New Yorki Magyar Élet, 1977 (30. évfolyam, 1-53. szám)
1977-09-10 / 37. szám
1977. Szeptember. 10 MAGYAR ÉLET 11. oldal Mi újság odahaza? Stirling György: Lehangoló jelentés a hazai húsfrontról Az nem újság számunkra — a budapesti Statisztikai Hivatal idei jelentése is kénytelen volt bevallani hogy a szocialista Magyarországon állandó nehézségek vannak a húsellátás körül. És nemcsak kevés a hús, de ráadásul még drága is: a tavalyi áremelés óta egy kiló hús ára egy hazai átlagdolgozó félnapi bérének felel meg, amilyen arányra még nem volt példa az országban. A Magyarország című hazai hetilap június 26.-i számából most azt is megtudtuk, hogy e két hibáján kívül még van egy harmadik fogyatékossága otthon a húsznak: csapnivaló a minősége! Már a cikk címe is erre utal: „Húsz — de milyet?” s az alcímben hozzáteszi: „Miért szűkös a választék?” Mert az bizony elszomorítóan szűkös! És ha a későbbiekben elolvassuk, hogy ez a gyenge választék is miből készül, akkor bizony elmegy a kedvünk a hazai húsféleségektől. . . De maradjunk előbb a választéknál! A cikk szerint a húsipar nyolcvanféle készítményt tart számon, ebből „papíron” ötvenféle készül. De a vásárló általában nem találkozik többel az üzletek pultjaink, mint k öt-hatfélével. Kolbász, parizer, szafaládé, virsli,, krinolin: ezek a legnépszerűbb és mindenütt megtalálható húskészítmények. Népszerűségük oka a viszonylagos olcsóság. Újabban felbukkant a boltokban az eddig kizárólag exportra gyártott téliszalámi is, de ebből aligha lesz népélelmezési cikk: kilója 160-170 forint, tehát tíz dekáért éppen egy óráig dolgozhat a melós. Most pedig vessünk egy pillantást az előbb említett népszerű húsáruk minőségére. Miből készül a magyar parizer? — teszi fel a kérdést cikkünk írója és rögtön válaszol is rá: abból ami van! A régi jó párizsi receptje fiatal bikát ír elő nyersanyagul, de — mondja a cikk — „ha nincs fiatalbika, jó az öreg is; ha nincs bika, jó a tehén is; ha kevés a marha, jöhet a sertés (talánmég a ló is? . . .) és mióta nagyteljesítményű darálógépek aprítják a húst, jöhet az ín, a hártya, a mócsing is. „A MÉMSZ 964—19 75. N. ll.-es ágazati szabvány előírja, hogy a párizsi nyersanyaga csak színhús lehet, dehát a modern darálók összezúzzák a pépet, benne természetesen az inat, ínszalagokat, porcdarabokat s mindent, ami beletesznek.” Eszi nem eszi, nem kap mást — jut az ember eszébe a pesti aszfaltfilozófia, ami jelen esetben szó szerint értendő. Szabvány az van, nyolc-kilenc számjegyből álló is, akár egy törvénycikk száma, de — hogy megint egy tipikus pesti mondást idézzek: ki figyel oda? A gyári minőségellenőrzés a legkevésbé, mert fontos a mennyiségi tervteljesítés. A jelszó tehát (mint a futballmeccseken) : mindent bele! ... Ezért van az, hogy a kolbászféleségek —szaknyelven vörösáruk — minősége egyre romlik, és még a méregdrága szalámi ellen is mind több a kifogás. A Húsvizsgáló Felügyelőség legutóbbi jelentése szerint a Hunyadi téri húsáruházban 170 kilogramm téliszalámit és 22 kiló csabai csípős szalámit foglaltak le, mert emberi fogyasztásra alkalmatlannak minősítették. A Fővárosi Élelmiszervizsgáló Intézet javaslatára szabálysértési eljárást indítottak a Budapesti Szalámigyár ellen, de ugyanígy járt a Szegedi Szalámigyár is, mely elszíneződött, lazán töltött, avas és rothadásnak indult ,,csemege”-szalámit szállított a kereskedelemnek. (A régi