New Yorki Magyar Élet, 1979 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1979-06-23 / 25. szám
6. oldal MAGYAR ÉLET 3 Ferdinandy Mihály: Az ellenszegülők 1903-1910 A másikat Szakrajda Józsefnek hívták s az ő szerepvál- közzel való kiegészítését is megtagadni —, mert csakis halását már könnyebb megérteni. Szakrajda kardbojtjától ezzel az eszközzel szoríthatja a törvényhatóság az olyan megvált közös tiszt volt, aki Rozgonyban gazdálkodván, kormányt, mely a nemzet akarata ellen kormányoz virilisi minőségben a vármegye bizottsági tagjainak jegyállásának elhagyására és helyének egy jobb és az a székébe fölvétetett. Tönkrement azonban, eladta Abaujme- kormány elveit tiszteletben tartó kormány részére való gyes birtokát, s a pestmegyei Dunaharasztiba költözött, átengedésére.” Ezután rámutat arra, mint kísérelte meg a Itt cserkészték föl a Pongrácz kíséretében működő de- honvédelmi és a közös hadügyi miniszter a törvényt és rektivek a pénzre - úgy látszik , nagyon rászorultam- az alkotmányt megkerülni, hogy a törvényhatóságok el bért Elég drágán, 22.000 K-ért adta el magát. Ezzel az e 1 lenkezését már eleve kikapcsolhassa, tán megvolt a beiktatáshoz szükséges két személyből . Végül rátér az adófizetés megtagadására, így szólt: „Az másik is (im 1345. o.) adótörvényen alapuló köztartozás, amelynek az állama most megint úgy történt, mint november 17-én, részére való befizetését csak az a kormány követelheti. Ködös hideg reggelre virradt a város. A sötét és csen- amely az országgyűlésileg megszavazott költségvetéssel des utcákon át Barias ezúttal kétszázhatvan csendőrt rendelkezik. . . A költségvetést azonban nem csak a rővezényeli a megyeházára. A közgyűlési terem előtt őrlve, hanem a múlt évre sem szavazta meg az országgyűlló hajdúkat a csendőrök eltávolították. Egy katonai rés s így a kormány nincs jogosítva az állami jövedelmepuskaműves feltörte az ajtókat, amelyekről a hatósági kéz sem beszedni, sem kezelni és igy az állampolgárai pecséteket leszakították, sem tartoznak adót fizetni...” A további események azonban már nem fedik a nevem- A belügyér december 16-i leiratára Ferdinandy Gyula bér 17-ikieket december 19-én előző feliratához hasonló tenorban rá-Reggel hat óra fele Pongrácz és kísérete elhagyta szálló- raszoltját, az u.n. Schalkházat. Gyalog mentek. „Elől két detek „Leiratára jelentem, hogy mint az ország tív, utánuk Pongrácz, Schmidt (Dezső) és Nagy Sámuel, nyelnek megtartására hivatali eskümmel kötelezett vár majd ismét két detektív; a menetet egy városi hordár zár- megyei tisztviselő nem vagyok abban a helyzetben, hagyta be, hátán egy zsák fát cipelve. A főispáni helyiségek a rendeletében foglaltakat végrehajthassam, illetőleg, hogy ugyanis már hetek óta fűtetlenek voltak. ..” az iránt intézkedhessen. Miszerint... a véderőlétszám kis Pongráczék a vármegyeházára érve, az erőszakosan fel- egészítése s fenntartása érdekében bármilyen adatnak kitört ajtókon át a főispáni helyiségekbe vonultak, ahol a szolgáltatása körül a törvény hatósági vagy községi előbordár a kályhában tűzet gyújtott, Nagy Sámuel pedig Ijárók közreműködjenek.A reggelihez melegítő italokkal szolgált fel.” (i.m.142.o.). Ugyanezen a napon közölte a kassai „Napló”, hogy Most is összeverődött a tömeg a vármegye székháza Pongrácz „Ferdinandy Gyula törvényesen kijelölt aliselőtt, amelynek egyik ablakában egyszerre feltűnt a mej pánhelyettest” állásától megfosztotta, gyerőnök alakja. „Gazember! Pribék!” — üvöltött az itt-l Pongrácz már december 4.