New Yorki Magyar Élet, 1977 (30. évfolyam, 1-53. szám)

1977-09-10 / 37. szám

1977. Szeptember. 10 MAGYAR ÉLET 11. oldal Mi újság odahaza? Stirling György: Lehangoló jelentés a hazai húsfrontról Az nem újság számunkra — a­ budapesti Statiszti­kai Hivatal idei jelentése is kénytelen volt bevallani hogy a szocialista Magyarországon állandó nehézsé­gek vannak a húsellátás körül. És nemcsak kevés a hús, de ráadásul még drága is: a tavalyi áremelés óta egy kiló hús ára egy hazai átlagdolgozó félnapi béré­nek felel meg, amilyen arányra még nem volt példa az országban. A Magyarország című hazai hetilap június 26.-i szá­mából most azt is megtudtuk, hogy e két hibáján kí­­vül még van egy harmadik fogyatékossága otthon a húsz­nak: csapnivaló a minősége! Már a cikk címe is erre utal: „Húsz — de milyet?” s az alcímben hozzáteszi: „Miért szűkös a választék?” Mert az bizony elszomo­rítóan szűkös! És ha a későbbiekben elolvassuk,­ hogy ez a gyenge választék is miből készül, akkor bizony elmegy a kedvünk a hazai húsféleségektől. . . De maradjunk előbb a választéknál! A cikk szerint a húsipar nyolcvanféle készítményt tart számon, ebből „papíron” ötvenféle készül. De a vásárló általában nem találkozik többel az üzletek pultjaink, mint k öt-hatfélével. Kolbász, parizer, szafaládé, virsli,, krinolin: ezek a leg­népszerűbb és mindenütt megtalálható húskészítmények. Népszerűségük oka a viszonylagos olcsóság. Újabban fel­bukkant a boltokban az eddig kizárólag exportra gyár­tott téliszalámi is, de ebből aligha lesz népélelmezési cikk: kilója 160-170 forint, tehát tíz dekáért éppen egy óráig dolgozhat a melós. Most pedig vessünk egy pillantást az előbb emlí­tett népszerű húsáruk minőségére. Miből készül a magyar parizer? — teszi fel a kérdést cikkünk írója és rögtön válaszol is rá: abból ami van! A régi jó párizsi re­ceptje fiatal bikát ír elő nyersanyagul, de — mondja a cikk — „ha nincs fiatal­­bi­ka, jó az öreg is; ha nincs bika, jó a tehén is; ha kevés a marha, jöhet a sertés (talán­­még a ló is? . . .) és mióta nagyteljesítményű da­­rálógépek aprítják a húst, jöhet az ín, a hártya, a mó­­csing is. „A MÉMSZ 964—19 75. N. ll.-es ágazati szab­vány előírja, hogy a párizsi nyersanyaga csak színhús lehet, dehát a modern darálók összezúzzák a pépet, benne természetesen­­ az inat,­ ínszalagokat, porcdarabo­kat s mindent, ami beletesznek.” Eszi nem eszi, nem kap mást — jut az ember eszé­be a pesti aszfalt­filozófia, ami jelen esetben szó szerint értendő. Szabvány az van, nyolc-kilenc számjegyből álló is, akár egy törvénycikk száma, de — hogy megint egy tipikus pesti mondást idézzek: ki figyel oda? A gyári minőségellenőrzés a legkevésbé, mert fontos a mennyi­ségi tervteljesítés. A jelszó tehát (mint a futballmeccse­ken) : mindent bele! ... Ezért van az, hogy a kolbász­­féleségek —­szaknyelven vörösáruk — minősége egyre romlik, és még a méregdrága szalámi ellen is mind több a kifogás. A Húsvizsgáló Felügyelőség legutóbbi jelen­tése szerint a Hunyadi­ téri húsáruházban 170 kilogramm téliszalámit és 22 kiló csabai csípős szalámit foglaltak le, mert emberi­ fogyasztásra alkalmatlannak minősítet­ték. A Fővárosi Élelmiszervizsgáló Intézet javaslatára szabálysértési eljárást indítottak a Budapesti Szalámi­gyár ellen, de ugyanígy járt a Szegedi Szalámigyár is, mely elszíneződött, lazán töltött, avas és rothadásnak indult ,,csemege”-szalámit szállított a kereskedelemnek. (A