New Yorki Magyar Élet, 1971 (24. évfolyam, 1-51. szám)

1971-01-09 / 2. szám

1971. január 9.MAGYAR ÉLET Részletek Tamási Áron elbeszéléséből Jégvirág vőlegény Azon a hajnalon, mikor a Kisded világ­ra született, Ocsérden havazni kezdett. Nem volt Ocsérd búzaszem az emberiség magtárában, mint ahogy az volt Bethle­hem. Inkább csak egy pihe volt a korpá­ból, mely a szitán fennmaradt Vagyis kicsi és­­ szegény falu volt Ocsérd. S olyan volt Hetfy Mihály is, az öcsérdi lakos, kinek az istállójában a bethlehemi párás ökrök helyett, csak két sovány tehe­­necske merengett; s akinek a pajtájában, a híres szamár helyett, csak egy árva kecske eresztette búnak a szakállát. De a szelídség, hogy valaminek történ­nie kell, itt is erjedt. Hát havazott, azon a hajnalon. Először puhán és lassan pilinkézett. Mint patyolat pillangók, a játszi pelyhek úgy szállták meg a szegényke udvart, s nemkülönben a csűrt, mely fakó és bor­zadt zsupfedelével, mint egy óriás róka, olyanformán lapult. S a ház zsindely fe­delére is hulltak a pihék, a füstös zsin­delyekre, melyeket kunkori módon meg­aszalt az idő. De nem volt még hideg. Hanem, ahogy világra nyomult az ünnepi nap, a pelyhek puhasága kezdett múltba veszni. Gömbölyű módon tömöröd­­tek is a pihék, aztán hódarává mérgesed­tek, s majd úgy zizegtek le az égből, mint a patyolat mák. S kezdett a levegő is szigorodni. Másnapra törésig fagyott a csűr fede­lén a szalmaszál, az udvar kopogott a fehér mák alatt, az idétlen zsindely néha rimogva pattant, s jégvirágok nyíltak az ablakon. — Kutya hideg van — mondta Hetfy Mihály. Az asztal­­ mellett ültek, délebéd után, megenyhülve a tegnapi maradékkal. Az öreg, mint a megsárgult gyümölcs, az őszi ködben, dohánya füstjében úgy hu­nyorgott. Az asszony két ujjal és ráncolt homlokkal az asztali morzsákat szedegette, gondolván magában, hogy jó lesz a tyúk­nak, amelyik hűséggel tojik mostanában. Timót, a legény, a jégvirágot gyom­lálta az ablakon. A csend a gátra gyűlt. — Hát elmész-e? — kérdezte az asszony. Timót meg sem fordult, csak úgy szólt vissza: — Tőlem kérdi-e? — Nem, mert a kicsi Jézustól — mondta az anyja. A csendnek egy hulláma átloccsant a gáton. Az öreg Hetty felütötte a fejét, a legény hátra fordult. Egymásra néztek, hogy most immár ki szóljon. — Kutya hideg van, asszony! — mondta az öreg. “ A vénasszony ajka élbe összeszorult, majd szétrebbent, mint a szárnya valami riadó madárnak. Szinte suhogva mondta, hogy tovább a nyomorúságot ő nem hímezi falra, hanem a türelmét tűzláng­­jába veti. Készüljön hát Timót s induljon Tokodra; ott­ kérje meg annak a tolvaj Buzogánynak a lányát­, s fele vagyonát hozza el. — Egy-kettő! — tette hozzá. Úgy hangzott, mint csatára a harsona. — Maga mit szól, édesapám? — kér­dezte Timót. Az öreg a jobb szemét összehúzta, s a másikat kettő helyett is kinyitotta. Emígy a feleségére szállt, majd a fiára enyhült vele. — Tudnál-e vele élni — kérdezte akkor. — Ha nyelnék mellette — mondta Ti­mót. — Naponta hányat? — Legalább hármat. — Akkor nem érdemes, fiam — eresz­tette le a fülét az öreg. Hanem mindjárt hegyesre emelte ismét, mert az öregasszony megmarkolta az asztal lapját, s a szeme szikrát szórt. Rippadozott valósággal, hogy ebben a házban csak ámmognak a férfiak, tújo­­kan kandikálnak ki a nyomorúságból s úgy lesik ezt a kotlós világot, hogy mikor