New Yorki Magyar Élet, 1982 (35. évfolyam, 2-49. szám)
1982-01-09 / 2. szám
Nem sokaság, hanem Lélek szabad nép tesz csuda dolgokat... berzsenyi NEW YORKI HUNGÁRIAM LIFE MAGYAR ÉLET Vol. 35. 2. XXXV. évfolyam 2. szám 1982. január 9. szombat. Jaruzelski nem merte bevetni a sorkatonaságot a Szolidaritás ellen: 99 piszkos dunkát 99 a lengyel fIVO végezte... Washington megtorló intézkedései 9 Április 26. A Sinai kiürítése? Csehszlovákiában a vallásos szülők gyermekei előtt elzárják a felsőbb oktatás lehetőségét . Romániában nagyszabású hamis tervteljesítési jelentések miatt leváltották a helyettes miniszterenököt. A Ceausescu rezsim bűnbakkereséssel iparkodik elvonni a lakosság figyelmét a katasztrofális élelmiszerhiányról: egy Stefanescu nevű ,,borkeresztelő” szélhámost, — aki csaknem egymillió dollárnyi kárt okozott az államnak, — halálra ítéltek —■ Az Ayatollah Khomeini újabb kipróbált hívét mészárolták le: Taghi Besharati parlamenti képviselővel három merénylő végzett — Franciaország újra megkezdi a Fangataufa és Mururoa atollsziget környéki kísérleti atomrobbantásokat — Guatemala közép-amerikai államban a karácsonykor kitört véres tömeges zavargások során száz ember meghalt és csaknem félezer megsebesült — Arosa portugál város szomszédságában a bőséges esőzés földcsuszamlást okozott, melynek következményeként 15 személy meghalt, számos a sebesültek száma . Jozef Glemp lengyel hercegprímás kijelentette: csak Walesa jelenlétében hajlandó a kormány képviselőivel megindítani az ország újjáépítését célzó tárgyalásokat. Egyébként a Reuter „magyar minta” szerint várja a hosszadalmasnak ítélt lengyel gazdasági kibontakozást — A Fülöp-szigeteken borzalmas erejű tájfun pusztított, a szökőár többezer lakóházat pusztított el — Az iráni rezsim a kétbillió dollár értékű, még fennmaradt amerikai áruhitelét USA fegyverek vásárlására szeretné fordítani — Az olasz kommunista párt élesen elítélte a Kreml antidemokratikus módszereit és „új utak” keresésére serkentette tagságát, mely tömeges tagsági könyv visszaküldésnek néz elébe — A NATO tábornok emberrablói, a Vörös Brigád-beli tettesek kegyekerítésére és nyomravezetőinek 830 ezer dollár jutalmat tűztek ki. A SZOVJET HARAPÓFOGÓ FÖLDRAJZA LENGYELHON KÖRÜL Még a múlt év októberében történt," hogy Viktor Kulikov, a Varsói Paktum tagállamai összevont hadseregeinek főparancsnoka százezer lengyel egyenruhát kért, és kapott! A Szolidaritás — pesti receptre emlékeztető — letörése során Kulikov személyesen ügyelt fel az AN—27 szállítógépeken — lengyel egyenruhában érkező 20 ezer főnyi szovjet csapatok leszállására, mely természetesen az éj sötétjében történt.További kétszovjet hadosztály azonnal távközlési központot épített fel a KGB — és a Jaruzelski vezérkar között. A „piszkos munkát”, a Szolidaritás gerincének megtörését Jaruzelski a reguláris katonaság helyett, az államvédelmi, ún. WOW egységekre és az ún. Polgári Milícia gépesített egységeire (ZOMO) bízta. Az 56 ezer főnyi WOW feladatai azonosak a szovjet KGB titkos rendőrséggel, míg a ZOMO acélsisakkal és pajzzsal ellátott rohamrendőrsége volt pl. az a szerv, amely a tűzoltó tiszti iskola kadettjeinek lázadását helikopter támadással letörte. A KONCENTRÁCIÓS TÁBOROK FELÁLLÍTÁSA Jelenleg a Nyugat a következő nagyobb lengyelországi fogolytáborokról tud: 3 Varsó és a főváros közelében, kb. 60 ezer főnyi letartóztatott, majd Mszowiecki és Minsk, továbbá