New Yorki Magyar Élet, 1971 (24. évfolyam, 1-51. szám)

1971-09-11 / 37. szám

1971. szeptember 18. FLÓRIÁN TIBOR: A VARÁZSLÓ KÖVET (A HARMADIK ÁJULÁS UTÁN) Hiába győztem először, kilenc nap múlva utolért és leterített. Három ütközetet vívott velem, hogy próbára tegyen: van-e bennem félelem? Három ütközetben háromm­szor érintettem testemmel a földet, hogy megtanuljam az igazságot: ki van hozzánk legközelebb, és tévelyegve szállt asztronauta-lelkem­ a csillagok között, míg indító állomására, a Földre vissza nem érkezett. mmmm A hosszúra nyúlt tél és szokatlanul hideg, boros­­szeles tavaszi hetek után szinte fürdettük arcunkat a — már egy hete tartó, kék égboltú — nyári nap­fényben. Ráadásul péntek délután volt, hétfőn pedig hivatalos ünnep! És a há­rom napos munkaszünetre pompás időjárást jósoltak a hírszolgálatok. Meg rá­gondolni is gyönyörűség volt: ismét kinyújtózkodni és minden kis porcikánk­­kal élvezni a napfényt, — kint messze a város, poros, lüktető zajától — az Isten szabad ege alatt. Csengtek a telefonok, folytak a terc-ferék és meg­beszélések. Készülődés a ki-ki tetszése és lehetősége szerinti, 2—3 napos pihe­nésre, amire a West Virgi­­nal-i szíves vendéglátást ké­szültünk igénybevenni. A házhoz tó is tartozik. Szép tiszta tó, úszni, lubic­kolni, csónakázni . . . Pom­pás lovak is vannak . . . meg lehet nyergelni. A Po­tomac (ott meg tiszta vizé­vel) csak rövid sétát igé­nyel. Partján takarosan rendben tartott magyar­lakta nyaraló, motorcsó­nakkal, vízi­ sível . . . Halá­szat is lesz (versenyben) és persze halászlé is. „Így kellett volna lenni s a dolog elromlott, hogy megjött a virradat, esett...” (Mécs László) Reménytelenül esett. És a szép majálist júniusra ha­­lasztottuk. Ismét csengtek a telefo­nok és aggodalommal kém­leltük a repedezni készülő, szürke égboltot és a szitáló esőt. A nap már delelőhöz kö­zeledett mire valamennyien beszállingóztunk. A felhők éjszakai szemetelése már csak a fák árnyékaiban csillogtatta cseppjeit. Házigazdánk egyforma mércéjű vendég­szeretete és kedveskedése hamaro­san megteremtette a köz­vetlen légkört:­­ minden­ki jól érezte magát. Amíg a bogrács tartalma sistergett, sustorgott, és rotyogott, azalatt már le­zajlott néhány versengő úszás, labdázás, vízben és víz fölött. Délután lett, mire a bog­rács íny-csiklandozó illata bebizonyíthatta ízletes va­lóságát. „Zúg az erdő . . . zúg a nádas . . ." szállt felénk ek­kor a hallgató. Ki tudja miért, ki tudja hogyan és írt honnét, de valami megérin­tette és elhalkította a han­gokat . . . Félbemaradtak a mondatok . . . befejeződ­tek a nevetések trillázá­sai ... és a csendből egy­más után szárnyaltak fel a csatlakozó férfi hangok... „Elmegyek én titőletek a fekete éjszakába . . Mögöttünk maradt éle­tünkből, a ki-ki maga mód­ján küszködő sorsokba, ha­zai színek vegyültek és megvalósult a költő álma... „A határon túl, egy hon­fitársra hogy ha lelsz, sza­vadat hallva feléd fordul, s testvérként összehoz a perc.” (Tollas Tibor) És életre kelt a perc. A messze távol hajdani szürkesége is megszépült, a