New Yorki Magyar Élet, 1975 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1975-10-11 / 41. szám
k MARINA GYULA: Ruténsors-Kárpátalja végzete Hontalanságban és káoszban találtuk magunkat szülőfalumban és környékén. A Körösmezőtől Szigetig terjedő országrészen politikai „légüres tér” támadt hónapokon keresztül. Ha itt-ott meg is jelentek pár szekérből álló, katonaruhát viselő alakulatok, inkább csak fosztogatták, aztán továbbálltak. Helyőrség vagy ilyesféle sehol sem volt található. Híre járt el egyre erősebben, hogy ilyen alakulatok Nagybocskón még a csendőrséget is leszerelték és kaszárnyájukból kiűzték. Szeptember végén és különösen október folyamán mind gyakrabban jelentek meg ezek a garázdálkodó alakulatok, de nappal fegyvereiket nem használták, csak könnyebb halászásra és a lakosság nyugtalanítására vetettek kézigránátokat a Tiszába. Ezért aztán éjjelenkint félelmükben a szomszédos családok összeköltöztek a nagyobb házakba, míg az üresen maradt házakra katonavisek, idősebb férfiak vigyáztak. A jó János atya és családja is a mi tágasabb pincékben töltötték az éjszakákat. De azért minden őrködés mellett harmadik szomszédunkban halva találták Szederjük Fegya rokkant őrmestert az egyik ház küszöbén. Az a hír járta, hogy Szigetről jött katonai alakulat legényei törtek rá falunkra azon az éjszakán és azok lőtték le az ellenállást megkísérlő rokkant őrmestert. Nagy szerencsénkre ez időtájt kezdtek hazaszállingózni falubelivitézeink, akiknek legnagyobb része fegyveresen tért haza. Hazajött a többszörösen kitüntetett tiszthelyettes Miklós is, ki olyan védőrséget szervezett a száznál több hazatért katonákból, hogy a szomszéd falvak által irigyelt biztonságban élhettünk életünket. Közben egy új, furcsa ellenség tört be a mi falunkba is. Az ún. spanyolnátha volt ez az ellenség. Ezzel szemben Miklós parancsnok is tehetetlennek bizonyult. Különösen a papnak és nekem, jelentett nagyon fárasztó és életveszélyes, éjjeli-nappali elfoglaltságot. Az atyát naponta átlag 25—30-szor hívták a szentségek kiszolgáltatására a betegeknél. Naponta legalább három temetés volt, melyet vele együtt kellett végigénekelnem, ami nagyon kimerített. ★ ★ 1919 végén, amikor a spanyolnátha a tetőpontra hágott, egy még nagyobb csapás szakadt ránk. Az én kedves, szép szülőfalum egyszerre két ország lett! A senki földjéből minden átmenet nélkül ketté váltunk és két különböző országgá lettünk! A Tisza jobb partja Csehszlovákia, a bal partja pedig szüleim házával és jószágával Nagyrománia lett! Ezt a hihetetlen és porig sújtó hírt egy román százados hozta, aki a román hadsereg egyik századával Lonkán egy napot töltött. A kapitány szüleim házában kapott szállást és úgy ő, mint legénysége kifogástalanul viselkedtek. Az ellátásukról persze a lakosságnak kellett volna gondoskodni, dehát semmink nem volt, így a románok abból éltek, amit a szüleim udvarán össze tudtak kaparni. A felszerelésük és megjelenésük arra vallott, hogy a román hadsereg alacsony színvonalon állott. Éhségükben szerettek volna ők is portyázásokat rendezni, de Miklós parancsnokunk idejében megjelent a láthatáron. Miként ő később nekem elmondta, idejében értesült a román „martalócok” jöveteléről, valamint arról is tudomást szerzett magától a kapitánytól, hogy ők csak egy átvonuló alakulat és hogy békés szándékkal mindössze 24 órára jönnek, aztán Szigetre vonulnak be az ezredükhöz. De a ka-pitány elszólta magát és hozzáfűzte, hogy ez a terület 1919. január 1-től úgyis Romániához fog tartozni. Miklós parancsnok először meghökkent, de aztán mozdított egyet a vállán lógó géppisztolyán. Erre a mozdulatra viszont a román sietett megjegyezni, hogy ő a századával most még nem „foglalja” el Lankát, sőt látja, hogy itt Miklós parancsnok