régi antivilágban Pick-szalámigyárnak hívták ezt az üzemet és olyan márkás árut készített — akár exportra ment, akár belföldi fogyasztásra — ami világhírű volt.) Nem jobb a helyzet az egyéb húsféleségek vonalán sem. Ismét szó szerint idézünk a cikkből: „A Kereske­delmi Minőségellenő­rző Intézet szakemberei 1976. II. félévében 5.000 kg. tőkehúst vizsgáltak meg s ennek 40 százaléka kifogásolható volt. Az ellenőrzött gyulai kolbász 25 százalékát minősítették fogyasztásra alkal­matlannak. A vörösárúban általában a megengedettnél nagyobb — több mint 70 százalék — volt a víztarta­lom.” A hibák egyik okaként a cikk a vágóhidak elavult berendezését és korszerűtlen technológiáját említi. A bu­dapesti vágóhíd száz éve még Európa legmodernebb ilyen üzeme volt. És a helyzet nem sokat változott azóta a Soroksári­ úton... Egy kétmilliós nagyváros egész hús­­szükségletét kell itt feldolgozni, ami 1976-ban százhet­venezer sertést és száztizenhétezer marhát jelentett. Bor­jú alkalomszerűen, heti harminc, ha adódik jegyzi meg a cikkíró, majd hozzáteszi: „Az évi borjúhúsfogyasz­­tás meghatározásához elég a patikamérleg, úgyszólv­a grammokban lehet kifejezni. Egy nemzedék nőtt fel úgy, hogy a hentespulton meg sem ismerné - hiszen soha nem láthatott olyat - a borjúszeletet. A becsiszeletet legfeljebb vendéglőben kóstolhatta s a borjú ecsin­­ál csak a fehér kórházi párnák közt ismerkedhetett meg. Ami kevés borjúhús néha az üzletekbe jut, az sem fogy, mert a vevők drágálják a 90 forintos kilón­kénti árat.’” (Meglepő?...)­­ . .­­. A KÖJÁL — Közegészségügyi és Járványügyi Ál­lomás — ellenőrei számtalanszor tettek kifogást a húsok szállítása és kezelése ellen is. Az előcsomagolás sok min­­dent megoldana, de ami nyugaton már mindennapos, Magyarországon még jóformán ismeretlen: celofonba elő­recsomagolva ma még a húsoknak és húskészítmény­­nek csak mintegy két százalékát árusítják. „Marad a járdán vonszolt véres lepedő, a vállon átvetett féldisz­­£ és a hentesüzlet raktárában történő feldarabolás: mindez egycsapásra megsemmisíti a husipan vállalat mi­nőségi szavatolásának értékét.” - teszi hozzá méla a San a Fővárosi Állategészségügyi Állomás szélmalom­­harcot vív­ a bolti eladókkal, akik előre szeletelik s rá­adásul kézzel mérik a felvágottak és „mindent el kell adni” jelszóval elszíneződött mócsing- és zsírdarabokból készítik a darálthúst. De sok baj van a nehezen tisz­títható fejhússal, a hurkafélékkel és a disznósajttal, amelyet — hogy nyugodt lelkiismerettel árusítsák — any­­nyi óráig kellene főzni, ahány kilót nyom. Az ellenőr­zés gyakran talál olyan „főtt füstölthúst” a pulton, ami penészes maradék sonkából készült.” Mindezt ismét szó szerint idéztük. Akárcsak a pesti lap valamennyi fontosabb megállapítását, melyek szomo­rú­ fényt vetnek a hajdan világhíres magyar húsiparra. Világszerte elismert magyar tevékenység: A vízkutatás A vizet kereső ember évezredek óta vallatja a föl­det. Mesterségbeli tudását a földtani adottságok alakít­ják. Ott, ahol a felszíni vízfolyások szegényebbek, fej­lettebb a kutatás és a kútmélyítés technológiája, kü­lönösen, ha a felszín alatti készletek gazdagok. Ez a helyzet Magyarországon is. Hatalmas kincset rejt a Kár­pát-medence tengereket eltemető felső rétegsora; szinte bárhol vizet talál a mélybe hatoló fúrószerkezet, még olyan mélységekben is — 2000—3000 méterrel a tenger­színt alatt —, ahol más európai országokban nem ér­demes vizet keresni. Ezért alaposan megtanultuk a’mes­­terségét. Kétszáz éve kezdődött Artois gróf birtokán A kútmélyítés hagyományos módszere az ásás. Még ma is sokfelé találkozhatunk a kútgyűrűket egymás után a földbe süllyesztő, víz után kutató mesteremberekkel.