holt fények még csillogób­bá varázslódtak, a fájdal­mas emlékek behegyedt se­­j­beire gyöngéd simogatást hozott a visszaröppent­­nosztalgia. „Bár más vidék szűkebb hazája, de földi mégis, mert magyar, a tenger túlsó partján járva egyre tágabb kört húz a kar.” (Tollas Tibor) És tágult a kör . . . Ezüst hajú, halk­ szavú, kedves szomszédommal egy pár perccel előtte még a jelen valóságában éltünk. Csak épp hogy érintettük a múltat, csak épp, hogy el­röppent a szó: Debrecen. És a következő percben minket is magával raga­dott a melódiának vágyaink irányában repülő szárnyai. Jóságos tündérként elvará­zsolta az idő és tér fogal­mát, s bár nekem más vi­dék volt szőkébb hazám, mégis megajándékozott éle­tem egy­ik legszebb emléké­vel, és életre keltette ben­nem az ottani idők szépsé­gét. Debrecen, — ahová, mint újdonsült menyecske kí­sértem el férjemet, néhány hétre. Debrecen, — ahol nekem az ifjú házasok ragyogó boldogsága jutott osztályré­szül. — Debrecen — mondta halkan a szomszédom, és szemeiben ott csillogtak az átélt évek szépségei: a gyer­mekei sikeres útját figyelő anya boldogsága; a negyve­nes évek elején, az én bol­dogságom évében. — Pár év — folytatta, és máris a negyvenes évek derekán voltunk. — Sze­meiben hirtelen kialudt a fény ... és én megéreztem, hogy akkor ismerte meg az Isten veled Hazám széles skálájú gyötrődését. És azt, hogy a délibábként álmo­dott reménykedő tervezget­e­tésekből a költő sorai sze­rint lett valóság: „Égigérő álmodozás, mert magyarok maró sorsa. Kicsiny hajót a Dunáról I zajos Hudsonra sodorta.­ De a Hudson nem kíméli, t­űzi ,hajtja megcibálja S rákergeti a kis hajót idegen nagy óceánra" (Tehel László) Tizennégy évvel későb­ben a történelem forgataga minket kergetett a nagy­­óceánra. Tizennégy esztendő, mi­alatt a messzemenően meg­változott életünk új rend­szere szünet nélkül vágta, gyúrta, formázta, tiporta álmainkat, vágyainkat, szo­kásainkat, jellemünket, életünket . . . És amikor 14—15 évvel ezelőtt összedobott ben­nünket a sors, akkor döb­bentünk rá, hogy egy volt ugyan az anyanyelvünk, és még­sem volt közösségünk. Mintha egy keskeny, de mély örvényű folyó part­ján lettünk volna, szembe egymással. Láttuk ugyan a lassan forgó örvényeket körbe-körbe, de csak a ma­gunk hínárját éreztük. És csak a könnyedén forgó felszínét láttuk a másik ör­vényes életének. Aztán lassan-lassan ma­gunk mögött hagytuk az örvényeket, és hol itt, hol ott, de egyre több régi és új szál szövődött barátság­gá. Egyre többen s többen éreztük az összetartozás szükségességét: a régiek és újak magyar közösségét. Majd behegyedt sebeink helyét túláradó erő kezdte feszíteni . . és rohanni kezdtünk az élettel — le­hagyva, elhagyva, elveszítve egymást . . . Ünnepnappá szépül a nap, ha csoda történik és megállhatunk, hogy leg­alább percekre miénk le­hessen magyar közössé­günk szépsége. A lemenő nap aranyló fénye sugározta be az oly sok erőt adó, és megszépítő percek ünnepnapját. Róna Gizi Kirándulás ••. f f n jrwsmr * s W ■S . y Mit ki nem bír egy Volkswagen? A berlini autókiállítá­son 3 