hullat mannát nekik. lliiiiiiiiliiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiliiiliiiiiiliililiiiiiliiiliiliiiiiiiliiiiiliiliiiiliiiiii Egy szó se legyen többet tehát, hanem készüljön Timót, s induljon Tokodra. Útközben pökje ki azt a szemérmetes természetét, s alkudja ki a hozományt. — Mennyi vagyona lehet annak a Bu­zogánynak? — kérdezte az öreg. — Erdő tíz hold — sorolta a vénasz­­szony. — kaszáló is legalább annyi; gaz­dag csűr és nagy ház, s a tetejében a fűrész malom. Legalább ötvenezret ér, pengőben, ötvenezret, s annak a felét kösse ki. Legalább a felit, ha már úgy neszit Timótra az a lány. — De csúnya, édesanyám! — mondta Timót. — Be van takarva pénzzel, indulj! Ide-oda villancsolt a férfiak szeme, mintha a róka farkát keresték volna csak­ugyan. Elő is rozsdállott talán a borza, mert az öreg megkérdezte: — Megfogod-e, Timót? — Ha annyira muszáj — mondta­­ a legény. Szépen felöltözött tehát; tiszta gyolcs inget vett, mely a harisnya korca alatt, szokás szerint, kurtára szabva feküdt; a lábára fényesre kefélt fekete csizmát, s a fehér harisnyanadrág fölé rövid és szürke ujjast, melynek a gyapjúszőre selymesen lapult, mint a paripa szőre, s amelynek a szegélye fekete volt. A fe­jére felültette legényesen a báránybőr sapkát, a karjára akasztott egy hosszú­­nyelű baltát, vaddal ha netalán találkoz­nék, s elindult. A Nap erőtlenül átsütött­­a jéglelkű jégen, melynek a színe tejjel vegyült, de éppen nyugodni nem akart még. A porka hó, mely a pelyheket is apróra rágta már, siseregve sírt fel a talpa alatt, mint a kerék alatt az apró kövecs. Senki nem járt az úton. Túl a falun, mikor a hegyek fehéren sajdultak át a tejszínű jégen, s ahol a mezők lehellete fagyba dermedt át, ott a fülére húzta Timót a sapkát. Védekezve vonta a szemét is össze, melyet könnyesre szúrt hideg fénytűkkel a tél. Két öklét a zsebébe rejtette, s apró és gyors hullá­mokban haladt, villadozva a mezei úton. Fehér lepel alatt, holtan feküdt min­denütt a föld. Hát egy óra Tákod, gondolta magában, annyi a lábnak. S valóban annyi lehetett, mert hetedfél kilométerre feküdt, fent a hegyek között. Nem volt régi és szabályos település, hanem jószeriben erdei tanyák gyűlték meg ottan a helyet, s a szükség Tákodot úgy tákolta össze. Fából élt, aki Tákodon élt, erős munkával a Zungód hegyi folyócska mellett, nyáron gyakori viharokban, villámok között fokhegyen állva, s télen a nyár fonákjában, amikor hideg csattog a villámok helyett. Zsírban csak Buzogány Márton élt. Egy fertály óra múlva megérkezett. Amikor belépett a házba, csak Buzo­gány Mártonnét találta elő. Öreg asszony volt már Buzogányné, hiszen a lányának a leánysága is jószerint már lejárt. Ipa­rosra volt öltözve s csípőre hízva, különö­sen a jobb csípőjére, mert azzal a jobb lábával biccentett is. Friss lámpavilágnál éppen a vacsora asztalt terítette, valami nyolc személynek. — No, megjött? — neki csak annyit mondott. — Meg, ha vártak — felelte Timót. Erre nem is válaszolt az asszony, ha­nem Hélit kiáltott, aki Heléna néven a leánya volt. Héli ott is termett hamaro­san, s nyilván a főzés mellől jött, mert afféle kötényesen volt. Szinte lángba bo­rult Hélinek az arca, amikor Timótot m­egpillantotta. S ez oly furcsa volt, hogy szánakozni és nevetni egyaránt lehetett volna rajta. Igen, mert Héli olyan gyü­mölcs