New Yorki Magyar Élet, 1979 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1979-05-26 / 21. szám

1979. május 26. De jó annak, aki mezítláb járhat... Bimbó bomlasztó és szerelem­fakasztó szép tavaszi napsütésben sétálgattam hosszú telünk után, egyik dél­ben a torontói Yonge Street-en. Sétálgattam?. . . Loholtam a dolgom után! De talán csak egy-két évtizeddel ezelőtt, amikor még én is afféle versenyparipának számítottam magam, ezt a jármódot biztos, hogy sétálgatásnak minősítettem vol­na. Mióta azonban „Serpor Citizen”, magyarul kiszol­gált, obsitos csataló lettem, ez a tempó már loholás­­nak számít. Azonban megnyugtatom a 65 felé közeledő obsitos kandidánsokat, hogy nincsen ebben semmi rossz. Sőt , nekem például, aki mindig is egy loholó típus voltam, még most is örömem telik a loholásban, egyébként mi­ért csinálnám? A különbség csak az, hogy régebben min­dig „direct”-ben loholtam, mostanában pedig csak úgy az első, vagy legfeljebb a második sebességgel. Szóval, azon a­­szép napon, a nyugdíjazásom óta, rendkívül megszaporodott bokros teendőim után néztem a Yonge Street-en. Amint így bandukolva kapkodom,­­lábain­, egyszerre, csak megakad a szemem két előttem billegő gömbölyű­­ségen, ami úgy a farmer nadrágba szorítva még­ gömbö­lyűbbnek látszott, mint egyébként lett volna. Kicsit le­­jebb folytatva a szemlélődést, két formás bokában foly­tatódott, a farmer­nadrág és egészen alul meg, két tisz­tának látszó csupasz lábacska tapisgált a piszkos asz­falton. A hölgy mezítláb loholt, valószínűleg ő is a dolga után.. . Akkor vettem észre csak, hogy a cipő, helyeseb­ben a két szandálja, madzaggal összekötve az egyik — szintén gömbölyű — vállán volt hanyag eleganciá­val átvetve. Na és?!... kérdezik most tőlem „különb csodákat is látott már” — olvasóim. És igazuk van.Abban,hogy valaki a déli naptól meleg aszfalton mezítláb pipiske­­dik, „ma már” semmi furcsát nem lehet találni. De, hogy bennem ez a látvány egyszerre az emlékek özönét kavarta fel,ez az oka annak,hogy hosszú hallgatás u­­tán most mégis írógépet ragadtam, mert úgy éreztem, hogy újra mesélnem, kell. . . Az első világháború után 10-12 éves srác, bocsá­nat kölyök voltam akkor. Ha nem is nagyon,de egy kissé vásott­ kölyök. Akkor még nem jártam síelni és korcsolyázni télen, csak egy vacak szánkóm volt és ezért akkor még nem szerettem a telet. A kis pajtásaim ugyanígy voltak és alig vártuk már, hogy elmenjen a hó, újra melegen süs­sön a nap, illatos legyen a levegő és hogy újra lepké­ket kergethessünk. Szóval, hogy kitavaszodjon. Mert a tavasz a végeláthatatlan örömök sorozatát hozta nekünk. Schnyrer Miksa bácsinak a kocsmájához hatalmas telek tartozott Miskolcon a Sörház utcában és az volt a mi „Grund”-unk. Iskola után ott játszottunk rabló-pandúrt, ott fociztunk, bőrlabda híján régi haris­nyába gyömöszölt rongy­labdával, ott csúzliztuk a vere­beket, meg a környék macskáit és annak a palánkjához ütöttük a csodálatos szép színű üveggolyóinkat golyó­­záskor. Annak a sövényéből loptuk a bódító illatú jáz­mint,, meg az édesen andalító dupla orgonát, ha a ma­mát ki kellett engesztelni, mert gyönyörű küzdelmeink után rendszerint éktelen mocskosan kerültünk haza. I­­lyenkor az illatozó hatalmas bokrétát védőpajzsként tar­tottuk magunk elé és a „pajzs” mindig jól be is vált­, a mamánál, de a papa nádpálcája ellen nem védett az semmit. De hát ki törődött akkor ilyen kicsiségekkel: másnap újra koszosan mentünk haza, és újra csattogott a nádpálca. Néha pénzt kellett szereznünk valahogy, mert az otthonról kunyeráltat már mind elköltöttük krumplicukor­ra, meg újabb üveggolyókra, mivel a régieket mindig el­nyerték a nagyobb fiúk. És a Sári Néni trafikjában csak pénzért kaptunk Indiánus Történetet, Nick Cartert, meg Aller Képes Családi Lapját. De tavasztól kezdve egy kis pénzcsinálás már nem volt probléma: vagy labdát szed­tünk a teniszpályán, vagy a Búza Tér­re mentünk ring- Jispielt tolni körbe-körbe (a tulaj csak a verklit forgat­ta, a ménkű nehéz szerkentyűt nekünk kellett forgatni az „emeleten”), sokszor meg kuglit állítottunk a Schnü­­rer-Udvar kuglizójában. És micsoda zene volt füleink­nek, mikor egy órai állítás után hallottuk a sörízű or­dítást