-én táviratilag hívta föl Gyula, mire Pongrácz visszavonult, lát, hogy nála másnap jelentkezzék. A ‘fölhívásnak terme-Nyolc óra tájt „két ismeretlen hatalmas alakú ember ki-szetesen nem volt foganatja. Harmadnap a főispáni titkár kéretében egy bicegő alak jelent meg a megyeháza előtt, maga hozta át hivatali szobájába a Pongrácz táviratrasza- Igen sápadt volt, arca is eltorzult félelmében, a havát megismétlő rendeletét. „Te úgy is ismered régen Pong-t nem a sánta volta elárulta. Ráismertek: ő volt, Szakraj- ráczot — bíztatta Nagy Sámuel, — ő csak azt kívánja Toda. Megpróbálták megállítani. Valahogy mégis bejutotted, hogy menj be hozzá és kívánj neki egy jónapot és a kapun. A lépcsőn egy bizottsági tag utolérte s olyan Tőled mást követelni nem fog.” erővel húzta lefelé, „hogy Szakrajda kabátjának az e- A szirén csábdalára Gyula így felelt: „Mond meg a gróförvégyik oldala teljesen leszakadt.” A csendőrök egykedvűen nézték a tülekedést. Szakrajda a nagyszerű helyzethez méltó nagyszerű szavakra fakadt: „Ha rám szakad az egész vármegyeháza — mondotta lihegve — fel kell mennem.” A lármára aztán előrohantak Pongrácz detektívjei, kiszabadították nehéz helyzetéből s fölvezették a gazdájukhoz. „A közgyűlési terem fűtetlen hideg volt, a karzaton — mintegy negyven-ötven szocialista lézengett.” Aztán fölpattant a szárnyas ajtó: „megjelent Schmidt Dezső, akit Pongrácz Ferenc fekete díszmagyarban (! )majd Szakrajda József követett.” Szakrajda azonnal az ajtó meg egy oszlop közé bújt. Nagy Sámuel s a kassai újságírók a főispáni hivatal ajtajában állva „nézték végig a komédiát.” Pongrácz „üdvözölte a megjelenteket”, fölolvasta a kinevezéséről szóló leiratot és az esküszöveget. Ezután Schmidt Dezsőt tb. főjegyzővé nevezte ki. „Schmidt zsebéből egy papírlapot húzott ki és felolvasta az esküformát, „majd fölfektette a jegyzőkönyvet, amit mind ő, mind „az ajtó mögül lassan elősompolygott” Szakrajda aláírt és Pongrácz hitelesítettnek jelentett ki. Aztán a „közgyűlést” berekesztette és társaival együtt elhagyta a termet. Szomorú, de jellemző epilógusa a komédiának, hogy a lépcsőn lefelé tartó Schmidt Dezsőt egy egyszerű vármegyei hajdú vállon ragadta s arcába kiáltott: „Tekintetes úr! az istenért! mit csinált?”, mire a megrökönyödött Schmidt pisztolyt rántott elő s ráorditott a legényre: — „Fogd be a szádat, mert agyonlőlek, mint egy kutyát!” Kiegészíti és felül is múlja ezt az incidenst az az értesítés, amely elmondja, hogy a Szakrajdát inzultáló tömeget a csendőrparancsnok szuronyrohammal szórta szét. 9. Gyula bátyám nagyon jól tudta, hogy Pongrácz Ferenc székfoglalása után alispánhelyettesége csak aféle pünkösdi királyság. December elsejétől kezdve Ferdinandy — írja Gyula saját magáról — „még a dologi