New Yorki Magyar Élet, 1977 (30. évfolyam, 1-53. szám)

1977-04-23 / 17. szám

1977 április 23 TÖMÖRKÉNY ISTVÁN: A Szent Mihály a jégben A kormányos nem valami jó kedvvel indult ennek­­ az útnak, mert úgy vélte, hogy igen hideg már az idő, és nemsokára ereszkedni kezdenek lefelé a marosi jegek. Ezek rendszerint az első híradók a folyó alvásáról. Leg­­elsőbb jönnek le a Marosból, és a Tiszában úsznak las­san. Utánuk már a fagyok következnek, a jég egyre sűrűbb, valahol aztán megakad, valamely kanyarulatnál, vagy hidak között. De fölülről egyre csak több jön, odaér a társaihoz, összefagy velük, és apránként ily mó­don beáll a víz. A halak alatta maradnak, s igen na­gyon futkározna­k, hogy hol találhatnak a jégen egy kis ablakot, amely friss levegőt adna. A hajók pedig, ame­lyek ilyenkor útban vannak, befagynak a jég közé, és még jó szerencse, ha a zajlásban parthoz tudnak állni. Ettől félt leginkább Török Mihály uram, a kormá­nyos, mikor fölküldték a nagy hajóval Vác alá, hogy ott kővel rakodjon, s azután térjen vissza. Mert az ország e tekintetben nem jól van berendezkedve. Arra fölfelé kevés a búza, sok a kő, erre lefelé búza csak van, van rozs is, de mit ér, ha kő nincsen. Ennélfogva azt hoz­­zatni kell, és nagy hajók járnak érte föl a Dunába, és mire leérnek vele, oly drága, hogy voltaképpen olcsóbb lenne túróslepénnyel rakni ki az utcákat. És jó őszi idő volt már, mikor a nagy hajóval megindult a kövekért Török Mihály,­s mondta is, hogy, ha ebből a dologból baj nem lesz, hát az megint Isten különös kegyelme a Szent Mihály iránt. De azért csak útra kelt legénységé­vel egyetemben. A maga emberségéből lement Titelig. Ott vasbikát fogtak a hajó elé, amely fölhúzta egészen a kőbányához, hol aztán azonnal rakodni kezdték a hajót. Lassú munka az ilyesmi, mert a kő nagyon nehéz, és Török Mihály látván az időnek egyre hidegebbre va­ló fordulását, igen aggodalmasan pipázott. Ám kell, hogy mindennek vége szakadjon egy időben, s a kővel is megtelt végre a hajó. — Holnap indulhatunk, Mihály ,bátyám — mondta az első legény, bizonyos Kanizsay Ferenc, más néven Rámás Ferenc, mert mindig rámás csizmákat viselt.. — Indulni indulhatunk — felelte Török Mihály —, azonban, hogy hazaérünk-e valamikor, azt én most áper­­te megmondani­ nem bírom. Ugyanis kezdtek már jönni a jegek. Előbb csak a Vág-beliek, az aprók, utóbb széles nagy darabok, amik a Csallóköz pihent ágaiban teremnek meg vastagra. Biz úgy, hogy keresztet vetettek valamennyien magukra, amidőn elkötötték a hajót a parttól, s a ‘Szent Mihály 'belehaladva a Duna közepére, ott orrával lassan dél­nek­ fordult. Nem valami pihenés ereszkedés volt ez, Török uram folyton a dementátumon állott, a kormány­rúddal a kezében, a legények pedig csáklyázták a jeget, ami a hajó oldalát verte. Ezen egész napon megvolt le­felé való mentében a hajó, de estére kelvén, baj tör­tént. Megtörtént Török Mihály urammal is, amit­ eddig nem tapasztalt, hogy tönkre vitte a hajót. Hogy esett, mint esett, ki tudná megmondani. Ismerte pedig a Du­na fenekét is, akár­ a tenyerét, mivel vagy negyven éve jár-kel már a medrek fölött. Azonban egyszer esik az meg, ami még eddig nem v°lt s ez valóság, hogy a nehéz hajó rászaladt a porondra, s a dereka akko­rát nyögött, hogy mindenek megrendültek. És e nagy ijedtségben, mikor a nyelvüket elfeledték használni az emberek, a hajó lassan forogni kezdett, s alig telt be­le vagy három