New Yorki Magyar Élet, 1982 (35. évfolyam, 2-49. szám)

1982-11-20 / 45. szám

Nem sokasig, hanem Lelek­­ szabad nép lesz csuda dolgokat... BERZSENYI NEW YORKI HUNGARIAN LIFE MAGYAR ÉLET Vol. 35. 45. XXXV. évfolyam 45. szám. 1982. november 20. szombat. Ara. ^ ^ Meghiúsult merénylet a Pápa Őszentsége ellen . Terrorellenes hadjárat Brezsnyev „jobblétre” szenderült # Tömeghalál Afganisztánban Szovjet szuperszónikus (hangsebességet meghaladó) “Backfire” bombázó­gépek a Csendes-óceánon hadgyakorlatozó amerikai flotta közelében alacsony­repülést hajtottak végre. Megfigyelők szerint a feltételezés az volt, hogy a 8 ikermotoros “Backfire” bukórepülési manőverrel megtámadja az “Enterpri­se” nukleáris meghajtású és a “Midway” konvencionális repülőgép-anyahajót . Felső-Volta afrikai államban Jean-Baptiste Ouedrago őrnagy egy katonai junta élén magához ragadta a hatalmat . Az a hadigéptípus, amelyből Kana­da 140-et akar vásárolni, az USA Kongresszus elé terjesztett tanulmány értel­mében „nem kép­es ellátni a rá rótt hadi­ feladatokat”. A jelentés szerint „az “F—18” nemcsak túl drága, nehézkes az üzemeltetése, lassú, hanem a repülő­­gépgyár más lényeges hiányosságokat is iparkodott elleplezni” . A “Colum­bia” űrkomp ezúttal egy kanadai hírközlő műbolygót is felvisz a fedélzetén, hogy aztán 22 ezer mérföld magasságban szabadon bocsássa, csekély 10 mil­lió dollár „viteldíj” fejében . Az angliai kémbotrány főhőse, Jeffrey Prime bevallotta, hogy 13 évig kémkedett az oroszok javára. Prime-ot 35 évre ítélte a bíróság — Trudeau miniszterelnök Párizsban bejelentette: amennyiben az Európai Közös Piac országai bojkottot hirdetnek a kanadai fókaprémek for­galomba hozatala ellen, az esetben ellenintézkedéseket kénytelen foganatosítani. MEGHALT BREZSNYEV Lapzártakor érkezett a hír: november 10-én reggel meghalt Leonid Brezsnyev, a Szovjet Kommunista Párt főtitkára,­­ a Szovjetunió diktátora. A halálhírt a szovjet hírszolgálat 24 óráig titokban ta­rtotta. —­­Valószínű utóda Andro­pov, a titkosrendőrség volt feje, — jelenleg a Központi Bizottság titkára. . (A hír kiértékelésére — lapunk következő számában visszatérünk. — Szerk.­ A BASZK SZAKADÁROK TERRORHULLÁMA Lapzártakor jelentették, hogy egy baszk terrorista csoport II. János Pál pápa őszentsége életére tört, azonban a rendőrség éber­sége idejében megakadá­lyozta a tervbe vett merény­letet. Madrid helyőrségi pa­rancsnoka, Victor Lago Ro­man tábornok azonban nem volt ennyire szerencsés, mert az ETA (baszk szakadár mozgalom) motorkerékpá­rokra szerelt géppiszto­lyokkal szitává lőtte a ge­nerálist és gépkocsiját. Az ETA ebben az évben 37 politikai gyilkosság elkö­vetését vállalta magára. őszentsége nyomban ki­fejezte mély részvétét Juan Carlos királynak, majd hoz­zátette: „Az erőszakos prob­léma-megoldás nem keresz­tényi cselekedet”. Felipe Gonzales, az új szocialista miniszterelnök­­ a gyilkossággal kapcsolatban kijelentette: „A kormány amelyet de­cember 9-én megalakí­tunk, nem retten majd el attól, hogy minden alkot­mányos eszközzel fellép­jen a terrorizmus ellen”. * * * A madridi Plaza de Li­ma téren az egyházfő, több mint egymillió hívő előtt tartott szentbeszédet, ami­­koris újra hangsúlyozta a családi élet tisztaságának fontosságát, továbbá a mű­vi elvetélés vallásellenes jel­legét. INDIA ÉS PAKISZTÁN KÖZELEDÉSE Amióta 35 évvel ezelőtt Pakisztán leszakadt India államtestéből, a két ázsiai ország közötti viszony nem­csak hűvösnek volt mondha­tó, hanem ezalatt három há­borút is vívtak, emiatt ami­kor Indira Gandhi miniszter­­elnök az újdelhi-i repülőté­ren fogadta Zia