New Yorki Magyar Élet, 1981 (34. évfolyam, 2-49. szám)
1981-01-10 / 2. szám
NEW YORKI HUNGARIAN LIFE MAGYAR ÉLET Vol. 34. 2. XXXIV. évfolyam. 2. szám, 1981. Január 10. Szombat Az • 40 cent Stirling György: A Kádár-mitosz nem újkeletű: körülbelül tíz évvel ezelőtt, az Új mechanizmusnak nevezett gazdasági reform bevezetését követően ültették el a magját gondos kezek, hogy aztán addig locsolgassák, míg kicsírázik. A legenda pedsig egyre izmosodott, terebélyesedett s ma már tanúi lehetünk virágbaszökkenésének is: mind jobban terjed és ver gyökeret az emberek tudatában az a vélemény, hogy az adott helyzetben Kádár Jánosnál jobb vezető nem képzelhető el Magyarország számára. Ezt a hitet alátámasztani látszik az a tény, hogy az utolsó években hazánkban nemcsak konszolidálódott a helyzet, de szemmel láthatólag emelkedett az életszínvonal, a viszonylagos szocialista jólét is. A rendszer propagandistái mindezt Kádár zsenialitásának javára könyvelik el, mondván: tud a lehetőségekkel játszani. Csak éppen az igazságot nem mondják ki, hogy a nagy lehetőségeket Kádárék számára az 1956-os „ellenforradalom” teremtette meg. Nemcsak azért, mert Kádár a szabadságharc vérbefojtása után lett az oroszok kegyéből a magyar nép vezetője, hanem mert a forradalom , mely gyarmati politikája átértékelésére kényszerítette Moszkvát — súlyos áldozatok árán kivívott eredményeivel elindított egy folyamatot, amit ő ügyesen meglovagolt.Kádár zsenialitása legfeljebb abban van, hogy míg százszázalékig kiszolgája az oroszokat, a magyar nép elég széles rétegei előtt is népszerűségre tett szert. Ahogy jól és Moszkva megelégedésére végzi dolgát, az abból látható, hogy az egész szocialista táborban ő van hatalmon a leghoszszabb ideje. Immár kerek 24 éve. A Párizsban kiadott Magyar Füzetek legutolsó kötetében olvashatunk egy elképzelt beszélgetést, melyet a cikkíró egy „jóindulatú konformistával” folytat, aki a mai hazai elterjedt közgondolkodást képviseli. E beszélgetés során azt fejtegeti a rendszerbe beleilleszkedett értelmiségi,, hogy Kádár legnagyobb érdeme: apolitikussá tette a magyar népet. Elvégre az utolsó évszázadban annyi bajt hozott az országra az örökös politizálás, hogy most jól jön „egy kis apolitikus kikapcsolódás”. És itt hozzáteszi: „Végül is, talán egy új Széchenyivel állunk itt szemben... Amilyen megdöbbentő is számunkra ez a párhuzam — vagy Deák Ferenccel való összehasonlítás —, tudomásul kellőenhogy létezik ilyen nézet is. S hogy létezhet, huszonnégy az égigcsapó lelkesedést ezervágyú forradalom után , amérhető, milyen munkát végzett Kádár. (És végeznek a re iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii[iiiiiiiiii Egy hamis legenda szertefoszlik rámfőnökei, akik ügyesen építgetik Kádár nimbuszát, olyan tulajdonságokkal igyekezvén felruházni őt, melyek fényévnyi távolságra vannak tőle.) 1957-ben Kádár megértette az oroszokkal, hogy a magyarokat nem tanácsos ingerelni és a Rákosi-terror helyett a „gulyáskommunizmussal” kell őket megszelídíteni. Akkor garantálhatja, hogy ebben a térségben nyugalom lesz. A kevés belpolitikai lazítás és gazdasági engedmény nem érinti a lényeget. Azt, hogy a szocialista Magyarország közgazdasági kapacitását és haderejét a szovjet érdekek szolgálatába állítja, ugyanakkor lemond az önálló külpolitikáról. Az oroszok — akikben még élt a Budapestnél elszenvedett kudarc emléke — ráálltak