New Yorki Magyar Élet, 1973 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1973-05-19 / 20. szám
Virág megadja magát... Irta: Iváni Zoltán Bizony valóságos csoda volt az. Virág lázadása és megtérése. Ha rágondolok, még ma is hatalmában tart az érzés, hogy a természet örök, változhatatlan ritmusában miyen egyforma indulatokkal, féltésekkel, fájdalmakat s örömökkel tarkázza át emberek, állatok — és egészen bizonyosan — növények életét is. Azon a tavaszon olyan gyönyörű, május ömlött Nyírmadára, amilyenre még a legöregebbek, ha emlékeztek. Igen, ömlött a nap s a hold sugara, nappali éjjelre váltva ömlött az áldott nyírségi arany, a homok, utcán, házak között. És ömlött a fák legmagyarabbjának, az akácnak az illata. Szüntelen megállás nélkül. A levegőben csepegő mézet villára lehetett volna hányni. Éppen jókor. Két hete se volt, hogy Rákoskeresztúrra kikísértem, utolsó útjára életem akkori tavaszát. S most, a fájdalmakkal együtt, a faluba vetődve, árvamagányosan cipeltem a májusi szépségeket. Mikor az élet körülöttem virágban és illatban harsogó pompáját ülte, éjszakánként a petróleumlámpa fényénél virrasztottam, jegyzeteim felett. Nappal pedig a faluvégi dombra gyalogoltam fel, hogy a földmérésekkel kapcsolatos munkám után lássak. A nagy életigénylésben volt valami megnyugtató is számomra. Utam minden nap a temető mellett vitt el. Soha ilyen szép, megnyugtató temetőt! Egy sír, egy akác, s megint egy sír, egy akác . . . S a homok is, mintha ólmot öntött volna a lábaimba, hívott, feküdj le, pihenj . . . nem érdemes. De milyen az ember. Csak húzza maga után bajaival a reménységet is. S azt a parányi mag-gondolatot hogy végig kell csinálni. Ha nem magunkért, másokért. Azon a napon is, ilyen gondolatokkal bíbelődtem, felfelé vivő sétámban. Amint felérek a kilátóhoz, s kiteregetem szerelékeimet, hát jön már a Dorka gyerek. Baktat fel a kilátó lépcsőjén. Nagy lihegva mondja: — Édesapám nem jöhet segíteni... Ha én megfelelnék? Barackot nyomok a fejére. Mert igen szép, magyar palánta volt. Azt hiszem, még a kalauz is ingyen engedte utazni, ha nagyritkán Naménybe mentek vásárra. Arra gondoltam, igaza van ennek a szeleburdinak, hiszen ezt a nagy tudományt, léctartást, napfény-tükrözést éppen gyermekeknek találták fel. De az új munkaerő felvételén tovább nem időztem, mert érdekelt, mi történhetett az apjával. Pontos rendes ember.. S ahogy a körülményeket ismertem, most éppen, a tavaszi munkálatokat is szüneteltették. Dorka Gábort, eltartója a föld, pár napra szabadságolta, külön keresetre. — Hát mi van?Úgyszegezem a kérdést a gyermeknek, amint a műszerrel bíbelődöm. — Borja van a tehénnek — módja és kíváncsian lesi mivel foglalatoskodom. — S aztán? ... . Hát csak ez a baj? — Vasárnap óta az istállóban ül. Ki sem mozdul onnan. Az éjszaka is ott aludt. — Talán csak nincs valami hiba? . . . Állatorvost hívtatok-e? — Nem kell annak. . . Megdöglött? . . . S a tehén vagy a borjú? Egyik se. Nincs baj, — semmi. Azaz . . . — Nos? — Nem akarja ismerni . . . Nem akarja fogadni. Első pillanatra nem értettem a választ. Mert, hogy a társadalmi illemkódex Madára is betör, — ezt még megértem. De hogy az istállóban, Dorkáéknál milyen fogadásról lehet szó, bizony nem ment a fejembe. Mondom hirtelen a gyermeknek: — Vigyázz jól mindenre ! ! . Megyek megnézem apádat. Amint lefelé ugrándoztam a lépcsőn, kis aggodalom fogott el. Szerettem a gyerek apját. Értelmes parasztembernek ismertem őt meg. Újságból, innen-onnan, tisztában volt a dolgok milyetén állásával. A múlt hét elején, egy esőbe hajló