New Yorki Magyar Élet, 1982 (35. évfolyam, 2-49. szám)

1982-07-03 / 27. szám

1982. július 3. Zúgott a harang Zólyom várában 1551 október havá­nak 20. napján, hogy hírül adja, Balassi János várkapi­tány és Sulyok Anna fiának, Bálintnak születését. Mohács után vagyunk. .. török, osztrák prédájává vált az or­szág ... Ott cseperedik Bálintunk a jól megerősített, felszerelt zólyomi várban, majd a besztercebányai alsó iskolában. Alig serdülten külhonba, Nürnbergbe is eljut. A nagy pré­dikátor, Bornemissza Péter oltja belé a vallásosságot, de a magyar nyelv szerelmét is. Kilenc nyelvet ért, de ami­kor verselni kezd, a magyarra fordul ékes nyelve. A nép nyelvét izelgeti, a magyar nyelv varázsa, szabad lángja végigkíséri hősien tragikus életútján. Balassi Bálint a magyar líra első, világirodalmi szintű képviselője Első nagy költőnk volt, aki országról, vitézi életről, szerelmekről, a magyar nyárról, őszről, télről verselt. .. a hegyekről, Tátoaaljáról, a havasi mezőkről. A néppel élt. . .!. 1572-ben, Rudolf koronázásakor, a daliás szép férfi a Pozsonyban összegyűlt fejedelmek, főurak előtt eljárja a magyar juhásztáncot. Fiatalságának minden szi­­lajságával, tüzével és olyan sikerrel, amelyről nemcsak évekig beszélnék, de a történelem, Istvánffy Miklós is fel­jegyzi. - ο ■ .-o.V Balassi Verseinélől'a ’Radvánitzky-kódexiben, fe­nnmaradt kéziratáig, -®.y. virágénekek” műfajában’ egyetlen-egy “sem ismeretes. A költő Rimay, ki Bálintunk .hű íródeákja volt, í­­agy,,devóci óvta!’’emlegeti „a mi elméé, tudós Balassi Bálintunk” szerelmi líráját. Emlékezésünknél, ne feledjük, hogy Balassi vérziva­taros, komor kor szülötte, életének nagyobbik részét csa­tározásokban­­tölti. Nehezen tud uralkodni önmagán, szen­vedélyein, minden sorscsapás fokozottan sújtja. De vihar­zó egyéniségét megható ,,mea culpázás” fékezi. Ez egyik legszebb jellemvonása költészetének.... „Bocsásd meg, úristen ifjúságom vétkét, Törüld el rútságát, Minden álnokságát, Könny its lelkem terhén”. Tudjuk, hogy Balassi minden tettének rugója egész életén át végi­ghúzódó viszonzatlanul maradt szerelme Lo­­sonczi Anna iránt, kit verseiben Júliának nevez. Érzi, hogy szenvedélye kárhozatos tesz élete folyására, szive mélyén békére, vagyira: „Ne szítsd tüzemet, hadd legyek csendes”. Petsig csak Losonczi Anna tudná megzabolázni viharzó életét: „Júlia életem, egyetlenegy lelkem, ki egyedül bír velem ...” Losonczi Anna másnak nyújtja kezét s a költő úgy marad egyedül „mint sík mezőn csak egy szál fa”. Szép virág lehetett Krusit Ilona, a liptói főispán leá­nya is, kinek „haja aranyszínű”, az ajaka „kaláris sza­bású”, a szava „­gyönyörű beszedőnek zengő”­. .. De Kru­sit Hana is más férjet választ, a költőnek nincs szeren­cséje a hű szerelemben. 1584-ben szerencsétlen lépésre határozta el magát. Nőül veszi unokatestvérét, Dobó Krisztinát.­„Szívednek nem hittem — tudod — sok ideig, De utánam jártál tovább esztendeig” De asszonya, gyermekének anyja, rövid együttélés után, elhagyja. Birtokperek lavinája szakad reá. Várhat­ja-e sorsának jo­bbrafordulását, mikor „Mindentől megváltam, egyedül maradtam, barátaim elhagytak ...” Kivándorol Lengyelországba. De nehéz megválni at­tól a földtől, amelynek rögeit vérével öntözte, am­elynek végvárain a vitézek az ő daliái mellett sorakoztak fel. Fel­csendül a­­magyar, líra talán legszomorúbbika: „Boldogtalan vagyok, Mert kínjaim nagyok. Béborult ifjúságom” Lengyelország, második hazája, menedéke ...! Még jól emlékezett, mikor