antivilágban Pick-szalámigyárnak hívták ezt az üzemet és olyan márkás árut készített — akár exportra ment, akár belföldi fogyasztásra — ami világhírű volt.) Nem jobb a helyzet az egyéb húsféleségek vonalán sem. Ismét szó szerint idézünk a cikkből: „A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet szakemberei 1976. II. félévében 5.000 kg. tőkehúst vizsgáltak meg s ennek 40 százaléka kifogásolható volt. Az ellenőrzött gyulai kolbász 25 százalékát minősítették fogyasztásra alkalmatlannak. A vörösárúban általában a megengedettnél nagyobb — több mint 70 százalék — volt a víztartalom.” A hibák egyik okaként a cikk a vágóhidak elavult berendezését és korszerűtlen technológiáját említi. A budapesti vágóhíd száz éve még Európa legmodernebb ilyen üzeme volt. És a helyzet nem sokat változott azóta a Soroksári úton... Egy kétmilliós nagyváros egész hússzükségletét kell itt feldolgozni, ami 1976-ban százhetvenezer sertést és száztizenhétezer marhát jelentett. Borjú alkalomszerűen, heti harminc, ha adódik jegyzi meg a cikkíró, majd hozzáteszi: „Az évi borjúhúsfogyasztás meghatározásához elég a patikamérleg, úgyszólva grammokban lehet kifejezni. Egy nemzedék nőtt fel úgy, hogy a hentespulton meg sem ismerné - hiszen soha nem láthatott olyat - a borjúszeletet. A becsiszeletet legfeljebb vendéglőben kóstolhatta s a borjú ecsinál csak a fehér kórházi párnák közt ismerkedhetett meg. Ami kevés borjúhús néha az üzletekbe jut, az sem fogy, mert a vevők drágálják a 90 forintos kilónkénti árat.’” (Meglepő?...) . .. A KÖJÁL — Közegészségügyi és Járványügyi Állomás — ellenőrei számtalanszor tettek kifogást a húsok szállítása és kezelése ellen is. Az előcsomagolás sok mindent megoldana, de ami nyugaton már mindennapos, Magyarországon még jóformán ismeretlen: celofonba előrecsomagolva ma még a húsoknak és húskészítménynek csak mintegy két százalékát árusítják. „Marad a járdán vonszolt véres lepedő, a vállon átvetett féldisz£ és a hentesüzlet raktárában történő feldarabolás: mindez egycsapásra megsemmisíti a husipan vállalat minőségi szavatolásának értékét.” - teszi hozzá méla a San a Fővárosi Állategészségügyi Állomás szélmalomharcot vív a bolti eladókkal, akik előre szeletelik s ráadásul kézzel mérik a felvágottak és „mindent el kell adni” jelszóval elszíneződött mócsing- és zsírdarabokból készítik a darálthúst. De sok baj van a nehezen tisztítható fejhússal, a hurkafélékkel és a disznósajttal, amelyet — hogy nyugodt lelkiismerettel árusítsák — anynyi óráig kellene főzni, ahány kilót nyom. Az ellenőrzés gyakran talál olyan „főtt füstölthúst” a pulton, ami penészes maradék sonkából készült.” Mindezt ismét szó szerint idéztük. Akárcsak a pesti lap valamennyi fontosabb megállapítását, melyek szomorú fényt vetnek a hajdan világhíres magyar húsiparra. Világszerte elismert magyar tevékenység: A vízkutatás A vizet kereső ember évezredek óta vallatja a földet. Mesterségbeli tudását a földtani adottságok alakítják. Ott, ahol a felszíni vízfolyások szegényebbek, fejlettebb a kutatás és a kútmélyítés technológiája, különösen, ha a felszín alatti készletek gazdagok. Ez a helyzet Magyarországon is. Hatalmas kincset rejt a Kárpát-medence tengereket eltemető felső rétegsora; szinte bárhol vizet talál a mélybe hatoló fúrószerkezet, még olyan mélységekben is — 2000—3000 méterrel a tengerszínt alatt —, ahol más európai országokban nem