délutánon, bizalmas barátságot kötöttünk egymással. Sőt, egy kicsi borocska, amit elszopogattunk, a nyelvét is feloldotta, s belső titkokra került sor. Elmesélte haragját, az asszonyra. De még inkább, annak anyjára. Sándorka már tizedik évét taposta, s ő melléje régen szeretett volna egy másodikat is. Csak ezek az asszonyok — amint mondotta — összefogtak ellene. Hogy így, hogy úgy, van arra még idő, egyszer él az ember, nem kell mindjárt esőstől magukra szabadítani a gondokat. Nos, ez már csak a családfői tekintély megnyirbálása miatt is fájt Dorka Gábornak. S ekörüli zsörtölődése, évek folyamán egészen elburjánzott lelki gyökereiben. Ha volt, csupán ezért volt néha a veszekedés, összekülönbözés, a szőlődombba ékelt hajlékban. Csakugyan ott találtam az istállóban. Amely csak úgy hirtelenében összetákolt, vályoggal, galy és deszkatetővel kipofozott alkotmány volt. De milyen kép tárult szemeim elé! Meghitt is, viharos is- Ott ült a tehén faránál, tisztelt távolságban, a fejőszéken, ölében a borjúval. És szunyókált. — Hé, Gábor, tán szoptatós dajkának csapott fel? — kiáltottam el magamat. — Mi történik itten? A hangra felkapja a fejét. Majd megdörzsöli szemeit, amelyek égtek az álmatlanságtól, vörösre gyúrva. — Haggjon békét mérnök úr. Ne is kérdezze. Már harmadik napja itt strázsálok. Étlen, szomjan. Kicsit elnyomott a „béke”. — Nem vagyok mérnök, csak segédmunkás. De még a lélek mérnöke sem. Hanem annak hívője — próbálok tréfálkozni vele, hogy könnyítsék hangulatán. — Hát ki vele, miért e nagy ájtatosság, koplalás? Rámnéz. Kicsit elmosolyodik. De újra elborul. Szidja a tehenet, a Virágot. Majd mozdít egyet az ölében fekvő borjún. Úgy szól hátra hozzám: — Ne várjon . . . vigyázzon egy kicsit . . . megint mepróbálom. Feláll, a borjúval. Az már bizony járna a saját lábán is, ami az erejét illeti. De nem . . . nem lehet, nem engedheti- ölébe tartva közelít a tehénhez. Virág fúj, toporzékol. Szarvával öklendez feléjük. Csak úgy zörög a lánc, recseg a jásról. Majd szétesik az istálló. Kerül, fordul. Kétszer is a fal mellé lapul. Nyújtja a tehén felé a borjút, majd újra visszakapja. A kísérlet nem sikerül. Akárcsak a nagyhatalmak békekonferenciáját látná az ember. Aztán visszahanyatlik borjústól a fejőszékre . . . Lemondóan int: — így megy ez már mióta! A fene evett volna meg minden asszonyi állatot! . . . Pillanatra csend támad, összevillan a szemünk. Őmaga is megijedt azon, amit hirtelenében kiszalasztott a száján. — Gábor! — kiáltok rá, hogy csitítsam. Majd mély megértést mutatva, át akarom öleni. Tudom mi fáj neki. Különben nehezen érthetném meg, hogy ebben a kifakadásban, az állatot tisztelte-e meg emberi ranggal, vagy az egész menet fordítva van. Mert hogy ez a kifakadás az asszonynak is szól odabent, nem kétséges. — Persze, éhes a jövevény? — Hát hogyne volna! — feleli még jobban nekikeseredve. — Első borjú? — Az . . . Úgy gondoltam jó vásárt csinálok az anyjával. A fene ... a legszebb üszőnek ígérkezett. Tavaly tavasszal hajtottam ki először a csordába. Rögtön borját kapott . . . Tán ez nem tetszik a nyavalyásnak? Kisasszonykodni, szórakozni, flangározni akar. — Szoknyát ne húzzak-e rád? — kapja fel végső elkeseredésében a hangját. S már majdnem a villáért nyúl. Megölelem újra. — Az a baj ... a szépség! . . . Gábor! S hagyom, szótlanul, hadd dühöngje ki magát, az asszonyi hiúságok, gyarlóságok felett. Nagykésőre szólalok meg: — Maga is éhes Gábor. Menjen, faljon valamit odabent . . . Hát Teriké nem segít? Olaj volt a tűzre, az asszonyt említeni. — Az-e? . | | Hogy a mennyköves