New Yorki Magyar Élet, 1981 (34. évfolyam, 2-49. szám)

1981-11-07 / 43. szám

1981. november 7. LAJOSSY SÁNDOR: Az otthoni közérzetrőle­m majd csak jobb lesz... Ez az ötvenhat előttről ismert ha­ngulathasonlóság megdöbbentett. Ráébred­tem, hogy én is majdnem így fogalmaztam sok eset­ben otthon, amikor meg akartam győzni magam kö­rülményeink ellenkezőjéről. Én azt hajtogattam, hogy majd csak kiforrja magát a rendszer! — Igen, 1956-nak kellett jönnie, hogy részleges vál­tozás történjen, mint pld. a gazdasági fellendülés, na­gyobb szólás­szabadság, vagy jobb érvényesülési le­hetőség. A rendszernek azon­ban több fájó pontja megmaradt. Ilyen ez a szellemi emberek bizonyos lebecsülése is, mely rossz közérzetet eredményezett és valósággal megfertőzte a társadalmat.­­Hivatalosan is mind töb­ben szellőztetik ezt a kény­szer­képzett rendellenessé­get. Egyelőre feltérképezés folyik és bűnbakot keresnek az általános rossz néphan­­gulat elfogadható magyará­zatára. Azonban ez csak egy a néhány elevenbevágó prob­lémák közül. Talán legré­gibbek közé tartozik az is­kolákban károsan erősza­kolt oroszosítás, melynek el­lenhatásaként­­ magyar­­nyelv felhígulása követke­zett be. Az egyházak ún. „lassú lépéseik” politikájá­val való irányítása az egy­házügyi hivatalon keresztül sem kielégítő a vallásos ma­gyarság számára. És még bizonyára egyébb bosszúsá­gok is hozzájárulnak az egészségtelen társadalmi közérzethez. Ezek között — talán — a leglényegesebb: a mai rendszernek nincs érzéke a magyar történelmi hagyo­mányok iránt (csak az ún. „haladó” hagyományokat ápolják). Pedig magyar ön­tudatunk legfontosabb motí­vuma: ezer éves történel­münk! Az újságokból értesül­tem az otthoni­ közérzet problémáról. Abban össze­geztem az elmondottakat, hogy az otthoni körülmé­nyek között, a­ gondolkodó, szellemi ember nem érzi jól magát. Képtelen­ úgy élni, hogy "önmagát be ne csapja. Ne szépítse nap mint nap maga előtt a helyzetét, és ne ringassa ma­gát abba a reménybe, hogy egyszer IKKA központi befizetőhely, főképviselet! Küldjön IKKÁ-t az International Agency-n keresztül! Rendeléseit azonnal továbbítjuk a budapesti IKKA Központhoz. A TELEX-en továbbított rendelés meggyorsítja a kiszolgálást. Dollárjáért mindenkor a legmagasabb Ft. árfolyamot fizetik ki az IKKÁ-n keresztül. USS 1.00 = 34.96 Ft CA$ 1­00 = 29.21 Ft A szülőknek és gyermekeknek továbbított IKKA küldemények ellenértéke az income tax jogszabályok szerint levonhatók a jövedelmi adóból. Minden befizetett rendelésről hivatalos nyugtát adunk. Kérésére a Magyarországról érkezett átvételi elismervényt kiküldjük. Küldeményét teljes garanciával továbbítjuk. Gyors, pontos, megbízható ügyintézés. 28 éve a magyarság szolgálatában! IKKA FŐKÉPVISELET INTERNATIONAL Agency Travel Service Division of Intragserv Ltd. 519 Bloor St. W. Toronto, Ontario M5S 1Y4 Telefon: (416) 537-3131 MAGYAR ÉLET BORSÁNYI JULIAN: A Szabad Európa Rádió az 56-os szabadságharcban és a tragédiát követően a magyar szerkesztőség kezdeményezései I. BEVEZETÉS: A sorozat témáinak áttekintése GALLICUS-nak a „Reflektor” műsorok szerkesztőjé­nek, a magyar éter utólérhetetlen harcosának, „baj­ , társi” ragaszkodással ajánlom. Ez év augusztusában