délre Kielce, majd a déli Katowice, Poznan, végül a gdanszki óriástábor. Varsó körül szoros szovjet—WOW—ZOMO acélgyűrűt vontak. Az ország határán Kelet-Németországban 20, Csehszlovákiában 5, a keleti szovjet határon 12, Grodno környékén 13, végül Kaliningrád mellett, ahol 23 hajó várja, hogy a vasúti torlódás miatt késlekedő gabonaszállítmányokat kirakhassa. — 12 szovjet hadosztály helyezkedik el „lesállásban” . . . A SZOLIDARITÁS SZÜLETÉSÉTŐL KEZDVE A MAI „TETSZHALOTT” ÁLLAPOTIG .. . Dióhéjban összefoglaljuk a lengyel munkásmozgalomkibontakozásának időrendi krónikáját — egészen a Helsinkiben aláírt alapvető emberi jogoknak az álruhás katonai diktatúra által való sárba taposásáig. 1989. július — Edward Gierek ,pártvezér „meredek” élelmiszer-áremelést jelent be. Megkezdődnek az első munkástüntetések . 1989. augusztus — A balti Gdanszk városában 16 ezer sztrájkoló szabad szakszervezeti választásokat követel. Gierek meneszti Babiuch miniszterelnököt, aki elrendelte a húsárak felemelését. 17 nap múlva megszületik a szabad Szolidaritás — példátlan esemény a keleti blokk területén! 1980. november — Lech Walesa 10 millió tagot toboroz.A Munkásság fele Szolidaritás-tag! 1980. december — Jania pártvezér részt vesz a Varsói Paktum nagyhirtelen összehívott moszkvai tanácsülésén. Washington szovjet inváziótól tart. 1981. február — Jaruzelski tábornok lép a leváltott Pinkowski kormányfő helyébe és 90 napos sztrájk moratóriumot hirdet. Brezsnyev ,.a szocialista állam oszlopainak szilárdságát” látja veszélyben. 1981. április — parasztszakszervezet engedélyezésének követelése. Nagyszabású Varsói Paktum csapathadgyakorlatok az ország területén belül — és körül. 1981. július—augusztus — titkos kommunista tisztválasztás. Szénbányász és buszsofőr sztrájk az eltűnőben lévő élelmiszerkészlet miatt. 1981. szeptember — A Szolidaritás első országos kongresszusa. 1981. október — Kania pártvezér helyett Jaruzelski tábornok lép a párt élére és „rendkívüli intézkedésekkel” fenyeget. 1981. november — Walesa—Jaruzelski—Jozef Glemp bíboros „csúcstalálkozója”. — Folytatás a 2. oldalon — STIRLING GYÖRGY: Hogy is állunk azzal a bizonyos kádári konszolidációval? „Az ellenforradalom leverése óta eltelt 25 esztendő politikai és gazdasági eredményei, a szocialista társadalmi rendszer szilárdsága és népszerűsége az a tényező, amely elsődleges szerepet játszik Magyarország nemzetközi megítélésében. Ez és a szocialista külpolitika alapvető elveihez való ragaszkodásban megnyilvánuló folyamatosság, egyidejűleg a gyorsan változó nemzetközi gazdasági és politikai körülményekhez való alkalmazkodó- és reagálóképesség biztosította azt, hogy hazánk, mint a szocialista közösség önálló és megbízható résztvevője, világszerte széleskörű elismerést és megbecsülést vívott ki. Egész történelmünk mércéjével is kiemelkedő eredmény ez!” A fenti idézet, melyet első olvasásra nem könnyű megérteni, a Magyar Tudományos Akadémia néhány héttel ezelőtt tartott ankétjén hangzott el és a Kádár-korszak konszolidációs politikájának öszszefoglalását, méltatását akarja adni. Az idézet egy hosszabb előadás befejező része, egy fejtegetésé, melyet Berecz János, a Párt Központi Bizottságának külpolitikai osztályvezetője mondott el és melyet — fontosságára való tekintettel — később a sajtó is közölt. Berecz János nem akárki: ő a párt elsőszámú külpolitikai szakértője, amit előadása címe — „Magyarország