szükségletekre sem bírt fedezettel. Csakis a legmesszebbmenő takarékosság alkalmazásával volt képes, az ügymenetet ellátni.” Ám nemcsak takarékosság vezette akkor, midőn a főispáni titkári hivatal részére sem irodai, sem világító szereket nem utalt ki. Pongrácz végre is a maga pénzén vett irószert, meg gyertyát. A fűtésre szolgáló fával is takarékoskodnia kellett. Amint megtudta, hogy a főispán legénye a megye fájából fűti Pongrácz szobáit, tilalommal élt, sőt megszente Pongrácznak, hogy ha „legényével fát vitetne el, vagy feltöretné a fáspincét, lopás illetve rablás miatt Pongrácz ellen a bűnügyi feljelentést megteszi.” Mindez afféle jelentéktelen csipkelődés volt. A harc érdemi része a belügyi ügyvivő és nagybátyám közti leirat-felirat háborúban érte el csúcspontját. Kristóffy december 6-án újra követelte a vármegye a pénz- és véradó megtagadására vonatkozó határozatait megsemmisítő rendeleteinek haladéktalan végrehajtását. Gyula december 14-én válaszolt. Hivatkozással az 1886 21.tc. 20.paragrafusának rendelkezésére még egyszer kimutatta, hogy a vonatkozó határozatok kivétettek a kormány joghatósága alól. „A törvényhatóság említett határozatai tehát jogerősek,amelyeknek kötelező erején a Miniszter Úrnak törvénybe ütköző,a megsemmisítést kimondó leiratai semmit sem változtatnak. .. .a kormány az országgyűlés üléseinek királyi kézirattal több ízben történt elnapolásával maga tette lehetetlenné azt, hogy az újonclétszám megállapítására és az újoncjutalék megajánlására vonatkozó törvényjavaslatok országgyűlésileg tárgyaltathassanak és hogy azok elfogadása vagy megtagadása, mint országgyűlési határozatok, meghozhatók legyenek . . . Márpedig senki sem sorozható be oly újoncjutalék javára, amelyet az országgyűlés meg nem állapított vagy meg nem szavazott.” A törvényhatóságnak joga van — írja keményen és nyíltan — „a hadsereg bármi úton és bármlyen osztodnak, én majd 12 óráig gondolkodni fogok, hogy mit tegyek. Most pedig hagyj nyugodtan, mert hivatalos dolgom van.” Maga maradván, az ügydarabra ráírta: „törvényes felsőbb hatóságom, a vármegye közönsége, eltiltott attól, hogy a be nem iktatott főispánnal hivatalosan érintkezzem”, s az iratot az irattárba helyeztette. Délután Nagy Samu újabb rendelettel a kezében kopogtatott be Gyulához. „Ő méltósága újabb alkalmat akar adni, hogy jó útra térj, — zengte a szirén, — s ezért felhív, hogy ma délután háromtól ötig nála jelentkezzél.” „Az ügyvitel értelmében, bárki ad be hozzám beadványt tartozom átvenni” — viszonzá szárazon Gyula. Félóra múlva újra nála járt Nagy Samu. Ezúttal Pongrácz harmadik rendeletével, amelyben meghagyta, hogy az alispánhelyettes Kristóffy rendeleteit haladéktalanul hajtsa végre. . . s egyben szerette volna megtudni, milyen elintézésben részesítette az előző két rendeletet. „Az irattárban vannak” — volt bátyám rejtélyes válasza. „Nagy Sámuel másnap tényleg az irattárba ment az iratok megtekintése végett. Az irattárnak azonba. . . azok kiadását megtagadta.” Nagy Samu erre Gyula bátyámnak panaszkodott, hogy neki az iratokra „nagy szüksége van, mert különben Pongrácz Ferdinandy elmozdítására okot