ul-Haq pa­kisztáni elnököt, az újság­írók méltán jegyezték meg: „Történelmi pillanat volt”... TÖMEGHALÁL AFGANISZTÁNBAN A S­a­lang alagútban (az afgán fővárostól, Kabultól 100 km-re északra) egy szov­jet csapatszállító gépkocsizó Osztag első tehergépkocsija összeütközött egy polgári üzemanyagszállító teher­autóval. A szovjet parancsnok azt hitte, hogy gerillatámadás­ról van szó , és erre harckocsikkal lezáratta az alagút mindkét bejáratát. A rákövetkező zűrzavar­ban az alagútban bennszo­rultak a kipuffogókból ki­áramló szénmonoxid belé­legzése következtében, csak­nem mind egy szálig el­pusztultak. A vizsgálat megállapí­totta, hogy az alagút levegő­cserélő ventillátorai már egy éve nem voltak üzem­képesek. A Hindu Kush hegység alatt vonuló 3 km hosszú alagút több mint 2.700 ka­tona és polgári személy tömegsírjává vált. FELOLDJÁK A SZIBÉRIAI FÖLDGÁZVEZETÉK BOJKOTTJÁT? Ismeretes, hogy ez év június havában Ronald Rea­gan az USA külföldi leány­­vállalatait is arra kötelezte, hogy ne szállítsák le azokat a szerződésileg megrendelt alkatrészeket és gépeleme­ket, amelyeket a Szibériá­ból Európa szívébe vezeten­dő szovjet földgázvezeték építésénél felhasználhatnak. Larry Speakes, a Fehér Ház szószólója a héten be­jelentette: az Elnök nemso­kára bejelenti a zárlat fel­oldását, amennyiben az oroszok­nak egy ENSZ vizsgálóbi­zottság helyszíni szemléje után sikerül tisztázniuk magukat az alól a vád alól, miszerint fegyencek­­kel és politikai foglyokkal építtetik a földgázvezeté­ket. HELMUTH KOHL KANCELLÁR NYILATKOZATA A héten a TIME maga­zin interjút készített a nyu­gatnémet államfővel, aki többek között ezeket mon­dotta: A KELET—NYUGAT KÖZÖTTI FESZÜLTSÉG­RŐL: A legutóbbi évtized folyamán a kommunista ideológia agresszívebb ar­culatot öltött, ráadásul a Helsinki (1975) paktumot sem tartják tiszteletben. Afganisztánt katonai ellen­őrzés alatt tartják az invá­zió óta, végül Lengyelor­szágban katonadiktatúrát honosítottak meg. Emiatt — bár­­készek vagyunk a leszerelésre, — ez azonban csakis kölcsönösségi ala­pon képzelhető el. Ha ez nem sikerülne, mi sem maradhatunk tétlenül. A NÉMET—AMERIKAI VISZONYRÓL: A nyugatné­metek javarésze tudja, hogy kinek köszönheti a határok biztonságát. A legutóbbi évek során ezt a viszonyt fő­leg katonai alapon ítélték meg, azonban elvileg is egyetértünk abban, hogy az emberi jogok, az erkölcsi értékek és közös eszménye­ink mellett kiálljunk. A há­ború után, amikor 17 éves diák voltam és a népesség fele éhezett, az amerikaiak­­ voltak azok, akik megsegí­tettek minket. Nem felejtettük el sem a HOOVER segélyakciót, sem a PARE szeretetcso­­magokat. A GAZDASÁGI HELY­ZETRŐL: Többet költöt­tünk, mint amennyi a ren­delkezésünkre állt, jobban éltünk, mint ahogy megen­gedte volna a zsebünk. Egyes politikai szólamok azt hangoztatták, hogy egy­re jobban élhetünk, és egy­re kevesebbet kell dolgoz­nunk. Ez nem áll! Ezért ma több az államadósságunk, mint valaha. (Folytatás a 2-ik oldalon) Zárónyilatkozat 17. ) Nagy Imre és mártír társai halálának 25 éves évfordulója (1983) alkalmából a Szabadvilági Magyarok III. Világkongresszusa „Emlékbizottságot” szervez a nyugati szellemi és politikai élet ki­magasló személyiségeinek bevonásával az emlékezetes dátum meg­ünneplésére. Ugyanakkor követeli a magyarországi rendszertől, hogy: — tegye lehetővé az ismert sírok névtáblával történő ellátását, — kutassa fel és lássa el névvel a kivégzett mártírok sírjait, — semmiesetre se semmisítse meg, vagy tegye hozzáférhetetlen­né a jelenleg még létező sírokat. A kongresszus az „Emlékbizottság” szervezésére egy „szervező testületet” alakít, amelyben a szabad magyar szervezetek kontinen­senként kijelölt tagjai: Gereben István (USA), Walter István (Kana­da) és Nagy Ernő (Európa) mellett a szabad magyar sajtó képviselői is részt vesznek. 