minutum, a Szent Mihály már megint orrával állott fölfelé. Ilyen hatalmai vannak a vizek­nek. És így szemközt állván a jégáradatnak az öreg faha­jó, megkezdte a maga szomorú haldoklását. Jöttek a csodálatos nagy táblajegek, és vágták az­ oldalát. A fe­kete festéket hamar leszedték róla, és ki merné így lá­tatlanban hinni, emberek, hogy kővel terhelt ekkora ha­jót féloldalra fordít valamely jégdarab, ha jól az orom­zat alá tud furakodni. Pedig bárki, bármit beszéljen, úgy van ez. A budai telepről segítségre jöttek vasbikák, hogy majd elhúzzák a tetthelyről a Szent Mihályt, de szégyenszem­re vonultak vissza, mert behorpadt az oldaluk. Vágta a jég, vágta, egyre vágta, alig volt már fa a hajó orrán, úgy leszedte, és dőlt, egyre jobban dőlt a hajó. Török Mihály kivette a szájából a pipát, és azt mondta a le­génységbeli népnek:­­ — Úgy nézem, belefordulunk ... Azt mondta erre Kalapis János legény: •— Biz én, nem fodulok,­ mert nem vagyok bolond. Itt hagyom a hajót, aztán forduljon, amerre tetszik. Török idegenül nézett rá. — Hát ugyan hogy mentök ki a partra? — kérdezte. Ez bizony kérdés. Akármelyik pontját nézték is a víznek, jó távolosan feküdt. Ebben az istenítéletben tö­kéletes bolond, aki csónakra száll, mert úgy bekapja a jég, mint a harcsa az apró keszeget. Bár hiszen rég el­csapta a csónakot a hajó faráról a zajlás. Hanem itt arról van szó, hogy ki kell dobni a körtét a partra. A parton ugyanis voltak emberek, mert az ilyen szeren­csétlenség nem hagyja soha megindulás nélkül a parti embert. Most nincs más mód, mint a körtét kell kiha­jítani vékony zsinegen, s ezen által majd kihúzzák a vastag kötelet. Azon aztán aki végigkapaszkodik, bizo­­­nyosan kiér. Ebben a körtében bizakodtak most a le­gények, és azt mondta Kisfárás Gergely (a híres vere­­­kedő): — Majd kihajítom én! Gergely dobta ugyan a körtét, de hiába dobta. Fe­jere se közelítette a partot a kölönc, hanem lebukott a jegek közé. Szégyenszemre kellett azt kihúzgálni: — Majd én — próbálta a Kiskovács Mihály. Jaj, de hiszen minek is próbálja az ilyesmit a tökéletlen em­ber. Teljes hiábavalóság az. — Adjátok hát ide azt a körtét — mondta Török és levette magáról a felsőkabátot, le az alsót. Felgyűr­te a karján az inget az öreges ember, és meglóbálta a körtét. De megint abbahagyta. Egy darab fát letett tá­masztéknak az első lábához. Annak jól neki lehetett feszülni. Most karikában­­kezdett suhogni a körte, szin­te sivított utána a fagyos zsineg, azután kivágta hosz­­szán, egyenest, és minden morajló jegek fölött átrepül­ve, kiesett a partra, koppant is a fagyon. — No — mondta az ember — aki akar, az mehet. A parti népek elkapták azonnal, és vonták, át a zsinegen az alattságot. Kikötötték a cövekhez, és most már valóban mehetett, aki akart. Utolsónak pedig az első legény, ama bizonyos nevezetű Kanizsay Ferenc ma­radt. — Te még ne menj — szólt neki Török —, mert majd levelet viszel a partra, hogy postára add. Meg is írta a hajócsárdában fehér papíron az ő betűivel: Tisztelt gazda uram! Gyüretben a porondot értük, és az jég oldalba ka­pott és borzasztó haligatja a deszkákat a hajóról. Már itt járt a Sirály és az Vín Gőzösök, hogy kivontassa­nak, de ők se tehettek semmit a jégségben. Vasbádo­gokat hagytak itt, hogy az jég ne szaggassa annyira a Szent Mihályt, de hiába, mert az jég mindent elsodor. Úgy nézte a sorsot, gazda úr, hogy alighanem utoljá­ra látta a Szent Mihált. Engem is. A