és a nemzetközi, politika” — is elárul. Amellett — úgy látszik— szakértő az 1956-os eseményekben is: „1956 _ negyedszázad távlatából” című, a Társadalmi Szemlében megjelent hosszú tanulmányából pár hete már idéztünk részleteket s tudunk egy kötetéről, mely „Ellenforradalom tollal és fegyverrel” címmel most kerül új, bővített kiadásban a közönség elé. Hogy Berecz elvtárs miképp vélekedik 1956-ról, az nem szorul különösebb magyarázatra, hiszen ő a párt álláspontját képviseli, ami változatlanul és mereven ragaszkodik az „ellenforradalom” teóriájához. Erről már az előző hetekben különböző hazai cikkekből és tanulmányokból idézett részletekből is meggyőződhetett bárki. Idéznivaló bőven volt: a huszonötéves évforduló alkalmából pld. a Népszabadság egy hat hétig tartó 13 részes cikksorozattal rukkolt elő, amelyben az „ellenforradalomra” vezető okoktól az október—novemberi napok leírásán át az ún. konszolidációig az egész témát feldolgozta, anélkül, hogy egy pillanatig is törekednék a legminimálisabb tárgyilagosságra. Ugyanilyen szellemben hangzott el egy nyolcrészes előadássorozat televízióban, a rádióban és több beszélgetés, visszaemlékezés a Fölösleges idézni egyéb részleteket, mert mind egy kaptafára készültek: az „ellenforradalom” gyalázása az, ami vörös fonalként húzódik végig valamennyi 56-ról szóló hazai íráson és a gondosan öszszeválogatott idézetek mind azt kívánják bizonyítani, hogy az eseményeket nyugati ügynökök irányították. Ennek jellemzésére hadd mutassunk még egyetlen bekezdést a Népszabadság cikksorozatának utolsó folytatásából: „Az ellenforradalom napjaiban, a régi, reakciós pártok feltámasztásával együtt, megkezdődött a jobboldali ifjúsági szervezetek, a cserkészmozgalom, az egyházak ifjúsági szervezeteinek életrekeltése. A legtragikusabb persze az volt, hogy az ellenforradalomnak sikerült néhány száz, a valóságos viszonyokról mit sem sejtő fiatalt beszervezni fegyveres csoportjaiba, köztük 12—14 éves gyerekeket, akiket kitanítottak a benzines palackokkal való támadásra. S voltak köztük, akik életükkel fizettek azok bűneiért, akik a háttérből irányították őket, belehajszolták őket az esztelen, véres akciókba.” A Népszabadság cikkírói megfeledkeztek arról, hogy a Molotov- koktélos partizánharcra az úttörőknél oktatták ki a pesti srácokat s ha azt azok Budapest védelmében a szovjet tankokkal szemben alkalmazták, saját fegyverükkel támadtak oktatóikra . . . Olyan hősiességgel és oly eredményesen, hogy azok hanyat-homlok megfutottak: ha lesz még egyszer szabad Magyarország, ott szobrot kell kapjon az ismeretlen pesti srác, aki 1956-ban kivívta a világ csodálatát. A Magyar Tudományos Akadémia ankétja — mint címe is mutatja: „Válság és megújulás” — főleg az „ellenforradalom leverése” utáni konszolidációval foglalkozik és ez a témája Berend T. Iván és Nyers Rezső közgazdászok ott elhangzott fejtegetéseinek. És a konszolidáció áll a Népszabadság cikksorozata utolsó fejezeteinek központjában is, érdemes talán néhány mondatot szentelni ennek a kérdésnek. A „Konszolidáció” az idegen szavak szótára szerint „ingatag politikai és gazdasági helyzet megszilárdulása” és hadd lássuk, miért, hogyan és mennyire szilárdult meg a Kádár-rezsim helyzete 1956. november 4-től napjainkig, a negyedszázad alatt? Hogy Kádár és az egész ország helyzete ingatag volt 1956 novemberében és még nagyon sokáig utána, azt még a kommunisták sem — Folytatás az 5. oldalon — ZSIGMOND ANDRÁS: Két évforduló Jooz-Den Kei magyar eviorausoi innelelünk: Arany János halálának és Kodályi holtan születésének 100. évfordulóját. A vél 1tlen különös játéka, hogy Arany Jánosbban az évben hunyt el, amikor Kodályi, faltán született s igy kettőjük élete átfogja!s magyar történelem egy olyan korszakát, amelyből a mánk született, ahonnan eszme- Hágunk zöme származik. Arany János 817-ben született, Kodály Zoltán 1967-ben járt meg, m így a legutóbbi 150 év életműtök kerete, amelyben olyan történelmi események zajlottak le a magyarság életében, mint a reformkor, az 1818-as szabadságharc, a kiegyezés, az I. világháború, Trianon, az első proletárdiktatúra, a Horthyrendszer, a II. világháború, a párizsi „békekötés”, a Rákosi-diktatúra, az 1956-os szabadságharc és végül a Kádár-rendszer. Mindezek a történelmi események rányomák bélyegüket a magyar nép életére, — de elmondhatjuk — Arany (és vele Petőfi, Tompa) és Kodály (és vele Bartók) eszméi, életművük meghatározóbb jellegű volt a magyarság mai szellemi arculatának kialakításában minden történelmi eseménynél. Mit hirdetett Arany és Kodály? Egyszóval így felelhetnénk: a népiséget, ami Arany (és Petőfi) megfogalmazásában azt jelenti, hogy a magyar irodalmi nyelvet a nép által beszélt, , a századok során tisztán megőrzött formájában kell megújítani. Ehhez fűzték hozzá: „Ha majd egyszer a magyar népi nyelv lesz uralkodó irodalmunkban, akkor eljön az idő, hogy a politikában is a nép (a demokrácia) uralkodjék.” — Kodály (és Bartók) „népisége” meg azt jelentette, hogy a magyar zenének a magyar népzenéből kell megújulnia, — de ők továbbmentek kultúrtéren és hirdették: „Feltetszett előttünk egy népből újjászületett, művelt Magyarország képe ... Nemcsak arról van szó, hogy megmentsük népi zenei értékeinket, hanem arról, hogy az újra felfedezett ősi magyar kultúrértékekből újjászülessen egész magyarságunk.” Elmondhatjuk: 150 év alatt szörnyű történelmi viharok zúgtak el fejünk fölött, amelyek alaposan megrázták a „magyarság fáját”. Rányomta bélyegét életünkre az osztrák elnyomás, majd a kiegyezés a Habsburg-dinasztiával, — Trianon, amely a magyar nép millióit kényszerítette idegen járomba, — a német megszállás, majd a II. világháború után az orosz zsarnokság és vele a kommunizmus. Mindezek a történelmi viharok — hála Istennek! — ha befolyásolták is a magyarság életét, tartós nyomot nem hagyhattak, mert nem tudtak a nép lelkéhez férni! Hiába uralkodtak rajtunk a Habsburgok, Kun Béla, Hitler, Sztálin, Rákosi, Gerő és uralkodik ma Kádár, — a magyar nép lelkét nem tudták meghóditani. A magyar nép lelkéhez költői férkőztek: Arany, Petőfi, Tompa, később Ady. — Írói: Madách, Móricz, Szabó Dezső, Tamási, — zenészei: Erkel, Kodály és Bartók s azok hódították meg. Ezt a lelkületet, amely az ősi magyar népi hagyományokból táplálkozik, a demokrácia elvein épül fel, az ezeréves kereszténységből vette át hitbeli és erkölcsi kincseit, — ezt a szellemiséget kell őriznünk, ápolnunk, mint szemünk fényét, ezt kell átadnunk gyermekeinknek, az elkövetkező századoknak. Ezt a lelkiséget, szellemiséget hirdetjük akkor is, amikor olyan jubileumokat ünnepelünk, mint Kodály és Arany születésének és halálának évfordulója 14 pap és a keresztény világrend írta Frey András A múlt héten, amikor azt mondtuk, hogy legközelebb vesszük szemügyre, milyen ütőkártyák vannak Brezsnyev és milyenek