először lépte át a határt 1571-ben atyjával, a gyarmati­ Balassi család fejével, Kékkő, Dí­vány, Hebbe, Liptóújvár urával, ki csodálatos módon sza­badult a császár börtönéből. Liptóújvártól északra kanya­rodik az út, hamar múlik itt az ősz. Szent Mihály napján talán már hó is esett a „gyönge” levélre ... „Zöld erdő harmatát Piros csizmám nyomát Hóval lepi be a tél...” A hegyigerincen még jól látna Hibbe és Liptóújvár kör­vonalait, a másik oldalon már a lengyel falvak, talán, fél­­ködük Krakkó . . . „Istenem, én ezt kértem: Utamban “vezérem Légy, s ments meg mindenektől Légy, s ments meg mindenektől. WfflllWiaWMMnHDII­M Vezérelj messze földre, Idegen nemzetre, Hol lakjam békességben, Hol lakjam békességben. Mert itten lakásom Nincsen maradásom ...” Mindez önámítás volt csupán. Azt hitte, idegen föl­dön végeszakad gyötrelmeinek. De Balassi Bálint nem tudhatott idegen nép földjén élni, sem meghalni. Halála önkéntes számlavetésének ötödik esztendejében haza­jön, csatlakozik a török ellen induló Pálffy Miklós sere­géhez. Ott vitézkedik Székes­fehérvár ostrománál, vissza­foglalja a Balassi nemzetség várait, Díványt és a romos, török felégette nógrádi Kékköt. 1594 tavaszán Esztergom ostrománál harcol. . . „Krisztus katonája voltam, miért félnék.­­.?” mondotta ott egy török ágyúgolyó által ha­lálra sebzett költő. Aliig negyven esztendős korában halt hősi halált s az egész ország tudta, vitéz férfi, rendkívüli ember hagyta el a szomorú magyari világot. „Föld meg­­szomorodék, / Holtát az vitéznek / siratá és keserűsé” búcsúzik Balassitól a hit Rimay János, kinek látomása szerint, arkangyal szállott le a véres esztergomi mezőre, s égbe vitte Balassi Bálint hős lelkét! . . Váltig nyílt kér­dés: azonnal elpusztult-e a virágénekek költője az eszter­gomi várhegy lábánál s csak holttestét szállították loktór nyughelyére, vagy a súlyosan sebesült Balassit szekéren vitték hibbei birtokára? Egykori liptói szóbeszéd szerint, útközben, Liptóújvár és Hibbe között lehelte ki sokat gyöt­rődő lelkét „Júlia” énekese. Hazakerült hát Liptóba a halott főúr ... Mi vonzotta életében oly gyakran ide? A ,,szörnyű havasok”, a liptói mezők smaragdja, a gyantát gyöngyöző fenyők lehelete? Ki tudná ezt megmondani. . .? „Mező jó illatot, Az éj szép harmatot Ád, ki kedves mindennél. ..” A múlt század kilencvenes éveiben mozgalom indult Balassi végső nyughelyének felkutatására. Ezeket a Ma- I gyar Tudományos Akadémia és Liptó vármegye végeztet­ték. A hibbei templom főoltárától nem messze, hatalmas i­dő alatt koporsószegre, kucsma maradványokra, kócsag­­­ tollakra és három csontvázra bukkantak. A budapesti Török Aurél antropológus megállapította, hogy a cson­tok, minden valószínűség szerint, Balassi Bálint, atyja és öccse maradványai, amelyeket fényes külsőségek között helyeztek vissza hibbei nyughelyükre. A két világháború között még a tetaplom bejáratánál, fehér márványlapon a következő felirat volt olvasható: „Gyarmatin Balassa­ Bálint emlékére állíttatta a Ma­gyar Tudományos Akadémia. Lantjáról szép, gazdag és hathatós magyar nyelvein dús képzelet erő, mély vallásos érzés, lángoló hazaszeretet, heves szenvedé­lyek, nyughatatlan gondok zengtek haza szerte”. Amikor Balassi Bálintra, az első nagy magyar költőre emlékezünk, megrendülten idézük fájdalmas búcsújának századok mélyéből visszacsengő néhány feledhetetlen sorát: „Oh én édes hazám, te jó Magyarország! Ki kereszténységnek viseled pajzsát; Viselsz pogány vérrel festett