levelet viszi a partra Kanizsa­i Ferentz. Török Mihál Most tépte le az első kormánt a jég. Kijött a kis házból Török a levéllel, és odaadta azt Kanizsay Ferencnek. — Ezt — mondta — mihelyest falut érsz, föladd. Kanizsay Ferenc ránézett Török Mihályra. — Hát kend — kérdezte —, Mihály bátyám? Kend nem gyón? A kormányos, aki a saroglyán fölment a dementá­­tumra szótalan, onnan aztán kérdést adott föl Ferenc­nek: — Én? — szólt rekedten. — Én? Innen? Roppant megint a hajó dereka, mert valami nagy darab jég furakodott alá. Kanizsay sietve kapott­­ a kö­télhez, ment a többi után. Török lenézett a jeges víz­re, ki a parti ködbe, s magára maradván a félredúlt hombárral, önmagának tette fel a kérdést: — Én? Innen? Akárki, akármit beszél, vannak csodák. Bizonyára úgy történhetett, hogy az­ égbeli Szent Mihály nem hagy­ta itt a­­ fából való Szent Mihályt, dacára, hogy a Má­­riakép mécseséből kidőlt az olaj, mikor félrebillent a hajó. Még azon az éjszakán jött a hajónak egy iszonya­tos tábla jég, azon nyilvánvaló szándékkal, hogy töké­letesen fölbillenti. De Mihály arkangyal óvta a hajót, mert nem borította­­ föl a tábla, hanem csak meglökte olyformán, hogy leszakadt a porondról. Mihály aludt már egy subán a csárdában, mikor ez történt, de azon­nal észbe kapott, fölugrott, kiszaladt, és látta, hogy a Szent Mihely a ködben lassan az orrával ismét dél­nek fordul. — Dicsőség, dicsőség! — mondta, azazhogy gondol­ta inkább, mert nem volt kinek, mondani szavat a kiet­lenségben, s a kormányhoz állván, megtömte azonnal a pipáját. Azontúl aztán haladt, egymaga úr a vize­ken az elevenre vált hajóban. S történt, hogy haza is ért, mert az idő megenyhült, s a jég úgy elveszett a vízről észrevétlen, mint az apró kacsák tollából a sár­ga szín. Titeltől fölfelé megintcsak vasbika húzta, föl érvén, kikötött Mihály, orral a víz ellen, mint szokás Amint eközben foglalatoskodna, és rendelkeznék útköz­ben fölkapott értetlen legényeivel, azt kérdi tőle a part­ról a sógora, Baráczius .Illés (kormányos az Isten ve­lünk, ki ellenünk-ön): — No, meggyütt kend? — Meg. — Soká odavolt kend. — Az ám — mondja a hős —, sok volt a népek­ben az ijedtség ... MEGHÍVÓ a Magyar Cserkész Szö­vetség 1977. április 30-án, || d.e. 11 órai kezdettel HOW-­É­ARD JOHNSON S MOTOR­­ LODGE-ban, MONROE­­VILLE, P.-ban (Routes 48. és 22. Tel.: 412-372-5500) megrendezendő KÖZGYŰLÉSÉRE A közgyűlést követően, d. u. 6 órakor a Szövetség­­ fogadást és kiállítást ren- || dez, amelyen vendégül lát- Éi ja a magyar cserkészet ba- P rátáit, külföldi cserkész­­­szövetségek és magyar tár- H sadalmi egyesületek, sajtó képviselőit, stb. A fogadást a pittsburghi csapatok cserkészbálja kö- || veti, a „Burgundy room”-­­ ban, melynek keretében VA­­É CSORA este 8-kor.A TELEKI EMLÉKÜNNEPÉLY társadalom számára rende- 1í tett ünnepélyen­­ emléke­­l! MAGYAR ÉLET Földközelben megrendelésükkel támogatásukat, hogy a Képzelet Kert­jeiben után az új verseskötet is megjelenhessék. A véd­nökök neve érkezési sorrendben, min. 12 $ hozzájárulás­sal belekerül az exkluzív bőrkötésű számozott példányok­ (Mézsi Ferenc: A kiadásra váró új kötetemről) ba. Határidő: május 31. Alulírott, ezennel kijelentem: megtagadom minden Azok, akik nem kívánnak a könyv védnökei lenni, de mégis szeretnék a művet előre biztosítani, a köny­vet megrendelhetik vászonkötésben 8­0-ért. A kb. 160 oldalas kötet a kiváló grafikusművész, Juhász István illusztrációival