találni nem tud” (!). „Ezért legcélszerűbb volna, ha te feliratban a főispán rendeletének foganatosítását megtagadnád, mert akkor már lesz jogcím arra, hogy a főispán a kivételes jogkör alkalmazásával állásodtól elmozdítson.” „Pongrácz Ferenccel nem levelezem” — válaszolt ridegen Gyula, így aztán Pongrácznak még nyolc napig várnia kellett, amíg a Hivatalos Lapból megállapíthatta, hogy rendeleteinek foganatosítása iránt az alispánhelyettes semmiféle intézkedést sem tett. (i.m.148-49.o.). De csak 16-án adta ki első elmozdító végzését, amit azonban Gyula tudomásul sem vett s hivatali teendőit még két héten át annak rendje s módja szerint tovább is ellátta, (u.i. 160.).Ugyanígy járt el a törvénytelen megyefőnök végzéseivel szemben a másod-, a harmad-, a negyed- és az ötöd-aljegyző is. December 28-án Pongrácz Pestről váratlanul Kassára érkezett s minthogy Gyula valaminő kiszállása miatt nem volt hivatalában, első helyen Pallaghy Gyula másod-aljegyzőt vezettette ki karhatalommal a hivatalából, így nagybátyámra másnap került a sor. Most nem Nagy Samu, hanem Schmidt Dezső jött el hozzá két tanú kíséretében. Schmidt hivatkozott tb. főjegyzővé való kinevezésére s az alispáni teendők ellátásával való megbízására. „Felszólítom — mondta, Gyulának — hivatalát adja át. ” Nagybátyám erre így felelt: „Én gróf Pongrácz Ferencet törvényes főispánnak nem tartom, ő nem törvényes főispán. Ennélfogva neki jogában nem áll, hogy bárkit is valamely vármegyei hivatal vezetésével megbízzon. Abauj- Torna vármegyében, mint a törvényhatóság választott fejének helyettese én képviselem az alispáni hatóságot. A törvényes vármegyei hatóság Abauj-Tornában én vagyok. Ennek következtében ön, mint egy törvénytelen hatalom törvénytelen közege, nincs jogosítva arra, hogy hozzám, a törvényes hatósághoz felszólítást intézzen, tehát felszólítását nemcsak, hogy nem teljesítem, hanem azt tudomásul sem veszem.” S ezzel, a mellének szegezett dárdát hirtelen támadója ellen fordítva: „önnek törvényes felettes hatósága lévén, ezennel utasítom önt, mint a kassai járás tb. főszolgabíráját, hogy a nevezett járásnál viselt szolgabírói állását, amelyet immár egy hónapja törvénytelenül és jogtalanul elhagyott, azonnal foglalja el és ott hivatalos kötelességét teljesítse.” Schmidt Dezső nem válaszolt. „Sarkon fordult és hirtelen kiment.” Oldalkanonokjai utána. Kisvártatva azonban belépett Bariss Árpád cserdőrszázados. Gyula tiltakozott az ellen, hogy őt hivatalos kötelessége teljesítésében karhatalom akadályozza meg. Ez — mondotta — hatóság, elleni erőszak vétsége. De be kellett látnia, hogy a csendőri karhatalomnak engednie kell. Kívánta azonban, hogy „a csendőri karhatalom hivatalomban tényleg megjelenjen." Négy szuronyos csendőr fogta körül. Bátyám követelte, hogy „az átadás előzményeiül szolgáló körülmények, a vármegye autonóm s az alispáni hatóság törvényes jogait ért sérelmek és jogos tiltakozások az átadási jegyzőkönyvbe felvétessenek.” Amit Schmidt megtagadván, Ferdinandy eljárásáról külön hivatalos jegyzőkönyvet vett fel, a Schmidt által fölfektetett jegyzőkönyvet azonban, mint hiányost, nem írta