a MAGYAR ÉLET szerkesztő­­■ súgától az­­alábbi szövegű levelet kaptam. „.. . Nemzetünk szabadságharcának negyedszázados évfordulója alkalmából megemlékezni kívánunk e nagy esemény különböző vetületeiről. Ezzel kapcsolatos a kö­vetkező kérdésünk. Nemcsak a hazai kommunista sajtó hírverése,­­ de Szoboljev szovjet NN-megbízott állítása szerint is (a Biz­­tonsági Tanácsban) a SZER „fellázító propagandája” okozta volna a hazai megmozdulás véres kialakulását, a békés megoldás meghiúsulását, ön —[ Sell ezredes néven — mint a Rádió szerkesztője szervezte és Irányította vol­na ezt a „lázító” tevékenységét. Érdemben így ír az angol Davit­ Irving legújabb könyve is. Az igazságot mai napig találgatjuk: az amerikai vezetőséget, a magyar szerkesztőséget, vagy személy szerint önt kell-e okolni? ..Magyar emigráns körökben elterjedt hírek szerint — éppen az 56-os események hatása alatt — Ön lett volna az, aki a magyar szerkesztőség és az amerikai vezetőség kö­zötti „partnerség” megvalósításán fáradozott, de hiába. Az ezzel kapcsolatos részletek ugyancsak érdekelnék az emigrációt. Miután kétségtelen, hogy ön szerkesztette a „Bell ezredes” cím alatt sugárzott adásokat, hogy közel két évtizedig ön volt a magyar szerkesztőséget az­­ameri­kaiak felé képviselő „Magyar Üzemi Tanács” elnöke, aligha lenne valaki ennél hivatottabb végre beszámolni az igazságról, a történtek hátteréről. Kérdezzük: hajlandó lenne-e az­­említett két aspek­tust tárgyaló cikk-sorozatát rendelkezésünkre bocsájta­­ni? .. Véleményem szeriint im­idenskinek, aki hazánk tragi­kus évtizedeiben az események szereplője, vagy közvetlen szemlélője volt, nemzeti kötelessége, hogy az utókor kró­nikása szalmára rögzítse beszámolóját. A véletlen akar­ta, h­o­gy én az egyik ilyen esemé­nynek statisztikája, egy­nek hivatalból szemülé’XSje, egyne­k pedig egyik főszerep­lője voltam. (Elsőnek tagja volta­m azon négy bizottság egyikeinek, amelyeket a vezérkar főnöke azzal küldött ki közvetlenül a Compiaine-i fegyverszünet után az akkor még álló nyu­gati arc­vonalra, hogy ítéletet alkothasson a német had­erő teljesítőképességéről, lehetséges további feladatok esetére.(1) Másodszor mint az Országos Légvédelmi Parancssnok­­ság egyik osztályvezetője az első hivatalos személy vol­tam, aki közvetlenül a végzetes bombatá­madás után Kas­sán járt. Ez volt az egyik oka annak, hogy harminc év­vel később szembeszá­lltam azokkal a kommunista vá­dakkal, amelyek­ a kassai eseményeket a német és ma­gyar katonai vezetés közös merényletének mondották, úgy gondolom, hogy ezt a feladatomat már lényegében és a gyakorlati lehetőség határáig befejeztem.. (2) Komoly ha­zai vélemények szerint azonban helyesebben járta­m vol­na el, ha a még hátralévő néhány életévemet a SZER­­Ibeli szerepeimmel összefüggő körülmények dokumentálá­sára fordíto­m.