és alakulata nagyon komoly és dicsérendő munkát végez és ezért kéri is a későbbi román kormány nevében, hogy a rend és biztonság érdekében kifejtett eddigi működését folytassa. Majd a melléről levett egy kitüntetést és azt Miklós parancsnok mellére tűzte. Hogy Miklós mit tett ezzel, azt nem mondta meg, de a mellére tűzve sem láttuk soha. Valószínűleg levette nyomban és elsüllyesztette valahová. Elvonult hát az első román csapat. Senki sem ejtett könynyet utánuk, de valószínűleg ezt ők sem várták. Ezután pár héten keresztül semmiféle más csapat nem zavarta meg az életünket. A spanyolnátha azonban tovább szedte áldozatait. Bár a fagyos téli hónapokban valamivel alábbhagyott, mindazonáltal az aggodalmunk nem csökkent. Ennek a feszült idegállapotnak lehetett a következménye az a sajnálatos, szokatlan és kegyetlen incidens, melynek a leírása is nehezemre esik. Még a román martalotok megjelenése előtt egy vasárnap reggel, mikor valamennyien a reggeli misén a templomban voltunk, nagy zaj és ordítozás hallatszott a falu felől. Majd egy hírnök lépett be a templomba és hangosan bekiáltotta: A Tisza másik partján a miénkek verik a zsidókat és fosztogatják házaikat! A pap nyomban félbeszakította a szertartást, de magán hagyva a papi stólát, kezében egy kereszttel, a hívektől kísérve, futva ment át a bajok színhelyére. Bár torkaszakadtából kiáltozta, hogy „emberek, hol a józan eszetek és a keresztény hitetek, hagyjátok abba ezt a barbár garázdálkodást”, a rombolás továbbfolyt. Vezetőjük azzal érvelt, hogy ők testileg nem bántanak senkit, és hogy házaikból mindent a Tiszába dobálnak, nem tartva meg maguknak egy szeget sem, de tettükért vállalják a felelősséget, mert ez csak példás megtorlása annak az éjszakai portyázásnak, ami egy derék és ártatlan, katonaviselt falubeliek életébe került. Csupán véletlen volt, hogy Miklós parancsnok és alakulata nem tartózkodott éppen a faluban, mert valahol máshol segítettek a rend fenntartásában. Futár ment értük, de mire Miklós parancsnok és csapata megjelenhetett, már 10 zsidó ház üresen tátongott. Ahhoz azonban idejében érkeztek, hogy megakadályozhatták a további garázdálkodásokat és az esetleges gyújtogatásokat. CSEHEK MAGYARORSZÁGON De ezek után sajnos, sokkal nagyobb események követték egymást! . . Az első, ami egész életünket kilendítette az eddigi kerékvágásból, az volt, hogy 1919. április 4-én Lonka község jobboldali lakossága templomba jövet a híd előtt tányérsapkás, csukaszürke ruhás és teljes fegyverzetű katonákkal találta szembe magát, akik a tömeget feltartóztatták. Nemsokára előkerült a híd tövében Braun Josja tulajdonát képező házból a parancsnokuk is, aki a híd közepén odahevenyészett kapufelére mutatott, majd értésünkre adta, hogy addig a kapuig, azaz a Tisza közepéig terjed az új Csehszlovákia határa, azontúl pedig Romániához tartozik. Azt is hozzátette, hogy míg a cseh részen a templomot felépítik, mindazok, akiknek földjük a román részen van, kapnak határátlépési igazolványt, viszont a másik oldalon a lakók az ottani román vámostól fogják beszerezni igazolványaikat. Amíg a cseh parancsnok felolvasta deklarációját, azalatt én leolvastam a Braun házán éktelenkedő, ovális alakú, szürke pléhtáblák valami oroszlános címer körül a felírást: Ceskoslovenska Statna Financna Straza. Rajtam kívül azonban senki sem törődött ezzel a határszéli kirendeltséggel, sem a címert nem nézte meg, de még a vigyázz állásban feszengő cseh katonákat se. Nagyot nevettek, amikor megtudták, hogy ezek nem is katonák, hanem csak fináncok. A felnőttek elindultak a templom irányába, a fiatalság azonban az alig pár percig tartó csend után, ami a deklaráció felolvasását követte, harsogó hahotába tört ki. Derültségüket főképpen a híd közepén