New Yorki Magyar Élet, 1979 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1979-06-23 / 25. szám

6. oldal MAGYAR ÉLET 3 Ferdinandy Mihály: Az ellenszegülők 1903-1910 A másikat Szakrajda Józsefnek hívták s az ő szerepvál-­ közzel való kiegészítését is megtagadni —, mert csakis halását már könnyebb megérteni. Szakrajda kardbojtjától ezzel az eszközzel szoríthatja a törvényhatóság az olyan megvált közös tiszt volt, aki Rozgonyban gazdálkodván, kormányt, mely a nemzet akarata ellen kormányoz virilis­i minőségben a vármegye bizottsági tagjainak jegy­­állásának elhagyására és helyének egy jobb és az a s­zékébe fölvétetett. Tönkrement azonban, eladta Abauj­me- kormány elveit tiszteletben tartó kormány részére való gyes birtokát, s a pestmegyei Dunaharasztiba költözött, átengedésére.” Ezután rámutat arra, mint kísérelte meg a Itt cserkészték föl a Pongrácz kíséretében működő de- honvédelmi és a közös hadügyi miniszter a törvényt és rektivek a pénzre - úgy látszik , nagyon rászorult­am- az alkotmányt megkerülni, hogy a törvényhatóságok el bért Elég drágán, 22.000 K-ért adta el magát. Ezzel az e 1 lenkezését már eleve kikapcsolhassa, tán megvolt a beiktatáshoz szükséges két személyből . Végül rátér az adófizetés megtagadására, így szólt: „Az másik is (im 134­5. o.) adó­törvényen alapuló köztartozás, amelynek az állam­a most megint úgy történt, mint november 17-én, részére való befizetését csak az a kormány követelheti. Ködös hideg reggelre virradt a város. A sötét és csen- amely az országgyűlésileg megszavazott költségvetéssel des utcákon át Barias ezúttal kétszázhatvan csendőrt rendelkezik. . . A költségvetést azonban nem csak a rő­­vezényeli a megyeházára. A közgyűlési­ terem előtt őr­­lve, hanem a múlt évre sem szavazta meg az országgyű­­­lló hajdúkat a csendőrök eltávolították. Egy katonai rés s így a kormány nincs jogosítva az állami jövedelme­­puskaműves feltörte az ajtókat, amelyekről a hatósági kéz sem beszedni, sem kezelni és igy az állampolgárai pecséteket leszakították, sem tartoznak adót fizetni...” A további események azonban már nem fedik a nevem- A belügyér december 16-i leiratára Ferdinandy Gyula bér 17-ikieket december 19-én előző feliratához hasonló tenorban rá-Reggel hat óra fele Pongrácz és kísérete elhagyta szálló- raszolt­­ját, az u.n. Schalkházat. Gyalog mentek. „Elől két detek­ „Leiratára jelentem, hogy mint az ország tív, utánuk Pongrácz, Schmidt (Dezső) és Nagy Sámuel, nyelnek megtartására hivatali eskümmel kötelezett vár majd ismét két detektív; a menetet egy városi hordár zár- megyei tisztviselő nem vagyok abban a helyzetben, hagy­ta be, hátán egy zsák fát cipelve. A főispáni helyiségek a rendeletében foglaltakat végrehajthassam, illetőleg, hogy ugyanis már hetek óta fűtetlenek voltak. ..” az iránt intézkedhessen­. Miszerint... a véderőlétszám ki­s Pongráczék a vármegyeházára érve, az erőszakosan fel-­ egészítése s fenntartása érdekében bármilyen adatnak ki­tört ajtókon át a főispáni helyiségekbe vonultak, ahol a szolgáltatása körül a­ törvény hatósági vagy községi előb­­­ordár a kályhában tűzet gyújtott, Nagy Sámuel pedig Ijárók közreműködjenek.A reggelihez melegítő italokkal szolgált fel.” (i.m.142.o.). Ugyanezen a napon közölte a kassai „Napló”, hogy Most is összeverődött a tömeg a vármegye székháza Pongrácz „Ferdinandy Gyula törvényesen kijelölt alis­­előtt, amelynek egyik ablakában egyszerre feltűnt a me­­j pánhelyettest” állásától megfosztotta, gyerőnök alakja. „Gazember! Pribék!” — üvöltött az itt-l Pongrácz már december 4.