(3) Valóban, erről a témáról eddig hallgat­tam,­ holott-mint­­a-Tád­i-'egyi­k' exponát­­r szerkesztője, úgy­szintén a szerkesztők üzemen belüli képviseletének inici­­átora, a legközvetlenebb, sok tekintetben kezdeményező szerepem adódott, éppen az 56-os események kapcsán, ill. azok következtében, azon a két területen, amelyet a MAGYAR ÉLET előbb idézett levele említ. Ez nem két­séges. Az emlékezetemben még el nem homályosult, szerep­lésem­­ismeretei, valamint a birtokomban lévő jegyző­könyvek és okmánynak számító egyéb papí­rok, de a Rádió szerepével foglalkozó angol­ nyelvű kiadványok alap­ján is, több ,mint­ kétszáz oldalt kávám­ a két témakört analitikusan feldolgozó do­kumentáltililm. E hatalmas és jórészt hisztoriográfiai természetű anyagnak összesűrí­­tett tehát távoliról sem teljes, vázlatát kívánom érzékel­tetni a cikksorozatomban. A szabadságharc bukása után, 1957. január 10-én a Rádió magyar szerkesztőség­ének 24 tagja drámai hangú memorandumban fordult hozzám (mint az ak­kor még nem joghatályos üzemi tanács elnökéhez...) a nemzeti és zsurnalisztikai" repü­lá­ciájuk, valamint a lelkiismereti szabadságuk védelmében. (4) Ez az ismertetésem legyen egyben a hozzájuk intézett nagyon késői válaszom is. A Rádió felejthetetlen Mikes Imréje a munkásságát össze­foglaló könyvében(5) marcalngoló önváddal idéz egy ma­gyar anya hozzá intézett leveléből: „Ön . .. 1956. október 28-án azt mondta a Reflektorá­ban, hogy ifjaink, ne tegyétek le a fegyvert! .. . Most jövök a fiam sírjától...” A teljes dokumentációm, de talán imár ez az összesűrített is­mertetésem is, meggyőz­heti majd Mikes­­Imrét, hogy a magyar szerkesztők, mint műsoral­kotók(!), önvádjának nincsen helye. Persze, vol­tak hibák, szerintem igen, súlyosa­k, de ezeket egészen máshol kell keresni. Nem szabad azonban összetévesz­tenünk e hibákat adott helyzetek szükségszerűen kény­szerítő erejével. Remélem, hogy ez kitűnik majd a be­számolómból. A következőkben nem azt kívánom vizsgálni, hogy a szabadságharc napjainak­ óráinak eseményei milyen oko­zati összefüggésben, állottak a mindenkori SZER-műso­­rokkal. Ehelyett azokat a körül­ményeket törekszem ér­zékeltetni, amelyek szükségszerűen megszabták, mind a szabadságharc­ alatti politikai műsorok tartalmát és hang­ját, mind azok hatását a hallgatókra. A beszámolóm ter­mészetesen eleget tesz a szerkesztőség kívánságának is.­­Nem­­térek ki a „tervszerű lázatás”(6) vádjának, iletve az azzal együtt felmerülő felelősségnek kérdése elől se­m. Ehhez azonban először, hogy e szokatlan megjelölést használjam, a Rádió úgynevezett „rausarall­otási infra­struktúráját” kell megvizsgálnunk. Ezzel foglalkozik majd a köve­tkező beszámolóm. A további közleményei­mben szándékosan szentelek majd nagyobb teret azoknak a tö­­rekvéseiknek, a­melye­k a magyar osztályon belül a sza­badságharcot követően, de annak következményeképpen jelentkeznek. Dr. Varga László, a magyar em­igrációs egyik vezető személye (New York), a müncheni NEM­ZETŐR 1973. évi 275., 279., 285., valamint az 1975. évi 309. számaiban felettébb terjedelmes és kritikus tanulmányok­ban foglalkozott a Rádió magyar szerkesztőségének mű­­sorpolitikai kérdéseivel. Nem tudok arról, hogy az emig­rációiban ,valaha, valahol ilyen kimerítően foglalkoztak volna­­ kérdéssel. Varga László szemlélet­ét megértem, kritikája szellemével egyetértek. Mégis azt hiszem, hogy Varga bírálatának ún. „'approach'’-a éppen a Rádió „mű­­soralkotási infrasruktúrája” miatt, némileg irreális, ami­kor a magyar szerkesztőség (“Hungarian service”) igaz­gatójának, a kétségtelenül igen