volt, aki novemberben is ott csüng még az ágon. De különben magas és csontos lány volt, szinte zizegő szalma­haja neki, s az orra alatt bátortalan ba­jusz, mely a szája szegeletén szinte vak­merőségre vetemedett. Éjfél is közel járhatót már, amikor egy sebesült szekéren megjöttek a vendégek, s abbaszakadt a munka. Az egyik vendég az asszony testvére volt, valami kertész­kedő sánta ember, a feleségével; a másik pedig a Buzogány testvére, volt, egy bazsa­rózsa mészáros, szintén a feleségével. Asztalhoz ültek. S mire Buzogány kitöltötte volna a ger­jesztő pálinkát, a leves már az asztalon volt, két mélyöblű tálban. Buzogányt azon­ban nem akasztotta meg a leves, mert a pálinkás pohárral felállt, s irányt vett Timót felé, aki Héli mellett ült, összehú­zott bőrben. Kettőt kívánt Buzogány, vagyis véget a háborúnak, s a mátkáknak pedig nagy boldogságot, sok gyermekkel. Hát erre ittak. Timótnak nagy kedvezéssel, Héli merte a levest, nagy bőséggel s legalább hat darab galuskával, mert az örömünnepre húslevest főztek galuskával. No, enni kezdtek. Ette Timót is becsülettel a levest, de amikor az egyik galuskát kettőbe akarta volna vágni, hogy azt is kezdje fogyasz-Tamási Áron, a nemrég elhunyt, nagy székely írónak síremléke Farkaslakán, Udvarhely­ megyében. Örök álmát a szé­kely kopjafa őrzi, de népe szivében él örökre továbbí­tani, hát akkor a galuska a kanál alól tovaszökkent, meg is locsantva kicsit a levest. Gyere csak, mondta magában a legény, de bizony a galuska ismét to­vaszökkent. Érezte, hogy a füle vörösödni kezd. Istenem, mit csináljon! Arra nagy a galuska, hogy egészében megküzdjön vele, s kettőbe vágni nem lehet. — Ajh, a mindenit neki! Titkon ügyelni kezdte, hogy a többiek miképpen győzik le a galuskát; s hát látta, hogy Buzogány és a mészáros úgy kapja bé egésziben, a kertész ellenben késsel kettőbe vágja, s az asszonyok ide­­oda taszigálják. Dehát ő egészben nem kaphatja bé, mert könnyen elakasztja benne a szuszt s akkor csak annyi sze­rencséje lehet, hogy a falu nyelvére kerül. Késsel sem állhat neki, mert még azt mondanák, hogy sóvár ugyan a pénzre, de olyan bugyuta paraszt, ki még galus­kát sem evett soha életében. Ismét megpróbált egyet kettőbe vágni. L De, mint a kő! ■ A homloka gyöngyözni kezdett, s kívá­natosan villant meg előtte bármi akadály, az egy galuskán kívül. Jött volna inkább ismét a vicsori róka, vagy a hóomlasztó ragadozó madár, avagy a vérbe füdült martalóc farkas. Bármi! S mégsem hátrál meg, gondolta magá­ban, mert ha erővel nem is lehet legyőzni a galuskát, majd ésszel véget vet neki. Ügyesen kigombolta hát a mellén az inget, s a gombolást nem is vette észre senki. Akkor közelebb csusszant az asztalhoz, s a tányér fölé is borulva egy kicsit, az egyik galuskát kivette a kanállal, mintha vitézül meg akarná enni. Még a száját is készítette hozzá, hanem útközben, ahogy emelte volna a karját, a galuskát a keblébe eresztette s a szájához csak az üres ka­nállal érkezett. Melegecske volt még a galuska, s nedves is egy kicsit, de azért jó helyen volt végre. S hamarosan a többi is, mind a hat. — No, hála a kőkeresztnek! — sóhajtott Timót. Az angyalok őrködtek-e, vagy a Buzo­gány szerencse, de baj nélkül folyt a vacsora, s vidáman tovább az idő. Igaz, ugráltak elég gyakran a poharak is, mert Buzogány mondogatta, hogy ne vegyük