New Yorki Magyar Élet, 1978 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1978-01-07 / 1. szám

■ N Nem tokatág, kérném LMek ! mM tUp lett ennie dolgokat... BIKZSINYI Vöd. 31. 1. XXXI. évfolyam. 1. NEW YORKI HUNGARIAN LIFE MAGYAR ÉLET Komoly ellentétek a Szadat — Begin közelkeleti tervek között Brezsnyev a neutron ellen Megmagyarázhatatlan robbanások Amerika partjainál # Arab „ellencsúcs” Karácsony éjjelén Johann Gauthier Berlamont montreali születésű anya négyes ikreknek adott, életet a franciaországi Montpellierben.—A texasi Galvestonban egy gabonafelvonó robbanása következtében kilenc ember meghalt és több mint húsz megsebesült. — Az USA Űrkutatási Szervezet nem óhajtja felújítani az UFO-k (azonosítatlan repülő tárgyak) vizsgálatát. Itt jegyezzük meg, hogy az USA Légierő 1969-ben hivatalosan lezárta a kormányszervek által folytatott UFO vizsgálatokat. — Indira Gandhi volt indiai miniszterelnök hét híve kilépett a Kongresszuspártból. — Brazíliában ádáz parlamenti csaták után a válásokat törvényesnek minősítették, de csak egy ízben. (Brazília a világ legnépesebb katolikus országa. — Szerk.) — A héten a rhodesiai kormánycsapatok újabb 52 gerillát semmisítettekmeg. — Mitchell volt amerikai igazságügyminiszternek, — aki a Watergate ügy kapcsán 30 hónapos börtönbüntetéséből félévet letöltött, — csipőbántalmak miatt orvosi szabadságot engedélyeztek. — Buffalo városa úgy küzd a masszírozó-szalonok és telefon-prostituáltak ellen, hogy a ,,kuncsaftok” nevét is naponta közlik az újságok. — New Yorkban az egyik manhattani földalatti szerelvény belefutott a másikba: 30 ember megsebesült. — A los angelesi rendőrség legújabban saját szervezetén belül kezdett alapos nyomozásba a „Hollywoodi kéjgyilkos” kézrekerítésére. — Az osztálynélküli társadalomban visszatért az elsőosztály? A szovjet AEROFLOT 20 százalék extra díjért I. osztályú szolgálatot vezet be járatain. — Egy csoport szovjet zsidó éhségsztrájkba kezdett Moszkvában, azt követelve, hogy eresszék szabadon a „lelkiismereti foglyokat” a munkatáborokból. BREZSNYEV ELLEN — BOMBÁVAL FENYEGET Amióta 1977 nyarán az Egyesült Államok bejelentette azt, hogy fontolóra vette a North Atlantic Treaty Organization (NATO) szövetségeseknek a neutron taktikai bombával való felszerelését, azóta a Szovjetunió füstöt és kénkövet fúj.. A neutron-bomba, amely épületekben nem tesz kárt, hanem az emberi életet roppant vákumhatásával kioltja, azóta is a szovjet és csatlós sajtó pergőtüze alatt áll. Legújabban azonban jelek mutatkoznak arra vonatkozólag, hogy az oroszok is a neutronhoz hasonló nagyhatású fegyverrel kísérleteznek, legalábbis ezt lehet kivenni „a sorok között” való olvasáskor, ha tanulmányozzuk Brezsnyev szovjet elnök legújabb nemzetközi helyzetmagyarázatát, melyeta PRAVDA készségesen leközölt. . „A Szovjetunió felveszi a kesztyűt — írta cikkében Brezsnyev, — amenynyiben az Egyesült Államok továbbfejleszti a neutronbombát. „Javaslatot teszünk a neilionbomba-gyártás kölcsönös csökkentésére, hogy megmentsük a világot ettől az új tömegpusztító fegyverből. — folytatta Brezsnyev, aki azt sejtette, hogy a Szovjetunió is dolgozik egy „fokozott sugárzást” előidéző fegyveren. Brezsnyev ugyanakkor békés húrokat is pengetett: „Helyes volna — írta cikkében —, ha a két szuperhatalom megegyezésre jutna a stratégiai fegyverkorlátozás területén.” A szovjet vezér cikke végén lesújtó véleménnyel nyilatkozott arról a „zsákutcáról”, amelybe a közelkeleti tárgyalások jutottak. A BÉKE „DÉLIBÁBBÁ” FOSZLOTT? Menachem Begin izraeli miniszterelnök kijelentette: országa nem hajlandó engedni annak az egyiptomi követelésnek, miszerint Izrael vonja ki csapatait a Jordán folyó nyugati partjáról és a Gáza földsávról. Anvar Szadat egyiptomi elnök ennek ellenére derűlátó nyilatkozatot tett, mert kijelentette: folytatja a nyomást és 2 hónapon belül közel-keleti