érdemes vizet keresni. Ezért alaposan megtanultuk a’mesterségét. Kétszáz éve kezdődött Artois gróf birtokán A kútmélyítés hagyományos módszere az ásás. Még ma is sokfelé találkozhatunk a kútgyűrűket egymás után a földbe süllyesztő, víz után kutató mesteremberekkel.Veszélyes munka ez, és legfeljebb 30-40 méteres mélységig művelhető. Ezzel a technológiával párhuzamosan már több mintezer éve kialakult a fúrásos eljárás. Európában először mintegy 200 éve, az Artois grófok franciaországi birtokán fúrtak mélykutat. Innen a kifejezés: artézi kút. Már a múlt század közepétől artézi „nagyhatalom” lett Magyarország. E kúttípus népszerűsége ma is tart, hála nagyszerű adottságainknak. Jó minőségű és bő hozamú vízadó rétegek az ország túlnyomó részén a felszíntől kezdve az 1500—3000 méteres mélységhatárig majdnem mindenütt megtalálhatók. A rétegekben tárolt víz általában 600—1000 méter mélységig ívóvíz minőségű, ennél mélyebbről pedig a szintén igen értékes és hasznos hévizek származtathatók. A statisztikák szerint Magyarországon ötvenezernél több mélykút ad vizet, ez a lélekszámhoz képest egész Európában a legtöbb. Valamirevaló gazda már száz évvel ezelőtt sem adta alább saját „ártézi” kútnál. Csak Hódmezővásárhelyen 2000 kutat fúrattak a módosabb porták tulajdonosai. Már akkoriban is több száz méterre lementek a kezdetleges eszközökkel és nálunk érték és fúrószerkezetekkel először a világon az 1000 méteres mélységet, az itt húzódó vízadó rétegeket Éppen jövőre lesz száz esztendeje, hogy előrukkoltunk ezzel a világrekorddal, amely egyébként a neves bányamérnök, Zsigmondy Vilmos munkája volt. Ez az 1868—1878 között fúrt kút látja el még ma is 72 Celsius-fokos vízzel egyik legismertebb fürdőnket, a fővárosi Széchenyi Gyógyfürdőt. Nagyon jó eredmények Egész vízkutató tevékenységünk, fúrástechnológiánkjellemzője a sok évtizedes gyakorlatra alapozott megbízható feltárás. Nem találomra, hanem értő módon faggatjuk a földet, keressük és találjuk meg a vizet. Ami a dolog kutatási szakaszát illeti, erről nem kell sokat mondanunk: ma már megbízható információk birtokában határozza meg a geológus, hol várhatunk eredményt. Ezt szolgálják a szintén fejlett — és nálunk az átlagosnál is ■ fejlettebb — földtani módszerek és műszerek hasznosítva a sok tízezer hazai fúrás tapasztalatait. Természetesen biztosra azért ma sem mehet mindig a kutató. Az adatok sok helyütt csak valószínűsítik, hogy érdemes vagy felesleges próbálkozni. Az azonban, hogy fúrásaink több mint 95 százaléka végleges kút lesz — és ez a magyar vízkutatók sok évi és nemzetközi statisztikájának adata — az alkalmazott eljárások eredményességének fényes bizonyítéka. Ennek is köszönhető, hogy a nagy mélységű kútfúrás specialistáiként tartják számon a magyar szakembereket , és hogy a „profilgazda”, az Országos Vízkutató és Fúró Vállalat rendszeresen kamatoztatja tapasztalatait külföldön is. Világunk vízéhsége gyorsan nő, ezért is mind nagyobb szerephez jutnak a fúrt kutak , és ahogy kimerülnek a felszínhez viszonylag közel fekvő vízadó rétegek, úgy lesz mind nagyobb szükség a nagyobb mélységekbe hatoló kútfúrási technológiára. Olyan szellemi tőke van tehát a birtokunkban, amelynek jelentőségét túlbecsülni is nehéz volna. (Igaz, nem mindenütt kedvez a földtani rétegződés mai gépparkunknak.) Hazánkban a települések 90 százalékát már ma is fúrt kutakból látják el vízzel. És