New Yorki Magyar Élet, 1982 (35. évfolyam, 2-49. szám)

1982-01-09 / 2. szám

Nem sokaság, hanem Lélek­­ szabad nép tesz csuda dolgokat... berzsenyi NEW YORKI HUNGÁRIAM LIFE MAGYAR ÉLET Vol. 35. 2. XXXV. évfolyam 2. szám 1982. január 9. szombat. Jaruzelski nem merte bevetni a sorkatonaságot a Szolidaritás ellen: 99 piszkos d­unkát 99 a lengyel fIVO végezte... Washington megtorló intézkedései 9 Április 26. A Sinai kiürítése? Csehszlovákiában a vallásos szülők gyermekei előtt elzárják a felsőbb­­ oktatás lehetőségét . Romániában nagyszabású hamis tervteljesítési jelenté­sek miatt leváltották a helyettes miniszterenököt. A Ceausescu rezsim bűnbak­­kereséssel iparkodik elvonni a lakosság figyelmét a katasztrofális élelmiszer­­hiányról: egy Stefanescu nevű ,,borkeresztelő” szélhámost, — aki csaknem egymillió dollárnyi kárt okozott az államnak, — halálra ítéltek —■ Az Ayatol­lah Khomeini újabb kipróbált hívét mészárolták le: Taghi Besharati parla­menti képviselővel három merénylő végzett — Franciaország újra megkezdi a Fangataufa és Mururoa atollsziget környéki kísérleti atomrobbantásokat — Guatemala közép-amerikai államban a karácsonykor­ kitört véres tömeges za­vargások során száz ember meghalt és csaknem félezer megsebesült — Arosa portugál város szomszédságában a bőséges esőzés földcsuszamlást okozott, melynek következményeként 15 személy meghalt, számos a sebesültek száma . Jozef Glemp lengyel h­ercegprímás kijelentette: csak Walesa jelenlétében hajlandó a kormány képviselőivel megindítani az ország újjáépítését célzó tárgyalásokat. Egyébként a Reuter „magyar minta” szerint várja a hossza­dalmasnak ítélt lengyel gazdasági kibontakozást — A Fü­löp-szigeteken borzal­mas erejű tájfun pusztított, a szökőár többezer lakóházat pusztított el — Az iráni rezsim a kétbillió dollár értékű, még fennmaradt amerikai áruhitelét USA fegyverek vásárlására szeretné fordítani­­ — Az olasz kommunista párt élesen elítélte a Kreml antidemokratikus módszereit és „új utak” keresésére serkentette tagságát,­ mely tömeges tagsági könyv visszaküldésnek néz elébe — A NATO tábornok emberrablói, a Vörös Brigád-beli tettesek kegyekerítésére és nyomravezetőinek 830 ezer dollár jutalmat tűztek ki. A SZOVJET HARAPÓFOGÓ FÖLDRAJZA LENGYELHON KÖRÜL Még a múlt év októberé­ben történt," hogy Viktor Ku­likov, a Varsói Paktum tagálla­mai összevont hadseregei­nek főparancsnoka száz­ezer lengyel egyenruhát kért,­­ és kapott! A Szolidaritás — pesti receptre emlékeztető — le­törése során Kulikov szemé­lyesen ügyelt fel az AN—27 szállítógépeken — lengyel egyenruhában érkező 20 ezer főnyi szovjet csapatok le­szállására, mely természete­sen az éj sötétjében történt.­­További két­­szovjet had­osztály azonnal távközlési központot épített fel a KGB — és a Jaruzelski vezérkar között. A „piszkos munkát”,­ a Szolidaritás gerincének megtörését Jaruzelski a reguláris katonaság he­lyett, az államvédelmi, ún. WOW egységekre és az ún. Polgári Milícia gépesített egységeire (ZOMO) bízta. Az 56 ezer főnyi WOW feladatai azonosak a szov­jet KGB titkos rendőrséggel, míg a­ ZOMO acélsisakkal és pajzzsal ellátott roham­­rendőrsége volt pl. az a szerv, amely a tűzoltó tiszti iskola kadettjeinek lázadá­sát helikopter támadással letörte. A KONCENTRÁCIÓS TÁBOROK FELÁLLÍTÁSA Jelenleg a Nyugat a következő nagyobb lengyel­­országi fogolytáborokról tud: 3 Varsó és a főváros kö­zelében, kb. 60 ezer főnyi le­tartóztatott, majd Mszowiec­­ki és Minsk, továbbá