hétig egy VW szabad prédája volt a gyerekeknek, utána mégis el tudott saját kerekein vánszorogni a leg­közelebbi javítóműhelyig. CHRISTIAN DEMOCRAT Azért is, hogy e hanyatló kor­ban, mint magyar népcsoport fennmaradhassunk! Hogy ne mindig mások képvi­seljenek bennünket . . . Hogy végre szavunk legyen az ontariói parlamentben! Egyetemes keresztény élet­szemléletet! Szabadságot látomással és igazságosságal! Emberiességet! Nem látszat, — de tényleges egyenlőséget! TÁMOGASSA I. A „Christian Democrat” politikai mozgalmat. II. Az ontariói választáson a torontói St. Andrew—St. Patrick körzetben. (A Szigetektől a Palmerston és a University Ave. között a Dupontig, innen a Bathurst és a Spadina Rd. között a St. Clair Westig) DR. KOVÁCS ISTVÁN (CHRISTIAN DEMOCRAT) MEGVÁLASZTÁSÁT A PROGRAMBÓL: 1. Teljes foglalkoztatottságot! 2. A túladóztatás megszüntetését! 3. Az iskolákban magas színvonalú erkölcsi és általános ne­velést ! 4. A jól működő felekezeti és magániskolák támogatását! 5. A kulturális genocide ellen a nemzetiségi nyelveknek és kultúráknak — a kijelölendő iskolákban végre rendszeres és mindennapos tanítását! Ehhez még új adók sem kel­lenek, csak jóindulat! Hiszen vannak iskolák, nemzetiségi tanárok és diákok is. 6. Az évtizedek óta elhanyagolt szennyeződés ellen hatéko­nyabb intézkedéseket! 7. Emberségesebb bevándorlási­­rendszert. (Az ipari, iskolai, egyetemi diplomák teljes elismerésével.) 8. Teljesen ingyenes társadalombiztosítást mindenféle orvosi, szakorvosi, fogorvosi, kórházi kezeléssel, szolgáltatásokkal, felírt gyógyszerekkel! 9. Szükséghelyzetben életmentő gyógyszereket (a legdrágáb­bakat is) orvos útján ingyen mindenkinek! 10. Az ifjúság és a család védelmére Családjogi Törvényt! 11. Az alkalmazottak védelmére, a termelés előmozdítására Munka Törvénykönyvet. (37 és félórás munkahét, felelőt­len elbocsátások, embertelen munkakörülmények szabá­lyozása.) 12. Az igazságtalan megkülönböztetéseknek a jogszabályokból, az alkalmaztatásból, a nevelésből és a közéletből kikü­szöbölését ! 13. A törvényesség biztosítására a hivatalpackázások ellen Köz­­igazgatási Bíróságot! 14. A túlméretezett kormánybürokrácia csökkentését! 15. Az extravaganza kormányépületek, költekezések helyett takarékosságot! 16. A külföldi milliomos vállalatoknak nyújtott ontariói kor­mánysegélyek helyett (melyek munkanélküliséget is okoz­tak Ontarióban) kanadaiak támogatását megfelelő vállalko­zásokhoz. 17. Az ontariói nemzetiségek történelmi épületeinek és emlé­keinek a megőrzését! És még sok egyebet . . . Csatlakozzon! Támogasson! Nyitva mindenkinek .......................................... Itt levágandó! ......................................... Christian Democrat Membership form Név-Házszám, utca: Város: ............. (Tagsági felvételi lap) Kor: 18 alatt ............. 18—35 ............. 35—60 ............. 60-on felül .......... Tartomány (Állam): ................ Postázza ezt­ a szelvényt tagsági díjával Christian Democrat, P. O. Box 114, Toronto 10, Ont. címre. Tagsági dijak: évi ren­des: $10.00; patrónusok: $20.00 és feljebb; nyugdíjasok, diá­­kok_$2.00; rokkantak és önhibájukon kívüli munkanélküliek, ingyen. MAGYAR ÉLET A londoni (Ont.) Búcsú Egyik norvégiai magyar említette kanadai tartózko­dása alatt: legnagyobb erő számukra a magyarok talál­kozása. Nehezen jönnek össze, de utána még nehezeb­ben válnak el egymástól. A Búcsú ilyen magyar találkozást szándékozik meg­valósítani és összefűzni a szétszóródott magyar szíveket. Szeptember 26-án, vasárnap magyar Búcsút tart a londoni Szent István Egyházközség. Tavalyi tapasztalat alapján nagyobb helyről kellett gondoskodni .Ezért a Búcsú a londoni Western Fair területén a Special Events épületében lesz. Hatalmas épület, ahol sokan találkozhatnak régen látott­­ismerőseikkel. A műsor: 11 órakor délelőtt ünnepi szentmise. 12 órakor ebéd. 3.30 órakor délután ünnepi program. 6.0 órakor délután vacsora. 7.00 órakor délután tánc (König J. zenekara). Mindenkit szeretettel vár Búcsújára a Szent István Egyházközség Londonban szeptember 26-án, vasárnap a Western Fair területén a „Special Events” épületé­ben. Az alábbi visszaemlékezést SIMON LAJOS, torontói író „Mindig ár­nyékben” (1968) c. novellás kötetéből vettük. A szabadulás órája ősz volt. A Duna lassan, méltóságosan hullámzott, de a levegőben már volt va­lami, amit a hatodik érzékünkkel föl­fogtunk. Két napja már nem dolgoz­tunk, a cellák dupla lakattal zúzódtak, elmaradtak az egészségügyi séták is. So­kat töprengtünk azon, hogy a duplaőr­ség, a cirkáló őrök miért olyan gondter­helt arccal végzik munkájukat. A negyedik osztály 62-es cellája volt a birodalmunk. Kis világ, amit a szellem, a gondolat tett naggyá, amit az álom lé­pett csak át, amiből csak az álom szár­nyain tudtunk szabadulni. Világunkba, a szigorú intézkedések ellenére is betör­tek kívülről a hírek. Megtudtuk, hogy Szegeden és Pesten tüntetésekre került a sor, az írószövetségben parázs viták vannak. Riadókészültség az egész or­szágban. Az utcára néző cellák ablakain keresztül láttunk nemzeti színű zászló­val katonaságot elvonulni. Az őrök kö­zül a megbízhatókat (kommunistákat) Pestre vitték. Vác népe tüntetett tegnap este és szabadonbocsátásunkat követel­te. Este a politikai tiszt Kiss hadnagy kíséretében zárkáról-zárkára járt, ciga­rettát osztogatott. Új polgármester került a város élére, a bálványokat döngetik a külső őrség autóval elhagyta Vácot. Most már roha­mosan peregtek az események, mint több és több hír jutott el hozzánk. A külső őrséget átvette a fegyőrség. Sap­kájukon nemzetiszínű kokárda virított. Este minden cella ablakát kinyitot­ták a rabok. A Himnusz és Szózat hang­jai szálltak az esti szélben s az őszi táj verte vissza a rabok énekét. Meglanyhult az őrök fegyelme, azt se tudták, hogy mit csináljanak, szép szóval, kérleléssel fordultak hozzánk. Emberek lettünk végre, akiknek „szé­pen be kellett látniok”, hogy nem ön­­kényeskedés volt az, ami velünk tettek, csupán egy két „kommunista” vezető parancsát teljesítették, így érkezett el 1956. október 27-ének reggele. Aludni nem tudtunk, egész éjszakán át halkan