18. ) A kongresszus ébren kívánja tartani a nemzetközi közvéle­mény előtt mindazokat a sérelmeket, amelyeket a Szovjetunió és a magyar rendszer elkövet a magyar néppel szemben. Felhívja a magyar nép szabadságáért áldozatra és munkára képes politikai emigrációt, hogy folytassa a jogsérelmek elleni küzdelmét és szabad világ megfelelő tájékoztatását. 19. ) A Yamal-i gázvezeték az európai energiaforrások egyharma­­dát a Szovjetuniótól akarja függőségbe hozni, holott annak nyugat­­európai megoldása is lehetséges. Eltekintve attól, hogy ebben az eset­ben a megvalósítást a szabad szakszervezeti munkások és nem rab­szolgamunkás politikai foglyok végeznék. A kongresszus — sorsközös­ségben Európa jövendőjével — rámutat arra az óriási veszélyre, amelyet az európai gázvezeték szovjet létesítése jelent, amely az európai népek megkérdezése nélkül kizárólag gazdasági érdek sugal­latára lehetővé teszi a Szovjetunió további katonai megerősödését. A kongresszus támogatja Reagan elnök gázvezeték-ellenes politiká­ját s erről az elhatározásáról táviratban fogja értesíteni az USA elnökét. 20. ) A kongresszus megállapítja azt a tényt, hogy a magyaror­szági rendszer lármásan hirdetett gazdasági eredményei és vízum­­könnyítései ellenére — főleg a lengyel események óta — egyre több politikai menekült özönlik Magyarországról is nyugat felé. A kongresszus kéri az összmagyarságot, hogy tanácsaival és tá­mogatásával legyen segítségére a politikai okból elmenekült honfi­társainknak. A kongresszus meleg köszönetét fejezi ki azoknak az Európai Par­lamenti képviselőknek, akik jelentős parlamenti többséggel megsza­vazták az „üres szék" felállítását. Ez az „üres szék” azokra a népek­re emlékeztet, akik ma idegen elnyomásban élnek és nem dönthetnek szabadon sorsuk felett.­­Az Európa Parlament ezzel a szimbolikus fi­gyelmeztetéssel kifejezésre kívánja juttatni azt a reményét, hogy örömmel és bizakodással várja azt a pillanatot, amikor Közép- és Kelet-Európa rabnépei elfoglalhatják ezt a nekik fenntartott „széket”. 21.) Évezredes testvéri szálak fűzik a magyarságot a lengyel nép­hez. Közös királyaink és közös múltunk nem enyhíti annak a fájdal­mát, hogy sorsunk mostohasága is közös az idegen megszállás bar­bár tartósításában. Első közös nagy királyunk, Nagy Lajos király halálának 600-ik évfordulóján, amidőn a nagy király Aachen-i alapítványát ünnepelte az európai magyar-lengyel emigráció, fokozott szeretettel fordulunk a lengyel nép felé abban az egyenlőtlen küzdelemben, amit ismét rá­mért a történelmi sors. A kongresszus írásban juttatja kifejezésre testvéri együttérzését “Szolidamoszty” külföldi képviseletével. Sza­­adságküzdelmünk végső célja azonos, az idegen megszállás és beavatkozás teljes megszünte­tése. 2.) A kongresszus kéri tagszervezeteit, hogy javasolják illetékes kormányaiknak a Magyarországon visszatartott nyugdíjaknak a befo­gadó országokba történő átutalását akkor is, ha ez igen csekély ösz­­szeg. Ellenkező esetben a befogadó ország ne utalja át a nyugati nyug­díjakat Magyarországra. Hasonló — és a reciprocitáson alapuló — eljárást kér az örökösö­dési eljárásra is. A kongresszus javasolja tagszervezeteinek, hogy tegyenek lépése­ket illetékes kormányaiknál, hogy a Helsinki-i Záróakta rendelkezései alapján vonják meg a postai szállítás jogát a Magyar Hírektől és egyéb nyomdatermékektől, amennyiben