délre Kielce, majd a déli Katowi­ce, Poznan, végül a gdansz­­ki óriástábor. Varsó körül szoros szov­jet—WOW—ZOMO acélgyű­­rűt vontak. Az ország hatá­rán Kelet-Németországban 20, Csehszlovákiában 5, a keleti szovjet határon 12, Grodno környékén 13, vé­gül Kaliningrád mellett,­­ ahol 23 hajó várja, hogy a vasúti torlódás miatt késle­kedő gabonaszállítmányo­kat kirakhassa. — 12 szovjet hadosztály helyezkedik el „lesállásban” . . . A SZOLIDARITÁS SZÜLETÉSÉTŐL KEZDVE A MAI „TETSZHALOTT” ÁLLAPOTIG .. . Dióhéjban összefoglal­juk a lengyel munkásmoz­galom­­kibontakozásának időrendi krónikáját — egé­szen a Helsinkiben aláírt alapvető emberi jogoknak az álruhás katonai diktatú­ra által való sárba taposá­sáig. 1989. július — Edward Gierek ,pártvezér „mere­dek” élelmiszer-áremelést jelent be. Megkezdődnek az első munkástüntetések­ . 1989. augusztus — A balti Gdanszk városában 16 ezer sztrájkoló szabad szak­­szervezeti választásokat kö­vetel. Gierek meneszti Ba­­biuch miniszterelnököt, aki elrendelte a húsárak feleme­lését. 17 nap múlva meg­születik a szabad Szolidari­tás — példátlan esemény a keleti blokk területén! 1980. november — Lech Walesa 10 millió tagot tobo­­roz.A Munkásság fele Szo­­lidaritás-tag! 1980. december — J­ania pártvezér részt vesz a Var­sói Paktum nagyhirtelen összehívott moszkvai tanács­ülésén. Washington szovjet inváziótól tart. 1981. február — Jaru­zelski tábornok lép a levál­tott Pinkowski kormányfő helyébe és 90 napos sztrájk moratóriumot hirdet. Brezs­­nyev ,.a szocialista állam oszlopainak szilárdságát” látja veszélyben. 1981. április — paraszt­szakszervezet engedélyezé­sének követelése. Nagysza­bású Varsói Paktum csapat­hadgyakorlatok az ország te­rületén belül — és körül. 1981. július—augusztus — titkos kommunista tiszt­­választás. Szénbányász és busz­sofőr sztrájk az eltűnő­ben lévő élelmiszerkészlet miatt. 1981. szeptember — A Szolidaritás első országos kongresszusa. 1981. október — Kania pártvezér helyett Jaruzelski tábornok lép a párt élére és „rendkívüli intézkedések­kel” fenyeget. 1981. november — Wale­sa—Jaruzelski—Jozef Glemp bíboros „csúcstalálkozója”. — Folytatás a 2. oldalon — STIRLING GYÖRGY: Hogy is állunk azzal a bizonyos kádári konszolidációval? „Az ellenforradalom leverése óta eltelt 25 esztendő politikai és gazdasági eredményei, a szocialista társadalmi rendszer szilárdsága és népszerűsége az a tényező, amely elsődleges szerepet játszik Ma­gyarország nemzetközi megítélésében. Ez és a szocialista külpolitika alapvető elveihez való ragaszkodásban megnyilvánuló folyamatosság, egyidejűleg a gyorsan változó nemzetközi gazdasági és politikai kö­rülményekhez való alkalmazkodó- és reagálóképesség biztosította azt, hogy hazánk, mint a szocialista közösség önálló és megbízható résztvevője, világszerte széleskörű elismerést és megbecsülést ví­vott ki. Egész történelmünk mércéjével is kiemelkedő eredmény ez!” A fenti idézet, melyet első olvasásra nem könnyű megérteni, a Magyar Tudományos Akadémia néhány héttel ezelőtt tartott ankét­jén hangzott el és a Kádár-korszak konszolidációs politikájának ösz­­szefoglalását, méltatását akarja adni. Az idézet egy hosszabb előadás befejező része, egy fejtegetésé, melyet Berecz János, a Párt Központi Bizottságának külpolitikai osztályvezetője mondott el és melyet — fontosságára való tekintettel — később a sajtó is közölt. Berecz János nem akárki: ő a párt elsőszámú külpolitikai szakértője, amit elő­adása címe — „Magyarország és a nemzetközi, politika” — is elárul. Amellett — úgy látszik­— szakértő az 1956-os eseményekben is: „1956 _ negyedszázad távlatából” című, a Társadalmi Szemlében megje­lent hosszú tanulmányából pár hete már idéztünk részleteket s tudunk egy kötetéről, mely „Ellenforradalom tollal és fegyverrel” címmel most kerül új, bővített kiadásban a közönség elé. Hogy Berecz elvtárs miképp vélekedik 1956-ról, az nem szorul különösebb magyarázatra, hiszen ő a párt álláspontját képviseli, ami változatlanul és mereven ragaszkodik az „ellenforradalom” teóriájá­hoz. Erről már az előző hetekben különböző hazai cikkekből és ta­nulmányokból idézett részletekből is meggyőződhetett bárki. Idézni­­való bőven volt: a huszonötéves évforduló alkalmából pld. a Nép­­szabadság egy hat hétig tartó 13 részes cikksorozattal rukkolt elő, amelyben az „ellenforradalomra” vezető okoktól az október—novem­beri napok leírásán át az ún. konszolidációig az egész témát feldol­gozta, anélkül, hogy egy pillanatig is törekednék a legminimálisabb tárgyilagosságra. Ugyanilyen szellemben hangzott el egy nyolcrészes előadássorozat televízióban, a rádióban és több beszélgetés, visszaemlékezés a Fölösleges idézni egyéb részleteket, mert mind egy kaptafára ké­szültek: az „ellenforradalom” gyalázása az, ami vörös fonalként hú­zódik végig valamennyi 56-ról szóló hazai íráson és a gondosan ösz­­szeválogatott idézetek mind azt kívánják bizonyítani, hogy az ese­ményeket nyugati ügynökök irányították. Ennek jellemzésére hadd mutassunk még egyetlen bekezdést a Népszabadság cikksorozatának utolsó folytatásából: „Az ellenforradalom napjaiban, a régi, reakciós pártok feltámasztásával együtt, megkezdődött a jobboldali ifjúsági szervezetek, a cserkészmozgalom, az egyházak ifjúsági szervezetei­nek életrekeltése. A legtragikusabb persze az volt, hogy az ellenfor­radalomnak sikerült néhány száz, a valóságos viszonyokról mit sem sejtő fiatalt beszervezni fegyveres csoportjaiba, köztük 12—14 éves gyerekeket, akiket kitanítottak a benzines palackokkal való táma­dásra. S voltak köztük, akik életükkel fizettek azok bűneiért, akik a háttérből irányították őket, belehajszolták őket az esztelen, véres akciókba.” A Népszabadság cikkírói megfeledkeztek arról, hogy a Molotov­­- koktélos partizánharcra az úttörőknél oktatták ki a pesti srácokat s ha azt azok Budapest védelmében a szovjet tankokkal szemben alkal­mazták, saját fegyverükkel támadtak oktatóikra . . . Olyan hősies­séggel és oly eredményesen, hogy azok hanyat-homlok megfutottak: ha lesz még egyszer szabad Magyarország, ott szobrot kell kapjon az ismeretlen pesti srác, aki 1956-ban kivívta a világ csodálatát. A Magyar Tudományos Akadémia ankétja — mint címe is mu­tatja: „Válság és megújulás” — főleg az „ellenforradalom leverése” utáni konszolidációval foglalkozik és ez a témája Berend T. Iván és Nyers Rezső közgazdászok ott elhangzott fejtegetéseinek. És a konszo­lidáció áll a Népszabadság cikksorozata utolsó fejezeteinek központ­jában is, érdemes talán néhány mondatot szentelni ennek a kérdés­nek. A „Konszolidáció” az idegen szavak szótára szerint „ingatag politikai és gazdasági helyzet megszilárdulása” és hadd lássuk, miért, hogyan és mennyire szilárdult meg a Kádár-rezsim helyzete 1956. november 4-től napjainkig, a negyedszázad alatt? Hogy Kádár és az egész ország helyzete ingatag volt 1956 novem­berében és még nagyon sokáig utána, azt még a kommunisták sem — Folytatás az 5. oldalon — ZSIGMOND ANDRÁS: Két évforduló Jooz-Den Kei magyar eviorausoi inne­­l­elünk: Arany János halálának és Kodály­i holtan születésének 100. évfordulóját. A vél 1­­tlen különös játéka, hogy Arany János­­­­bban az évben hunyt el, amikor Kodályi, faltán született s igy kettőjük élete átfogja!