New Yorki Magyar Élet, 1982 (35. évfolyam, 2-49. szám)

1982-02-20 / 8. szám

Nem sokasig, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat... BERZSENYI NEW YORKI HUNGARIAN LIFE MAGYAR ÉLET Vol. 35. 8. XXXV. évfolyam 8. szám 1982. február 20. szombat. A kanadai gazdasági élet hullámvölgyeinek eredete: Ha Reagan takarékoskodik, szorul az ottawai kapca... Szaporodnak a salvadori gerilla-támadások # Varsó kibontakozást keres? A­ madridi 35-tagú biztonsági és együttműködési konferencián Alexander Haig USA külügyminiszter a lengyel ostromállapotot ,,a Helsinki paktum ha­lálaként” emlegette. Haig véleményét McGuigan a kanadai külügyminiszter teljes mértékben osztotta — Kína azzal vádolta Vietnamot, hogy katonai ag­ressziót tervez Thaiföld ellen — Egy indiai katonai szállítógép 23 utasával együtt lezuhant — Pakisztán katonai diktátora, Mohammed Zia-ul-Haq tábor­nok a 28 hónapja tartó politikai tevékenységi tilalom felfüggesztését mérlegel­te — A walesi hercegnő, azaz Lady Diana a sandinghami kastély lépcsőházá­ban megbotlott és leesett, azonban a Buckingham Palota szószólója szerint az áldott állapotban lévő DJ-nek és a magzatnak semmi baja nem történt . A 79 éves Mikhail Szuszlov halála után a 2. számú szovjet vezetőként Konsztan­­tin Csernyenkot emlegetik, míg a 3. számúként a másik Politbu­ro-tagot, And­rej Kirijenkot tartják számon, a 4. helyet Jurij Andropov, a KGB titkosrend­őrség főnöke foglalja el . Annak ellenére, hogy az Egyesült Nemzetek Köz­gyűlésének (mozlim, keleti blokk-államokból és a 3. Világ országaiból álló) többsége elítélte Izraelt a Golan-magaslat bekebelezése miatt, Mubarak egyip­tomi elnök ezt nem találta akadálynak a palesztin autonómia további tárgya­lásainak útjában — Zimbabwe területén (v. Rhodesia) a fekete ellenzéki „ZAPU” gerillák által elásott, hatalmas mennyiségű szovjet hadfelszerelés került felszínre — Tokió sekélyvízű öblében kényszerleszállást végzett egy ‘‘Japan Air” személyszállító gép: a 166 utas közül 24-en meghaltak és 70 sebesülés történt. AZ USA KÖLTSÉGVETÉSI MEGTAKARÍTÁSOK KANADAI UTÓHATÁSAI Ha Ronald Reagan, USA elnök „csontbavágó” költ­ségvetési megtakarításait törvényerőre emelik, az eset­­ben minden bizonnyal Kana­da csontjai is erősen ropog­ni fognak . . . Reagan 757 billiós költ­ségvetési előirányzata nagy­részt csa­k a honvédelmi cé­lú kanadai iparoknak kedvez majd, azonban a környezet­­védelmi tárcák máris súlyos visszaesést mutatnak.­­ ..Az amerikai költség­­vetés által felkavart hul­lámok negatív utóhatásai a kanadai vizeken fognak továbbfodrozódni” — mon­dotta egy ottawai pénügyi szakértő, amikor bizonyára az “acid rain” (savval telí­tett, ipari szennyeződéssel kevert esővíz) ismert „tó­romboló” hatásaira gondolt. Reagan második költ­ségvetési tervezetében to­vábbra is tartja magát vá­lasztási ígéreteihez, amikor­­is a kormány­ adminisztratív, jellegű kiadásainak újabb „levágását” helyezte kilátás­ba. A népjóléti kiadások terén újabb 47 billió dollár ke­rül a megnyirbálás ollója alá, ezzel szemben a hon­védelmi kiadásokat az El­nök további 18°-v­al szán­dékozik emelni. Reagan szavai szerint: A 97. Kongresszus első évét úgy tartja majd nyilván a történelem, mint a költeke­zés megszüntetésének és az adócsökkentésnek az eszten­dejét.