pokol szakadna le itt mindenre . . . Csak kacarászik gúnyosan. Erre se dugja az orrát. Azt mondja: na látja-e, az állat sem állat, annak is jogos egy kicsi önmagáért való lázadozás. — Hát ezt jól kifundálta — mondom elismerőleg. Szárnyaszegetten, némán ülünk ott, mi a borjút szorongató férfiak. Aztán vissza kellett menjek a munkahelyemre-Késő este volt, mikor abbahagtyam a munkát. A mézédes akácillat már a sötétben kóválygott. S a vacsoracsillag is messze fent járt Baktalórántháza tájékán. Amikor hazaindulva, az istálló előtt haladtam, egy kar nyúlt ki értem. Dorka Gáboré. — Jöjjön. Lásson csodát — kiáltotta kikeredett képpel. Muzsikált a hangja, világított a mosolya. — Most történt, — alig egy félórája! — Na mi, hogyan? — Tudja, megint vittem feléje. Egészen a szájához. Majd hirtelen visszakaptam, így, ki tudja hányadszor. Fújt, harapott, öklendezett . . . S aztán, egyszer csak megbillent a szarva . . lehanyatlott a feje . . . s a nyelvét kiöltve, végigsimított a borjún. — Nézze, ott vannak együtt, — mosdatja . . . Ha történetesen kalap van nálam, Gáborral együtt magam is megemelem, a meghatódottságtól. Így, csak néztem, néztem a most már csakugyan meghitt képet, s benne a Nyírség egyik legszebb májusi éjszakáján, a teremtés csodálatos titkának e legfrissebb szereplőit. A kicsi borjút és Virágot. Aki három napi lázadozás után, megadta magát anyai sorsának. Az élet egyetlen igaz miértjének. Moore, több szín. Moore szépség. Moore elégedettség. Benjamin Moore festékek. Kérdezze meg Benjamin Moore festéküzletét a Moore’s „Regal Wall Latin” festékről s kapjon több Moore festéket a pénzéért. Láthatatlan... szagtalan... zajtalan electricity A Toronto Hydro mélységesen szívén viseli a lég- és vízszennyezés problémáját és teljes mértékben együttműködik a tartományi kormányzati hivatalokkal abbeli kutatómunkájukban, hogy minél jobb módszereket dolgozzanak ki természeti kincseink megőrzésére, továbbá környezetünk védelmére és jobbá tételére. 1O*° W^° B. BOLDZSÁR LÁSZLÓ: Petőfi emlékéhez Neked kitárul a nagyobb haza . . . Bár jártad fázva, éhesen. Ha nem védett meg felleghajtód szárnya S míg gyomrod korgott vészesen . . . Élményeid újból, tüzes dalokba vágytak. Kím ostorod itt is, ott is csattant Pöffeszkedők zavaros egén, A zsiros-fukar, még erre se mukkant Az igaz, átsuhant fülén. Cselekvései a becsesért befagytak. Vágytál harcba a haza ügyében, Vagy tenni mindig valamit, A bajbajutott zűrös élettérben . ! Pedig ezek jajgató hangjait. Bánatcsokorba fonta már a végzet, íjjába gyújtottál fényeket. Tollad forrongó tintacseppjei, Nem győzték meg az eseményeket S az ország gyávább hívei Latolták, tehet-e még a magyar hőstettet. Negyvennyolc viharfelhős fölötted, Nem hozhattak már semmi jót. .. Magad mégis, jó Bemhez kötötted, Markolva kardot, gázolva folyót. Hol Gábor Áron ágyúi is dörögtek .. . Harciszerencsénk változása S a szétvert osztrákok által kért, orosz túlerő lábrakapása. Magyar vezéri huzavonákkal. Csatavesztést jósoltak, dübörögtek. Fejéregyházi véres csatákon. Ezerharminc bátor honvéd. Lelke szállt, hóparipás arany határon . j . Kiknek a sanyarú földi lét, Vérrózsákkal írta szabadságvágyát! . . Költött álmod, ím beteljesült ! . . Kegyetlen, zajos kardcsaták, Buzdító, riadó csatakürt, Vadul üldöző lópaták, . . . Nem hozták meg végórád, párnás ágyát . Fáradt tested, mit dárdahegy átdöfött S a véres írott lapok, Miket egy vélt, tömegsír elfödött . .. Nem nyújt még elég alapot. Halálodra, hogy biztos fény derülne. Csillagként ragyogsz mégis nekünk .. . Kincsünk, harcos örökséged, Melyet dajkálva, féltve őrizünk ! !. Ez ad tiszta példaképet, Filipknak L.