fel, s áhította a harmatot az a bazsarózsa mészáros is. Az idő futott. S amikor gondolta a hajnal, hogy már pitymallani kezd, akkor Buzogány azt a helyre cigányt is oda mozgósította, a klarinétjával együtt. Először csak afféle édesbús nótákat fúj­dogált a cigány, de aztán táncra melegítette a muzsikaszót s a mészáros forgatni is kezdte a Buzo­gányné farsangi csípőjét. Utána Buzo­gány is, ábra céljából nyilván, jól megló­gatta a lányát, majd a kertész is büllög­­tetni kezdte a mészárosnét. Egyre hágott a kedv. S ha már annyira begyúltak, gondolt a cigány is egyet s lüktetni kezdte azt a döngölős nótát, hogy a csizma disznó­bőr. Hát erre Timót is felállt s döngölni kezdte csínján a pádimentumot. Mivel egyedül járta s igen nekivaló mozgással, a többiek abbahagyták a táncot, hogy a szemüket valahányan a boldog vőlegény­nek szentelhessék. S Timót, kinél ital is volt már eleegndő s kinek a szíve el is szeretett volna száguldani onnét, hát abban a húsédességben tüzesedni kezdett. S ahogy mindjobban hajladozott, s ahogy forgószelesen forgott s egész testével facsargott, hát az inge kezdett a köre alól kicsúszni, s kezdtek a galuskák a padlóra kipotyogni. Egy-kettő, s mind a hat. S a galuskákkal együtt mindenkinek koppant egyet a szeme, annyira nézték, hogy micsoda váratlan potyogás, ami sor­jázva koppant a földön. — Állj meg! — kiáltotta Buzogány. Timót megállt. — Hát ez mi dolog? — folytatta Buzo­gány. — Hiszen csak az előbb etted meg?! Timót megpillantotta a galuskákat a földön, s szégyenültében nem tudott szólni. A tövises csendben Héli egyszerre sírni­­kezdett, Buzogány pedig a galuskákat, egyiket a másik után, rugódozta a ház sarka felé. — Engedelmet kérek — mondta Timót. S azzal kiment, vette a baltát, S gyors léptekkel elindult hazafelé. Az elején, egyszer-kétszer, még hátra tekintett, de nem jött utána senki. Jobb fülb­e vágta­­ sapkáját, s fütyörészett. A hajnali fény­nyel együtt ereszkedni kezdett a hideg is, s mire világotlat lett, már oly enyhére fordult az idő, hogy a madarak vígan szálltak és ujjongva szóltak, s a fákról is olyan puhán szakadozott a hó, mint a vatta. A vadak is eltűntek, mint a teg­napi nap; csupán két őzet látott az egyik befagyott pataknál. Az őzek megvárták, hogy egészen közel érjen, s azzal a fényes szemükkel esdve néztek reá. Tudta, hogy mit óhajtanak. A jeget, két helyen is, felvágta tehát a patak vize fölött, hadd ihassanak az őzek, s a madarak is talán. Aztán a bal fülére vágta a sapkát, s úgy érkezett nagy kedvvel haza. Az öregek éppen az asztalnál ültek, mert akkor itták a reggeli tejet. — No, fiam, hát meglett? — kérdezte az anya. — Meg, édesanyám — mondta Timót. — S miképpen? — úgy, hogy mind meghaltak szegé­nyek. A lányt egy vicsorgó róka ijesztette halálra, az asszonyt farkas ette meg, a Buzogányt pedig valami legény agyon­­hajigálta kőgaluskával. Az asszony megértette a szót, s kiment. — Hát ha így lett, akkor miképpen legyen? — kérdezte az öreg Hetty. — Inkább lázadni kell, úgy — mondta Timót. S a szó után, melyben egyek voltak immár, az ablak felé fordult a legény; s mosolyogva nézte, hogy az üveget mikép­pen önti el a reggeli fény; s hogy a jég­virágok, mint a vőlegénység, hogyan olvadnak el a fényben. FINOM EZ A FORRÓ KUTYA! Ha valaki nem ismerné ezt az amerikai kifejezést, akkor hamarjában nem­ hinné, hogy