Reagan kezében, nem gondoltuk, hogy erre épp ezekben a napokban fog hirtelen több fény vetődni. Reagan szándékosan növeli a nyomort A legfeltűnőbb esemény az volt, ami Washingtontól északra, Baltimore városában történt. Alig ültek le egymással szemben a genfi konferencia asztalánál Reagan és Brezsnyev megbízottai, hogy a Nyugat-Európára nehezedő orosz atomerő túlsúlyáról tárgyaljanak. Baltimore-ban olyan nyilatkozatot tettek közzé, mely a nyugat pozícióját, az amerikai álláspontot gyöngíti. Ezt a Reagan elnökhöz intézett levelet tizennégy amerikai pap írta alá, köztük Borders baltimore-i érsek, Wertz metodista püspök, Leighton episzkopális püspök, Loeb, a baltimore-i rabbik tanácsának elnöke és Monios görög-keleti főesperes. A levélben azzal vádolják Reagant, hogy „a honvédelmi program kiterjesztésével. .. előmozdítja a nyomort”. A tiltakozásnak erős politikai mellékízt ad, hogy félreérthető szavakat használtak. A levél ugyanis nem elégszik meg azzal, hogy azt mondja, a fegyverkezés következtében kevesebb pénz jut az amerikai szegényeknek. Hanem azt olvassa rá az orosz katonai túlerő ellen védekező Reagan fejére, hogy segíti növelni (előmozdítja, „promotes”) a nyomorúságot. Ez a vád olyan messze esik a valóságtól, hogy az ember a fejét fogja: mi indíthatta Isten szolgáit arra, hogy hátbatámadják Reagant, aki azért akar fegyverkezni, hogy pogányság ellen védelmezze a keresztény humanista világrendet. Nevezetesen azt a keresztény civilizációt — s ez a megjegyzés Loeb rabbira vonatkozik — amely a kétezer éve tartó diaszpóra alatt a zsidók életformájának is, politikai hagyományainak is a formálója volt. A vezetők nem vezetnek A kérdésre, hogy mi vezethette a baltimore-i nyilatkozat aláíróit, nem tudunk más magyarázatot elképzelni, mint azt, hogy mint manapság sokan mások, ők is megfeledkeztek a népuralom egy lényeges alapeleméről. Arról, hogy a parlamentarizmus csak akkor funkcionál jól, ha a vezetőik — a politikusok is, a papok is — világosan megmondják, mit akarnak s azt miért akarják, és ha a nép nem a demagógia árjától elöntve, hanem szabadon dönthet afelől, hogy melyik programot, melyik magyarázatot választja. Szóval, ha a vezetők vezetnek és nem politikai divatokhoz, nem a tömeg hangulatához igazodnak. A baltimore-i papok is jobban tennék, ha nem a népszerűséget keresnék politikusok módjára, hanem a saját eszükre hallgatnának és arra gondolnának, amit Pacelli (a későbbi XII. Piusz) mondott nuncius korában Velicsnek, az akkori müncheni magyar követnek: — A papi lelkiismeret a pápánál is nagyobb úr. A papoknak politikai jelszavaktól való függetlensége annál fontosabb, mert az egyik ütőkártya, amit a genfi atom-leszerelési értekezleten az oroszok íi akarnak játszani, a nyugaton folyó pacifista és de■étista propaganda — vagyis hogy nyugaton könnyebb egyoldalú leszerelésről, jó sok pénznek más célra való megtakarításáról ábrándozni, mint a kellemetlen igazságot kimondani és a német a veszély elhárításának költséges voltára figyelmeztetni. Kőzápor Ceausescura Ezen a héten egyébként egy más orosz ütőkártya is gyarapodott erőben. A német szociáldemokraták három szovjetbarát vezetője (Brandt pártelnök; Wehner, a parlamenti frakció elnöke; és Bahr, a párt szervezője) az eddiginél is nyíltabban állt ki az orosz álláspont mellett. Ezek hárman s a pártnak velük masírozó balszárnya arra akarja rászorítani (Folytatás a negyedik oldalon)