alá. (i.m.190-91.o.). Innen kezdve „azonban már nagyon gyorsan dolgozott a hatalom.” „Ez volt az a nap, amelyen kezdetét vette az alkotmányért küzdő vármegyei tisztviselők tényleges elmozdítása.” „Eme erőszakos elmozdítások Abauj- Tornában két teljes hónapig tartottak, melynek elteltével. . . a választott harminckét vármegyei tisztviselő közül egyetlen egy sem volt bent többé hivatalában.” (i. m. 1880.) Vajon azt jelenti ez, hogy a kormány ha még oly rút, még oly törvénytelen eszközökkel is, véget vetett a vármegyék ellenállásának? Diadalt aratott hát? Erre a kérdésre válaszul koronatanút idézhetek s még hozzá nem az ellenállók oldaláról, hanem a „másik” frontol. Lányi Bertalan, a darabont kormány igazságügyminisztere, 1909-ben kiadott művében — ahogy Gyula bátyám önéletírásából tudom — „elismerte, hogy a kormány hiába tette meg a megfelelő intézkedéseket, hiába függesztette fel a renitens vármegyei tisztviselőket, nem volt aki a kormány rendeleteit végrehajtsa s a felfüggesztett tisztviselők ennek dacára hivatalukban maradtak.” Ha pedig a hatalom erőszakhoz nyúlt s végül is karhatalommal távolította el őket, nem volt aki helyüket átvegye. Képzetlen, műveletlen, gyakran még helyesen írni sem tudó emberek kezébe került a közigazgatás, az állam gépezete akadozni kezdett, helyenként meg is akadt. „Egyes,kivételektől eltekintve — írja a volt miniszter —, a főispánok sem voltak képesek ezeken a bajokon segíteni.” Ezen törvénytelenül behelyezett „tisztviselők” színvonaláról, működéséről, etc. beszédes példákat állított össze Ferdinandy Gyula e lapokon annyi aminkafilmDminuiiumiuiumnoja •Flórián Tibor: Az álmok is élnek Tiszteld az életet, — a tüzet, mely fellobbant, s kihuny majd benned — de ne becsüld le az álmokat. Álmod is élet volt, meg nem valósult öröm, vágy, melynek csíráira nem sütött a nap, korcs mozdulat, melyből az élet tüzében égbetörő lendület lehetett volna, csipetnyi étel, melyben a jó kenyér íze volt, ital, melytől újjászülettek volna a görög istenek. Maimmnimmiuummullumii Tessényi- hangverseny Az ottawai Helikon Kör közkívánatra megrendezte Tessényi János, népszerű torontói operaénekessel az immár hagyományos hangversenyét, május 12-én, az Ottawa Egyetem Espace Varese termében. A legnagyobb elismeréssel kell adózni mindazoknak,akiknek részük volt ebben a nagyszerű kultúrmunkában. (Külön meg kell itt említeni Böröczki Mihály elnököt, dr Német Ernőnét és Szabó Évát, akik kitűntek a rendezés munkájában.) A kör tagjai igazi magyar lelkesedéssel, szeretettel,odaadó áldozatkészséggel lehetővé tették, hogy honfitársunk Tessényi János ismét öregbíthette a magyar művészek és művészet jóhírnevét itt a főváros közönsége előtt. A kanadai sajtó (Citizen, Ottawa, 1979. május 14.) a legnagyobb elragadtatással ír a művész teljesítményéről, műsoráról,előadói stílusáról. Valóban — Tessényi János ez alkalommal is bebizonyította, hogy ilyen kaliberű bass-baritone nem sok van az egész kontinensen; nagy, meleg, egyéni hanganyag, kivételes rezonanciával, ritka színészi képességgel, kitűnő megjelenéssel párosulva, — eszményi operaénekes, aki ugyanakkor nagykultúrájú