­­Veszélyes munka ez, és legfeljebb 30-40 méteres mély­ségig művelhető. Ezzel a technológiával párhuzamosan már több mint­­ezer éve kialakult a fúrásos eljárás. Európában először mintegy 200 éve, az Artois grófok franciaországi bir­­­tokán fúrtak mélykutat. Innen a kifejezés: artézi kút. Már a múlt század közepétől artézi „nagyhatalom” lett Magyarország. E kúttípus népszerűsége ma is tart, hála nagyszerű adottságainknak. Jó minőségű és bő ho­zamú vízadó rétegek az ország túlnyomó részén a fel­színtől kezdve az 1500—3000 méteres mélységhatárig majdnem mindenütt megtalálhatók. A rétegekben tárolt víz általában 600—1000 méter mélységig ívóvíz minőségű, ennél mélyebbről pedig a szintén igen értékes és hasznos hévizek származtathatók. A statisztikák szerint Magyarországon ötvenezernél több mélykút ad vizet, ez a lélekszámhoz képest egész Euró­pában a legtöbb. Valamirevaló gazda már száz évvel ezelőtt sem adta alább saját „ártézi” kútnál. Csak Hódmezővásárhelyen 2000 kutat fúrattak a módosabb porták tulajdonosai. Már akkoriban is több száz méterre lementek a kez­detleges eszközökkel és nálunk érték és fúrószerkezetek­kel először a világon az 1000 méteres mélységet, az itt húzódó vízadó rétegeket Éppen jövőre lesz száz esztendeje, hogy előrukkol­tunk ezzel a világrekorddal, amely egyébként a neves bányamérnök, Zsigmondy Vilmos munkája volt. Ez az 1868—1878 között fúrt kút látja el még ma is 72 Cel­­sius-fokos vízzel egyik legismertebb fürdőnket, a fővá­rosi Széchenyi Gyógyfürdőt. Nagyon jó eredmények Egész vízkutató tevékenységünk, fúrástechnológiánk­­jellemzője a sok évtizedes gyakorlatra alapozott megbíz­ható feltárás. Nem találomra, hanem értő módon fag­gatjuk a földet, keressük és találjuk meg a vizet. Ami a dolog kutatási szakaszát illeti, erről nem kell sokat mondanunk: ma már megbízható információk birtokában határozza meg a geológus, hol várhatunk eredményt. Ezt szolgálják a szintén fejlett — és nálunk az átlagosnál is ■ fejlettebb — földtani módszerek és mű­szerek hasznosítva a sok tízezer hazai fúrás tapasztala­tait. Természetesen biztosra azért ma sem mehet mindig a kutató. Az adatok sok helyütt csak valószínűsítik, hogy érdemes vagy felesleges próbálkozni. Az azonban, hogy fúrásaink több mint 95 százaléka végleges kút lesz — és ez a magyar vízkutatók sok évi és nemzetközi sta­tisztikájának adata — az alkalmazott eljárások eredmé­nyességének fényes bizonyítéka. Ennek is köszönhető, ho­gy a nagy mélységű kútfúrás specialistáiként tartják számon a magyar szakembereket , és hogy a „profil­gazda”, az Országos Vízkutató és Fúró Vállalat rend­szeresen kamatoztatja tapasztalatait külföldön is. Világunk vízéhsége gyorsan nő, ezért is mind na­gyobb szerephez jutnak a fúrt kutak , és ahogy kime­rülnek a felszínhez viszonylag közel fekvő vízadó réte­gek, úgy lesz mind nagyobb szükség a nagyobb mélysé­gekbe hatoló kútfúrási technológiára. Olyan szellemi tő­ke van tehát a birtokunkban, amelynek jelentőségét túl­becsülni is nehéz volna. (Igaz, nem mindenütt kedvez a­ földtani rétegződés mai gépparkunknak.) Hazánkban a települések 90 százalékát már ma is fúrt kutakból látják el vízzel. És e