Magyarország nem engedi be a nyugati sajtótermékeket. (Folytatás a harmadik oldalon) - largeélt UtptnJnl Cuadiufaddjr h A> Hunyrian liopm „Reagan atomháborút akar” Irta Frey András Akik Magyarországra járnak, azt mond­ják, otthon az emberek korra, foglalkozás­ra való tekintet nélkül majdnem mind el­hiszik, hogy Reagan háborút, atomháborút akar. Ebben az a szomorú, hogy míg azelőtt, akár fogtak nyugati rádióadásokat, akár nem, elsősorban a maguk józan eszére hallgattak s tudták, hogy alapvető kérdé­sekben mi a lehetséges és mi a valószínűt­len — ma hitelt adnak ilyen valótlanság­nak. Jóhiszeműek, és naivak Az igazság persze az, hogy mint min­den normális ember, Reagan is egész biz­tosan borzad a háborútól. Irtózik tőle, mert egy amerikai—orosz katonai összeüt­közés még ha konvencionális (tehát nem­­atomális) fegyverekkel indulna is meg, előbb-utóbb atomháborúba torkollnék. Ennek elébe vágni csak úgy lehetne, ha az amerikai kormány külpolitikai ma­gatartása és a Washingtonban uralkodó légkör meggyőzné Moszkvát arról, hogy a múltban majdnem mindig pipogyán visel­kedő Amerika újabb orosz erőszakra egy világhatalom elszántságával válaszolna; okosabb tehát az oroszoknak Iránba be sem menni, mint az elé a választás elé kerülni, hogy vagy meghátrálnak s Ameri­ka követelésére visszavonulnak Iránból, vagy pedig közbelép Amerika, ami világ­háborúra vezetne — vagyis hogy jobb a szovjetnek veszteg maradnia és újabb Af­ganisztánokról lemondania. Ez a béke kulcsa, a világbéke egyedüli kulcsa. A baj az, hogy, Amerika eltökéltségéről nehéz­­a Kreml­t meggyőzni. Az első akadály abban van, hogy a jóhiszemű és nemzetközi kérdésekben, naiv amerikai népnek nem lehet, s az a gya­núnk, másutt sem lehet a választók milliói­nak megmagyarázni, hogy atomháborút csak atomfenyegetéssel lehet elkerülni. Más szóval: csak akkor lehetne az oro­szokat nagy atomháborúra vezető lokális konfliktusok megrendezésétől visszatartani, ha Amerika úgy viselkednék,­ mint aki akár egy atombomba-eső kockázatát is vál­lalja. Kik béníthatják meg Reagan akaraterejét Ilyen nehézség az is, hogy az amerikai elnök és a szenátus hiába tanúsítana követ­kezetességet és határozottságot, mert Brezsnyev vagy utódja arra gondolna, mit ér 101 embernek a bölcsessége és bátor­sága, ha még Nixon sem tudta megakadá­lyozni, hogy baloldali intellektuelek a tö- i­megeket fölhiccelve Vietnam és Watergate katasztrófájába döntsék Amerikát­­ a vietnami vereségbe, mely lehetővé tette, hogy a szovjet megtelepedhessék Indokí­nában, a világstratégia egyik gyújtópont­jában, és épp akkor öntsék a Watergate szennyvizét Amerika arcába, amikor Washingtonnak nem mosakodnia, hanem fegyverkeznie kellett volna. Moszkvában dolgozó nyugati diploma­ták véleménye szerint azt elhiszik az oro­szok, hogy Reagan és a szenátorok több­sége szeretné a szovjet előtt való hátrálást abbahagyni. De bíznak abban, hogy­ nagy­jából két lehetőség van és hogy ők (az oroszok) a jobbikat tudják megragadni. Az egyik ilyen lehetőség az, hogy Reagan-nek perceken belül kellene dönte­nie: a világűrben Amerika felé kúszó orosz hidrogénbombák közeledtére nyom­ja-e meg azt a bizonyos atombombát. A másik, hogy nem rögvest kellene elhatáro­zásra jutnia, hanem napokig elhúzódó vál­sággal állna szemközt. Úgy látszik, az oroszok számolnak az­zal, hogy az előbbi esetben Reagan nem a megadást, hanem a szembeszállást vá­lasztaná. De reménykednek abban, hogy ha az­ utóbbi eset következnék be , a washingtoni bürokráciának és a közhangu­lat formálóinak lenne idejük a szavukat hallatotok, akkor az így terjedő érvek megbéníthatnák