New Yorki Magyar Élet, 1982 (35. évfolyam, 2-49. szám)

1982-02-06 / 6. szám

­ Mi újság odahaza? ZSID,MOND ANDRÁS: Megemlékezés Arany Jánosról Hogy ki a legnagyobb magyar költő, arról nem érde­mes vitattani. Egy azonban biztos: Arany János a leg­­magyarabb költőnk, ő itt a legszebb, legzamatosabb ma­gyar nyelven,­­ volt magatartásában, gondolatvilágában érzéseiben a legtipikusabb magyar író.­­ Ha a magyarról szobrot akarnának faragni, Arany János lenne a legjobb minta; ha valaki meg akarja ismerni nyelvünket, az a ,.Toldit olvassa; ha meg szeretné sejteni a magyar gon­dolkozást, erkölcsiséget, akkor vegye a kezébe a „Családi körben’’-t és a „Walesi bárdok’Sat.­­ Arany János életé­nek minden mozzanata, költészetének minden rezdülése egy volt a magyarság sorsával! — Figyeljük életútját és benne elénk tárul a magyar nemzet története 1817—1882 között. Nagyszalontán született 1817. március 2-án. Apja Arany György, édesanyja Megyeri Sára. Kis vályogház­­ban élnek a szülök és 10 holdon gazdálkodnék. G öreg szü­lök, kései gyermekéül születik Arany, odahaza szelíd, nyu­godt családi légkörben él, durva, hangos szót sohasem, hall. Már az első gyermekkorában felszívja magába a színtiszta magyar Bihar, a hajdúk lakta magyar környék sajátos mesekiincsét, mondáit, legendáit, majd vészterhes történelmét, gondolatvilágát. Apja is, anyja is nagy me­sélő, amint írta: „mint kisfiú, az anyatejjel együtt szív­tam magamba anyám, majd apám regéit”. Iskoláit Nagyszalontán végzi, de már 14 éves korában segédtanítói állást vállal, hogy így enyhítsen öreg szülei szegénységén. Bent lakik az iskolában, a „mester”, a ta­nító házában, tanít és tanul, templomi szolgálatot lát el, temetésekre jár. Segédtanítói keresetéből tesz félre any­­­nyit, hogy 1813 őszén a debreceni kollégiumba mehessen. Hg Ez a debreceni év súlyos csalódásokat hoz: érzékeny, félénk természete rettenetesen szenved a konviktusi élet durvaságai miatt. 1831-ben Kisújszállásra megy, ahol elemi iskolában tanít, és a rektor könyvtárát bújja. Ismét visszatér — egy év múlva — Debrecenbe, de a tanév végén otthagyja me­gint a kollégiumot és vándorszínészek közé áll be. újabb csalódások várnak rá, — közben meghallja, hogy édes­anyja halálos beteg, harri­et s édesanyja a karjai között hal meg. Apja megvakul, s ekkor elhatározza: szakít ifjúsága álmaival, — végleg fetele pedig Nagyszalontán, másodjegyzőséget vállal s gondozza világhájón édesapját, úgy látszik végleg eldőlt sorsa: beilleszkedik a kis­város eseménytelen életébe, rengeteget dolgozik, a hiva­tali feladatok valósággal betemetik..— Csak az alvástól ellopott órák alatt élhet imádott könyveinek. Nagyszalontán nősül meg, árvalányt veszi feleségül Ercsey Juliannát, aki hozzáillő élettárs, csendes, nyugodt asszony, aki meleg családi életet biztosít Aranynak. A nagyszalontai magányában Arany olyan társra, ba­rátra talál, aki nagy hatással bír költői hivatásának ki­alakulására. Szilágyi István az, aki művelt, több nyelven beszélő ember, aki maga is írogat, ő adja Arany kezébe Sophoklest s