egyezmény megkötését várja. Ezenközben Moshe Dayan külügyminiszter titokban Teheránbarepült, hogy az iráni sahot tájékoztassa az eddig történtekről. t.i. Jimmy Carter elnököt és Husszein jordániai királyt várják a napokban, akfik ellátogatnak Iránba is. Begin az izmailiai csúcstalálkozón a Nyugati Part lakosai és a Gaza földsáv lakói számára önkormányzatot ajánlt, azzal megtudva, hogy az említetterületen élő zsidók biztonsága miatt továbbra is bizonyos katonai felügyeletet gyakorolnának. A Begin-terv szerint Izrael fokozatosan visszavonná csapatait a Sinai félszigetről, közben egyes területeket „ütköző zónának”, más területeket korlátozott biztonsági zónáknak nyilvánítanának. Az ellenzék vezére, Simon Peresa parlamentben felszólalt s kijelentete: „Izmaida siker, azonban nem teljes”. Valóban, Szadat az ABC TV-nek adott nyilatkozatában arra panaszkodott, hogy „Begin a palesztin kérdésben megkötötte magát” ... TITOKZATOS ROBBANÁSOK Egész december hó folyamán Észak - Karolina partjait fel egész New Jersey-ig titokzatos és mindeddig megmagyarázatlan robbanás-sorozatok rázták meg, melyeket a tudományos intézetek műszerei pontosan regisztráltak, így a Columbia egyesetem földrengésjelző műszerei az egyik robbanás eredőpontját kb. 50 kilométerre (30 mérföld) teszi New Yersey partjaitól. A repülésügyi illetékes LTSA hatóságok csak anynyit jelentettek, hogy a robbanás-sorozatot nem okozhatták a szuperjet repülőgépek szónikus, rianásszerű hangjai, merta robbanások regisztrálása idején a kérdéses földrajzi területen nem tartottak nyilván szuperszonikus repülőgépet. A csillagászok a maguk részéről kizárták a meteorhullások és kisebb üstökösök esetét. A tudósok elvetették azt a lehetséget, hogy esetleg más égitestekről származó élőlények kezdték volna meg próbarobbantásaikat az amerikai partok mentén. A szeizmológusok (földrengés-szakértők) nem tartják lehetségesnek a tengeralatti földrengések esetét. Végül a Pentagon kijelentette: egyelőre az állambiztonságot nem veszélyeztetik a robbanások. Dr. William Donn, a Columbia egyetem légköri tudományok fakultásának igazgatója szerint (Folytatás a 2-ik oldalon) Flórián Tibor: a rózsaszínű szemüveg Elérkezett az ideje annak, hogy tisztán lássunk és leszámoljunk a világ jövőjét és azon belül a magyarság helyzetét rózsaszínű köddel takaró minden illúzióval. A tisztánlátás nem gyöngít, hanem erősít, mert arra ébreszt, hogy a minket befogadó országoktól — és ezek között elsősorban Amerikától — lényegesen kevesebbet várhatunk, mint hittük. A fölmért helyzet tehát az eddiginél nagyobb erőkifejtésre kényszerít és legfőképpen arra, hogy a világon szétszórt diaszpóráink végre egy ütemre lépjenek és cselekedjenek. Helyzetünk egyáltalán nem ijesztő és nem reménytelen, mert nem vagyunk kevesen! Magyarországon és a két világháborút követő kényszerbékék után keletkezett utódállamokban és a szabad világban 15 millió magyar él. Számunk lényegesen nagyobb, mint pl. a hollandoké, dánoké, belgáké, svédeké, norvégeké, portugáloké, finneké, észteké, vagy a balti nemzeteké. Nemrégen egy kisebbségben élő, kisszámú népcsoport, a katalánok szerezték meg autonómiájukat és rövidesen az Olaszországban élő déltiroli németek is elnyerik. Csak a kishita kételkedhetik abban, hogy egy 15 milliós nemzet meg tudja szerezni függetlenségét és önrendelkezési jogát, ha egész nemzetünk egységesen és az idő múlásától meg nem térve, állandóan és szívósan ezt akarja. Ma, holnap és holnapután is ezért kell küzdenünk. Még akkor is, ha ezt nem mi, hanem csak az utánunk következő nemzedék valósíthatja meg. Meg kell azonban állapítanunk, hogy sorainkban vannak olyanok, akik hajlamosak arra, hogy Amerika, vagy más nagy- és középhatalom cselekedeteit kedvező színben tüntessék fel előttünk. Sőt olyanok is akadnak, akik ezt a nézetüket nem mint szerény, egyéni véleményt mondják el, vagy