-én táviratilag hívta föl Gyu­­la, mire Pongrácz visszavonult, lát, hogy nála másnap jelentkezzék. A ‘fölhívásnak terme-Nyolc óra tájt „két ismeretlen hatalmas alakú ember ki-­szetesen nem volt foganatja. Harmadnap a főispáni titkár kéretében egy bicegő alak jelent meg a megyeháza előtt, maga hozta át hivatali szobájába a Pongrácz táviratra­sza- Igen sápadt volt, arca is eltorzult félelmében, a ha­­vát megismétlő rendeletét. „Te úgy is ismered régen Pong-t nem a sánta volta elárulta. Ráismertek: ő volt, Szakraj- ráczot — bíztatta Nagy Sámuel, — ő csak azt kívánja To­­da. Megpróbálták megállítani. Valahogy mégis bejutott­­ed, hogy menj be hozzá és kívánj neki egy jónapot és a kapun. A lépcsőn egy bizottsági tag utolérte s olyan Tőled mást követelni nem fog.” erővel húzta lefelé, „hogy Szakrajda kabátjának az e- A szirén csábdalára Gyula így felelt: „Mond meg a gró­förvé­gyik oldala teljesen leszakadt.” A csendőrök egykedvű­en nézték a tülekedést. Szakrajda a nagyszerű helyzet­hez méltó nagyszerű szavakra fakadt: „Ha rám szakad az egész vármegyeháza — mondotta lihegve — fel kell mennem.” A lármára aztán előrohantak Pongrácz detek­­tívjei, kiszabadították nehéz helyzetéből s fölvezették a gazdájukhoz. „A közgyűlési terem fűtetlen hideg volt, a karzaton — mintegy negyven-ötven szocialista lézengett.” Aztán fölpattant a szárnyas ajtó: „megjelent Schmidt De­zső, akit Pongrácz Ferenc fekete díszmagyarban (! )majd Szakrajda József követett.” Szakrajda azonnal az ajtó meg egy oszlop közé bújt. Nagy Sámuel s a kassai új­ságírók a főispáni hivatal ajtajában állva „nézték vé­gig a komédiát.” Pongrácz „üdvözölte a megjelenteket”, fölolvasta­ a ki­nevezéséről szóló leiratot és az esküszöveget. Ezután­­ Schmidt Dezsőt tb. főjegyzővé nevezte ki. „Schmidt zse­béből egy papírlapot húzott ki és felolvasta az esküfor­mát, „majd fölfektette a jegyzőkönyvet, amit mind ő, mind „az ajtó mögül lassan elősompolygott” Szakrajda aláírt és Pongrácz hitelesítettnek jelentett ki. Aztán a „közgyűlést” berekesztette és társaival együtt elhagyta­­ a termet. Szomorú, de jellemző epilógusa a komédiának, hogy a lépcsőn lefelé tartó Schmidt Dezsőt egy egyszerű vár­megyei hajdú vállon ragadta s arcába kiáltott: „Tekin­tetes úr! az istenért! mit csinált?”, mire a megrökö­nyödött Schmidt pisztolyt rántott elő s ráorditott a le­gényre: — „Fogd be a szádat, mert agyonlőlek, mint egy kutyát!” Kiegészíti és felül is múlja ezt az incidenst az az értesítés, amely elmondja, hogy a Szakrajdát inzultá­­ló tömeget a csendőrparancsnok szuronyrohammal szór­ta szét. 9. Gyula bátyám nagyon jól tudta, hogy Pongrácz Ferenc székfoglalása után alispánhelyettesége csak aféle pünkös­di királyság. December elsejétől kezdve Ferdinandy — írja Gyula sa­ját magáról — „még a dologi