beszélgettünk felülvizsgálat­ról, szabadulásról, új életről. Gyönyörű éjszaka volt, reménnyel teli, hódító ta­vaszindulás az őszben. A cellákban emeletes vaságyak voltak. A szalmazsákokban hat—nyolc éves tö­­rek, por. Korábban milyen jó volt a túl­hajszolt munka után éjszakai pihenőre térni, hazaszállni szeretteinkhez az ál­mok szárnyain. Oh, nyugodt, szép ál­mok, amikre szívesen emlékeztünk a gyötrő, hideg, kínzó nappalokon. Az utolsó éjszakán eltűntek az álmok. Korán, mint valami hangyaboly, moz­gott az egész osztály. Reggeli után is­mét dupla lakatzárás, de a túlfűtött emberek szabadulásvágya nem ismert határt. Valahonnan a második osztály felőli ablakon elhangzott a szó, ami a túlfeszített érzelmek puskaporául szol­gált: „Engedjenek szabadon!” Aztán ezer torok kiáltotta a borús ég alatt: „Szabadságot!". A 64-es cella ajtajának kitörését elnyomta a nagy zaj, az első cella lakói a szabadság felé menetelnek már! Ennek a cellának lakói segítettek a folyosóról a bezártaknak kifeszíteni, kitörni az ajtókat. A negyedik osztály már szabad! Az osztályparancsnok még telefonálni akart az őrségnek, de bará­tom szétszakította a vezetéket. Most már le a földszintre, a harmadik osz­­­tály kiszabadítására! A sovány, beesett arcú rabok arcán először jelent meg a pír, amit a szabadság ígérete festett az arcra. Azután az első és második osz­tály is szabaddá lett. Hullámzott a tö­meg, a darócruhások számozott töme­ge. De most már a számok alól az em­ber lépett elő: büszkén, szabadon. Az MZ őrei átadták a kulcsokat. A „Dober­­dó” nyirkos falai közül is kikerült há­rom pap a napfényre. A raktárrá lett Istenháza büszkén tekintett le, mintha sohasem lett volna az ajtajára írva a ci­nikus mondat: Isten hiány miatt zárva! Lent a folyosón hullámzott a tömeg, a kijárat vasrácsa azonban zárva volt. Kínt golyószórókat helyezett el az őr­ség. Bent az osztályokon nem történt bántódásuk a fegyőröknek. A krisztusi megbocsájtás szellemében kívántuk az új életet elkezdeni Reggel kilenc órát mutatott az óramu­tató. Az őrök kívánsága volt, hogy há­romtagú küldöttséget nevezzünk ki, amely a forradalmi tanács megérkezése­kor tárgyalni fog. Sürgetett az idő s most a türelmetleneknek lett igazuk! Bár megneveztük a három személyt, de ha tovább várunk, kíméletlenül lemészá­rolnak bennünket. Mint feltartózhatat­­lan áradat indult el az utcára nyíló ka­pu felé több, mint ezerötszáz rab. Az ut­cán őrséget álló őr­kulccsal nyitott aj­tót. Kezet fogtunk a kínzónkkal, voltak, akik megölelték. Ezalatt felvonult Vác népe is. Mi da­rócruhások, sírva ölelkeztünk az isme­retlen emberekkel. Sírtunk, mert köny­nyeinket kisajtolta a szabadság. Kor­dont vont körülöttünk a kivonult kato­naság. Egyik barátom a homlokzatról leemelte a kivágott nemzeti zászlót, amit sorra csókoltunk. Szállt a Himnusz . . . Egyszerre sortűz dörrent. Emberek rogytak le a nemzeti zászló alatt a köve­zetre. A két teherautó ávós, akiket Ádám Gábor és Pelcz őrmester hívott ki­­Pestről, csakhamar visszafordult, ami­kor a katonaság felvette velük a harcot. Szitált az