­s­­ magyar történelem egy olyan korszakát,­­ amelyből a mánk született, ahonnan eszme- Hágunk zöme származik. Arany János 817-ben született, Kodály Zoltán 1967-ben járt meg, m így a legutóbbi 150 év életmű­tök kerete, amelyben olyan történelmi ese­­mények zajlottak le a magyarság életében, mint a reformkor, az 1818-as szabadság­harc, a kiegyezés, az I. világháború, Tria­­non, az első proletárdiktatúra, a Horthy­­rendszer, a II. világháború, a párizsi „bé­kekötés”, a Rákosi-diktatúra, az 1956-os szabadságharc és végül a Kádár-rendszer. M­indezek a történelmi események rányom­ák bélyegüket a magyar nép életére, — de elmondhatjuk — Arany (és vele Petőfi, Tompa) és Kodály (és vele Bartók) eszméi, életművük meghatározóbb jellegű volt a­ magyarság mai szellemi arculatának kiala­kításában minden történelmi eseménynél. Mit hirdetett Arany és Kodály? Egyszóval így felelhetnénk: a népi­sé­get,­­ ami Arany (és Petőfi) megfogalma­zásában azt jelenti, hogy a magyar irodal­mi nyelvet a nép által beszélt, , a századok során tisztán megőrzött formájában kell megújítani. Ehhez fűzték hozzá: „Ha majd egyszer a magyar népi nyelv lesz uralkodó irodalmunkban, akkor eljön az idő, hogy a politikában is a nép (a demokrácia) ural­kodjék.” — Kodály (és Bartók) „népisége” meg azt jelentette, hogy a magyar zenének a magyar népzenéből kell megújulnia, — de ők továbbmentek kultúr­téren és hirdet­ték: „Feltetszett előttünk egy népből újjá­született, művelt Magyarország képe ... Nemcsak arról van szó, hogy megmentsük népi zenei értékeinket, hanem arról, hogy az újra felfedezett ősi magyar kultúrérté­­kekből újjászülessen egész magyarsá­gunk.” Elmondhatjuk: 150 év alatt szörnyű történelmi viharok zúgtak el fejünk fölött, amelyek alaposan megrázták a „magyar­ság fáját”. Rányomta bélyegét életünkre az osztrák elnyomás, majd a kiegyezés a Habsburg-dinasztiával, — Trianon, amely a magyar nép millióit kényszerítette ide­gen járomba, — a német megszállás, majd a II. világháború után az orosz zsarnokság és vele a kommunizmus. Mindezek a törté­nelmi viharok — hála Istennek! — ha be­folyásolták is a magyarság életét, tartós nyomot nem hagyhattak, mert nem tudtak a nép lelkéhez férni! Hiába uralkodtak raj­tunk a Habsburgok, Kun Béla, Hitler, Sztá­lin, Rákosi, Gerő és uralkodik ma Kádár, — a magyar nép lelkét nem tudták meg­­hóditani. A magyar nép lelkéhez költői fér­kőztek: Arany, Petőfi, Tompa, később Ady. — Írói: Madách, Móricz, Szabó Dezső, Ta­mási, — zenészei: Erkel, Kodály és Bar­tók s azok hódították meg. Ezt a lelkületet, amely az ősi magyar népi hagyományokból táplálkozik, a demok­rácia elvein épül fel, az ezeréves keresz­ténységből vette át hitbeli és erkölcsi kin­cseit, — ezt a szellemiséget kell őriznünk, ápolnunk, mint szemünk fényét, ezt kell át­adnunk gyermekeinknek, az elkövetkező századoknak. Ezt a lelkiséget, szellemisé­get hirdetjük akkor is, amikor olyan jubi­leumokat ünnepelünk, mint Kodály és Arany születésének és halálának évforduló­ja­ 14 pap és a keresztény világrend írta Frey András A múlt héten, amikor azt mondtuk, hogy legközelebb vesszük szemügyre, mi­lyen ütőkártyák vannak Brezsnyev és mi­lyenek Reagan