szükségletekre sem bírt fedezettel. Csakis a legmesszebbmenő takarékosság alkal­mazásával volt képes, az ügymenetet ellátni.” Ám nem­csak takarékosság vezette akkor, midőn a főispáni tit­kári hivatal részére sem irodai, sem világító szereket nem utalt ki. Pongrácz végre is a maga pénzén vett i­­rószert, meg gyertyát. A fűtésre szolgáló fával is takarékoskodnia kellett. A­­mint megtudta, hogy a főispán legénye a megye fájá­ból fűti Pongrácz szobáit, tilalommal élt, sőt megszen­­te Pongrácznak, hogy ha „legényével fát vitetne el, vagy feltöret­né a fáspincét, lopás illetve rablás miatt Pongrácz ellen a bűnügyi feljelentést megteszi.” Mindez afféle jelentéktelen csipkelődés volt. A harc ér­demi része a belügyi ügyvivő és nagybátyám közti le­irat-felirat háborúban érte el csúcspontját. Kristóffy de­cember 6-án újra követelte a vármegye a pénz- és vér­adó megtagadására vonatkozó határozatait megsemmi­sítő rendeleteinek haladéktalan végrehajtását. Gyula december 14-én válaszolt. Hivatkozással az 1886 21.tc. 20.paragrafusának rendelkezésére még egyszer ki­mutatta, hogy a vonatkozó határozatok kivétettek a kor­mány joghatósága alól. „A törvényhatóság említett hatá­rozatai tehát jogerősek,amelyeknek kötelező erején a Mi­niszter Úrnak törvénybe ütköző,a megsemmisítést kimon­dó leiratai semmit sem változtatnak. .. .a kormány az országgyűlés üléseinek királyi kézirat­tal több ízben történt elnapolásával maga tette lehetet­lenné azt, hogy az újonclétszám megállapítására és az újoncjutalék megajánlására vonatkozó törvényjavaslatok országgyűlésileg tárgyaltathassanak és hogy azok elfoga­dása vagy megtagadása, mint országgyűlési határozatok, meghozhatók legyenek . . . Márpedig senki sem sorozható be oly újoncjutalék javára, amelyet az országgyűlés meg nem állapított vagy meg nem szavazott.” A törvényhatóságnak joga van — írja keményen és nyíltan — „a hadsereg bármi úton és bármlyen osz­todnak, én majd 12 óráig gondolkodni fogok, hogy mit tegyek. Most pedig hagyj nyugodtan, mert hivatalos dol­gom van.” Maga maradván, az ügydarabra ráírta: „törvényes felsőbb hatóságom, a vármegye közönsége, eltiltott attól, hogy a be nem iktatott főispánnal hivatalosan érintkezzem”, s az iratot az irattárba helyeztette. Délután Nagy Samu újabb rendelettel a kezében kopogta­tott be Gyulához. „Ő méltósága újabb alkalmat akar ad­ni, hogy jó útra térj, — zengte a szirén, — s ezért felhív, hogy ma délután háromtól ötig nála jelentkezzél.” „Az ügyvitel értelmében, bárki ad be hozzám beadványt tartozom átvenni” — viszonzá szárazon Gyula. Félóra múlva újra nála járt Nagy Samu. Ezúttal Pong­rácz harmadik rendeletével, amelyben meghagyta, hogy az alispánhelyettes Kristóffy rendeleteit haladéktalanul hajtsa végre. . . s egyben szerette volna megtudni, milyen elintézésben részesítette az előző két rendeletet. „Az i­­rattárban vannak” — volt bátyám rejtélyes válasza. „Nagy Sámuel másnap tényleg az irattárba ment az i­­ratok megtekintése végett. Az irattárnak azonba. . . a­­zok kiadását megtagadta.” Nagy Samu erre Gyula bá­tyámnak panaszkodott, hogy neki az iratokra „nagy szüksége van, mert különben Pongrácz Ferdinandy el­mozdítására okot találni