­­ „Jelenleg a kérdés az: vajon a Kongresszus második évét is ugyanaz a bölcsesség, elszántság és bá­torság jellemzi-e majd, mert rengeteg a tennivalónk” — mondotta Reagan. * * *" Mivel az amerikai ka­matláb újra emelkedő irány­zatot mutat, biztosra vehető, hogy kanadai láncreakció­ként nálunk sem várhatjuk a gazdasági helyzet gyors enyhülését. A LENGYEL KATONAI DIKTATÚRA • KIBONTAKOZÁST KERES A Lengyelországban meghonosodott ostromálla­pot felelősei „nyílt vitát és a szakszervezeti mozgalom esetleges újjászületését” em­legették a héten közzétett felhívásban. (Hogy mitől függ az eset­legesség, azt nem közöl­­­­ték, azonban „annyi bizo­nyos, hogy a szakszervezet többé nem szerepelhet el­lenzéki pártként” .. ..) Köztudomású, hogy a múlt év december 13-ra vir­radó éjjel a Szolidaritás szakszervezetet a hadiálla­potra való hivatkozással fel­függesztették, vezérét, Lech Walesát pedig „incommuni­cado” (a híresére, a levele­zési, s személyes érintkezé­si szálak teljes elvágása) ál­lapotban fogvatartják a Radziwill-féle volt hercegi uradalom területén, ráadá­sul hetedük gyermekének születését sem közölték még a boldog, azaz jelen esetben boldogtalan fogságban síny­lődő szakszervezeti vezérrel. Egy másik „nagyszabású­nak” kikiáltott kormányin­tézkedés szerint az egyes minisztereknek április 1-ig (a bolondjáratás napján) jelentést kell tenniük az ország gazdasági kibonta­­­­kozásának konkrét tervei­ről. Semmitmondó „kozmeti­kai ragtapasznak” számít az az intézkedés, hogy az ost­romállapotot némileg enyhí­tették, de csak az olyan dip­lomaták számára, akik az ország területén utaznak, és csakis abban az esetben, ha erről a szándékukról 24­ órás, előzetes bejelentést tesznek! * * ** Maga Jaruzelski minisz­­terelnök-hadügyminiszter és pártvezér-tábornok azt re­méli, hogy a Harmadik Vi­lág államai és a gazdasági blokádhoz nem csatlakozott kapitalista (sic!) országok végülis tevékeny szerepet játszanak majd Lengyelor­szág gazdasági újjáépítésé­ben. bankvezérek a vesztes kár­tyapartik bankárai példá­jára „futnak a pénzük után”, amit talán veszett fejsze-nyél túltermelés miatt herdáltak el.. . A FRANCIA „ORSZÁGMENTŐ”­MÓDSZER — HATALMAS ÁLLAMI KÖZMUNKÁK Akkor, amikor az Egye­sült Államok, Nagy-Britan­­nia és Kanada a kemény pénzügyi megszorítások módszerével lépett fel az in­fláció ellen, (ami továbbra is szaporította a munkanél­küliek seregét), azalatt a franciák homlokegye­nest ellenkező irányban iparkodnak kilábalni a gazdasági bajok hínárjá­ból. Pierre Mauroy francia miniszterelnök beszámolója szerint a szocialista Mitte­­rand-kormány első nyolc hó­napjában, sikerült százezer új munkakört teremteni, fő­leg­ portások és tanítók szá­mára, és folyamatba tették további 150 ezer állami köz-­ tisztviselői munkakör létesí­tését is, ami még csak „fe­lületi kezelésnek” számít, hisz jelenleg 2 millió fran­cia polgár lézeng munka nélkül. Angliában a munkanél­küliek száma a 3 milliót meghaladja és Kanadában már egymillió fölé emelke­dett. A francia kormány az elkövetkező két év folyamán másfélbillió dollárt köt nagyszabású közmunkák lé­tesítésére és olyan állami Való igaz: a kapitalista — Folytatás a 2. oldalon — STIRLING GYÖRGY: Új utakon a hazai írószövetség? Az egész emberiség figyelemmel, kíséri a lengyelországi fejlemé­nyeket, de mi magyarok mindenki másnál nagyobb együttérzéssel, aggodalommal, szinte lélegzetvisszafojtva fordítjuk szemünket Varsó, Gdansk és Krakkó felé. Ennek oka nemcsak az évszázados lengyel— magyar rokonszenv is a két nép oly hasonló történelme, melyen vörös vonalként húzódnak végig a levert szabadságküzdelmek, hanem első­sorban az a kérdés, hogy milyen hatással lesznek a lengyel esemé­nyek a magyar társadalomra? 