eső, és ebben az esőben hul­lottak a polgári ruhadarabok az emele­tekről. A „civil” alatt azonban kincstári ingünkön őriztük megkülönböztető szá­munkat, hogy emlékeztessen szabadulá­sunk órájára s elszántságra serkentsen a további harcok idején. (A könyv kapható a szerzőnél: 602 Bloor Street West.) iiiimiiniiiimiiiiTtiiiniiiiiimmiiiiiiiiiiiimiiiiin “A kiadóhivatal . címe: A SZÍV, Box 50, Shrub Coak, N. Y. USA FAIRBANK LUMBER CO. LTD. megbízható faraktár, hol mindenki jutányosan beszerezheti bármilyen épületfa és plywood (furnirlemez) szükségle­tét. Nyitva szombaton is, délután 4 óráig. 2441 DUFFERIN ST. (az Eglintontól északra) TEL.: 789-1194 ALEX BLACK REAL ESTATE LTD. Welland, Port Colborne és Fonthal környékén, ingatlan adás-vételi problémájával bizalommal forduljon magyarul beszélő cégünkhöz. Kérem hívja: MR. BLACK-et (FEKETE) 732-4862, WELLANDON 97 MAIN STREET WEST Tel.: 732-1358, Welland. 7. oldal ÚJ MAGYAR VIRÁGÜZLET A YONGE ST-en ROSEDALE FLOWER & GIFT BOUTIQUE 1104 YONGE ST. (ROSEDALE FÖLDALATTINÁL) Vágott és cserepes virágok. — Ajándéktárgyak. Vasárnap is nyitva. TELEFON: 92 1 - 2 9­0­0 Elegancia — ízlés — Minőség! VAS MIKLÓS divatáru üzlete, női és férfi szabóság NAGY ŐSZI VÁSÁRA (SZEPTEMBER 30-IG) 15—259- OS ÁRENGEDMÉNY A márkás import szövetekből méret után a legújabb fazonnal készült férfi és női ruhák, kabátok, valamint divatcikkekből Díjtalan divat-szaktanács­adás 846 C­onge St. 1 964-1356 (a Bloor-tól 2 percre északra) Magyar Filmek a Magyar Házban 245 COLLEGE STREET — TEL.: 923-7846 Bemutatásra kerülnek a háború alatti­­ filmgyártás remekművei. A NAGYSIKERŰ MOZIELŐADÁSOK Szeptember 19-én, vasárnap du. 4 órakor és este 7 órakor, szeptember 22-én, szerdán este 7 órakor AZ ELSŐ •Kerecsendi Kiss Márton alkotása, a „Ha­r­­mincadik" testvérfilmje: Páger Antal és Szeleczky Zita feledhetetlen alakítása Kísérő film: A FELVIDÉKI BEVONULÁS Komáromtól Kassáig láthatjuk a magyarok örömmámorát Szeptember 26-án, vasárnap du. 4 órakor és este 7 órakor szeptember 29-én, szerda este 7 órakor ÉLETRE ÍTÉLTEK Sok izgalom, szerelem, egy kis nevetés Szereplők: Peéry Piri, Perczel Zita, Hídvégi Vali, Somlay Arthur, Gózon Gyula, a Magyar Ope­ra balettkara. Remek kísérő műsor Hozzájárulás: felnőtteknek $1.25, diákoknak 50 cent, 10 éven aluli gyermekeknek díjtalan PONTOS KEZDÉS Sütemények, kávé, üdítő italok már előadás előtt is kaphatók A legújabb magyar autószifonok kaphatók (Házi szódavíz készítő) többféle színben AZ ALÁBBI ÜZLETEKBEN: Elizabeth Meat and Delicatessen: 410 Bloor St. West • Fortuna Variety and Houseware: 388 Spadina Ave. Hertz Jewellers and Gift Shop: 504 Bloor St. West Jacoby’s Gifts: Albion Mall Jacoby’s Gifts, 2946 Dundas St. West ■ . Pannónia Delicatessen and Gift, 504 St. Clair West E. G. Arthurs, 2046 Avenue Road Skyline Hotel Gift Shcp, 655 Dixon Road Simpson’s: Downtown, Yorkdale, Cedarbrae, Fairview, Tüske Meat and Delicatessen, 566 Bloor Street West Kcncz General Agency, 185 James St. N., Hamilton Eros and Fox Importing: 116 Front St. East — Tel.: 364-0081

Next