nem tud” (!). „Ezért legcélszerűbb volna, ha te feliratban a főispán rendeletének foganatosítását megtagadnád, mert akkor már lesz jogcím arra, hogy a főispán a kivételes jogkör alkalmazásával állásodtól elmozdítson.” „Pongrácz Ferenccel nem levelezem” — válaszolt ridegen Gyula, így aztán Pongrácznak még nyolc napig várnia kellett, amíg a Hivatalos Lapból megállapíthatta, hogy rendele­teinek foganatosítása iránt az alispánhelyettes semmifé­le intézkedést sem tett. (i.m.148-49.o.). De csak 16-án adta ki első elmozdító végzését, amit azonban Gyula tudomásul sem vett s hivatali teendőit még két héten át annak rendje s módja szerint tovább is ellátta, (u.i. 160.­).Ugyanígy járt el a törvénytelen megyefőnök vég­zéseivel szemben a másod-, a harmad-, a negyed- és az ötöd-aljegyző is. December 28-án Pongrácz Pestről váratlanul Kassára érkezett s minthogy Gyula valaminő kiszállása miatt nem volt hivatalában, első helyen Pal­­­laghy Gyula másod-aljegyzőt vezettette ki karhatalom­mal a hivatalából, így nagybátyámra másnap került a sor. Most nem Nagy Samu, hanem Schmidt Dezső jött el hozzá két tanú kíséretében. Schmidt hivatkozott tb. főjegyzővé való kinevezésére s az alispáni teendők el­látásával való megbízására. „Felszólítom — mondta, Gyulának — hivatalát adja át. ” Nagybátyám erre így felelt: „Én gróf Pongrácz Ferencet törvényes főispánnak nem tartom, ő nem törvényes főis­pán. Ennélfogva neki jogában nem áll, hogy bárkit is valamely vármegyei hivatal vezetésével megbízzon. Abauj- Torna vármegyében, mint a törvényhatóság választott fe­jének helyettese én képviselem az alispáni hatóságot. A törvényes vármegyei hatóság Abauj-Tornában én vagyok. Ennek következtében ön, mint egy törvénytelen hatalom törvénytelen közege, nincs jogosítva arra, hogy hozzám, a törvényes hatósághoz felszólítást intézzen, tehát felszólí­tását nemcsak, hogy nem teljesítem, hanem azt tudomá­sul sem veszem.” S ezzel, a mellének szegezett dárdát hirtelen támadója ellen fordítva: „önnek törvényes felet­tes hatósága lévén, ezennel utasítom önt, mint a kassai járás tb. főszolgabíráját, hogy a nevezett járásnál viselt szolgabírói állását, amelyet immár egy hónapja törvény­telenül és jogtalanul elhagyott, azonnal foglalja el és ott hivatalos kötelességét teljesítse.” Schmidt Dezső nem válaszolt. „Sarkon fordult és hirtelen kiment.” Oldalkanonokjai utána. Kisvártatva azonban belé­pett Bariss Árpád cserdőrszázados. Gyula tiltakozott az ellen, hogy őt hivatalos kötelessége teljesítésében karha­talom akadályozza meg. Ez — mondotta — hatóság, elle­ni erőszak vétsége. De be kellett látnia, hogy a csendő­ri karhatalomnak engednie kell. Kívánta azonban, hogy „a csendőri karhatalom hivatalomban tényleg megjelen­jen." Négy szuronyos csendőr fogta körül. Bátyám követelte, hogy „az átadás­ előzményeiül szolgáló körülmények, a vármegye autonóm s az alispáni hatóság törvényes joga­it ért sérelmek és jogos tiltakozások az átadási jegyző­könyvbe felvétessenek.” Amit Schmidt megtagadván, Fer­dinandy eljárásáról külön hivatalos jegyzőkönyvet vett fel, a Schmidt által fölfektetett jegyzőkönyvet azonban, mint hiányost, nem írta alá. (i.m.190-91.o.). Innen