1956 őszén a poznani felkelés hírére ment tüntetni a pesti ifjúság, hogy a Bem szobor talapzatától üzenjen a lengyel népnek és a magyar forradalom jelszavai között a legelső ez­ volt: „Menjünk a lengyel úton, kövessük a lengyel példát!” A forradalom kirobbanását megelő­ző hónapokban, a magyar értelmiség és az egyetemi ifjúság vitáin — a Petőfi-körben — a felszólalók sűrűn hivatkoztak a Lengyelországban történtekre, melyek valósággal ösztönözték nagy tettekre a magyar nép legjobbjait. A magyarországi helyzet ma merőben más, mint 1956-ban, a Rá­kosi terror évei után volt. A kádári kompromisszumpolitika eredmé­nyeképpen a társadalom széles köreit az tivenhatot követő kiábrándu­lás óta csupán az anyagi jólét érdekli és csak egy számban eléggé kicsiny intellektuális réteg jelenti a mai magyarországi ellenzéket. De ha számszerűen nincsenek is sokan, a rendszer tart tőlük, mert valamennyien a szellem emberei — tudósok, pedagógusok, újságírók, írók —, akiknek szava és példája befolyásolhatja környezetüket. Különösen az írók iránt bizalmatlan a rendszer és fokozottabban érzékeny, ha azok részéről tapasztal ellenzéki magatartást, élesebb kritikát. Kádár nem felejtette el, hogy 1956 szellemi előkészítésében mily fontos­ szerepet játszottak az írók és hogy a forradalom kirobba­nása után nemcsak azok támogatják a nép ügyét, akik már előzőleg is megújulás és változás szükségességét hirdették, hanem még azok is, akik addig, — opportunizmusból vagy gyávaságból — a rendszer dicsőségét zengték és aprópénzre váltották írói tehetségüket. A mostani, számban ugyan szűkkörű, de szellemi súlyát tekintve igen jelentős ellenzéki csoportban nagyon sok az író. Ez akkor először vált nyilvánvalóvá, amikor két évvel ezelőtt a prágai Charta 77 alá­íróinak perbefogása ellen tiltakozó magyar értelmiségiek névsorában ott olvashattuk Csoóri Sándor, Csalog Zsolt, Eörsi István, Palotai Boris, Képes Géza, Kám­oly László és még sok más író nevét is. S megnyilatkozásaik, írásaik azóta is arról tanúskodnak, hogy az írás­tudók — főleg a fiatalabb­­korosztály tagjai — nem hódoltak be a rendszernek és komolyan veszik az írói szabadságot. A fiatal írók emlékezetes lakitelki találkozóján elhangzottak s később a fiatal írók szövetsége ellen hozott adminisztratív intézkedések arra mutatnak, hogy a kormány és az írótársadalom között mélyülnek az ellentétek.­­ Ezt olvashatjuk ki a Magyar Írók Szövetsége most lezajlott köz­gyűlésének beszámolójából is. A közgyűlést véletlenül éppen azokon a napokon tartották —­ december 12-én és 13-án —, amikor Lengyel­­országban válságosra fordult a helyzet és a katonai erőszak vetett véget a folyamatnak, melyből — így reméltük — egy szabadabb élet születik a lengyel nép számára. Ez az időpont-egybeesés még jobban aláhúzza a közgyűlés törekvését, hogy több szabadságot biztosítson az íróknak, nemcsak műveikben, de belső ügyeik, sorsuk intézése — az írószövetség autonómiája és függetlensége — terén is. És hogy ehhez bátorítást, inspirációt elsősorban a lengyel események adtak, az senki előtt sem lehet kétséges, aki figyelmesen elolvassa a beszéde­ket, felszólalásokat és megnézi a hozott határozatokat, az új tiszti kar névsorát. A beszédek közül különösen érdekesek azok, amiket a párt és a kormány részéről megjelent „vendégek” — megfigyelők — mondtak el. Ezek egyikéről már szóltunk e hasábokon: Aczél György minisz­terelnök-helyettes, magyar „kultúrcár” félre nem érthető fenyege­tést intézett az Írótársadalomhoz, többek között — szó szerint — eze­ket mondva: „Politikánk készsége lett a tolerancia, az okos türelem, de nem jó, ha félreértik ezt a türelmet és provokatív intoleranciával válaszolnak rá. Sajnos, vannak akik odáig jutottak a szembenállás­ban, hogy már a vitatkozást is rangjukon alulinak tartják, a kívül­állásukat megkérdőjelező integrálódásnak.” (Folytatás a 3. oldalon) ! A lengyelek után a románok következnek? írta