biztatja görög tanulásra, majd fordításra, angolul is az ő tanácsára tanul meg, hogy Shakespearet eredetiben olvashassa, majd későőbb magyarra fordít­hassa. Arany élénk figyelemmel kíséri a kibontakozó reform­­korszak országgyűlési és megyei harcait. Szívvel-lélekkel gróf Széchenyi István mellé áll, akinek műveit a „Hitel, Világ és Stádiumot” — ahogy ő mondja: „bibliaként for­gatom”. — Széchenyivel együtt elítéli a rendi Magyaror­szág elmaradottságát, a konzervatívok korlátoltságát. Ez a meggyőződése adja kezébe először a tollat és 1845-ben megírja „Az elves­zett alkotmány” c. eposzát, amelyben kigúnyolja az előjogaikhoz ostobán ragaszkodó nemesek butaságát, amely szerinte­ minden nemzeti haladás ke­rékkötője, a magyar nép elesett milliói számára a fel­­emelkedés buktatója. Az eposzt beküldi a Kisfaludy Tár­sasághoz, amely pályázatot hirdetett egy vígeposz meg­írására. Arany megnyeri a pályzatot, a 25 aranyat. 1813-ban a Kisfaludy Társaság új pályázatot ír ki: ,,költői beszélyre, valamely a nép ajkán élő személyről”. A felhívás fel is sorol néhány nevet, akikről eposzt lehetne írni: többek között megemlítik Toldi Miklóst is, aki Nagy­szalonta környékén volt honos. Arany már olvasta Ilosvai, Selymes Péter 1746-ban írt költeményét „Az hires, neves­ Toldi Miklósnak jeles cselekedeteiről való históriáját”.1.1 Aranyt megragadja Toldi alakja, benne az életerőtől duz- s­zadó nép fiát látja, aki nagyra viheti az életben, ha meg­szabadul a „magyar parlag” szűklátókörű rabságából. Arany 1846 végén már be is küldi „Toldi”-ját a Kis-­­ faludy Társaságnak, amely 1847 januárjában közli vele,­­ hogy megnyerte a pályázatot, a 100 aranyat. „Toldi” sikerére Petőfi is felfigyel,­­ aki ekkor már országoshírű költő. Erdélyi Jánostól, a Kisfaludy Társa-­­ ság főtitkárától elkéri a kéziratot,— ahogy írja: egy éj­szaka elolvassa s rádöbben: a nagyszalontai magányban, ismeretlenségben igazi, konzseniális „költőtárs” él. Lel­kes költői levélben fordul Aranyhoz, felajánlja barátságát, amit Arany válaszában örömmel el is fogad. Petőfi „siet, rohan Nagyszalontára”, — s megszületik a magyar köl­téslet legúzebb költő-barátsága, amely Petőfi korai halá­láig, — Arany lelkében pedig utolsó leheletéig tart. Két zseniális lélek találkozik, akik vérmérsékletben, felfogás­­ban, gondolkozásban sokban különböznek,­­ de egy gon­dolat örökre összefűzi őket: a magyar nép szerelmesei voltak, akiknek egyetlen céljuk volt: a magyar milliók­­ kulturális felemelése, a magyar népi gondolat győzelme­­ az irodalomban, mindaddig, amíg a magyar nép győz a nemzeti politikai életben is.,— Íme az ún. „népi irányzat”, gondolatának megszületése, amely irodalmunkban — ta-' lán — a leg­több, legmagyarabb aranyoldalakat írta.