jelenik meg, előrelátható­lag a nyár folyamán, nem versben tett ígéretem. A Földet mintázom, agyag­ból formálok sima rücsköket. Lefésülöm az erdők haját, elboronálom a mezők sorsát. Bevetem ezzel­ azzal a ta­lajt, hogy egykor kikeljen megilletődöttségem ... Elfelej­tett Nyelvek Dallama táncol tollamon, örökös perben az én­el betű-bizonyítom földhöztarto­­zó ember-vallásom. A mondanivaló szerkesztésében elju­tottam helyzetünk ábrándos meghatározásáig. Már nincs visszakozz! Szúr a szótlanság. Fojtogat a felelősség. Az Élet Mozijában sziszifuszi játék műélvezetes kintornái. Nadir és Zenit. A Vágy Lágerében hasonlatok hadifog­lya lettem. Hol hibáztuk el? Megástam már versvermem, magam estem bele, így kerültem földközelbe. Nem tudok túljutni a Valóságon. Nélkületek. Vészmorze a Világ. Segítsetek ! ! !................................ A pszichikai poézis minden eszközét felhasználva gyógyítani szeretnék. Golgotába gubózott fájdalmunk ki­feszittetett a Kor keresztjére. Az imazsámolyt kifújta Szél alólunk. Létrétszörnyedve, zsoltárba kapaszkodva égő csipkebokrok árnyékában imádkozom. Ki fizeti meg le nem írt verseimet? A rontás szelét érzem. A líra le­vitáiként kell felemelnünk szavunk. Bekötött szemmel időtlen időket élek. Versvisszafojt­va, színszerelmesen bolyongok az Irodalom Tengerén. Vi­torlázva kérdőre vonom a közönyt. Már megértem miért lettek képmutatók az írástudók Képlékeny képzelettel, állandó líra-lesben állva gyom­lálom a Felelőtlenség Virágait. A Fantázia Fellegéből dúdolva a Lét Labirintusában landolok. Nagy útra vál­lalkoztam: expedíciót vezetni Elégiába. Szekundumokba szorítva figyelem életünk. Megpróbá­lok tollammal ablakot­­vágni a Földre és kitalálni vala­mit a tájból. Valamivel többet annál, ami a konven­cionális geográfiai pacsmagot jellemzi. Morális morfológiát szeretnék. Színpatikus szó-szin­­esztézissel... A Földközelben már nyomdában van, de a mege­melkedett kiadási költségek miatt a munkálatok elakad­tak. Ezúton kérem az irodalombarátok segítségét és elő Mózsi Ferenc 88-30, 51 st Ave. Apt. 4-G. ELMHURST, N.Y. 11373, USA. A HARMADIK VILÁG ,NAGY BARÁTJA” •7 Brit statisztikák sze­­nyugati államok A Szovjetunió előszere­tettel tünteti fel magát a „harmadik világ", a „fejlő­désben lévő országok” nagy barátjának, szemben a „ki­zsákmányoló, imperialista Nyugattal". De mi a való­ság é­rint a 1974—76 között 12 milliárd dolláros támogatásban ré­szesítették csak az afrikai államokat. Ezzel szemben a szovjet tömb 1954 óta mindössze 3 milliárd dollá­ros segélyt nyújtott az af­rikai országoknak. Viszont nem takarékoskodott fegy­verek küldésével. Csak az utolsó 5 esztendőben 2 mil­liárd dollár értékben szállí­tott hadfelszerelést afrikai pártfogoltjainak (ebben nincs benne Angola!)* 9. oldal Illyés Elemér előadói körútja Illyés Elemér, az „Erdély változása” című nagysi­kerű mű szerzője további útján meglátogatja a kanadai és kaliforniai városokat, ahol a magyarság nagyobb számban él. Április 17.-én Montreálban tart előadást, Komjáthy Aladár rendezésében, április 22.-én Winnipeg­ben, április 23.-án Calgaryban, május 1-én Vancouver­ben, május 8.-án San Franciscóban és május 14.-én, ,15.­­én és 16.