Frey András A rossz külpolitika is jobb, mint a semmilyen. Reagannel sem az a baj, hogy több ízben letért oroszellenes útjáról. Csak az ökör konzekvens Elvégre a meglepetés hatásos fegyver lehet a diplomáciában és már Bismarck megmondta, hogy csak az ökör konzekvens. Bismarck azonban saját maga határoz­ta meg, hogy hol akart, és hogyan, lovat váltani — nem úgy, mint Reagan, akiről Washingtonban a Fehér Házon kívül minde­nütt azt mondják, hogy nem jószántából módosít újra meg újra a külügyi vonalve­zetésen, hanem belpolitikai tanácsadói akarják hol ezt, hol azt az áramlatot egy egy külpolitikai gesztussal lecsendesíteni Először — nagyon helyesen — abból indult ki Reagan, hogy miután a hetente 10—12 éve alatt a Szovjetunió katonailag sok tekintetben túlszárnyalta Amerikát, csak akkor szabad az óriás atombombák korlátozására irányuló amerikai—orosz SALT-alkudozást folytatni, ha a nemrég nagynehezen megindult amerikai fegyver­kezés már túljutott a kezdeti stádiumon és az Egyesült Államok kormánya a kellő súllyal tud majd leülni a tárgyaló­asztal­hoz. Ezt a bölcs álláspontot­­azonban Rea­gan hamarosan feladta. Akkor következett be ez a balra­át, amikor a republikánus­párt balszárnya tiltakozott Reagannek Oroszország irányában tanúsított „merev­sége” ellen. Ezzel esett egybe Reagan menthetet­­len, megbocsáthatatlan baklövése, az, hogy Afganisztán megszállása után deklarált részleges gabona­kiviteli tilalmat se szó, se beszéd, minden orosz ellenszolgáltatás nélkül feloldotta. Minthogy két-három év óta a szokott­nál is súlyosabb kenyér- és húshiány gyöt­­ri az oroszokat, a szovjet felé felszabadí­tott amerikai gabona olyan volt, mint az égből jövő manna. Állítólag ebbe is bel­politikai tanácsadói vitték bele Reagant, a gazdáknak való szívességként. Belpolitikai tanácsadók külpolitikai tanácsa Ez csúnyán megbosszulta magát. Egyrészt mert a Szovjetunió ingyen ka­pott nagy ajándékot és az oroszok azóta még magasabb bakon ülnek. Másrészt pedig azért, mert amikor a lengyelek miatt Reagan oroszellenes gaz­dasági szankciókra gondolt, Nyugat-Európa és Japán azzal az érvvel tagadta meg az Amerikával való együttműködést, hogy az a Reagan, aki az amerikai gazdák kedvé­ért fittyet hány a nyugat külpolitikai ér­dekeinek, az nem kérhet anyagi áldozatot a nyugateurópai és japán­­gyárosoktól és szakszervezetektől. Úgy látszik a nagy port fölvert és erő­sen külpolitikai jellegű AWACS-ü­zlet párto­lására is belpolitikai tanácsadói beszélték rá Reagant. , Az AWACS tudvalevően olyan radar­repülőgép, amelynek segítségével Szaúd- Arábiából Izraelnek nem csak a légiterét, hanem valamennyi repülőterét is szemmel lehet tartani. E gépek olyan féltett titkok hordozói, hogy Amerika első számú szövet­ségesei sem férhetnek hozzájuk. Amikor híre jött, hogy a szaúdiak ilyen gépeket kapnak Amerikától,­­ az ENSZ-nél azt hitték, hogy Amerika meg­fordult a tengelye körül és hogy az Egye­sült Államok középkeleti politikájának a súlypontja nem Izraelen és Egyiptomon hanem Szaúd-Arábián lesz.­ Washingtonban azután megmagyaráz­ták, hogy valójában mi történt. E gépekkel együtt összesen 8500 mil­lió (amerikaiul nyolc és fél billió) dollá­rért vettek a szaúdiak amerikai fegyvere­ket s ilyen gigantikus üzleten olyan sok gyár és bank és közvetítő keres fantaszti­kus összegeket, hogy azzal jó néhány poli­tikusnak lehet megolajozni az útját az új­­jáválasztás felé. Ha másképp nem, akkor úgy hogy azon a vidéken a gyárak nagy megrendelésekhez s ezen a réren a mun­kások jól megalapozott, sokáig tartó ke­reseti lehetőséghez jutnak. Reagannek nincs önálló külügyminisztere Érthető