írják meg, mintha ők lennének és másokat lekicsinylő módon állapítják meg, mintha ők lennének a világ és a magyar nemzet jövőbelátó és a valóság mérlegelésére egyedül hivatott „prófétái”. A „prófétákat” azonban meggyőzni nem lehet, mert a fölényes emberek sohasem ismerik be tévedéseiket! Mást nem tehetünk, mint hogy levegyük végre azt a rózsaszínű szemüveget, amelyet elsősorban Amerika, de vele együtt sok nyugati állam nyújtott át nekünk és amelyet hatalomtisztelő és lojalitásukban túlbuzgó „prófétáink” is igyekeztek szemünkön tartani. Ha levesszük ezt a rózsaszínű szemüveget és szembenézünk a közelmúlt és a jelen tényeivel a következőket látjuk: Az Egyesült Államok 1950-ben még arab népek felszabadításának programját hirdette meg és vállalt érte jelentős anyagi áldozatot. Lengyel, magyar, cseh, román és bolgár félhivatalos ellenkormányokat hívott életre, amelyek Nemzeti Bizottmányok néven működtek New Yorkban. Kaliforniában pedig tanfolyamokat indítottak és az 5 közép-kelet-európai nép nyelvére is tanítottak számos amerikai katonát, hogy a megszállás első fázisában, a felszabadulás utáni hónapokban, a szabad választások megtartása előtt, olyan embereik legyenek, akik ismerik a közép-kelet-európai országok nyelvét. Ezzel egyidejűleg kezdte meg 1950-ben működését a Szabad Európa Rádió is, amely 5 nyelven közvetített műsort Közép-Kelet-Európába. Magyar nyelven napi 18 órás műsort adtak. Ez olyan feladat volt, amelyre még nem volt példa a történelemben. Az 1956- os fölkelés mégis fölkészületlenül találta Amerikát. Nem merték vállalni a segítségadás kockázatát. Sőt Eisenhower elnök egy Titón keresztül küldött üzenetével arról biztosította Hruscsovot, hogy tovább is tiszteletben tartja a Szovjet ,,érdekterület”-et és nem avatkozik bele az ott történtekbe. A magyar forradalom eltiprása után pedig új programo hirdetett Amerika. Most már nem a felszabadítás, hanem csak a leválasztás politikáját. A rab államok egyenkénti és fokozatos leválasztását a keleti tömbről. Amikor pedig a cseh kísérlet sem sikerült és az oroszok megszállták Csehszlovákiát, még a leválasztás programjáról is lemondott Amerika. Ekkor már leeérték azzal, ha a kommunizmus liberalizálását tudják elősegíteni egyes államokban. És pár év múlva ezt is feladták és fölcserélték a békés együttélés jelszavával. Vagyis, mint megváltoztathatatlan tényt fogadták el a jelenlegi vasfüggöny mögötti állapotokat és ezzel elárulták ezeknek a népeknek a függetlenségbe és a változásba vetett hitét. folytatás a 3-ik oldalon Minden kedves olvasónknak: boldog és sikerekben gazdag új esztendőt kívánunk! 1978. Január 7. Szombat Ára: 30 cent Elnézést kérek a másnapos állapotomért, amn.. ion nem sok olvasónk osztozik velem, — de ennek ellenére van n/A2/*digi erőm,’ hogy igen boldog újévet kívánjak minden kp ECs olvasónknak! SOBOCK Dr. Pogány András: Magyar újév 1978-ban Újévi vezércikk írása mindig megtiszteltetés, annak tartja jelen sorok írója is. Ha botladozva is, azon az úton jár, melyen egykoron a magyar publicisztika halhatatlanjai haladtak, akik nemesveretű tradíciót hagytak örökül minden kései magyar pennaforgató számára. Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Bartha Miklós, Rákosi Jenő, Pethő Sándor, Milotay István, Bajcsy-Zsilinszky Endre emléke kötelez és mutatja az utat minden magyar publicista számára. Ez a tradíció kívánja meg azt, hogy őszintén szóljunk létfontosságú nemzeti problémáinkról ennek az új esztendőnek küszöbén. A magyar történelem során a nemzet sokszor állott a lét- és nemlét mesgyéjén. Mégis úgy érezzük, az új esztendőben és a közeljövőben oly problémákkal állunk szemben, melyekről őszintén és kertelés nélkül beszélnünk kell. Nemcsak a szovjet megszállásról szólunk, elvégre történelmünk során túléltünk már százötven éves idegen megszállást is. Nemcsak arra gondolunk, hogy az országos