dalénekes is egyszemélyben. A lelkes közönséget Tessényi János elbűvölte Verdi (I Vespri Siciliani), Mozart (Varázsfuvola, Szöktetés a szerályból, Don Juan), Puccini (Bohémélet), Gounod (Faust) operaáriáinak mesteri előadásával. Szünet után főleg magyar szerzők (Huszka, Kacsóhi Kodály, Reinitz) műveit halhattuk hiteles, mélyen átélt tolmácsolásban. A zongorakíséretét Claudia Cashin látta el, mindvégig kitűnően. Közreműködtek még Prof.Morris Kates (hegedű) és Bertha Gurofsky, Colin Mack zongoraművészek. További sikereket kívánunk Tessényi Jánosnak és az Ottawai Helikon Körnek. Sz.L. 1979. június 23. szor idézett könyve „A darabont tisztviselők”, „A darabont járási tisztviselők működése” és „Pongrácz kísérletei a nép körében” c. fejezeteiben. (219-237.0.) folytatjuk . Angol nyelvű könyvének második kiadása. Megjelent Katyi Endre ANGELS ON DEVIL’S ISLAND (Az ördögsziget angyalai) . Az író saját és családja emigráns életét írja le, francia Guayana zöld poklát, Dél-Amerikát, az Amazonas környékét, 109 oldalon, 166 képpel illusztrálva, zöld vászonkötésben, aranynyomású fedőlappal ára: $6.00 A tiszta bevételt egy magyar család Kanadába hozatalára fordítjuk. Megrendelhető money order előzetes beküldésével: Andre Katyi,, 1306—40 St. S. E. Calgary, Alta, T2A 1K1, Megjelent magyarul a francia eredetiben 200,000 példányon felül elfogyott „Köszöntelek, szép mai nap” című kis füzet,a hónap minden napjára elosztott rövid ■ imaelmélkedésekkel. Zsebkiadás, csinos kiállítás, finom papír! sMegrendelhető: Rév. Fr. Joseph Hitter S. J„ 307 John St. South, Hamüton, Ont. Canada, L8N 2E1. 1 Ára 25 cent, plusz postaköltség. Több példány rendelésénél árengedmény. Plébániák szíves figyelmébe ajánljuk! Hmiuiiiiiiiiiiuiiimiiiiiiiiiiiinuiiiiiimimiminiiinii[iDimnmiiiiiiina«iiiuiiiimmiuiiiimiiiiiiiiiwiiiiiiiiiiiiiiiiiniminiiiiiinmiiiiiiiiimmiiiiiini[iiiiuiiiiniii^ Novák József D. T. Kohári József D. T. FOGSOR KLINIKA 653-5369 vagy 622-1586 21 VAUGHAN RD. (St. Clair—Bathurst) Toronto, Ont. gmiiniiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiuimiiuüiiiiimomuDiiiiiiiiiiiiniiiiniiiiiiiininmnniiiiuiimiiiiiimiiimiimiiuiuiiiumiiiimiiiimiiuiiuiiiiniiiniiiiiflimiiiMS Megjelent RISJÓKAI ERZSÉBET legújabb regénye, címe A MEZTELEN ASSZONY 324 oldalas, szép kiállításban. Ára US $10.00 vagy Can. $12.00 légipostával + $2.00) Megrendelhető a szerzőnél: Erzsébet Kisjókai Tesselschade laan 6. NL — 1217, LH. Hilversum, Europe. budapes 294 COLLEGE ST. i.il!Savern Kitűnő magyar konyha — válogatott italok elsőrendű kiszolgálás — hazai hangulat UJVEZETÉS ALATT! minden hét végén a budapesti rádió v. énekese GYŐRY MÁRTA férf. BUDAPEST-DUÓ Minden pénteken rántott borjúláb és rántott ponty. Mindenkit szeretettel vár az új főnökség. 964-1478-863-6124 ASZTALFOGLALÁS: TORONTÓBÓL 3667 szept. 1. után $546 3653 BÉCSBE szept. 1. után $531 LONDONBA 3324 FRANKFURTBA 3404 ZACR4BBa P««*s«A 3475 3404 "30 nappal előre vásárolva KIHOZATAL 3549 Túrák — útlevelek — vízumok — hotelfoglalás — autóbérlés COLUMBUS TRAVEL SERVICE LTD. A HIVATALOS MAGYAR UTAZÁSI IRODA 420 Spadina Ave., Toronto, Ont. M5T 267 Tel.: (416) 361-1101