hát, hogy a belpolitikai ta­nácsadók nem azon törik a fejüket, hogy a nyélbeütött üzletnek milyen külpolitikai kö­vetkezményei lehetnek, hanem azzal tö­rődnek, hogy a pártnak minél több mandá­tumot szerezhessenek. Ilyenfajta belpolitikai rugókra vall az is, hogy amikor a szenátorokat az AWACS­­ü­zlet jóváhagyására rábízták, akkor ami érv elhangzott, ami emelten megmozdult, annak szálai mind az elnök belpolitikai ta­nácsadói felé vezettek. A lengyelországi gőzhenger megindu­­ása után is ilyen erők mozoghattak a hát­­érben. Amikor például az ENSz folyosóján arról volt szó, hogy Reagan jóformán csak szavakkal s még csak nem is erős szavak­kal tiltakozik az orosz erőszak ellen, egy ENSZ-újságíró, aki gyakran jár Washing­tonba, ezt mondotta: — Nem Reaganből hiányzik a külpoli­tikai erély és következetesség, hanem a környezetéből. Az igazság az, hogy Rea­gannak nincs „önerejű”, önálló külügymi­nisztere, aki őt a kellő információkkal el­látná és akire hallgatna.. Az elnököt az intim barátoknak és munkatársaknak sor­fala veszi körül s ezek közt egyetlen egy ember sincs, akinek nemzetközi kérdések­ben komoly jártassága lenne. Haig gondo­lataiból sokszor az szivárog csak el az elnökhöz, amit a külpolitikához nem értő asszisztensek a szűrőjükön átengednek. Washingtonban úgy tudják, hogy e pil­lanatban Haig külügyminisszter sem lelke­sedik az erélyes fellépésért, a Fehér Ház emberei pedig még óvatosabbak, mert at­tól tartanak, hogy ha Amerika bojkottálni akarná a Szovjetuniót, azt a nyugateuró­­paiak és a japánok kijátszanák: ami gépet Amerika nem adna el a szovjetnek, azt ők szolgálatkészen leszállítanák. Amit egyedül is megtehetne Amerika Ez igaz. De az is igaz, hogy három­ig fajta szankcióval Amerika egyedül, szövet­ségeseitől cserbenhagyva is érzékeny bün­tetést tudna mérni a szovjet kormányra. Először is nem lenne szabad gabonát, sem semmilyen élelmiszert vagy műtrá­gyának felhasználható anyagot adni az oroszoknak. Ez azért lenne fontos, mert senki sem tud manapság renszeresen any­­nyi ennivalót szállítani, mint az amerikai gazdák. Másodszor: semmilyen szovjet árut sem lenne szabad beengedni az Egyesült Álla­mokba. Ez annyi úgynevezett kemény va­lutától fosztaná meg az oroszokat, ameny­­nyit sehol másutt sem tudnának megsze­rezni. Ebben sem tudnák a nyugateurópaiak és a japánok Amerikát behelyettesíteni. Mert azon lehet keresni, hogy az ameri­kaiak helyett ők adjanak el gépet, mű-, szereket, technológiai tudást a szovjetnek. De hogy az oroszoktól olyan nyersanyago­kat vásároljana­k, amikre nincs szükségük, arra egész biztos nem vállalkoznának. Harmadszor pedig — és időbeli sor­rend dolgában először, a legsürgősebben — a varsói kormány fizetésképtelenségét le­hetne és kellene konstatálni. Ezt a folya­matot egy szál hitelező is elindíthatja. Varsónak három milliárd dollárt kel­lett volna lefizetnie nyugati adósságából 1981-ben. A Wall Street Journal szerint e mulasztás megállapítása az egész 27 mil­liárd dolláros tartozást esedékessé tenné, ez pedig az egész szovjet tömböt kínos hely­zetbe hozná és a lengyel államcsőd a ro­mán állam fizetésképtelenségének a ki­mondását is maga után vonná — írja a pénzügyi kérdésekben nagy tekintéllyel rendelkező new york-i napilap. (Az egész szovjetblokk 80—90 milliárd, maga Romá­nia körülbelül tíz milliárd dollárral tarto­zik nyugati kormányoknak és bankoknak.) Amíg az amerikai kormány vonakodik e büntető lépések megtételétől, amíg nem mondják ki, hogy a jaltai megegyezés és a 'felszink­ben kibocsájtott nyilatkozat frivol és hazug papírrongy, addig Reagan és Haig megrovó” szavait nem lehet komolyan venni.

Next