éles szablyát, Vitézlő oskola! immár Isten hozzád! Sok jó vitéz, kiket felemeltem, S kikkel sok jót tettem, tartottam, neveltem. Maradjon nálatok jó emlékezetem. Jusson eszetekbe jótétemrül nevem!” Ez a halk emlékezés is annak bizonyságtétele, hogy gyarmathi Balassi Bálint „jótetteit”, egész ragyogó élet­művét könnyharmatos szemmel idézik meg a kései ma­radékok! SIKCHICH LÁSZLÓ: Balassi Bálintra emlékezünk... MAGYAR ÉLET A­ hazai „Napjaink” c. folyóirat május 5. számában jelent meg ez a beszélgetés a fenti cím alatt. A „Nap­jaink” szerkesztősége az alábbi bevezetőt illesztette az interjú elé: . „Szerkesztőségünk a lap múlt évi számaiban egy kör­kérdéses interjúsorozatnak adott helyet. Az 56-os forra­dalmi események utáni „szellemi vákuumból” való kilé­pés, a konszolidálódás légkörében jelentkező alkotók, a Tűztánc, a Tiszta szigorúság című antológiák költői közül néhányan — sajnálatosan kevesen — írtak, beszéltek írói pályájuk két évtizedéről, alkotói és egzisztenciális hely­zetükről. Aligha van még a magyar irodalomnak olyan egyszerre induló, generációként is értelmezhető csoportja, amely akkora „szóródással” érvényesülne vagy nem érvé­nyesülne, mint épp ez a „hallgatást” megtörő csoport. A 60-as évek elején sajátosan új eszményekkel és ér­tékrenddel jelentkező fiatal költőgárda mutatkozott be: a Hetek csoportja. A név (számnév) Kabdebó Lóránttól származik, aki az új Írással (Farkas László) egyidőben mutatta be a Napjaink hasábjain ezt a költői csoportosu­lást. A Hetek — Ágh István, Bella István, Buda Ferenc, Kalász László, Raffai Sarolta, Ratkó József, Serfőző Si­mon — ma a magyar Ura fontos ágát, az életvitelhez, életállapothoz, az otthonról hozott és őrzött értékekhez kötődő, ún. „sorsköltészetet” reprezentálják. Szerkesztőségünk úgy határozott­ ,interjúsorozatban szólaltatja meg a „Hetek” tagjait. Első interjúnkat Kiss Ferenc irodalomtörténész készí­tette Ágh István költővel. Kiss Ferenc: Mégis, ahogy a beérkeztetek, egyre hatá­­rozottabbak vagytok a hagyományos szerep vállalásá­ban, kétségeitek ellenére fogékonyabbak a nemzeti gondok iránt." Ágh István: Igen, erre is érni kellett: a belátásra, hogy küzdenünk kell a nemzeti önbecsülésért, tanulsággá avatva a vereségeket, olyan tisztasággal és józansággal, hogy a közönyösök is belláthassák: nemzeti létünkről van szó. Sokszor úgy tűnik, mintha jövőnket élnénk föl. Ber­zsenyi, Vörösmarty, Ady, Németh László kérdései tódul­nak elénk, és Balassi példája, aki a három részre szakadt Magyarország pőrében pusztult el Esztergomnál. Kiss Ferenc: Igen. És szinte ugyanakkor, amikor Rat­kó József elkezdte nagy halottatok megidézését, akik tartják alattunk a földet. Ez az egyezés részes abban, hogy a „Hetek” néven ismert szövetség kialakult? Ágh István: öntudatlanul bizonyára ez is belejátszott a mi összeverődésünkbe, nem magunktól szerveződtünk. Első kötetünk megjelenésekor hasonló eredetünk, világné­zetünk okán alkalmat adtunk Kabdebó Lórántnak, hogy amolyan irodalmi behívóval rajba osszon bennünket a Napjaink fedele alatt. Mi ezt a besorolást örömmel fogad­tuk, hiszen barátok voltunk, vagy bennünk volt a barátság lehetős­ége. De hát nem is azért vagyunk mi együtt heten, hogy egymáshoz hasonuljunk, s hogy egymáshoz hasonlítgas­­suk magunkat. Mi akkor sem csak egymásra tettünk hű­séges fogadalmat, hanem az egész magyar költészetre. Szeretném, ha indulásunkat igazolná az idő. Iszonyú ne­­h­éz volt megjelenni. Jellemző, egyik alapversem, a Ha­rangszó