az alkura. Mindkét fél jól járt s azóta Magyarországon — az irányított pártsajtó és a pár hétre hazalátogató magyarok szerint — minden a legnagyobb rendben van. Látszólag. Mielőtt megtépáznánk Kádár nimbuszát, valamit tisztázni kell. Éspedig azt, hogy mi az, amiért felelősség terheli Kádárt, illetve rendszerét és mi az, amiért oktalanság őt bírálni. Például fel lehet hozni ellene, hogy a forradalom után elvállalta a hóhérmunkát és magyar szabadságharcosok vére szárad a kezén (a törvényes magyar miniszterelnököt, Nagy Imrét is beleértve), de azért már értelmetlen dolog lenne elmarasztalni, hogy Magyarország orosz katonai megszállás alatt áll. Jóllehet az első időben sokszor megígérte, hogy a szovjet csapatok elhagyják az országot (mihelyt nem lesz szükség jelenlétükre.. .), de tudjuk, hogy ez taktika volt. S azt is tudjuk, hogy Kádárnak nincs hatalmában megbízóit kitessékelni az országból — még ha akarná se. De nem is akarja. Az oroszok addig maradnak hazánkban, amíg jónak látják. A kérdés már Jaltában eldőlt és Kádár legfeljebb csak azért felelős, hogy vállalkozott erre a megalázó szerepre és gátlás nélkül kiszolgálja Moszkva érdekeit. De üres szalmacséplés lenne felróni neki, hogy Magyarországon egypártrendszerű diktatúra — proletárdiktatúra — van, ahol elképzelhetetlen egy szabad választás, mert mindez a szovjet katonai jelenléttel függ össze. Mint ahogy azt is fölösleges számonkérni tőle: miért nem a NATO-hoz és az Európai Közös Piachoz tartozik Magyarország, a Varsói Paktummal és a KGST-vel szemben. Amikor a nagyhatalmak kiszolgáltatták Moszkvának a Dunamedence államait — és újra megismételték a trianoni országcsonkítást — sorsunk, kényszer-hovatartozásunk minden vonatkozásban eldőlt. De hisz, akkor Kádár semmiért sem felelős — mondhatná valaki: elviselhető életszínvonalat biztosított a népnek, az országban nyugalom van. Úgy tűnik, mégiscsak ő az új „haza bölcse”,aki szívén viseli hazája sorsát. Miért ne érdemelné meg hát a dicséretet és a támogatást?... Hogy Kádár mit nem tesz — amire pedig módja lenne — és mit tesz, amit nem kívánnak tőle, amire nincs szükség s amivel csak „túlteljesíti a normát”, felsorolni is hosszú lenne. Elégedjünk meg a legkirívóbbakkal. Lássuk előbb azt az „érdemét”, hogy apolitikussá tette a magyar népet. Nemcsak apolitikussá, apatikussá, közömbössé, önzővé, anyagiassá. Az ifjúság oktatását kommunista ideológiával fertőzte és elsorvasztotta történelemtudatát, idealizmusát.Csak egyet erőszakol: az orosz nyelv és az orosz vonatkozású tárgyak tanítását, a legkisebb kortól fel az egyetemig. Belesulykolják a gyerekekbe, hogy az orosz nyelv a legszebb és az orosz történelem a legdícsőbb. A Szovjetunióról többet kell tudni a gyerekeknek, mint saját szülőhazájukról. Egymást érik a vetélkedők, meg a televíziós műsorok, melyeken értékes jutalmakat nyerhetnek a fiatalok, ha sokat tudnak a Szovjetunióról. Nemrégiben is rendeztek egy ilyet Budapesten, melynek döntőjét végignézték szovjet vendégek is, akik a végén ámuldozva jegyezték meg, hogy hazájukról ilyen nagyszabású vetélkedőt és ilyen széles tudást még egyetlen szocialista országban sem láttak. Úgy látszik, talpnyalásban, szervilizmusban és a „nagy testvérhez” való törleszkedésben verhetetlenek vagyunk, mi magyarok. És ez Kádár bűne. A gyerekeket a szovjet pionírokhoz hasonló úttörőmozgalomban nevelik, majd ösztöndíjakkal