kezében, nem gondoltuk, hogy erre épp ezekben a napokban fog hirtelen több fény vetődni. Reagan szándékosan növeli a nyomort A legfeltűnőbb esemény az volt, ami Washingtontól északra, Baltimore városá­ban történt. Alig ültek le egymással szemben a gen­fi konferencia asztalánál Reagan és Brezs­nyev megbízottai, hogy a Nyugat-Európára nehezedő orosz atomerő túlsúlyáról tár­gyaljanak. Baltimore-ban olyan nyilatko­zatot tettek közzé, mely a nyugat pozíció­ját, az amerikai álláspontot gyöngíti. Ezt a Reagan elnökhöz intézett leve­let tizennégy amerikai pap írta alá, köztük Borders baltimore-i érsek, Wertz metodis­­ta püspök, Leighton episzkopális püspök, Loeb, a baltimore-i rabbik tanácsának el­nöke és Monios görög-keleti főesperes. A levélben azzal­­ vádolják Reagant, hogy „a honvédelmi program kiterjeszté­sével. .. előmozdítja a nyomort”. A tiltakozásnak erős politikai mellék­­ízt ad, hogy félreérthető szavakat használ­tak. A levél ugyanis nem elégszik meg az­zal, hogy azt mondja, a fegyverkezés követ­keztében kevesebb pénz jut az amerikai szegényeknek. Hanem azt olvassa rá az orosz katonai túlerő ellen védekező Rea­gan fejére, hogy segíti növelni (előmozdít­ja, „promotes”) a nyomorúságot. Ez a vád olyan messze esik a valóság­tól, hogy az ember a fejét fogja: mi in­díthatta Isten szolgáit arra, hogy hátba­­támadják Reagant, aki azért akar fegy­verkezni, hogy pogányság ellen védelmez­ze a keresztény humanista világrendet. Nevezetesen azt a keresztény civilizációt — s ez a megjegyzés Loeb rabbira vonatkozik — amely a kétezer éve tartó diaszpóra alatt a zsidók életformájának is, politikai hagyományainak is a formálója volt. A vezetők­ nem vezetnek A kérdésre, hogy mi vezethette a bal­timore-i nyilatkozat aláíróit, nem tudunk más magyarázatot elképzelni, mint azt, hogy mint manapság sokan mások, ők is megfeledkeztek a népuralom egy lényeges alapeleméről. Arról, hogy a parlamentarizmus csak akkor funkcionál jól, ha­ a vezetőik — a po­litikusok is, a papok is — világosan meg­mondják, mit akarnak s azt miért akar­ják, és ha a nép nem a demagógia árjától elöntve, hanem szabadon dönthet afelől, hogy melyik programot, melyik magyará­zatot választja. Szóval, ha a vezetők vezetnek és nem politikai divatokhoz, nem a tömeg hangu­latához igazodnak. A baltimore-i papok is jobban tennék, ha nem a népszerűséget keresnék politiku­sok módjára, hanem a saját eszükre hall­gatnának és arra gondolnának, amit Pa­­celli (a későbbi XII. Piusz) mondott nun­­cius korában Velicsnek, az akkori münche­ni magyar követnek: — A papi lelkiismeret a pápánál is nagyobb úr. A papoknak politikai jelszavaktól való függetlensége annál fontosabb, mert az egyik ütőkártya, amit a genfi atom-lesze­­relési értekezleten az oroszok í­i akarnak játszani, a nyugaton folyó pacifista és de­­■étista propaganda — vagyis hogy nyuga­­ton könnyebb egyoldalú leszerelésről, jó sok pénznek más célra való megtakarításá­ról ábrándozni, mint a kellemetlen igazsá­got kimondani és a német a veszély elhá­rításának költséges voltára figyelmeztetni. Kőzápor Ceausescura Ezen a héten egyébként egy más orosz ütőkártya is gyarapodott erőben. A német szociáldemokraták három szovjetbarát ve­zetője (Brandt pártelnök; Wehner, a par­lamenti frakció elnöke; és Bahr, a párt szervezője) az eddiginél is nyíltabban állt ki az orosz álláspont mellett. Ezek hárman s a pártnak velük ma­sírozó balszárnya arra akarja rászorítani (Folytatás a negyedik oldalon)

Next