a Six Nations gyermek szépségversenyének győztese, az ötéves Lyle Johnson hot dogot majszol, legalábbis a felfűzött indián kagylótekercs­hez a „megszólalásig” hasonlít. HANGLEMEZ Magyar-, amerikai-, német és egyéb európai népzene-, tánc- és művész-hang­lemezek. — Lemezjátszók. — Rádiók. — Táska-írógépek. — Magyar könyvek. — Ajándéktárgyak. — Üdvözlőkártyák a legnagyobb választékban, legolcsób­ban a kontinens legnagyobb hanglemez üzletében. — Kérje árjegyzékünket. EURÓPA HANGLEMEZ ÜZLET 922-8739 408 BLOOR STREET WEST, TORONTO, ONTARIO Vasárnap egész nap nyitva. Tulajdonos: TÜSKE PÁL o Mindenféle nyomdai munkát vállalt a MAGYAR ÉLET nyomdavállalata. 1­6 Alcina Avenue - Telefon: 654-25519 7. oldal 1 $214.00 Toronto—Bécs—Toronto egyesületi csoportoknak CSOPORTOS KIHOZATAL rendkívül kedvezménye­sen. Repülőjegyek részletre is. IKEA, autóvétel-bérlet, hotel foglalás. KÖZJEGYZŐSÉG, óhazai válóperek, örökösödési ügyek, ingatlan átruházások. COLUMBUS HIVATALOS MAGYAR UTAZÁSI IRODA 420 SPADINA AVE., TORONTO, ONT. TELEFON: EM 2-5122, EM 2-3122 DECEMBER 31-ÉN, CSÜTÖRTÖK ESTE 8 ÓRÁTÓL SZILVESZTERI BÁL a Szt. Erzsébet Egyházközség termeiben Erdélyi István nép­zenekara játszik Belépőjegy pároknak: 57.00 Tanuljon bártendernek Oktatás reggel, délben, délután, vagy este | Diplomát adunk a Department of Education­­ jóváhagyásával. BAR TRAINING HEADQUARTERS OF ONTARIO | 1166 Dundas Street West — Tel.: 534-4912 | iiiHtmMmMiiuiiiiWMWwiiiiBuHuiiiiwHHBftuHHHmwwaiimBtwiawMMiimmMWiuniiiii­mmimi* Étterem — Banquett Hall bérelhető 200 személyig, konyhahasználattal, vagy anélkül. — Kívánságára CAETERING SZOLGÁLA­TUNK a legjobb magyar és francia konyha reme­keit szolgálja fel. — Különleges francia büfé. Parkolás 423 QUEEN STREET WEST, TORONTO, ONTARIO Telefon: nappal 363-9551, este 531-8701. Rose & Edit Meat Grocery Market NAPONTA FRISS ÁRU Saját készítésű magyar hentesáru. Mindenfajta importált élelmiszer különlegességek- INGYEN HÁZHOZSZÁLLÍTÁS! 517 BLOOR STREET WEST — TEL.: 531-5202 Kanada legnagyobb, legizlésesebben specializált üzlete az EURÓPAI DELIKATESZ terén a kimagasló minőségű, széles választékú, versenyképes árakon dolgozó tip-top MEATS FIGYELJE HÉTVÉGI KÜLÖNLEGES ÁRAINKAT! 1727 BLOOR STREET WEST (HIGH PARK) (a Keele földalatti állomással szemben) YORKDALE SHOPPING CENTRE FAIRVIEW MALL, Sheppard Ave. (Don Valley Parkway) „Toronto legjobb magyar házikosztjai” — írja a Daily Star és a Globe and Mail Ha jó házikosztot akar enni, a Continental Restaurantba kell menni • Pénteken: halászlé, túróscsúsza • Szombaton: sólet, töltött kacsa • Vasárnap: töltött borjú, töltött csirke • ESPRESSO Tulajdonos: Mr. és Mrs. L. KELLER 521 Bloor St. W. — Tel.: 531-5872 és 531-0081 TUDJA-E ÖN? hogy minden pénteken HALÁSZLÉ és VARGA BÉLES várja a A CSÁRDÁBAN? 720 BAY STREET TORONTO, ONT. Asztalrendelés: 364-2576 Claire Draperies & Broadrooms 5459 YONGE STREET, WILLOWDALE „VÁSÁROLJON OTTHONÁBAN” Lakásán mutatjuk be legújabb függönyanyagokat. Kérjen ingyenes árajánlatot és szaktanácsot. Nagy választék függönyanyagokban — brokát, szatén, sheers, Plain Jour, nyomott anyagok, stb. Faltól-falig szőnyegezés. Nagy választék az összes márkás szőnyegekből: Acrylic, Acrolan, Nylon, Kodéi gyapjú stb. Gyári maradékok óriási választékban. 50* • megtakarítás. Hívjon minden időben: 223-9796.

Next