Reagan akaraterejét. Ezért gondolják a moszkvai idegen kö­vetségeken, hogy az oroszok Amerikát nem megtámadni, hanem elszigetelni akarják és hogy nem Észak-Ammerikában, hanem máshol kezdenék a­ dolgokat lassan moz­gásba hozni. Máshol, de hol? Amerika habozásán alapulna egy újabb Afganisztán Amerikai—orosz összeütközés ma há­rom vidéken látszik lehetségesnek: Nyu­­gat-Európában, a Középkeleten és Japán­ban. Ha ennek a három tájnak amerikai szempontból kényes pontját érné orosz tá­madás, Amerika nem maradhatna tétlen. Ez világos. Csak az nem világos, hogy melyek azok a kényes pontok, amik vitáli­sak Amerika számára. Vágyás hogy mire mozdulna meg Amerika automatikusan, és mire reagálna úgy, hogy csak másnap vagy harmadnap, esetleg egyáltalán nem avatkoznék be. Párizsban azt mondják, a vezérkarhoz bejáratos emberek ilyen „fokozatossági képletről” beszélnek: Nyugat-Berlin, Nyugat-Németország vagy Anglia védelmében? — egész biztos, hogy az amerikaiak nyomban hadat üzen­nének. Norvégiában? Dániában? Albániában? — valószínűleg. Ausztriában? Jugoszláviában? — ta­lán.­­ Ugyanilyen, lépcsőzetes a vélemény a Középkeletet és a Csendes-óceánt illetően. Hogy Törökország, Izrael, Egyiptom, Szaud-Arábia, Taiwan és Japán elleni orosz katonai akcióra az Egyesült Államok kés­lekedés­­ nélkül ütnének,­­ abban beavatott emberek nem kételkednek. Ha tehát, az oroszok az amerikaiak habozására akarják­­ alapítani a legközelebbi Afganisztánt, más­­ országban kell kísérletezniük. Az ENSZ-nél is az a vélemény, hogy a­­Szovjetunió belátható ideig sem a Közép­keleten, sem a Távolkeleten nem fog koc­kázatot vállalni. A Középkeleten azért nem, mert a Libanonban elszenvedett kudarc annyira megsebezte a Szovjetunió tekinté­lyét, hogy még a legradikálisabb arab kor­­i hiányoknak is megrendült Moszkvába ve­­­­tett bizalma, úgy hogy ezen a vidéken pil­­l­­antnyilag nincs senki, akinek a szovjet­­ katonai „segítséget” nyújthatna. Ázsiában pedig Afganisztánt és Kam­bodzsát kellene letörni előbb­­ahhoz, hogy Moszkva újabb terhet vehessen a nyakába. Bátorító némaság Ez lenne a magyarázata annak, hogy a szovjet csak a Középkeleten kívül eső Északkelet-Afrikában „tettekkel tényező”, ahol orosz és keletnémet tisztek s kubai al­tisztek vezetése alatt viselnek etiópiai csa­patok formálisan háborút a Szomáliák el­len , s a nyugat megint úgy tesz, mintha csak helyi csetepatéról, nem a szovjet ha­talmának a kiterjesztéséről lenne szó. Az ENSZ-nél, az Arab Ligánál, az Af­rikai Egység Szervezeténél sem mer pa­naszkodni senki amiatt, hogy a szovjet­­tömb az egész világ szeme láttára követ el erőszakot Szomálián, pedig ez a kis ország az Egyesült Nemzeteknek is, az arab li­gának is, a nagyhangú afrikai szervezet­nek is a tagja. Ez a némaság mindenesetre arra báto­ríthatja az oroszokat, hogy egy idő múlva nyugati ideggócokhoz közelebb eső helye­ken tapogatódzzanak, hol tudnak területi hódításra szert tenni anélkül, hogy Ame­rika az útjukba állna. Ennek, a nyugat esetleges ellenállásá­nak a lehetőségét, a Nyugat-Európa és Észak-Amerika közti összetartást akarják csökkenteni azzal a jelszóval, hogy Reagan háborút akar, ami Európát elsöpörné a föld színéről. Anglikán és katolikus papok is beleszólnak a vitába Hogy ez az érv hat, az is mutatja, hogy Angliában már nem csak a munkás­párt balszánnya kívánja a nyugat egyoldalú leszerelését, hanem az anglikán egyház­ban is erőre kapott a mozgalom, mely azt hirdeti, hogy az atombomba nem csak mint a támadás eszköze vetendő el, hanem még az is erkölcstelen, hogy Anglia elleni (Folytatás az 5. oldalon)

Next