­­ Az 1818-as események: Március 15. közelről érintik­ Aranyt. Áprilisban Pestre utazik Petőfi hívására, aki sze­retné barátját a fővárosban tartani. Szerkesztői állást ajánlanak fel neki (,,A Nép Barátja” c. újságnál), de csak munkatársnak ajánlkozik: nem érzi jól magát a zsi­bongó Pesten, vágyik Nagyszalonta csendje után s haza­megy. 1818 őszén bevonul nemzetőrnek, de gyenge egészségi állapota miatt felmentik a katonaságtól. Ekkor állami szolgálatra jelentkezik: Debrecenben, majd Pesten nagy lelkesedéssel dolgozik a kultuszminisztérium propaganda­osztályán, felhívásokat, kiáltványokat írva a magyar nemzethez. A szabad­ságharc leverése után kénytelen bujdosni. Erdőkben, tanyákon, mocsári pá­sztorkunyhókban rejtő­zik­—1851 őszén a nagykőrösi református­ egyház hivja meg tanárnak a főgimnáziumba. — A nagykőrösi kor­szak Arany lelkiválságának első szakaszát foglalja magá­ba. Ahogy naplójában írja: „Mintha minden csapás, ami nemzetemet érte, reám sújtott volna. Nem tudtam ma­gamra lelni, nem láttam kiutat, nem találtam irányt.” Közben példás lelkiismeretességgel látja el tanári fela­datait. Itt kezdi írni legjelentősebb irodalmi tanulmányait, de itt születnek meg a „Toldi estéje”, „Bolond Istók”, a „Nagyijai cigányok”, a „Daliás idők”, a „Katalin” c. verses elbeszélései is. De lelki válságát nem ezek az epikus „beszélyek” oldják fel, hanem lírai versei, és elsősorban balladái. Az ekkor írt (1853!) verseiben, balladáiban a költő elfordul tulajdon szenvedéseitől, és lelke egész melegével, szere­­tetével odahajol nemzete szívéhez,, annak sebeit próbálja vigasztaló, reményt keltő szóval gyógyítani, enyhíteni. A balladák — a metaforák, a történelmi hasonlatok az el­őnyomó Bach-korszak viszonyaihoz igazodnak, célzatuk az, hogy a magyar népet helytállásra, feladatvállalásra, ellenállá­sra biztassák. „Szondi két apródja”, „Török Bá­­int”, „Rozgonyirié” stb.: Íme a magyar hősi kitartás pél­­dái! — A teljes lelki gyógyulás legszebb példája az akkor irt .Családi kör”-ben c. verse, — amelyben Arany legben­­sőbb énjét s ugyanakkor imádott magyar népének legré­­gebb jellemrajzát adja. Ebbe az életképben jelen van mindaz az emberség, nyugalom és biztonság, melyet Arany a magyar nép legfőbb erejének, jövője biztosítéká­nak érzett. 1860-ban ér véget Arany — ahogy maga írja — „nagy­kőrösi szám­kivetése” és a Kisfaludy Társaság meghívá­sára Pestre költözik. A Társaság, majd később az Akadé­mia igazgatótitkára lesz és szerkeszti a „Szépirodalmi Fi­gyelő” c. folyóiratot. Pesten írja meg 1863-ban a „Buda halála” c. eposzát, amelynek alapgondolata: a magyar ősellensége már Attila óta — a gót-germán. — Nem kétséges: Arany bár barát­ságot tartott Deák Ferenccel, a német „házasságot”, a „kiegyezést” (amely felé haladt az ország) helytelennek tartotta,"— éppúgy mint Attila esetében, akinek házassá­ga a gót Krimhildával — a saját és a hun nép tragikumát okozta. Arany soha a kiegyezés, a millenium legláza­sabb örömperceiben sem adta fel elvét: a nemzeti függet­lenség vágyát, — mert érezte, hogy a Habsburg-házasság csak tragédiát húzhat a magyarságra. Arany következetes állásfoglalására a legszebb példa „A walesi bárdok” születése 1867-ben. A­ magyar nemzet­tel békülő király Aranytól verset kér a koronázás alkal­mával. S Arany megírja „A walesi bárdokat”. Hosszas töprengések és vívódások után 1879-ben szü­letik meg