-án Los Angelesben. Azután Floridában és Dél­­amerikában tart Illyés Elemér további előadásokat. Illyés Elemér útját eddig mindenütt a legnagyobb siker kísérte, nagyszámú közönség hallgatta meg előa­dásait és az azokat követő viták során kialakultak az irányelvek, amelyek ma halaszthatatlanul szükségessé váltak a Romániában élő magyarság túlélését és embe­ri jogait elősegítő akciónkkal kapcsolatban. Az előadá­sok nagy részében részt vettek a New-York-i Commit­tee for Human Rights fiatal tagjai is, nevezetesen Há­­mos László és Veress Bulcsu. Az előadásokat figyelemmel kísérő közönség öröm­mel értesült, hogy az „Erdély változása” még ebben az évben megjelenik angol fordításban, s a megjelen-­ tetést előreláthatólag egyik világhírű amerikai kiadó vál­lalja. Felmérhetetlen jelentősége van az angol nyelvű ki­adás megjelentetésének, hiszen hiteles, a tűzpróbát nem­zetközi fórumokon is kiálló dokumentációs munkáról van szó, mely először foglalkozik a Romániában élő magyar­ság 1954 utáni történetével. Yves de Daruvár: „A feldarabolt Magyarország” Beszámoltunk már arról, hogy megjelent Yves de Daruvár könyve magyar nyelven. Ritka dolog, hogy Hazánkról szóló könyv először franciául jelenjen meg, majd angolul és németül. A könyv olyan remekmű, amit minden magyar ifjúnak, gyermeknek el kell olvasnia.­­A francia címe talán jobban kifejezi a könyv tartalmát: ,,Le destin dramatique de la Hongrie." Hazánk tragikus sorsa! Milyen igaza van. Ez a könyv drámai módon igazolja a magyar igazsá­got, rámutat a trianoni cselszövések bonyodalmaira. Megmutatja, amit ma már mindenki tud, csa­k nem mernek róla beszélni. Mert mi nem akarjuk „megsérteni" a velünk egyenlő sorsban sínylődő utódállamok képviselőit. No meg nem akarjuk „megsérteni" azokat az új­­hazánkbeli állampolgárokat sem, akik azt hiszik, hogy a világháború után következő béke igazságos volt. Az igazság az, amit minden másod, — harmad — generációs magyarnak a legeslegutolsó generációig hangsúlyoznia kell. Az igazság nem lehet sértő senkire sem. Igazat kell m mondani és azt kell hangsúlyozni. Az igazság teszi véglegessé a dolgokat, a békét. A hazugságon alapuló szerződések elpusztul­nak, megsemmisülnek az élet tüzében, az igazság fényében. A könyvet az alábbi címen lehet megrendelni. Ára 16.60 dollár. Mr. Attila Simontsits, 4118 Ridge Road, Apt. 6. Brooklyn, Ohio, 44144, USA. Hogyan tudhat meg­­ egyet s mást gyermekei iskolájáról? Ontario Április 17. és 23. között tanulmányi hetet rendez.­­ Most itt a legfőbb ideje, hogy személyesen megismerkedjék helyi iskolájával.­­ A „Nevelésügyi Hét” folyamán nézzen be egy látogatásra és fedezze fel, mit tanulnak a gyermekek. Teleki Pálról a magyar­­­­smerkedejék meg az igazgatóval és a tanárral. Érdeklődjön részletesen az iskolai tevékenységről. zunk meg május 1-én. a I Mialatt ott tartózkodik, érdeklődjék az új „közösségi HAZELWOOD, Pa.-i Szt. ti iskola fogalma iránt, amely a szülők részvételének Anna templom díszterné- i bevonásával a helyi iskolát bizonyos közösségi központjá­ban (Chatsworth Avenue)­­ alakíthatja a környék tevékenységét és programjait de. 11 órakor,­g­ illetően. A „közösségi iskola” fogalmát az On Ontario nevelésügy minisztériuma fejlesztette ki, mely az iskola­­ és a közösség társasviszonya — amikor a lakosság a­­ közös célok érdekében együttműködik. Ha a közösségi iskolákról szóló könyvünk: „Open Doors: A Community School Handbook" angol vagy francia nyelvű ingyen példányát igényelné, Írjon a sköv. címre: Curriculum Branch Ministry of Education Mowat Block Queen’s Park Toronto, Ontario M7A1L2 Thomas Wells, Minister of Education William Davis, Premier «ML VÖT. Mim

Next