hogy: gyerek, gyere be!. . ., és megkaptuk a pin­kapénzt. Harmadikos koromtól már minden évben volt imiiiiuiiiiiiiiiHiiiiii Magyar—finn közös siker Kanadában A kanadai Ontario-Londonban rendezték meg az ISME (International Society for Music Education, — A Zenei Nevelés Nemzetközi Társasága) tizenharma­dik kongresszusát, amelyen 56 ország gyermek-együtte­sei vettek részt. Az ide érkezett lapok tanúsága sze­rint a hangversenysorozat „csúcsteljesítményét” az a negyven 6-12 éves finn gyermekből álló vonószenekar aratta, amelyet a magyar dr. Szilvay Géza és Szilvay Csaba tanított be. Az elismerést bizonyítja, hogy utá­na még Torontóban, Detroitban, Clevelandben, Phila­delphiában, New Yorkban televíziófelvételt is készítet­tek velük. Műsorukon magyar (Bartók: Gyermekeknek, és Rossa László: Finn-magyar népdalok), valamint a finn és olasz szerzők művei szerepeltek. A két tanár (mindegyikük a finn Sibelius Akadé­mia professzora) a kongresszuson 50-50 perces, bemu­tatókkal kísért előadást tartott a magyar zenepedagó­giára épült oktatási módszeréről — olyan érdeklődés mellett, hogy 12 országba (például Ausztráliába, Új- Zélandba, Hongkongba is) kaptak meghívást hasonló előadásra. Pályafutásuk az 1962. évi első „Ki mit tud”-on indult, ahol a négy Szilvay testvér kvartettje győzel­met aratott. Két finnországi körútjuk után Géza, a he­gedűs (a Hubay iskola folytatójának, Zipernovszky Má­riának a tanítványa) és Csaba, a csellista (a Popper Dávid féle metódus örökösének, Friss Antalnak a nö­vendéke) az északi testvérnép gyermekeinek zenei ne­velésére vállalkozott. A magyar tanítási módszereken ne­velt finn vonós-fiatalok 1976-ban és 1977-ben országos versenyek győztesei. Az „Északi Országok Zeneoktatói” nevű szervezet svédországi tanácskozásán még 1978 ele­jén döntöttek arról, hogy az ISME kongresszusán e­­gész Skandináviát a két magyar tanár és finn növen­dékei képviseljék. Sikerük kétségtelenül növeli a magyar zenepedagó­gia hírnevét a világban , és erősíti a finn-magyar kulturális együttműködést és barátságot. R.Gy.I. Ne hozzátok vissza! A növényi és állati termékeken behozott ragályok és betegségek többmillió dolláros kárt okoznak farmjainknak és erdeinknek Ha húsneműt, állatokat, gyümölcsöt, zöldséget, növényeket, termőtalajt tervez behozni — először velünk ellenőriztesse! Bi­ofn Agriculture I ^ Canada MAGYAR ÉLET Furcsaságok Gisele Gerber bécsi pszichológus szerint a gye­rekek dadogásának sok e­­setben a gyakori költözkö­dés az előidézője. Ez meg­zavarja a gyermekeket. Azt tanácsolja, legalább öt é­­vig ne változtassanak lakó­helyet a szülők, így megkí­mélhetik a gyermekeiket a hebegéstől. (Die Welt). ★­­ A Rolls-Royce az egyik legkeresettebb gépkocsi a nagypénzű sznobok körében. Olyannyira, hogy hovato­vább már csak a feketepia­con lesz kapható. Évekig kell várni rá a rendelőnek, vagy ami egyszerűbb, meg­venni a „pult alól”, jóval magasabb áron. Az egyik „olcsó” márka 32 ezer font. A várakozási idő legkeve­sebb öt év. A fekete­pia­ci ár mintegy 10 ezer font­tal magasabb. (The Daily Telegraph) ★ Sophia Lorentől megkér­dezték, mit nehezebb elér­ni: hogy valaki világhírű sztár legyen, vagy az is maradjon. A filmszínésznő így felelt: „Nagyon nehéz felugrani egy tigris hátára, de sokkal nehezebb rajta maradni.” (La Stampa) ★ A politikusok és hitve­seik gyakran követnek el beszéd közben melléfogáso­kat. Ez történt Mexikóban is, ahol Carter elnök helyi szólást akart alkalmazni, de rosszul. A hallgatóság mo­solygott. Ugyancsak Mexi­kóban történt,hogy Giscard d’Estaing asszonyt a tévé egyik munkatársa megkér­dezte, hol tanult meg i­­lyen szépen spanyolul? Az elnökasszony azt válaszolt­­a, hogy ezen a nyelven é­­rintkezik a háztartási alkal­mazottaival. (Newsweek) Németh Ernő: Tavasz felé Még hó alatt dermednek a kertek, a fagyott földben roppan a gyökér, vonatfüttyre már a csíz felelget, hogy utolsókat rúgja most a tél. Az ereszeken kusza jégcsapok ágas-bogas díszei merednek, elhullatták a jávorszarvasok, hogy tavaszi nászra gyülekeztek. Sós párák közt füstölög a dombhát, ezüst folyó karja fogja körbe, március még eljárja bolondját, mosolyogva néz a jégtükörre. A parti fákat szelek nyögetik, padok várnak elhagyott