a „Toldi szerelme”. — Itt már az újabb lelki válsága tükröződik az eposzban: a kiegyezés langyfürdő­­jében élő népét azonosítja Toldival, akinek könnyelműsé­ge veszíti el szerelme beteljesedését. Ekkor már — 1877 óta — lemond az Akadémiai titkár­ságáról és az év legnagyobb részét feleségével és unoká­jával a Margitszigeten tölti. — Itt írja meg öregkori ter­máiként — az,,őszikék” c. kötetét. — Mondhatni prófétai az az előrelátás, amellyel az agg költő megjósolja nemzete nagy tragédiáját: Trianont. Nem okol senkit és semmit, csak önmagunkat: a nemzet vak vezetőit, akik nem látják a közelgő viharfelhőket, hanem élnek a mának, — illúziók után futnak. Pedig Isten 50 ajándékévet adott ekkor — 1867 és 1914 között a magyarnak, amely alatt­­rendezhet­tük volna dolgainkat”. Ehelyett: „Mennyi szájhős! meny­nyi lárma! S egyre süllyed a naszád! — süllyed, pusztul a magyar !”­’-a- kiált fel az agg költő a kötet névadó versé­ben. *—* Sajnos, senki sem hallgatta meg az „őszikék” — panaszait, vádjait: a nemzet bolondosan kán­kánozva, a ■milleniumi ábránd fényeibe­ tobzódva haladt önástó sír­ja felé! : • A legnagyobb keserűség, Vörösmarty „Vén cigány”­­anak hangján szólal meg még egyszer Arany líráján hogy aztán végleg elhallgasson, mivel halló fülekre az ak­kori­­magyarságnál nem talált: „Í­gy látszik nekünk már így is, úgy is Minden módon veszni kell! Egy világ les ránk, hogy rányomoljon. Hogy kül-erőszak — véres háborúban — elsodorjon! — Vagy ha nem, — hát itt — benn rohadjon el a magyar!” Akkor e jeremiási siralmakat nem értette meg a ma­­gyarság. Arany János lélekben megtörve halt meg 1882- ben. Ravatalát az ország nagyjai állták körül, —■ koporsó­ját százezrek kitérték a Kerepesi-temetőbe. — Temetni mi magyarok mindig nagyon tudtunk .... de prófétáink intését soha nem fogadtuk meg. 1982. február 8. Aczél György fenyegetőzik... A Washington Post ka­rácsonyi számában jelent meg egy Bécsből keltezett érdekes Reuter-hír, mely a lengyel események magyar­­országi kihatásáról szól. A rövid cikkben azt olvassuk, hogy a december 24-i lapok idézik Aczél György minisz­terelnök-helyettes szavait, aki egy beszédében figyel­meztette a magyar írókat és intellektueleket: törekedje­nek­ inkább több megértésre a kormány politikája iránt, ahelyett, hogy bírálnák azt. A Reuter jelentése szerint ez a beszéd az írószövetség közgyűlésén hangzott el, mely ugyanazon a napon fe­jeződött be, amikor a len­gyel kormány bevezette a szükségállapotot és meg­kezdte a Szolidaritás felszá­molását. (December 13. volt ez a nap.) Budapesten 400, másozó nyugati diplomaták megjegyzik, hogy noha Aczél nem utalt beszédében­­ len­gyel helyzetre, abból a tény­ből, hogy a beszéd idevonat­kozó részleteit csak 11 hanp­pal később, a lengyel kato­nai hatalomátvétel után hoz­ták nyilvánosságra, úgy tű­nik, a magyar kormány cél­ja az, hogy megfélemlítse belső ellenzékét, ha megsze­­gik a hallgatólagos kompro­misszumot és átlépik azt a határt, amit a kormány a kritika terén még elnézhet, ugyanaz lesz a sorsuk, mint a lengyel