kezdve „azonban már nagyon gyorsan dolgozott a hatalom.” „Ez volt az a nap, amelyen kezdetét vet­te az alkotmányért küzdő vármegyei tisztviselők tényle­ges elmozdítása.” „Eme erőszakos elmozdítások Abauj- Tornában két teljes hónapig tartottak, melynek eltelté­vel. . . a választott harminckét vármegyei tisztviselő kö­zül egyetlen egy sem volt bent többé hivatalában.” (i. m. 188­0.) Vajon azt jelenti ez, hogy a kormány ha még oly rút, még oly törvénytelen eszközökkel is,­­ véget vetett a vármegyék ellenállásának? Diadalt aratott hát? Erre a kérdésre válaszul koronatanút idézhetek s még hozzá nem az ellenállók oldaláról, hanem a „másik” front­ol. Lányi Bertalan, a darabont kormány igazságügymi­­nisztere, 1909-ben kiadott művében — ahogy Gyula bá­tyám önéletírásából tudom — „elismerte, hogy a kor­mány hiába tette meg a megfelelő intézkedéseket, hiá­ba függesztette fel a renitens vármegyei tisztviselőket, nem volt aki a kormány rendeleteit végrehajtsa s a fel­függesztett tisztviselők ennek dacára hivatalukban ma­radtak.” Ha pedig a hatalom erőszakhoz nyúlt s végül is karhatalommal távolította el őket, nem volt aki he­lyüket átvegye. Képzetlen, műveletlen, gyakran még he­lyesen írni sem tudó emberek kezébe került a közigazga­tás, az állam gépezete akadozni kezdett, helyenként meg is akadt. „Egyes,kivételektől eltekintve — írja a volt miniszter —, a főispánok sem voltak képesek ezeken a bajokon segíteni.” Ezen törvénytelenül behelyezett „tiszt­viselők” színvonaláról, működéséről, etc. beszédes példá­kat állított össze Ferdinandy Gyula e lapokon annyi­ amink­afilmDminuiiumiuium­noja •Flórián Tibor: Az álmok is élnek Tiszteld az életet, — a tüzet, mely fellobbant, s kihuny majd benned — de ne becsüld le az álmokat. Álmod is élet volt, meg nem valósult öröm, vágy, melynek csíráira nem sütött a nap, korcs mozdulat, melyből az élet tüzében égbetörő lendület lehetett volna, csipetnyi étel, melyben a jó kenyér íze volt, ital, melytől újjászülettek volna a görög istenek. Maimmnimmiuumm­ullum­ii Tessényi- hangverseny Az ottawai Helikon Kör közkívánatra megrendezte­ Tessényi János, népszerű to­rontói operaénekessel az im­már hagyományos hangver­senyét, május 12-én, az Ot­tawa Egyetem Espace Vare­se termében. A legnagyobb elismeréssel kell adózni mindazoknak,a­­kiknek részük volt ebben a nagyszerű kultúrmunkában. (Külön meg kell itt emlí­teni Böröczki Mihály elnö­köt, dr Német Ernőnét és Szabó Évát, akik kitűntek a rendezés munkájában.) A kör tagjai igazi magyar lelkesedéssel, szeretettel,o­­daadó áldozatkészséggel le­hetővé tették, hogy­ honfi­társunk Tessényi János is­mét öregbíthette a magyar művészek és művészet jó­hírnevét itt a főváros kö­zönsége előtt. A kanadai sajtó (Citi­zen, Ottawa, 1979. május 14.) a legnagyobb elragad­tatással ír a művész telje­sítményéről, műsoráról,elő­adói stílusáról. Valóban — Tessényi János ez alkalom­mal is bebizonyította, hogy ilyen kaliberű bass-baritone nem sok van az egész kon­tinensen; nagy, meleg, e­­gyéni hanganyag, kivételes rezonanciával, ritka színé­szi képességgel, kitűnő meg­jelenéssel párosulva, — esz­ményi operaénekes, aki u­­gyanakkor nagykultúrájú dalénekes is egyszemélyben.