, áldozatot nem ismerve, egy pillantig sem meghátrálva hirdeti azt a teljes magyar igazságot amely ott él minden igaz magyar lelkében odahaza, de amelyet ma az elnyomás némaságra kárhoztat Nagyszerű hivatás, amelyért élni, dolgozni, fáradozni szent hivatás, amely egyedül ad tartalmat, célt az emigrációs életnek. Ezt várja tőlünk a hazai magyarság. Csak, aki hazulról jön, tudja, hogy mit jelent a szabad magyar rádió hallgatása odahaza, amikor az éter hullámain hallhatja az otthoni magyar azt az igazságot, amelyet talán még önmaga előtt is alig mer bevallani. Mit jelentenek az emigrációs magyar újságok, amelyeknek gyér példányai kézről-kézre járnak és egy-egy elrongyolódott, agyonolvasott példánya olyan, mint a fáklyafény a sötét éjszakában. — Mit jelent egy hazautazó emigráns az igazságra szomjazó otthoniak számára, ha szűk, baráti körben elmondja — nem az anyagi sikereit, — hanem azt, miképp fáradozik a magyar emigráció, hogy teljesíthesse feladatát: hirdetni az egész világ előtt a magyar igazságot. Igen, mert ebben a feladatban nincs különbség vezető és egyszerű magyar, politikus és munkás között. Mindnyájan emigránsok vagyunk, mindnyájunknak — kisebb-nagyobb mértékben — azonos a feladatunk: hirdetni a teljes magyar igazságot. Most pedig tegyük fel az újévi lelkiismeretvizsgáló kérdést: hogyan teljesítette az elmúlt évben ezt a feladatát a magyar emigráció? Legyünk őszinték, nézzünk szembe férfiasan ezzel a perdöntő kérdéssel, még ha egy kicsit ünneprontó is a válasz. A „kultúrhídverés” leleplezése Vannak jelenségek, amelyek azt bizonyítják, hogy a magyar emigrációban él a lelkiismeret Az emigráció — döntő többségében — érzékenyen reagál minden olyan eseményre, olyan próbálkozásra, amely a teljes magyar igazság elferdítését célozza. Gondoljunk csak a „kultúrcsere” próbálkozásaira: egy elenyésző kisebbség volt csak, amely egy tál lencséért feladta az egyetlen helyes emigrációs álláspontot és behódolt a kommunista rezsimnek. De mennyivel szebb lett volna, ha nem akad egy áruló sem, aki szégyent hozzon a magyar emigrációra! Mert a teljes magyar igazság hirdetése egyet jelent a meg nem alkuvással. Nincs többféle emigrációs magatartás, csak egyfajta a kommunista diktatúrákkal szemben: a teljes elutasítás. Mint ahogy a kommunista diktatúra sem lehet különböző, még akkor sem, ha mint tapasztalhatjuk, a megjelenési formáját időnként változtatja is, illetve alkalmazza az új körülményekhez. Az otthon Folytatás a harmadik oldalon)