éktelenkedő és azt ketté választani hívatott kapuroncs okozta, mely valóban valami ócska deszkadarabokból összeszegezett tákolmány volt. Ezt a kaput még a különben aggodalmaskodó öregek is megmosolyogták, de a fiatalság a fináncokat kutyába se véve megindult a híd felé, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy a rozoga kaput a Tiszába dobják. A cseh parancsnok és a 6 főnyi legénység meg se moccant, csak álltak mereven és mozdulatlanul, mintha gyökeret vert volna a lábuk. De a határkapunak szánt tákolmány mégsem került a Tisza hullámaiba. A kapu előtt ugyanis egy tetőtől-talpig feketébe öltözött, csinos megjelenésű és jóképű fiatalember állta útjukat. Fegyvertelenül és barátságosan magasba lendítette a karjait és elragadó mosollyal, szép bariton hangon szinte énekelve a tömeg felé kiáltott: Ve salut! Se treasca Romania Mare! Majd elkezdte mondókáját, melyből persze az ott jelenlevők közül senki egy szót sem értett. De ő azért csak mondta, szinte énekelte a mondókáját. Ügyes színészkedése és arany rozettával gazdagon hímzett sapkája ellenére ő sem kerülte volna el, hogy a mind jobban derülő fiatalság a rozoga kapuval együtt a Tiszába dobja, hacsak meg nem jelent volna Motuz Jakab kislonkai községi bíró, akiről mindenki tudta, hogy Lonkán született derék ruszin ember. De azt is tudták róla, hogy az apjai románokkal tutajozott éveken át és megtanult románul. Amikor hát Jakab bíró megjelent a hídon, nagy csend lett. A 70-ik életévét taposó, délceg megjelenésű, izmos, erős embernek nemcsak azért volt nagy tekintélye, mert már vagy 20 éve viselte a bírói tisztséget, hanem mert a legvagyonosabb embere volt a községnek. Intelligenciája pedig onnan eredt, hogy a 80-as években a szigeti algimnáziumot is elvégezte. Jakab bíró előbb rövid ideig a vámossal tárgyalt, majd a tömeg felé fordulva elmondta, hogy ennek a fiatalembernek, aki előttünk áll, tegnap ilyen tájban még fogalma sem volt arról, hogy a mi községünk egyáltalán létezik. Ő nyugodtan ebédelt a szigeti restiben, amikor odalépett hozzá két román tiszt és felkérték, hogy kövesse őket a helyőrség parancsnokához. Ez egyszerűen tudomására hozta, hogy két órán belül katonai teherautón egy „Lunca la Tisa” nevű községben a híd tövében leteszik molyójával együtt. Ott aztán fel kell keresnie a cseh vámost, megmutatni neki a maga papirosát és azt a táblát, melyen a helység neve fog állni. A cseh vámos viszont megmutatja a maga papírját és az általa már felállított kaput. Továbbá egyezzenek meg abban, hogy akiket ő átenged, azt maga is átengedi és viszont. Miután Jakab bíró így elmagyarázta a dolgokat, figyelmeztette a tömeget, hogy most már nyugodtan mehet mindenki a templomba és el is kíséri mindnyájunkat oda. (Folytatjuk) 6 oldal A Torontói Szent Erzsébet Egyházközségben működő Katolikus Férfiak Társulata az idén is megtartotta szokásos Mary Lake-i (Ontario) zarándoklatát, mely egyben a Társulat évadzáró közgyűlésének is méltó keretet nyújtott. A templomba bevonulva elénk tárult a templomot betöltő kék fény, melynek középpontjában áll a főoltár és azon az „Emberiség Fája” Ádámmal és Évával, kik által a bűn rabjai lettünk. A templomból átmentünk az oldalkápolnába, ahol a Társulat lelkiigazgatója, Király István plébános atya vezetésével elimádkoztuk a Keresztúti ájtatosságot, majd szentségi áldásban részesültünk. A templomi szertartás után a park hűs lombjai alatt vettünk részt a Társulat évi rendes közgyűlésén. A Társulat elnöke, dr. Wlassák Rudolf üdvözlő szavaiban többek között a következőket mondotta: „Intt már harmadszor tartjuk e szent helyen évzáró jelentéseinket. Nem kérkedni akarunk, inkább buzdítani kívánunk közösségi munkára és egyben közkinccsé tenni Isten sugallta, emberi törekvéseinket és nemes