­­ A lelkes közönséget Tes­sényi János elbűvölte Verdi (I Vespri Siciliani), Mozart (Varázsfuvola, Szöktetés­ a szerályból, Don Juan), Puc­cini (Bohémélet), Gounod­ (Faust) operaáriáinak mes­teri előadásával. Szünet után főleg magyar szerzők (Huszka, Kacsóhi Ko­­dály, Reinitz) műveit hal­hattuk hiteles, mélyen át­élt tolmácsolásban. A zongorakí­séretét Clau­dia Cashin látta el, mind­végig kitűnően. Közremű­ködtek még Prof.Morris Ka­tes (hegedű) és Bertha Gu­­rofsky, Colin Mack zongo­raművészek. További sikereket kívánunk Tessényi Jánosnak és az Ottawai Helikon Körnek. Sz.L. 1979. június 23. szor idézett könyve „A darabont tisztviselők”, „A da­rabont járási tisztviselők működése” és „Pongrácz kí­sérletei a nép körében” c. fejezeteiben. (219-237.0.) folytatjuk . Angol nyelvű könyvének második kiadása. Megjelent­ Katyi Endre ANGELS ON DEVIL’S ISLAND (Az ördögsziget angyalai) . Az író saját és családja emigráns életét írja le, francia Guayana zöld poklát, Dél-Amerikát, az Amazonas környékét, 109 oldalon, 166 képpel illusztrálva, zöld vászonkötésben, arany­nyomású fedőlappal ára: $6.00 A tiszta bevételt egy magyar család Kanadába hozatalára fordítjuk. Megrendelhető money order előzetes beküldé­sével: Andre Katyi,, 1306—40 St. S. E. Calgary, Alta, T2A 1K1, Megjelent magyarul a francia eredetiben 200,000 példányon felül elfogyott „Köszöntelek, szép mai nap” című kis füzet,­­a hónap minden napjára elosztott rövid ■ imaelmélkedésekkel. Zsebkiadás, csinos kiállítás, finom papír!­ sMegrendelhető: Rév. Fr. Joseph Hitter S. J„ 307 John St. South, Hamüton, Ont. Canada, L8N 2E1. 1 Ára 25 cent, plusz postaköltség. Több példány rendelésé­­­nél árengedmény. Plébániák szíves figyelmébe ajánljuk! Hmiuiiiiiiiiiiuiiimiiiiiiiiiiiinuiiiiiimimiminiiinii[iDimnmiiiiiiina«iiiuiiiimmiuiiiimiiiiiiiiiwiiiiiiiiiiiiiiiiiniminiiiiiinmiiiiiiiiimmiiiiiini[iiiiuiiiiniii^ Novák József D. T. Kohári József D. T. FOGSOR KLINIKA 653-5369 vagy 622-1586 21 VAUGHAN RD. (St. Clair—Bathurst) Toronto, Ont. gmiiniiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiuimiiuüiiiiimomuDiiiiiiiiiiiiniiiiniiiiiiiininmnniiiiuiimiiiiiimiiimiimiiuiuiiiumiiiimiiiimiiuiiuiiiiniiiniiiiiflimiiiMS Megjelent RISJÓKAI ERZSÉBET legújabb regénye, címe A MEZTELEN ASSZONY 324 oldalas, szép kiállításban. Ára US $10.00 vagy Can. $12.00 légipostával + $2.00) Megrendelhető a szerzőnél: Erzsébet Kisjókai Tesselschade laan 6. NL — 1217, LH. Hilversum, Europe. budapes 294 COLLEGE ST. i.il!Savern Kitűnő magyar konyha — válogatott italok elsőrendű kiszolgálás — hazai hangulat UJVEZETÉS ALATT! minden hét végén a budapesti rádió v. énekese GYŐRY MÁRTA férf.­ BUDAPEST-DUÓ Minden pénteken rántott borjúláb és rántott ponty. Mindenkit szeretettel vár az új főnökség. 964-1478-863-6124 ASZTALFOGLALÁS: TORONTÓBÓL 3667 szept. 1. után $546 3653 BÉCSBE szept. 1. után $531 LONDONBA 3324 FRANKFURTBA 3404 ZACR4BBa P««*s«A 3475 3404 "30 nappal előre vásárolva KIHOZATAL 3549 Túrák — útlevelek — vízumok — hotelfoglalás — autóbérlés COLUMBUS TRAVEL SERVICE LTD. A HIVATALOS MAGYAR UTAZÁSI IRODA 420 Spadina Ave., Toronto, Ont. M5T 267 Tel.: (416) 361-1101

Next