módszerek jelen­tősége — ehhez nem kell­ jósnak lenni — évről évre nőni fog mindenütt a világon. Ott is, ahol ma még esetleg nem érdemes mélyebben keresni az életadó vizet. • Vizet fakasztani a mesékben is nagy dicsőség. Az egykor virágzó kútfúró mesterség művelőinek kései utó­dai ezt az örömet ígérik, és nemcsak a szűkebb hazá­nak. – Dr. Búza Péter“ Eddig csak azt tudtuk, hogy odahaza kevés a hús és drága. Most az is kiderült, hogy a minőséggel­ is sú­lyos bajok vannak. Ilyen gyatra áruért kénytelen sorban állni a magyar­ dolgozó, hogy megvehesse 60—90 forin­tos kilónkénti áron. A szalámi áráról nem is szólva, pedig — olvashatjuk a Magyarország cikkében — az ál-­­­lám még ma is mintegy évi hárommillió forinttal járul­t hozzá a lakosság húsfogyasztási költségeihez. Azaz: a szocializmusban a húsipar­ sem képes eltartani önma­­­­gát, hanem — mint annyi más iparág — csak állami tá­mogatással tud működni. Az állam u.n. árkiegészítést ad azoknak az iparágaknak — elsősorban az élelmiszeripar­nak és a közlekedésnek —, ahol politikai és propaganda­okokból mindenképpen meg akarja akadályozni az árak emelkedését és egy bizonyos szinten kívánja azokat tar­tani. Ez azonban nem mindig sikerül: tavaly például jelentősen emelték a húsárakat és — mint a Magyaror­szág írja — így közelebb kerültek a fogyasztói árak a hús valóságos értékéhez. Persze az egész árkiegészítés nem más, mint kom­munista szemfényvesztés: azt az összeget is a dolgozók zsebéből veszi ki az állam, amivel támogatja p­éldául a húsipart és a dolgozók általános életnívójának rovár­sára áldoz — mint olvashatjuk — milliárdokat arra, hogy rögzítse a fogyasztói árakat. Mert ha nem ezt tenné és az árak toronymagasságig emelkednének, az rossz vért szülne, így a dolgozó kevésbé veszi észre, hogy végeredményben becsapják: kevéske keresetéből vala­hogy futja heti egy-két kiló húsra, meg felvágottra, de arról már senki sem világosítja fel, hogy azért k£ap olyan nyomorúságos bért, mert az állam — a munkaadója — az ő fizetése rovására támogatja — szocialista kifeje­zéssel: dotálja — azokat az iparágakat, melyek ugyan­csak állami tulajdonban vannak, ördögi kör, melyből — amíg ez a gazdasági rend uralkodik szerencsétlen hazánkban — aligha van kiút. Nem tudom, észrevették-e kedves olvasóim, hány el­lenőrző szerv, hatóság szerepelt ebben a húsról szóló cikkben? Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet, Állami Húsvizsgáló Felügyelőség, Fővárosi Élelmiszervizsgáló Intézet, KÖJÁL, Fővárosi Állategészségügyi Állomás és még Isten tudja, hányféle hivatal és hatóság illeté­kes arra, hogy felügyeljen a termelésre. Ez is tipikusan szocialista jelenség, akár az állami ártámogatás. Ellen­őrző szervek és revizorok valóságos hadseregét tartják el a dolgozók és azok még csak arra sem képesek, hogy biztosítsák a minőséget. S hogy miért van mindez így? Mert hiányzik a szív! Az emberek tessék-lássék végzik a dolgukat — kis fize­tés, kis meló alapon — és hiába ellenőrzi őket tucat­nyi hatóság és felügyeleti szerv, az emberek lelki be­állítottságán nem tudnak változtatni. A szemlélet nem az, hogy miképp lehetne jobbat termelni, hanem az ener­giák jórészét az ellenőrzések kijátszására fordítják. Meg a vevők becsapására. A húsféleségek minőségi romlását a vágóhídi gépek elavulásával próbálja magyarázni az idézett cikk. Aztán egyhelyüt­t elárulja, hogy ez nem igaz: „A Miskolci Húskombinát — írja — az ország