látják el őket, hogy egyetemi tanulmányaikat szovjet földön végezzék. Ahonnét legtöbbjük orosz feleséggel tér haza, átitatva szovjet „kultúrával”. Valamirevaló vezető állásba csak olyan kerülhet, aki legalább egy továbbképző tanfolyamot elvégzett a Szovjetunióban, a moszkvai Vörös Akadémiáról származó „Vörös Diploma” pedig a karrier biztos záloga. Az ifjúság nevelése a katonaságnál folytatódik, ahol minden elméleti anyag legfontosabbika a marxi-leniai ideológia, melyet a politikai tisztek — politrukok — vernek vasszigorral az újoncok fejébe. A példakép a „legyőzhetetlen” Vörös Hadsereg és a katonai tudományokat orosz minta alapján oktatják. Ez sem lenne kötelező a rendszer számára — ilyen mértékben. (Folytatás az ötödik oldalon) miniiimiauniumimiiuniitiii 4 és félmillió lengyel gazdálkodó függetlenséget követel! Lengyel földművelő sztrájk? Szovjet invázió esetén a Pápa Lengyelországba repül! # Békejavaslat Mekkában? Henry Kissinger volt USA külügyminiszter „béketapogatózó” körútra indult a Közel-Keletre, ahol az első állomáson, Kairóban derülátó kijelentéseket tett, miszerint a Camp David-i szellem nemsokára megegyezésben fog megnyilvánulni. Kissinger 1974 és 1976 között Nixon elnök mellett meghonosította az ún. közel-keleti „ingajárat-diplomáciát” — Kissinger Egyiptom után Izraelbe, majd Szaud-Arábiába, Ománba, végül Marokkóba utazik — Ian Fraser angol mérnök, akit Szaud-Arábiában szeszgyártás miatt három évre ítéltek, — megszökött börtönéből — Szíriában a Felszabadítási Frontnak nevezett csoport meggyilkolta Darwish Zouni neves politikust, majd a gyilkosságért való felelősség vállalása után a terroristák bejelentették, hogy „egytőlegyig, minden zsarnok vezetővel végeznek Damaszkuszban” . A Mount St. Helen nevű tűzhányó, — amely legutoljára október 16-án tört ki —, újra „nyugtalankodik” és a légi megfigyelés adatai szerint a vulkán újabb kitörése várható a közeljövőben . A teheráni szovjet nagykövetség előtt afgán tüntetők napok óta oroszellenes jelszavak zászlói alatt vonulnak fel, tiltakozva a szovjet katonai megszállás ellen. Az egyik felirat így hangzott: „Bűnös oroszok, menjetek haza!” — Az “Old Moore’s Almanac” jóslatai szerint Jugoszláviában nyílt felkelés és Párizsban súlyos zavargások várhatóak 1981 folyamán. — A LENGYEL FÖLDMŰVELŐK SZTRÁJKKAL FENYEGETNEK A lengyelországi események további láncreakciójának számít az, hogy a lengyel farmerek, — akik az ország egész élelmiszer-ellátásának kulcsát a kezükben tartják —, a „Szolidaritás” független munkás szakszervezet mintájára ,ugyancsak egy, a kommunista párttól nem függő szervezeti tömörülés jogát követelik, annak ellenére, hogy a szovjet katonai beavatkozás lehetősége egyre sötétebb viharfelhőket ígér. Annak idején Sztálin munkatársai előtt bevallotta, hogy a vaskézzel kormányzott és vasfegyelemmel kordában tartott szovjet birodalom csakis annak köszönheti fennállását, hogy belülről nem lazítják a tartó pilléreket, amelyeket a párt és a szakszervezet jelent. „Ha a tengeralattjáró csak egy kis léket kap, máris az elsüllyedés veszélye áll fenn. A szovjet birodalmat minden rothadó nyugati befolyástól „légmentesen” kell elzárni”, — mondotta a hajdani véreskezű diktátor. A lengyelországi földművelők egy alsóbb bírósági fokon hozott ítélet ellen fellebbeztek, miszerint a földművelőknek nincs joguk független szakszervezet alakítására, mert nem