Á£ÍIlőL.és hazát, becsülve. . W.KORONA" RESTAURANT Kitűnő magyar és kanadai ételekkel várjuk kedves vendégeinket, előzékeny kiszolgálással Palacsinta — eszpresszó minden nap kapható 493 BLOOR STREET WEST (Brunswick-nál) TELEFON: 961-1824 Minden kedves vendégét szeretettel várja GIZELLA és családja MIÉRT SÜTNE OTTHON?! HÁZI FINOM sütemények, torták esküvőkre, barmlevákra, partykra .„ROY/U. PATISSERIE W & BAKERY TEL.: 651-7689 732 ST. CLAIR AVE. W. Tulajdonosok: NAGY LÁSZLÓ és SZÉCSI KATÓnk„ NYÍRI ERZSI magyarnóta- és operett előadóművésznő Budapestről Ujj | (Hétfő kivételével) minden este a '' ||J PÁTRIÁBAN TM®TMs nagy sikerrel fellép KITŰNŐ ÉTELEK ÉS FINOM ITALOKI TORONTO LEGJOBB KONYHÁJA Patria Restaurant Tavern 444 SPADINA AVE., TORONTO, ONT. Asztalrendelés: 922-4691 Jani bácsi és Gizi néni szeretettel várja barátait és ismerőseit. Kedvezményes európai utazások • Idegen pénzek beváltása &mmw • Ajándékcsomag küldés UV01/ . a. t . • Hivatalos fordítások • Közjegyzőség, vízum, okmányok Worlf beszerzése, stb. travel • Beszélünk magyarul, németül és valamennyi szláv nyelven! Service Ltd. World Travel Service Limited 258 COLLEGE ST. (Spadina Avesarok) TORONTO, ONT. — TELEFON: 922-4161 HALLGASSA! AZ ÉSZAK-OHIÓI MAGYAROK LEGKEDVELTEBB MAGYAR RÁDIÓMŰSORÁT, Észak-Ohio Magyar Hangját, MELYET MINDEN ESTE 348 ÓRAKOR CLEVELANDBŐL SUGÁRZUNK A WZAK FM RÁDIÓ 93.1 MC-AN Minden este jelentkezünk Magyar Szívek muzsikájával és a magyar szellemerkölcsi értékeik őszinte tolmácsolásával. Észak-Ohio Magyar Hangja hirdetői névsorából: Lovászy Imre F—1 és F—2 Stand West Side Market Dobróka Testvérek ....................West Side Market Phil Dryer G—6 Stand ..................West Side Market Mary Együd ................................West Side Market M and J Meat ...............................West Side Market Kutcle Eggs D—1 és E—1 Stand West Side Market Kitchen Maid Meat .........................West Side Market Groger Travel Bureau 152 The Arcade, 401 Euclid Ave Salamander Shoe ..........................2546 Lorain Ave. Nádas Business Service.....................1425 Grace Ave. Ohio Point and Wallcovering Co. 12225 Lorain Ave. Haab Bakery ........................................2108 W. 19 St Flair Builders ....................................West view Village European Import and Travel 1310 Grant St., Akron Athens Pastry Shop ..............W. 26 and Lorain Comer West Side Federal Savings ..............7 Branch Office Balassa Travel ....................___........10128 Lorain Ave. Balaton Restaurant .........................12521 Buckey Rd. Accurate Driving School.....................4134 Lorain Ave. KLM Air Line ....................................1300 Euclid Ave. Angelot Body Shop.............................6817 Lorain Ave. Bodosy Insurance.........................115 More Rd., Akron Szakács Furrier ..................... .6818 Lorain Ave. Louis Furniture .............................12914 Union Ave. McGilly Florist..................................17523 Lorain Rd. Air France ............................................1501 Euclid Ave. Munkatársak: Krasznai Mária, Krasznai Antal, Kossányi Miklós, dt. Dömötör Tibor, Fáy Ferenc, dr. Molnár Zsigmond, Kossányi József, Ft. Kővári Károly, dr. Nádas János, Nehéz Ferenc, Makkai Ádám, Márfy Lóránt, Prof. Oszlányi Róbert, Szeleczky Zita, Wass Albert Covers Daily, The Largest Hungarian Populated Areas of The Free World — Every Evening at 7:30 p. m. on WZAK—FM, 93.1 Me.