a tengerészért másfél évig havert a Kottásnál, aztán egy részletével akarták becsapni türelmetlensége­met, miután ne­m húztam meg negyedére. Végül a Nap­jaink hozta le. Nekem ez a cselekedet azt jelentette, hogy fórumom van. Addig nem voltunk a kívánalmaknak valók. A Napjaink fészkéből kirepültünk. Ma már mindenütt köz­üik verseinket, de otthonunk azóta sincs. nininni aiiiiiiiiiiiiniiiiiiuiiininiiiuiii „A kétely nemzedéke vagyunk” (Beszélgetés ÁGH ISTVÁNNAL) Szórakoztató. Elbűvölő. Csodálatos. Nézze meg Ontario holnapját bemutató kiállítást, az Ontario Place-en, még ma. Nyitva naponta de. 10-től este 9.30-ig. Díjtalan, az Ontario Place-re szóló belépőjeggyel megtekintheti. A torontói Művész Színház hívei Fiúk—lányok, férfiak— nők, — akiknek kedvük len­ne részt venni a színház tár­sulatában, — jelentkezzenek levélben címük és telefon­számuk megadásával a Mű­vész Színház titkári irodájá­ban 392 St. Germain Ave., Toronto, Ont. M5M 105. Érdekességek a NAGYVILÁGBÓL MORLEYS. BEDFORD FUNERAL CHAPEL 159 EGLINTON AVE. W. Amikor önt a legnagyobb szomorúság éri, mi a gyász óráiban rendelkezésére állunk. Hívjon: 489-8733 ___nap Afifjam Grossillex A legszebb, legpraktikusabb, fényes, fehér, erős, plasz­­tik kém bútorokat vásárolhatja a legtutányosabb áron. Erősebb, mint a fa, könnyen tisztítható, s mindig ragyo­gó fényes. Sem eső, sem hó nem okoz kárt benne. Keresse fel óriási bemutató termünket, ahol különböző gyönyörű modelleinket tekintheti meg. ROSEDALE FLOWERS & GIFTS BOUTIQUE LTD. 887 Yon­ge St., Toronto, Ont. M4W 2H2 TELEFON: 921-2900 • Két­­ausztráliai minisz­ter lemondott. Azért kellett búcsút mondaniuk tárcájuk­nak, mert külföldi utazásról hazatérve a vámnál nem je­lentették be a magukkal ho­zott tévéskészülékeket. (Le Nouvel Observateur) . — • — • „Invalides megálló, át­szállás Ballard és a créteil-i prefektúra felé. Itt juthat el a gyorsjárathoz is.” Ezt hirdeti az elektromos hang, nem Párizsban, hanem Ly­onban, ahol a metróállomá­sokat szintetikus jelzesbaren­­dozással látják el. Nem magnóval, a számítógép ma­ga fogalmazza meg és mondja is a közleményeket, így könnyítik meg az utasok tájékozódását, különöskép­pen a rosszul látókét és a külföldiekét. (Le Figaro) • Új japán zsebszámoló­gépet dobtak piacra, a Ca­non EX pl.-et. Azoknak ké­szült, akik sokat utaznak, különösen üzleti ügyekben, és így sokszor van szüksé­gük a valuták árfolyamának a gyors­ átszámítására. Az új készüléket nekik progra­mozták be. (Le Point) — • — • Chopin halotti maszkját a múlt héten elárverezték. A maszkot a nagy zeneszer­ző halála után néhány órá­val Jean-Baptiste Clesinger készítette, és azt Maria Mic­ikiewicz, a költő unokája ké­sőbb hitelesítette. (Die Tat)? — • — © Ezer dollárba kerül a belép­ési díj a milliárdosok világklubjába, amelynek egyelőre 17 ezer tagja van, közt­ük­ több olajsejk. A tag­sági igazolvány színarany-­­­ból van. A tavaly megala­kult klub az idén augusztus­ban rendezi meg gálaestjét az Azúr-parton. (Newsweek) TORONTO - FRANKFURT - TORONTO JOO-tól TORONTO - BUDAPEST - TORONTO Június 30. és augusztus 29. között 2—3—1—5—6—8 hetes csoportok $1,049.00 Gyermekeknek: $730.00 BUDAPEST - TORONTO - BUDAPEST $776.00 Egy héttel egy évi tartózkodásra. IKKA — TUZEX — CORATURIST — KÖZJEGYZŐSÉG Túrák — útlevelek — vízumok — hotelfoglalás — autóbérlés AAI HMDIie TDAUri A HIVATALOS MAGYAR UTAZÁSI IRODA vULUMIIUw I KnUbL 1 20 Spadina Ave., Toronto, Ont. MST 267 SERVICE LTD. Tel.: (416) 596-8101 7. oldal

Next