fasorban, árnyékukat a szűzhóra vetik, s már a nyárról álmodnak titokban. Ledől a tél Kristálypalotája, beomlanak a pogány templomok, sáros hóré marad csak utána, s a fáradt ember fényre tántorog. auiiiiiiiiuiiiiiimimuiuiiiiiinniiiiiiiniiiiii Restore new car ride, increase tire life and driving safety with Goodyear SHOCK ABSORBERS Shock absorbers are important to tire life and overall driving safety. And Goodyear has the shocks your car needs, from the Super Cushion original equipment type, right up to the Voyage-Air air adjustable and the MacPherson Strut. Drive in to your Goodyear Service Store for a shock absorber inspection, and check out the quality and variety of Goodyear shock absorbers. This Week Original Equipment Quality ^ SUPER CUSHION9 8 8 each INSTALLATION 4.50 EACH EXTRA Goodyear Super Cushion Shock Absorbersare engineered to restore the cornering, braking and bounce control on your car. 30 month/50,000 Km free replacement warranty against defects or wear­­out. ftrv For Extra Firm Control BRUTE -***88 12 HEAVY DUTY ■ JMi each INSTALLATION 4.50 EACH EXTRA Larger 1 Vie" piston with precision valving provides superior per­formance. Free replace­ment warranty against defects for as long as you own the car on which we install them. Specially made for Radial Tires RADIAL CONTROLLER INSTALLATION 4.50 EACH EXTRA 15 I ■ w 88 each Free replacement warranty against defects for as long as you own the car on which we install them. Air Adjustable VOYAGE-AIR 6988 INSTALLATION $15 PAIR EXTRA Designed to handle ' heavy loads and trailer towing. 30 month/50,000 Km replacement war­ranty against defects or wear-out. For Imported Cars MacPHERSON STRUT CARTRIDGE REPLACEMENT 79 88 30 month/50,000 Km replacement warranty against defects or wear out pair INSTALLATION $40 PAIR EXTRA Save your tires, save your steering system and enjoy a more comfortable ride. Goodyear experts do the job properly-and Goodyear guarantees it. We’ll adjust camber, caster and toe-in to manufacturer’s specifications; adjust torsion bars; inspect front-end suspension and steering assembly. Parts extra (if required). This WeekfW heel Alignment «= Thi 1 295 North American & most import cars. DimniuiiSHiiiiHiBBoinuammiuiiuuBiniini egy-két kis tanítványom és nem volt szükség a ring­­lispiel-tolásra, de addig milyen jól jött az a kis „mel­lék­kereset”. Néha még az Apolló mozira is futotta be­lőle. .. És most, ha azt mondom, hogy mindezek az örö­mök a felét sem érték volna, ha néha mezítláb is fut­­kározhattunk volna, ezzel még nem is mondtam na­gyot. Mert tilos volt is, de az volt aztán az igazi ö­­röm. Vagy talán éppen azért.­­ Ahogy elment a hó és egy kicsit­ melegebben sü­tött a márciusi nap, már rúgtuk is le a térdharisnyát, meg a gombos cipőt és élveztük a téli álmából ébre­dő hűvös talaj csiklandozását a talpunkon. A baj az volt csak, hogy „maradi" szüleink nem értettek egyet gyermekeik „buta faksznijaival” és atyáink néha bi­zony jól elnásságoltak, ha megtudták a dolgot. És mindezt csak szerető féltésből, mert nem akarták, hogy drága csemetéjük megfázzon és esetleg tüdőgyulladást kapjon. Pedig mi nem kaptunk sem tüdő, sem egyéb gyulladást, nem úgy, mint a szobatudós penészvirág­ú osztálytársaink, akik egyik betegségből a másikba es­tek, pedig sohasem szaladgáltak mezítláb a tavaszi nap­sütésben. Vagy talán éppen azért. .. És hogy mi minden jutott még eszembe, amíg a Yonge-i mezítlábas lady után loholtam, arra nincs is most itt helyem, hogy mind elmeséljem. Közben ő nyu­gat felé libegett el a Queen Street-en, én pedig kelet felé baktattam, hogy némileg kipihenjem az addigi lo­­holást az egyik kis parkban lévő kedvenc padomon. Csak egy félórácskát üldögéltem ott emlékeim fer­­getegében elmerülve a szivet-lelket melengető déli nap­sütésben és mikor felálltam, akkor vettem észre, hogy közben kihúztam lábaimat a cugos cipőmből. Gyorsan visszadugtam őket és óvatosan körülnéztem, hogy nem látott-e meg valaki. Mert végül is, csak nem fogok én is mezítláb járni itt, mint az a Yonge-Lady csinálta az imént!.­.. Hiszen még madzagom sincs, amivel a ci­pőimet hordhatnám a­ vállamon... Pedig de jó lett volna! H A­­ L Á S Z 9. oldal

Next