tehetséges Szabados Jó­­zsefnek működését a magyar emigráció kívánságainak méri. Úgy gondolom, hogy dr. Varga László a NEMZET PR-cikkének ,,approach”-án változtatott vol­na, a mindenképpen kívánatos bírálatának hangsúlyát­ máshová helyezi, ha úgy ismeri a magyar szerkesztőség törekvéseit a szabadságharc után, ahogyan azokat én a következőkben majd vázolni törekszem. Most pedig, e tájékoztató bevezetésem lezárásául, még konkréten rá­térek az 1956-októberi rádióműsorok „lázító” természe­tével foglalkozó vádakra. Róbert T. Hall, a SZER-rel foglalkozók Standard-mai­t­i­kájában(7) (amelyre a következő fejezetekben még hi­vatkozni fogok...) az 56. oldalon elmondja, hogy a sza­badságharc leverése után a nyugatnémet sajtó hevesen támadta a Rádió műsorpoliilfcikáját, mint a szerencsétlen­ség egyik okozóját. Holt hozzáteszi, hogy ezért a bonni kormány hivatalos vizsgálatot rendelt el, mely a Rádió JÁKLI ISTVÁN: A szeleknek vallom Télen csak ritkán vagyok itt. Nyáron inkább ... ha fényes szelek fordulnak be hozzám a ház elől — ide az udvarba. •Beszélek velük, balgán, mert nem értem minden szavuk. Valamiféle furcsa nyelvezet ez, a fríz szigetek üzenete ... megtört végtelen. A fák ormai közt bujkálva mentették hozzám fényüket. Emlékeimet élem már én szóbeli varázsban. Háry János, ki mesét felejtvén az igazlat hazudj­a jó ön­ önmagának — s vallja a szeleknek (fényeikben fürdetve megromlott testét): tett az élet, és én oly keveset éltem. 9. oldal szerepét teljesen tisztázta. (8) Nos, volt ezen közlés,ét a következő konkrétumokkal tudom kiegészíteni. 1959-ben (vagy 60-ban?) hivatalos minőségemben a bonni belügymisztériumban jártam, ahol Schau­fer­ ál­lamtitkárnál beekintthettem a szóbanforgó vizsgálat ferted­­ményeibe. (9) A „Kanzleramt” kívánságára a Rádió ve­zetősége ugyanis felt­erjesztette az 1956 októberi műsorok összes kéziratait (“script”-jeit). A belügy­minisztérium egy magyarul beszélő miniszteri tanácsosa, aki azelőtt az egyik budapesti minisztériumiban szolgált, másodma­gával kiválasztotta a politikai természetű adásokat, em­lékezetem szerint több mint ötvenet, és ezeket ném­etre fordították. Megállapították, hogy fegyveres ellenállásra való konkrét felszólítás, vagy az eseményekbe való konk­rét irányító beavatkozás, egyetlen kéziratnál sem volt megállapítható, csupán hat esetben jegyezték meg, hogy .. hat die Grenzen der gewünseten Zurückhaltung ,etwas (sic!) überschritten .. .”(10) Annak, hogy az „et­was” Szócska mit jelent és hogy konkréten mely hat eset­ről volt Szó, az idő rövidsége miatt nem tudtam utánajár­ni.(11) Bár a bonni vizsgálat alaposságához és a „felmen­tő” ítélet pártatlanságához nem férhet kétség, szerintem a dolog távolról sem ilyen egyszerű, éppen a magyar szerkesztőség körülményeinek és az őt ért méltánytalan­ságok tisztázásának szempontjából nem. Erről lesz majd szó az e lap hasábjain kélt hét mú­lva meginduló soroza­tiban. LÁBJEGYZETEK: (1) E bizottság elnöke Magyarossy Sándor altb. volt, tagjai Paletta J. vk. alez., Csetkey L. vk. szds. és magam. Az én fel­adatom kizárólag a légvédelem és légoltalom területére korlá­tozódott.­­ Az egyik érdemleges megállapításom az Eben Emael belga, erőd páncélkupoláinak elrombolásánál használt „üreges töltet" (akkor, persze, még nem volt neve..