terveink elmúlt ét kézzel fogható megvalósítását.” Pálinkás Pál pénztáros beszámolt a társulat pozitív anyagi helyzetéről. Zydron László titkár felolvasta évi titkári beszámolóját. Az Elnök megköszönte a tisztségviselők egész évi fáradozását, majd megemlékezett a Társulatnak az elmúlt évben elhalt tagjairól, kiemelve Mindszenty József bíboros hercegprímást, kinek halálával nagy veszteség érte az egyházat, a majgyar népet. Különös hang- s súlyt adva Bíborosunk szellemi hagyatékának, „mely parancs és útmutatás legyen számunkra egész életünk folyamán. Ne adjuk fel hitünket és építsük templomainkat, őrizzük meg magyar nyelünket és SZABAD EURÓPA RÁDIÓ A müncheni Szabad Eurrópa Rádió leépítését, melyek során ezúttal 104 alkalmazott került utcára, a Süddeutsche Zeitünk újabb , Vietnamnak nevezte. Úgy tűnik, mintha az amerikai politika irányítói nem lennének tisztában azzal, hogy a SZER adásai Kelet-Euról építsük iskoláinkat. Vállaljuk és fogadjuk el a gyermekáldást keresztényi lélekkel és ápoljuk a családi tűzhelyeket, végül ne feledjük temetőinket, gondozzuk azokat magyar hagyományainkkal együtt." A Társulat stílusos búcsúemlékkel ajándékozott pában változatlanul a tájékozódás legfontosabb forrásai. Míg a Szovjetunió milliókat költ propagandára és váltig hangoztatja, hogy a politikai enyhüléssel egyidőben fokozni kell az ideológiai harcot, az amerikai kongresszus a SZER-en akar takarékoskodni, és ezzel Nyugat egyetlen hatásos információs intézményét gyengíti meg négy társadalmi tevékenységünknél szorgoskodó asszony testvérünket, névszerint: Magyar Lászlóné, Széplaki Gáspárné, Simonka Ferencné, Picko Józsefné. Úgyszintén Buday Ferenc világi elnököt lepte meg a Társulat egy szép plakettel, amit különös támogatásáért, több évtizedes, önzetlen munkájáért érdemelt ki. A Pápai és Magyar Himnusz hangjaival adtunk hálát a Mindenhatónak egy esztendő lehetőségeiért, eredményes munkájáért, áldásáért. A felemelő program után a megjelentek családi piknikkel fejezték be a szép és már hagyományos Mary Lake-i búcsút. Zydron Margit A MAGYAR ÉLET HIRDETÉSEI • EREDMÉNYESEK! Mary Lake 1975 MAGYAR ÉLET 1975. október 11. MEGHÍVÓ A TORONTÓI ELSŐ MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ mindenkit szeretettel meghív az 1975. NOVEMBER 2-ÁN, VASÁRNAP ESTE 6.30-KOR kezdődő, a Vaughan Road-i templom szentelésének évfordulójára rendezendő hagyományos DÍSZBANKETTRE, melyet a Magyar Ház a Kanadai Magyar Kultúr Központ dísztermében (840 St. Clair West) tart. BESZÉDET MOND: DR. HARSÁNYI ANDRÁS CARTERET-I (N. J.) LELKÉSZ „KOMOLY ÉS VIDÁM BESZÉD A MAGYAR ASSZONYOKRÓL” címmel. Jegyek kaphatók és megrendelhetők a lelkészi hivatalban: 439 Vaughan Road. Telefon: 781-1342. Gyász esetén forduljon hozzánk bizalommal ! Me Dougall & Brown Limited 646 St. Clair Ave. West A 651-5511 Otthonosan berendezett szobáink legmagasabb igényt is kielégítik. Csak a koporsók árai változnak, a szolgáltatás egyforma. Óriási parkolóhely. A város bármely részébe küldjük kocsijainkat. MAGYAR GYÁSZJELENTÉST DÍJMENTESEN ADJUK 41 Mindenféle nyomdai munkát vállal a MAGYAR ELET nyomdaválalata. 1 • 6Aleiia Avenue - Telefon: 654-2551• MEGHÍVÓ Cégünk elnöksége és magyar vezetősége ünnepélyesen meghívja magyar vevőit, barátait és ismerőseit ---1975. OKTÓBER 16-ÁN az 1976 évi CHRYSLER AUTÓIPAR csodálatosan szép és egészen új autóinak bemutatójára • Takarítsa meg az 5%-os adókedvezményt • Előzze meg a rohanó inflációt • CHRYSLER • CORONET • CORDOBA • CHARGER S. E. • DODGE @ COLT • DART • DODGE TRUCKS Okvetlenül jöjjön el, mert ezeket a Chrysler autókat látnia és vezetnie kell, mielőtt autót vesz Magyar alkalmazottaink szeretettel várják Önt Frissítők! Frissítők! 711 ST. CLAIR AVE- WEST (at Christie) TORONTO, ONTARIO—653-1191