gyári alkalmazottak, hanem önálló gazdák. Jelenleg a fellebbezést a Legfelső Bíróság elé terjesztették és, — ami a helyzetet még jobban kiélezi, — a lengyel „önálló gazdák” azzal fenyegetnek, hogy kedvezőtlen döntés esetén beszüntetik az összes élelmiszerszállításokat! A PÁPA EGY SZOVJET INVÁZIÓ ESETÉN LENGYELORSZÁGBA REPÜL A lengyel származású II. János Pál pápa őszentsége, a NEWSWEEK heti képes magazin tudósítója előtt kijelentette: ha a Szovjetunió megrohanja Lengyelországot, azesetben ő is Lengyelországba utazik, hogy honfitársai körében lehessen. A NEWSWEEK tudósítója megjegyezte, hogy a valóban a szenzáció erejével ható bejelentést őszentsége egy francia diplomata előtt tette, aki utólag megjegyezte, hogy II. János Pál pápa Őszentsége már előzőleg tudatta Moszkvával a fent ismertetett elhatározását. A Kreml valószínűleg emiatt egyelőre „kesztyűs kézzel” és nem harckocsikkal kezeli a válságos lengyel helyzetet. A LENGYEL FÖLDMŰVELŐK KULCSHELYZETE Csaknem minden más szovjet csatlósállamban a földművelés államosítása azt jelentette, hogy a magánszektor kezéből kivették a föld tulajdonjogát. Lengyelország helyzete azonban ebből a szempontból különlegesnek számít, mert a kb. 4 és félmillió lengyel magángazdálkodó az országos élelmiszer-ellátás nyolcvan százalékát ellenőrzi! A kommunista pártlap, a TRYBUNA LUDA máris liszt-, rizs-, kenyér- és tejhiányt jelentett, sőt. Karácsony hetében a II. világháború óta első ízben újra jegyre mérték a húst is. A nyár folyamán kezdeményezett lengyelországi munkássztrájkok indítékaként az akadozó élelmiszer-ellátást, a párttagoknak járó kedvezményes szétosztást és a méregdrága árakat emlegetik. BÉKEKÍSÉRLET AZ IRÁNI—IRAKI HÁBORÚ MEGSZÜNTETÉSÉRE Január havában Szaúd- Arábia és Kuvait a Mekkában rendezendő Izlám csúcskonferencia alkalmából kísérletet tesz, hogy az Irán és Irak között dúló háborúnak véget vessenek. Mekkában 42 arab állam képviselője találkozik majd a magas szintű csúcs alkalmával. Mohammed Abdo Yamani, Szaud-Arábia tájékoztatási minisztere bejelentette, hogy minda 42 arab állam elfogadta a Mekkába való meghívást, ahol az iráni-iraki háború a napirend egyik legfontosabb tárgyának számít. Az előzetes értesülések szerint Szaud-Arábia és Kuwait együttesen tűzszüneti javaslatot tesz Mekkában, melynek ezúttal több sikert ígérnek, mint a pakisztáni elnök, Mohammad Zia ul- Haq a háború kitörésekor tett a pakisztáni békítési kísérletének, amely a két fél merev magatartása következtében kudarccal járt. SÚLYOS HARCOK EL SALVADORBAN San Salvadorból jelenek, hogy a kormánycsapatok körülvettek egy kb. 1500 főnyi gerilla sereget a hondurasi határvidék közelében. José Guillermo Garcia ezredes, El Salvador hadügyminisztere közölte, hogy a gerillacsapat tagjai között nagyszámú kubai, panamai, nicaraguai katonát azonosítottak. A katolikus egyház szóvivőjének bejelentése szerint 1980 január 1 óta több mint tízezer személy halt meg a polgárháború során az ötmillió lakost számláló közép-amerikai országban. Arturo Rivera y Damas érsek megtiltotta a papságnak és az apácáknak azt, hogy esetleges politikai kijelentésekkel állást foglaljanak a szélsőbal és a jobboldal ádáz polgárháborús küzdelmében. CSAD — ÚJABB DOMINÓ QADDAFI ÖLÉBE? Az afrikai Csád leválasztása a francia érdekkörből a nyugati hatalmak újabb kudarcát jelenti. Muammar Qadaffi, Libya ultraradikális ezredesének