hatalom jelenlegi bitorlói alázatos kiszolgálói egy idegen nagyhatalom politikai érdekeinek. Sajnos, erre is akadt példa már 11 évszázados történelmünk során, nem is egy alkalommal. Még csak a Kádár-féle diktatúra keserveiről sem beszélünk, mely csokoládémázba burkolt méregként járja át és át az amúgy is meggyötört nemzettestet. Nem. Mi elsősorban a magyar lépés kritikus meghasadásának veszélyéről beszélünk, arról, ami átkos történelmi hagyatékként, mint „hereditas damnosa” , a hátunkon s mely, mint évszázadok óta annyiszor, újra és újra megoszt bennünket. Még ugyanazokat a tagadhatatlan tényeket is kétféleképpen látjuk, mint látta annak idején Pázmány Péter és Bethlen Gábor is. A főpap egyik levelében szemére vetette a fejedelemnek, hogy Bethlen elfeledkezik a magyar nép mérhetetlen szenvedéseiről, melyet a királyi Magyarország ellen intézett ismételt katonai támadásaival okozott. Bethlen Gábor ugyanolyan magyarságszeretettel arra hivatkozott, hogy a magyar népet a császári katonaság visszaélései már éppen eléggé meggyötörte s az ő hadai csak a fennálló gyalázatos állapotokon kívánnak segíteni. Azonosan értékelt tények, mégis kétféle vélemény . .. Ez a megosztottság, talán 1848 és 1956 végveszélyben született nemzeti egységén kívül, végigkíséri egész újabbkori történelmünket. Azok, akik jelen sorok írójával együtt a harmincas évek ifjúságához tartoztak és Szekifű Gyula Három nemzedék-ét olvasták, jól ismerik azt a két felfogást, melyet a tudós történész nagy-magyar, illetve kismagyar úrnak nevezett. . Ma az otthon élő ésa világban szétszórt magyarságnak ismét tapasztalnia kell a megosztottság minden átkát. Ma, mikor minden negyedik magyar külföldön él és a nemzettesthez fűződő szálai, már csak az idő múlása miatt is, elvékonyodnak s ugyancsak már mikor az Otthon népe idegen katonai megszállás alatt, testétől-lelkétől idegen rendszer szorító ölelésében kénytelen tengetni életét, valóban kétszeresen és sokszorosan siralmas dolog az, hogy a két magyar út jelenvalósága még meglévő gyér erőinket is kettéforgácsolja. Rosszabb ez, mint volt a mohácsi tragédia évtizedeiben. Ha két királlyal is, de akkor még volt Magyarország és a magyar történelmi és politikai hivatás sziklaszilárd tudata is élt, mely 150 év török részmegszállás alatt sem gyengült el lényegesen. Ma sajnos, ezt a sziklaszilárd magyar hivatástudatot aligha mernénk a magunk számára követelni. Hogy várhatjuk el ezt az új magyar generációktól, hogy érzékelje és tudatosítsa ezt a történelmi hivatástudatot, a nyugati kereszténység védelmezőjének és képviselőjének szerepkörét, ha még a magyar múlt alapelemeire sem tanítják meg őket. Magyar nacionalizmus, mely valószínűleg mély gyökereket verhet a mai magyar ifjúság lelkében is, önmagában emocionális rugó csupán, mely aigha segít a magyarság történelmi szerepének, hivatásának és áldozatvállalásainak megértésében. A történelmi múlt tudatos elhallgatása és elferdítése késztette minap azt a Pannonhalmát látogató középiskolás magyar kisfiút arra a máskülönben teljesen jóindulatú kérdésre, hogy „ki ez a hapsi azzal a vaskalappal a fején?” mikor az egyik bencés atya éppen a székesegyház koronás Szent István szobrát mutatta meg neki. Igazán csak az egykori Ladomér esztergomi érsek jajkiáltása juthat eszünkbe, aki Kun László király uralkodásának végén, szentmiséje közben az oltárra borulva panaszkodott: „Uram Isten, mire jutunk...?” Ma nem egy Ladomér, de milliónyi magyar ladomérok ostromolják az Eget ugyanezzel a kérdéssel. Kritikus pillanatot élünk, akárcsak a Dózsa lázadás idején, mikor a török tigris orra előtt egymás torkát vágtuk el, vagy éppen a második világháború napjaiban, amikor egymást jobban gyűlöltük, mint ellenségeinket, akármilyen néven és akármilyen színű rongyot lobogtatva is kerültek a közelünkbe. Az egyiknek Mohács, a másik(Folytatás a negyedik oldalon)