ellenzékieknek. Aczél nyíltan kimondta, hogy egyes írók már olyan ellenzéki álláspontot valla­nak, hogy azt a kormány nem tűrheti tovább. A Reu­­ter-jelentés emlékeztet arr­a, hogy 1989 augusztusában már volt összeütközés a rendszer és az Írószövetség között, amikor átmenetileg felfüggesztették a fiatal írók körének működését, mivel százhuszan a kör tagjai kö­zül önálló, minden kormány­­ellenőrzéstől mentes folyó­irat kiadását sürgették. A bécsi Reuter-jelentés végeze­tül megjegyzi, hogy a len­ivei események kiéleződé­sével párhuzamosan Ma­gyarországon fokozódott az ellenzéki hírben álló értel­miségiek zaklatása. F. M. N­. Nem ajándékként Gyermekem, napokon át töprengtem, hogy vajon mivel is ajándékozhatnálak meg e mai ünnepnapon? Új játékokat vegyek? Új könyveket? Újabb drága, szép ruhát? . . . De hát kijut belőlük bőven az év más napjain, meg aztán maholnap te is felnőtt leszel, a játékok elmaradnak, kinövöd a legdrágább, legszebb ruhát . Mit egyetlen jussként kaptam magam is, nem ajándékként, jussként testálom ma rád: e földet, amelyben évszázadok óta a te őseid csontjai is porladnak; rád testálom a zsendülő vetést, a roggyant sírokat, a könyörgő követ, patakot, bokrokat, a legszentebb jussodként kik neveden szólítanak: a szavakat­ és a kegyetlen­ nehéz hűséget is, hogy legyen mindig erőd a hithez, s ahhoz, hogy tiszta maradj! Ezt kaptam én is. Ezt kapták őseiktől őseim, e megtartó földet, s e föld megtartó hitét — Maholnap felnősz, gyermekem, vedd hát a jussodat! S őrizd! Védd! Becsüld! Mert ez a tiéd! Molnos Lajos, 1981 Karácsony (Igazság, Kolozsvár) Hazai hírek • Tíz éve jönnek össze ka­tolikus fiatalok a Dunaka­nyarban, a nagymarosi templomban együtt énekel­­ni, imádkozni és hálát adni. A zarándoklat céljáról ezt olvassuk az ÚJ EMBER egyik számában: „Furcsának, első hallás­ra talán gőgösnek is hang­zik, ha azt mondjuk: nagyot akarunk! Meg akarjuk vál­toztatni ezt a világot. Vala­hogy úgy, ahogy a kovász a lisztet, hogy tápláló kenyér legyen. Mi jobbá és embe­ribbé, sőt istenivé akarjuk tenni ezt a világot. És mi­lyen eszközökkel? Távol áll tőlünk minden erőszak. Nem akarunk bírái lenni senkinek.. Nem akarunk semmiféle politikát űzni. Mi a világnak azt a részét akar­juk megváltoztatni, amelyet teszünk határon Elsősorban önmagunkat akarjuk jobbá, igazabbá és becsületesebbé tenni. Azért jövünk időnként össze, hogy ebben a törek­vésben erősítsük egymást." * * * • Rubik Ernőt, a világhí­­rű­­kockarejtvény feltaláló­ját, a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki Méhes Lajos iparügyi mi­niszter. Az ebből az alka­lomból rendezett fogadáson elmondották, hogy a Rubik­­kocka sikere a világban olyan óriási, hogy a magyar játékipar kapacitása nem volt elég ahhoz, hogy a min­denhonnan érkező megren­deléseket leszállítsa. Ezért adták el a licence­k egy ré­­szét külföldi gyártásra. Ru­bik professzor azonban ezekből is kap jutalékot, így ő állítólag a kommunista világ első dollármilliomosa­. • Románia lakossága a két legutóbbi népszámlálás között eltelt 11 év alatt 2,5 millió