­.) első alkalmazása volt. Tudomásom van arról, hogy Magyarossy ab­bn. jelentését otthon megtalálták, de mint szigorúan zárolt anyagot kezelik. (2) Lásd — többek között — a Magyar Élet 1981. ápr. 4-től május 9-ig terjedő számait, valamint a müncheni Magyar Inté­zet sorozatában 1978-ban megjelent „Das Ratses des Bombanan­­griffes auf Kassa" című monográfiámat. .(3) Az egyik Számottevő ilyen vélemény az egykor­ magas beosztásokat betöltő volt vk. tiszttől származik, aki ma odahaza különböző intézetekben mint hadtörténelmi kutató tevékenykedik. (4) E memorandumra még visszatérek. (5) A müncheni „Griff" vállalat 1977. évi kiadásában: „Mikes Imre: Reflektor” 8. old. (6) Mód Péter az MN előtt így nevezte a SZER 1956 októberi tevékenységét. (7) Robert T. Holt: "Radio Free Europe” az “University of Minnesota Press” kiadásában. A kiadók között szerepel­ a to­rontói "Thomas Ellen Ltd.” is. Miután a munka a Free Europe Comm. közreműködésével 1958-ban, tehát már a szabadságharc után készült, és mert fontos konkrét adatokat tartalmaz a Rádió 1956-os műsorpolitikájára vonatkozóan is, e beszámolóm kidolgozásánál fontos forrásom volt, de részletesebb ismertetése túlnőne e sorozatom keretein. Holt könyvére hivatkoznak egyéb­ként az évforduló kapcsán megjelent közlemények is. Figyelmet érdemel még a Princeton Egyetem 1962-i "Propaganda and the cold war” szimpóziumában L. Galantier e­ladása az RFE szere­péről. (Public Affairs Press, Washington D.C.) (8) Holt szavai szerint: "... the investigation ... cleared RFE of the charges made ...” (9) Mint az üzemi bizottság elnöke egy prominens magyar szerkesztő vízum­ nehézségei ügyében jártam el, és az akkor Godesbergben lakó Hennyey Gusztáv volt vezes., külügyminisz­ter, támogatását kértem, aki mint a „Rab nemzetek szövetsége” ("Assambly of Captive Nations") egyik vezetője a bonni kor­mánynál kitűnő összeköttetésekkel rendelkezett. Hennyey vitt el az államtitkárhoz, akihez az említett kivizsgálás hivatalból tartozott. (10) Az idézőjelbe tett szöveget feljegyeztem. (31) A betekintett papírokból nyert információt átadtam a magyar műsorosztály igazgatójának. A­­másolat a nemzetiségi üzemi tanács irattárában fellelhető kell legyen. kanadaiak, akik különböző kulturális múlttal jöttek és Kanada számos területén telepedtek le. Együtt élnek és fejlődnek, mint büszke állampolgárai a mi nagyszerű országunknak. Tíz évvel ezelőtt a kormány hivata­losan is elismerte a különféle kultú-­­ tár­at­­Országunkban, amikor szabály­iba foglalja multiku­tituráló politiká­ját. Ez egy új­­kö­telezetts­g volt a növekvő fejlődésben és a megértés szellemének fokozá­sa a sokféle örök­­ségnek, ami nemzetünket alkotja. Canada GROWING TOGETHER. ANNIVERSARY ANNIVERSAIRE S’ÉPANOUIR ENSEMBLE iA tizedik évforduló évében kötele­­zettségünk a multi-kulturalizmusban­ erősebb mint valaha. És a holnap még fényesebb! Szóval, csatlakoz­zanak a múlt, jelen és jövő meg­ünnepléséhez. — egy jövőnek, ami folyamatosan összetart bennünket egymás és országunk megértésé­ben ... haladjunk együtt! ■ 1lB Minister of State Ministre d'Etat ■ Multiculturalism . Multiculturalisme !

Next