szovjet gyártmányú „MIG-23” jet harcigép alacsony támadásai felőrölték a csádi felkelők ellenállását. Qaddafi nehéztüzérséggel, gépesített gyalogsági egységekkel és főleg légi támogatással sietett Goukoni Oueddei csádi elnök csapatainak segítségére. A kormánycsapatok győzelme egyben a kilenchónapos polgárháború végét is jelentheti. Libya mindeddig a katonai kudarcok sorozatát szenvedte el, amikor is 40 ezer főnyi, szovjet hadfelszereléssel rendelkező intervenciós csapatai Egyiptom, Niger, Uganda, Tunézia, Málta sorsát iparkodtak eldönteni és őket az „igazhitű Izlám” oldalára állítani. Csád gyakorlati elfoglalása ezúttal a Qaddafi első olyan katonai sikerének számít, amikor a libyai ezredes-diktátor elvei érvényesültek, miszerint „ki az új gyarmatosítókkal és az imperializmussal Afrikából!!!” (folytatás a 2-ik oldalon) író a Hargita alján (Farkas Tamás interjúja Sütő Andrással) Megmondanád, hol vagyunk? Tudom persze,hogy a Székelyföldön, Zedlaka közelében, a Hargita lábánál, de. . . Igen, közelebbről. . . Hát a Sikaszóban vagyunk,az úgynevezett alsó Bakópataka mentén. Ide építettem a kétszobás „menedékházat” a nyárára, de télire is részint magamnak, de jórészt a gyerekeknek, fiamnak, a lányomnak meg az unokáknak. Hadd süsse őket itt a hegyi nap, ismerkedjenek az ábeli rengeteggel, az erdei madarakkal, vadakkal, virágokkal, gombafélékkel. És az emberekkel persze. Azokkal, akik itt a szomszédaink. Nehéz életű emberek. Erdőlők. Vagyis.. .? Vagyis a fakitermelésben dolgoznak. Vágnak, huzatnak, hordanak. Lovakkal húzatják a nagy szálfákat, ami nemcsak nehéz, de veszélyes munka is. Miért jöttél ilyen messzire házat építeni? Pusztakamarás közelebb lett volna. Sokféle oka van. Egyrészt, mert itt kaptam helyet, ahová építeni lehetett. Továbbá: apámat, anyámat is elhozom ide a fenyveslevegőre. Ugrásnyira van ide a Hargitai Madaras, a gőzfürdővel. Csúznak,mindenféle öregkori bajnak a csontokra. . . Még továbbá: itt, a Székelyföld kellős közepén, itt van nyelvünk erdőrengetege. Szeretem hallgatni, hogy zúg körülöttem az otthoni, a pusztakamarási neszezéshez képest. Megiszunk otthon egy pohár erős szilvapálinkát, Feri bátyám krákog és azt mondja: ez nem „alimentára”.Vagyis nem állami boltból való. Sikaszói szomszédom is köhint egyet-kettőt, és azt mondja: ennek is elfelejtették a körmit levágni. Észlelheted, hogy kúszik az egyik, hogy szárnyal a másik megjegyzés. De én innen oda viszem. Igaz, kicsit a mesebeli ostobához hasonlítok vele: rostával hordom a vizet, vékával a napfényt. . . De így is vidni kell. Nyelvünk feudális korának viszonyait éljük. Egy helyt ragyog, másutt seny- s ved a nyelv. Egységesíteni kell. Most költöztünk be, most öltözünk be nemzeti nyelvünkbe. De még egyebekben is: alig léptünk a nemzetté válás útjára. Mikor egyesek máris kérdőjelet raknak a fogalom után. Máris azt kérdik: mi ez az avultság? Csak az élettől, a néptől elszakadott, tragikusan — de cinikusan is — elszakadott elmék képesek efféle kérdőjelekre. Lám, a minap is ezt olvasom valahol egy újságban: a szolgálatos, nyersagyú fenegyerek azt mondja fényes nappal, ország füle hallatára: Illyés Gyula, Nagy László, Juhász Ferenc stb. — irodalomként nem létezik számára. Hát jól van, tüsszent a bolha. De mint más tüszszentés. Mosakodni kell egy-egy ilyen tüsszentés után. Large*!« Independent Canadian Weekly in the Hungarian language