fővel gyarapodott, az erdélyi magyarság lélekszá­­ma ugyanakkor mindössze 87 ezer fővel nőtt. A 13 szá­zalékos országos gyarapo­dással szemben a magyar nemzetiség növekedése csak 5,4 százalékos volt. A lema­radás okát egyrészt az in­tegrálódást jelentő vegyes­házasságokban, másrészt az elnyomásból fakadó társada­lomlélektani tényezőkben kell keresni. • Budapesten vendégsze­repelt a sepsiszentgyörgyi színház és előadták Sütő András „Szuzai menyegző­jét”. Olyan tömeg állt a színház előtt, akik nem ju­tottak jegyhez, hogy rendőr­kordon kellett megakadá­lyozza, hogy a tömeg beha­toljon a színházba. Az elő­adás után negyedórán át fel­állva tapsoltak, virágokat dobáltak be a színészeknek. „@Jiá#du”/ ÉTTEREM Most érkeztek Budapest legjobb zenészei! Zsiga Tibor hegedű (prímás), Suba István cselló, Sándor József művészek. ASZTALFOGLALÁS: 597-0801 720 Bay Street, Toronto A Magyar Élet azért küzd, hogy Magyarországon ismét magyar élet legyen! Szenvedés halál­a elme annak a füzetnek, mely az emberi lét legnagyobb problémáját tudósok, írók, szentek gondolatain át mu­tatja be, és ad arra megnyugtató választ. Csinos kiállítás, finom papír, jól olvasható betűk. 56 oldal Ára 50 cent. 100 és ezen felüli rendelésnél 10% áren­gedmény és portamentes küldés. Megrendelhető: Rev. Fr. Joseph Hitter S. J„ 307 John St. South, Hamilton, Ont. Canada, L8N 2E1. EUROPEAN SAUSAGE HOUSE INC. 145 NORFINCH DR., DOWNSVIEW. TORONTO, ONTARIO Telefonálja be rendelését! 416-663-8323 Itt megtalálhatja Észak-Amerika legfinomabb bácskai­ módon kábítja, hentesáruit kolbászokat, hurkákat, felvágottakat, stb. Privát füstölést vállalunk. Könnyen és gyorsan megközelíthető a város bármelyik részéről a korszerű 400-as és 4.0­1-es főutakon. Parkolási probléma nincs és vásár­­lóink megszabadulnak a városi for­ galomtól Üzletvezető: KADAR ItIWA Hentes mester: NAGY ELEK NYITVA Reggel Este Kedd 9:00-től 6:00-ig Szerda 9:00-től 6:00-ig Csütörtök 9:00-tól 8:00-ig Péntek 9:00-tól 8:00-ig Szombat 9:00-tól 4:00-ig Szaates Éva ELIZABETHSTM“" Friss húsok, a legfinomabb minőségű hentesáruk, felvágott^1 l­ '-»••mpirpí’-'iV naev választékban. Tulajdonos a Balega család. PARKOLÁS AZ ÜZLET MÖGÖTT CANADA TERÜLETÉRE C. O. D. SZÁLLÍTUNK 410 Bloor St. West—921-8644 VICTORIA HUNGARIAN RESTAURANT 523 MOUNT PLEASANT RD. (Eglinton­ tól délre) Kitűnő magyar konyha, házi készítésű sütemények, espresso kávé. Take out service. Valamint külföldi sörök és borok kaphatók. Tel.: 481-4011 Nyitva vagyunk d.e. 11-től este 11-ig, vasárnap déli 1-től este 11-ig. SZERETETTEL VÁRJUK KEDVES VENDÉGEINKET! Raktári kiárusítása BUDAPEST TEXTILE-nél Mélyen leszállított árakon szövetek, selymek, kantonok, függönyök és drapéria anyagok, még a készlet tart. 770 ST. CLAIR AVE. WEST — TEL.: 154-254 Tulajdonos: Mr. és Mrs. Németh. Költöztetést, 20 FEET-es zárt bútorszállító kocsival , garanciával szemételtakarítást dump-trakkal legolcsóban vállal. Sípos Cartage Tel.:293-0498 Költöztetés és minden más szállí­tást garanciával, legolcsóbban vállal SZALLÓ MOVER 884-5065 !

Next