legkorszerűbb húsgyára és készítményei mégis — enyhén szólva — középszerűek.” A szocialista rendszerben elsősorban nem a gépek­ben van a hiba, hanem az emberek „hozzáállásában”. S amíg ez a rendszer ül a nép nyakán, nem is várható javulás­­, csak rosszabbodás. A kommunizmus sok min­dent tönkretett otthon, de a legnagyobb rombolás talán épp a munkamorál terén mutatkozik. Vajon helyrehoz­ható lesz-e még valaha ez a lelkekben végzett rombo­lás? ... PESTI POSTA Az Oktatási Miniszté­rium jelentése szerint 36.640 jelentkező volt a jövő évi tanévre az egye­temekre és főiskolákra. A felvételi vizsgákon össze­sen 13.600-an nyertek fel­vételt. A fizikai dolgozó szülők gyermekeinek ará­nya 45,8 százalék. ★ „Vigyázat, hamisít­vány!” a címe a Magyar Nemzet­ben megjelent kis cikknek, mely arról szól, hogy míg folynak a tárgya­lások az amerikai Lewi Strauss-cég és a magyar ruhaipari szakemberek kö­zött, hogy az „eredeti” far­mereket Magyarországon is gyártsák, addig — felismer­ve a nagy üzleti lehetősé­get — egyes kisiparosok ha­misítványokat hoztak forga­lomba, melyeket az Ecseri­­úti zsibpiacon árusítanak, 800—1.000 forintért, ami az Költözködni AKAR? Hívja: LAJOST Happy Moving Service 534-9492 Olcsó, garantált kiszolgálás. (7 papos, 24 órás szolgálat.) amerikai farmernadrágok elfogadott fekete­piaci ára. A hamisítványokról így ír a cikk: „Tökéletes a nadrág szabása, a szegőzések, a vé­sett gombok, a farzseben a plasztik címkék és a bevar­rott szalagocskák, amelye­ken a cég neve áll. Az a­­nyaggal és a kidolgozással viszont nem törődnek.” A mai magyar fiatalok nyugat iránti nosztalgiája a kék farmerban ölt testet: min­den pénzt megadnak, még a silány hamisítványokért is. (F. M. H.) Költöztetést, 20 FEET-es zárt bútorszállító kocsival , garanciával szemételtakarítást dump-trakkal legolcsóban vállal. Sípos Cartage Tel.: 293-0498 Költöztetés és minden más szállí­tást garanciával, legol­csóbban vállal SZABÓ MOVER 536-6360 Mrs. POLLÓ KÁRTYA ÉS TENYÉRJÓL! Minden problémában tud segíteni — szerelem, egészség, üzleti vállalkozás, stb. Egy látogatás meggyőzi önt,, olyan eredményes. Egy tanácsa­dásért ön szíve szerint fizet. Bejelentés nem szükséges, fogad egész héten, vasárnap is reggel 9-től este 8-ig. 10-A ALBANY AVE. (északra a Bloor-tól) telefon: 534-5910 diárd xL Horváth József hegedű Ráduly Árpád Németh János ÉTTERES cselló cimbalom művészek szerepelnek minden este. ASZTALFOGLALÁS DJ TELEFONSZÁMUNKON: 597-0801 720 Bay Street, Toronto OCEAN TRAVEL 1071 BATHURST STREET, TORONTO, ONT. CANADA M5R 3G8 TELEFON: 534-2874 — 534-1347 OLCSÓ UTAZÁSOK Útlevél — Vízum — Autóbérlet — Biztosítás — Fordítás — Rokonok kihozatala IKEA — TUZEX — COMTURIST — IBUSZ — GYÓGYSZER — VIRÁG KÜLDÉSE ELIZABETH Delicatessen & Meat Friss húsok, a legfinomabb minőségű hentesáruk, felvágottak és csemegeáruk nagy választékban. Tulajdonos a Balega család. PARKOLÁS AZ ÜZLET MÖGÖTT CANADA TERÜLETÉRE C. O. D. SZÁLLÍTUNK 410 BloorSL West-921-0644 KISS ANDRÁS Elsőosztályú munkát adok garanciával • Nagy választék angol szövetekből • Hozot anyagból is vállalok FÉRFI ÉS NŐI SZABÓ VOLT BUDAPESTI SZABÓMESTER 410 BLOOR STREET WEST, I. EM. TEL.: 921-9614 (Elizabeth Meat Market fölött) A Magyar Élet azért küzd, hogy Magyarországon ismét magyar élet legyen! Kapható a magyar gyomorkeserű (Hungaricum) Keresse az ontariói likőr üzletben Cosmopolitan Wine Agency Ltd. P. O. Box 275 Terminal A Toronto

Next