e módszerek jelentősége — ehhez nem kell jósnak lenni — évről évre nőni fog mindenütt a világon. Ott is, ahol ma még esetleg nem érdemes mélyebben keresni az életadó vizet. • Vizet fakasztani a mesékben is nagy dicsőség. Az egykor virágzó kútfúró mesterség művelőinek kései utódai ezt az örömet ígérik, és nemcsak a szűkebb hazának. – Dr. Búza Péter“ Eddig csak azt tudtuk, hogy odahaza kevés a hús és drága. Most az is kiderült, hogy a minőséggel is súlyos bajok vannak. Ilyen gyatra áruért kénytelen sorban állni a magyar dolgozó, hogy megvehesse 60—90 forintos kilónkénti áron. A szalámi áráról nem is szólva, pedig — olvashatjuk a Magyarország cikkében — az ál-lám még ma is mintegy évi hárommillió forinttal járult hozzá a lakosság húsfogyasztási költségeihez. Azaz: a szocializmusban a húsipar sem képes eltartani önmagát, hanem — mint annyi más iparág — csak állami támogatással tud működni. Az állam u.n. árkiegészítést ad azoknak az iparágaknak — elsősorban az élelmiszeriparnak és a közlekedésnek —, ahol politikai és propagandaokokból mindenképpen meg akarja akadályozni az árak emelkedését és egy bizonyos szinten kívánja azokat tartani. Ez azonban nem mindig sikerül: tavaly például jelentősen emelték a húsárakat és — mint a Magyarország írja — így közelebb kerültek a fogyasztói árak a hús valóságos értékéhez. Persze az egész árkiegészítés nem más, mint kommunista szemfényvesztés: azt az összeget is a dolgozók zsebéből veszi ki az állam, amivel támogatja például a húsipart és a dolgozók általános életnívójának rovársára áldoz — mint olvashatjuk — milliárdokat arra, hogy rögzítse a fogyasztói árakat. Mert ha nem ezt tenné és az árak toronymagasságig emelkednének, az rossz vért szülne, így a dolgozó kevésbé veszi észre, hogy végeredményben becsapják: kevéske keresetéből valahogy futja heti egy-két kiló húsra, meg felvágottra, de arról már senki sem világosítja fel, hogy azért k£ap olyan nyomorúságos bért, mert az állam — a munkaadója — az ő fizetése rovására támogatja — szocialista kifejezéssel: dotálja — azokat az iparágakat, melyek ugyancsak állami tulajdonban vannak, ördögi kör, melyből — amíg ez a gazdasági rend uralkodik szerencsétlen hazánkban — aligha van kiút. Nem tudom, észrevették-e kedves olvasóim, hány ellenőrző szerv, hatóság szerepelt ebben a húsról szóló cikkben? Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet, Állami Húsvizsgáló Felügyelőség, Fővárosi Élelmiszervizsgáló Intézet, KÖJÁL, Fővárosi Állategészségügyi Állomás és még Isten tudja, hányféle hivatal és hatóság illetékes arra, hogy felügyeljen a termelésre. Ez is tipikusan szocialista jelenség, akár az állami ártámogatás. Ellenőrző szervek és revizorok valóságos hadseregét tartják el a dolgozók és azok még csak arra sem képesek, hogy biztosítsák a minőséget. S hogy miért van mindez így? Mert hiányzik a szív! Az emberek tessék-lássék végzik a dolgukat — kis fizetés, kis meló alapon — és hiába ellenőrzi őket tucatnyi hatóság és felügyeleti szerv, az emberek lelki beállítottságán nem tudnak változtatni. A szemlélet nem az, hogy miképp lehetne jobbat termelni, hanem az energiák jórészét az ellenőrzések kijátszására fordítják. Meg a vevők becsapására. A húsféleségek minőségi romlását a vágóhídi gépek elavulásával próbálja magyarázni az idézett cikk. Aztán egyhelyütt elárulja, hogy ez nem igaz: „A Miskolci Húskombinát — írja — az ország legkorszerűbb húsgyára és készítményei mégis — enyhén szólva — középszerűek.” A szocialista rendszerben elsősorban nem a gépekben van a hiba, hanem az emberek „hozzáállásában”. S amíg ez a rendszer ül a nép nyakán, nem is várható javulás, csak rosszabbodás. A kommunizmus sok mindent tönkretett otthon, de a legnagyobb rombolás talán épp a munkamorál terén mutatkozik. Vajon helyrehozható lesz-e még valaha ez a lelkekben végzett rombolás? ... PESTI POSTA Az Oktatási Minisztérium jelentése szerint 36.640 jelentkező volt a jövő évi tanévre az egyetemekre és főiskolákra. A felvételi vizsgákon összesen 13.600-an nyertek felvételt. A fizikai dolgozó szülők gyermekeinek aránya 45,8 százalék. ★ „Vigyázat, hamisítvány!” a címe a Magyar Nemzetben megjelent kis cikknek, mely arról szól, hogy míg folynak a tárgyalások az amerikai Lewi Strauss-cég és a magyar ruhaipari szakemberek között, hogy az „eredeti” farmereket Magyarországon is gyártsák, addig — felismerve a nagy üzleti lehetőséget — egyes kisiparosok hamisítványokat hoztak forgalomba, melyeket az Ecseriúti zsibpiacon árusítanak, 800—1.000 forintért, ami az Költözködni AKAR? Hívja: LAJOST Happy Moving Service 534-9492 Olcsó, garantált kiszolgálás. (7 papos, 24 órás szolgálat.) amerikai farmernadrágok elfogadott feketepiaci ára. A hamisítványokról így ír a cikk: „Tökéletes a nadrág szabása, a szegőzések, a vésett gombok, a farzseben a plasztik címkék és a bevarrott szalagocskák, amelyeken a cég neve áll. Az anyaggal és a kidolgozással viszont nem törődnek.” A mai magyar fiatalok nyugat iránti nosztalgiája a kék farmerban ölt testet: minden pénzt megadnak, még a silány hamisítványokért is. (F. M. H.) Költöztetést, 20 FEET-es zárt bútorszállító kocsival , garanciával szemételtakarítást dump-trakkal legolcsóban vállal. Sípos Cartage Tel.: 293-0498 Költöztetés és minden más szállítást garanciával, legolcsóbban vállal SZABÓ MOVER 536-6360 Mrs. POLLÓ KÁRTYA ÉS TENYÉRJÓL! Minden problémában tud segíteni — szerelem, egészség, üzleti vállalkozás, stb. Egy látogatás meggyőzi önt,, olyan eredményes. Egy tanácsadásért ön szíve szerint fizet. Bejelentés nem szükséges, fogad egész héten, vasárnap is reggel 9-től este 8-ig. 10-A ALBANY AVE. (északra a Bloor-tól) telefon: 534-5910 diárd xL Horváth József hegedű Ráduly Árpád Németh János ÉTTERES cselló cimbalom művészek szerepelnek minden este. ASZTALFOGLALÁS DJ TELEFONSZÁMUNKON: 597-0801 720 Bay Street, Toronto OCEAN TRAVEL 1071 BATHURST STREET, TORONTO, ONT. CANADA M5R 3G8 TELEFON: 534-2874 — 534-1347 OLCSÓ UTAZÁSOK Útlevél — Vízum — Autóbérlet — Biztosítás — Fordítás — Rokonok kihozatala IKEA — TUZEX — COMTURIST — IBUSZ — GYÓGYSZER — VIRÁG KÜLDÉSE ELIZABETH Delicatessen & Meat Friss húsok, a legfinomabb minőségű hentesáruk, felvágottak és csemegeáruk nagy választékban. Tulajdonos a Balega család. PARKOLÁS AZ ÜZLET MÖGÖTT CANADA TERÜLETÉRE C. O. D. SZÁLLÍTUNK 410 BloorSL West-921-0644 KISS ANDRÁS Elsőosztályú munkát adok garanciával • Nagy választék angol szövetekből • Hozot anyagból is vállalok FÉRFI ÉS NŐI SZABÓ VOLT BUDAPESTI SZABÓMESTER 410 BLOOR STREET WEST, I. EM. TEL.: 921-9614 (Elizabeth Meat Market fölött) A Magyar Élet azért küzd, hogy Magyarországon ismét magyar élet legyen! Kapható a magyar gyomorkeserű (Hungaricum) Keresse az ontariói likőr üzletben Cosmopolitan Wine Agency Ltd. P. O. Box 275 Terminal A Toronto